Élet egy Deloreannel

Írtam már régebben a Delorean Timeről, ami John Delorean órabiznisze lett volna, ha beindul. Vannak azonban olyanok akiknek sikerült eladható órát készíteniük a Delorean márkából. Nem egy új dolog, de nem vagyok elkésve vele, van még eladó belőle.

Az óra készítője Romain Jerome, svájci órásmester, aki sok tematikus órát készített addig és azóta is. Természetesen igyekezett hű maradni a Delorean stílusához, ezért az óra elsősorban szálcsiszolt rozsdamentes acélból, másodsorban a Deloreant alkotó egyéb anyagokból készült. A szíja az autó bőr belsejére utalva szintén tökéletes minőségű bőrből készült.

Az óra számlapján felismerhető a felni mintázata és a hátsó lámpa is, a hátlapján pedig egy gravírozott Delorean is van az óra sorszámával együtt. Ugyanis az órából mindössze 81 darab készült, utalva az autó gyártási évére. Az egész óra rendkívül minőségi mind stílus, mind anyagfelhasználási szempontból. Ráadásul a Delorean Motor Company is jóváhagyását adta a gyártásra.

Most hogy mindenki kedvet kapott a birtoklásra, kicsit lehűtöm a kedélyeket. Az óra ajánlott ára 15900 dollár. Szóval ha valakinek már megvan a Deloreanje, de összeszedett még egy autóra valót, az ne teketóriázzon, vegyen az árából egy órát! Kisebb helyen elfér és a fogyasztása is jobb. Bár most van egy elég olcsó is. Itt már 12900 dollárért vesztegetik.

Végül pedig egy jó bemutatóvideó:

Deloreant venni nem egyszerű. Normál autót sem, de Deloreant a ritkasága miatt még nagyobb tortúra. Ráadásul mivel az ember nem azért veszi mert szüksége van rá, hanem azért mert éppen megcsípte a Deloreanbogár és leszállt a rózsaszín köd a szemére, különösen veszélyes. Erre pedig szép számmal utaznak a csalók és biztosan sikerrel is járnak néha.

Skynet is fogott egy csalót annak idején, szerencsére kára nem származott belőle. Itt írt is róla, megéri újraolvasni. Rövidítve annyi történt, hogy a csaló nagyon olcsón kínálta az autót és abban reménykedett, hogy a potenciális vevők, akik úgy gondolják, hogy az évszázad üzletét készülnek megkötni, elutalják neki a kért előleget, amivel aztán ő majd jól lelép, az autót pedig nem küldi el, mert jó eséllyel az nem is létezik. Ez egy tipikus csalási forma, aránylag könnyű kiszűrni. Jellemzője az ilyen csalóknak hogy mindig utaznak és sürgősen kell eladniuk az autót. Olvastam olyat is, hogy egy közeli hozzátartozó halálesetét is belekeverték az egészbe, ezzel is próbálva együttérzést ébreszteni.

Vannak azonban sokkal nehezebben azonosítható esetek is. Van olyan, hogy az autó tényleg létezik, tényleg eladó és tényleg minden jónak tűnik, még egy személyes átnézés is megoldható és biztató. Viszont az autó továbbra is gyanúsan olcsó. Mi lehet ilyenkor a gond?

Több probléma is lehet. Ezeknek a jó részére - amerikai autó esetén - jó megoldás egy Carfax teszt. Az ilyen autók könnyen lehet hogy valami olyan kárt szenvedtek amit az eladó sajnos elfelejtett megemlíteni. Jobb esetben csak tűzkár, vízkár vagy valami egyéb komolyabb sérülés, ami azóta javításra került. Ezt a Carfax írja, csak el kell olvasni.

Nagyobb baj viszont ha a papírokkal van gond. Esetleg körbe volt törve, salvage title-t kapott, azaz ronccsá nyilvánították. Ez a forgalomba helyezést igencsak meg tudja nehezíteni, ha nem teszi azonnal lehetetlenné. Kisebb gond még a tekert óra lehet, esetleg az elveszett papírok. Ezek általában pótolhatóak vagy javíthatóak, de külföldről azért nem leányálom. Ha ilyen autót találunk, én nem javaslom, de akinek kalandparkja van és szereti a kihívásokat az nyugodtan nekiállhat. :)

Aztán van még egy igazán komoly és nehezebben kiszűrhető probléma. Az, ha az autó valami hitelnek a fedezete. Ezt általában a Carfax sem mutatja, bár az autó újkorában felvett hiteleket megemlíti. Az enyémet is hitelre vették annak idején, de aztán egy Autocheck teszt megírta hogy már lejárt a hitel. Őszintén szólva erre nem nagyon van ötletem hogyan kéne kiszűrni, de egy rákérdezés biztosan nem árt. Éppen most jött DML-en egy levél amiben azt írják, hogy a 3133-as éppen eladó Deloreant senki se vegye meg, mert annyi hitel van rajta, hogy két autóra is elég lenne. Újonnan.

