Élet egy Deloreannel

Ott hagytam abba, hogy a szerelők nekiálltak a bontásnak. Ez elég komoly meló, mert a hengerfejtömítéseken, amiknek a cseréjét kinéztük magunknak, van kb. 30-40 cm felépítmény. Ez sok autónál motorkiszerelést jelentene, de szerencsére a Delorean esetében elég leszedni a hátsó lökhárítót és máris aránylag könnyű a hozzáférés a motorhoz. Eleinte itt is felmerült a motorkiszedés ötlete, de szerencsére inkább ez utóbbi mellett döntöttek.

Amikor először meglátogattam az autót, addigra a bal oldalon végeztek a leszereléssel, a jobb oldalon még volt hátra egy kis munka. A bal oldali hengerfejtömítés az egyik hengernél minimálisan meg volt égve, a jobb oldali - mint később megtudtam - kicsit rosszabb állapotban volt, de ezt sajnos nem láttam. A kicsit rosszabbról csináltam képet, pirossal bekereteztem ezt a problémás részt. Az általános vélekedés szerint azonban valószínűleg gond nélkül megcsinálta volna az autó az írországi utat, de biztos ami biztos alapon azért jó volt hogy elhoztam. Én is így gondolom.

Mikorra teljesen végeztek a szerelők a szétszedéssel, újra elmentem és megbeszéltük, hogy milyen alkatrészekre lesz szükség. Mivel a lánc és minden fontosabb rész nagyon jó állapotban volt, ezért zömében a mindenhol jelenlevő tömítések cseréje volt a rendelések nagy része, a hengerfejtől a kipufogóig. Egy nagyobb tétel volt csak, kellett két láncfeszítő (Én ezeket csak szakszerűen görbe vaslófaszoknak hívtam.), mert a motorban levők már kicsit el voltak deformálódva és a végük le is volt törve. Az egész cumó így 45e Ft volt, ebből 30e Ft volt a két láncfeszítő, plusz még pár dolgot meg lehetett venni a Unixtól is, aminek egyelőre csak becsülni tudom az árát, további 10-15e Ft-nyi dologról lehet szó. Tehát az alkatrészköltség nem vészes, a munkaidő lesz az, ami majd megdobja az egészet. Ezeket a dolgokat két hete csütörtökön két óra körül beszéltük meg, háromkor leadtam a rendelést, négykor pedig csipogott a telefonom, hogy Ed átadta a Fedexnek a csomagot. Ez aztán a support!

A csomag múlt hétfőn érkezett meg, a szokásos két munkanap alatt, de amikor ránéztem már éreztem, hogy ez nem lesz jó, mert szét volt szakadva az oldala. És valóban. Kipakolás után kiderült, hogy a láncot takaró lap tömítései elég durván megsérültek a szállítás során. Ennyire:

És ennyire:

Gondolkodtunk a szerelőkkel, hogy most mi legyen. A második elméletileg nem volt használhatatlan és az első is javítható lett volna talán, de akkor feltettem két kérdést. Az egyik az volt, hogy ha itt hagyom ezt a két tömítést, akkor ez 30 évet ki fog-e bírni? A második pedig, hogy az autó készen lesz-e a hétvégére? Egyik válasz sem az volt, hogy nanáhogypersze, ezért magamban itt leírtam a Biatorbágyi évadnyitó találkozót, majd megmondtam, hogy akkor most két nap szünet, mert megrendelem az Edtől a cseredarabokat. Beszéltem Eddel, aki ingyen elküldte ismét a szükséges tömítéseket, majd mikor ezek épségben megérkeztek csütörtökön, ismét neki is lehetett állni a munkának. A következő, azaz a mostani héten.

Innen folytatom jövő héten.

Ugyan én már pár hete elbúcsúztam a blogtól, de Sid kérésre egy bejegyzés erejéig még visszatérek, mint az egyszeri Terminátor a mit sem sejtő rendőrörsre. Szóval a hazalátogatásomat úgy időzítettem, hogy elvihessem az itthon pihenő Deloreant a szokásos tavaszi találkozóra, ami ezúttal szűkebb körű volt a korábbiaknál. De menjünk csak szép sorjában, a menetnapló alapján:

Szombat reggel 6 óra 20 perc: kis híján felgyújtom a Deloreant, pedig még be sem indítottam. Hozzávalók: autós kompresszor, külső  akku és az ezeket összekötő vacak vezeték. Az ügy részleteit 30 évre titkosítottam. 

