HTML

Élet egy Deloreannel

Ez a blog a Delorean Klub Magyarország blogja. Terveink között szerepel a tulajdonunkban levő autók minél több kalandját megörökíteni, a Delorean Motor Company és John Delorean életét minél részletesebben dokumentálni.

Friss topikok

  • gigabursch: Az utolsó bekezdésben a lényeg!!! :-))) (2023.10.18. 12:45) Klubtalálkozó 2023
  • gigabursch: Sok csodát nem várok... Majd ha lesz, akkor tíz év múlva egy tízéveset. (2023.10.06. 11:46) Új Deloreanek - Frissítés 8.
  • Sidaries: @Tomchy: Valóban. Bár azért tegyük hozzá, hogy a vadnyugaton sem voltak éppen pontosak a vonatok a... (2023.09.26. 09:32) Levél érkezik - 42 év késéssel
  • bopat: Azért mentem lassan, mert nem bírtátok az iramot :) Vissza kellett fognom magam. (2023.07.13. 14:49) Ausztriai kirándulás
  • a8zoli: meg sokszor 15 evet kivänok ;) (2023.06.30. 18:33) 15 év

Balaton Classic 2022

2022.06.08. 10:00 :: Sidaries

Szeretitek a gigaposztokat? Hát ha nem, akkor itt az ideje, hogy megszeressétek, mert ez hipergiga lesz. Nem szedem szét külön bejegyzésekre, de szétbontom részekre, hogy könnyebben olvasható legyen.

1. rész - Mi is ez?

Van egy találkozótípus, amit kimondottan szeretek. Ez egyértelműen a NAAF és az agárdi Lakeside weekend. Mondjuk idén a NAAF megint elmarad a tavaly leírtak miatt, a Lakeside meg Kunfehértón lesz, ahogy nézem, szóval nyugodtan mondhatom, hogy ezekkel idén nem lesz szerencsém találkozni. Pedig ezeknek a lazasága, az egymáshoz menéses, majd mászásos igyál egy jó pálinkát hangulata igazán közel áll hozzám. Aztán vannak az egy napos elmegyünk valahova, körbenézünk, beszélgetünk az érdeklődőkkel, majd hazajövünk találkozók, amik szintén jók, de azért ezek nem az igazik. Na ebbe a két típusba vágódott bele idén két lábbal a Balaton Classic a gyökeresen eltérő megoldásaival.

Először is: Fizetős. Nem is kicsit. Mert oké, a NAAF is 8e körül van a 3-4 napra, a Lakeside meg a kempingbérlettel  együtt valahol 20e körül volt, amikor még sikerült elmenni, de a többi kis találkozó jellemzően ingyenes. Ehhez képest a Balaton Classic, ha időben regisztrál az ember, akkor 100e. Nem kevés, és mindennek ellenére jellemzően pár nap vagy hét alatt fogy el az összes hely, ezen felül pedig még szűrés is van, hogy ki mehet. Egyértelmű, hogy ezeknek az intézkedéseknek az az oka, hogy a rendezvény színvonalát emeljék, és hogy a megjelenő autók minél nagyobb értéket képviseljenek. És itt nem feltétlenül a piaci értékre, bár azért az sem utolsó szempont, hanem inkább a különlegességre célzok. Ezért fordulhat elő az, hogy nem messze egymástól simán ott ácsorog egy Fiat 500-as és egy Ferrari Testarossa. Vagy egy Renault Gordini 8 és egy 356-os Porsche. Egy valami azonban egyértelmű: Szocialista autók nincsenek, esetleg egy-egy mutatóba, de én a versenyen egy darabbal sem találkoztam. Az, hogy ez jó vagy sem, mindenki döntse el maga, őszintén szólva nekem nem hiányoztak.

