Élet egy Deloreannel

Ez nem egy olyan szokásos hirdetés lesz, mint volt, inkább egy kőrözési plakát, de attól még ide illik.

Eltűnt

Valószínűleg labilis, ne közelítsék meg!

Calvin Klein

Kor: 17 (becsült)

Lakhely: Ismeretlen (Lehetséges, hogy szökött elmegyógyintézeti páciens)

Rokonság: Nem ismert

Utoljára ekkor látták: 1955 november 12, szombat

Utolsó ismert tartózkodási helye: Hill Valley középiskola, "Tengermélyi varázs" bál

Egészségügyi problémák: Ismeretlenek. Levéve azt, hogy néha fura dolgokat beszél és gitározás közben görcsös vonaglásba kezd.

További információk: A név lehet, hogy álnév. Sokat látták a Hill Valley középiskolában, habár nem diák, valamint Lou kávézójában a Domb és a Fő utca sarkán. Belekeveredett a Kőműves utcában egy veszekedésbe, amiben a másik fél a High Valley középiskola egyik diákja, Buford "Biff" Howard Tannen volt.

Ismert kapcsolatok: Emmett Lathrop Brown a Folyómellék úton

Eltűnését bejelentette: George Douglas McFly és Lorraine Baines

AZ ELTŰNT LABILIS LEHET ÉS KISZÁMÍTHATATLAN, ESETLEG ERŐSZAKOS

Ha bármilyen információval rendelkezik az eltűntről, lépjen kapcsolatba a Hill Valley rendőrséggel.

Nehéz helyzetben vagyok most. A harmadik általam átélt agárdi találkozóról kéne írnom, de semmi nem jut az eszembe azon kívül, hogy megint nagyon jól sikerült az egész. Viszont mivel már elég régen volt, eltelt már másfél hónap, nem feltétlenül emlékszem azokra az apró kis részletekre, amik olyannyira emlékezetessé tesznek egy-egy találkozót. Azért megpróbálok összeszedni párat, de ezúttal nem lesz egy rekordhosszúságú bejegyzés, az biztos.

Ezúttal csak pénteken értünk le és így egy nap késéssel indultunk a többiekhez képest, de nyugodtan mondhatom, hogy nagyon hamar behoztuk a lemaradást. A sátor ezúttal mondjuk kicsit hamarabb épült fel, mint legutóbb, mert akkor sötétben vertük be az utolsó szöget, most pedig még világosban be tudtuk vinni a komplett berendezést, de ez mit sem von le az érdemeinkből, ami a "Helóbazmegdejóhogylátlakmitiszunk?" mondatra adott optimális válaszainkat és cselekedeteinket illeti. Ismét fogyott a pálinka, folyt a whiskey és valahogy másnapra mindig rekedtesek voltunk a kiabálástól, tehát ismét bebizonyosodott, hogy ez nem egy három Michelin csillagos puccos étterem, hanem egy, az ősi ösztönökre ható amerikai autós találkozó.

Ismét voltak koncertek, ismét voltak jó fej emberek és új ismeretségek, kint ücsörgés este a jó időben vagy éppen fürdés a velencei tóban, V8-as dögök és pár nem V8-as dög is, de ezeket ennél jobban nem emelném ki, ezerszer kifejtettem már, nem akarom túlragozni. Talán csak annyi, hogy idén mintha kicsit kevesebb lett volna az amerikai autós és kicsit több az offos, de ez a koncerteken jelenlevők mennyiségét nem befolyásolta. Mondjuk még Mentos is offal jött, mert éppen dögrováson volt a gép, de mit sem számított, mert ismét bebizonyította, hogy ő még egy Renaultban ülve, mackónadrágban is tud az élet császárának tűnni. Sajnos idén nem készült róla fotó, de egy év múlva majd pótolom.

Szóval ismét jó volt, jövőre is megyünk.

Ja és műszaki hiba, gond nem volt. Működött a Delorean, mint az álom.

Fúúú népek, ez nagyon kemény volt! Most regenerálódok, aztán majd az autó is ellátogat a szervizbe, aztán pár hét múlva minden visszatér a normális kerékvágásba. Ez a NAAF jó kis klubtalálkozó volt, sok taggal. Majd megírom.

Bejegyzés nincs, NAAF van. Pakolás, jövés, örülés, ivás. Gyerünk!

