Élet egy Deloreannel

Szombaton elég jó mókát csaptunk Zsigánál. Ezúton is köszönöm neki a lehetőséget, hogy odacsődülhetett az egész klub mindenestől. :) Ha jól gondolom, akkor ez a találkozó volt az első, ahol az aktuális tagság teljes egészében megjelent. Remélem máskor is lesz még ilyen. Aki készített képeket az legyen szíves minél nagyobb lendülettel csapja fel az ftp-re, aminek az elérését mindenki megtekintheti a fórum zárt részében. Mérsékelt sebességgel letölteni is lehet.

Valamint van megint heti mondásom:

- I do not get lost in time! I investigate alternative destinations.

azaz

- Nem vesztem el az időben! Alternatív úticélokat vizsgálok.

A szokásos frissítési rendet ismét semmibe véve nem szokásos pénteki ismeretterjesztés lesz, hanem Béb írt egy (két részes) bejegyzést arról, hogy milyen is velem az élet Deloreanszemszögből. Olvasását mindenkinek, de főleg jövendőbeli tulajdonosok feleségeinek, barátnőinek, csatolt részeinek ajánlom. :)

Legutóbb, - remélem megbocsátható módon - kicsit elkanyarodtam a Delo a családban témától, és a túrától, ezt szeretném most pótolni. Azzal talán nem árulok el nagy titkot, hogy én Hollandiába nem a találkozó miatt mentem, hanem világot látni, meg örömködni, meg hogy Viktorral lehessek, mert nekünk idén ez az út volt a nyaralás. 

Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy az autókhoz való hozzáállásomat az alábbi történt jellemzi:

Egy baráti házaspárnál zajlott le este ez a beszélgetés munkából hazaérve. Feleség lelkesen mesél.

- Képzeld láttam egy szép autót! Nagyon tetszett!

- Igen? És milyen volt?

- Piros!

Nos, ennyire értek én is az autókhoz és hasonló szempont alapján választok kedvencet. Zsiga már tudja. És az sem árt, ha egy autó tud kacsintani, és kedves a mosolya, és bele tudom képzelni az összes még meg sem született gyerekemet. 

És nekünk ezek után lett egy Deloreanunk.

De ne rohanjunk ennyire előre. Mikor az emberek felteszik a kérdést, hogy nem unom-e még, hogy nálunk meglehetősen nagy gyakorisággal az autó a téma, akkor ők az elmúlt egy évre gondolnak. Pedig itt az elmúlt 4 évről van szó. Hiszen Viktor azóta tervezi az autó megvételét, azóta nézzük újra és újra a filmet, azóta szaladgáltam a konyhából a gép elé, ha valahol talált eladó Delot. És azóta volt nekem időm hozzá edződni, hogy ez bizony nem fog elmúlni. És mindent felülír. Klasszikus megszoksz vagy megszöksz helyzet is lehetett volna, de erre nem került sor. Mert ezt az autót tényleg nem nehéz szeretni. Viktor tervezgetése, lelkesedése és imádata az autó iránt ragadós volt. Persze ebben a film is nagyon sokat segített, mert minden részét nagyon élvezem századik újranézésre is.

A ragadós lelkesedés mellett a másik ok, amiért képes voltam Viktor mellé állni még ha ez sokszor a saját érdekeimről való lemondással is járt (csak, hogy fényezzem magam egy kicsit), az az volt, hogy más nem tette meg. A családja nem fogadta kitörő örömmel a terveit, és a tágabb környezete is inkább csak mosolygott, vagy legyintett. Én meg szerintem épp jókor olvastam Coelho-tól Az alkimistát, amiben ezt találtam: „a szerelem az embert sosem akadályozza meg abban, hogy végigjárja Személyes Történetét.” Igen, imádom az idézeteket. Nem nőttem ki belőle. :)

