Élet egy Deloreannel

Indítok egy új sorozatot. Habár voltak már ilyen jellegű bejegyzések, ezek sosem voltak túl összeszedettek. Mivel a DMCH-nál van egy nagyon jó gyűjtés a fontosabb karbantartási dolgokról, ezért ezeket fogom a jövőben lefordítani az ilyen üresebb időszakokban. Tudom, hogy ez direktben elég kevés embert érint, de ahogy átolvastam több részt is, általános oldtimer tanácsoknak is felfoghatóak ezek a bejegyzések. Ezért jöjjön most az első rész, ami az autóban található ékszíjakról szól. Természetesen kiegészítéseket, javításokat továbbra is elfogadok.

A Deloreanben két V-ékszíj található. A belső a fontosabb, ez hajtja a vízpumpát és a generátort, a külső pedig a klímakompresszort. Ahhoz, hogy a belső szíjat kicseréljük, le kell szedni a külsőt is, valamint, ha valakinek nem működik a klímája, nyugodtan leszedheti a szíját, nem okoz vele bajt, csak egy kicsit csökkenti a motor terhelését.

Az ékszíjakat annyira kell meghúzni, hogy ha megnyomjuk a leghosszabb szakaszukat, akkor körülbelül fél hüvelyknyit, azaz bő egy centit kell mozogniuk. Ha kicsit ennél szorosabb az a jobb eset, lazább semmi esetre se legyen! Ezt a tesztet a szíjcsere után pár száz kilométerrel meg kell ismételni, mert a szíjak hajlamosak egy kicsit nyúlni az első időszakban.

A generátor ékszíjának a beállítása a generátoron levő csúszókerettel történik, ami a különböző Deloreaneken egészen más helyeken is lehet. Van némi különbség ezen felül a korai Ducellier és a későbbi Motorola generátorok között is. A beállításhoz három reteszt (hogyan fordítod a fastenert??) kell meglazítani, amiből kettő magát a beállítást végzi, az utolsó leghosszabb pedig a generátort rögzíti a motorhoz.

A kompresszor szíjának a beállításánál a két 4-es jelű csavarra kell odafigyelni, amiket mindenképpen meg kell lazítani beállítás előtt, mert különben az egész struktúrát el tudjuk görbíteni. Szintén fontos a 17-es és 18-as csavarnak, illetve anyacsavarnak a meglazítása, illetve későbbi meghúzása. Ezzel a három csavarral lehet egy csúszótalpon beállítani a pontos feszességet.

Amennyiben a 3-as számmal jelölt csapágy elkezd zörögni, azonnal cseréljük, a megfelelő tömítésekkel együtt, miközben odafigyelünk, hogy a különböző alátétek, távköztartók mind a helyükre kerüljenek vissza, mert különben a szíj feszessége nem lesz megfelelő, esetleg az élettartama is rövidülhet.

Ehhez az utolsóhoz annyit fűznék hozzá, hogy ha jól hallom, akkor nekem ez a csapágy már évek óra zörög és még mindig működik. Igaz, már ezerszer gondoltam, hogy kicserélem, de valahogy ez eddig még mindig kimaradt. Azért most már kicsit előrébb veszem a szervizlistámon.

Most hétvégén megtartjuk a 10 éves Delorean klubos találkozónkat Agárdon. A nyilvános része 3-5 óra között lesz Agárdon/Gárdonyban, itt. Akit érdekel, azt várjuk. Ezután majd tartunk egy nem nyilvános bandázást is, aki nem hallott róla, de tag, az közlekedjen a fórum zártosztálya felé, aztán szervezze meg, hogy el tudjon jönni! Jó lesz, vasárnapig tart, szerintem fogunk egy kicsit iszogatni is.

Van Oroszlányban egy úgynevezett V8 Vendéglő, amiről az egyik kollégámtól hallottam. Már jó ideje terveztük a meglátogatását, de a légkondis szerelés plusz motivációt jelentett. Ugyanis a szerelő azt mondta, hogy az utolsó gáz/olajcsere előtt jó lenne, ha legalább egy pár órán keresztül járatnám a légkondit. Márpedig azt nem alapjáraton fogom véghezvinni a garázsban, hanem akkor menjünk már el egy kis kirándulásra! Plusz úgyis tiszta kosz volt a Delorean, le is kellett takarítani. Miután pedig itt meghirdettem, hogy arra megyek, egy érdeklődő is jelentkezett, hogy ő is jönne megnézni az autót. Szóval hirtelen tele lettem programmal, nem lehetett menekülni.

