Élet egy Deloreannel

Magáról a forgatás történéseiről nem akarok írni, ezért csak az oda-vissza út és az ottlét eseményeit örökítem meg. Ami igazából nem volt egy nagy szám. Ha pár szóban akarnám elintézni az egészet, akkor simán mondhatnám, hogy mentem, voltam, jöttem és kész, de valahogy mindig több mondanivalóm lesz ahogy belejövök.

Szóval kedden indultam otthonról és mivel szerencsére meg volt tankolva az autó, ezért nem kellett már ezzel húzni az időt. Az autó teljesen jól ment, bár mostanában van egy újabb nyűgöm, amit majd a jövő héten megírok. Na de ott hagytam abba, hogy elindultam. Odafelé Győrön keresztül mentem, onnan Veszprém, majd fordulás Tapolca felé. Egy kis idő múlva meg bevetettem magam a százötvenkettedik rangú utak sűrűjébe és bő két óra és 165 kilométer után megérkeztem Taliándörögdre. Őszintén szólva nagyon élveztem az utat. Szokás szerint jó volt a zene, a forgalom néhány hetvennel poroszkáló benzinfetisisztát levéve rendben volt, az autó meg gyönyörűen dolgozott. Lehetett érezni rajta, hogy ő is ugyanúgy élvezi a kigyorsításokat, fékezéseket, mint én. A végén külön odafigyeltem, hogy a szokásos nyiszogások, zörgések is elmaradtak. Minden a helyén volt.

A forgatás maga meg igazán érdekes volt. Kábé úgy történt minden ahogy elképzeltem. Menjél oda, innen jössz majd, ezt csinálod, ott megállsz, ez fog történni, satöbbi. Na és most még egyszer. Meg megint. Na most jó lett, következő jelenet. Egy dolgot emelnék csak ki. Azt, hogy valami elképesztően brutálisan hideg volt! Értelemszerűen ez engem jobban megviselt, mint az autót, de azért reggelente az indulás neki sem pöccre ment. Csináltam is egy képet az egyik reggel, mert így még nem nézett ki a Delorean. Kaparni kellett róla a jeget. (Jójó. Tudom, vadállat vagyok, hogy kint az utcán hagyom ilyen időben, de én úgy vagyok vele, hogy a Delorean is egy autó, nem pedig királylány. Néha ki kell bírnia.)

A hazaút kicsit máshogyan alakult. Kalandozhatnékom támadt, mert a hideget levéve szép napos idő volt. Emiatt aztán úgy gondoltam, hogy nem a bejáratott jó úton megyek, hanem bevetettem magam a cseszneki vár után Réde felé az erdőbe. Hát az út tényleg szar volt, de mégis élveztem. Kicsit rövidebb volt így a táv, bár időben ezt nem lehetett észrevenni. A lényeg, hogy itt is elbóklásztam egy darabig, ismét meglepődtem a rédei ugratón, de épségben hazaértem 134 kilométer és a szokásos bő két óra után. Beálltam a garázsba, bementem, ettem, aztán este aludtam 10-11 órát. Döglesztő volt ez a pár nap.

A teljes táv szinte pontosan 300 kilométer volt, plusz amit a helyszínen mentem és egy tank benzinnel megjártam az egészet. Még bőven van benne, csak a szokásos elég magas biztonsági tartalékom miatt kell hamarosan tankolnom. Viszont most már tényleg vége a szezonnak. Megígértem magamnak, hogy viselkedni fogok.

Sid kérésére ma arról jelent volna meg egy írásom, hogy hogyan vettem meg a Deloreanemet, de őszintén szólva elkocsikáztam az időt a hétvégén, ezért az Egri csillagok hosszával vetekedő sztori első részét majd legközelebb adom közre. Addig is íme egy érdekesség, a texasi DeLorean Motor Company szórólapja, amit az autóval kapott régi amerikai szervizszámlák között találtam. Mivel ezek mind 1992 és 1997 közötti keltezésűek, gyanítom, hogy a szórólap is ebből az időből való. Ezt támasztja alá, hogy sem e-mail, sem weblap-címet nem írtak a telefonszám és a postai cím mellé. Bizony, gyerekek, régen az emberek újságot meg szórólapot olvasgattak, a tévét meg kézzel kapcsolgatták! :)