Szóval boldogan haladtunk az álom megvalósítása felé. És a nagy boldogkodás csak fokozódott mikor megérkezett az autó, mert Viktor állta minden szavát. Vagyis mentünk, és közös programokat szervezett nekünk az autó, sokat. (Ehhez tudni kell, hogy amíg nem volt meg az autó, addig folyamatosan azért nem mentünk kirándulni, meg sehova, mert azt mondtam, hogy majd ha meglesz az autó. Sidaries) Megismertünk egy kupac remek embert és olyan hangulatokat éltünk meg, mint évről évre a Szigeten. Odavoltam teljesen. De vehemens természetemnek köszönhetően egyszer elfelejtettem a főszabályt. SOHA ne kritizáld az autót. Egy alkalommal, talán épp egy találkozóra készülve, a fogvacogtató hidegben mostuk közös erővel az autót, mikor mérgemben megjegyeztem, hogy a tervező nem volt teljesen magánál, mikor a hátsó-oldalsó ablakokat tervezte, mert E.T.-n kívül aligha tudná bárki is elérni, és tisztességesen lemosni. És ez óriási hibának bizonyult. Viktor felszólított, hogy hagyjam el az udvart és a jövőben sem kell segítenem neki, ha én nem vagyok képes kellő szeretettel takarítani az autót. Leforrázódtam. Hogy én, menjek el?! Egy apró kis meggondolatlanság miatt. Éreztem, hogy megítélésem őrületes tempóban romlik, így hát kellő áhítattal az arcomon ismét a rongy után nyúltam és alázatosan befejeztem a takarítást. Egyébként élek a gyanúval, hogy Viktor azért is bocsátott meg, mert nem szeret ablakot pucolni. 

Azóta az ellentétek elsimultak, de el nem felejtődtek, mert képes újra meg újra a szememre vetni, hogy én megjegyzést tettem az autóra. (Itt kicsit túl van dramatizálva, de valóban hasonló volt a helyzet) 

Mára két dolog lesz. Íme az első:

Az először meghirdetett Öszvégi Zárszámadás egy időben volt az éves Autófília és Belsőség találkozóval. Aki nem tudná ( bár kétlem, hogy lenne ilyen ), az Autófiliánál ( autofilia.hu ) volt egyszer egy frankó Deloreannap és azóta jóban vagyunk velük, a Belsőség pedig a Totalcar.hu blogrésze. Mivel ők is jó spanok, ezért együtt tartanak minden évben már egy ideje egy márkafüggetlen autóstalálkozót. Idén ez Október 17.-én Sukorón volt megtartva és Prokee hívásának eleget téve jómagam is megjelentem a Bébbel.

Nagyon jó móka volt, habár nem tudtunk sokat maradni. Volt jópár érdekes jármű, Skoda Rapid, egy ilyen szöcske jellegű izéautó, Prokee a Tramppal és még sok egyéb. Mondjuk nekem a legjobban a Caterham tetszett:

Azonkívül olyan nincs, hogy elmegyek valahova és ott nem szerelünk valamit a Deloreanon. Itt is ez volt.

Ez úgy történt, hogy a Tibi Bánál csináltunk egy kis ajtóbeállítást ( mert olyan sincs, hogy egy szerelésnél az ajtókhoz nem nyúlnánk hozzá ), mikor elhoztam. Elkövettünk viszont egy hibát, mert a hátsó takarólemezt középen nem jól akasztottuk be, ezért amikor felnyitottam a felső motortértetőt, akkor figyelni kellett, hogy nehogy alácsússzon az acélpanelnek. Itt a találkozón miközben elől beszélgettem az egyik csávó felnyitotta és habár kicsit szorult, de azt hitte, hogy az normális így sikerült benyitnia a panel alá. Utána persze nem lehetett lecsukni. Ez lett a vége:

Lekaptuk a műanyagot és újra felraktuk. Így leírva egész könnyűnek tűnik, de azért egy szűk órácskát csavaroztunk mire minden oké lett.

A tanulság, hogy nem szabad a könnyű szereléseket elnapolni. Itt is azt hittem, hogy majd hazajövök, aztán megcsinálom, de jobban jártam volna, ha ezt az egyébként kb. 10 perces munkát még otthon megcsinálom. Így nehezebb volt, de legalább nem okoztunk maradandó kárt.

Utána még beszélgettünk sokat, ettünk egy frankó étteremben, majd sötétedéskor hazaindultunk, mert nekem még jelenésem volt egy általános iskolai osztálytalálkozón.

Ennek a találkozónak volt még egy pozitív hozadéka. Először a klub életében kikerültünk az index.hu címlapjára:

Készült ezenkívül még egy jó kis írás a Belsőségre is:

belsoseg.blog.hu/2009/10/19/tuti_hogy_ez_is_ide_jon

Megéri elolvasni, mert autós szempontból jobb, mint amit most én itt írtam. :)

A másik dolog, hogy másnap Bopattal volt találkozóm, akivel meglátogattuk Zsiga újonnan restaurált autóját. Pontosabban akkor még csak majdnem restaurált autóját, mert volt még egy hét a befejezésre. Az eredményt azt hiszem mindenki ismeri, aki nem, annak nyomás a delorean.hu események menüpontja.