A Levendulafesztivál és Agárd között volt pár kisebb dolog, amiket most összefoglalva írok meg, mert annyi minden nem történt, hogy mindegyik saját bejegyzést kapjon. Többször mentem kisebb nagyobb köröket a környéken, párszor egyedül, olykor egy ismerőssel. A Delorean működött, nem hisztizett, nem volt semmi gond.

Köszönhető ez részben annak, hogy most aztán tényleg rendbe van rakva. A motor, a K-jet (most már ismét KL-Jet), minden frankón be van állítva, kicseréltem a lámpákat, megjavítottam (pontosabban Ed megjavított) néhány kisebb bugot és ami a mostani bejegyzés témája: Mostanra kicseréltem a teljes hűtést.

Kezdődött mindez a bedöglő vízpumpával és a eltört víztartállyal, aztán a vízcsövekkel, végül a Hollandiából hozott hűtővel. Erről ott azt hiszem nem is írtam, de a lényeg az volt, hogy mikor ott hagytam egyik este a Deloreant Ed műhelyében, egész pofás hűtővíztócsát eresztett maga alá reggelre. Ed mutatta is, hogy a hűtő egyik csatlakozása folyik, lehet, hogy cserélni kéne. Mondtam neki, hogy tervben van, erre előkapott egyet, bedobta az autóba négy kormánnyal együtt és kérdezte, hogy megegyeztünk? Őszintén szólva magamtól nem akartam volna még ezt is megvenni, mert idén már egyébként is eléggé sokat költöttem a Deloreanre, de erre a lazaságra nem tudtam nemet mondani. Pontosabban annyit mondtam, hogy ha sikerül beférni a cuccoknak a hűtő és a kormányok mellé, akkor viszem. Befértünk, hoztam.

Aztán kb. egy hónappal a megérkezésünk után meg is történt a csere. Elég jól sikerült, egyszer sem kellett visszamennem javításra, minden csatlakozás tökéletesen meg lett húzva. Az autó pedig azóta is boldogan működik. Nem látom, hogy hidegebb lenne vagy bármi változott volna, bár az is igaz, hogy azóta egy laza 20 fokot ment feljebb az átlaghőmérséklet. Azért remélem, hogy az elkövetkező 10 évben a hűtéssel nem lesz bajom.

Aztán még egy fontosabb dolog volt. A Delorean már megvan bő hét éve, azalatt már elég sok mindent cseréltem, javítottam rajta, a régi elhasznált alkatrészeket pedig mindig eltettem. Ez nagyjából úgy mindent jelentett, ami valaha kikerült a Deloreanből, a régi gumikéderektől kezdve, az eltört alátéteken keresztül a már nem használt hűtővizes palackokig. Ez a sok szemét pedig már négy polcot foglalt el a tesóm garázsában és már nagyon bökte a szemem.

Ezért aztán egyik nap nekiálltam és kiválogattam az igazi szemetet belőle. Még így is maradtak olyan dolgok, amik már nem használhatóak, de valami okból mégis megtartottam őket, de a fent látható képen látható dobozok már valahol a szeméttelepen vannak. Megtartottam pl. a törött lengőkaromat elrettentő példának, a lámpákat és úgy általában azokat a dolgokat, amik jellemző alkatrészei az autónak. Viszont a kopott szinkrongyűrűk a váltóból, a 30 éves féktárcsák és rossz kuplungalkatrészek már nincsenek meg. Jó kis meló volt, de megérte.

Pár hete volt szó róla itt a blogon, hogy a Vissza a jövőbe film eredeti forgatókönyvében egy atombomba robbanásának energiáját lovagolta volna meg Marty, hogy visszajusson a jövőbe. A végleges, villámcsapásos változatnak egyébként is van egy gyenge pontja: tudjuk, hogy este 10.04-kor várható a nagy esemény, no de annak a percnek melyik másodpercében? Persze a filmben pont jó pillanatban érkezik a Delorean és áramszedője az óratoronyhoz, de könnyen belátható, hogy volt ott még másik 59 másodperc, amikor becsaphatott volna a villám, miközben még mindig 10.04-et mutatott az óra.