A nagy napon el is mentünk a takarításra, lement gond nélkül, és ha jól emlékszem még az indulás is egész könnyen ment a kritikus szűk egy órás állás ellenére. Innen mentünk Oroszlány felé, mikor észrevettem egy kellemetlen dolgot. Nem gyorsult úgy az autó, mint szokott, plusz 80 fölött még rázott is a kormány. Megálltam, megnéztem az elejét, minden oké volt. Elindultam, ugyanúgy csinálta. gondoltam, hogy ez bizony a fék lesz. mivel egyszer már már volt egy ilyen gondom a jobb hátsó fékkel, amikor Tihany felé mentünk, betippeltem, hogy a jobb hátsó fék lesz a hibás. Megint megálltam, nem láttam semmi különlegeset, sőt a felni sem volt meleg, pedig az ilyenkor szokott. Rányomtam párszor keményen a fékre, majd tovább indultam, itt állni csak nem fogok. El is értünk az étteremig, majd az utolsó kanyarban hopp, elfogyott a fék, már csak a legvégén fogott. Az utolsó 50 métert már így tettem meg, majd megálltam, sebességbe raktam az autót, majd úgy döntöttem, hogy akkor egy kis időre megérkeztünk. Eddigre már jól felforrósodott a jobb hátsó felni is, biztosan megvolt a hibás. Most már itt volt az ideje a hűlésnek, kicsit később még párszor benyomtam, majd bíztam benne, hogy mire indulunk, már jó lesz.

Ezután elmentünk enni, rendelésünkre várva pedig néztük, hogy jönnek-e a beígért érdeklődők. Meg is jelent pár ember, de nem jöttek oda, ezért nem ugrottam elsőre. Viszont mikor már egy jó ideje ott tébláboltak az autó körül, csak odamentem, és milyen jól tettem! Az egyikük - mint kiderült - egy Camarotulajdonos volt, aki kicsit értett is az autókhoz. El is mondtam neki a nyűgömet, meg is beszéltük, hogy ha végeztünk a kajálással, akkor elugrok hozzá, hogy ránézzünk kicsit a szerkezetre. Majd meg is csörrent a telefonom, hogy itt a rendelt gigászi hamburger, neki lehet állni. Hát valóban az volt. És finom! És teljesen megfoghatatlan, késsel villával kellett megenni. Ilyet sem csináltam még.

Már a vége felé jártam, mikor megjöttek a beígért érdeklődők is, akikkel amint végeztünk, egy jó órát beszélgettünk. Mondjuk ebben segítségünkre volt az is, hogy olyan zuhé kapott el minket, hogy csak egy ház oldalában állva tudtuk átvészelni szárazon, de legalább le tudtam fotózni az éppen széjjelázó autót, ami nem rég még éppen tökéletesen tiszta volt. Hogy minden szép legyen, az eső végén Dudu is behozott egy jó nagy kupac sarat az autóba, amivel teljessé tette az élményt, amivel megmutattuk a világnak, hogy hogyan kell könnyen, gyorsan elégetni felesleges 6000 Ft-ot.

Mondjuk nem problémáztunk ezen sokat, mennünk kellett Camaronézőbe. Egy külső garázssoron volt az autó, ahol kicsit ránéztünk az enyémre is, de igazából eddigre már meggyógyult, és azóta sem jött elő a hibája. Szóval inkább csak beszélgettünk, fotóztunk, valamint mentünk egy kört a Camaroval. Jó móka volt, pont akkora és olyan motor van benne, mint a Deloreanben, csak nem PRV. Dumáltunk még egy kicsit, majd véget ért a napi program, menni kellett haza, lassan már sötétedett.

Nagy dolog történt tegnap, mert Jay Leno hajlandó volt a műsorába Deloreant rakni! Ez azért különleges, mert sok éven keresztül direkt negálta a márkát, a kokainügy miatt. Ahogy sokan mondták a dmctalkon még annak idején, nem volt hajlandó igazán utánanézni a dolognak, egyszerűen nem szerette és kész. Most viszont valamiért megtört a jég. Én még nem néztem meg, ez a mai estének lesz a programja, de szerintem megéri itt is megosztani, hogy mi lesz a véleménye, még ha csak egy BTTF replikáról is van szó. (Valamikor pár éve, egyszer már egy rövid ideig szóba állt a DMCH-val, de ha jól emlékszem, az nem volt rendes műsor. Ez most az.)