6 óra 40 perc: kissé zilált idegállapotban, de sértetlen kocsival begurulok egy benzinkútra. Itt ugye nagy előnyben vannak a korai gyártású Delók a kis ajtócskával a benzintöltőnyílás fölött. "Ha már egyszer megtankolunk egy Deloreant, miért ne adjuk meg a módját?" - kérdezhetné Brown doki, de az ő kocsiján a filmben nem volt ilyen ajtó, úgyhogy csak én kérdezem.

7 óra 0 perc: Átkelés az Erzsébet-hídon. Ezt a furcsa, makett-hatású képet kattintottam közben. Nem is tudtam, hogy van ilyen funkció a fényképezőmben. Azért érdekesen néz ki.

7 óra 20 perc: Megérkezem a klubtagok számára megbeszélt találkozóhelyre. A 8 óráig hátralévő időben a magyar nyelv 18 pluszos szókincsének széleskörű felelevenítésével emlékezem meg arról, hogy otthon még aludhattam volna 40 percet. Hogy menjen az idő, csinálok pár "minden ajtó nyitva" fotót, ilyenem még nem volt.

8 óra 0 perc: Itt meg nem nevezendő klubtársak hívnak telefonon, hogy miért nem vagyok a budaörsi Tesconál. Talán mert a törökbálinti Auchan lett megbeszélve... Kisebb vita után már éppen meggyőznének, amikor befut Skynet, és a pártomra áll. Amíg várjuk a csapat szenilisebb felét, a két Deló összedugja az orrát és farokcsóválva üdvözli egymást.

8 óra 30 perc: Érkezés az Oldtimer Premierre. Most ne minősítsük azt a rendezőt, aki egymástól távol akarta leparkoltatni a 3 Deloreant, merthogy csak az egyiknek van OT-rendszáma. WTF? A tavalyi botrányok után - amikor sok oldtimer kint rekedt a kevésbé különleges, fiatalabb kocsik miatt - egyébként is sokan elfordultak az eseménytől, valahogy csendesebb volt az idei Premier. Delóból is csak három volt, mert Sid kocsija éppen szétszedve áll, de a klub képviseletében ott volt még Bopaték Nissan 300 ZX-e és Mentos Chevy Bel Air dízelmozdony-anyahajója is.

10-kor befutott Zsolt és Peti a saját készítésű filmrelikviákkal, beraktuk a fluxuskondenzátort a kocsimba, eléraktuk a plutóniumtároló-ládát és a légdeszkát, a fenekére tettük Mr Fusiont a plutóniumkamrával és a füstölőkkel, és ettől kezdve megindult a nagy forgalom a Deloreanek körül.

Be kell látni, a Deloreanek ugyan sok érdeklődőt vonzanak önmagukban is, de az istenadta nép a Vissza a jövőbe témától dobja el igazán az agyát. Jöttek is a legkisebb rajongók:

Még egy egykori szépségkirálynő is pózolt a plutóniumládával.

(forrás: Facebook)

De volt, aki csak egy kis árnyékra vágyott.

Klaudia egy vadiúj fluxustetkót villantott a vádliján...

egy mozirajongó srác pedig a teljes alsó lábszárát a filmnek szentelte.

Vajon milyen az, amikor nem csak Marty és Doki, de a Delorean is elkezd szőrösödni? :) Mindenesetre vannak még – jó értelemben vett – őrült rajongók!

Aki nem jutott ki a találkozóra, és a többi autóra is kiváncsi, íme az én gyűjteményem a személyes kedvencekről. Valaki meg tudná magyarázni a VW görgős gázpedálját?