Körbementünk a műhelyben és másodszorra is csodás látvány az a sok különlegesség még ha sokuk felújításra is vár. Szerintem elég jól sikerült a találkozás és remélem, hogy hamarosan Bopathoz is mehetünk autónézőbe. :)

Az autófília találkozón volt már egy évvégi találkozó, de nem voltunk túl sokan, szóval szerintem a most hétvégi megabuli lesz az igazi második felvonásos Őszvégi Zárszámadás. Aki eddig nem jelentkezett, de jönne, az csapasson a fórumba és tájékozódjon jól.

Más annyira nincs, de találtam másik mondást. Ezentúl írom az angol eredetit is, mert nem vagyok műfordító és az eredeti sokszor jobb:

- Some more facts on DeLorean ownership (in order): Buy it, use it, break it, fix it, and break it again!"

azaz:

- Néhány további tény a Deloreantulajdonosságról (időrendi sorrendben): Vedd meg, használd, rontsd el, javítsd meg, rontsd el újra.

 

Ismét szokásos pénteki ismeretterjesztő rész jön. Van pár téma, amikről még kell írnom, most ez lett a szimpatikus.

A gyár, ahol az autókat gyártották sokszor feledésbe merül, pedig már az is egy kisebb csoda volt, ahogy felépült. Egy 45 napos tárgyalássorozat előzte meg az építést. Ezalatt John Delorean és az angol kormány megegyezett a részletekben és valószínűleg ebben az időben készült a következő makett is:

A sikeres tárgyalások után neki lehetett állni a gyár építésének és rekordidő alatt, 20 hónappal később már állt a gyár.

A makettel nem teljesen egyezett meg, mert 1981-re így nézett ki:

Néhány épület végül nem épült meg, valamint a tesztpálya sem lett annyira egyenes. A tesztpályáról külön is érdemes szólni, mert az általános elképzelésekkel ellentétben egyáltalán nem alkalmas gyors haladásra. Maximum 70-80 km/h sebességre tervezték és a már kész autók mentek rajta pár kört, hogy kiderüljön van-e valami komolyabb hibájuk. Voltak rajta rázókövek, vizesárok és minden ami egy gyors teszthez szükséges.

A cég tönkremenésével a gyárépület is árverésre került. Azt nem tudom ki lett az új tulajdonos, de 1986-ban egy Montupet nevű francia cég vette meg a területet és azóta is autóalkatrészeket gyárt itt. Egy 2006-os Google Maps képen így nézett ki a gyár:

Azóta kicsit fejlesztettek rajta, felépítettek pár új épületet:

Mindkét képen látható a felső részen a tesztpálya, amit egy kis szerencsével a 2011-es Eurofesten majd mi is kipróbálhatunk. 

Még pár dolog:

A Montupet cég ( www.montupet.fr/anglais/production/unite3.html ) mint említettem autóalkatrészeket, bővebben felniket és ha jól értem, akkor hengerfejeket gyárt. A Deloreanfanatikus közösséggel elég jó viszonyt ápolnak, az Eurofestek alkalmával engedélyezni szokták a gyárlátogatást.

A Montupet csak a régi gyárépület egyik felében termel. A másik oldalon a brit Bombardier gyárt repülőgép alkatrészeket. Az Eurofesten mentünk is egy kört a high-tec üzemben, sajnos képeket nem tudtunk készíteni.

Az eredeti 1979, Augusztus 12.-ére dátumozott gyártervrajzokat 30 év után idén Augusztus végén árverezték el. 225 fontot fizetett érte egy egykori munkás fia.

news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/northern_ireland/8200438.stm

Nyolc érdeklődő volt, ezek közül az egyik a texasi illetőségű Delorean Motor Company elnökhelyettese, aki a Deloreanmúzeumába szerette volna megvenni. Igazából nem értem miért nem ő nyert, mert nem volt annyira drága.

A jelenlegi gyárról én ezeket a képeket találtam a neten:

classic.kodakgallery.com/mccannuk/main/belfast_08

Zsolt is volt kint nem régen és habár a fórumos bejegyzését megtaláltam, a képeit már nem. Ha esetleg fent van valahol a neten, akkor majd remélhetőleg idecsap egy linket hozzászólásba.

Ja és ha valaki a saját szemével is meg akarja nézni a Google Mapsen a gyárat, akkor ezen a linken megteheti:

maps.google.com/

A Holland útnak hosszú távon is voltak hatásai. Az első és legfontosabb a sebváltóm rendetlenkedése volt, amit gyorsan meg kellett javítani, mert nem állapot, hogy az autót rossz állapotban rakjam el télire. Kedd este megérkeztünk és szerdán már vittem is szervizbe a gépet. Az odaúton semmi gond nem volt és mint kiderült később, volt benne még bőven olaj, szóval nem is nagyon lehetett volna probléma.