Rövid bejegyzés következik, ezt inkább csak a szokásos naplójelleg miatt írom meg, hogy a Delorean minden mozgása dokumentálva legyen. Szóval egy-egy szülinapos mindig felbukkan, így történt ez most is. Megkeresett egy fiatalember, hogy a barátjának lesz a szülinapja, és mivel a barát nagyon nagy Vissza a Jövőbe rajongó, meg szeretné lepni egy Deloreanezéssel. Na ezt hányszor olvastátok már itt? Szerintem úgy ezerszer, ezért erről a részről csak pár szót írok. A szokásos megbeszélés, időpont egyeztetés után a szokásos Tesco parkolóban találkoztunk. A szokásos beszélgetés után pedig mentünk egy kört. Tényleg semmi extra nem volt az egészben, Voltak jó kérdések, voltak kevésbé jók. jól éreztük magunkat és kész. 

Ami miatt ez a találkozó kicsit másabb volt, az az, hogy a levelezés közben az árra terelődött a szó. Mondtam, hogy ilyen esetben ez ingyenes, aminek nagyon örült a levélíró, de felajánlotta, hogy az élményért cserébe hoz nekem egy saját kiadású társasjátékot. Mivel szeretem az ilyeneket, ezért ezt elfogadtam. Kiderült, hogy az Anachrony nevű társasról van szó, ami egy jó kis időutazós stratégiai játék. Az igazi tesztig még nem jutottam el, de már megvan a banda, akivel kipróbálom egyszer. Mondjuk az angol nyelvű, sok oldalas szabálykönyvön jó lesz átrágni magunkat, de lehet, hogy találok majd a neten egy magyar verziót is. Az biztos, hogy a kidolgozás nagyon szép, a figurák és egyéb részek nagyon igényesek. Jó szórakozás lesz.

Az autóval nem volt gond, jól működött. Bár két nyűgje most már kezd zavaróvá válni. Az egyik, hogy a kuplung kinyomásánál mindig nagyon nyikorog valahol, szóval egy zsírzás már nagyon érik valahol, plusz a félmeleg indulásos nyűg is kezd egyre jellemzőbbé válni. Ez azt jelenti, hog ha leállítom az autót és egy percen belül indítom, akkor nincs gond. Ha hidegen indítom, nincs gond. Viszont ha egy kicsit hagyom állni, akkor sokszor nagyon nehezen indul be. A legkritikusabb időszak az a 10-20 perces állás, ilyenkor már szinte mindig nyektetni kell egy darabig, mire észhez tér. Idén még úgysem volt rendes szerelés a légkondin túl, lassan itt az ideje.

Mivel idén 10 éves a klub, ezért június 23-án tartunk egy klubtalálkozót. Ennek lesz egy nyilvános része is, amire mindenkit szeretettel várunk. Még nincsen lefixálva minden részlet, de az biztos, hogy valahol Agárdon, a Velencei tó partján lesz a találkozó aznap délután, kábé 2-4 óra között. A pontos részletekről majd még írok, meg a facebookra is felírjuk. Szóval akit érdekel, az nyugodtan beírhatja a naptárba, de azért figyelje a blogot, hogy pontosan mi lesz és hol!

Pár bejegyzéssel ezelőtt már írtam, hogy a légkondi cserés lett a Deloreanben, de pár szóban ismét leírom, hogy mi is történt, hogy ne kelljen visszakattintani. Szóval a Deloreant 1981-ben még freonos, R12-es gázzal töltött légkondicionálóval szerelték, de miután betiltották a freont, egyre nehezebb lett beszerezni. Ennek lett az eredménye az R134-re átállás, ami megoldást, plusz némi extra szerelési költséget jelentett. Mivel itt a vadkeleten lassabban mennek a dolgok, ezért én 2008-ban még könnyen tudtam R12-t szerezni, ami az autóval való ismerkedés miatt jól is jött, mert sok egyebet kellett megtanulni, kitapasztalni, nem kellett még a légkondi extra szerelése is a nyakamba. Mostanra viszont ismét kiment a gáz, aminek végül is örülhetek, mert 10 évig bírta. Most viszont már nem akartam újra R12 után kajtatni. Inkább meg akartam csinálni rendesen, ne miattam pusztuljanak a pingvinek a Déli sarkon.

