Magáról a forgatás történéseiről nem akarok írni, ezért csak az oda-vissza út és az ottlét eseményeit örökítem meg. Ami igazából nem volt egy nagy szám. Ha pár szóban akarnám elintézni az egészet, akkor simán mondhatnám, hogy mentem, voltam, jöttem és kész, de valahogy mindig több mondanivalóm lesz ahogy belejövök.

Szóval kedden indultam otthonról és mivel szerencsére meg volt tankolva az autó, ezért nem kellett már ezzel húzni az időt. Az autó teljesen jól ment, bár mostanában van egy újabb nyűgöm, amit majd a jövő héten megírok. Na de ott hagytam abba, hogy elindultam. Odafelé Győrön keresztül mentem, onnan Veszprém, majd fordulás Tapolca felé. Egy kis idő múlva meg bevetettem magam a százötvenkettedik rangú utak sűrűjébe és bő két óra és 165 kilométer után megérkeztem Taliándörögdre. Őszintén szólva nagyon élveztem az utat. Szokás szerint jó volt a zene, a forgalom néhány hetvennel poroszkáló benzinfetisisztát levéve rendben volt, az autó meg gyönyörűen dolgozott. Lehetett érezni rajta, hogy ő is ugyanúgy élvezi a kigyorsításokat, fékezéseket, mint én. A végén külön odafigyeltem, hogy a szokásos nyiszogások, zörgések is elmaradtak. Minden a helyén volt.

A forgatás maga meg igazán érdekes volt. Kábé úgy történt minden ahogy elképzeltem. Menjél oda, innen jössz majd, ezt csinálod, ott megállsz, ez fog történni, satöbbi. Na és most még egyszer. Meg megint. Na most jó lett, következő jelenet. Egy dolgot emelnék csak ki. Azt, hogy valami elképesztően brutálisan hideg volt! Értelemszerűen ez engem jobban megviselt, mint az autót, de azért reggelente az indulás neki sem pöccre ment. Csináltam is egy képet az egyik reggel, mert így még nem nézett ki a Delorean. Kaparni kellett róla a jeget. (Jójó. Tudom, vadállat vagyok, hogy kint az utcán hagyom ilyen időben, de én úgy vagyok vele, hogy a Delorean is egy autó, nem pedig királylány. Néha ki kell bírnia.)

A hazaút kicsit máshogyan alakult. Kalandozhatnékom támadt, mert a hideget levéve szép napos idő volt. Emiatt aztán úgy gondoltam, hogy nem a bejáratott jó úton megyek, hanem bevetettem magam a cseszneki vár után Réde felé az erdőbe. Hát az út tényleg szar volt, de mégis élveztem. Kicsit rövidebb volt így a táv, bár időben ezt nem lehetett észrevenni. A lényeg, hogy itt is elbóklásztam egy darabig, ismét meglepődtem a rédei ugratón, de épségben hazaértem 134 kilométer és a szokásos bő két óra után. Beálltam a garázsba, bementem, ettem, aztán este aludtam 10-11 órát. Döglesztő volt ez a pár nap.

A teljes táv szinte pontosan 300 kilométer volt, plusz amit a helyszínen mentem és egy tank benzinnel megjártam az egészet. Még bőven van benne, csak a szokásos elég magas biztonsági tartalékom miatt kell hamarosan tankolnom. Viszont most már tényleg vége a szezonnak. Megígértem magamnak, hogy viselkedni fogok.