Egy jó alvás után esős napra ébredtünk, amin különösebben már meg sem lepődtem, Cserébe viszont itt már volt időnk reggelizni, nyugisan bepakolni és elindulni. Szerencsére az eső és a hétvége elérte, hogy a holland részen nagyon jó volt a forgalom, és Németországban is jól tudtunk haladni.
Egyetlen rész volt csak, Hagen környékén, ahol kerülnünk kellett, de az is jó tapasztalat volt, két okból is. Az egyik, hogy ezen a részen pár helyen annyira rossz volt az út, hogy már egészen itthon éreztem magam, a másik pedig, hogy ott, ahol meg jó volt az út, annyira örültem neki, hogy egyszer csak azt vettük észre, hogy lefotóztak. Ráadásul egy olyan vakuval, hogy egy közepes szupernóva is megirigyelte volna, pedig háttal voltunk. Azóta is várom a büntetést, de még nem jött. Pedig ha jön vele kép is, akkor az bőven meg fogja érni.
Szóval ezt a kis malőrt levéve csak tekertük bele a kilométert a Deloreanbe, aminek köszönhetően át is léptük a 80000 mérföldet. Ráadásul éppen egy parkolóban, ezért nem kellett 130-nál bűvészkedni a fényképezéssel. Ezen a napon más nem is történt, elmentünk egészen a német-osztrák határig, ahol Schardingban szálltunk meg egy szintén jó kis szállodában, mert másnap itt találkoztunk a csávóval, aki első nap rám írt. Meg is beszéltem vele még este, hogy másnap 10-kor találkozunk, majd lehetett ismét aludni.
Időre oda is értünk, gyors telefon, beengedett egy sorompón, bemutatkoztunk, és már meg is volt a közös téma a szokásos pár perces ismerkedős körök után. Már első alkalommal is említette, hogy szívesen megmutatja a garázsát, de nem gondoltam, hogy ez nem csak a Deloreant jelenti, hanem más érdekes járműveket is.
Persze a Delorean volt számomra a legfontosabb. Egy korai autója van, 1400-as a VINje, és természetesen patika állapotban tartja. Habár sokat használja, hosszú útra nem nagyon megy vele, arra vannak a motorjai. Amiből kettő is van, a régebbi, oldtimer korúval a sarkkörig ment el és vissza, megkerülve a Balti tengert, az újabbal pedig Alaszkából motorozott el Buenos Airesbe. Ahogy az angol mondaná: I didn't see that coming. Mindegyik elég komoly teljesítmény, nem hiszem, hogy utánacsinálnám, én ennél kényelmesebb vagyok.
Mindezek előtt azonban megnéztük az első generációs Audi Quattroját, ami szintén egy olyan különlegesség, amit nem gondoltam volna, hogy itt látni fogok. Ezeken túl beszélgettünk a különféle vásárlásairól, a többi környékbeli Delósról, a munkáról, mindenféléről. Elsőre azt hittem, hogy csak beugrunk ide fél órára, de aztán majdnem két óra lett a vége. Kár lett volna kihagyni.
Mivel az elvárthoz képest késve tudtunk csak indulni, ezért gyorsan átnéztük a belvárost, ami egy igazi mesébe illő helyszín volt, aztán pályára fel, és végigküldtük hazáig az utat, csak tankolni álltunk meg. És a legjobb az egészben, hogy fél négyre odaértünk még egy oldtimer találkozóra is Komáromba. Négyig tartott csak az egész, ezért csak a végét csíptük el, de ez egyáltalán nem volt gond. Többre úgysem lett volna kedvem. Aztán innen már hazamentünk, és nyugtáztuk, hogy a Delorean 38 évesen is egy fasza gép.
