Élet egy Deloreannel

... hogy a Deloreangyár megszűnésével 7000 ember vesztette el a munkáját? Ebből 2500 volt saját dolgozó, 4500 pedig azoknál a beszállítóknál dolgozott, amik nem (vagy csak elbocsátások árán) tudtak túlélni a DMC bezárása után.

A pletykák szerint John Delorean nagyon sok szabadalom tulajdonosa volt. Egyesek szerint ez a szám akár a százat is elérhette. Mivel nem értek ehhez, ezért nem tudok érdemben állást foglalni, viszont múlt héten ráakadtam egy érdekes dologra. A google az amerikai szabadalmak között is tud keresni, így egyértelmű volt, hogy ránéztem John Z. Delorean nevére (két alakban is, mert Lorean John Z. De néven is vannak találatok) és a Delorean Motor Companyre is. A nézelődés közben észrevettem, hogy sok szabadalmat a hivatalos fejlesztő leányvállalat, a Delorean Research Limited Partnership (DRLP) nevére jegyeztek be, ezért ezt is átnéztem.

Találtam elég sok mindent (90 találtat, de ahogy néztem van redundancia), de igazán érdekes csak kettő volt, a Delorean Motor Company két szabványa. Az egyik a prototípus felnijének a szabadalma. 1978 májusában adták be a kérelmet és végül csak 1981 szeptemberében fogadták el. Igaz, addigra már lecserélték a ráncfelvarrott verzióra.

A másik érdekesség pedig az 1981 júniusban beadott kérvény, ami magát a DMC-12-t védi le, mint terméket. Az amerikai szabványügyi hivatal pikkpakk döntött és 1986 májusára már jóvá is hagyta a kérvényt. Igaz, addigra a cég már romjaiban sem volt meg, de John Delorean biztosan nagyon örült, mikor megkapta a döntést.

Mondjuk a képen szereplő és a valódi autó eléggé különbözött.

Ezeken felül volt még sok egyéb szabadalom is az ajtófelfüggesztéstől kezdve motor és sebváltószabványokon  át a különleges felfüggesztésekig, de ezek valahogy nem keltették fel az érdeklődésemet. Akiét igen, annak ajánlom a fenti linkeket. Elég sok kép is van és még több szöveg.

Már említettem, hogy mennyire durván ugrál az alapjárata a Deloreannek. Ahogy írtam múlt héten:

Most már sokszor van olyan, hogy beáll 800-ra, elkezd csökkenni, majd 500 körül hirtelen észbe kap, felmegy 1500-ig, majd lassan megint visszaesik. Ha a légkondi be van kapcsolva, akkor gyakrabban csinálja, valamint ha terhelés alá kerül a motor, mondjuk éppen egyesben indulok, akkor szintén jobban leesik a fordulat, mint illene. Emiatt párszor már az is előfordult, hogy egyszerűen lefulladt a motor.

Ezért aztán úgy gondoltam, hogy hétvégén tenni kéne valamit az ügy érdekében. Abból indultam ki, hogy a Delorean esetében a hibák nem szoktak nagyok lenni. Egy kis takarítás és pár elektromos csatlakozó átnézése jellemzően megoldja a gondokat. Viszont ha már úgyis ilyeneket csinálok, akkor gondoltam szólok McFlynak hogy van-e kedve eljönni. Szerencsére volt, úgyhogy reggel kilencre találkoztunk otthon és egy gyors reggeli után nekiestünk az autónak.

Az első és legfontosabb amit meg akartam csinálni az a felső képen látható rész volt. Minden csatlakozót lehúztunk, takarítottunk, összenyomtunk, visszaraktunk. Az egyik (jobb felső) csatlakozó nagyon laza volt. Lehet, hogy emiatt volt az elázás utáni indulási gond, de aztán a fene tudja. Majd még kiderül, de az biztos, hogy köze van hozzá. Mikor ezzel végeztünk, akkor azért elindítottam az autót, hogy megy-e. Ment szépen és nem ingadozott az alapjárat sem. Ennek nem volt értelme, szóval hagytuk menni és kicsit később el is romlott. Mentünk is tovább a szétszedésben.

