Élet egy Deloreannel

Ott hagytam abba, hogy a TV2 nem jött el Deloreannézőbe, mi meg nem mentünk el hozzájuk tévénézőbe, szóval kimaradt ez az óriási lehetőség. A válaszlevelükön egy kisebb sértődöttséget is érezni lehetett, hogy nem ugrottunk nekik azonnal, de nehéz az élet, majd túlteszik magukat rajta. Nem kellett azonban sokat várni a szerepléssel, mert az RTL Klub szerda reggel már jött is nagyjából ugyanazzal a kérdéssel. El tudnánk-e menni hozzájuk valamikor szerda este? Mondtam nekik, hogy kizárt, mert mi éppen a saját bulinkat fogjuk tartani, de ha gondolják, oda eljöhetnek, sok szeretettel várjuk őket. Azt mondták, hogy az nekik nem jó, erre mondtam, hogy akkor jöjjenek el hozzám, még pont beleférnek a napomba. Kis időt kértek, majd fél óra múlva jött a hívás, hogy akkor hova is kell jönni? Így kell ezt csinálni.

Megmondtam a helyszínt, pár óra múlva már itt is voltak, kezdődhetett a forgatás. Szabványkérdések, szabványválaszok, aminek az eredménye az összevágások után úgy 5 perc videó. Korrekt anyag, főleg kereskedelmi tévéhez képest. A Totalcar egyértelműen jobb lett, de ők tényleg nagy energiát fektettek az egészbe, nem pedig csak a híradó végét akarták kipótolni valamivel, az egész műsoron átívelő gyilkosságsorozat ellenpontozása végett. Körülbelül egy órát voltak, sok újdonságot nem tudok mondani róla. Mikor végeztünk, mentem vissza munkába, aztán lassan készültem Budapestre, a nagy október 21-i találkozóra, ami csak egyszer van a világtörténelemben. Jövő héten erről lesz majd szó.

Végül pedig a két RTL Klubos videó. A Fókuszos először, aztán a Híradós másodszor.

... hogy a Delorean iránti igény eleinte akkora volt, hogy egy ideig a DMC több autót adott el Amerikában, mint a Jaguar, a Mercedes és a Porsche.

Ma csak egy nem rég talált régi levél következik, ami azért elég komoly táptalajt biztosít a Deloreansztori összeesküvés-elméletekkel kapcsolatos részeihez.

Az 1980 augusztus 22-i levél William Haddad részére íródott, és tartalma több, mint érdekes:

Itt az ideje, hogy egy hivatalos vizsgálatot is indítsunk annak felderítésére, hogy a GM milyen módokon igyekszik megfélemlíteni és megzavarni minket. Kérlek igyekezz minden további információt beszerezni a Logantől és a DMC-től. Ezen felül Colleen tudja, hogy hol tartom az "A GM cseszeget" mappámat, amely további információkat tartalmaz a viszonteladókkal kapcsolatos problémákról és más dolgokról is.

Nem egy nagy levél, de egyből elfogadhatóbbá teszi azt az elméletet, miszerint a drogügyet az FBI a GM unszolására hozta össze.

Bár elvileg a Corvin-mozis szereplés után letettem erre a szezonra az autót, közben levelezésbe bonyolódtam mindenféle műszaki kérdésekről egy 1979-es Peugeot 604 tulajdonosával, és megegyeztünk, ha lesz még szép idő az idén, összehozzuk a két kocsit. Ez a találkozó azért ígérkezett érdekesnek, mert mind a két autót a Renault-féle 2,8-as PRV-motorral szerelték, csak az egyikben farmotorként, a másikban orrmotorként funkcionál. Vasárnap át is gurultak Attiláék a szomszéd kerületből, és innentől kezdve két órán át ment a szakértés és a kocsik próbálgatása.

A fenti fotón is látszik (kattints rá a nagyobb képért), hogy nagyjából azonos a két motor, bár a befecskendező-rendszert kiszolgáló miskulancia (melegedésszabályzó, hidegindító szelep, stb.) ellentétes oldalra lett szerelve a Peugeot-ban. Egyikünk sem egy nagy műszaki zseni, de arra jutottunk, hogy sima K-Jetronic van a 604-esben, tehát nem lamdaszondás, mint a Delorean.

