Élet egy Deloreannel

Ott hagytam abba hogy leraktam a Deloreant és elmentem filmnézőbe. Kedden reggel pedig egyből az autóval kezdtem. Az este folyamán a hűtővíz eltűnt, azzal kellett kezdenem hogy öntsek bele. Ezután pedig már vittem is a szerelőhöz és szerencsére nem volt semmi gond útközben. A víz folyt, de nem kellett útközben utántölteni, a hangja továbbra is rettenetes volt, de működött a rendszer. Közben pedig sikerült kifejlesztenem az egyszerre gyorsan és lassan menést. Sietnem kellett, mert folyt a víz és nem tudtam mennyit bír még a pumpa mielőtt teljesen megadja magát. Viszont nem lehetett sietni hogy ne melegedjen nagyon a motor. Stresszes volt na.

Odaértem, felnyitottam az motorháztetőt, odajött a szerelő és már mondta is hogy vízpumpa. Megfogta. Biztos vízpumpa. Lóg is. Így hát a hipergyors diagnózissal mentem is haza, netre fel, Ednek már ment is a levél: Gigavészhelyzet van Ed, a jövő heti alkoholos befolyásoltságom a tét, azonnal küldjél nekem vízpumpát! Ha meg már úgyis ott vagy, akkor egy fém víztartályt is, mert az is eltörött. Megint. Pár egyéb kérdés, egy kis árazás, aztán kedden délután már küldte is a cumót. Majd megmondta hogy jókor szóltam, mert szerda reggeltől két hét szabira megy. Utolsó pillanatban sikerült. (Ez megérne egy bejegyzést hogy miért van az, hogy a Deloreannél mindig minden utolsó pillanatos lesz.)

Itt aztán jött egy nap szünet, aztán csütörtökön meg is jött a csomag. Leadtam gyorsan, minden benne volt ami kellett, aztán hagytam a szerelőt dolgozni. Elég sokáig szenvedett vele, mert habár úgy tűnik mintha jó helyen lenne a pumpa, benyúlik a motor V szárai közé a közepe. Szóval a fél motort meg kellett mozgatni hogy ki lehessen cserélni, emiatt meg csak ma tudtam elhozni az autót. Cserébe viszont úgy tűnik minden működik, a víztartály is szuperál, kapott az autó egy futómű beállítást is, szóval minden lehetőség adott az agárdi duhajkodásra.

A szerelés 25e ft lett mindenestől, az alkatrészekért pedig még nem fizettem Ednek, mert kaptam négy bőröznivaló kormányt. Ha az megvan, akkor majd elszámolunk.

Nézzük, milyen Deló-videók kerültek fel a youtube-ra az elmúlt két hónapban.

1. Delorean agyagból. Nagyon profi a srác, de az ajtókat nem sikerült felhajthatóra csinálnia :)

2. Az ausztrálok 100%-ban elektromos meghajtásúra átépített kocsija nagyon bír gyorsulni, a füst okát és a kipufogók meglétét viszont nem nagyon értem (nem gumifüstölésnek tűnik). 

A következő egy saját videó. Kölcsönadtam pár percre a kocsimat egy külföldi jóbarátomnak (azért nem volt teljesen őszinte a mosolyom a slusszkulcs átadásakor...), és mentünk pár kört felnyitott ajtókkal. Jó móka, csak nagyon hiányoznak  közben a külső visszapillantó tükrök.

Brown doki 1985 óta először újra feltölthetett plutóniummal egy időgépet. A helyszín az ohio-i Delorean-találkozó.

Origami Delorean. Ingyen letölthető innen. 

A felfelé nyíló ajtók miatt a Deló-tulajok nem is álmodhatnak tető-csomagtartóról és tetőboxról, de ezzel a kerékpártartóval most új időszámítás kezdődhet :) Ugyanebben a filmben bepillanthatunk a Delorean monster truck (D-Rex) alá is. 