3 körül elkezdtek feketedni a felhők, ezért Viktor barátommal hazaindultunk. A biciklisek demonstrációja miatt csak a Hungária körúton szüttyöghettünk haza, de a kocsi elég jól viselte a piros lámpás araszolást. Amikor az egyik metróállomásnál kitettem az utasomat, csak egy pár perc hűlést akartam engedélyezni az autónak, aztán ez valahogy egy 40 perces spontán rajongói találkozóba torkollott, ahogy egyre több érdeklődő vette körül a Deloreant. Ahogy Sid mondta pár órával korábban: „aki k..-nak áll, ne csodálkozzon...” :)

Ezzel véget is ért a - talán - utolsó hazai klubtalálkozóm, ami nem valami vidám gondolat, de azért jó volt még egyszer látni a srácokat és a napsugarak csillogását a festetlen karosszériák során.

Múlt szombaton megvolt a szezonnyit találkozó, ami ismét az Oldtimer Premier volt. Valószínűleg Szabi fogja megírni a találkozót, aztán ha úgy alakul, lehet hogy majd én is írok egy kiegészítést, de erre nagyon ritkán van szükség.

Sok apró történet van John Deloreanről, amik nem érnek külön bejegyzést, maximum egy-egy Tudtátok-e... részt. Mára pár ilyet gyűjtöttem össze, vannak közte viccesebbek is, de a tanulság az, hogy John elég lazán kezelte a szabályokat és a lopáshoz is liberálisabban állt hozzá a szokásosnál.

John Delorean sokszor említette, hogy szolgált a 2. Világháborúban, ami részben igaz is, csak nem mindig fejtette ki teljesen az igazságot. Az átlagember egy ilyen mondás alapján arra gondol, hogy a fronton irtotta az ellenséget, de a valóság az volt, hogy habár három évre valóban besorozták, igazából a hátországban, a Dodge egyik üzemében dolgozott kisfőnökként ez idő alatt.

Egy másik eset akkor történt, amikor az angol királynő meglátogatta Detroitot. John úgy gondolta, hogy neki is tennie kell valamit. Ekkor éppen a Chevynél dolgozott, ezért szerzett egy aranyozott díszítésű, hófehér kabriót és elment, hogy összehaverkodjon a királynővel. Azt hitte, hogy csak úgy odamegy, átadja a kulcsokat, csinál pár jó képet a királynővel, annak ellenére, hogy meg sem volt hívva és kész. Hát nem jött be a terv. A királynő közelbe sem jutott, bár pár évvel később azért mégis elugrott Angliába párszor.

Aztán volt a Pontiac GTO-val is egy jó sztori, az elnevezése. A GTO-t nem ő találta ki, hanem a Ferraritól khm... vette kölcsön. A GTO elméletileg a 250 GT módosított, rövid tengelytávú változatának volt az elnevezése. Viszont sosem használták hivatalosan az elnevezést és nem is védették le, ezért Delorean felhasználhatta.

Ezen kívül a Grand Prix elnevezés is a versenyvilágból jött. Elméletileg a Grand Prix autók nyitott, együléses gépek, de mivel Deloreannek tetszett a hangzása, ezért felhasználta a Pontiacnél. Meg is bízta a Van and Fitz illusztrátorirodát, hogy rajzoljanak olyan képeket, mintha a Grand Prixeket valóban olyan híres európai helyszíneken vezetnék, mint amilyen a monacoi is. Az senkit sem érdekelt, hogy a nagy dög Grand Prixek a Brenner hágó első kanyarjánál elfogyasztanák a fékeiket, arról nem is beszélve, hogy nem is férnének be a kis európai utcákba.

Voltak azonban olyan ötletei is, amik nem jöttek be. Ilyen volt pl. az, hogy az Amerikaiak által szeretett és megszokott V8 helyett egy sorhatos motort szerelt egyes Pontiac modellekbe. Alig bírta átnyomni a GM-en az ötletét, de itt ő hibázott. Habár technikailag jó konstrukció volt, mégsem lett nagy siker.

Máskor viszont rengeteg pénzt spórolt meg a GM-nek. Egyszer volt egy találkozója pár feltalálóval, akik kifejlesztettek egy hűtőtúlfolyó tankot (Ezt nem tudom rendesen lefordítani. Eredetiben: radiator overflow catch tank). Elmentek a GM-hez, hogy eladják a terveiket, de balszerencséjükre Deloreannel volt a megbeszélés, aki meg is vette a tervet az egyik részleg számára. Innentől kezdve viszont az egész GM elkezdte használni, a feltalálók szerint jogtalanul. Per lett a dologból, aminek a végén a GM-nek végül fizetnie kellett, de közel sem annyit, mintha rendesen licencelték volna a technológiát.

