Élet egy Deloreannel

Külön egyik téma sem lenne elég, de így egymás után dobálva kijön belőlük egy kisebb pénteki bejegyzés. Az első kép már hónapok óta várja a többieket, hogy végre kikerülhessen.

Először egy kép Christopher Bradleyről, a DMCL egy közkedvelt figurájáról. Ő az a kép jobb oldalán fehérben, csokornyakkendővel. A kép a gyárban készült, ahol a Kísérleti Műhely (Experimental Workshop) főnökeként dolgozott 1979 elejétől 1982 közepéig, végéig, miután otthagyta előző munkahelyét, a Bristol Carst. Ez a műhely felügyelte a gyáritól eltérő specifikációjú Deloreanek készítését, mint a jobb kormányos, az európai verziójú vagy a turbós autók, de része volt az első autók készítésében, a sajtóesemények intézésében is. Nagyon sok jegyzetet, dokumentumot készített, amit aztán a gyár bukásával meg is mentett. 2004-es halála után 10 évvel találták meg ezeket a dokumentumokat és testvére a Delorean Múzeumnak ajándékozta.

Aztán egy rendszám, ami a Bill Collins céges autójának a rendszáma volt. Mivel '79-ben felmondott ezért biztos, hogy nem DMCről volt szó és sajnos arra is kicsi az esély, hogy a Proto-1-é lett volna.

Végül pedig egy hivatalos dokumentum arról, hogy ezentúl megszüntetik a Deloreanekhez adott szerszámtáskát.

Dick Brownnál írtam, hogy ez elsősorban neki bökte a szemét, mert annyira rossz minőségű volt, hogy szerinte inkább rontott az autó összképén, mint javított. Emiatt, ha jól látom, akkor egy jó részét teljesen megszüntették, az emelőt pedig átalakították költségcsökkentési okok miatt. Ami annyira fontos volt, hogy kétszer is odaírták az okok közé. A módosítás június végén történt.

A NAAFon végére jutottam el odáig, hogy már nem húzhatom tovább a kárpitos meglátogatását. Igaz ebben nagy szerepe volt annak is, hogy az ülés is kiszakadt a nem túl rendeltetésszerű használat közben. (Meg bele is dőlt az autóba két pohár sör, de ezt most ne feszegessük. Majd a beszámolóban megírom.) Ezért aztán a múlt héten már folyamatosan hívogattam a kárpitosomat, hogy mikor érne rá, de nagy szerencsémre éppen kirándulni volt. Talán majd most hétvégén el tudom vinni hozzá az autót, jó lenne. Addig is végigmegyek szépen a nyűgökön.

A hibák egy része nem túl veszélyes. Sokan el vannak ámulva az autó szépségén, főleg a korával összevetve, de azért én látom ezeket már egy ideje és zavar is. Először akkor egy kép a két ülésszakadásról.

Nem túl nagy dolog, mindegyik szakadás kb. 2 mm, de látszik. Ezeket szereztem a NAAFon, biztos valami szögecses csávót is beengedtem az autóba. Remélem van rá valami könnyű megoldás, mert ezért nem fogom újrabőröztetni az ülést.

Aztán a legidegesítőbb a tetőkárpit. Miután párszor beázott az autó, a felső kárpittartó lap elvetemedett aztán most lóg egy kicsit. Kívülről nem nagyon látszik, de a visszapillantó tükörben észrevehető a csökkent látótér. Meg a bónuszban lógó lámpa. Ez a legfontosabb prioritás a beázás megszüntetésével együtt. 

Aztán van még a legrégebbi hiba, ami 2008 óta megvan. Ez a saját trehányságom, hogy azóta nem csináltattam meg, de én magam is csak ritkán veszem észre. Amikor meg mégis eszembe jut, akkor meg eszembe jut, hogy mennyire melós lenne megcsinálni és valahogy mindig elodázom. Most viszont ez is felkerült a listára.

Itt ugye az a baj, hogy az A oszlop kárpitja elvált az A oszloptól. Visszarakni már nem lehet, ezért valami hasonló színű bőrrel újra kell bőrözni. Ez valószínűleg kemény meló lesz szerencsétlen kárpitosnak. Esélyes, hogy mindkét oldalt megcsináltatom.

Aztán akarok még két új lábszőnyeget, mert a mostaniak már eléggé odavannak. Vettem két DMC logót is hozzá, hogy majd azokat rávarrja. Szép lesz és jó lesz, csak meg kell csinálni.