A lap egyik oldalán a gumikéder és ablakszigetelő szettjüket reklámozzák a kicsit bénán hangzó "Anyucid megmondta, hogy vigyázz a rossz idővel" szlogennel (szó szerinti fordításban: ...tartsd távol magad a rossz időtől, de az nem hangzik valami magyarosan). Mindenesetre 229 dollárért meg lehetett venni a teljes szettet, vagy darabonként, amire éppen szükség volt. Ugyanez a szett most 295 dollárba kerül a DMC-nél.

A másik oldalon az új, angol tervezésű ültetőszettet harangozták be sokkal húzósabb, 949 dolláros áron. De cserébe hátul háromnegyed, elöl egy-négy hüvelyknyivel ereszthetted lejjebb az autódat, attól függően, hogy korábban milyen magasan "hordta az orrát". Jelenlegi ára 1099 dollár.

Az én kocsim eredetileg illinois-i illetékességű volt, valószínűleg a szórólapon is feltüntetett Crystal Lake-i DMC kirendeltségtől került az akkori tulajdonoshoz a szórólap. No, hát nagyjából ennyit lehetett kihámozni a múlt eme kis darabkájából. Vigyázzatok a rossz idővel, sziasztok! :)

Az van, hogy a múlt héten filmforgatáson voltam, azért nem értem rá írni. Mostanra megkaptam az engedélyt a rendezőtől, hogy beszéljek róla, úgyhogy most már leírom, amit néhányan már tudtok. Jövő februárban lesz egy film, aminek Interkozmosz lesz a címe. A film fő és egyetlen szereplője Szőke András és Bánhegyi Béla, a film rendezője úgy gondolta, hogy az egyik jelenethez nagyon jó lenne egy Delorean. Megkeresett, elmentem, filmeztünk, hazajöttem. Emiatt volt múlt héten a két alibiposzt. A héten viszont már remélhetőleg minden oké lesz. Akit érdekel, hogy miben leszek, az kattintson erre a két linkre.

Ígérem, hogy jövő hétre összeszedem magam, de ez a hét tényleg durva volt. Ha minden jól megy, akkor jövő hétfőn már látszódni fog, hogy miért. Addig pedig egy jó kis videó a Corvin mozis vetítésről, amit most kaptam. Sajnos beágyazni nem tudtam, ezért kattintani kell ide.

 A következő bejegyzés új szintre emeli az alibiposzt fogalmát. Döglött pók a Deloreanen.

Szerintem index címlapos voltam a hétvégén. Mondjuk én nem láttam, de a látogatottságból úgy tűnik.

Szóval Szabi, mindenki tud az autódról. :D

Egyébként nem változott sokat a látogatottság a legutóbbi statisztikák óta. Jellemzően napi 40-60 között van, mint eddig.

A hét pedig eléggé sűrű lesz. Igyekszem írni, de ha esetleg elmarad egy bejegyzés akkor nem fogok olyan nagyon meglepődni. Jó dolgok miatt van ez, majd elmesélem. Valamikor februárban.

Kicsit késő bejegyzés jön ma, de abszolút hiánypótló. Az egyik DMC-től szokásos axióma, hogy a gyárat nem hagyta el festett Delorean. (Azért használtam a szokásos szót, mert kivétel persze van. Maradjunk annyiban, hogy a gyárat a normális gyártás ideje alatt nem hagyta el festett Delorean. A felszámolás alatt viszont eladtak három tesztfestéssel rendelkező autót, bár ezeket Amerikában festették le, egy külső cégnél. Szóval ennyit a DMC axiómáiról. Említettem már a DMC-12 elnevezés kialakulását is. :) ) Akkor ennél maradva, honnan vannak a festett Deloreanek?