Megvettem Ednél a szükséges alkatrészeket, megbeszéltem a szerelőmmel az időpontot, majd vittem és otthagytam a gépet. Kicsit féltem az egésztől, mert mondta, hogy többször fel kell tölteni, majd le kell ereszteni a gázt, az olaj miatt, mert a régi olajnak ki kell jönnie a rendszerből, az meg nem megy egyből. Féltem tőle, hogy egész nap járatni fogják az autót, az meg a Delorean legnagyobb ellensége. Elméletileg nem lehet gond, de amióta kis híján megfőztem egy kellemes téli napon, azóta kicsit parásabb vagyok a dologgal kapcsolatban. Szerencsére a szerelő megnyugtatott, hogy egyszerre maximum öt percig járatják, aztán kompresszor le, kevert, habos olaj ki, új olaj be, aztán megint járatás. plusz még mellé az összes kis bigyó, szűrő beszerelése. Így aztán egy nap el is ment a szereléssel, cserékkel.

Másnap mentem vissza az autóért, fizettem, majd elmentem egy körre, hogy megnézzem, minden oké-e. Fújta a gép a hideget, nem volt gond egy szál sem. Viszont egy dolog még elmaradt. Mondta a szerelő, hogy most jó lenne pár órát nyomatni a légkondit, hogy kiderüljön, hogy minden tényleg rendben van-e, aztán még egyszer lecserélni a gázt és olajat. Ezért aztán a hétvégén elmentünk egy kisebb kirándulásra, most pénteken pedig megyek és lecseréltetem utoljára is a gázt. Onnantól pedig elméletileg készen vagyok, mehet a hűtés ezerrel.

A szerelőnek 45e Ft-ot fizettem, ami a 40e Ft-os alkatrészköltséggel annyira nem is vészes a modernizálásra.

Megkerestek levélben, hogy meg fog jelenni hamarosan egy könyv, ami a Vissza a Jövőbe trilógia néhány nyitott kérdésére ad választ. Gondoltam nem árt neki egy kis hírverés, mert csak előrendeléssel lesz beszerezhető június 17-ig.

A következő információkat kaptam róla:

Kedves képregény rajongó barátunk,

Fluxus kondenzátorokat beizzítani, mert Marty McFly és a Doki visszajönnek a jövőből! Így igaz, ha téged is rabul ejtett valaha az időutazás, vagy csupán maradtak még benned kérdések a trilógiát követően, akkor most ezekre mind választ kaphatsz ebben a 152 oldalas, kemény fedeles kiadásban.

Az IDW 2015. október 21. indított sorozatához visszatért az eredeti trilógiát megálmodó Bob Gale is, hogy John Barber (Transformers) és Erik Burnham (Ghostbusters) írókkal együttműködve választ adjon olyan kérdésekre, amelyek már a '80-as évek óta foglalkoztatják a rajongókat. Az első öt füzetet csokorba szedő gyűjteményes kötetben minden kalandot másik rajzoló formált, így a sokszínűség végig garantált. A vizuális csúcsra járatás olyan alkotók kezében van, mint Dan Schoening (Ghostbusters), Brent Schoonover (Batman '66), Marcelo Ferreira (Angry Birds Transformers), Erik Evensen (Ghostbusters), és még sokan mások.

Az első kötetben olyan 1,21 gigawatt energiával felvillanyozó történetek lapulnak, melyek elregélik a Doki és Marty első találkozását, Lorraine és George hajszáját Calvin Marty Klein után, Biff juraidőszakbeli kiruccanását, valamint a Doki első jövőbeli vizitjét. És ha mindez nem volna elég, még egy kifejezetten impozáns címlap galériával is találkozhatsz a könyv végén!

A Vissza a jövőbe - Elfeledett regék és alternatív idősíkok kizárólag a kiadótól lesz kapható, előrendeléssel, előfizetéssel, mely a panelkalandor[KUKAC]gmail [PONT]com e-mail címen intézhető. Rendelési időszak: június 17., megjelenés júliusban. A kötetből annyi fog készülni, amennyi előrendelés addig érkezik.

Van facebook oldal is, akit érdekel a könyv, már rendelheti is 3980 Ft-ért, szállítással.