Leszedtük a légszűrőt, aztán itt is kitakarítottunk mindent amit találtunk. Volt kosz itt is, ez már a takarítás utáni állapot. Ami számomra meglepő volt, hogy a légszűrő megint tiszta retek volt, pedig annyira sokat nem is mentem az autóval idén. Eddig két évente cseréltem a Passatbeli tapasztalatok miatt, de szerintem átállok az évesre. 

Szóval miután ezzel is végeztünk megint indítottunk, megint ingadozott az alapjárat ahogy elvárt volt és akkor felfigyeltünk valamire. A motor jobb oldalán van egy kis valami, ami furán zizegett. Amikor jó volt az alapjárat akkor halkabban, amikor rossz volt, akkor pedig hangosabban. A hangos zizegés - erős túlzással - olyan volt, mint amikor egy tesla tekercsben csapkod az áram. Persze nem annyira durván, de arra emlékeztető hang volt. Nem hangzott egészségesnek.

Leszedtük és amikor böködtük, ütögettük, közben sokszor lefulladt a motor. Úgy tűnt megvan a hibás alkatrész, de sokat kezdeni nem tudtunk vele. Annyi időnk nem volt, hogy mindent szétszedjünk, de már ez is jó, hogy idáig eljutottunk. Viszont jó kérdés, hogy mi lehet a hiba oka? Pár napra rá egy hosszú skype beszélgetés alatt arra jutottunk, hogy akár sima eltömődés is lehet, mert akkor jött elő ez a hiba, amikor a tank annyira üres volt, hogy talán felszívhatott valami koszt a tank aljáról.

Aztán persze megnéztem, hogy mi is ez. Frequency valve a becsületes neve és egy új belőle 433 euró. Azt hiszem inkább javítás lesz.

Igazából már múlt hétre elkészült a NAAF beszámoló, de arra a hétre már megvolt az 5 éves írásom. Szóval aki eddig még nem látta, nem olvasta, az fáradjon erre!

(Mellesleg meg egy kis magánjellegű dolog. A hétvégére leállt a dmctalk és hát odalettem rendesen. Egyszer már csinált ilyet, akkor nagyon sok minden veszett. Szerencsére most visszajött. Stresszes volt a hétvége. :) )

Múlt pénteken az evolúció nulladik része volt, most pedig az utolsó utáni része lesz. Összeszedek pár autót, amire a Delorean közvetlen hatással volt. Természetesen a lista nem teljes és nem tudom, hogy lehetséges lenne-e egyáltalán teljes listát készíteni. A Delorean ikonikus, de kis darabszámú autó volt. Hatása inkább a stílusából és furcsa megoldásaiból adódott, nem pedig sikerességéből. A fő gond, hogy erre a témára keresni sem nagyon lehet, csak belefutni. Egyelőre ennyit találtam.

Kezdésnek akkor Hannibal jóvoltából a legdurvább, az 1979-es Ford Mustang RSX.

A lámpák, az ablakok és az ajtó vonala egyértelműen Delorean nyúlások. Csak konceptautó volt és rallyra tervezte a Ghia, ahogy az első táblán látszik is. Több kép itt.

Aztán egy erősen módosított 1982-es Dodge Charger. A típusa alapján a Dodge M4S. (Extra képek miatt megéri kattintani.)Ezt az autót a PPG fejlesztette, itt pár jellegzetes alkatrészt vettek kölcsön a Deloreanből. Mivel ez az autó is sirályszárnyas, ezért az ajtóból a teleszkópokat és elmondások szerint sok szerkezeti elemet vettek alapul. Ez az autó Indy car versenyeken volt felvezető autó 1982-1983-ban. 2,2 literes négy hengeres ikerturbós motorja 440 lóerőt adott le és ezzel 4,1 alatt volt százon.

Ugyanígy a PPG műhelyéből keült ki egy Renault 5 Turbo, ami szintén sirályszárnyas volt és szintén a Delorean ajtóalkatrészeit vette kölcsön. A felső linken is van erre utalás. Pletykák szerint ugyanaz az ember építette mindkét PPG-s autót. Úgy látszik szerette a Deloreant. 

Az egész úgy kezdődött, hogy Bopat autójának a motorja csak nem akar beindulni. Emiatt aztán elment pár helyre, hogy megpróbálja megjavíttatni és múlt szerdán beszéltünk, hogy leviszi a Zsigához is. Habár ő maga nem javít motort, de azért diagnosztikában nagyon tud segíteni. Ami pedig még fontosabb, őszintén és odafigyelve mondja a véleményét, néha kicsit túl őszintén is, ami azt illeti. 

