Élet egy Deloreannel

ez a NAAF is. Majd valamikor jön a beszámoló. Biztosan a héten, de lehet, hogy nem szerdán. Volt idén megint minden, amiről lehet beszélni az elkövetkező egy évben.

Megy tovább a találkozózás, a két héttel ezelőtti hétvégén Dunaszerdahelyen voltam, ahogy írtam is korábban. Régóta hívtak, de soha nem alakult úgy a program, hogy belefért volna, de most minden jól jött össze, megindultunk. 

Reggel még dolgoztam egy kicsit, aztán reggeli után bedobáltuk a legszükségesebbeket, aztán megnéztük a térképet. Majd átmentünk a szlovák oldalra és ott mentünk végig. Jó út volt, mert a szlovák autósok nem érzik úgy, hogy 70 fölött már helyszíni keresztrefeszítés jár, valamint az utak is jobbak arrafelé. Plusz még nem volt az a horror meleg, mint ami mostanában jellemző. Így aztán elég hamar értünk oda, ami azt illeti, egy kicsit talán hamarabb is, mint kellett volna. Mindezt annak ellenére, hogy a találkozó kitáblázása hagyott némi kívánnivalót maga után, mert a város végén, egy bezárt benzinkút mellett kellett észrevenni egy kb. 30*20 centis Event Area táblát. Még kérdezősködtünk is, de senki nem tudta, hogy itt egy 50-100 autós autóstalálkozó van.

Nagy nehezen betaláltunk, ahol alig volt még autó rajtunk kívül, ami nem kecsegtetett sok jóval. Beálltunk a helyünkre, aztán kicsit körbenéztünk. Az előző találkozóhoz képest látszott, hogy nagyobb lett a rendezvény, de abban egyelőre csak reménykedni tudtunk, hogy ezt a nagy helyet autókkal is kitöltik, nem csak a helyszín lesz nagy.

Szerencsére elég hamar elkezdtek érkezni a gépek. Jött egy KITT, akinek a szlovák tulajdonosa sajnos semmilyen nyelven nem beszélt a sajátján kívül, így vele elég hamar megrekedt a kommunikáció. Aztán jöttek mindenféle szép gépek, a galériába beleraktam párat.

Egy bosszantó dolog volt, amikor kizavartam egy gyereket az autómból, majd rászóltam az apjára is, hogy mégis hogyan gondolja. Mert ha kéri, akkor úgyis hagyom, hogy beleüljön a kölök, de ha a környéken sem vagyok, akkor mégis miért engedi a garázdálkodást? Erre egy csodás választ adott: "De hát nyitva volt az ajtaja!" És bazmeg ha benne hagyom a kulcsot, akkor egy kört is mész vele vagy mi? Erre már csak röhögcsélt, majd beszéltünk pár percet és lelépett. Érdekes emberek vannak.

Volt pár új Mustangos, akiknek nem nagyon jött le, hogy mégis hol vannak, mert teljes hangerőn nyomatták a korszerű huppogós zenéiket, illusztrálva, hogy milyen drága hangcucc van az autóikban, de szerencsére őket elég hamar leállították.

Szerintem a találkozó legeredetibb gépe egy türkiz nem tudom micsoda volt, amit trélerrel hoztak, mert az életben nem fog rendszámot kapni, annyira szakadt. Viszont a csávó és a csaja, akik jöttek vele, annyira hozták az életérzést, hogy szerintem simán vitték a showt.

Aztán jött pár egyéb program, mint felnidobó verseny és társai, amin sokan elég jól szórakoztak, de nekem jobb élmény volt, hogy ekkor jött meg a magyar KITT és az egyik Vurdonos ismerősöm is. Velük egyből el tudtunk beszélgetni, és meg is csináltunk néhány kötelező fotót. Azt hiszem nyugodtan kimondhatom az egyértelműt. A magyar KITT fényévekkel jobb volt a korábban érkezett szlováknál. Továbbra is csodás munka.

Három - négy óra körül már éreztük, hogy nekünk elég volt a napon aszalódásból, ezért összeszedtük magunkat és hazaindultunk. Végeredményként azt mondom, hogy megérte elmenni, majd megyek még máskor is, de még van hova fejlődni a rendezvénynek.

A mai napon a Mentos már kiköltözik és én is kipakolok. Remélem ilyenkor még lesz helyünk. Mindenki más meg jöjjön, amikorra tud, megéri, idén is frankó lesz.