Vasárnap háromra mentem vonattal a Délibe, ahonnan ismét dubniczkia segített eljutni a Vasúttörténeti Parkba. Bejutottunk, majd szétnéztünk egy kicsit a kiállításon, ha már ott voltunk. Azt írtam már, hogy ez egy elég komoly rendezvény, sokkal több szabállyal, mint amit megszoktam és ez itt is látszott. Az összes autó el volt kerítve, nem lehetett még nekem sem odamenni. Ennek ellenére azért a Delorean jobb eleje elég jól össze volt tapogatva, szóval volt némi zavar az erőben.

Mentünk egy szép nagy kört két óra alatt és átnyálaztuk az összes autót. Persze én továbbra is teljesen dilettáns vagyok a témához, inkább dubniczkia az, aki ismeri az adott típusokhoz tartozó finomságokat és szerencsére meg is osztja ezeket a dolgokat. Nem állítom, hogy mindent vissza tudnék mondani, de pár dolog azért megragadt.

A felhozatal szerintem nagyon jó volt, sok különlegességet lehetett látni. Talán a keleti blokk kicsit túlreprezentált volt, pontosabban egyes típusok. A szabályzatban az volt, hogy minden autótípusból csak egy darab lehet, Trabiból mégis volt 4-5 darab is. Értem én, hogy a 600-as és a 601-es különböző típus, de nekem azért olyan nagyon nem. Viszont ez tényleg csak kötözködés, igazából nagyon kevés okom lehet a panaszra a kiállított gépekkel kapcsolatban.

Persze voltak kedvencek. A '89-es Lotus Esprit nem meglepő módon nagyon szimpatikus volt, de az igazi odacsapós élmény nekem a Melkus RS 1000 volt. 101 darab készült belőle, jelenleg kb. 35 darab van még meg és ebből itt állt előttünk az egyik. Én elég sokáig nézegettem, de abban azért megegyeztünk, hogy nem egy szép autó. Furák az arányai, de ami főleg szembetűnő, hogy mennyire magán viseli az hiánygazdálkodás összes jegyét. Mindenhol alsókategóriás Wartburgalkatrészek kerülnek elő és a beltér megtervezése is hagy kívánnivalót maga után. Ennek ellenére nekem nagyon tetszett.

Végül öt óra körül maradtam egyedül, innentől még egy kicsit bóklásztam és haverkodtam, majd valamikor hat körül feltöltöttem a víztartályt és beálltam a kimenő sorba. A kijutás elég nehezen ment, volt valami szervezési malőr, de miután kikerültem a városba, nyugodtan dőltem hátra az ülésben. Ja és mivel kaptam díjat, azt is szépen bekötöttem az utasoldali ülésben.

A hazaút teljesen eseménytelen volt, a Delorean tette a dolgát, ahogy mindig is. Ennek ellenére nem haza mentem, hanem egyből a szerelőhöz, mert eddigre már biztos voltam benne, hogy eljött az ideje a motor szétbontásának. Természetesen a Delorean megérzett valamit, mert egy centiliter vizet nem fogyasztott hazaúton, a ventilátor egyszer sem jutott el a bekapcsolási hőmérsékletig és egy kósza kis buborék sem volt a víztartályban, mikor leálláskor megnéztem. Ennek ellenére nem volt kegyelem, másnap megkezdték a bontást.

Erről majd jövő héten írok.

Az év első Deloreantalálkozója szokás szerint az Oldtimer Premieren lesz, ahogy tavaly és tavalyelőtt is. A jelenlevők száma még kicsit kérdéses, mert habár Bopat és Skynet elég fixnek tűnik, de Szabi kicsit kételkedik az autójának a képességeiben, valamint az én autóm is gyengélkedik egy kicsinkét. Azért remélem hogy hétvégére szép idő lesz és mind a négy Delorean meg fog jelenni.

Aki szeretné, az Facebookon is meg tudja találni a rendezvény eseményét itt és itt.