Az utolsó pedig a műszerfal hibái. Van egy repedés, de ahhoz szerintem nem nyúlok. Van a kesztyűtartón egy felfeslés, azt majd meglátom, hogy mennyire egyszerű megcsinálni. Ha meglesz, akkor jó, ha nem, akkor ezt még elfogadom. patinának.

Hát úgy ennyi, jó és valószínűleg drága móka lesz, de most nagyon elszántam magam. Már csak az időpont kell és megint lehet pénzt költeni.

Egész héten szabin vagyok, ezért megborult a bioritmusom és emiatt a blogírást is nehéz beütemezni, szóval ma kések. Elmentem anyagot gyűjteni, majd jövök.

Mert nem a Delorean volt az egyetlen. Mondjuk sorozatgyártásilag valószínű, de egyébként elég sok típus készült tesztcélzattal rozsdamentes acélból. Részben a Rolls Royce Phantom Drophead Coupe amit itt már írtam, aztán Münchenben volt egy Porsche ami szintén hasonló volt, de a legjobb ez a kép.

A képen balról jobbra haladva:

- 1936 Ford Deluxe

- 1960 Ford Thunderbird

- 1967 Lincoln Continental.

- 1981 Delorean DMC-12, ha valaki új lenne és nem ismerte volna fel. :)

A kép az Auburn Cord Duesenberg Automobile Museumban készült, de ezeknek az autóknak az állandó lakhelye a Crawford Auto Museumban van Clevelandben, Ohioban.

A Deloreant levéve a másik három autót a Ford konszern gyártotta. Allegheny Ludlum fejéből pattant ki az ötlet, hogy csinálni kéne rozsdamentes autót és az első ilyen lett az 1936-os Ford Deluxe. Allegheny nem Ford alkalmazott volt, hanem amerika egyik legnagyobb acélgyárosa, a Ford viszont belement a gyártásba a felhajtás miatt. A Ford autót, Allegheny pedig acélt akart eladni. Hat darab készült, ebből 4 még most is megvan és működik. Ebből a hatból mindegyik legalább 200000 mérföldet futott az 1946-os nyugdíjazásukig, de azóta is mentek pár ezer mérföldet.

Thunderbirdből kettő készült, mindkettő megvan a mai napig. Kisebb felújításon átestek már az elmúlt 50 év alatt, mert a motorra és a kárpitozásra már ráfért. A külső panelekhez még nem kellett hozzá nyúlni. További információk itt.

A rozsdamentes Lincoln az 50000. Lincoln Continental volt  A Ford a szép kerek számot szerette volna megünnepelni, de mikor Ludlumot megbízták a karosszéria elkészítésével, ő maga további két autó árát állta. Így végül három készült, amiből mindhárom megvan a mai napig. Az idők folyamán kettő is károsodott különféle okokból, de mindegyiket megjavították. További információk itt.

Egy jó összefoglaló és pár jó kép még itt is található.

... hogy a DMC-12 az 500-as és a 20104-es, tehát az első és az utolsó autó között több mint 2200 változáson esett át? Ebből 75-öt minősítettek olyan jelentősnek, hogy Service Bulletin is készült róla. Ez azt jelenti, hogy kb. 4 autónként eszközöltek valamilyen változást. Ez az arány a koraiaknál sűrűbb volt, a későbbieknél ritkább, tehát kb. igaz lehet, hogy a '81-esek között nincs két egyforma.

Mellesleg pár napig még lehet szavazni a Goldenblogon. Aki még nem tette meg és szeretne véleményt kifejezni, az ide kattintson. Természetesen Facebook és minden adatunk kiadása / eladása továbbra is szükséges.

Valamint azért lett ez most itt pénteki helyen, mert nem volt időm rendes témát szerezni. Ha minden jól megy, akkor hétfőre pótolom.

A NAAF utáni rész mindig nehéz írni. Azért mert ilyenkor ez olyan, mint amikor az ember megtapasztalja színeket, a szagokat, aztán utána bezárják egy dobozba. Abban a négy napban minden olyan ideális, olykor lassú, néha fergetegesen gyors, sokszor fárasztó és néha fájdalmas, de mindig jó. És ezek után ahogy végiggondolom, hogy most írok egyet arról, hogy milyen a NAAFon kívül, akkor olyan sótlannak, feleslegesnek tűnik az egész. Pedig ebből van a több és ez adja az igazi ízét a tulajdonosságnak.

Az, amikor egy átlagos hétvégén beleülök az autóba és elindulok céltalanul és valami alakul. Ahogy ezt tettem július két hétvégéjén is. És itt jön a szokásos: "Minden jó volt, minden szép volt, minden működött" rész, de ez unalmas lenne, nem is írom le, csak pár kisebb dolgot.