Aztán végül egy általános tanács:

A csalók általában pénzt akarnak keresni, nem ismerik a pontos típust amivel mindezt meg akarják tenni. Számukra minden Delorean egyforma, nem veszik a fáradtságot, hogy kiműveljék magukat a típusból. Ezért aztán könnyen belefutnak olyan hibákba, amiket egy igazi rajongó egyből kiszúr. Mondok két példát: Azt mondják, hogy mondjuk 2300-as az autó alvázszáma, de a képeken egy  '82-es Delorean van sima csomagtartóval és hátsó antennával. Vagy azt mondják hogy 11000-es a VIN, de a képen levő autónak szürkék a felnijei, ami csak a koraiakon volt jelen, '82-re nem maradt belőle. Ilyesmi. Aztán azt hiszem szintén a Skynetnél volt még egy jó. Amikor a Spanyolországban álló autónál angol konnektorok voltak a falon. Az is elég gyanús volt.

Szóval a csalók általában hagynak nyomokat, amiket ha valaki odafigyel meg lehet találni. Összegzésként annyit mondhatok, hogy ha valaki Deloreanvásárlásra adja a fejét az keressen meg minket! Nem mondom hogy minden csalót kiszűrünk és olyan jó üzletet sikerül kötnie, hogy a csodájára jár az ország, de az biztos hogy rá fogunk neki mutatni olyan hibákra, amit ő biztosan nem vett volna észre.

A sorozat eddigi részeiben (1., 2., 3.) létező autótípusokra építettek szorgos gazdáik ilyen-olyan időgépes felszereléseket, zárásként viszont jöjjön valaki, akinek a célja egy komplett Delorean-utánzat megalkotása volt. Az olasz úriember Flavio névre hallgat, és mindenféle mozis replikákat épít, Tie-vadászoktól Marty McFly légdeszkájáig, egészen korrekt minőségben.

A Deloreant sajnos csak képek és szemmérték alapján készítette valami habos-trutyis cuccból...

...és fából...

... és még egy kicsi fából.

Sajnos nem találtam információt róla, hogy mire építette rá a karosszériát, de az alábbi kép alapján van a kocsi alatt valami öreg alváz és futómű:

Ő itt vagy Flavio vagy Bud Spencer vagy valaki más, mindenesetre nagyon örül a sirályszárnyas faajtóknak.

Ezen a fotón látszik igazán, hogy nem sikerült eltalálnia az eredeti arányokat, nagyon ormótlan lett a kocsi oldala:

 Emlékeztetőül egy igazi Delorean:

A kész replika hátulról:

Egy fórumon említette a készítő, hogy ő is látja, nem pontos a másolat, de nem sikerült igazi Deloreanről méreteket vennie, annyira ritka ez a típus Olaszországban. Szerintem ez gyenge érv, egyrészt mert én is onnan hoztam az enyémet, másrészt a statisztika szerint 34 Deló és több DMC-klub is van az országban.

Kár érte, mert egy kicsit több utánajárással tökéletes másolatot tudott volna építeni a csávó, aki előtt azért ettől függetlenül levehetjük a kalapunkat. Az ál-Deloreanre meg így is gyűlnek a csajok, szóval nincs itt semmi probléma :)

Ha minden jól megy, akkor a héten elviszem az autót a Totalcaros Bosch technikushoz Érdre. Kíváncsi vagyok mit tud kezdeni vele, remélem minden olyan lesz mint új korában. És most ünnepélyesen megígérem hogy legközelebb nem várok ennyit, maximum harminc évenként megnézetem a rendszert!

Ha már egyszer ilyen sokat kések a pénteki bloggal, akkor legyen a pótlás legalább rövid. :)

Még régebben találtam ezt a videót és meg kell osztanom, mert annyira különbözik a többitől. Főleg azért, mert a BBC készítette és a hivatalos kormányzati angol vélemény nem éppen rózsás a néhai DMCről. Ezért aki szeretne 18 percet az életéből arra áldozni, hogy hallgassa a Delorean folyamatos fikázását az kattintson! Megéri. 

Aztán jöhet a második rész. 