Bizonyára vannak még kisebb-nagyobb különbségek, mert pl. a Peugeot melegedésszabályzója más számozású, az alapjárat-szabályzó egészen furcsa alakú, és nem találtunk frekvencia-szelepet sem, de laikus szemmel nézve egyforma a két blokk. Egyébként a 604-est sok éves állás után hozták vissza az életbe, és egy röpke 3 és fél hónapos szervizelés után most kezdte ismét róni az utakat.

A motorja gyönyörűen jár, egészen más hangja van, mint bármelyik Deloreannek, amit eddig hallottam. Mentünk vele egy nagy kört, sőt, én is vezethettem, ami már csak azért is nagy élmény volt, mert eddig kimaradtak az életemből az automata-váltós kocsik. Süppedős fotelek, szépen duruzsoló motor, nagyon egyben van ez az öreg francia hölgy. A Delorean közben kint állt a hidegben, amit az önindító nagyon nem szeret, és némi kalapácsos rásegítés kellett az elinduláshoz. Ezen leginkább az időközben a ház előtti dumapartiba becsatlakozó rendőrjárőr csodálkozott :) A rend éber őrei is igen érdeklődőek voltak, vagy 10 percig kérdezgettek a kocsikról. Sajnos nem csináltam közös fotót velük, elégedjetek meg a tavalyi hasonló szituációról készült képpel:

Bemelegedés után - szokás szerint - már egészen kulturált lett a Deló, mentünk is egy nagy kört az M0-n Attilával, aztán a gyerkőceit is elvittem egy rövidebb, nyitott ajtós "kabriózásra". Ehhez azért már elég hideg volt, de persze mindenkinek fülig ért a szája.

Amikor a végén tolattam be az utcáról, Attilának még sikerült jól elkapnia a pillanatot, amint a Delorean láttán felragyog a Nap, megnyílnak a mennyek kapui és szivárványos glóriába burkolózik az autó :)

Akiket esetleg a műszaki dolgok is érdekelnek, íme néhány további kép a motorokról:

Ez most egy rövid, kép nélküli bejegyzés lesz, mert ezekről annyira nem lehetett képet készíteni. :)

Írtam már, hogy ahogyan közeledett 21, úgy sűrűsödtek a felkérések is. Ezek közül az egyik volt a Petőfi rádió is, akik pár nappal, talán egy héttel 21. előtt kerestek meg minket, hogy menjünk el hozzájuk egy kis beszélgetésre, Deloreannel. Maga az ötlet jó volt, de valahogy nem érezte egyikőnk sem az okot, hogy miért is kéne nekünk a reggeli csúcsban átbumlizni Pesten azért, hogy aztán a rádióban az emberek meghallgassák, hogy ott van a műsorvezetők mellett egy autó. Szóval ezt a részt gyorsan skippeltük, viszont megmondtuk nekik, hogy egy rádiós interjúban szívesen benne vagyunk, pontosabban, mint az általános nyilatkozó, én benne vagyok.

Ez után volt még egy levél, amiben telefonszámot cseréltünk, majd felhívtak, hogy inkább élőben beszéljük meg a dolgokat. Ez éppen akkor volt, mikor a Totalcarral készítettük a fotókat kint a prérin, szóval a szélzúgásban örültem, hogy értem egyáltalán, amit mondanak. Megbeszéltük, hogy mivel dolgozok, ezért nem a legjobb a reggeli beszélgetés, kivéve, ha nagyon korán is tudnak kelni. Szerencsére tudtak, így megegyeztünk, hogy a 21-e reggel 6:20 még pont jó mindegyikőnknek egy 10 perces interjúra.

Így aztán 6:15 körül felhívtak, vártam még egy kicsit, mire adásba kapcsolnak, majd jött is az első kérdés. Igazából elég kellemesen elbeszélgettünk az előre megegyezett 10 percet, túl sok újdonság nem volt az egészben, a legutolsó kérdést levéve, ami az volt, hogy most hova tartok. Erre már megvolt az előre legyártott válaszom, miszerint éppen megyek megtankolni a traktoromat (ami tulajdonképpen igaz is lett volna. :) ), de az utolsó pillanatban begyávultam és pár másodperces szünet után csak annyit mondtam, hogy munkába megyek. Azért így is jó volt.