Két forrása volt ennek. Az egyik az, hogy a tulajdonos festette le valami okból. Ideális esetben csak az azért, mert szerinte szebb lenne festve. Kevésbé ideális esetben egy törés után megkapta az árat az acélelemek cseréjére és inkább amellett döntött, hogy lefesti az autót a kikalapálás után és ezzel rejti el a javítás egyenetlenségeit. Most nem ezekről lesz szó, mert ezek egyedi dolgok.

Hanem a másik csoportról, a márkakereskedők által lefestett Deloreanekről. A festett Deloreanek nagy része innen indult és az esetek nagy részében ezek az autók jobb minőségű festékbevonatot kaptak, mint a kevésbé szerencsés korábban említett társaik.

És ezzel a kis bevezetővel el is értem a mai témához. Amikor megérkeztek az első autók, elég nagy volt az érdeklődés. Ha pedig egy márkakereskedő éppen John Delorean bátyja Lakewoodban, Ohioban, akkor elég büszke a testvérére és nekiáll bevásárolni autóból. Így sikerült aztán a testvérnek (Szerintem Charles lehetett az) körülbelül 100 autót vásárolnia 1981-1982-ben. (Áron alul, amiből aztán lett is gond 1983-ban, a cég tönkremenetele után.) Ekkora tömegben pedig tényleg elég egyhangú a sok szürke autó, ezért néhányat egyedi mintázattal lefestettek, néhányat pedig utólag turbófeltöltővel láttak el. Nem tudni mennyi készült, de legalább hat még megvan belőlük és mindegyik ugyanezzel a mintával és festéstípussal készült. Bár voltak közöttük kékek, lilák is és még ki tudja milyen. Ami pedig a legjobb az az, hogy a festett és a turbós halmaznak volt metszete is és ennek az egyik példánya a héten került a DMCH-hoz.

Nehezemre esik beismerni, de ennek az autónak elég mutatós a festése. Ugyanebből csoportból itt van egy kék is. Ez sem rossz, bár azért én továbbra is maradok a festetlennél.

Végül pedig még egy kép egy másik pirosról, ami ugyanebből a csoportból származik.

Hát ezen a címen sem gondolkodtam túl sokat. Énelőttem három Delorean volt az országban. A biatorbágyi, a győri és a plázás. Aztán jöttem én, aztán Bopat és Skynet. Most pedig SzabiDMC is megszerezte a sajátját. (Mondjuk itt a Zsiga autóját nem számoltam, mert az már nincsen az országban.) A korábban már megírt olasz Deloreant (VIN 1052) vette meg. A pontos folyamatról, egyezkedésről, forgalomba helyezésről majd írni fog ő, én most csak azt a napot írom le most, amikor elmentünk az Atival és megnéztük, hogy mit vásárolt össze nagy elánnal.

Az autó október 23-án érkezett az országba, mi pedig pár hétre rá meg is néztük, hogy jól körbenyálazzuk, megkritizáljuk, Szabit pedig mindenféle jó és hasznos tanáccsal lássuk el, akár kéri, akár nem. :)

Ati ellenkezése dacára nem Deloreannel mentem, mert egész nap nyálkás, esős idő volt. Mondjuk utólag már nagyon örülök neki, hogy nem engedtem a kísértésnek és az elvárásoknak, mert hazafelé tök sötét volt és az eső sem csillapodott. Márpedig a Corvin moziból való hazatérésem nem éppen a Deloreanes útjaimnak a csúcspontja. Szóval valamikor három körül odaértem, Ati kicsivel később szintén befutott a régi-új autójával és nekiestünk a "munkának".

Emlékszem rá, hogy én nem ajánlottam ezt az autót megvételre, mert sok nyűgös dolgot véltem benne, rajta felfedezni, de be kell ismernem, hogy hibáztam. Ez az autó simán megérte a vételárát. A bal ajtón található folt/lyuk, amitől én olyannyira féltem, egyáltalán nem olyan vészes, mint amilyennek videón tűnt, a hátul levő hangfalakat a tulaj kiszedte, így azok sem rontják az összképet és a többi hiba sem annyira komoly. Az alvázon tényleg van rozsda, amivel kell majd kezdeni valamit, de ennyivel talán még OT-n is át lehetne tolni az autót. Ennek ellenére rendes forgalomba helyezés lesz, a műszaki már meg is van. 

