Élet egy Deloreannel

Nagyon bíztam benne, hogy mára mindent meg tudok írni a javításról, de sajnos nem úgy alakultak a dolgok. Az új zsanér megvan, ami szép és jó, de a beszerelésre még nem volt idő. Pontosabban idő lett volna, de jó idő nem. Márpedig mínusz sok fokban ajtót emelgetni és csavarozni a garázsban olyan élmény, aminek nem akartam kitenni magam. Maradt hát a valamikor a következő napokban beszerelés, most pedig az idáig vezető út.

Ott hagytam abba, hogy megvolt a hiba oka, leszedtük a zsanért, jöhetett a javítás. Elsőre persze mentem a delorean.eu-ra, aztán le is csuktam gyorsan. A bontott zsanér ugyanis 436 euró, azaz kb. 135 000 Ft. Kizárt, hogy én ezt jó szívvel kifizessem, maximum majd ha nyúznak érte. Keresni kellett hát másik megoldást. Két dolog jutott az eszembe. Az egyik, a munkahelyem műhelye, ahova gyorsan el is vittem a széttört zsanért, ahol egy nap alatt összehegesztették. Kezdésnek jó volt, de nem értek hozzá, lehet, hogy ez a hegesztés ugyanolyan jó, mint az eredeti, lehet, hogy nem az. Ezért aztán nem rohantam azonnal visszarakni a javított darabot, hanem inkább felvettem a kapcsolatot egy ismerőssel, aki korábban már csinált nekünk kulcstartókat is, tehát ért a vasakhoz.

Jól is tettem, mert mint kiderült, ilyet is tudna csinálni, csak vagy mérjem le pontosan vagy küldjem el neki. Egyértelmű, hogy inkább a postázás mellett döntöttem, elvégre ő majd jobban tudja, hogy pontosan milyen méretek kellenek és hogyan. Persze mindent ráraktam a csomagra az ajánlottól a tértivevényig, ami egy kis izgalom után oda is ért. Ha jól emlékszem, akkor kb. két hét alatt készültek el az új darabok.

A többesszám itt teljesen jogos, mert két darab készült. Egy hasonló keménységű, mint a gyári, valamint egy brutális keménységű, amit külön kértem, hogy a következő évtizedekben nehogy újra ilyen gondom legyen. Az elkészülés után hamarosan indult vissza a csomag, szerencsésen ide is ért, itt már csak a festésük volt hátra. A négy napos hosszú hétvégén ez is megtörtént, és itt állok most. Megvannak a zsanérok, várom a jó időt, aztán indulhat a beszerelés.

A terv az, hogy a brutálkemény megy az autómba, a javított megy a polcra, az új, gyári keménységűvel pedig megkeresem az Edet, hátha tetszik neki az ötlet, hogy vegyen párat sokkal olcsóbbért, mint a régi. Bízok benne, hogy így lesz, mert így lesz egy új dolog a kormánybőrözésen túl, amivel kicsit hozzájárulok a Deloreanek túléléséhez. Meg hát egy kis pluszpénz is lesz belőle.

A végére hagytam a legfontosabbat, az új zsanér darabja 15000 Ft volt, a festés pedig további 2000 Ft.

Elég jól elnyúlik ez a mostani téli szünet. A zsanértörés, a hó és a folyamatos nyálka nem segít az autózásomon. Volt, amikor február közepén már megvoltam az olajcserével, most még fel sem merült, hogy menni kéne. Pedig össze kéne rakni a gépet, mert március 29-én jelenik meg a Ready Player One.

Nem túl gyakran, de olykor vannak a Deloreannel komoly hibák is. Ez a mostani is ilyen. Szerencsére a normál működésével nincs összefüggésben, de az azért elég kellemetlen, ha a normál működést azért nem lehet elérni, mert nem jutunk be az autóba. Márpedig egy törött ajtózsanér elég ahhoz, hogy ez ne sikerüljön.