Miután mindegyik alkalommal végül egy kedves ismerősömnél kötöttem ki, ezért gondoltam megosztom a filmes járművét, izé filmes kutyáját. Ez egy basset hound fajtájú kutya, olyan, mint ami Columbonak is volt. :) Jópofa állat, lassan majd össze is haverkodunk talán. Még nem nagyon szeret, de legalább nem harap csak ugat folyamatosan.

Meg volt egy jó tankolásom. Általában is érdekesen szokott alakulni a kérdezők miatt, de ez különösen kiemelkedett a többiből. Azért, mert tankoltam, bementem fizetni és szegény túlterhelt, kizsákmányolt, demotivált benzinkutas rezignáltan elvette a Deloreanes bankkártyámat anélkül hogy felnézett volna, majd így szólt:

- Hmmm. Delorean. Jó kártya. - erre én:

- Ehhez az autóhoz az illik nem?

Ezután kinézett az ablakon, elkerekedtek a szemei, majd csak ennyit mondott:

- Whoááááá!!! Ez igazi?

Annyira jó volt látni az őszinte meglepődést az arcán, hogy akaratlanul elvigyorodtam. Sokszor láttam már ezt a fejet, de az ilyen amplitúdó azért ritka. Pár percet beszéltünk, aztán mentem, mert jött a következő vásárló, de erre a fejre sokáig fogok még emlékezni.

És ezen felül mi volt? Hát úgy kábé semmi. Ilyen esetben annyira kiábrándító a Delorean. Régen milyen jó kis bejegyzések voltak a szerelésekről, most meg semmi. Majd valamikor elviszem kárpitoshoz, aztán ennyi. Jövő héten szerintem keresek valami más történetet, mert velem úgysem lesz semmi. Ami végül is bizonyos szempontból jó. 

... és szokás szerint nagyon jó volt. Agárd is jó, de Komáromra nincsen jelző annyira jó. Majd megírom valamikor a beszámolót aztán linkelem, mert ez a delorean.hu-ra megy.

Ha már egyszer nem a NAAF-on isszátok velünk a kemény tegnap este miatti reggeli gyógysört, akkor azért betáraztam egy bejegyzést mára is. Azért jobb, ha tudjátok, hogy büntiben vagytok, mert légkondis irodában GDP-t termeltek és nem pedig velünk duhajkodtok.

Na de most őszinte leszek és egyszerű. Amikor rátaláltam ezekre a dolgokra, akkor szó szerint azt mondtam, hogy:

"Bassza meg én abbahagyom ezt a kurva bloggolást. Semmi értelme."

Mégpedig azért, mert habár magamat és dubniczkia-t ismételvén: A DMC egy szedett-vedett kupleráj volt, valahogy mégis elvárná az ember, hogy legalább néhány fix pont legyen a gyár történelmében. Az egyik ilyen volt az, hogy mégis mi a 12, a DMC-12-ben?

Az eddigi kánon szerint a 12, a megcélzott 12000 dolláros árat jelentette, ami aztán végeredményben sokkal magasabb lett, valahol 25000 dollár körül. Ezt elfogadtuk, megjegyeztük, majd múlt héten ebbe rondított bele ez a szemét DML archív. Olvasgattam és kiderült, hogy ez korántsem ilyen egyszerű. Szóval az általam olvasott alternatív magyarázatok a következők. Zárójelben a saját megjegyzéseim.

- A Stainless Steel Illusion szerint a 12 onnan jön, hogy amikor Giugiaro odarakta a terveit Delorean elé, akkor John a 12. képre mutatott rá. (Ez végül is nem kizárt.)

- Valahol azt olvastam, hogy az autó egy hosszú tervezési folyamaton ment át és a 12. verzió, a 12. prototípus ment végül gyártásba. Úgy rémlik, hogy William Haddad könyve volt, ami egyes autókra emiatt mint DMC-10-re és DMC-11-re hivatkozott. (Ez azért részemről kicsit necces, mert dokumentáltan 28 prototípus volt.)

- Általános vélemények szerint a DMC-12 a 12. változata volt az eredeti koncepciónak, ami még Allstate-Delorean DSV-1-ként létezett. Az utolsó DSV-12 lett a Bill Collins féle autó, amit aztán az Ital Design és Giugiaro megkapott, hogy a gyártásra érett autót megtervezze. Végül a DSV-12-t 1974-ben nevezték át DMC-12-re, amikor az Allstate kiszállt az üzletből. A végső kinézet nagyjából már 1974-ben kész volt, egy évvel azelőtt, hogy Giugiaro nekiállt volna. (Na ez egy érdekes megközelítés, hogy már a Proto-1-nek is volt 12 elődje, és nem is tudom kizárni, bár erre nem nagyon mutat semmi. Pár régi cikket elolvastam ebből az időből, nem írtak ilyenről. 1975-ben még DSV volt, 1977-ben pedig már DMC-12)

- Nagyon elrugaszkodott dolog, de gondoltam szólok, hogy a rozsdamentes acél 12 százaléka króm. (Szóra sem érdemes a többi fényében.)