Ezen felül volt még egy felkérés kedden, hogy menjünk el a szerda reggeli Mokkába szintén egy kis beszélgetésre, de ezt a fenti okok miatt szintén nem tudtuk elvállalni, hasonlóan a rádiós dologhoz. Megmondtuk nekik, hogy ha érdekli őket az autó, akkor jöjjenek el ők, de ezen még kicsit meg is sértődtek, így aztán ebből nem lett semmi. Másnap azért megnéztem a nélkülünk leadott műsort, ami egyébként egész korrekt volt. Nem hiányoztunk mi oda, arra a nyolc percre.

... hogy a Delorean motorjára a Mitsubishi is adott ajánlatot? Viszont mivel már nagyon későn érkezett az ajánlat, nem lett volna idő az autó áttervezésére, ezért nem tudtak érdemben foglalkozni ezzel az opcióval a DMC-nél.

Nem tudom már, hogy kitől kaptam ezt a két képet és azt sem, hogy melyik újságban volt vagy milyen kártyák ezek, de túl sok kommentet nem fűznék hozzá. Legfeljebb azt, hogy SEMMIT ne higgyetek el belőle, mert a képeken levő adatok kábé fele rossz, hiányos, pontatlan. Pozitívum viszont, hogy elég szépek a képek.

A keddi nap is elég jól sikerült. Erre a napra a Totalcar volt betervezve Zách Dani vezetésével és szerencséjükre eddigre elállt az eső, ami a vezess.hu esetén annyira megnehezítette a munkát. Sár ugyan volt, ami látszik is a végeredményen, de az engem soha nem zavart, ha az autón látszott, hogy használva van.

A Totalcar valamikor kora délután érkezett meg és őszintén szólva, nagyjából azokat tudnám leírni, mint amit minden ilyen esetben. Ismerkedés, bámészkodás, tapogatás, pár jellemzőbb kérdés és válasz, majd elindultunk megkeresni a forgatási helyszíneket.

Keresgéltünk egy kicsit, találtunk is egy jó helyet (a videón az első helyszín), ahova leparkoltam, Daniék kitalálták mi lesz a szöveg, aztán nem messze tőlünk valakik nekiálltak fát vágni láncfűrésszel. Erős kezdés. Megkértem őket, hogy egy kicsit hagyják abba, szerencsére megértők voltak, így tudtuk folytatni a munkát. Eltelt egy fél óra, amikor szóltak a helyszín gazdái, hogy ők most hazamennének. Itt is kellett egy kis diplomácia, minek a végére kaptunk további fél órát. Ez már elég volt, mehettünk tovább elkészíteni a menet közben és másik helyszínen készülő videókat. Megálltunk, ment a forgatás, erre behajtottak mellénk egy birkacsordát, ami itt látszik is. (mellesleg szerintem nagyon jó ez a kép)

Szóval szegény városlakó újságírók telibe kapták a falus idillt, főleg mert szinte végig szállt a levegőben a rendkívül költői disznószag. :)

Elég sokáig tartott a dolog, ha jól emlékszem úgy három óráig vették újra és újra a videó különböző részeit, a végén már kimondottan hidegben, de végig nagyon lelkiismeretesen dolgoztak és egy nagyon jó videót sikerült összehozniuk. Már sötétben végeztünk és a Deloreannel kb. az utolsó liter benzinnel értem haza. Örültem, hogy másnap eljutottam a benzinkútig.

A végeredmény itt elolvasható, itt pedig megnézhető:

... hogy a Delorean elektromos ablakait csak az utolsó pillanatban rakták bele a végleges autóba? Mégpedig azért, mert egy Amerika és Írország közötti nemzetközi járaton John Delorean beszélgetett az egyik utassal és az nem bírta megérteni, hogy egy luxusautónak hogyhogy nincsenek elektromos ablakai.

