Élet egy Deloreannel

Legalábbis remélem. Mert ugye a Delorean esetében nagyon nehéz végleges javításokról beszélni, mert - durva általánosítással élve - az egész tulajdonosság a folyamatosan előjövő hibák elhárításából áll. Ez az alapjárati nyűg is jelen volt 2008 óta és talán ez a Deloreanek legáltalánosabb típushibája. Aztán amikor már nagyon bedurvult, akkor elvittem szerelőhöz.

Egy hetet ott volt, ami alatt nem sok előrelépés történt. Az alapjáratot megemelték kb. 1100-ra, a gázpedált durván megkeményítették, mert úgy tűnt, hogy a magas alapjárat a gyorsan visszavett gáz esetén áll csak be, aztán kábé ennyi. Mondjuk az mindenképpen eredmény volt, hogy a légkondicionáló bekapcsolása nem nyírta ki az autót. Ezzel az állapottal voltam az öt éves ünnepi találkozón. Őszintén szólva egyáltalán nem volt rossz az autó, de a gázpedál tényleg mocskosan erős lett, nem volt jó. Emiatt aztán a találkozóról visszajövet egyből vittem is vissza az autót a szerelőhöz, hogy rakja ezt rendbe, mert így nem lesz frankó.

A második hét már sokkal eredményesebb volt. A gázpedál kicserélt rugóját visszarakták és az alapjárat is visszaállt 800 körülire, de ami a legfontosabb, átnézték a vákuumcsöveket. Őszintén szólva máskor már mondtam a szerelőknek a kisebb alapjárat ingadozásoknál, hogy azok öregedése szokta ezt a hibát okozni, de ezúttal nem tettem meg, mert akkor azt mondták, hogy nem tűnnek rossznak. Most azért mindenhová húztak egy bilincset és hirtelen megjavult minden, tehát valahol tényleg eresztett a rendszer. 

Szóval most eljutottam odáig, hogy az autó hozta a formáját és megint csak egy kis törődésre vágyott. Nem kellett 500 eurós alkatrészt cserélni, hanem csak foglalkozni kellett a lelkével. Mondtam már, hogy nő? :)

Úgyhogy elmondhatom, hogy jó az autó. Kisebb ingadozások mintha néha lennének, de annyira minimálisak, hogy csak azért említem meg őket, hogy ne legyen minden tökéletes. És itt azért bejön egy egészséges bizalmatlanság, mert habár egyelőre minden szépnek tűnik. azért nem hiszem el, hogy minden ennyire tökéletes lenne. Majd a hétvégi teszt alatt kiderül, hogy tényleg jó-e. Végül is ajtóbeállításból is volt vagy három végső. :)

Kicsit alibibejegyzés lesz ez a mostani, mert a helyzetem nem javult a múlt hét óta. Ilyen esetekre vannak félretéve ezek a jó kis konzervek, mint a mai is. :)

Szóval szerintem sokan emlékeztek erre az  Old Spice reklámra.

Emlékszem, hogy amikor megjelent, akkor minden Deloreanspecifikus helyen lehetett látni és már akkor is sokan kérdezték, hogy mi lett ezzel az autóval (VIN 1345). Hát ez:

Szerencsétlen autót nagyjából letakarították, de teljesen nem lehetett. Ezért aztán komplett restaurációra vár, esetleg arra, hogy a még használható részeket felhasználják belőle. Mondjuk inkább az utóbbi a Salvage title miatt. Műszakilag valószínűleg nem menthetetlen, de a sok ráragasztott homok miatt használhatatlan. Kelleni fog egy csavarra szétszedés, összerakás. Aki esetleg ilyet szeretne, annak itt a link.

Rettenetes volt ez a hét, szinte semmi időm nincsen a blogra. Emiatt most hétfőt tartok, aztán hétfőn majd pénteket.

Akkor pedig hirdetem, hogy október 12-én 16:00 órától a budapesti Corvin moziban Vissza a Jövőbe maraton lesz. Mindhárom filmet levetítik 10 perces szünetekkel. Feliratos verzióban megy majd a film, mert különféle jogi problémák miatt a régi szinkron nem volt megoldható, az új szinkron pedig rossz. 2000 Ft a jegy, ami mindhárom filmre érvényes.

Akit érdekel a dolog, az keresse meg a mozit és lehetőleg elővételben vegye meg a jegyét. mert az első terembe már elfogyott! Szerencsére nyitottak új termet, ezért most még valószínűleg lehet venni. Az esemény Facebook oldalán további információk is találhatóak itt.

Természetesen Deloreannel fogok megjelenni és a klub jóvoltából egy kisebb Vissza a Jövőbe kiállítást is összedobunk.

A hétvége eseményeire itt nem akarok kitérni, arról majd Dubniczkia ír valamikor egy beszámolót (Igen, úgy tűnik ez rád maradt, mint házigazda), de azért én is írok egy kicsit elsősorban az autó szemszögéből.