Ma van 10 éve, hogy megérkezett a Delorean. Ilyenkor az ember úgy érzi, hogy vissza kell egy kicsit nézni, hogy mi is történt ebben az időszakban, és sokszor meglepődik, hogy mik alakultak. Az én elmúlt 10 évemben szinte minden megváltozott. Többször váltottam munkahelyet, a gépeimet többször cseréltem, elköltöztem, voltak terveim, amik aztán nem úgy alakultak, alakultak olyan dolgok, amiket nem terveztem, megházasodtam, elváltam, most pedig van egy olyan barátnőm, aki a Delorean nélkül nem lenne. És ez a legutolsó a lényeg. A Delorean megváltoztatta az életemet több szinten is.

Pedig 2008-ban ez nem volt egyértelmű. Elég komoly döntés előtt álltam, elvégre ami pénzem volt, azt lehetett volna normális dolgokra is költeni, de nem így lett. 2005-ben találtam ki, hogy kell egy ilyen autó. Valamikor 2007 környékén már éreztem, hogy sínen vagyok, ebből tényleg meglesz a gép, bár senki nem hitte, hogy valóban végigcsinálom. Igaz, én magam sem mondtam sokaknak, hogy ne jöjjenek a negatív energiák, amiktől Csodabogár is félt, a Kelly hőseiben.

Aztán 2008 februárjában, sok év spórolás után ültem az eBay előtt és ott volt a döntés. Szerintem mindenkinek az életében van legalább egy, de inkább több ilyen, amikor ott az igen/nem helyzet, ami után az élete vagy így, vagy úgy, elindul egy irányba, de akkor dönteni kell, mert a kettő együtt nem megy. Nálam ez a választás a szokványos, biztonságos élet, a pár év múlva nagyobb lakás/ház, újabb autó, illetve a "Basszunk oda, vegyünk Deloreant!" között mozgott. És a második felé indultam el. Ott, akkor, ez nem volt egy óriási, csörömpölős, világot megrengető döntés, nem voltam Neo, aki éppen most ette meg Morpheus piros piruláját, csak megnyomtam egy Place Bid gombot, vártam, majd fél perc múlva néztem, hogy mit tettem. Senki nem tudta, hogy most ebből mi lesz. Mint amikor egy tetszőleges sci-fiben a főhőst berántja a fekete lyuk. Nem tudja hova jut, nem tudja, hogy jobb lesz-e neki vagy rosszabb, de az biztos, hogy más lesz. Nekem is más lett, és a legfontosabb, hogy jobb, és színesebb lett.

Bő egy hónappal az érkezés után már alakult is a klub, szeptembertől ment a delorean.hu, indult a fórum, a blog, jöttek az emberek. Kicsit később megjelentünk a facebookon, később, ahogy a többi autó is érkezett, mentünk a találkozókra, csináltunk pólókat, pulóvereket, kulcstartókat, egyéb bizbaszokat, és egy jó kis haveri társaság verődött össze a sok érdeklődőből. A klub bővebb dolgairól majd az Ati ír egy visszatekintést hamarosan, ezért én most maradok a saját dolgaimnál.

Visszatérve a változásokra. Nem tudhatom, hogy mi lett volna, ha nem veszem meg a Deloreant. Az viszont biztos, hogy a Duduval nem is ismernénk egymást. Az is biztos, hogy nem írtam volna a blogra majdnem 1400 bejegyzést, amivel a világ egyik legnagyobb Deloreanes adatbázisát hoztam létre, nem ismertem volna meg többszáz embert, nem utaztam volna be fél Európát más őrültekkel együtt, nem lennék tele nagyon vagány cuccokkal, és nem vigyorognék minden alkalommal, amikor kinyitom a garázsajtómat. Hogy mi lenne helyette? Fogalmam sincs. Nem tudom mivel tölteném ki ezt a sok helyet az életemben. Biztosan többet ülnék a gép előtt, biztosan jobban ismerném a népszerű déli tengerpartokat a hideg északiak helyett, biztosan lenne egy új és unalmas autóm, talán gyerekszámban is előrébb járnék. De az is lehet, hogy egy kicsivel később mégis vettem volna valami érdekes autót. Nem tudni, de örülök, hogy inkább így alakult.

Zárásként annyit, hogy ha majd valamikor, valamelyikőtök, felismeri a döntés pillanatát, ami után vagy maradhat a társadalom által elvárt szürke hétköznapokban, vagy választhatja a kicsit rázósabb, de izgalmasabb B verziót, annak jusson az eszébe ez a bejegyzés! Aztán basszon oda az asztalra és csinálja, amit a szíve diktál. Elvégre azért kell racionálisan élnünk, hogy rendesen kiélhessük az irracionális vágyainkat. Maximum belebukik, de lesz egy jó sztorija.