Ez a mai történet gyönyörűen mutatja be John Delorean személyiségét. Azt, ahogy a GM-nél csakazértis máshogy csinálta a dolgokat és olyan gyerekes módon bosszantotta a főnökeit, hogy az már könyvbe illő.  Van egy olyan érzésem, hogy nem ez volt az egyetlen húzása, ami miatt olyannyira kilógott a sorból. Következzen hát John Delorean limuzinjának a története.

Kicsivel azután, hogy John Deloreant kinevezték a Chevrolet vezérévé, következett a szokásos havi részlegvezetői megbeszélés a központi épületben, amire ő is hivatalos volt, mint a Chevrolet vezére. Elintézte hát, hogy egy fekete Cadillac limuzin vigye át a Chevrolet főhadiszállásától a cég nagy központjáig. Kicsivel miután a limuzin begördült a vezetői garázsba, a garázsfelelős feltelefonált a 14. emeletre a vezérigazgatónak, hogy Delorean egy Cadillac utasaként érkezett. Ennek pedig egyáltalán nem örült sem James Roche vezérigazgató, sem pedig Richard Gerstenberg vezérigazgató helyettes, ezért amint Delorean megérkezett a konferenciaterembe, nyilvánosan kifejezték nemtetszésüket, emlékeztetve őt arra, hogy csak a két legfőbb embernek jár a sofőr által vezetett Cadillac, a részlegvezetőknek az elvárások alapján a saját részlegük egyik gyártmányával kell érkezniük.

Később, mikor Delorean visszaérkezett a megbeszélésről a Chevrolethez, behívatta Alex Mair-t, a Chevrolet főmérnökét, hogy egy Chevrolet limuzint akar építtetni a következő havi részlegvezetői megbeszélésre. A munkálatok még aznap este elkezdődtek a mérnökség fémmegmunkálási részén. Leszedtek egy Caprice kombit a sorról, hogy majd ebből lesz az autó eleje, egy másik kemény tetős kupét pedig azért, hogy a hátulja legyen. Mindkét autót kettévágták, majd nekiálltak három műszakban, hogy megalkossák a jövendőbeli autó középső részét, ami majd összeköti a két fél autót, ami végeredményben majd kiad egy hosszított tengelytávú Caprice limuzint.

Kicsivel később megkeresték a Fisher Body Plant-et, (ahol a Cadillac limuzinokat építették akkoriban). hogy elkészítsék nekik a belső kárpitozást és az üveg elválasztórészeket, de a Fisher visszautasította őket. Ezért aztán a velúr belsőt és gyapjúkárpitot egy korábban kölcsönvett limuzinból szedték ki, majd kisebb módosítások után beépítették a hosszabbított Caprice-be a légkondicionálóval együtt. A kész autót ezután a tesztpályára küldték, ahol mindent kipróbáltak rajta, letesztelték a biztonsági funkcióit majd visszakerült a mérnökségre két nappal a határidő lejárta előtt.

Delorean ezután ezzel a Caprice limuzinnal ment el a következő megbeszélésre és érkezésekor a garázsfelelős ezúttal is megejtette a telefonhívást a 14. emeletre. Miután belépett a tárgyalóterembe, a főnökök ismét lehordták, mire ő csak annyit válaszolt, hogy márpedig ő pontosan azt tette, amit mondtak neki, mert Chevrolettel érkezett. Természetesen a 14. emeletiek nem voltak elragadtatva, de Delorean nagyon élvezte a helyzetet. Miután visszaért a főhadiszállására, a limuzint a többi céges autó közé parkolták, ahol pár hónapig állt, majd később eladták egy viszonteladónak vagy valahova máshova. Innentől a sorsa ismeretlen, de az biztos, hogy ez volt az egyetlen Chevrolet limuzin, ami valaha is épült.

Az autóról a rövid története miatt nem sok kép készült, de egyet azért sikerült találni. Itt a háttérben megnézhető.

Van még egy kisebb írás is, ami részben ellentmond ennek a történetnek. Eszerint ez a limuzin egy Cadillac Fleetwood 75 alvázára épült Caprice felépítménnyel. de még mielőtt Delorean beülhetett volna, a GM elnöke Ed Cole bezúzatta. Igazából fogalmam sincsen melyik lehet az igaz, de mindenképpen tökös dolog volt legyártatni.