Április 30-án tartottak Komáromban egy veterántalálkozót, amire úgy döntöttem, hogy én is elmegyek. 2019-ben már voltam egyszer rajta, igaz akkor csak a legvégére értünk oda, mert éppen Hollandiából jöttünk hazafelé. Szép is volt, hogy mindenki kihozta a féltett kincsét a főtérre, természetesen patyolat állapotban, mi meg beestünk a végére plafonig pakolva, egy rettenetesen koszos autóval, de ugyanakkor jó volt megmutatni, hogy így is lehet veteránozni. Ennek ellenére idén nem ez volt a terv, hanem egy rendes megjelenés az elejétől a végéig, tiszta autóval.
Az első sokk akkor ért, amikor megmondták, hogy ez bizony vasárnap 8 órakor kezdődik. Az szép, akkor sietünk, így aztán gyorsan elhelyeztük a mamánál a gyereket, aztán visszamentünk fél 9-re. Szerencsére hamar bejutottunk, a helyünk már várt minket, ami egyébként egy elég érdekes tapasztalat volt számomra. A találkozók általában úgy működnek, hogy van egy jó nagy hely, aztán mindenki oda áll ahova tud, illetve akar. Ezzel szemben itt a regisztrációnál egyben csinálnak egy "ülésrendet" hogy ki hova fog állni az autójával. Ennek nagy előnye, hogy jól lehet az autókat kategorizálni, pl. a szocialista autók szépen egy kupacon voltak megnézhetők, a motoroknak megint csak kijelölt helyük volt, meg mi is egy elég illusztris társaságba kerültünk.
Jobbra tőlem egy Triumph, balra pedig egy Honda NSX állt, amik igazán különlegesek voltak. Nem vagyok egy nagy japán autó rajongó, de ez az NSX egy igazán kívánatos jószág volt. A Triumph pedig olyan apró és aranyos volt, hogy elmondani is nehéz.
Egyébként ez a jól szervezettség az egész rendezvényre jellemző volt. A kiállítók kaptak ebédet, amit egy adott 20 perces időtartamban kellett átvenni, hogy ne legyen tumultus, és szépen működött is a rendszer. Egy akkora kupac gyrost kaptunk, hogy esélytelen volt megenni, pedig igen finom volt. Itt ért viszont az egyetlen negatív dolog, az, hogy valószínűleg a jó hideg bubis víztől, elment a hangom. Egyelőre csak kicsit, de aztán kb. egy óra alatt teljesen. Ilyen még soha nem volt, meg is lepődtem. Aztán emiatt már kicsit el is ment a kedvem az egésztől, de azért kivártuk a végét, és jól is tettük, mert egy harmadik helyet sikerült is behúzni.
Végül aztán nagyon jó élménnyel gazdagodtunk, ha lehetőségünk engedi, máskor is megjelenünk. Zárásként pedig pár kép a kedvenceimről.