Szóval ez egy elég gyenge lábakon álló hollywood-i megoldás volt, és ennek kapcsán érdekes egy kicsit elmélkedni rajta, hogy manapság honnan tudnánk szert tenni 1,21 gigawattra, azaz egymilliárd-kétszáztízmillió watt teljesítményre. Egy amerikai weboldalon össze is szedték, mi kellene ennek előállításához (a fizikusokat és egyéb kockafejeket kérem, ne velem kötözködjenek, ha hibát találnak a számításokban):

Például a nyugdíjazott amerikai űrsiklók rakéta-teljesítményének tizedrésze már elegendő lenne.

A Hoover-gát 17 generátorából 10-re lenne szükség (60%). Ezek egyenként csekély 1800 tonnát nyomnak.

 484 szélturbina. Az bizony 1452 darab bazinagy lapátot jelent. 

Egy atomerőmű, amiből egyébként 69 kereskedelmi illetve lakossági célú van az USÁ-ban, szóval kedvünkre válogathatnánk a megcsapolandó objektumok között. (Saját számítás: a négy darab fél gigawattos paksi blokkból hármat kellene felhasználni, de nem kellene rájuk adni a teljes "kakaót".) 

8066666670 (nyolcmilliárd-hatvanhatmillió-hatszázhatvanhatezer-hatszázhetven) kereket hajtó hörcsög. Vagyis ha a világon minden ember tartana otthon egy-egy hörcsögöt, az még kevés lenne!

6050000 (hatmillió-ötvenezer) kerékpáros. Ennyi bicajossal 33 ezer Tour De France versenyt lehetne lebonyolítani.

8066666,66 (nyolcmillió-hatvanhatezer-hatszázhatvanhat egész hatvanhat század) napelem (kb egy négyzetméteresek és 150 wattosak). Ennyiből például a Pentagon összes emeletét 16-szor be lehetne teríteni. (Figyeld meg, hogy pont 1000 hörcsög tesz ki egy napelemet :))

1621983 (egymillió-hatszázhuszonegyezer-kilencszáznyolcvanhárom) ló, azaz össze kellene szedni minden kilencedik pacit az USÁ-ban. (Magyarországon kb. 60 ezer ló van, szóval mindegyiknek hoznia kellene még magával 26 külföldi haverját (vagy 130 ezer hörcsögöt), hogy meglegyen a létszám.  

Végül pedig ugye 1 azaz egy darab villám szükségeltetik az időutazáshoz. Igazság szerint némelyik villám teljesítménye jócskán meghaladja az 1,21 gigawattot, de hogy melyik másodpercben csap majd le, azt a forgatókönyvíróktól kell megkérdezni.

Aki szeretne egy valamivel tudományosabb eszmefuttatást is elolvasni a Vissza a jövőbe filmek időutazásairól, tud angolul és nem fél a képletektől, az ide kattintson.

Facebook-oldalunkon még több érdekességet találsz a magyar Deloreanek mindennapjairól, a típus történetéről és a Vissza a jövőbe filmekről: https://www.facebook.com/dmchungary

Idáig is eljutottunk, csütörtökön kezdődik az idei NAAF. Jöjjön aki tud, elképesztően jó mulatság lesz ismét! A hely és az idő a szokásos, Komárom, Monostori Erőd, csütörtöktől vasárnapig.

Nincsen információ arról, hogy ez a jegyzet vagy levél mikor készült, viszont meggyőződésem, hogy az előzőleg lefordított dokumentumokkal egy időben. A hangvétele, a stílusa ugyanolyan. Íme tehát a levél és a fordítás:

Rádió hirdetés

Ma van szükségünk az eladásokra. Nem holnap. Vagy azután. És az az óriási rádióhirdetési hadjárat, amit tizenegy piacon indítunk lesz az, amit úgy terveztünk, hogy mindezt elérje.

A rádió a legolcsóbb módszer arra, hogy gyorsan elérjük a vevőközönségünket. Az időpontok amiket vettünk pedig pont ezt fogják elérni. Könnyen lehet, hogy mi leszünk ebben az időszakban az egyik legkomolyabb hirdetők. Ezzel pedig el fogjuk érni, hogy "jelen legyünk" a piacon. Az üzenet, amit kommunikálni szeretnénk, nagyon egyszerű.

- Először - A Delorean egy fantasztikus autó.

- Másodszor - Jelenleg elérhetőek, a megjelölt viszonteladóknál.

