Élet egy Deloreannel

Bármilyen Delorean Klubos eseményről beszélni az előkészületek ismerete nélkül nem is érdemes. Pedig ezt most nagyon komolyan vettük, rengeteg energiát tettünk bele és napi 26 órában foglalkoztunk vele. Persze ebből semmi sem igazi, talán még az átlagosnál jobban ellazáztuk. Januárban elkezdtük “szervezni”, vagy inkább leírtuk, hogy akarunk egy bulit. Legyen a Balatonon. Na az már messze van, oda nem megyünk. Akkor legyen máshol. Teljes tanácstalanság. Jó. …aztán egyszer csak Mentos megmentette a mulatságot, felajánlotta az Agárdi nyaralójukat az ünneplésre. Még egy agenda is készült, hogy mit mikor is kellene… Kitaláltuk, hogy legyen egy publikus rész a rajongóknak és legyen egy zártkörű része a partynak, amikor nem kell a DMC-ről beszélni, csak lehet enni, inni, és jólérezni egymást. Ezekkel a tervekkel hátra is dőltünk hetekre-hónapokra, hisz’ ez már meg van szervezve! A találkozó előtt 4-5 nappal felhívott Mentos, hogy végül is, hogy lesz ez a találkozó? Mondom, don’t panic!, odaérünk, bevásárolunk, főzünk, örülünk. Sid is szokás szerint túlizgulta a dolgot, mert a találkozó előtti este felhívott, hogy akkor hogy lesz ez a találkozó? Ha már így megbeszéltük, akkor a facebookon meg is hirdettük az eseményt. Aki másnapra nem tudja átrendezni a programját, az nem is akar igazán eljönni… (Azért ez nem teljesen így volt. Oké, a zárt buli tényleg így ment, de a publikus részt már kedden kihirdettük. Pár ember szerint későn, de ők nem tudják, hogy igazából milyen korán. :) Sidaries)

Pedig még napokkal korábban is jöttek a nehézségek. Bopat két héttel korábban majdnem elindult megtartani a bulit, de időben realizálta, hogy ez még nem aktuális. (Miután pont beszélgettünk és szóltam neki. S.) Zsolt kocsiját nemsokkal a tali előtt összetörték, Skynet családjában pedig tragédia történt. Én pedig úgy szerettem volna megnehezíteni a dolgomat, hogy kitaláltam, Vespával megyek a találkozóra (100km). Nemcsakhogy megyek, hanem megyünk Andival, mert időközben megdupláztuk az olasz problémáink számait. 50-es robogókkal, hidegfrontban a hetesen 3 órát motorozni egy nappal a találkozó előtt már nem tűnt olyan jó ötletnek. Meggyávultunk, kocsival megyünk. Persze reggelre már felszívtuk magunkat. Meghallgattunk 6-8 BossHoss számot, leharaptuk a csirke fejét, megittuk a vérét, whiskyvel öblögettünk (nem) és beröffentettük a darazsakat.

Nagyon klassz utunk volt, a csontig hatoló hideget kivéve. Miután megérkeztünk Mentoshoz, indulhattunk is bevásárolni Székesfehérvárra. Ilyenkor nagyon jól jönnek Mentos busz méretű v8-as autói. …momentán egy sem működik ezért Puntóval mentünk. Ezzel az apró kocsival, négy emberrel nagybevásárlást csinálni eleve nagy ötlet, de mindig van valami, amivel egy kicsit még tudunk nehezíteni a helyzetünkön. A vendéglátónknak egyszerűen muszáj volt vásárolni egy 100 cm-es laptévét. A visszaút simán ment, ha azzal nem számolunk, hogy Andi és én egy baziális TV-vel az ölünkben utazhattunk.

Három óra felé már nem nagyon halogathattuk a tűzgyújtást és az étel előkészítését. Az alapanyagokat közösen felvágtuk, Nándi pedig egy olyan tűzet rakott, hogy a látványtól kijött a szemem, mint egy zetorlámpa. Ilyen A4 méretű, élére állított és ezredre pontos farakást én még nem láttam. Tényleg döbbenetes, hogy egy mérnök még a pokolban is mérnök marad.