Emiatt aztán megvoltak a kétségeim a rendezvénnyel kapcsolatban, mert féltem tőle, hogy kilógnék a kisujjeltartós sznobok közül az én NAAFon szocializálódott viselkedésemmel, ráadásul mivel itt kőkemény program van, ezért a pihenésemet sem láttam biztosítottnak. Aztán közben meg ugye a gyerek miatt nem olyan könnyű már két napra lelépni, ezért folyamatosan tolódott a rendezvényre való eljutás, a minden évben megjelenő hívás ellenére is. Idén viszont beszéltük, hogy el kéne menni, megjött a meghívás is, ezért nem tököltem és igent mondtam. Aztán a többit majd megoldjuk. És jól tettem, mert habár elfáradtunk a végére, mint a kutya, de a rendezvény sznobságával kapcsolatos félelmeim teljesen alaptalanok voltak.

A jó hosszú bevezetés után, most már ideje rátérni a lényegre is, hogy mi ez egyáltalán? Egy héttel ezelőtt maximum pigvineztem volna egy darabig, mert habár folyamatosan jöttek az információs levelek, az útvonal, a tudnivalók, az oktatóvideók, nem tudtam teljesen összerakni, hogy most akkor hogyan is lesz ez. Most viszont már értem, és látom, hogy ez egy igazán jó koncepció. A lényeg, hogy ez alapvetően egy tájékozódási verseny, aminek bizonyos pontjain vannak mért szakaszok, a többi részen viszont csak egy elég lazán meghatározott szintidő van, amiből normál körülmények között nem nagyon lehet kiesni. Ami a nehezítés, hogy a GPS és mindenféle digitális mérőműszer használata tilos, ami a GPS esetén nem nagy gond, mert úgyis lehetetlen lenne, bár a digitális mérőműszer azért néha nem lenne rossz. A tájékozódás egy szép vastag itiner alapján történik, amihez kell egy kis tanulóidő, mire a teljesen tapasztalatlan kezdő ráérez, és hát nekünk is megvoltak vele a bajaink, főleg a Prológon. Mert mentünk a Prológra is, ami egy tét nélküli előverseny egy nappal a rendes verseny előtt, a kezdők gyakorlására, mint mi is. Kezdőknek abszolút ajánlott.

2. rész - Prológ

Most már tényleg jön a lényeg, amit nem írtam le, majd menet közben elmondom. Múlt pénteken, munka után, összekaptuk magunkat és egy óra után kicsivel megindultunk Siófok felé. Székesfehérvárig nem volt semmi különleges, addig ugye megy a dolog fejből, de aztán onnantól Siófokig már kicsit cifrább a dolog, mert nagyon könnyű rámenni az M7-esre, én meg nem akartam matricát venni. Egyértelmű volt tehát, hogy Polgárdi után már az autópályán voltunk, hála Dudunak, akit később már csak a Navigátorok Gyöngyének hívtam, és nyugodtan mondhatom, hogy sok röhögésnek és pár 200-as vérnyomásnak is az oka volt. Szóval miután az autópályán voltunk, eldőlt, hogy minél hamarabb meg kell venni a 10 napos matricát. Ami mint kiderült, nem is rossz ötlet, mert egy hét múlva úgyis Nyíregyházára megyek, és akkor még bőven jó lesz, de akkor ez felesleges pénzkidobásnak tűnt. És itt kell megemlíteni azt a Lamborghinit, ami elhúzott mellettünk egy intés kíséretében ezen a rövid szakaszon, és biztosak voltunk benne, hogy ő is a Balaton Classicra jön, de aztán akivel nem találkoztunk az egész verseny alatt, nagy bánatunkra.