Említettem már a nagyon durván ingadozó alapjáratot és talán azt is, hogy elvittem az autót szervizbe. Egy hét alatt addig sikerült eljutni a szerelőknek, hogy pontosan tudták reprodukálni a hibát amit én is megmutattam nekik, tehát kb. semmi sem történt. Bár ez nem egészen igaz, mert kicsit keményítettek a gázpedálon, és megemelték az alapjárati fordulatszámot. Igaz az alapjárat ugyanúgy ingadozik, de legalább már nem fullad le. A gázpedál miatt aztán - erős túlzással - a gyorshajtás szinte már gyárilag kikerült az autóból, mert alig tudom benyomni a gázpedált. Ezért aztán a találkozó után az autót vissza is vittem, hogy ez így nagyon nem lesz jó, Erről majd még írok bővebben a jövőben, ha elkészült az autó.

Viszont amiért ezt most írom az maga az út, ahogy eljutottam a találkozóra és vissza. A blog szempontjából nem túl jó, de a saját szempontomból egy igazán kellemes és eseménytelen út volt, közepes vagy nagy forgalommal. Ez általában idegesíteni szokott, de ebben az esetben kicsit még örültem is neki. Azért, mert ha volt egy kis hely előzni, akkor tökéletesen meg lehetett tapasztalni a "visszakettőpadlógáz" életérzést. És kettesben 40-ről azért a Delorean tisztességesen húz. Lehet, hogy 80 fölött már nem olyan acélos - bár elfogadható - a teljesítménye, de tipikusan a városból kijövet kamionelőzés az baromi jó. Közben persze szól valami jó fajta zene és már meg is van a vigyorfaktor.

Szóval így jöttem, mentem elég jó hangulatban. A Delorean ment rendesen, nem csinált semmi extrát. Egy dolog volt csak, ami egy kicsit aggasztott: Az, hogy mikor hazafelé tankoltam (400Ft alatt!) akkor kijött egy 14 liter körüli fogyasztás. Bár ez meg betudható annak, hogy tele tankkal vittem el a szerelőhöz az autót és háromnegyeddel hoztam el, valamint az odaút szinte végig városban telt. Szóval azért olyan nagyon még nem stresszelek, bár majd a 12-ei mozira kíváncsi vagyok mit hoz össze a gép.

Mellesleg pedig nagyon jól néz ki ilyenkor a Dunakanyar, megéri elmenni arra kirándulni. Szerencsénk volt a hétvégével, mert most már jóval hidegebb van.

A múlt hétvégén megünnepeltük a klub 5 éves fennállását. Még bootolok...

Véletlenül futottam bele ebbe a linkbe, de megér egy említést. Ahogy a cím is mutatja az 1982-es Chicago Auto Shown készült és természetesen volt ott Delorean is. Íme a link. Voltak ott azért érdekes tanulmányautók.

Itt ki kell keresni a '80-as éveket, aztán 1982-t, aztán lehet nézni, hogy mik voltak. 

Külön jó, hogy a hetedik blokk negyedik és ötödik képén pedig egy olyan Dodge felvezető autó van, amiről már szóltam a blogon korábban. Kicsi a világ.

Szoktam bulvárosodni néha, most is ez van. Eddig a bulvárvonalat  nőkkel, pletykával prezentáltam, most jön a katasztrófás rész. Múlt pénteken Hazleton (Pennsylvania) közelében a 81-es autópályán lángra kapott egy Delorean és 10-15 perc alatt szét is égett.

A dmctalkon a tulajdonos is megjelent és elmondta, hogy mi történt. Az autó VINje 5898 és éppen egy esküvőre tartottak a párjával mikor az autó kigyulladt. Először a tulajdonos csak olyan szagot érzett mint amikor a motor még hideg és több benzint éget és egy kis füstöt is látott. Megálltak, leállította a motort, hátra ment és habár még volt egy kis füstszag, semmi furcsát nem vett észre. Visszaült, beindította az autót, majd továbbindultak, de a füst erősödött, ezért megint leálltak, hogy jobban megnézze mi történt és ekkor csaptak fel a lángok. Mikor hátrament, észrevette hogy a hátsó lökhárító ég. Elvette a tűzoltókészülékét, ráfújta a teljes tartalmát a tűzre, de nem tudta eloltani. Közben kihívták a tűzoltókat, de mire odaértek a tűz nagyrészt már elaludt.

Ezeknek a tüzeknek a nagy része abból adódik, hogy az elöregedett üzemanyag szállító csövek megrepednek és a benzin ráfolyik a forró motorra és ott begyullad. Itt azonban nem ez történt, hanem - valószínűleg elektromos hiba miatt - a hátsó lökhárító kapott lángra. Az elektromos tűz teóriáját erősíti az is, hogy miért nem tudta a tulajdonos eloltani a tűzoltókészülékével.

Az autó valószínűleg felújíthatatlan vagy legalábbis nem ésszerű áron. Mivel a motorteret levéve egész jó állapotban maradt, ezért valószínűleg alkatrészként még sok minden felhasználható belőle.

A tulajdonos megosztotta facebook profilját is a dmctalkon, ezért ha valaki szétégett Deloreant akar nézegetni az fáradjon erre. Kicsit lejjebb videó is van.