A múlt pénteki bejegyzés kimaradt és igazából esélyem sincsen pótolni. Örülök hogy erre van egy kis időm. Most hétvégén viszont jön az agárdi találkozó, amit ha az autóm is engedi, nem fogok kihagyni. Igazából kb. 90% hogy megyek, de remélem pár napon belül ez 100% lesz. Gyertek ti is, nagyon jó lesz! Aki esetleg még gondolkodik az olvassa el a tavalyi beszámolót. Vagy nézze meg a képeket. :)

Most hétfőn volt Hévízen az Interkozmosz, a Deloreanemmel készült film premierje. Hivatalos voltam, hát úgy készültem hogy oda is érjek a hat órás kezdésre. Miután az út nem túl jó arrafelé, ezért három körül el kellett indulni legkésőbb Komáromból. Hazamentem, átültem a Deloreanbe, kiálltam, minden rendben levőnek tűnt, elindultam és már mentem is "kedvenc útitársamért" :) Minden tervszerűen indult.

Amint elhagytuk Komáromot egyszer csak egy nagyon durva és hangos reszelő, recsegő hangot hallottam hátulról egy másodpercre. Hoppá, hát ez mi? Ez után egy percig jól ment minden, aztán ismét egy rezonálás, egy recsegés és innen már tudtam hogy itt baj van. Leálltam egy buszmegállóba, felnyitottam a motorháztetőt, alánéztem az autónak és láttam hogy itt bizony komoly vízfolyás van valahonnan. Újra elindultam és kb. 20 méterrel arrébb beálltam az árnyékba, hogy kicsit jobban utánanézzek a problémának.

A gázbovden alatti tárcsa alól folyt a víz, ott ahova a nyíl is mutat. Nem csöpögött vagy szivárgott, hanem rendesen folyt. Ha leállítottam a motort akkor csak csöpögött, de akkor sem hagyta abba. Gondolkodtam egy kicsit mit lehetne tenni, de az elég hamar nyilvánvalóvá vált hogy a vízpumpának vége, így nem lehet 300 kilométert autózni. És a vízfolyás volt a kisebb gond, mert ha magammal viszek egy hektó vizet akkor meg lehet járni az utat, de amilyen hangja volt a pumpának az sokkal félelmetesebb volt. Két lehetőségem volt. Az egyik hogy elmegyek a szerelőmhöz, de akkor biztosan lekéssük a filmet vagy pedig hazamegyek és akkor a filmre odaérünk, viszont a másnapi szerelőhöz érés kicsit neccesebb lesz.

Az elsőt választottam. A film egyszeri alkalom volt, azt pedig nem tudtam elhinni hogy ennél rosszabb lehetne a helyzet, habár egy kicsit azért féltem tőle hogy beáll a csapágy, mert akkor aztán lett volna baj. Mindegy, a hazaút lett a nyertes és a Delorean gond nélkül meg is tette a távot és még víz is maradt a tartályban, ami mellesleg mostanra már teljesen szétesett. Nem volt opció itt sem, ez is cserés lett.

Miután visszaálltam a garázsba, ismét autót cseréltünk és kevésbé vagány módon, de sokkal nagyobb üzembiztonságban indultunk el ismét Hévíz felé. Legalábbis így gondoltuk, pedig még csak kezdtünk belemelegedni a délutánba. Persze az odaúton minden összejött, ami csak összejöhetett. Kaptam egy kavicsot a szélvédőbe, egy durva útjavításnál (ismét) leszakítottam a Passat alját, amit aztán a kátrányos félig kész úton kellett visszaraknom, a GPS össze-vissza bénázott, alig bírtunk odatalálni a moziba, de aztán konkrétan az utolsó másodpercben beléptünk a nézőtérre és elfoglaltuk a helyünket.

A film pedig pont olyan belassulós, kicsit elvont művészfilm volt mint amire számítottam. Nem annyira sztorit mond el, mint inkább egy hangulatot ad át, de azt szerintem nagyon jól teszi. Nekem tetszett, ha látjátok valahol, megéri beugrani megnézni. Csak 23 perc, nem viszi el az egész estét. Az biztos hogy szeptemberben lesz egy bemutató Budapesten az Urániában, ha tudok másról, majd írom ide is.

Adriai ejtőzés miatt ezúttal nem egy szokásos, Szabi-féle szószátyár bejegyzés következik. Tehát csak röviden: még mielőtt elutaztam, sikerült elérnem egy mágikus számot a mérföldszámlálóval, íme:

Hasonló bejegyzésre kb. 80 ezer mérföld múlva számíthattok :)

Jönnek az ohioi találkozóról az összevágott videók, be is linkelek kettőt a pénteki bejegyzés frissítésére:

A Vimeos ismét szét van csúszva, de azért megnézhető.