A múlt héten már írtam, hogy a legutóbbi alkalommal a bal ajtó első ajtózsanérja megadta magát. A helyszínen nem volt esélyem megszerelni, meg nem is akartam, ezért hazamentem, leraktam az autót, és másnap álltam neki. Szerencsére az ajtót ki lehetett nyitni, mert a zsanérnak csak a hátsó része tört el, ami a torziós rugót fogja, de az első fele az tartotta az ajtót. Persze nem akartam túlterhelni az első felét, főleg a benne levő csapot, de ezt azért jó volt tudni.

Először a torziós rugót kellett kiszedni. Szerencsére már korábban is szórakoztunk ezzel, ezért azt levéve, hogy néhány csavar kicsit erősebben fogta magát, nem volt gond. Miután mindent szétszedtem, megnéztem a torziós rugót, úgy tűnik semmi baja. Remélem így is lesz, mert ha az is eltörik az új megfeszítéskor, akkor az nagyon meg fogja drágítani a szerelést. Azonban az majd annak a napnak lesz a problémája.

Miután kiszedtem a rugót, felemeltem az ajtót és néztem hogy mik a lehetőségeim. Hát az biztos, hogy ezt a zsanért én innen egymagam ki nem szedem. Egyrészt azért, mert nem tudom egymagam tartani az ajtó elejét, közben meg a zsanért csavarozni és utána lecsukni, másrészt pedig mert nem lehet csak úgy lekapni az eltört zsanért, hanem a szerkezet másik oldalát is ki kell hozzá szedni. Ezért aztán hívtam két kollégámat, akikkel ezt sikerült megoldani. Fél órát biztosan elvoltunk vele, de aztán sikerült mindent kiszedni és az ajtót a másik zsanér eltörése nélkül visszacsukni. Remélem a nyitás is menni fog. Ezután meg lehetett már nézni, hogy pontosan mi is a helyzet.

Hát röviden annyi, hogy ez a zsanér, csakúgy mint annak idején a lengőkar, már egy ideje meg volt repedve, csak mivel olyan helyen volt, nem lehetett észrevenni. Ez szokás szerint onnan látható, hogy a törésnek csak egy része friss, a többi már rozsdás. Nem tudom pontosan mióta lehetett ez ilyen, de az biztos, hogy nem egy pár hete. Őszintén szólva van egy emlékképem egy olyanról, amikor az egyik NAAFon éppen nyitott ajtóval randalíroztunk a földúton, és hallottam egy reccsenést, de nem tudom, hogy az ez lehetett-e vagy sem.

A szerkezet másik oldala az jónak tűnik, nincs rajta még egy hajszálrepedés sem, bár az a csap, amin az egész fordul, kicsit meg van görbülve. Azóta ezt megnéztük és nagyjából ki is lehetett egyenesíteni, bár a kollégák azt mondták, hogy ez egy annyira brutálisan kemény anyag, hogy sokat nem lehet vele kezdeni, ennek még bármennyit ki kell bírni, ha jól lesz összerakva. Bízok benne, hogy így is lesz.

Jövő héten majd írok a javításról, remélem addigra már készen leszek vele.

Elkészült az új zsanér, még a héten megkapom. Nagy az öröm, remélem frankón fog működni. Szerdára most már bőven van mit írnom.

Van valami perverz vonzalom bennem a filmforgatások iránt. Valahogy az ilyeneket mindig szeretem elvállalni, habár olykor elég nagy megalkuvásokkal jár, mert az Interkozmosz is baromi hidegben volt és ez a mostani sem éppen a legideálisabb időben volt február közepén. Ráadásul még messze is volt, Budapesten.

Persze először Skynetet hívtam, de ő nem akart menni, hát mondom nézzük akkor, mi is lesz ez. A Bagi-Nacsa show egyik részének egy pár perces jelenete az időutazásról szól, ebbe kéne Delorean. Kicsit jobban is utánakérdezhettem volna, de nem tököltem, menjen a dolog, mi gond lehet. Persze ha jó az idő. Egyébként tréler.