- Harmadszor - Pillanatnyilag nagyon sok pénzt lehet megspórolni (a vásárlással). 

Ez pedig azt mutatja, hogy komolyan gondoljuk a felétek tett ígéretünket, hogy újra lendületbe jöjjünk, hogy újra útra tegyük az autóinkat és hogy segítsünk nektek eladni a Deloreaneket még ma.

El tudjátok képzelni azt a hatást, amit el tudnánk érni akkor, ha minden viszonteladó megtámogatná mindezt egy jelentős megrendeléssel?

A DMC-nél nagyon keményen dolgozunk most ezen.

Viszont attól még a tény tény marad, a támogatásotok kritikus. Mi pedig ezt a támogatást szeretnénk elnyerni. Minden nap.

Miután Bopat épségben, bár hullafáradtan hazaért, mi sem tököltünk sokat a gondolkodással. Eddig is az volt a terv, hogy egy nap alatt hazavágtázunk Hollandiából, de így még motiváltabb voltam arra, hogy egyben levezessem az 1400 km-t. Ennek ellenére nem szakadtunk meg a korán kelésben, hanem valamikor kilenc után sikerült elindulnunk.

Az út első felével nem volt szinte semmi gond. Néha volt egy-egy kisebb dugó, de ezek jellemzően pár perc alatt feloszlottak, elég jól tudtunk haladni. Ez Passaunál, az osztrák-német határon változott meg valamikor hét-nyolc óra között. Bopat már előző nap jelentette, hogy baj lesz, féltünk is tőle, de nem volt mit tenni, beálltunk a sorba. Egy óra után derült ki mi a helyzet, miközben teljesen ránk sötétedett. Valaki úgy gondolta, hogy az, ha három sávot összeterelünk egybe, az semmi gondot nem fog okozni. Vagy lehet, hogy tudta, hogy gondot fog okozni, de nem zavarta. Minket igen. Eleinte persze ideges voltam, de aztán szokás szerint enerváltan vettem tudomásul, hogy  mi is beszoptuk. A benzin fogyott, az autó melegedett, én meg fáradtam.

Valamikor kilenc után végre sikerült átjutni, aztán bele lehetett lépni a gázba, legalább 50 kilométerig, amikor valahol Linz előtt elkezdett esni az eső. Óhogyazanyád... Persze ez aztán maradt is hazáig. Egyedül Bécsnél változott egy kicsit az idő, de ott sem előnyére, leszállt egy közepesen sűrű köd. Óhogyazanyád már megint! Szerencsére ez nem maradt sokáig, úgyhogy a határtól már csak sima eső volt. Kettőre értünk haza, mi is hullafáradtan. Jó volt.

Az autó bírta, nagy gond nem volt vele. minden alkalommal könnyen indult, esőben is, az út végére az alapjárat lett kicsit hektikusabb a megszokottnál és párszor le is fulladtam vele. Szóval egy enyhe hisztije volt, de ez már másnapra elmúlt. Valami továbbra is beázik a motortérben, de továbbra sem tudom, hogy mi.

Viszont emellé még egy pár dolgot kéne írnom, mert ez így kicsit sovány. Ezért aztán - miután már régóta tudtam, hogy így lesz - ezért meghagytam ide az Ed műhelyét, pontosabban pár képet innen és egy autót. Először két kép erről a speciális Deloreanről:

Azt hiszem azzal nem mondok el túl nagy újdonságot, ha megemlítem, hogy egy restaurált, de erősen megbütykölt Deloreanről van szó. Viszont ha azt is mondom, hogy erre az autóra a tulajdonosa eddig 150000 eurót költött, akkor azt hiszem már kicsit máshogy néz rá mindenki. Nem tudok pontos számokat, de azt mondta az Ed, hogy feltépi az aszfaltot a gép és hogy a bőrözést a Spyker gyárban csinálták. Nem egy mindennapi járgány, az biztos.

Most pedig egy pár kép Ed műhelyéből.

Bopat megint nem tudott nyugton maradni. Idénre azt találta ki, hogy Mongóliába megy, autóval. Az egész egy többé-kevésbé szervezett Rally keretén belül történik, itt ír róla blogot. Már régebben is kiraktam a linket ide jobb oldalra, de szerintem nem sokan vettétek észre, pedig megéri olvasni. Más világok azok.