balatonclassic-prolog1.jpg

Ezután már simán odaértünk a Kiliti reptérre, hogy megkezdjük a gyakorlást. Ez volt a második hibánk, ami végül jól jött ki, mert először a siófoki Mercedes szalonba kellett volna mennünk a regisztrációra, de mi - nem először - rossz oldalt néztünk, és ide jöttünk először. Viszont szerencsére a Delorean az már ránézésre belépő az ilyen helyekre, ezért simán beengedtek, kérdés nélkül tudtunk menni pár kört és vegyülni az ott levőkkel, mire rájöttünk, hogy alapból rossz helyen vagyunk. Viszont azért volt ez így jó, mert ez a gyakorlás csak egy pár óráig tartott, és ha a regisztrációval kezdtünk volna, már nem tudtunk volna ideérni.

balatonclassic-prolog2.jpg

Akkor egy pár szó arról, hogy mit is kellett itt gyakorolni. Mint mondtam, ez alapvetően egy tájékozódási verseny, de vannak mért szakaszok is. Ezek a mért szakaszok pedig nem a gyorsaságra mennek, mert így a gyengébb autók behozhatatlan hátrányba kerülnének, hanem egy adott szakaszt kell pontos időtartam alatt teljesíteni. Itt egy 10 másodperces szakasz volt, tehát amikor az autó orra áthalad az első fotocellán, akkor indul az óra, és pontosan 10 másodperc múlva kell, hogy a következő fotocellához érjen. Ami így elsőre nem tűnik túl nehéznek, de mi van akkor, ha azt mondom, hogy századmásodpercre mérik a beérkezést, és minden századmásodpercnyi eltérés a célidőtől egy hibapontot jelent? Így már ez elég kemény szerintem. Indítottuk is a stoppert, majd elsőre csináltam is párszáz hibapontot. Aztán megint. Aztán mondtam, hogy hagyjuk ezt a hülye stoppert, mert engem az csak zavar az időmérésben, inkább majd én számolok, és máris tizenvalahány hibapontom lett. Ezennel akkor ez el is dőlt, mentem még egy pár kört, többször voltam 10 alatt, mondom, akkor ezt tudjuk, mehetünk tovább. Mentünk még egy bonyolultabb mérést, ami két részből állt, és az első részen 7, a másikon meg talán 6 másodperc volt a szintidő, aztán mikor az is nagyjából meglett, ideje volt végre megcsinálni a regisztrációt. Bementünk hát Siófokra, megkerestük a megadott Mercedes szalont, beálltunk azt hiszem egy Porsche elé, aztán bementünk. Elég sokan voltak, ennek ellenére kicsit tanácstalanok voltunk, de aztán megtaláltuk a regisztrációs pultot és sikerrel jelentkeztünk. Megkaptuk az itinert, az autókra rakandó matricákat, némi repiajándékot, meg pár tanácsot és útmutatást. Aztán vegyültünk egy kicsit, megismerkedtünk egy jó fej MG-s házaspárral, aztán elindultunk vissza a reptérre, mert lassan kezdődött a Prológ.

balatonclassic-prolog3.jpg

Odaérve volt még időnk egy kicsit nézelődni és beszélgetni másokkal, megkaptuk a percre pontos indulási időnket és elámultunk, hogy mások mennyire komolyan veszik ezt az egészet. Méterre pontos távolságmérők, két speciális stopper, az adott feladatok cetlikre kiírva a szükséges szintidőkkel, mi meg itt vagyunk az érettségimre kapott Swatch karórámmal, hogy az majd elég lesz. Hát innen szép nyerni, de hát nem is számítottunk első helyre. Az elvárásunk az volt, hogy valahova a középmezőnybe próbáljunk meg beérni, aztán akkor már minden oké. Időgéppel azért gáz lenne nagyon leégni.

