Élet egy Deloreannel

Ezen a napon kicsit nyugodtabban keltünk... volna, ha nem csak kilenc óráig lett volna ingyenes a parkolás. Ezért ezen a napon is kelés aránylag korán, pakolás, hurcolkodás, bepakolás, gyors lejelentkezés, majd indulás volt a reggeli program. Mivel a reggeliről lekéstünk, ezért kezdésnek meglátogattunk egy helyi boltot és megreggeliztünk. Elméletileg nincsen evés az autóban, a gyakorlat ezúttal mégis ez volt:

Mindegy, túléltem valahogy, aztán innen már lehetett menni Zaandamba, ami a legnagyobb helyi skanzen. Közben láttunk egy régi piros Trans Amet az egyik ház előtt, amibe a tulajdonosa éppen virágládákat pakolt be. Teljesen abszurd volt, imádtuk nézni. Na de vissza Zaandamra. Odaértünkkor már iszonyatos tömeg volt, pedig még tíz előtt beálltunk a sorba. Szerencsére lett parkolóhelyünk, majd boldogan konstatáltuk, hogy maga a skanzen ingyenes, csak a parkolásért kell fizetni, azért sem egy horror összeget.

Bementünk hát a faluba, ahol mindenféle régi mesterségekről lehetett mindent megnézni, tipikus mikrótranzakciós módszerrel. Tehát habár a falu ingyenes, de amint meg akarsz nézni egy szövőszéket a belső szobában, már fizetni is kell pár eurót. Az egyik attrakció emel igazából említést, a működő malom, amit végigjárni, és kitalálni, hogy most akkor hogyan is működik ez igazából, nagyon jó kis agyteszt volt. Még úgy is, hogy kaptunk egy tökéletes magyarsággal írt leírást is hozzá. Ahogy néztem, kb. minden nyelvre fel voltak készülve.

• 
• 
• 
• 
• 

Ezen kívül volt egy sajtkészítő, ahol nem is tudom hány féle sajtot lehetett venni, a sima goudától a kókuszos specialitásokig, meg persze sok olyan kis házikó, ahol látszott, hogy sokkal többet foglalkoznak vele, mint bárki foglalkozott volna pár száz évvel ezelőtt. Ezután megnéztünk egy elég komoly családi perpatvart két kacsa között, amit persze sokkal több turista nézett, mint mondjuk az előbb már említett szövőszéket, de hát a Jerry Springer Shownak is jelentősen nagyobb a nézettsége, mint az Egyházi kórusok világtalálkozójának. Mellesleg pedig szeretném megemlíteni, hogy a képeken látható két kacsa nem vett részt az említett csetepatéban, ellenben indokolatlanul fotogén módon tűrték, hogy képeket készítsenek róluk. Feltételezem elvártak volna némi élelmiszerben fizetett ellenszolgáltatást a fotókért, remélem valaki megadta nekik, mert nálunk nem volt felesleg.

• 
• 

Elég sokat maradtunk itt, jól körbenéztük az összes valamirevaló látványosságot, de mivel eléggé el lehetett fáradni a mászkálásban, ezért örömmel ültünk be az autóba, hogy menjünk a következő célunkhoz, a Haar kastélyhoz. Ez az út eseménytelenül lement, könnyen kikerültük Amszterdamot, bár olykor nagyon kellett figyelni, hogy a kétszer hat sávos autópályán éppen merre tartsak.

A Haar kastélyban már voltam 2009-ben is, de mivel nem nagyon emlékeztem már rá, jó volt újra megnézni. Sok új dolgot nem tudok róla mondani, bár most mintha kicsit jobban törődtek volna a kerttel és a tóval, valamint arra sem emlékszem, hogy labirintusban jártam volna, de ezek mind csak kiegészítők a kastély mellett. Viszont mivel több kép készült, mint legutóbb, ezért meséljenek inkább azok.