Ahogy hétfőn írta skynet is, megint eltelt két év és ismét rendeztek nagy Delorean találkozót Amerikában. Ezúttal Dayton volt a helyszín Ohioban és idén sokkal sikeresebb volt a rendezvény mint a két évvel ezelőtti floridai. Ahogy annak idején írtam is, arra csak 50 Delorean ment el, erre viszont 159. Hát ennyit tesz a központi hely.

Megjelent ezen kívül egy pár egykori DMC dolgozó, Christopher Lloyd, pár egyéb ember a filmből, kb. az összes fontosabb kereskedő, Curtis, a D-Rex, szóval minden és mindenki aki számít vagy éppen híres valamiért. Természetesen mindenki imádta a találkozót, de én ezúttal csak egy pár képet rakok ide fel. A maradékot pedig itt lehet megnézni. Nem sok, csak 269 darab.

Nick Sutton

Az autók

Bob Gale

Goldie Wilson

Fogalmam sincs ki ez a bal oldali csávó, de minden képen ott van.

Videobob

James Espey

A Delorean Limó.

D-Rex

És végül Curtis.

Akkor a mai gigászi szerelős bejegyzést kezdjük az egyszerű alapoknál. A Delorean K-Jetes befecskendezéssel készült. Bővebben kifejtve viszont ez (természetesen) nem igaz, mert KL-Jetes a rendszer. Magyarul megint megdőlt egy Deloreanes axióma. Tegye fel a kezét aki meglepődött! A kettő között az L betű a Lambda szondára és az ECUra utal, ami a keverékképzést még egy kicsit továbboptimalizálja a sima K-Jethez képest. Ez a verzió egy átmenet volt a teljesen mechanikus K és a már elég elektronikus vezérlésű KE között. Azokhoz hasonlóan nagyon jó addig, amíg minden működik, szerelni viszont ezt sem túl könnyű.

Szóval ezekkel a betonbiztos alapokkal álltam neki én és a szerelőm a javításának, de természetesen egyikőnk sem tudta megcsinálni. Ezért eljutottam odáig, hogy most már tényleg szükségem van valakire, aki ért is hozzá. Mivel már korábban is hallottam a helyről és a Bopat autóját is rendbe rakták, ezért nem volt mese: El kellett mennem az injektor.hu-s szervizbe.

Múlt péntek lett a napja a kirándulásnak és szerencsére sikerült is az egész napomat szabaddá tennem, amit aztán szerencsére nem is kellett teljesen kihasználnom. Egy eseménytelen út után reggel hétre már ott voltam Érden és pár perccel később már bent is állt az autó a műhelyben. Elmondtam egy gyors kórtörténetet, a fontosabb javításokat, szereléseket, kendácsolásokat és minden szakszerűtlen próbálkozásunkat. A munkafelvevő srác igen jó fej volt, egyszer sem fogta a fejét, csak csöndesen bólogatott és jegyzetelt. Majd mikor mindez megvolt, kimentem a műhely elé és onnan nézelődtem körbe. Szívesen maradtam volna bámészkodni, de ott van az oldalukon, hogy nem nagyon szeretik az okoskodó tulajokat, ezért nem akartam a terhükre lenni. Úgyis jobban értenek hozzá mint én.

Odajött viszont hozzám a műhely tulajdonosa és beszélgettünk egy bő negyed órát mindenféle autókról. Beszélt egy csodaszép, de rettenetesen megbízhatatlan autójáról, néhány érdekesebb szerelésről és persze a Delorean és a PRV is előkerült. Ahogy Bopat mondta is, nem a kedvence ez a motor, viszont én nem éreztem, hogy annyira utálná. A 701-es elég sokszor előjött mint téma és mondta is hogy rémálmaiban is előfordul azóta is, viszont örül hogy sikerült jól megcsinálni. Az még nekik is igazi kihívás volt.