Szerencsére aznap jó idő volt, így lehetett lábon menni, nem kellett a trélerrel szenvedni, ami mindig egy para, ha látom, hogy mennyire szűkösen fér el rajta az autó. Szóval beültem, megnéztem a lámpákat, vizet, szokásos dolgokat, aztán gyerünk BP-re. A kért időpont előtt jó negyed órával ott voltam, a helyet is gond nélkül megtaláltam, be is engedtek. Bent találkoztam egy fickóval, aki mondta, hogy ő is erre a forgatásra jön, így bevitt a TV központi aulájába, ahol habár nem voltam jó helyen, mint kiderült, de legalább láttam az eredeti TV Macit.

Innen egy stúdióhoz mentem, ahol csatlakozott hozzám Zsolt is, aki elhozta az összes általa szerzett és épített Vissza a Jövőbe kütyüjét, mert azok is kellettek a forgatáshoz. It egy kis dumálás, autónézés, majd a VIP parkolóhoz átállás következett. És itt már éreztük, hogy ez a nap sem a melegről lesz híres.

A garázsban felállt a stáb, az autót több helyen is kipróbálták, majd sikerült megtalálni a megfelelő pozíciót, innentől pedig már csak a bámészkodás volt a dolgom. Azt meg kedvelem. Szóval elkezdődött a beállás, a szokásos tökölődés, majd a fények, a tesztszövegek, aztán a rendes forgatás, amiről sok újat nem tudok mondani. Jó volt, érdekes volt, valamint megint találkoztam egy kupac jó fej emberrel. És mint kiderült, még közös ismerőseink is vannak. Egyedül az volt egy kicsit olyan izé, hogy volt a jelenetnek egy elég erős politikai töltete, amit nem szeretek a Deloreannel összekapcsolni, és ezt megkérdezhettem volna még a legelején, de elfelejtettem. Mindegy, nem volt annyira rossz, szóval egye fene, maradhat.

A végére maradt azonban két nagyobb meglepetés is. Egy jó és egy rossz. A jó az volt, hogy a TV-sek megcsináltatták a Dokinak azt a gondolatolvasó bigyóját, ami az első részben volt a fején, és ezt elég jó áron megvehettük tőlük. Pontosabban Zsolt megvehette.

A rossz viszont elég kellemetlen volt. Az utolsó jelenet utolsó ajtócsukásánál hallottam fentről egy reccsenés. Na mondom, erről már hallottam, ez a torziós rugó lesz. Ha nem nyílik az ajtó, akkor biztosan. Megálltam, és nem nyílt az ajtó. Nabazmeg, ez nagyon kellett. Kiszenvedtem magam, megnéztem, teljesen laza volt a rugó és lötyögött. Gondoltam valahol a hátsó részen tört el. Sokat nem foglalkoztam vele, mert elég kevés fény volt itt a garázsban, viszont amikor kimentünk, a Zsolttal megnéztük egy kicsit jobban a szerkezetet és hoppá, nem a rugóval van a baj, hanem a bal első ajtózsanér törött el.

Így elsőre nem tudtam, hogy ez most jobb vagy sem, de miután azt tudtam, hogy a rugó az nagyon szar, ezért inkább az elsőre tippeltem. Hogy jól gondoltam-e, erről majd írok a jövő héten.

Hannibal találta ezt a csodás kimutatást, amihez csak annyit fűznék hozzá, hogy majdnem minden egymilliomodik autó az országban Delorean. Plusz hogy elég keményen rontjuk az életkori statisztikát.

A héten nem lesz blog, mert szabadságon vagyok. Elsőre még nem tudtam, hogy mennyi időm lesz, ezért nem írtam semmit, de most már biztos, hogy nem fogok ezzel foglalkozni. Majd jövő héten újra jövök, addig jó szórakozást a hideghez!

Folytatom a múlt heti cikket a szerintem érdekesebb részekkel.

Azonban az autó nem az a világmegváltó volt, amit Delorean elképzelt. Végül egy sor rossz üzleti döntés, gyártási késés, valamint a '70-es évek olajválsága eltorzította Delorean vízióját. A DMC-12 végül egy alulméretezett motorral jelent meg, jóval a tervezett 200 lóerő alatt, ami a 0-100-at 10 másodperc alatt futotta. (Ez kb. hasonló, mint a mostani Nissan Versa) Végül kevesebb, mint 10000 Delorean DMC-12 készült., és a céget a brit kormány kaparintotta meg, miután Deloreant 1982-ben letartóztatták kábítószer kereskedés vádjával.