• 
• 
• 

Innen jött a napnak a szenvedős része, ugyanis a Haar kastély Utrecht mellett van, mi pedig négy óra után próbáltunk meg átjutni rajta. Hát elméletileg van körgyűrű, meg minden út széles, és sok sávos, de a gyakorlat az volt, hogy a kastély és Amersfoort közötti 40 kilométeres út bő két óráig tartott. Ebben volt sok dugóban állás az elkerülőn, utána inkább a városba bemenés, majd ott piros lámpák miatt állás, aztán pánikszerű wc keresés,, elrontott lehajtó miatt hosszú kerülő, meg még ki tudja mi. A lényeg azonban, hogy végül csak sikerült odaérnünk Dudu ismerőseihez, ahol egy órát elbeszélgettünk a Deloreanről, a rokonsági viszonyokról, politikáról, mindenféléről. Majd pedig tovább indultunk, hogy szállást keressünk aznap estére.

Szerencsére, mivel elég későn voltunk, ezért az utak már kiürültek, elég jól tudtunk haladni, és végül Arnhemen túl, De Steegben találtunk egy marha jó helyet. Egy kastélyszállót dobott ki a gps, aminek volt egy újonnan épített modern szárnya, ami mindezek ellenére abszolút elfogadható áron kínált szobát. Ki is vettük azonnal, bepakoltunk, leültünk, majd mégis összeszedtük magunkat és elmentünk kaja után. Sajnos itt az étterem már bezárt, a falu másik étterme szintén, végül egy másik környékbeli faluban az egyik szakács még utolsó erejével összedobott nekünk egy kis vacsorát, ami megmentett minket, de főleg a Dudut az éhhaláltól. Innen már csak a hazaérés, fürdés, és az újbóli ágyba beesés volt a menü. Megint jól kihajtottuk magunkat.

Ismét egy nap késéssel, de azért csak megírom ezt a napot is. Ahogy végigolvastuk a jegyzeteket, úgy tűnik, hogy ez volt a legsűrűbb napunk, lesz mit írni. A reggelt az Ednél kezdtük, ha jól emlékszem már nyolc előtt odaértünk, és miközben én az Eddel átbeszéltem minden fontosabb dolgot, a Dudu körbefotózza az egész épületet. Elsőre úgy tippeltem, hogy a délelőttöt itt fogom tölteni, de aztán nem így történt, mert az Ed kb. másfél óra alatt elküldött, mert mit akarok én itt ezzel az autóval, elvégre eljöttem vele Hollandiába, nem kell ezen szerelni semmit. Jogos, de azért pár dolgot megnézettem vele, ha már ott voltam. A fékek teljesen jók, ennek örültem, mert pont 10 éve cseréltettem ugyanitt, viszont a futómű beállításával volt egy érdekes beszélgetésünk. Mondtam, hogy nézzen rá, mert kicsit ráz elől is és hátul is, mire mondta, hogy az eleje tényleg elég jól el van mászva és be is állította. Mondta, hogy csak egy kis összetartást kell beállítani, aztán kész. Ekkor mondtam ezt:

- Van a kézikönyvben egy pár futómű beállítási érték. Mutattam a szerelőnek, hogy ezeket állítsa be, de azt mondta nem érti.

- Nem meglepő. Senki más sem.

Tehát akkor a Delorean használati kézikönyvében ökörségek vannak. Tegye fel a kezét, aki meglepődött. :)

A kronológiát kicsit megbontva, mikor elindultam, az autó eleje tényleg számottevően jobb lett, sokkal kevésbé ráz, ellenben a hátulja még mindig nem az igazi. Eddel megbeszéltük, hogy akkor itt az ideje egy centírozásnak.

• 
• 
• 

Jött aztán a következő beszélgetés, amikor a lengéscsillapítókról kérdeztem. Pontosabban ő kérdezte, hogy nem akarom-e kicserélni az eredetieket, elvégre lassan 40 évesek. Mondtam, hogy nem, mert majd ha az egyik megdöglik, akkor cserélem ki. Erre pedig az volt a válasz, hogy azt várhatom, mert ebből az olaj az életben nem fog folyni, mert van valami extra gumi a belsejében, és itt maximum az kezd el szétesni, ami miatt egyre keményebb lesz a rugózás, de teljesen bedögleni nem nagyon fog. Ezt is jó tudni, ismét egy alkatrész, amit más autókkal szemben 40 évig is lehet használni.