Miután visszament  műhelybe én elindultam gyalog felfedezni a várost és keríteni valami ennivalót. Összességében körülbelül 5 km-t sétáltam, nézelődtem, ettem, aztán visszanéztem az autóhoz, hogy történt-e vele valami. Addigra már elég jól szét volt kapva és fel is kötötték mindenféle műszerre. Nem értek hozzá, de talán oszcilloszkóp lehetett az egyik, de olyan frankó EKG jele volt a Deloreannek hogy elvigyorodtam. Szóval szerelték keményen, mértek mindent, de mint mondták, nem volt túl rózsás a helyzet.

Szerencsére ezt nem gondolták olyan komolyan. A hiba röviden az volt, hogy mikor odamentem a motor nagyon durván túldúsította a keveréket. Ez eddig még nem lepett meg, kb. mi is idáig jutottunk. Viszont ők mértek is és egy értékre emlékszem is. A Lambda 1,3 körül volt. Szerencsére nem felejtettem el elmondani a Lambda szonda cserét is, ezért megnézték a Lambda alrendszert is és rájöttek, hogy igazából nem működik. A vadiúj Lambda szonda nem csinál semmit, az ECU szintén elég furán adja a jelet, szóval elég para volt a helyzet. Mivel nem volt nálam hirtelen cseredarab ezekből, ezért egy huszáros vágással kikötötték az egész hóbelevancot és megcsinálták az autómat sima K-Jetesre és kiszedték belőle az "L" betűt.

Eleinte kicsit bizalmatlan voltam az egésszel kapcsolatban, de azt mondták hogy nyugodjak meg, minden olyan lesz mint régen, majd elmentünk egy körre. Az autó marha jól ment, nagyon jó volt a hangja és semmi szaga nem volt bemelegedés után. Tényleg úgy tűnt igazat beszélnek. És őszintén szólva baromira tetszett az autó egész működése. Még egy kis utólagos állítgatás és minden rendben lett. Úgy kisimult az alapjárat amennyire csak lehetett, a motor erős, a fogyasztásról pedig majd később beszámolok ha már lesz rendes értékem, de egy kisebb tankolás után úgy tűnik sokat javult.

Voltak azonban rossz hírek is. A hat hengerben a kompresszió már nem éppen új autós. A két középsőben éppen a 10-es határérték fölött van, a négy szélsőben pedig 10,5. Ha jól emlékszem akkor ezeknek valahol 13 körül kéne lenniük. Emiatt egy kis alapjárat ingadozás elkerülhetetlen, de szerintem én ezt észre sem fogom venni az előző tapasztalatok miatt. Valamint lassan a motorhoz is hozzá kell nyúlni, mert ezen majd valamikor javítani kell. Azért pár évem még van addig.

Aztán a bemelegedésszabályzó is csak éppen van benne a "még jó" kategóriában, hamarosan ott is kell majd egy felújítás. Szerencsére a normál szerelőmnél kaptam egyet, mert már vagy 10 éve állt náluk az egyik szekrényben esélytelenül a felhasználásra, szóval azt valamikor majd felújíttatom és lesz egyből cseredarabom ha ez kinyuvad. Azt mondták nagy érték, ritka darab. El is hiszem.

Konklúzióként tehát annyi, hogy a Deloreanek KL-Jetesek. Az enyém viszont már csak sima K-Jet. Ja és még valami. Elméletileg emiatt a módosítás miatt csak egy értéke fog változni az autónak. A károsanyag-kibocsátása 10-20%-kal meg fog növekedni. Sajnálatos, de egyelőre még elfogadható kompromisszum. Azért előbb utóbb megint visszarakom a Lambdát. Szeretem hogy környezetkímélő a Delorean.

(Szerelős poszt Szabitól, mert ilyen még úgysem volt.) Pár hónappal ezelőtt ott hagytam abba az egykor fehér és egykor olasz Deló történetét, hogy október végén, trélerrel meghoztam Genovából. A következő lépés a műszaki vizsgáztatás és a rendszám megszerzése lett volna, de a lyukas hűtő miatt csak percekre lehetett bekapcsolni a motort, mert melegen elkezdte maga alá ereszteni a hűtőfolyadékot. A Delorean hűtője egyébként - logikus módon - közvetlenül az első spojler mögött van, ahová az alábbi képen a szürke pólós fickó nyúl, innen mennek hátra a "vízcsövek" a kocsi teljes hosszában a motorig.