A héten elég sokat fogok menni. Elvittem múlt pénteken szereltetni a Deloreant az alapjárat miatt és remélhetőleg csütörtökön hozom haza. Aztán hétvégén klubtalálkozó, ami a fórumon szerveződik. Úgy nagyjából. Bár szerintem a szokásos ahogy esik úgy puffan lesz a végeredmény. Remélhetőleg még marad ez az idő addig, mert ez még éppen jó lenne.

Kupleráj. Egyszerűen nem tudom felülmúlni Ati meghatározását a DMC írországi gyárára. Mert az volt, kétségtelen. Az első napokban mindenképpen, később már nem annyira, de azért még mindig inkább, mint illett volna. Mert mi történt már megint? Leírtam már, hogy kb. mi történhetett 1981 elején a DMC-nél. Tudom, hogy nem nagyon szoktatok kattintani a linkekre, de most azért tegyétek meg és olvassátok el a bejegyzés második felét, mert ez a mostani bejegyzés abszolút arra épül és nem akarom ide bemásolni az egészet.

Szóval odakerültek azok a felesleges lyukak a csomagtartók jobb oldalára és nem tudták, hogy mit csináljanak velük. Kidobni drága lett volna, ezért raktak rá kupakot aztán kész, mehetett eladásra az autó. Akkor azt írtam poénból, hogy biztosan egy részeg munkás fúrta a felesleges lyukakat és most jön a csattanó: Hát szinte igazam is volt.

Nem rég találtam egy papírt, ami egyértelműen tanúsítja, hogy a lyukak teljesen véletlenül kerültek oda és hogy jó lenne minél hamarabb abbahagyni a hülyéskedést a fúróval.

1981 február 22-ei a memo és kritikus minősítést kapott és azonnal életbe lépett. A szöveg nagyjából a következő:

Az első rész csomagtartó részében fúrt jobb oldali lyuk hibás. A lyuk szükségtelen. A fúrósablonból eltávolították a lyukat. A soron lévő alkatrészeknél a lyukat fedjék be egy olyan kupakkal, mint ami a kuplungtartályhoz is kell.

Na Bopat így került a csomagtartódba az az extra lyuk. :)

A szerelőnapos hétvége elég sűrű lett. Szombaton szereltünk, amit meg is írtam annak idején, de a vasárnap sem láblógatással telt. Találkoztam ugyanis egy leendő Deloreantulajdonossal. Egyről már írtam régebben, de most egy másikról van szó. (Mondjuk abban az esetben is vannak fejlemények, majd azt is meg kell még írnom.) Szóval vasárnap délután találkoztunk, mert éppen a célegyenesben volt egy potenciális vétel.

Az előző hetekben, hónapokban már átnéztünk pár linket, főleg Amerikában, de igazán jó nem volt. Aztán egyszer csak előjött egy olasz autó Genovában. Ez. Első ránézésre nem rossz, az ára meg ha nem is olcsó, de annyira nincs elszállva. Meg hát olaszokról van szó, biztosan alkuképes. Aztán itt egy nagyon hosszú levelezés vette kezdetét az eladó és a vevőjelölt között, amit én is folyamatosan kommentáltam. Elég sok érdekesség és hiba derült ki, ami először még nem látszott.

Ilyen volt például az, hogy az autó - habár rendszeresen beindítják és szépen jár - elég régóta áll. Emiatt az eladó nem ajánlja azt, hogy lábon jöjjön haza. Tehát tréler = pluszköltség. Aztán a jobb oldali ajtó nem csukódik tökéletesen. Ezt sajnos nehéz megbecsülni, hogy mekkora gond, mert az én autóm ajtajai is rosszak a Skynetéhez képest, de annyira azért nem rosszak. Szóval itt kérdés hogy valóban nagyon rossz a jobb ajtó vagy csak túl becsületes az olasz. Az alváz nagyjából rendben van, de szükség van egy kis rendberakásra ha OT kompatibilissé kell tenni. Aztán van két hangfal az ülések mögött ami szintén nem lesz plusz pont az OT-n és még sok egyéb kisebb-nagyobb gond. Egészében viszont olyan autónak tűnt, ami alapvetően jó, de nem tökéletes. A tulajdonos - pontosabban a megbízottja - pedig beszámolt minden hibáról.

Szóval találkozónk ezért volt fontos, hogy a potenciális vevő átnézhessen egy működő Deloreant és megtapasztalja, hogy nagyjából milyennek kell lennie. Valamint végigmentünk az autó néhány tipikus hibáján, egyes javítások árain és módján. Szóval egy elég hatékony találkozó volt és a jó idő miatt elég kellemes is. Persze a bámészkodók sem maradtak el és többször is meg kellett szakítanunk a beszélgetést miattuk, de ezek nem különleges dolgok. Na és hol találkozunk? Naná, hogy Tesco parkolóban. A szokások fontosak.

Végül pedig még annyi, hogy most hétvégén lesz a nagy találkozó a vevőjelölt és az eladó között. Drukkoljunk, hogy minden klappoljon!