Utána beszélgettünk a gumikról, amivel kapcsolatban megmondta, hogy nem kell félni a méretváltástól, a 215-ös gumik a legjobbak a Deloreanre, főleg a Continental és a Vredestein. A Pirellik és a többi inkább terepjáróra való, ezért nem a legideálisabb egy ilyen autóra. Remélem emlékezni fogok erre a tanácsra majd öt év múlva, mikor megint cserés lesz a garnitúra.

• 
• 

A szervizről kicsit általánosabban szólva, baromira tele volt. 14 autó volt a szervizben, a bemutatóteremben, valamint további 3 kint, szétbontásra várva. Hát ott azért lehetett ronda dolgokat látni, de jó tudni, hogy legalább ezeket is fel lehet használni valamire. A fent látható autóban alig van használható alkatrész, de mivel az acélelemek tökéletes állapotban vannak, ezért megérte megvenni.

• 
• 
• 
• 
• 

Amikor végeztünk, elindultunk északra Den Helderbe, ahol egy haditengerészeti múzeumot akartunk megnézni. Őszintén szólva engem az érdekelt, hogy itt ki van rakva egy igazi tengeralattjáró, és azt jól körbe lehet mászkálni. Mivel pedig én szeretem az ilyeneket, ezért megérte azt a pár kilométert a dolog. És valóban, egy tengeralattjáró igencsak faszán tud kinézni, ráadásul a szárazföldön látni lehet az igazi méreteit is.

Volt persze sok egyéb dolog is, a felszíni hadviseléstől a történelmi visszatekintésig, de egyértelmű, hogy a fő showelem a HNLMS Tonijn volt. Aki arra jár, ne hagyja ki!

• 
• 
• 

Ezután kicsit kóvályogva, ráérősen ballagtunk vissza az Edhez, akinek átadtuk az ajándékba hozott, de elfelejtett Unicumot, majd mentünk tovább Welmoed felé délre. Közben beugrottunk egy tulipánföldre, megérte a kitérőt az a pár (száz) fotó ami készült.

Welmoed ismét nagyon kedvesen fogadott minket, igazán jó fej még mindig. Sajnos az egészsége már nem a régi, ezért is adta el az autóját pár évvel ezelőtt, bár ennek ellenére eljár néha az Edhez. Mint mondta, éppen pár hete volt utoljára, jól esik neki néha Deloreant látni. A két kutyája továbbra is megvan, ugyanott lakik, ahol a 2016-os Eurofestes videóban is meg lehetett nézni, jó volt találkozni vele.

Innen már csak az utolsó checkpoint volt hátra, a szálláskeresés. Kicsit már későn volt, sűrű volt a nap, nem akartunk messzire menni, ezért Volendamban kerestünk szállást, nem messze Welmoedtől, a tengerparton. Eltartott egy darabig mire találtunk szállást, mert a GPS nem annyira érezte a hely szellemét, és főleg a lezárt utcákat, de végül leálltam egy tér szélére, nem törődve azzal, hogy ez most szabad vagy sem, és így már meg is lett a kívánt szállás 10 percen belül. Ahol egy szerencsés véletlen folytán éppen egy magyar nő volt az egyik alkalmazott, így nagyon hamar és olcsón jutottunk szobához. Mivel a normál szobák elfogytak, ezért egy négy ágyast vettünk ki, de mivel csak ketten voltunk, megkaptuk 70 euróért, ami egy több mint korrekt ár Hollandiában. Egy probléma volt csak, a rendes parkolóhely megtalálása. Volt egy hely, ahova elképesztő bűvészkedéssel, és a Dudu segítségével sikerült beapplikálni az autót, de ismét bebizonyosodott, hogy szűk holland utcácskákat nem a Deloreanre tervezték.

Viszont miután ez is sikerült, már csak a felhurcolkodás, egy pizza megevése és az alvás volt hátra. Könnyen ment.

Lassan kinéz egy újabb villanyos szerelőnap a Deloreannek. A hangszórókat (Látod McFly, nem hangfal! :D) cserélni kell, plusz úgy tűnik, hogy a generátor vagy az aksi is rakoncátlankodik. Úgy gondoltam ez a hét lesz a szerelős, de mivel az idő olyan, amilyen, ezért inkább a jövő hét. Nem gond, most aztán ráérek.