Az idei első találkozó ezúttal nem a biatorbágyi Oldtimer Premier volt, hanem az Oldtimer Show a Vasúttörténeti parkban. Itt eddig kétszer voltam. Egyszer a Rozsdakupac meghívására, egyszer pedig csak úgy, igaz második alkalommal csak a kapu előtti kiállítótérig jutottam. Azóta új vezetőség vette át az irányítást és mivel nagyon szerettek volna Deloreant, hát elfogadtam a kérést.

Aztán persze erősen elgondolkodtam a hengerfejgyanú miatt, de mivel a szerelőnél úgy tűnt nincsen baj, hát belevágtam. Mivel ez a rendezvény nem a szokásos laza szabályú dolog, hanem egy sokkal komolyabb odafigyeléssel és szabályzattal rendelkező találkozó, ezért úgy éreztem, hogy nem lenne nagy ötlet, ha koszosan vinném el az autót, így egy takarítással nyitottam.

Már jó előre bejelentkeztem és emiatt nagyon hamar végeztek is a Deloreannel. A tervem az volt, hogy 5 órakor indulok Budapest felé, ennek ellenére már 4.20-kor menetkész voltam. Vettem gyorsan egy pályamatricát és mentem is a pályára. Aztán valami hirtelen ötlettől vezérelve az első lehajtónál lementem, hogy megnézzem minden rendben van-e. Belülről, a műszerek alapján nem volt gond, de a hűtővizet meg akartam nézni. És jól is tettem. Vagy éppen rosszul, ebben már nem vagyok annyira biztos.

Ugyanis azt láttam, hogy a hűtővíz habzik. Továbbra sem vagyok túl képzett autószerelő, de ezt tudom, hogy nem szerencsés. Mégpedig itt hengerfejtömítéshiba szintű szerencsétlenségről van szó. Itt leálltam egy percre, majd nekiálltam telefonálgatni, hogy mit tegyek. A szerelő szerint valószínűleg nem komoly hiba, simán megjárom vele a távot, csak majd visszafelé hozzam be az autót átnézésre. Dubniczkia szerint innen sehova sem kéne menni, hanem egyből a szerelőhöz, McFly meg úgy gondolta, hogy semmi komoly, menjek csak. Na mondom veletek sem többen vagyunk csak sűrűbben, éppen döntetlen a helyzet. Végül aztán döntöttem és félútról visszafordultam a szerelő felé, hogy nézzen rá a gépre és mondjon úgy verdiktet. Visszamentem, megnéztük és mit csinált a Delorean? Abbahagyta a habzást. Nanáhogypersze...

Erre mi lett vajon Sid válasza? Miután kapott 5 liter desztillált vizet, elindult újra Budapestre, mert ha jó, akkor minek parázni, ha meg rossz, akkor rontsuk el már rendesen, ne csak ilyen félig rossz legyen! Újra fel a pályára, aztán felzúgtam Pestre 130-cal, ott végigálltam egy 25 perces dugót, majd beálltam az Oldtimer Showra.

És az autó minden gond nélkül működött. Amikor melegedett, a ventilátor felkapcsolt, lehűtötte, megint melegedett, megint lehűlt. Igazából pont olyan volt, mint egy tetszőleges napon. Mikor végül beálltam a helyemre, akkor észrevettem, hogy azért elfogyott egy kis víz, de habzást nem nagyon láttam, csak pár kisebb buborékot. Nézegettem még egy kicsit, de végül nem kezdtem sokat a géppel, mert nem volt mit tennem.

Kimentem inkább a kapuba, ahol dubniczkia várt és hazahozott, amit külön szeretnék neki megköszönni. Érdekes nap volt, folytatása pedig jövő héten következik.

A hétvége elég Deloreanesre sikerült, az elkövetkező pár szerdára lett anyag. Mára viszont csak egy kép és link, aminek nagyon örültem. A Petrolicious úgy gondolta, hogy a Totalcaros videó nyitóképe pont jó lenne nekik is és felrakták az Instagramjukra. Ahogy nézem, tetszett az embereknek, a jelenlegi utolsó komment pedig mindent visz.

Herding sheep with a Delorean... This is everything I want in life

És a link pedig itt található.

Nagyon sok képet találtam a neten az elmúlt fél évben, amik külön bejegyzésre nem voltak elegek, de kiegészítésként nagyon hasznosak. Íme az első kupac.