1985-re, mire a Vissza a Jövőbe megjelent, Delorean már csak álmodozhatott azon, hogy a saját időgépébe ülhessen. Habár megúszta a börtönéveket, mert felmentették a vádak alól, soha többé nem jutott vissza az üzleti életbe. 1994-ben beadott egy szabadalmat egy monoraillel kapcsolatban, de soha nem tudta megépíteni. Órákat is adott el, hogy összegyűjtse a pénzt a DMC második eljövetelére, sikertelenül. 2005-ben halt meg.

Mindig is érdekelt, hogy vajon milyen autót csinálna Delorean a jelenben. Most pedig egy beismerés: Delorean egy távoli rokonom. Soha nem találkoztam vele. de ugyanaz a nagybácsi, aki beprotezsálta Deloreant a Chryslerhez, elintézett apámnak is ugyanott egy mérnöki állást. A legfontosabb, amit Deloreanről tudok, az az, hogy főleg önerejéből lett az, aki. Egyszer a testvére, Chuck azt mondta, hogy: "Szegények voltunk. Annyira szegények, hogy még egy vödrünk sem volt, amibe belehugyozhattunk. Amikor én három, ő meg négy és fél éves volt, anyánk baboszsákból készített nekünk ruhát. Delorean mégis üstökösként emelkedett a detroiti autós világban, mint egy olyan bomlasztó erő, ami egyszerre tudott elbűvölő és egyben szemtelen is lenni. Amikor először kitört, hogy a saját feje után menjen, mondhatni, ő volt korának az Elon Muskja.

Azonban nem tudhatjuk hogy Delorean mit gondolna a Tesláról vagy a Google autójáról. Ami ránk maradt, az csak a saját autója, aminek a kinézete még mindig visszavisz minket a jövőbe.

Jelenleg, a Delorean Motor Company egy újabb verziója még most is üzemel Houston egyik külvárosában, és DMC-12-esek felújítását, javítását és alkatrészellátását végzi. Egy ritka, tökéletes állapotú Delorean akár a 100 000 dollárt is megéri (én ezt kétlem), míg egy elhanyagolt darab, ami fél lábbal már a sírban van, akár 5000 dollárért is megkapható (ezt is kétlem). Természetesen egy Delorean, köszönhetően az elválaszthatatlan filmnek, szinte soha nem szállhat a sírba, akármilyen állapotban is van. Még olyanok is vannak, akik ezeket a guruló ereklyéket elektromos meghajtással modernizálják.

Ahogy pedig az elvárható volt, a Delorean iránti rajongás a Vissza a Jövőbe napon új szintet ért el, amikor a Stanford egyetem egy driftautót készített belőle. A belfasti Királyi egyetem - a város, ahol az autót gyártották - máshogy állt a dologhoz, ők a saját elektromos megoldásukkal építettek Deloreant. Viszont más cégek is meglovagolják ezt a Vissza a Jövőbe napot. A Toyota például egy módosított Toyota Tacoma pickuppal jelentkezett, ami McFly pickupján alapul. A 3M egy speciális aranyszínű fóliát készített, amivel a gyári aranyborításos Deloreaneket imitálja, a Verizon és a Lyft pedig Deloreanekkel fuvarozza az embereket New Yorkban.

Szóval John Delorean békében nyugodhat, a DMC-12 úgy tűnik megtalálta a helyét. Mert van valami ebben a bukott autóban, ami végül megmenti a jövőt, ahol minden a fluxuskondenzátor töltöttségén múlik.

10 éve ilyenkor benne voltam nyakig a Deloreanvásárlásban. Egy hete nyertem a licitet, a tegnapi napon elutaltam a pénzt, egy-két napra voltunk attól, hogy az egész üzlet lemenjen. Kemény hét volt, de megérte, lett eredménye. Pl. ez a blogmonstrum, amit azóta összehoztam.