A gulyást én vállaltam. Imádom elkészíteni és bezsebelni érte a dícsérő szavakat (az a köcsög egó). A következő 4 óra simán csak elreppent, sztorizásokkal és néhány üveg sörrel. Mire a srácok begurultak a Delorean-ekkel, addigra pont elkészült a kaja. Szívesen írnék a találkozó publikus részéről, de nem voltam ott. Lehet, hogy volt egy-egy” Van benne fluxuskondenzátor? hehehe…”, vagy egy-egy “Fasza kis aluméneum bódé” duma. Ez most valahogy nem hiányzott. Vacsora után persze jöttek ez idétlen történetek, a még több hangulatjavító elfogyasztása és a közös videónézések. Nagyon nagyon jól szórakoztam, imádom ezt a bandát. Mi Andival éjfél előtt valamivel leadtuk a szerelést, mert másnap korán indulnunk kellett egy meló miatt vissza Pestre. A hajnal nyolcas indulás és a fejfájós, szeles, és hányingerrel terhelt hazaút szórakoztató volt, mert arra gondolhattam közben, hogy tisztességesen ledugóztuk ezt a tíz évet.

Super volt ez a buli, mint ahogy ez a tíz év is. Köszi srácok mindent!

(Én még annyit fűznék hozzá, hogy a publikus rész is teljesen jó volt, bár igaz, hogy a fluxuskondenzátoros "viccek" ezúttal sem maradtak el. Nagy örömömre eljött néhány kevésbé aktív tag is, plusz volt sok csak úgy éppen arra járó bámészkodó is. Ennek ellenére a két óra bőven elég volt, örömmel mentünk a zárt buliba.

Ott nagyjából az történt, amit Dubniczkia is írt, bár én a videózós részt azért jobban kiemelném. Az valami elképesztően jó volt, komolyan sikítva röhögtünk végig. Igaz, ebben azért segítségünkre volt az is, hogy nem voltunk már szomjasak. Éjfél után, mikor sokan meggyávultak és bedöglöttek az ágyba, még volt a bulinak egy második szakasza ötig, ami az ott levőknek 100%, hogy egész életükre emlékezetes marad. :D Röviden az lett az eredmény, hogy volt résztvevő, aki másnap háromkor még simán pirosat fújt a szondába. 

A másnap is elég jól alakult. 10-12 között mindenki megébredt, Bopat lelépett, és pár gyógysör mellett még elég sokáig elvergődtünk, mielőtt utazásra alkalmassá nyilvánítottuk magunkat. Közben odaért Skynet is, így a szinte folyamatos két Delorean biztosítva volt. Végül 4 órakor szedtük össze magunkat és indultunk haza.)

A múlt hétvégére a Delorean napiautóvá vált, jól körbejártuk a Dunakanyart. Pár héten belül megírom. Most hétvégén meg Agárd és Budapest lesz a menü. Kárpótolom a Deloreant az elmúlt hónapok elhanyagolásáért.

Tíz éves lett a Magyar Delorean Klub. Hol voltunk egy évtizeddel ezelőtt? Én egy másik feleséggel egy másik lakásban, másik munkahelyen más elképzelésekkel és más motivációkkal. És akkor még rajongtam a régi autókért. Ma már főleg csak egyért, ezért az egy rozsdamentes acélból készített kortalan formájú “ufoért”.

Most illene összefoglalni ezt a tíz évet, de nem fogom. Ezt megtettük korábban mindenféle okból, elmondtuk, hogy hogyan hoztuk létre a klubot, hogy ki hogyan jutott a kocsijához, hogy kinek mi a személyes érintettsége. Most inkább arról írnék — ha lehet nem túl patetikusan —, hogy hálás vagyok ezért a tíz évért. Hálás vagyok a beszélgetésekért, az utazásokért a sok-sok tapasztalatért, és hogy rengeteget tanultam magamról ebben a klubban. A Delorean ma már “csak” egy apropó, hogy találkozzunk, mert van hogy szóba sem jön. Olyan mint egy kedvenc bútordarab, amire mindig jó ránézni, ami mindig fontos hogy ott legyen, de ma már nem mindig van a középpontban. Egy dekáddal korábban még biztos voltam benne, hogy hamarosan lesz nekem is ilyen kocsim. Ma már legalább ennyire biztos vagyok benne, hogy nem lesz. Viszont a telefonkönyvem olyan számokkal bővült amik értékes kapcsolatokat jelentenek. Sokat tanultam tőletek Srácok és hálás vagyok számtalan élményért. Köszi!