Mostanában jól ki van használva a Delorean. Egy hónapja találkoztam egy jó fej Camaros csávóval, aztán mivel mentünk egy kört a gépével, viszont én nem tudtam őt vinni, mert nem akartam a Dudut ott hagyni a garázssoron, ezért megegyeztünk, hogy rövid időn belül újrázunk, csak éppen ezúttal majd én viszem őt a Deloreanben, nem pedig fordítva.

Azóta párszor már próbálkoztunk az időpont egyeztetéssel, de nem jártunk sikerrel. Viszont múlt csütörtök mindegyikőnknek megfelelő volt, munka után bezsuppoltam az asszonyt a gépbe és már húztunk is a tatai Tesco parkolójába, mert hát hova máshova mennénk, ugye? Kis várakozás után megtörtént a találkozó, majd Dudu, engedve a csábításnak, beugrott egy kicsit a Pepcoba. Azt hiszem nem mondok egy nagy újdonságot, ha leírom, hogy mi hamarabb végeztünk a beszélgetéssel és a tesztkörrel, mint ő a nézelődéssel. Egy érdekes dolog volt még, egy gyönyörűen felújított 49 éves Oldsmobile is éppen a Tescoba jött aznap, így vele is gurultunk is egyet. Megbeszéltük, hogy majd a NAAfon találkozunk, aztán mentünk is vissza.

Utána már terveztük, hogy lassan haza kéne szivárogni, de valahogy úgy alakult, hogy folyamatosan jöttek az újabb és újabb emberek, nézelődők, kérdezők. Én meg amilyen lelkes vagyok, mindegyiknek megválaszoltam jellemzően ugyanazokat a kérdéseket. Végül már sötétedett, mire sikerült elszabadulni, de még így is bőven megérte a dolog.

Mivel ezen a minitalálkozón már kezdtem elég szarul érezni magam a Delorean koszossága miatt, ezért másnap nekiálltunk a takarításnak. Emlékeztek erre a 2008-as bejegyzésre, hogy hogyan kell Deloreant takarítani? Hát én emlékeztem, valamint mostanában elég sokat eszembe is jutott. Azért, mert ezt a módszert, amit itt leírtam, kb. 6-7 éve használtam utoljára.

Annak idején élveztem az autót kéthetente letakarítani, zavartak az ujjlenyomatok, a megálló por, a felverődött sár. Aztán egy idő után rájöttem, hogy a Deloreant teljesen tisztán tartani vagy lehetetlen, vagy egy teljes munkaidős embert kíván. Ezért a könnyebb utat választottam, kicsit magasabbra raktam az ingerküszöbömet. Lehet, hogy egy kicsit már túl magasra is, mert néha kimondottan retkes már a Delorean, mire megkapja az őt megillető gondoskodást. Ez évente átlag két profi takarítást, és egy-két saját takarítást jelent, na ebből volt most meg a saját rész. Persze ez sem olyan volt, mint a fenti linken, hanem egy gyors negyed - fél órás slagozás és törölgetés, ami meglepően széppé varázsolta az autót.

Mikor pedig megvoltunk ezzel, visszaálltam a garázsba, és jöhetett a másnapi dunaszerdahelyi találkozó.

A múlt hét elég sűrű volt Deloreanügyileg. Találkoztam a korábbi Camaros haverral, összefutottam egy Oldsossal, voltam Dunaszerdahelyen egy találkozón és még le is takarítottam. Ezen a héten talán nyugi lesz, bár van némi esély arra, hogy egy kis időre napiautó lesz, mert a Passat éppen szervizes. Jövő héten meg jön a NAAF, nem fogok mostanában unatkozni.

Jó dolgok ezek a találkozók, ezért is megyek olyan sokra. Agárd pedig már lassan NAAF fontosságú lesz. Na jó, nem, de azért jó volt ezt leírni, mert ahogy sokszor mondtam már, nagyon más a kettő, de mégis ugyanolyan jó. Még úgy is, hogy ez a mostani kicsit rendhagyóbban sikerült.

Van egy olyan kattanásom, hogy ha elmegyek egy fesztiválra, akkor én onnan nem szeretek kijönni, csak ha nagyon muszáj. Így volt ez annak idején a Szigeten is, ahol tíz teljes hetet nyomtam így le, így van ez a NAAFon, ahonnan tavaly is csak azért jöttem ki párszor, mert a vesekövem nem hagyott békén, és így volt ez eddig Agárdon is, habár ez a szép sorozat most megszakadt, majd leírom miért.