Félreraktam ezt a cikket még valamikor régen, ideje volt már, hogy sorra kerüljön. Vannak benne bőven ismétlések, de elég sok új információ is. Az eredeti itt van, én két részben fogom lefordítani.

Miért szeretjük a Deloreant?

John Delorean bukott álma visszahozza nekünk a jövőt.

Akkor is felismernéd a Deloreant, ha nem lett volna a Vissza a Jövőbe? Az első filmben az a pillanat jelzi azt, hogy minden megváltozik, amikor a Delorean eléri a varázslatos 88 mérföld/órás sebességet. Marty McFly és Doc Brown elhagyja 1985-öt és 2015 október 21-ére érkezik, hogy a folytatás nyitójelenetére ugorjon, oda, ahol most is vagyunk.

A saját idejében a Delorean Motor Company egy óriási bukás volt, de az egyetlen termékük akkora popkulturális hatással bírt a 20. századra, mint egyetlen másik autós kudarc sem. Az olyan bezárt autógyártók, mint a Packard a Tucker, a Studebaker márkaneve sehol sincs a Deloreanéhez képest. A történelmet pedig ezek a tökéletes időzítésű esetek írják, és talán a Deloreannek is van keresnivalója a jelenben, habár a saját korában eléggé kilógott a sorból.

Amikor a Vissza a Jövőbe kijött 1985-ben, Amerika éppen egy kulturális váltás közepén volt. A reagani reformok miatt a fogyasztás az egekben volt. A számítógépes világ éppen ekkor kezdődött. Az Apple bemutatta a személyi számítógépekkel végzett munka koncepcióját. A Nintendonak kijött az első konzolja, Michael Dell kimaradt az iskolából, hogy elindítsa a virágzó cégét, valamint az MIT megnyitotta a médialaborját. A Delorean messziről látható sirályszárnyai és rozsdamentes acél karosszériája pedig egyáltalán nem hasonlított az akkori Chevy Cavalierekre és Ford Escortokra, amik az akkori országutakat dominálták. De még a yuppiek hármas BMW-jétől is különbözött. Christopher Lloyd, aki a fura Brown Dokit játszotta, azt mutatta, hogy a különc, agyas, ideológus feltaláló teljesen rendben van, ami pedig óriási kontrasztban állt Michael J. Fox Family Tiesban játszott szerepével. És ez a Doki átalakította  a csodabogár és lassú rozsdamentes Deloreant egy ikonikus időgéppé, és megadta Martynak az önbizalmat ahhoz, hogy merjen "más lenni".

Amikor John Delorean megalapította a Delorean Motor Companyt 1973-ban, (igazából 1975-ben) már rég egy befutott és sikeres autóipari vezető volt. Az első autó, ami híressé tette, a Pontiac GTO volt, ami megnyitotta Detroitban az izomautók piacát. 44 éves korára pedig már a GM terjeszkedő Chevroletjét irányította. Megvolt benne az észnek, a fellépésnek és az egónak az a keveréke, ami sikeressé tehette, ez pedig nem sokban különbözik a jelenlegi techcégek vezetőitől. Ahogy 1974-ben nyilatkozta a People Magazinnak: "Az az álmom, hogy egyszer majd megépíthetem azt az autót, ami nem avul el, olyat, mint egy amerikai Rolls vagy Mercedes."  Azt is mondta, hogy szeretne egy nagyon olcsó, 2000$ körüli bejáróautót is építeni. (A DMC 25000$-os áron jelent meg.) Ezek miatt pedig a DMC elég nagy hype mellet indult, olyan prominens befektetőkkel, mint Johnny Carson, Sammy Davis Jr., Roger Penske valamint a brit kormány. Delorean a híres olasz tervezőt, Giugiarot bérelte fel, hogy megrajzolja a cég első és egyetlen autóját, akinek a referenciái között olyan autók szerepeltek, mint a Maserati Ghibli, a BMW M1 és a Ferrari 250 GT SWB Berlinetta Speciale.

Innen folytatom...