Ezek a korai autók nagyon problémásak. Azt hittem, hogy találtam egy jó témát és hamar megleszek mára, de úgy tűnik, hogy nem egészen így lesz. Pár óra olvasás után a következőkre jutottam. Nem biztos, hogy minden helyes amit itt leírok, de igyekeztem minél logikusabban és pontosan írni. Az előgyártás három részre osztható:
- Az első rész az igazi prototípusokat jelenti. A Proto1 a Citroen motorral, ERM kasznival stb. és a többi prototípus. Legvalószínűbb szám szerint további 28 autó. Ezekből Zsolt (Mairtin) kérésére lesz majd egy sorozat. Talán ez a legtisztább rész.
- A második sorozat voltak a "fekete autók". Ezek valószínűleg az 500-as VIN előtti autók. 1981 márciusáig gyártották őket. Néhány forrás szerint kb. negyven autó, másikak szerint akár pár száz is lehetett. Bővebben kicsit később:
- A harmadik pedig már rendes korai gyártású, 500-as VIN-ből származó, nem tökéletes autók. Az úgynevezett Chestnut flotta. Valószínűleg 88 autóról van szó. Bővebben szintén később.
A legrosszabb az egészben, hogy ezek a kategóriák nem teljesek, sokszor összecsúsznak. A Lotus prototípusokból pl. úgy tűnik, hogy esetenként "fekete autók" lettek, és az is valószínű, hogy "fekete autók" is kerültek a Lotushoz, valamint néhány még VINt is kapott és ezekből lettek a különféle hivatalos tesztautók, mint pl. a Legend féle turbósítási project prototípusai.
A "fekete autók":
Az úgynevezett fekete autók arról kapták a nevüket, hogy sokszor acélelemek nélkül dolgoztak velük, rajtuk. Ezek olyan tesztautók voltak, amiken a munkások gyakoroltak vagy amelyikeken a gyártás különböző folyamatait tesztelték. Ez főleg 1980 végén és 1981 elején zajlott. Teljes autók voltak, de nagyon gyakran voltak darabokra szedve.
Ezek voltak az első gyártott autók, de minőségük annyira csapnivaló volt, hogy nem lehetett őket eladni. Azonosítószámuk volt, de rendes VINt általában nem kaptak. Ezek miatt indult a már eladásra készülő autók gyártása 500-tól. Ezeken az autókon tesztelték többek között a VARI gyártástechnológiát. Ez a technológia és az ERM eléggé hasonlóak, egy műanyagokhoz értő szakember biztosan tudna különbségeket mondani, én most a lényegre szorítkozok. Szóval a Delorean alsó része két különálló műanyag rész összenyomásával készül. A két műanyag részt műgyanta hozzáadásával keményítik meg. Ennek a gyantának a száradási ideje komoly gyártás esetén elég magas és míg a Lotus manufaktúrája esetén ez elfogadható volt, a DMC, aki tömeggyártásban gondolkodott ki kellett, hogy találjon valamit.
Habár a Lotus ellenezte az ötletet, a DMC-nél a készített alsó részeket sütőbe rakták a gyorsabb száradás érdekében, az ötlet azonban csak félig sikerült. A száradás valóban gyorsabb volt, viszont kevésbé egyenletes és ezért a műanyagok eldeformálódtak. Később sikerült finomítani az eljáráson, de a nagyon rossz minőségű végtermékekből lettek a "fekete autók", a kicsit jobbakból pedig a Chestnut flotta és így az első eladásra gyártott járművek.
Ezekre az autókra sokszor azért nem rakták rá az acélelemeket, mert egyszerűen nem illettek rájuk, annyira össze-vissza vannak görbülve (azt azért hozzáteszem, hogy elég sok autóhoz nem is gyártottak acélelemeket az áruk miatt). Sokhoz gyártottak viszont műanyagból ajtót és karosszériát. Néhányat le is festettek. Ezekről két kép:
A korai pár száz gyártott autónál is sokszor megfigyelhetőek nagy egyenetlenségek. Többnyire a szélvédő és a műszerfal között található egy nagy hézag.
Ezeknek a késői tulajdonképpen prototípusoknak a szerepe azonban nem elhanyagolható. Ezekből az autókból kapott a Legend a turbósítási projectre prototípust is és "fekete autót" is, a Wooler Hodec pedig néhány "fekete autót" a jobbkormányosításra.
Sok autó és alsó rész teljesen használhatatlanná vált vagy alapból katasztrofális minőségű lett. Ezeket szintén a Wooler Hodechez vitték megsemmisítésre. Később a "fekete autók" jó része erre a sorsra jutott, bár vannak túlélők. A hátul látható piros daru lett a kivégzőeszköz, amely minden elpusztított Delorean után kapott egy DMC matricát. Kíváncsi vagyok mennyi lehetett rajta '82-végére.
A Chestnut flotta:
Ezek az autók már rendes VIN számmal bírtak. A Chestnut autóbérbeadó cég vette meg és a DMC-nek adta vissza bérbe őket. Első körben 66, később további 22 autóról volt szó.
A gyengébb gyártási minőség miatt használta őket a DMC, hogy a hibákat ne a rendes vevők tapasztalják meg. A gyár tönkremenetele után ezeket az autókat elárverezték. Ez a cikk szól róla:
A CFR a Chestnut Fleet Rental rövidítése. Az eladást és visszabérlést 1981 májusa és augusztusa között intézték és az átlag Deloreanek 25000 dolláros listaárával szemben, itt csak 20075 dollárt kértek értük.
Ha jól megnézitek a VINeket, akkor ott van a 701-es, tehát Bopat autója céges autó volt!
Ezeknek a korai autóknak szinte biztosan voltak olyan alkatrészei, amik korábban "fekete autókban" voltak, mert így olcsóbban lehetett őket előállítani. Azokat az alkatrészeket viszont, amiknek a minősége nem volt megfelelő, azok kerültek a daru alá.
Ha valakinek kérdése van, akkor szívesen válaszolok, amennyiben tudok.
Kb. egy óra alatt meglettek a felnik és akkor már egy külső takarítás is, egy darabig most elleszek vele. A fékcsere utáni ferrodol-por nélkül azért jobban néz ki.
Ez után hazamentem, ettem és már jött is McFly és újonnan beszerzett barátnője. Oda is adtam nekik a kulcsot, hogy tekeregjenek egy kicsit, mert le kell gyorsan csekkolni, hogy a csaj hogyan viszonyul a géphez, mert miután McFly-t gyógyíthatatlan deloreanbuzinak diagnosztizáltam, ezért jobb, ha minél hamarabb kiderülnek az esetleges inkompatibilitások. A teszt sikerrel zárult, az autó eredeti állapotban, a csaj pedig mosolyogva érkezett.
Itt van az autóm két ajtajának a belseje és rajta az írások. Az írások nagy részét kielemeztük, az egyetlen fontosnak tűnő, ám megfejtetlen felirat a jobb alsó K7655x PC volt.
Sajnos ez azért nem általános, de az esetek jó részében megvan.