2008 nyarán egy szakadt kabrióval, megmásíthatatlan gondolatokkal, kőkemény magabiztossággal érkeztem Viktorhoz és Zsolthoz. Ma már állítások helyett inkább kérdéseim vannak, a szakadék hülyegyerekautó helyett családi kocsival járok, a magabiztosságot pedig egy korrekt önismeret váltotta fel. Ha ilyen tíz év ebben a klubban, akkor kívánok magunknak még sokszor tíz évet.

Live the dream – Úgy legyen!

Boldog szülinapot DCM!

Hát mi bizony előre iszunk a medve bőrére. Elvégre van az országban medvénk is (küldöm Dudunak szeretettel. :D), megvolt a 10 éves klubtalálkozó is, pedig csak csütörtökön lesz a hivatalos évforduló. Viszont ennek ellenére olyan elképesztően marha jó bulit csapattunk szombaton, hogy azóta is abszintot izzadok. Mivel pedig ünnepi hét van, ezért szombaton az Ati rövid visszatekintése jön az elmúlt 10 évről, aztán lesz majd bulibeszámoló is valamikor.

Indítok egy új sorozatot. Habár voltak már ilyen jellegű bejegyzések, ezek sosem voltak túl összeszedettek. Mivel a DMCH-nál van egy nagyon jó gyűjtés a fontosabb karbantartási dolgokról, ezért ezeket fogom a jövőben lefordítani az ilyen üresebb időszakokban. Tudom, hogy ez direktben elég kevés embert érint, de ahogy átolvastam több részt is, általános oldtimer tanácsoknak is felfoghatóak ezek a bejegyzések. Ezért jöjjön most az első rész, ami az autóban található ékszíjakról szól. Természetesen kiegészítéseket, javításokat továbbra is elfogadok.

A Deloreanben két V-ékszíj található. A belső a fontosabb, ez hajtja a vízpumpát és a generátort, a külső pedig a klímakompresszort. Ahhoz, hogy a belső szíjat kicseréljük, le kell szedni a külsőt is, valamint, ha valakinek nem működik a klímája, nyugodtan leszedheti a szíját, nem okoz vele bajt, csak egy kicsit csökkenti a motor terhelését.

Az ékszíjakat annyira kell meghúzni, hogy ha megnyomjuk a leghosszabb szakaszukat, akkor körülbelül fél hüvelyknyit, azaz bő egy centit kell mozogniuk. Ha kicsit ennél szorosabb az a jobb eset, lazább semmi esetre se legyen! Ezt a tesztet a szíjcsere után pár száz kilométerrel meg kell ismételni, mert a szíjak hajlamosak egy kicsit nyúlni az első időszakban.

A generátor ékszíjának a beállítása a generátoron levő csúszókerettel történik, ami a különböző Deloreaneken egészen más helyeken is lehet. Van némi különbség ezen felül a korai Ducellier és a későbbi Motorola generátorok között is. A beállításhoz három reteszt (hogyan fordítod a fastenert??) kell meglazítani, amiből kettő magát a beállítást végzi, az utolsó leghosszabb pedig a generátort rögzíti a motorhoz.

A kompresszor szíjának a beállításánál a két 4-es jelű csavarra kell odafigyelni, amiket mindenképpen meg kell lazítani beállítás előtt, mert különben az egész struktúrát el tudjuk görbíteni. Szintén fontos a 17-es és 18-as csavarnak, illetve anyacsavarnak a meglazítása, illetve későbbi meghúzása. Ezzel a három csavarral lehet egy csúszótalpon beállítani a pontos feszességet.

Amennyiben a 3-as számmal jelölt csapágy elkezd zörögni, azonnal cseréljük, a megfelelő tömítésekkel együtt, miközben odafigyelünk, hogy a különböző alátétek, távköztartók mind a helyükre kerüljenek vissza, mert különben a szíj feszessége nem lesz megfelelő, esetleg az élettartama is rövidülhet.

Ehhez az utolsóhoz annyit fűznék hozzá, hogy ha jól hallom, akkor nekem ez a csapágy már évek óra zörög és még mindig működik. Igaz, már ezerszer gondoltam, hogy kicserélem, de valahogy ez eddig még mindig kimaradt. Azért most már kicsit előrébb veszem a szervizlistámon.

