Annyira szép idő volt három hete hétvégén, hogy mindenképpen el kellett menni egy kis Delózásra. Az meg már csak a bónusz volt, hogy mindkét gyereket sikerült leadni, szóval még sietnünk sem kellett. Persze most, hogy túlfogyaszt, nem akarom annyira hajtani, gondolva, hogy esetleg a motornak nem tesz jót, de azért annyira ezen nem problémázok, és hétvégén sem problémáztam.
Az első checkpoint Dunaszentmiklós volt, mert onnan nagyon szép a kilátás Tata felé, és meg akartam nézni. Ezúttal nem volt annyira tökéletes, mert nem volt annyira tiszta az idő, mint amikor először erre jártam, de azért nem volt rossz így sem. Viszont utána kellett még valami célpont, mert kívántuk az autózást. Így aztán elmentünk Bokodra, megnézni a lebegő falut. Legalábbis ez volt az elmélet. A gyakorlat meg az, hogy mivel rendes út nem megy arra, csak mindenféle rossz földút, erre pedig csak ott jöttünk rá, közvetlenül a cél előtt feladtuk a dolgot. A földút maga nem lett volna gond, de nem akartam teljesen összekoszolni a Deloreant, mert két napra rá videózásom volt, és nem volt kedvem autót mosni. Persze annyira azért sikerült, hogy vasárnap mégis lemossam, de akkor még reménykedtem.
Innen aztán elmentünk Oroszlány felé tankolni, ki is jött egy szép 14-15 literes fogyasztás, ami még a szerelésekkel és téli rossz hatékonyságú járatásokkal együtt is egy rossz érték. Már majdnem a 2014-es, amikor 17 literes is volt. Kell az a K-Jet beállítás. Na de vissza a kirándulásra. Végül elmentünk Tatára cukrászdázni, majd onnan haza. Ez egy jó kis 100 kilométeres túra volt, rendesen be lett járatva a Delorean, akár akarta, akár nem.
Aztán utána kiderült, hogy ezen a hétvégén sok Delorean volt az utakon, mert Bopat, Attila és McFly is megindult.
Egy valamit még ideírok, mert habár nem ezen a napon történt, de ide még bőven idefér. Amikor Pápán voltunk öregdiák találkozón, akkor írtam, hogy kaptam egy nagyon profi rajzot. Na ezt azóta sikerült bekeretezni, és lefotózni a Deloreannel. Elképesztő munka.