Szóval szerdán beszéltem mindkettőjükkel és akkor úgy tűnt, hogy Bopat ott hagyja az autóját és megegyeztünk, hogy vasárnap elmegyek és megnézem, hogy mire is jutottak eddig. Közben aztán mégsem így alakult, mert az autó továbbment a következő (vagy néhánnyal korábbi - nem emlékszem pontosan) szervizbe, de én már annyira beleéltem magam a kirándulásba, hogy mégis elmentem. Zsigánál úgyis mindig lehet különféle csodás és ritka járműveket találni, biztos voltam benne, hogy jól fogok szórakozni.

Így is lett. Vasárnap összeszedtem egy haveromat és meglódultunk a Deloreannel. Az odaút eseménytelen volt az ottlét pedig minden elvárásnak megfelelő. Zsiga megint összehordott egy kisebb autókiállítást, habár a kiállítás nagy része szokás szerint elég rossz állapotban van. Láttunk viszont sok szép gépet is, természetesen főleg Jaguárokat. Az Amphicar még mindig rettenetesen csúnya, a Mercedes 190 viszont még mindig gyönyörű. A Messerschmitt még mindig olyan, mintha egy autógyár nullával osztott volna, a Porsche traktor pedig még mindig nyírja a füvet. A sok félkész autót nem is írom le, mert úgysem tudnám, de örülök, hogy megint megnéztem, hogy mi változott. Szokás szerint volt sok sztorizás, beszélgetés meg általános jó hangulat. Bónuszba eljött Zsiga felesége, lánya és annak barátja is és ahogy észrevettem ez utóbbi igazán örült az Deloreannek. Ahogy Zsiga mondta: "Amióta szerencsétlen gyerek megtudta, hogy eladtam a Deloreant, azóta a konnektorba hugyozik", szóval valószínűleg őszinte volt az öröm. :) Mentünk is egy kört a faluban, hogy igazán jó napja legyen.

Innen már csak a hazaút volt hátra, ami ezúttal azért egy kicsit problémásabban sikerült a megszokottnál. Nagy gond nem volt, de az elmúlt hetek során egyre inkább romlik az alapjárat ingadozása. Most már sokszor van olyan, hogy beáll 800-ra, elkezd csökkenni, majd 500 körül hirtelen észbe kap, felmegy 1500-ig, majd lassan megint visszaesik. Ha a légkondi be van kapcsolva, akkor gyakrabban csinálja, valamint ha terhelés alá kerül a motor, mondjuk éppen egyesben indulok, akkor szintén jobban leesik a fordulat, mint illene. Emiatt párszor már az is előfordult, hogy egyszerűen lefulladt a motor. Érdekes hiba és most már komolyabb annál, mint hogy magától elmúljon. Még nem döntöttem el hogy elektromos vagy mechanikus lehet a gond, de majd eszerint elviszem valami szerelőhöz.

A Delorean érkezésének az öt éves évfordulójának bejegyzésében azt írtam annak idején, hogy úgy tűnik a blog is meg fogja érni az öt évet és valóban így lett. Több mint 800 bejegyzés született eddig, ezek nagy része hasznos információt is hordozott. Mostanra viszont a pénteki bejegyzések egyre nehezebben jönnek, mert már tényleg mindenről írtam. A kutatási idő ezért folyamatosan nő, mire valami érdekeset találok. Emiatt lehet, hogy a jövőben majd valami reformra lesz szükség. A bejegyzések számát csökkenteni még nem akarom, de előfordulhat, hogy rövidebbek lesznek. Mindemellett pedig továbbra is várok ötleteket, hogy miről írjak.

Szóval örülök az évfordulónak, de kicsit keserédes az öröm. Remélem találok valami csodás tárházat, ahol össze van szedve minden. Sajnos jelenleg úgy tűnik, hogy a legkoncentráltabb Deloreanes információforrás az én blogom, magamtól meg nincsen sok értelme lopni. :)

Mellesleg a Goldenblogon 128. lettem a 323 indulóból, aminek csak örülni tudok. Erős középmezőnybeli helyezés egy ilyen rétegblogtól több mint elégséges.

