Vannak emberek a klubban, akinek habár nincsen Deloreanjük, de érződik, hogy nekik kéne. McFly egyértelműen ilyen. Amikor megismerkedtünk kb. 13 éve, akkor még fiatal kis kölökgólya volt, de az általa választott név és az emailcíme is éreztette a komoly elhatározást, hogy ő bizony egyszer tényleg akar egy Deloreant. Az infós háttér, az évek során begyűjtött ilyen-olyan relikviák pedig csak erősítették ezt az érzést. Azóta már megállapodott, komoly házas ember (muahahaha!), akinél a két elmúlt klubtalálkozót is tartottuk, aki mostanra eljutott odáig, hogy vegyen egy Deloreant. Már beszélgettünk róla egy ideje, hogy lassan neki kéne állni nézelődni, de aztán az utolsó klubtalálkozón (aminek a beszámolóját Dubniczkia már ígéri egy ideje) eldördült a startpisztoly.
Pár napra rá elkezdtünk nézelődni, és ennek a nézelődésnek lett az eredménye az árrobbanásról szóló bejegyzés. Elég sokat beszélgettünk, hogy most mi a retek is van, mert azt mondta, hogy maximum 40e euróig tudunk elmenni, azért pedig nem lehet működőt venni. Nem is feltétlenül gond, mondta, ért az autókhoz, legyen egy aránylag jó állaputú felújítandó. Ezzel meg az a baj, hogy a csekély európai kínálat nagy része már első ránézésre is scam, a másik fele meg annyira gatya, hogy nem nagyon éri meg foglalkozni vele. Amerikából meg már annyira nem éri meg hozni, mert az elszállt dollár és a szállítmányozási nehézségek bizonytalanná teszik az egészet. Ezért gondoltam megkérdezem előbb az Edet, aztán Delomant, hogy van-e valami érdekes a számunkra.
És volt! Egy darab autó, felújításra vár, magának vette, de elég sok munkája van, nem tudja mikor kerül rá a sor. Az ára pedig 30e euró. Az érdeklődés megvolt, nekiálltunk kérdezgetni, és jöttek szépen a képek és az információk. Egy korai példány, VIN 1286, fekete belső, manuális. Ennek megfelelően szélvédőantenna, kis csapóajtós csomagtartó. Az állapota pedig nagyon jó. Az alváz tökéletes, 10000 mérföldet futott, a rozsdamentesen azért vannak hibák, de javíthatóak, a beltér viszont problémás, mert 10 évet állt Kaliforniában a napon, ez meg erősen megviselte. A műszerfal fölötti dash és a műszeregységet körülvevő binnacle több helyen törött, az ülések több helyen kiszakadva, a tetőkárpit tulajdonképpen kuka. A sok állás miatt az üzemanyagrendszer és a hűtés biztosan cserés, viszont a motor és a váltó valószínűleg működőképes nagyobb gond nélkül. Mindezek mellé pedig kaptunk egy rakat képet.
Igazából elég jónak tűnt az autó, bár a belső tényleg siralmasnak nézett ki, de az legyen a legkevesebb. Beszéltünk is róla, hogy McFlynak jobban tetszik a szürke belső, szóval lehet, hogy kivágja a fekete belsőt és rak bele szürkét, de annyiban maradtunk, hogy meg kéne várni a valódi találkozást. Ugyanis a képek alapján egyáltalán nem volt egyértelmű még az sem, hogy ez a belső most mennyire fekete, mert itt-ott kimondottan szürkének tűnt. Lehet, hogy a nap ennyire kiszívta a feketét? A fene tudja, meg kell nézni. Ezeken felül persze tudtuk, hogy lesznek még elrejtett aknák itt-ott, amikre egyelőre nem is tudunk készülni, szóval optimizmussal eltelve, de azért visszafogottan bejelentkeztünk az autóra, hogy akkor ez bizony kéne.
Többesszámban írom a szöveget, mert habár a McFly volt a tulajdonosjelölt, de a levelezés nagy részét én végeztem, mert régebb óta ismerem az Edet és esetenként jobban tudom, hogy mire éri meg rákérdezni és az angolom is biztosabb. Ez a fenti két bekezdés kb. 30-40 levélből jött össze, tényleg nagy tárgyalás előzte meg a vásárlást. Közben McFly úgy döntött, hogy kéri a rozsdamentes acél javításait, mert volt rajta 6-7 hiba, ami itthon nem javítható, valamint a komplett újracsiszolást. Ed ezt egy külső embernek szokta kiadni, és 1100 euró pluszot jelentett, amire én azt mondom, nem is vészes, lehet, hogy nekem is megérné egyszer megcsinálni. Meg kell említeni, hogy Ed acéljavító embere nő, tehát garantáltan nem egy tipikus plázacica. Ezen felül Ed nagyon jó fej volt, kicserélte az első szélvédőt, az ablaktörlőt, a teleszkópokat, egy törött ajtókilincset extra ellenszolgáltatás nélkül. Igaz, ezekre kellett várni pár hetet, de ez nem volt gond, mert nekünk is kellett idő felkészülni az utazásra. Szóval emberek, Edtől megéri autót venni!
Innentől már csak a papírok voltak hátra, amik elmondás alapján teljesen rendben vannak, valamint az előleg kifizetése. Ez is lement gond nélkül, majd kicsivel később átment a teljes vételár is. Közben Attila, aki eddig a legfrissebb Deloreantulajdonos volt, szólt, hogy trélerben és autóvásárlásban ő elég erős, ezért McFly meg is beszélte vele, hogy szeptember 17-én akkor indulunk Hollandiába. Így aztán össze is állt a terv, Attila hozza a külföldi autóvásárlós tapasztalatait és a trélert, én a Deloreanes ismereteimet, McFly pedig a pénzt, és szeptember közepén indulunk Deloreant venni!
Ezt az utat pedig majd videóban mutatjuk be, amint elkészülök a vágással. Csak győzzétek kivárni.