A szervezkedést nem vittük túlzásba idén sem. Pár nappal a fesztivál előtt beszéltünk csak pár ismerőssel, hogy ott lesznek-e, aztán mikor azt mondták, hogy igen, akkor nem is foglalkoztunk többet a dologgal. Az indulás napján beszórtuk a cuccokat a Deloreanbe, aztán indultunk. Megálltunk tankolni, és hopp, jött is egy telefon, hogy vészhelyzet van, mert elfogyott a whiskey. Csütörtökön. Első nap. Hát ez már valami! Azért azt tegyük hozzá, hogy nem az összes, csak egy kimondottan népszerű darab. Mentünk is a Tescoba, vettünk utánpótlást, aztán indultunk. 

Sok dolog nem történt útközben, csak nyugtáztam, hogy nagyon jól működik ez az új légkondi. A gép továbbra is nagyon jónak érződik, jól össze van állva minden, műszakilag nem nagyon tudok mibe belekötni. Na jó, levéve abba a hülye melegen nem indulásába, de azt hiszem ott is megvan a hiba, majd írok róla valamikor. Szóval odaértünk, bementünk, megvettük a karszalagokat, telefonáltunk a haveroknak, aztán oda is álltunk. Igazából két helyen táboroztak ismerősök, választani kellett, inkább a parttól távolabbi részt választottuk, mert a parton jó nagy szél tud lenni, aztán az éjjel háromkor nem vicces, ha viszi a sátrat a vihar. Ezt egyébként jól is tettük, mert volt is egy ilyen este, bár éppen aznap nem voltunk ott.

Sátorállítás, welcome drink, szokásos dolgok. Első nap olyan jól elvoltunk a sátraink körül beszélgetve, hogy nem is nagyon mentünk körbe, nem voltunk koncerten sem, másnap meg csak lazultunk. Ennek a fő oka az volt, hogy nem akartam nagyon szétcsapni magam, mert másnap fontos jelenésünk volt. Ezért aztán péntek délután háromkor cuccolás, Delóba be, aztán nyomás Vasadra, BP alá, mert ott volt az egyik klubtagunknak, McFlynak az esküvője. Róla már írtam párszor, többször besegített már mindenféle szerelésekbe.

A Deloreannek szokás szerint jutott szerep, az ilyenkor szokásos képek egy része vele készült. Nem csak az ifjú pár, hanem mások is fotózkodtak vele, nem meglepő módon, de sötétedés után azért inkább a buli vette át a főszerepet. Elég jól kihúztuk a duhajkodást, majd másnap félkómásan keltünk, emberi formára hoztuk magunkat, majd visszaindultunk a fesztiválra.

Gond nélkül ment megint minden, ráadásul most már nem kellett visszafogottan pörögni, feltekerhettük a fordulatszámot. Volt pár nagyon jó koncert, mászkálás, iszogatás, minden ami ilyenkor kell. Két igazán emlékezetes dolog volt. Az első, hogy ezúttal kiöltöztünk az eseményhez, rockabillyben nyomtuk a bulizást, ami sokat dobott a hangulatunkon. A másik pedig pár motoros, akikkel vagy egy órát beszélgettem. Igazán értelmes, jó kérdésekkel tarkított, jó beszélgetés volt.

Ami pedig a legjobb, a másnap sem volt túl veszélyes, így a vasárnapi hazaút nem úgy ment, mint a legutóbbi agárdi megmozdulás, hogy még délután kettőkor is a szondát fújtuk, hogy most már elindulhatunk-e. Gyors sátorbontás után így kora délután elindulhattunk hazafelé. Ismét eseménytelenül telt az út, és megbeszéltük, hogy ezt a hétvégét pont úgy éltük meg, ahogy azt mások csak szeretnék.

Megjöttem és hétvégén már megyek is a Dunaszerdahelyi amcsi autós találkozóra. Pár éve már voltam, azóta kicsit nagyobbra nőtt a buli, ahogy nézem, megéri megnézni mi változott. Itt lehet tájékozódni, én a szombati napot célzom be így elsőre.

A héten kirándulok, nem lesz blog, úgy tűnik. Majd jövő héten jövök.