balatonclassic-prolog4.jpg

Szóval indultunk, egyből egy időmérő a repülőtéren, +86 és -145 pont. Hát nem egy túl erős kezdés, de majd belejövünk. Aztán innen jött az itiner használatának a megtanulása, pár kisebb elveszés, meg az arra rájövés egy másik versenyzőt követve, hogy: "Jaaa, hogy itt pecsételni is kell néha?" Kb. itt dőlt el, hogy este megnézzük azt az oktatóvideót, amit eddig nem sikerült. Ennek ellenére azért haladtunk, bár volt egy olyan is, amikor rendesen haladtunk egy olyan helyen, ahol biztosak voltunk benne, hogy nem vettünk észre egy titkos pecsétet, mert hogy olyan is van, aztán visszamentünk megint megnézni. Aztán megint elkóvályogtunk valahova. Aztán újabb időmérőpont, 19 hibapont, frankó, megint tovább. Szóval kezdtünk szépen belejönni, gondoltuk. Aztán felhívott a versenyközpont, hogy merre kóválygunk, mert tök utolsók vagyunk és lassan indul az utolsó komp. Jaaa, akkor sietünk, bocs. Végül oda is értünk a kompra, amin már csak mi voltunk versenyzők, de aztán a Prológ második felén már nem szerencsétlenkedtünk annyit, bár a mért eredményeink nem voltak túl acélosak. Közben találkoztunk Tihany legtetején némi klubtagsággal, ami igazán jó volt, láttunk pár szép helyet, igaz annyira nem figyeltünk oda, mert inkább az itinert és a forgalmat figyeltük. Itt azért szeretném megemlíteni, hogy az itinerben nem csak kilométerben, hanem mérföldben is meg van adva a távolság, ami egy igazán profi gesztus az amerikai autósok felé. Amiből ugyancsak kevés van, de közel sem annyira látványosan, mint a szocialista autókból. Itt inkább csak a normál hazai veteránautók arányai jönnek elő.

balatonclassic-prolog5.jpg

Végül aztán este 10 előtt egy kicsivel odaértünk a szállásunkra, és elindultunk valami ennivalót keresni. Eléggé villogott az ég alja, valamint fáradtak is voltunk, így inkább pizzát rendeltünk, és jól is tettük, mert nem sokkal később leszakadt az ég, nem is kicsit. Közben pedig vártuk az információkat. Mert az összes időnket sms-ben kaptuk meg a teljesítés után, hogy ne kelljen megállni, valamint a másnapi indulási sorrendet is így küldték. Éjfélre megnéztük az oktatóvideót, még okosabbak lettünk, megettük a pizzát, majd megkaptuk a Prológon elért eredményünket is. A késésért kaptunk 100 hibapontot, viszont az összes pecsétünk meglett. A 84 indulóból végül a 70. helyen végeztünk, ha nem tökölődünk annyit, akkor a 62.  helyen lettünk volna. Éreztük, hogy ennél azért tudunk mi majd jobbat is holnap. Főleg, hogy eddigre már tényleg egész jól értettük, hogy mit is kell csinálni.

3. rész - Verseny: Balatonfüred -> Hévíz

Nagyon jót aludtunk, reggelre már a vádlim sem fájt a sok kuplungolástól, ráadásul 9:51 volt az indulási időnk, ami miatt ráértünk reggel nyugisan összeszedelődzködni. A hotel tulajdonosaival és a vendégekkel még fotózkodtunk egy kicsit, majd gyors tankolás után (12 literes átlag) kb. negyed órával az indulásunk előtt odaértünk a balatonfüredi Sundance parkolóba. Kicsit vegyültünk, de itt már nem volt sok idő, indulni kellett. Sorakozás, rajthoz állás, aztán gyerünk!