Most hétvégén megtartjuk a 10 éves Delorean klubos találkozónkat Agárdon. A nyilvános része 3-5 óra között lesz Agárdon/Gárdonyban, itt. Akit érdekel, azt várjuk. Ezután majd tartunk egy nem nyilvános bandázást is, aki nem hallott róla, de tag, az közlekedjen a fórum zártosztálya felé, aztán szervezze meg, hogy el tudjon jönni! Jó lesz, vasárnapig tart, szerintem fogunk egy kicsit iszogatni is.

Van Oroszlányban egy úgynevezett V8 Vendéglő, amiről az egyik kollégámtól hallottam. Már jó ideje terveztük a meglátogatását, de a légkondis szerelés plusz motivációt jelentett. Ugyanis a szerelő azt mondta, hogy az utolsó gáz/olajcsere előtt jó lenne, ha legalább egy pár órán keresztül járatnám a légkondit. Márpedig azt nem alapjáraton fogom véghezvinni a garázsban, hanem akkor menjünk már el egy kis kirándulásra! Plusz úgyis tiszta kosz volt a Delorean, le is kellett takarítani. Miután pedig itt meghirdettem, hogy arra megyek, egy érdeklődő is jelentkezett, hogy ő is jönne megnézni az autót. Szóval hirtelen tele lettem programmal, nem lehetett menekülni.

A nagy napon el is mentünk a takarításra, lement gond nélkül, és ha jól emlékszem még az indulás is egész könnyen ment a kritikus szűk egy órás állás ellenére. Innen mentünk Oroszlány felé, mikor észrevettem egy kellemetlen dolgot. Nem gyorsult úgy az autó, mint szokott, plusz 80 fölött még rázott is a kormány. Megálltam, megnéztem az elejét, minden oké volt. Elindultam, ugyanúgy csinálta. gondoltam, hogy ez bizony a fék lesz. mivel egyszer már már volt egy ilyen gondom a jobb hátsó fékkel, amikor Tihany felé mentünk, betippeltem, hogy a jobb hátsó fék lesz a hibás. Megint megálltam, nem láttam semmi különlegeset, sőt a felni sem volt meleg, pedig az ilyenkor szokott. Rányomtam párszor keményen a fékre, majd tovább indultam, itt állni csak nem fogok. El is értünk az étteremig, majd az utolsó kanyarban hopp, elfogyott a fék, már csak a legvégén fogott. Az utolsó 50 métert már így tettem meg, majd megálltam, sebességbe raktam az autót, majd úgy döntöttem, hogy akkor egy kis időre megérkeztünk. Eddigre már jól felforrósodott a jobb hátsó felni is, biztosan megvolt a hibás. Most már itt volt az ideje a hűlésnek, kicsit később még párszor benyomtam, majd bíztam benne, hogy mire indulunk, már jó lesz.

Ezután elmentünk enni, rendelésünkre várva pedig néztük, hogy jönnek-e a beígért érdeklődők. Meg is jelent pár ember, de nem jöttek oda, ezért nem ugrottam elsőre. Viszont mikor már egy jó ideje ott tébláboltak az autó körül, csak odamentem, és milyen jól tettem! Az egyikük - mint kiderült - egy Camarotulajdonos volt, aki kicsit értett is az autókhoz. El is mondtam neki a nyűgömet, meg is beszéltük, hogy ha végeztünk a kajálással, akkor elugrok hozzá, hogy ránézzünk kicsit a szerkezetre. Majd meg is csörrent a telefonom, hogy itt a rendelt gigászi hamburger, neki lehet állni. Hát valóban az volt. És finom! És teljesen megfoghatatlan, késsel villával kellett megenni. Ilyet sem csináltam még.

Már a vége felé jártam, mikor megjöttek a beígért érdeklődők is, akikkel amint végeztünk, egy jó órát beszélgettünk. Mondjuk ebben segítségünkre volt az is, hogy olyan zuhé kapott el minket, hogy csak egy ház oldalában állva tudtuk átvészelni szárazon, de legalább le tudtam fotózni az éppen széjjelázó autót, ami nem rég még éppen tökéletesen tiszta volt. Hogy minden szép legyen, az eső végén Dudu is behozott egy jó nagy kupac sarat az autóba, amivel teljessé tette az élményt, amivel megmutattuk a világnak, hogy hogyan kell könnyen, gyorsan elégetni felesleges 6000 Ft-ot.