Mivel nem szívesen trélereztem volna megint, keresgélni kezdtem a neten, hátha van olyan szerelő, aki házhoz jönne, és megnézné, mit lehet a hűtővel kezdeni. Találtam több ilyen szakit is, a weblapja alapján ez az angolul és németül is beszélő cég volt a legszimpatikusabb. Mint kiderült, a cég egy Gyuri nevű srácból áll, aki évekig dolgozott szerelőként, de azóta már egy íróasztal mögött ül az Opel európai garanciális központjánál, ami meglepő módon Pesten van. Az első telefonbeszélgetés során percekig tartott meggyőzni, hogy valóban egy Deloreanről van szó, és hogy igen, valóban megengedem, sőt kifejezetten kérem, hogy hozzányúljon :) Ő egyébként úgy rajong a Deloreanért, hogy közben nem nagyon emlékszik a Vissza a jövőbe filmekre, sok éve látta és talán nem is mindegyik részt. Azt hittem, ilyen csak a mesében van (lásd az Amerikai Fater ide vonatkozó epizódját), de Gyuri tényleg a ritka és különleges műszaki alkotást látja a Delóban, nem a filmszereplőt.

Pár nappal később láttunk neki az első szerelésnek. A többes szám persze azt takarja, hogy amíg Gyuri az aknában küzdött a hűtő kiszerelésével, addig én a szerszám-adogató fontos szerepét próbáltam több-kevesebb sikerrel ellátni. Nagy nehezen lekerült a spojler és egy szélterelő lemez, már itt bebizonyosodott, mennyire igaz Sidnek a "Deloreant nem nehéz szerelni, csak minden háromszor annyi ideig tart, mit egy normál autónál" aranyszabálya. Mivel az előző tulaj az első műanyag elemeket egyszer már levette és lefestette, ezeket új csavarok fogták, nem úgy a hűtőt és rögzítőelemeit, amelyekhez talán 30 éve nem nyúlt senki. Nyíródtak is el sorra a csavarok, törtek le tőcsavarok, örültünk nagyon. Hosszas küzdelem után végre kijött a hűtő, amit aztán Gyuri elvitt rendbehozatni. 

Addig én jobb híján a hűtőventilátorokról nyaltam le az évtizedes koszt, a végeredmény egész pofás lett:

Végül a hűtő is megérkezett új csavarokkal és a lyukas oldalán lecserélt kassal.

Egy újabb egész estés szerelés után minden visszakerült a helyére, és a kocsi készen állt az első próbakörre.

Rendszám és forgalmi hiányában csak a kertek alatt mertünk csapatni egyet az éj leple alatt, de minden jól ment, és a végén Gyuri elégedetten vigyorgott a fényképezőbe, miután nem találtunk nedves foltokat az autó alatt...

...hogy aztán egy perccel később mégis folyni kezdjen a hűtővíz. Szerencsére csak az egyik csövön volt laza a bilincs, és gyorsan megoldódott a probléma. Az autót járóképesnek nyilvánítottuk, és másnap elkezdtem intézni a honosítást és a műszaki vizsgát.

Epilógus: pár hét múlva a hűtő másik oldala is megadta magát, úgyhogy kezdhettük elölről az egész szerelést...

Epilógus 2.: szintén később történt, hogy megtudtam, a Deloreant nem szabad egyetlen gyári emelési pontjánál fogva (az autó szélén, nem a dupla-Y alvázon) megemelni, mert ettől csavarodhat annyit a karosszéria, hogy elrepedjen a szélvédő. Szerencsére a fenti szerelésnél Gyuri valahol középtájon, az "igazi" alváznál jelölte ki az emelés helyét, ezzel valószínűleg megmentette a szélvédőt, ami egyébként olyannyira makulátlan és karcmentes, hogy szerintem az előző tulaj biztosan cserélte. Miután Sid hetekkel később felvilágosított erről a veszélyről, eszembe jutott a győri Delorean esete is, ahol a tulaj szerint a macska rálökött valamit a szélvédőre, azért kellett cserélni. Aha, biztos nem is rosszul emelték meg...

Szabi megírta a beszámolóját, itt lehet olvasni. A találkozó jó volt, a beszámoló meg jó lett. :)