balatonclassic-verseny3.jpg

Az itinerrel elég hamar nem volt gondunk, a feladatokkal azonban többször is. Azt hittük, hogy egyszerű feladatok lesznek, mint a Prológon, de ez nem így alakult, mert voltak kimondottan számolósak vagy éppen egy kis ügyességet igénylők is. Mert teljesen más előre bemenni egy mérőpontba, mint egy nagy kanyar után, átlóban. Vagy éppen ahol igazán megszívtuk, az a 111 másodperces szakasz, ahol le kellett kanyarodni a főútról egy templom mellé, csak éppen én nem néztem meg a feladatot, a Navigátorok Gyöngye pedig el volt foglalva a stopperrel, mert azért az egy percnél hosszabb mért szakaszoknál használtuk az órámat. Szóval egy templomnál jobbra be kellett volna kanyarodni, mi meg elhúztunk balra, majd egy perc múlva jöttem rá, hogy ez így baromira nem lehet helyes, így megnéztem az itinert, és visszajöttünk, majd jó nagy késéssel átmentünk a kapun, majd a második mérőponton is. Ez a szakasz előbb egy kisebb veszekedésnek, majd sok jó röhögéseknek lett aztán az alapja, amikor kérdezgették egymást a többiek és mi, hogy:

- Neked mennyi lett a legrosszabb? 

- Nekünk 500.

- Fúú, nekünk csak 350. És nektek?

- 13111. (2 perc 11 másodperc.)

- És azt hogyan???

Hát így. A nagy dráma pedig, hogy pont a második mért szakaszon lett egy 0 pontos, tehát tökéletes beérkezésem, így viszont a  teljes érték eldobásra került (mert a legrosszabb értéket eldobják), és így nem lett meg a szakaszgyőzelem. Nagyon szívás, de hát több is veszett Mohácsnál. Viszont azóta, amikor a Navigátorok Gyöngye ideges, már többször elhangzott az, hogy: "Duduka, szívjál egy kis levendulát!", mert induláskor szedett párat és azt szagolgatta, amikor túlstresszelte magát.

balatonclassic-verseny1.jpg

Aztán voltak még szponzori szakaszok, ahol pl. a Jazzy Rádió alkalmazásában kellett megnézni, hogy mennyi a szintidő, ami megint csak jópofa volt, mert az említett szakaszon több autót is lehetett látni leállva, miközben a sofőrök vadul nyomkodják a telefonjukat. Jópofa volt még az a szakasz, ami több részből áll, és az volt a cél, hogy az A pontnál indult a mérés, aztán kicsit később a B pontnál indult egy másik, majd jött az A lezárása 11 másodperces szintidővel, majd a B lezárása 8 másodpercessel. Itt már kellett egy kicsit matekozni, mielőtt nekiindul az ember. Kétszer 39 hibaponttal zártam, szóval jó volt a matek, amit számoltam.

balatonclassic-verseny9.jpg

Kicsivel ezután érkeztünk meg Hévízre, ahol a sétálóutcán alakítottak belőlünk egy autókiállítást, majd át lehetett menni az Europa Fitbe egy jó kis ebédre. Az egy literes víz elég hamar elfogyott, de ez egyáltalán nem meglepő, mert baromi meleg volt, 30 fok körül. Nekünk is és az autónak is. Szerencsére, mivel idén cseréltem a ventilátorait, ezért a hőmérséklet beállt egynegyedre, aztán betonstabilan ott is maradt, szóval a melegedéssel nem volt gond, viszont a sok ki-be szállás miatt a légkondinak nem annyira volt értelme, meg a Dudu sem bírta túlzottan, szóval lehúzott ablakkal mentünk. Kiizzadtam még a jövő hetet is, bár nem volt annyira rossz, mint gondoltam. Itt volt egy jó órás szünet, ami igazán jól esett, főleg mert a nagy részét a légkondis hotelben lehetett eltölteni. Megkaptuk az indulási időpontunkat, aztán indultunk vissza Balatonfüredre.