Reggel időben keltünk, ettünk egy jó reggelit, egy kicsit beszélgettünk a tulajjal, mert eddigre észrevette a Deloreant és volt pár kérdése, majd integettünk egy fickónak, aki majdnem kiesett az ablakából, annyira nézte az autót. Aztán a pályára fel, majd nagyobb probléma nélkül zúgtunk észak felé, egészen Dortmundig. Ott azonban elhagyott a szerencsénk, és bárhogyan is próbálkoztunk, belekeveredtünk egy igazi, 10 pontos német dugóba. Majd egy órát álltunk, pontosabban csorogtunk, mire paff, elengedték a sort, és lehetett taposni a gázt. Mivel a sor elején voltunk már addigra, ezért látszott, hogy le volt zárva az egész autópálya, mindenkit letereltek egy mellékútra, de mire végigvártuk a sort, éppen úgy gondolták, hogy most már eleget vártunk és elengedtek. Kihasználtam a szókincsemet.

Innen már nem volt túl sok tennivaló Hemig, csak mentünk gond nélkül. Néha megálltunk tankolni, a fogyasztás végig 10 liter alatt maradt, abszolút meg voltam elégedve az autóval, tette a dolgát gond nélkül. Még zárás előtt odaértünk az Edhez, mentünk is egy gyors kört nála, de aznap már nem akartam zavarni, csak 10 percet maradtunk. Másnap úgyis nála kezdtünk, ezért erről a látogatásról majd a következő bejegyzésben fogok írni.

Rájöttünk viszont egy nagyon szerencsés véletlenre. Éppen a tulipánvirágzás hetében jöttünk! Sokszor voltam már Hollandiában, de valahogy ezt még soha nem sikerült elérni, mindig lekéstem. Most viszont ideális volt az idő, csak néha csöpögött az eső, a tulipánok meg tényleg nagyon jól tudnak kinézni, főleg ekkora tömegben.

Ed után már csak a szálláskeresés volt hátra, ami mindig egy érdekes dolog, mert továbbra sem szeretem az előre foglalásokat, sőt, még az előre tippeket gyűjtést sem. Amikor itt az ideje, akkor nekiállok keresni, aztán mindig találok is valamit. És ennek van egy óriási előnye. Az ember nem tud rossz szállást lefoglalózni. Volt olyan, hogy belefutottam egy gyenge közepesbe, viszont már későn volt, ezért a másik keresése nem játszott, de egy nap maradás után innen le lehet lépni, míg ha a képeken szép szállást lefoglalom mondjuk három napra, aztán a helyszínen kiderül, hogy mégsem annyira szép, akkor az egy elég kellemetlen helyzet.

Szóval a hosszú bevezető azért volt jó, hogy elmondhassam, hogy szerintem sikerül kivenni egy napra Hollandia egyik legfaszább szobáját. Enkhuizenben a kikötő mellett, egy tipikus holland kisvárosban. Nagyon bírtuk. Egy hátrány volt csak, amin már akkor is csak röhögtünk, hogy a szomszéd szobába éjjel megérkezett két pakisztáni, aztán azok sikeresen eláztatták a wc-t és a fürdőt is, de azért olyan nagy gond nem volt velük.

Este még mentünk egy kört a városban, vacsoráztunk egy étteremben, aztán bevágódtunk az ágyba. Sűrű volt a két utazós nap, jó volt egy kicsit lassítani. Meg hát másnap jött Ed műhelye, ami mindig egy nagy élmény.

Voltam múlt héten az Autotech Future kiállításon, de frankón elfelejtettem ide megírni. Szerencsére legalább a facebookra kikerült. Emiatt volt még egy jó kis levezetős vezetés dugóban odafelé, esőben hazafelé, jó volt. Levéve azt, hogy továbbra is elvenném a többi közlekedő legalább felének a jogosítványát.