Előző rész itt.

A befektetési rész megvolt, a költségvetési tervek szintén, minden készen állt a rajtra. Már csak egy dolog volt hátra, az angol kormány jóváhagyása. Cork és Prior elvárta, hogy a kormány írországi irodája garantálja a Hill Samuel kereskedelmi bank által nyújtott hitelt. Ők lettek volna a befektetők, akik a Delorean második menetét lehetővé tették volna.

Viszont ez a jóváhagyás nem érkezett meg.

Ahogy Barrie Wills emlékszik: Reggel a bank képviselője elmondta, hogy habár James Prior nagy támogatója volt a tervünknek, Margaret Thatcher kevésbé. Később Cork azt mondta, hogy szerinte Prior elrontotta a terv bemutatóját, így Thatchernek az a benyomása támadt, hogy a csapatunk mögött nincsen semmi pénz. Viszont ez egyáltalán nem volt igaz. A pénz megvolt, mindössze Thatcher rábólintására volt szükségünk, hogy hozzájuthassunk és már indul is a terv.

Azonban Thatcher nem ezt hallotta. Ő azt hallotta, hogy arra kérjük a kormányt, hogy még több pénzt öntsön a DMC-be. Hallottuk, hogy azzal zárta le Priorral a beszélgetést, hogy: "Mondja meg a felszámolóknak, hogy tegyék a dolgukat. Nincs több pénz."

Thatcher nem szerette Priort. Mindannyian tudtuk, hogy Thatcher Priort a "wet"-ek közé sorolta. Egyike azoknak, akik habár kormányzati pozíciójuk volt, túl "puhák" voltak az iparági szereplőkkel, és hajlamosak voltak beavatkozni, ha a dolgok rosszra fordultak. Ez pedig egyértelműen az ellenoldalra helyezte őt a hivatalos thatcheri konzervatív irányvonallal szemben.

Nem tudni, hogy már az induláskor eldőlt, hogy Prior nem nyerhet, vagy csak ennyire elrontotta a prezentációt, de úgy tűnt, hogy a csapatunk játékának vége.

A gyors 100-ról 0-ra fékezés után megmondták, hogy jegeljük a terveinket, most Delorean kap még egy esélyt a pénzgyűjtésre. Viszont az ő befektetői valahogy sosem jelentek meg. Miután Thatcher kiöntött minket a fürdővízzel együtt augusztus 12-én, onnantól jöhettek John befektetői. Névtelen arabok, Tiny Rowland (aki mindezt mellesleg tagadta), valamint egyéb megnevezett és meg nem nevezett alakok. A sok bába közt elveszett a gyerek.

Azonban volt még egy - habár nagyon kicsi - esélyünk, ha John Z. Deloreannek nem sikerül megszereznie a pénzt. Ha a kormány megvette volna a céget, akkor lett volna a kormánynak egy olyan kisvolumenű gyártója, ami egy általa szeretett autó gyárt, valamint két másik olyan, amivel pedig az egész világon versenyképes lehetett volna. A legrosszabb esetben Delorean visszakerült volna a cég élére és onnan folytatta volna ahol abbahagyta. Oké, talán nem ez lett volna a legrosszabb, de elképzelhető lett volna. 

Akkor adtuk fel, amikor Cork úgy gondolta, hogy John meg nem nevezett befektetőjének (Az FBI drogkereső csoportjának) elég jó esélye van. Azonban ezek az események vezettek el 1982 október 19-éhez. Ekkor szólt oda Paul Shewell, hogy másnap pakoljuk össze a cuccainkat, valamint tájékoztassam a személyzetet, hogy vége a DMC-nek. Nincs második esély a csapatunknak, nincs második esély John Deloreannek.

1982 október 20-án az Egyesült Királyság arra a hírre kelt, hogy Deloreant kábítószerterjesztés vádjával letartóztatták, egy FBI-os fedett akció keretében, az Egyesült Államokban. Elkeseredettségében, hogy a cégét megmentse, Delorean belement, hogy pénzelni fogja 24 millió dollárnyi kokain eladását.

Ezek után pedig a cég, a feltámadási remények, igazán halottak voltak. Ha az angol kormány és az angol bankárok eddig nem akartak Deloreannel üzletelni, most már aztán tényleg nem fognak. Habár Deloreant később, 1984-ben, felmentették, mert bebizonyosodott, hogy csapdába csalták, a hírneve örökre besározódott. 2005-ben halt meg.