Egy újabb szülinapos, de ezúttal mégis egy kicsit máshogy. Jött a meghívás, elmondtam a szokásos feltételeket, nem volt jó. Ez a buli csak úgy lesz jó, ha elmegyek Visegrádra, mert ott lesz a buli. Normál esetben nem szoktam az ilyeneket vállalni, de most volt két pozitívum. Az egyik, hogy kicsit kreatívabbnak tűnt a dolog, a másik pedig, hogy a Dudu nem messze lakik, meg úgyis meg kellett járatni a Deloreant, mert szezon ide vagy oda, el lett hanyagolva. Szóval oké, jó idő lesz, megyek.

Jó idő lett. Legalábbis aznapra. Előtte egy kicsit borús, esős volt, de nem vészesen. Nem nagyon szoktam túlaggódni, ha koszos lesz a Delorean, az új gumikkal meg most már az úttartása is nagyon jó lett. Ezért elindultam, végigmentem a kicsit pocsolyás úton, majd vígan beálltam Duduék elé. Aznap még mászkáltunk egy kicsit, de nagy különlegesség nem volt. Viszont másnap boldogan vettük észre, hogy felülről ez az autó olyan, mint egy matchbox, valamint hogy reggelire pont megfelelő a lángos is. 

Délután ötkor már szálltunk le a kompról és mentünk a megbeszélt helyre. Nagyon jól sikerült a meglepetés, mert ügyes volt a szervezés. A szülinapos ikerpárnak éppen valami kvízkérdésekre kellett válaszolni, miközben háttal álltak a bejáratnak. Elég nagy volt a zsivaj, éppen a Vissza a Jövőbe zenéjét kellett kitalálni, én meg addig hátulról belopakodtam a Deloreannel, megálltam mögöttük úgy egy méterrel, majd mikor megfordították őket, jól meglepődtek. Hát igen, ilyenkor elég jól jön a Delorean halksága és elképesztő fellépése. Ezek után mentem egy kört mindkettejükkel, elbeszélgettünk az autózás közben, utána ettünk egy nagyon finom pörköltet, végignéztünk egy szokásos McFlyos és Dokis fotózást, bár azt meg kell említeni, hogy az itteni cuccok elég jók voltak, aztán indultunk is hazafelé.

Pontosabban mentünk volna, de az aktuális kompot éppen lekéstük, ezért gondoltuk felmegyünk a várba. Jól is tettük, mert habár az út elég szar felfelé, plusz az őr is mindent elkövetett, hogy elzavarjon minket, mert hogy minden zárva van már, mi mégis leálltunk, aztán elindultunk felfelé. Megnéztük az elképesztő kilátást, az utolsó három párocskát, aki miatt az őr nem tudta bezárni a parkolót és így hazamenni, és akik miatt megpróbált minket is elzavarni, sikertelenül. 

Ezután már csak lementünk, vigyorogtunk egy kocsmai társaságon útközben, akik közül az egyik konkrétan kiugrott az autó elé, hogy megnézhesse, Tőlük nagyon elnézést kértünk, hogy nem tudunk megállni, de indul a kompunk, majd siettünk a hajóállomásra. Ahol nem volt ott a komp. Utánakérdeztünk, az utolsó komp elment nyolckor, a neten írt 8:45-ös nincs. Ejj, de jó ez, mehetünk egy órás kört Esztergom felé. Mondjuk ennél nagyobb bajunk ne legyen, mint hogy Deloreanezni kell a Dunakanyarban, de azért ez akkor is bosszantó volt. Visszamentünk hát 10 percre a kocsmásokhoz, elvégre már ráértünk, aztán elindultunk körbe. Szép út volt, szó se róla.

Aztán vasárnap már csak egy kis környékbeli autózás, pár ismerősnek megmutatás, egy pizzázás volt hátra, aztán másnap reggel jöttem munkába. Annak is megvan a varázsa, amikor Deloreannel megyek munkába, de kellett is ez a varázs, mert a magyar oldali pöcsölés mellett csak agyvérzést kapni lehet. Ezt levéve jó kis hétvége volt.

Nagyon kemény hétvégén vagyok túl ismét. Beletekertem a Deloreanbe 400 km-t, végigbuliztam Agárdot és egy esküvőt, széjjelröhögtem az agyamat napokon keresztül, ideje kicsit leállni. Hamarosan meg is írom ezeket a dolgokat.