Nagyon nagyon régen, még 2008-ban volt egy sorozatom, amiben végigmentem a Delorean születésének a fontosabb állomásain. Akkor egy 1974-es újságcikket vettem az első mérföldkőnek, de ahogy az lenni szokott megint találtam némi információt, ami módosítja ezt a képet.

Eszerint az egész történet pont 5 évvel korábban kezdődött, 1969-ben. Ekkor készült el a Chevroletnél két Aerovette, XP-882-es kód alatt Zora Duntov (a Corvette atyja) vezetésével. John Delorean azonban elkaszálta a tervet, mert túl drágának és impraktikusnak tartotta az autót. Azonban amikor a Ford úgy döntött, hogy saját márkakereskedőinél fogja árulni a DeTomaso Panterát, Delorean úgy döntött, hogy porolják le az egyik Aerovettet és vigyék el az 1970-es autókiállításra New Yorkba.

1972-ben aztán Delorean egy ráncfelvarrásra adott parancsot. Az autó új kódnevet kapott (XP-895) és az egész autót újraépítették alumíniumötvözetből valamint Wankel motort kapott. Azt nem tudom, hogy a sirályszárny ajtók mikor kerültek fel, de úgy gondolom, hogy már az első változatnak is szerves részét képezték. Ekkor azonban jött az olajválság, Delorean felmondott, a terv pedig a süllyesztőbe került. A felmondás egyik okának egyesek az Aerovettet tartják, mert Delorean nem tudta átverni a vezetésen a gyártását és ezért mondott fel.

És itt jön az igazi csavar a történetben. John Delorean miután kitalálta, hogy megcsinálja a saját autóját, megpróbálta megvenni az úgysem használt Aerovettet mindenestől, hogy saját cégével gyárthassa. A GM azonban nem adta el neki, részben azért, mert Delorean felmondási feltételeiben az is benne volt, hogy nem mehet el másik autógyártó céghez dolgozni. Ha pedig meg akarja szegni a szerződést, akkor nehogy már saját autót adjanak a majdani konkurensnek. Emiatt csábította el Delorean Bill Collinst és emiatt épült az első prototípus Wankel farmotorral, sirályszárny ajtóval, ezüstszínben, bár nem alumíniumból. Nagyon hasonló a koncepció, mint az Aerovette esetében.

Aztán még egy laza kapcsolat 1964-ből. Ebben az évben Delorean még a Pontiacnél dolgozott ahol szintén Bill Collins volt a munkatársa. Itt is egy végül soha ki nem adott autó volt a központban, ami a Pontiac Banshee volt. A történet hasonló, mint az Aerovette esetében. Elkészült az autó, de aztán a főnökség nem engedi gyártatni, de az ok itt az volt, hogy túl nagy veszély lett volna a Corvettere nézve. Pedig Delorean mint Mustangverőt próbálta beállítani. Később aztán a Banshee lett az alapja sok későbbi GM autónak, mint az Opel GT, a Firebird és a Corvette. Hogy mi a kapcsolat a Banshee és a DMC-12 között? Igazából a két készítőjét levéve nem sok. Csak azért említettem meg, mert sokan ezt az autót mindig összekeverik az Aerovettel és ezt az autót veszik a GM-es elődnek. Na jó, meg annyi, hogy a negyedik Banshee párszor feltűnik a Vissza a Jövőbe második részében.

Ismét bulvárosodok egy kicsit, ezért mára egy kis történet jön nagy poénnal. Bizonyára mindenki emlékszik a Vissza a Jövőbe egyik fontos jelenetére, amikor Biff nekicsapódik az autójával a trágyaszállítónak. Egy hete Wisconsinban egy fickó úgy gondolta megismétli ezt. Igaz az autó egy bérelt Ford Mustang kabrió volt, de a trágyaszállító hasonló volt. A Mustang vezetője éppen sms-t írt és mire felnézett már nem tudta elkerülni az ütközést. A trágya az útra - és az autóra - ömlött, de senki nem sérült meg komolyabban. A Mustangosnak tört csak el az sms-ező ujja. Kíváncsi vagyok mikor jött rá a párhuzamra. :)

... hogy John Delorean ellen élete végéig elfogatási parancs volt érvényben Nagy Britanniában?