Mondjuk nem problémáztunk ezen sokat, mennünk kellett Camaronézőbe. Egy külső garázssoron volt az autó, ahol kicsit ránéztünk az enyémre is, de igazából eddigre már meggyógyult, és azóta sem jött elő a hibája. Szóval inkább csak beszélgettünk, fotóztunk, valamint mentünk egy kört a Camaroval. Jó móka volt, pont akkora és olyan motor van benne, mint a Deloreanben, csak nem PRV. Dumáltunk még egy kicsit, majd véget ért a napi program, menni kellett haza, lassan már sötétedett.

Nagy dolog történt tegnap, mert Jay Leno hajlandó volt a műsorába Deloreant rakni! Ez azért különleges, mert sok éven keresztül direkt negálta a márkát, a kokainügy miatt. Ahogy sokan mondták a dmctalkon még annak idején, nem volt hajlandó igazán utánanézni a dolognak, egyszerűen nem szerette és kész. Most viszont valamiért megtört a jég. Én még nem néztem meg, ez a mai estének lesz a programja, de szerintem megéri itt is megosztani, hogy mi lesz a véleménye, még ha csak egy BTTF replikáról is van szó. (Valamikor pár éve, egyszer már egy rövid ideig szóba állt a DMCH-val, de ha jól emlékszem, az nem volt rendes műsor. Ez most az.)

Rövid bejegyzés következik, ezt inkább csak a szokásos naplójelleg miatt írom meg, hogy a Delorean minden mozgása dokumentálva legyen. Szóval egy-egy szülinapos mindig felbukkan, így történt ez most is. Megkeresett egy fiatalember, hogy a barátjának lesz a szülinapja, és mivel a barát nagyon nagy Vissza a Jövőbe rajongó, meg szeretné lepni egy Deloreanezéssel. Na ezt hányszor olvastátok már itt? Szerintem úgy ezerszer, ezért erről a részről csak pár szót írok. A szokásos megbeszélés, időpont egyeztetés után a szokásos Tesco parkolóban találkoztunk. A szokásos beszélgetés után pedig mentünk egy kört. Tényleg semmi extra nem volt az egészben, Voltak jó kérdések, voltak kevésbé jók. jól éreztük magunkat és kész. 

Ami miatt ez a találkozó kicsit másabb volt, az az, hogy a levelezés közben az árra terelődött a szó. Mondtam, hogy ilyen esetben ez ingyenes, aminek nagyon örült a levélíró, de felajánlotta, hogy az élményért cserébe hoz nekem egy saját kiadású társasjátékot. Mivel szeretem az ilyeneket, ezért ezt elfogadtam. Kiderült, hogy az Anachrony nevű társasról van szó, ami egy jó kis időutazós stratégiai játék. Az igazi tesztig még nem jutottam el, de már megvan a banda, akivel kipróbálom egyszer. Mondjuk az angol nyelvű, sok oldalas szabálykönyvön jó lesz átrágni magunkat, de lehet, hogy találok majd a neten egy magyar verziót is. Az biztos, hogy a kidolgozás nagyon szép, a figurák és egyéb részek nagyon igényesek. Jó szórakozás lesz.

Az autóval nem volt gond, jól működött. Bár két nyűgje most már kezd zavaróvá válni. Az egyik, hogy a kuplung kinyomásánál mindig nagyon nyikorog valahol, szóval egy zsírzás már nagyon érik valahol, plusz a félmeleg indulásos nyűg is kezd egyre jellemzőbbé válni. Ez azt jelenti, hog ha leállítom az autót és egy percen belül indítom, akkor nincs gond. Ha hidegen indítom, nincs gond. Viszont ha egy kicsit hagyom állni, akkor sokszor nagyon nehezen indul be. A legkritikusabb időszak az a 10-20 perces állás, ilyenkor már szinte mindig nyektetni kell egy darabig, mire észhez tér. Idén még úgysem volt rendes szerelés a légkondin túl, lassan itt az ideje.

Mivel idén 10 éves a klub, ezért június 23-án tartunk egy klubtalálkozót. Ennek lesz egy nyilvános része is, amire mindenkit szeretettel várunk. Még nincsen lefixálva minden részlet, de az biztos, hogy valahol Agárdon, a Velencei tó partján lesz a találkozó aznap délután, kábé 2-4 óra között. A pontos részletekről majd még írok, meg a facebookra is felírjuk. Szóval akit érdekel, az nyugodtan beírhatja a naptárba, de azért figyelje a blogot, hogy pontosan mi lesz és hol!