balatonclassic-verseny4.jpg

4. rész - Verseny: Hévíz -> Balatonfüred

Voltak ismét vicces epizódok, mint amikor az itinerbe az volt írva, hogy hullámos útfelület, de igazából csak egy átlagos vidéki út volt, meg amikor nem írtak semmit, de alig volt értékelhető aszfalt. Meg hát kialakultak eddigre a szükséges rövidítések, amik kellettek a gyors navigáláshoz, mint pl. az elsőbbségadás kötelező helyett, a macisajtból kiindulva sima maci lett, a távot meg értelemszerűen mérföldben számoltuk. Így eddigre már teljesen oké volt a "0,24 maci". Volt azonban olyan feladat is, amit azóta sem értek, bár csak 45 és 63 hibapontot gyűjtöttem. Nem sokkal később a dobai kastélynál volt egy pihenő és két mért pont, és itt volt az egyetlen kicsit talán műszaki hibába hajló dolog. Annyi volt, hogy mire ideértünk a 30 fokban, a benzinpumpa jól hallhatóan felhangosodott. Minden működött, az autó nem gyengült, de a pumpa tényleg hangos volt. Azért örültem a pihenőnek. Mire visszaültünk, addigra már minden normális volt, visszahűlt a rendes hőmérsékletére. Azért berakok egy pumpát tartaléknak, mert lehet, hogy ez egyszer csak kinyírja magát.

balatonclassic-verseny6.jpg

Itt volt egyébként kiállítva egy Mercedes 300 SL, sajnos nem a Gullwing, hanem a Roadster, Márpedig ezt rongyos 1 millió dollárért már odavágják az emberhez, bezzeg a Gullwingért 1,5 milliót is elkérnek. Azért ez is szép volt. :) Azt még nem írtam, de minden megállóhelyen volt valami frissítő, ami jól is esett. Volt, hogy egy víz, egy fagyi vagy egy fánk, esetleg ezek kombinációja. Tényleg jól látszott az előre gondolkozó profi tervezés.

balatonclassic-verseny2.jpg

Aztán jött egy jó kis erdei út, és egy mérőpont, ami a második legnagyobb hibánkat hozta. A gond az volt, hogy maga az útszakasz majdnem 2 kilométeres volt, viszont az időt csak az út felénél rakták ki egy táblára, így nem lehetett előre készülni, hogy most mennyivel is menjünk. Ráadásul az idő is 241 másodperc lett, ami nagyon hosszú. Emiatt útközben kellett számolni, hogy most mennyi is legyen az ideális átlagsebesség. Ráadásul a végén még egy 6 másodperces második szakasz is volt. Nem is jött össze, a számolást is elrontottuk, jogos volt az 512 hibapont.

balatonclassic-verseny10.jpg

Aztán az ezt követő mért szakasz lett talán a legemlékezetesebb a véletlenül összeverődött autók szempontjából. Miközben vártunk egy cég telephelye előtt, hogy bejussunk a következő mért szakaszra, ott volt a már említett Testarossa, egy 911-es Porsche,  egy ősi Alfa, én a Deloreannel, meg még pár autó, amire nem is emlékszem. Csodás látvány volt. Amikor pedig egy fickó éppen arra járt, konkrétan lefagyott, de nem is csodálom. Ezek az autók olyanok egy magyar falu határában, mint a nullával osztás. Nincs értelme, nem történik meg, ez egy hülyeség. Teljesen át tudtam érezni a meglepődését, na!

balatonclassic-verseny8.jpg

Innen már aztán közel volt Balatonfüred, ahol a Tagore sétányon mentünk végig. Na hát ez volt aztán az igazi rongyrázás, de komolyan! Az emberek imádták, mi imádtuk, de ez akkor is egy olyan magamutogatás volt, amit nem fogok mostanában elfelejteni. Innen már csak egy rövid út volt újra a Sundance Parkig, ahol aztán leintettek minket. 

balatonclassic-verseny7.jpg

Kb. egy órát lazultunk itt, ismét megjelent egy csökkentett klubtagság, valamint megegyeztünk egy Ferraris csapattal, hogy egymás mellé ülünk, mert több ponton is találkoztunk, és jókat dumáltunk. A vacsora természetesen nagyon jó volt, az eredményhirdetés meg nagyon hosszú, és sajnos nem nyertünk semmit. Pedig ha a templomos résznek a második szakaszát külön vették volna, akkor ott egy szakaszgyőzelmet be lehetett volna húzni. Ezen kívül volt még egy 3 és egy 4 hibapontos szakaszunk is, ami habár a mi kategóriánkban első hely volt, de a teljes mezőnyben 1 és 3 századmásodperccel mindkét alkalommal voltak jobbak. Végeredményként abszolút meg vagyok magunkkal elégedve, a saját kategóriánkban a 15. helyezést értük el a 35-ből, de ha azt a templomos részt nem rontjuk el ennyire, akkor benne lettünk volna az első tízben. 