Ez is megvolt. Kicsit dilemmás volt az indulás, mert a találkozó előtti napokban nem volt éppen jó idő. A szombat viszont már szép napsütéssel indult, ezért nem kellett sokat gondolkodni az induláson. Ezért aztán reggel 11 körül összeszedtem kedvenc útitársamat, bepattantunk a Passatba és a Delorean felé vettük az irányt.

Ezúttal a Passatos út sem volt teljesen eseménytelen, mert útközben összetalálkoztunk pár szép veteránkorú autóval. Ráadásul rajtszám volt rajtuk, látszott hogy szervezetten tartanak valahova, ezért utána kellett nézni hogy mégis mit csinálnak ezek itt Győr környékén. Hála a mobilnetnek hamarosan kiderült hogy most van egy veteránfelvonulás Győr és Mosonmagyaróvár között, és az Audiból indul az egész egy óra körül. Tökéletes. Addigra éppen meg is fordulunk és jöhetünk a Deloreannel egy másik rendezvényen is szétnézni.

Így is történt, hogy aztán ne engedjenek be, mert ez az izé regisztrációköteles volt. Mondjuk ezt gondoltuk a rajtszámokból, de azért reméltem hogy a Delorean ellenállhatatlan külalakja, valamint hihetetlenül szimpatikus megjelenésem és lehengerlő modorom majd elér nekünk valamit. A tanulság az, hogy a 50 év körüli, pocakos, szőke, dauerolt hajú biztonsági őr nőkre mindez nincsen hatással. Ők a regisztrációs lapokra buknak. Így hát kint nézelődtünk még egy kicsit, aztán mivel nem akart elindulni a sor, ezért hagytuk az egészet és inkább elindultunk Dunaszerdahely felé.

A kitérő miatt kicsit később értünk oda, de nem késtünk el. Egy órakor volt a kezdés, mi meg valamikor fél kettő után találtunk oda, beálltunk Bopat mellé és gyorsan akklimatizálódtunk. Nem volt nehéz, a NAAFról már elég sok embert ismertem a jelenlevők közül. Itt aztán a kezdetét vette a szokásos találkozós napirend. Megbeszéltük a legutóbbi autós kalandjainkat, jöttek a különféle vicces történetek, némi szerelés, egymás autójába beleülés, fergeteges fluxuskondenzátoros viccek, ilyesmi. Aztán fél négykor elmentünk egy kis túrára a város körül. Jó volt, de szerintem egy kicsit hosszabb volt az ideálisnál. Emiatt a banda is szétszóródott kicsit, meg a lelkesedés is elfogyott. Azért tetszett nekünk is és a nézőknek is.

Természetesen nagyon sok szép autó volt a Deloreaneken kívül is. Személyes kedvencem egy sárga Camaro volt, de megéri megnézni a v8cars-on a többi képet is. Mustangok voltak bőven az biztos, bár Bopat mondta hogy Szlovákiában az a divat.

Ezután már csak egy kis további beszélgetés volt hátra és nekiállt a banda messziről jött része szétszéledni. Ha jól tudom, akkor este volt még filmvetítés és gondolom sok egyéb is, de az minket már nem érintett. Bopat és én is elindultunk hazafelé. Amennyire tudom mindkettőnk útja eseménytelen volt, mi megúsztuk a vihart, ami egy ideig elég fenyegetően magasodott fölénk. Aztán hazatérés előtt tankoltam egyet és kijött egy 15 literes átlagfogyasztás. Ami nagyon sok. Mindenképpen kelleni fog egy K-Jet beállítás, mert ennek 11-12 körül kellett volna lennie maximum.

Folytatva a sorozatot az időgép-építő jómunkásemberekről (első két rész itt és itt), kezdjünk ma egy kicsit elnagyoltabb megoldással. Csak arra tudok gondolni, hogy a készítőnek három percnél kevesebb állt rendelkezésére, hogy lenyűgözzön egy csapatnyi kiscsoportos óvodást:

A következő Dodge már menőbb darab, de 2010 óta semmi hír róla. Talán a tulaj véletlenül kirúgta a cseréplécet a felnyitott ajtó alól, és az agyoncsapta. 

Van róla egy fotógaléria is, az OUDATYM rendszám már súrolja a priceless kategória határait :) .