Igyekszem minden évben menni a Deloreannel egy hosszabb utat. és eddig elég jól sikerült is tartanom ezt az elvárásomat. Eddig csak 2008 maradt ki, bár ez részben érthető, elvégre még rendszámom sem nagyon volt az év nagy részében, aztán 2010 maradt még ki, majd 2018. Az összes többi évben eljutottam legalább Münchenig, de inkább tovább. A tavalyi év hiánya valahogy bennem volt, nagyon vártam ezt az idei kirándulást. A korábbi évekkel ellentétben ezúttal nem foglalkoztam különösebben a Delorean felkészítésével, mert az év eleji olajcserekor úgy döntöttem, hogy az autó tökéletesen alkalmas egy bármekkora útra is. Egyedül a lámpákat szereltettem meg, hátha belecsúszok valahol egy esti vezetésbe.

Szóval eljött az indulás napja, bepakoltuk a cuccokat, majd egy gyors keréknyomás ellenőrzés, tankolás és pályamatrica vétel után már el is indultunk. A mérföldmutató ekkor 78780 mérföldet mutatott. Kb. 10 körül értünk ki az autópályára, ahol gyorsan elzúgtunk a határig, ott tankoltunk még egyet, aztán innentől már csak az esetenkénti pisi és kajaszünetek lassítottak le minket. Ausztria igazán kellemes meglepetés volt, mert a korábbi évek folyamatos vályúban bóklászása helyett nagyon jó állapotúak és kis forgalmúak voltak a pályák, elég jól tudtunk haladni.

Egészen Passauig, a német határig, ahol a GPS már jelezte a dugót. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy kifejezzem hálámat az EU felé, hogy eltörölte a roaming címen elkövetett rablást, mert ezzel rettentő mennyiségű benzint és időt spóroltak meg nekem ezen a héten. Szóval Passaunál jött a dugó, mi meg már húztunk is le a pályáról, Egy Scharding nevű kisváros előtt megálltunk tankolni, ahol találkoztunk egy éppen tankoló kint élő magyarral, akivel el is beszélgettünk egy kicsit, majd mentünk vissza az autópályára. Itt még nem is tudtuk, hogy ennek a tankolásnak hosszabb távú hatásai is lesznek.

Mentünk hát tovább, elkerültül a dugót, Nürnberget is elértük nagyobb gond nélkül, jött Erlangen, amit én még 2009 miatt utálok, jött a szokásos első megálló, Pommerfelden. Ahol a szokásos szálláson ezúttal nem volt hely. Szinte el sem akartam hinni, mert eddig annyira alapvető volt, hogy az év összes napján engem várnak, ezért félre van téve a számomra a hármas szoba.

Hát ezúttal nem volt, ezért mentünk egy faluval tovább, ahol találtunk egy igazi német fogadót. Nagy nehezen bejutottam, mert eléggé összevissza volt a bejárat, beszéltem a recepcióssal, és lefoglaltam a szobát. Mondjuk ez egy elég jó menet volt, mert a fickó nem nagyon beszélt angolul, én meg a némettel vagyok egy erősen kezdő szinten, ráadásul az sem segített, hogy a fogadó recepciója az esti időszakban kocsmaként üzemel, ahol a falu férfilakosságának egy jelentős része sörözéssel, és snapszerezéssel üti el az időt. A fogadóson pedig ha a snapszerezés nem is, de a sör elég jól meglátszott. A lényeg, hogy sikerült egy korrekt szobát lefoglalni 72 euróért, aztán lehetett aludni.

Pontosabban lehetett volna, de mikor átnéztem a leveleimet kiderült, hogy a Scharding előtti benzinkúton felvett minket egy ipari kamera. Ez a kamera pedig egy velem kb. egykorú fickó cégéé, akinek történetesen van egy Deloreanje. Amikor a biztonsági őr meglátta a Deloreant, szólt a főnöknek, hogy itt mászkál egy Delorean, őhozzá jöttem-e? Mondta, hogy nem, de gyorsan elment a delorean.hu-ra, aztán írt egy levelet minden kontaktnak, hogy ugorjak be hozzá. Aznap nem tudtam még neki válaszolni, de az elkövetkező pár napban váltottunk pár levelet, és megígértem neki, hogy hazafelé majd beugrunk. Elég érdekes ismeretségnek ígérkezett a dolog, és még csak az első napon voltunk túl.

Megjöttem Hollandiából, kemény menet volt, szokás szerint. Most egy pár hétre biztosan lesz írnivaló, megint láttunk csuda dolgokat.