Szóval az autó jó. Az acélelemeken vannak hibák, de a belső nagyon szép. Igaz, kétszínű, aztán a tetőkárpit bőrből van, nem pedig a gyári plüss, de igazán igényes munka. Látszik rajta, hogy sok pénzt költöttek rá és szerették ezt az autót. Viszont nem törődtek annyira az eredetiséggel, emiatt az OT tényleg necces lenne, bár a regadóból lehet hogy éppen eredetire lehetne hozni. Viszont mivel ez nem cél, ezért lehet rendes forgalomba helyezés. Annak is megvannak az előnyei.

Így aztán miután mindent körbenéztünk, megbeszéltük az autó múltját - már amit tudni lehet róla - és elindultunk hazafelé. Útközben beugrottam Skynethez, bizniszeltünk egyet, megnéztem gyorsan az ő autóját is, aztán mentem az aznapi esedékes házibuliba. És ahogy hazafelé szólt a sötétben a pályán a November Rain és végiggondoltam, hogy ma három Deloreant is láttam, elkezdtem nagyon jól érezni magam.

- Even 30 years after, people who don't know cars, know what a DeLorean is.

- Most, 30 évvel később, azok az emberek, akik általában nem ismerik az autókat, tudják, hogy mi az a Delorean.

Folytatom a levelet. Előző rész itt.

Márkakereskedői program

Csatolva küldöm a márkakereskedői hálózat kiépítésének ütemtervét. Mint azt bizonyára észrevette, a terveink szerint december 31-re be szeretnénk fejezni a márkakereskedői hálózat kiépítését. Ezt SEC felé benyújtott regisztrációs nyilatkozat szerint fogjuk véghezvinni.

Június elején Mr. C. R. Dick Brown hivatalosan is csatlakozott cégünkhöz, mint alelnök. Dick korábban a Mazda of America vezérigazgatója volt és személyesen ő volt felelős az országos márkakereskedés-hálózatuk kiépítéséért. Dick teljes felelősséget vállalt a mi márkakereskedő-hálózatunk kiépítéséért is. Személyével óriási mennyiségű értékes tapasztalat és tudás érkezik a cégbe és már eddig is jelentős sikereket ért el.

Mérnökség

Bill Collins és csapata komoly előrehaladást ért el. A termékfejlesztésünk minden része terv szerint halad. A korábban már említett prototípus fejlesztés sok idejét viszi el Billnek, úgy ahogy az autó végső specifikációinak a lefektetése. A mérnökeink lelkesedése és minőség iránti eltökéltsége folyamatosan tükröződik a végső terméken. Továbbra is kitartunk az eredeti koncepció célkitűzései mellett.

A cég építésével kapcsolatos útjaim során remélem minél többetekkel lesz lehetőségem személyesen találkozni, és tudok mutatni pár fotót a fejlesztési munkálatokról és be tudok számolni egyéb tevékenységeinkről is. Ilyen például az első termékismertetőnk, amiről a csatolt Automoite News cikkben is említést tesznek.

Továbbra is haladunk célunk felé, miszerint szeretnénk egy magas minőségű sportautót építeni az amerikai piacra. Csak nagyon ritkán látható ennyi tapasztalat és ekkora lelkesedés egy cégen belül. Nagyon örülök, hogy mindezeket a jó tulajdonságokat sikerült összehoznunk a Delorean Motor Companybe. 

Tisztelettel,

John Z. De Lorean

Most pedig egy kis egyéni kiegészítés.

A felső kép (a blog történetében szerintem először) nagyítható. Megéri megnézni, mert van pár érdekes dolog benne. Szerintem a legjobb az, hogy Kalifornia mennyire nagy prioritással bír. Az ottani márkakereskedésekkel sokkal hamarabb kezdenek el foglalkozni és csak utána jön a keleti park, végül pedig az ország közepe. Így már kicsit jobban érthető a katalizátor is, mert azt ugye elsősorban a kaliforniai törvények miatt rakták az autóba.