A Toyota Celicát és Suprát is előszeretettel használják fel időgépes átalakításra, a következő példány például egy igazi Delorean "dublőrét" játszotta egy argentin reklámfilm-sorozatban, amelyek főszereplője a Vissza a jövőbe dokija volt:

Ide kattintva megnézhető pár fotó a filmforgatásról, illetve itt egy videó a Toyotáról, de a végleges reklámfilmekben én már nem látom nyomát:

A sokatmondó nevű ausztrál Shitbox Rally a mi Budapest-Bamako versenyünkhöz hasonló jótékonysági buliautózás, erre alakították át ezt a másik Toyotát:

Az amerikaiak természetesen mindenkit felül akarnak múlni, ők ugyanebből a típusból XXL-es méretű "füstölőkkel" és csövekkel ezt hozták ki:

Facebook-oldalunkra küldte be olvasónk ezt a Honda CRX-et, amelynek orrán DMC helyett természetesen DMCRX felirat van:

Egy hét múlva egy teljes egészében kézzel készült Delorean-utánzatot mutatok majd be. Aki nagyon ráér, addig esetleg megpróbálkozhat ennek az energiaitalos makettnek az elkészítésével (de szerintem sörrel is működik ;))

Gőzerővel dübörög a szezon, ez a hét sem marad ki találkozó nélkül. Most hétvégén Császáron lesz találkozó a Buick klub szervezésében. Én valószínűleg nem megyek, de aztán lehet hogy mégis megindulok egy szombati napra. Íme a plakát kicsiben és nagyban.

Nem csak potenciális időutazókat szoktak keresni apróhirdetésben, hanem az is előfordul, hogy valódi időutazót keres egy jelölt. Ez történt a következő hirdetésen is:

A fordítás a következő:

Titkot tartani tudó fickó

Helló időutazó! Remélhetőleg a számítógépeid átnézték az összes régi személyes hirdetést és blogbejegyzést és most ráakadtál az üzenetemre. Én vagyok egy időutazó tökéletes szobatársa: Teljesen elhiszem hogy ez valóságos, ezért nem fogok megijedni, a szomszédaim maguknak valók és központi helyen lakok. Szívesen segítek a küldetésekben vagy akár mégsem, ahogyan csak szereted intézni a dolgaidat. Én nem az a fajta: "Megvárlak az autóban" típus vagyok, aki aztán nem engedelmeskedik, és elkapják a rossz fiúk - Én tudom hogyan kell engedelmeskedni. Valamint teljesen értem azt is, hogy miért nem szabad találkozni a korabeli énemmel vagy ősömmel.

Ezen felül nem foglak a lottószámok vagy korabeli fájdalmas emlékeid miatt nyaggatni vagy akármi ilyesmi. Ja és ne idegeskedj, ezt az üzenetet mindenki viccnek fogja tartani, úgyhogy igazából senkit nem fog érdekelni. Várom érkezésed! - Jim

Múlt csütörtökön elhoztam az autót a szerelőtől és örömmel láttam hogy volt értelme elvinni.

A legfontosabb, hogy megcsinálták a bal első féket és már nem fog be magától, valamint megszüntették az okot is. Ami egy nagyon egyszerű dolog volt, mert szokás szerint csak takarítani kellett. Mikor év elején letakarítottam az autóról a téli mocskot, akkor annyi kosz jött le róla, hogy még egy képet is csináltam róla. Na ez a kosz a tél alatt mindenen rajta maradt és jól megkeményedett. Amikor az autót lemostam, akkor a fékeket úgy tűnik nem mostam ki rendesen, mert ez a belekeményedett kosz nem engedte a fékpofákat visszamenni a helyükre. Most ezt megcsinálták, lemosták, innentől rendben van. Valamint megkaptam a tanácsot, hogy nem kéne hagyni ennyit állni az autót. Hát igen. Én is mondom ezt sokat, mégis beleesek ebbe a hibába.

Aztán a kerékcentírozás is jó ötlet volt, mert már mindegyiken kellett dolgozni egy kicsit. A szerelő szerint nem volt vészes a helyzet, de legközelebb nem várok vele ennyit. Két évente biztosan megcsináltatom. Mindenesetre a hazaútra már teljesen megszűnt a korábbi kormányrázkódás és még tárcsát sem kellett szabályozni, pedig féltem tőle, mert úgy éreztem, hogy fékezés közben jobban ráz az autó.

A futómű beállítása elmaradt, mert nem volt rá ok, bár azért legközelebb megnézetem ezt is. A folyadékok szintje rendben volt, szóval más dolgot nem kellett csinálni a géppel. Viszont még Biatorbágyon vettük észre, hogy megint eltörött a víztartály karimája. Ha jól számolom akkor már harmadszor. Azt hiszem itt az ideje az acéltartálynak, mert most már tényleg meguntam az ezzel való szopást.

És most pedig csakazértis lesz egy szerelős kép, ami legutóbb kimaradt. :)

Mellesleg most használtam 100. alkalommal a szerelés tag-et és múlt héten volt 6 éve hogy megjött az autó. El is felejtettem aznap.