balatonclassic-verseny5.jpg

5. rész - Hazaút és verdikt

Innen már csak a gyors búcsú, tankolás (13 liter, szintén nem kevés), ott a Ferrarisokkal újra összefutás, és a hazaút volt hátra, ami az előző átlagos bejegyzésekkel szemben egyáltalán nem volt eseménytelen. Éreztük, hogy a Bakonyon átmenni éjfél környékén nem egy egyszerű menet állat szempontból, de amikor láttuk, hogy arra még villog is az ég, félő volt, hogy pár rókán felül lesz itt még látványosság. Hát lett is. Őz ugyan csak kettő akadt, mondhatni semmi extra, de Zirc előtt olyan eső, majd jégeső kapott el minket, hogy eleinte 50-re, aztán 20-ra kellett lassítani, végül pedig meg is kellett állnunk. Nagyon durván kopogott az autón, féltettem is. A Delorean acélja szerencsére masszívabb, mint egy átlagos autón, a fényezést sem kell félteni, de a szélvédő jobban van döntve, mint más autókon, ezért tartottam tőle, hogy megpattan valahol. Szerencsére nem történt semmi gond, de voltak olyan koppanások, amik után ezt nehezen tudtam volna elhinni. Az viszont kétségtelen, hogy ennyire tiszta még nem volt a szélvédő, mint most.

Meg kell említeni, hogy a Balaton Classic egyáltalán nem pihenésbarát. Iszonyúan igénybe veszi az embert és a gépet is. Nagyon tudom ajánlani, mert rendkívül igényes verseny, ezért elképesztően nagy élmény, de ide tényleg csak olyan autóval éri meg menni, aminek nem gond a folyamatos komoly igénybevétel, ami azt jelenti, hogy néhány száz méterenként van egy kanyar, egy stoptábla, egy vasúti átkelő, egy körforgalom vagy bármi. A leghosszabb szakasz, amin nyugodtan lehetett autózni 8 kilométer volt, és kb. 10 alkalommal tudtam felváltani ötösbe a 270 kilométer alatt. A jellemző sebesség 30-50 között volt, mindenféle faluk zegzugos utcáin kanyarogva.

balatonclassic-deloreanzaras.jpg

Végül pedig még egy dolog. Úgy mentem, hogy ezt is ki kell próbálni egyszer, de nem gondoltam, hogy ennyire megtetszik. A kölkök lepakolása továbbra is nehézkes feladat, de ha ezt sikerül megoldani, akkor azt hiszem nem kérdés, hogy jövőre is megyünk. Bitang egy cucc volt, szívesen megismételném. És persze javítani akarok az eredményeimen.

2 komment

Címkék: találkozó

A bejegyzés trackback címe:

https://delorean.blog.hu/api/trackback/id/tr3917849759

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mairtin 2022.06.08. 21:30:56

Ez jó lehetet, mondjuk nem minden rész tiszta. Ha jól értem, szinte méterről méterre, útelágazás és körforgalomig pontosan le van írva az útvonal. Mindezt időre.

Sidaries · http://delorean.blog.hu 2022.06.09. 11:07:26

@Mairtin: Nagyjából igen. Az itinerről ezért raktam fel képet, azzal együtt talán jobban érthető. A mért szakaszok kemények, de a nagyobb, tehát mondjuk Balatonfüred - Zánka közötti szakaszra kiszámított szintidő elég laza.
süti beállítások módosítása