- A tervezett busz, a DMC-80 nem hiszem, hogy 80000 dollár lett volna. Volt még egy szedán is, a DMC-24 és egy pickup a DMC-44. Nem tudom, hogy ezek a számok honnan jöttek, de nehéz elhinni, hogy egy pickupot 44000 dollárért akartak volna adni. ; - A DMC-24 a 24 ezer dolláros árat megcélzó szedán lett volna. A DMC-44 esetében pedig a 44 a 4*4 meghajtást jelölte volna. ; - A pickup egy szovjet járművön alapult volna, amit Delorean importálni akart az USÁba. (Hát itt azért van keverés. A DMC-44 nem pickup lett volna, hanem csak egy quad jellegű dolog, a busz pedig egy már szintén létező kipróbált technológia lett volna, nem saját fejlesztés.)

Végül pedig egy dolog, ami azért mégis az árteóriát támasztja alá:

- Ha elmentek Tamir oldalára, akkor van ott egy kérdőív, amit John Delorean is kitöltött és ő maga az árat jelölte be, mint okot az elnevezésre. Ami miatt nem sikerült az az volt, hogy az ár kitalálása és a Deloreanek Amerikába érkezése között eltelt időben a font és a dollár árfolyama 1.4-ről 2.4-re módosult. Tehát a fő beruházások idejében éppen minden nagyon drága volt.

Hát ennyi. Én továbbra is az árral kapcsolatos verziót fogadom el. Annak ellenére, hogy lassan már azon sem fogok meglepődni, ha véletlenül az autó nem rozsdamentes acélból, hanem alumíniumból van.

Ha még nem szavaztatok volna, akkor szavazzatok az Élet egy Deloreannel blogra az Életmód kategóriában! Nyerni biztosan nem fogok, de azért érdekes lenne visszajelzés szempontjából. Facebook account szükséges. Szavazni itt lehet.

... de nekem nagyon tetszik. Annyira tipikus, annyira marketing, annyira átlagos, hogy meg kellett osztanom.

A szöveg pedig a következő:

Az idők folyamán az ember soha nem hagyta, hogy a használhatóság vagy a megfizethetőség az ízlés vagy a luxus útjába álljon. És ki hibáztathatná? Végül is ő dolgozott meg érte keményen.

Most viszont eljött a kemény játék ideje. A Delorean Motor Company megalkotta a DMC-12-t az olyan embereknek, mint te. Ez az autó egy oxymoron: A megengedhető luxus. Az autó, amire mindenki odafigyel. A DMC-12 PRV V6 motorral érkezik, amit a Renault a Volvo és a Peugeot fejlesztett ki és Douvrinban, Franciaországban gyártottak le. 150 lóerőre hangolták és 130 mérföld/órás csúcssebességre képes. A teljesítmény az egyik legfontosabb prioritásunk, mi ezt szeretjük úgy hívni, hogy több élvezet a pénzért. (Ez itt kicsit szlenges szöveg, nem lehet rendesen lefordítani. Ha valamelyikőtöknek van ötlete, az szóljon!)

Ami igazán garantálja, hogy ez az autó valóban "ellopja" a tekinteteket, az a "természetes" SS304-es rozsdamentes acél test, ami nem karcolódik és nem törik. Nem festjük és semmilyen más bevonatot nem kap, csak vonzerőt és csillogást.

Egész életedben szerény voltál, próbáltad megvenni a legolcsóbb autót a legtöbb vonzerővel, de a végén tudtad, hogy aztán az mégsem megy át a teszten. A DMC-12-vel könnyedén átjutsz rajta, ahogy stílusosan elsuhansz az úton.

Gyere el az egyik márkakereskedésünkbe a 345-ből még ma és tudd meg, hogy milyen közel vagy ahhoz, hogy a legvagányabb autód legyen a környéken. A termékeinkkel kapcsolatban mi ugyanolyan komolyan vesszük a kötelezettségeinket, mint te. A Deloreantól a legjobbat várhatod.

Nem biztos, hogy mindenhol tökéletes a fordítás, de szerintem átjön a lényeg. Szerintem csodálatos. :)