Holnap elindulok a Deloreannel Hollandiába. A tavalyi évben nem mentem egy hosszabb útra sem, idén már nagyon kell, hogy megmozgassam az autót. Pár napja mentem is vele egy próbakört, úgy tűnik jól érzi magát, nem lesz gond. Az út miatt a héten nem lesz szerdai bejegyzés, de utána kicsit könnyebb lesz egy darabig anyagot találni.

Mondhatom, hogy az elmúlt évben el vagyunk kényeztetve filmekkel. Először a Driven, aztán a Framing John Delorean Alec Baldvinnal, most pedig kiderült, hogy a George Clooney részvételével készült Deloreanfilm sem csak pletyka.

Sokat még nem tudni róla, még csak most egyeztek meg arról, hogy a film egyáltalán elkészül, de ez is valami. Az MGM a Grant Heslov és George Clooney tulajdonában levő Smokehouse Pictures céggel lépett partnerségre az elkövetkező két évre. A jelenleg még cím nélküli filmet Clooney fogja rendezni, valamint lehetséges, hogy játszani is fogja John Deloreant. A forgatókönyvet Keith Bunin írja Alex Pappademas cikkje, a Saint John alapján. (Eddig még nem is láttam ezt a cikket, elég komoly anyagnak tűnik.)

A megegyezés után természetesen az MGM elnöke, Jonathan Glickman, valamint Clooney és Grant is kifejezte örömét, hogy ilyen csodálatos partnerrel dolgozhatnak, dicsérték egymás eredményeit, a szokásos. Ezt nem fordítom le, mert felesleges.

Nagyon remélem, hogy jó film lesz, mert úgy tűnik, hogy egyre profibbak lesznek a Deloreanes filmek, aminek igencsak örülök. Már csak a hozzájutást kéne megoldani valahogy.

Említettem már, hogy két hibája van most a Deloreannek. Az egyik a jobb első hangszóró, a másik pedig az, hogy amikor felkapcsolom a tompítottat, egy kicsit világít a reflektor is. Mivel két hét múlva el akarunk menni Hollandiába, egy kicsit kirándulni, és megnézetni az autót az Eddel, ezért ideje volt, hogy ezeket megcsináltassam. Nehogy beszóljon, hogy lepukkant a gép, mióta legutóbb látta. Biztos talál ezen felül is pár javítanivaló dolgot.

Ezért bejelentkeztem a szokásos villanyszerelőmhöz, elvittem az autót, elmutogattam a hibákat, kicsit hümmögött, aztán hagytam, hogy tegye a dolgát. Mikor szólt, hogy végzett, mentem, és megnéztük, hogy mi a helyzet. A hangszórók esetében úgy tűnik, hogy maga a hangszóró a rossz. Bíztam benne, hogy csak valami kontakthiba, de nem. Ennek kampec. Szerencse, hogy az első hangszórók elég könnyen elérhetőek alulról, ezért a cserét is meg lehet oldani aránylag könnyen, csak szereznem kell valami belevalót. Ednél van is, a két első hangszóró 20e Ft-ért van, nem vészes, egynek jó lesz. Ennek az előzőnek is eléggé gyenge hangja volt, meglátjuk, hogy az majd milyen lesz. Ennyiért nem hiszem, hogy hú, de jó, de ha nem rosszabb, akkor már oké. A Deloreanben nincsenek túl nagy igényeim a hangzással kapcsolatban.

Szerencsére a lámpát sikerült megcsinálni. Az egyetlen hiba az volt, hogy aki khm... a lámpát kicserélte annak idején, az valamit elmarhult, és összecserélt pár drótot, ezért nem működött megfelelően. Szerencsére megemlítettem ezt is a szerelőnek, ezért aránylag hamar rájött a megoldásra, és kijavította azt. Most láthatóan erősebben világít a lámpa, még az is lehet, hogy este is használható lesz az autó. Valamikor majd kipróbálom.

Egyetlen nyűgöm volt csak, hogy habár reggel 8-ra ott voltam, ennek ellenére csak kora délután állt neki a javításnak, emiatt meg kicsit elkapott a délutáni eső, ami így összepöttyözte az egyébként csodásan tiszta autót. Nehéz az élet. A szerelés 8500 Ft volt.