- A Lapple első cikkébe belekerült egy új érdekesség. A Lapple együtt dolgozott két konkurensével, hogy kielégíthessék a DMC igényeit.

- Az aranyból készült Deloreanek kiegészítésébe bekerült egy kép, ami a két autót együtt mutatja.

- A Delorean reklámos bejegyzés utolsó képe új. A Dunne Ford is adott el Deloreaneket.

- Két új kép a VIN 500 történetéről szóló bejegyzésben.

- Egy új kép a Proto-1 előkerüléséhez, ahol megtekinthető, hogy mennyire nem gondolták végig a motortér kinyitását. Ellenben a csomagtartó talán így jobb lenne.

- Új kép a Visioneering Deloreanről, ahol ráadásul John Delorean is feltűnik.

- Egy újabb barlangrajz a 4. rész végére, egy kérdéssel.

Ahogy az Atinak megy a Ford sagája évek óta, úgy megy nekem is a hűtés sagám már két éve, de főleg az elmúlt negyedévben. Eleinte persze csak a meglevő régi alkatrészek megelőző cseréje volt a menü, de a múlt évi forralásomnak úgy érzem, hosszú távú következményei lesznek, ami a blog szempontjából örvendetes, de a pénztárcám szempontjából kevésbé pozitív fejlemény.

Miután kicsit jobb idő lett, elérkezett az ideje az év eleji általános karbantartásnak. A szokásos dolgokról most csak röviden beszélnék, miszerint megvolt az olaj és légszűrőcsere, megzsírozták az angle drive-ot és úgy általában átnézték az autót. Mivel mondtam, hogy Írországra patentnak kell lennie a gépnek, ezért kicsit jobban átnéztek mindent. Ennek a fő áldozatai a fékek lettek, ahol mindent szétszedtek és megtisztítottak. Nem megyek annyira sokat az autóval (főleg télen), hogy ez ne forduljon elő, cserébe viszont legalább rossz időben is használom az autót, még ha ritkán is. Ezek miatt eltartott pár napig, de szükséges volt, mert nagyon sok kosz és rozsda volt mindenhol. Azóta tényleg más a fékezés érzete, mert sokkal könnyebb lett a pedál, bár a fékhatás továbbra sem közelíti meg az új autókét, nyomni kell rendesen, ha hirtelen szeretnék megállni. Nagy előny azonban, hogy a jobb első kerék, aminek a fékje kimondottan ramaty állapotban volt, már nem blokkol hamarabb, mint a többi. Alkatrészt nem kellett rendelnem, de egy fékmunkahenger felújító készlet azt mondták nem ártana majd valamikor és egy kerékanya is cserés lett. Szerencsére egy Fordé teljesen jól illett és nagyon hasonló kívülről is. Azért majd valamikor szerzek egy eredetit.

Ezen kívül volt a hűtési problémám is, mert nem mindig kapcsolt be a ventilátor, amikor kellett volna neki. Ezt végül úgy sikerült orvosolni, hogy (McFly tanácsát megfogadva) mindössze megtisztították a hőgomba csatlakozóját, meg úgy egyáltalán a szóba jöhető csatlakozókat. Csodák csodájára amióta ez megtörtént 100%-os lett a hőgomba és ezt azóta egy elég hosszú stresszteszten is bizonyította a gép, de erről majd jövő héten fogok beszámolni. Légtelenítették is a rendszert, mert volt benne még bőven, nem tudta az összeset kidolgozni ez a néhányszor 10 km használat, gondolom ez is segített a rendes hűtés helyreállításában. Szóval úgy tűnt ez is megoldódott, úgy működik minden, ahogy mindig is működött.

Volt még egy gyanú arra, hogy a hengerfejtömítés esetleg problémás lehet, de a tesztek alapján ez nem tűnt megalapozottnak, ezért a motor megbontására nem került sor. Így aztán amikor elkészült a gép, nagy örömmel mentem haza egy tökéletesen működő autóval. 20000 Ft-ba került a dolog, igazán baráti az ár, úgy gondolom, de jövő héten jön a folytatása ennek a bejegyzésnek, ami azért kicsit árnyalja a helyzetet.