Otthagytam a gépet és hazamentem. (Ez a nap maga megérne egy külön bejegyzést, de mivel Deloreanszempontból irreleváns, ezért kihagyom) Pár nap múlva visszanéztem és ezt láttam:

Leszedték a sebváltót és csak a helyét hagyták. Mivel még nem láttam így az autómat, gyorsan fényképeztem egy jót. Ami viszont még jobb volt az ez:

Nagyon szétborították a sebváltót. Ez nem a teljes kép, mert még mellette is volt pár négyzetméter alkatrész.

Nekiálltunk összeszedni, hogy milyen alkatrészek kellenek. A legfontosabb két szinkrongyűrű. Az egyik a 2. a másik pedig az 5. fokozathoz. Akik vezették a Delorean, azok talán emlékeznek, hogy a kettest néha egy kicsit furán vette. Ezt mindenképpen meg akartam javíttatni. Az ötös hibája Hollandiából hazafelé jött elő. Mikor felkapcsoltam, akkor mindig meg kellett várni, míg leesik a fordulat, mert különben reccsenve váltott. Ez a szinkrongyűrű nem nézett ki olyan rosszul, szóval nem biztos, hogy az volt a hibás, de ha már egyszer szétszedtük, akkor legyen jó. Ezen kívül kellett még pár tömítés és szimering. Ezeket szépen felírtam, aztán este küldtem is az Ednek a listát. 

Ezúttal elég nehezen ért ide a csomag, mert neki sem volt raktáron, de szerencsére meg tudott küldeni szinte mindent. Szűk két hét alatt már ott is voltam a cuccokkal és a szerelők be is építettek mindent. Ja és 3,7 liter olaj kell a váltóba. Elég sok. Utána már csak a tesztelés volt hátra.

Először nem ment jól. Recsegett és minden fokozatnál bizonytalankodott a váltó, de kb. 10 km alatt összerázódott és utána nagyon jó lett. Az ötös tökéletes lett, a kettessel párszor még volt gond ( kb. minden 50. esetben ), azt majd meglátom. Lehet, hogy lesz még egy nekifutás.

Elmaradás viszont lett most is két dologgal. Mindkettő hasonló, hogy nem volt raktáron olyan cuccuk, amit kértem. Az első a felni, a másik pedig az injektortisztító. Ezeket majd magamtól kell beszereznem. A felni koszossága főleg a restaurált Delorean felnijeivel összehasonlítva durva. Rajta van a marha sok kosz az útról és az elmúlt évből, ráadásul a fékcsere is teleszemetelte. Jó mulatság lesz ezt is megtisztítani. Az injektortisztító pedig ahhoz kell, hogy kicsit jobban menjen az autó, mert Ed szerint egy-két injektorom nem lehet a legjobb és emiatt 20-30 lóerővel kevesebbem van. Megnézzük, ártani nem fog.
 

Habár elég jó idő van még, de lassan itt a tél. Az autó még egy takarítás és egy kisebb vezetés után hamarosan téli álomba merül. Szerencsére idén sok dolog történt, ami miatt a szerdai bejegyzésekhez még van anyag, de egy kis időre valószínűleg konzervek jönnek. :)

Másik dolog, hogy elkészült a már korábban említett Delorean restaurációja és hétvégén a kiállításon is sikerült megjelennie. Aki látta tudja, hogy gyönyörűen néz ki, aki pedig nem látta az magára vessen, most várhat ki tudja meddig.

Még egy másik, hogy kimaradt a múlt pénteki bejegyzés. Eléggé rohanós és sűrű volt a hétvégém, ezért nem sikerült megírni. Gonosz dolog a munkaszüneti nap.

Valamint egyszer írtam, hogy üresebb hétfőkön lesznek Deloreanmondások. Eddig még nem volt olyan üres hétfő, mint amire akkor gondoltam, viszont találtam egy jót, amit szerintem már sokan ismertek, de most ideírom:

- A harmadik világháborút csak két dolog fogja túlélni. A csótányok és a Deloreanok.

Ezt a bejegyzést nem én írtam. Gondoltam mekkora poén lenne, ha a Béb is megírná a Holland túrát és egy kicsit a Deloreantulajdonosságot női szemszögből. Ennek az ötletemnek és a sok unszolásnak az eredményét olvashatjátok most. Ajánlom az összes jövendőbeli Deloreantulajdonos barátnőjének és feleségének a következő írás elolvasását.

Sokan kérdezték már tőlem, hogyan tudom elviselni Viktor autómániáját. Erre a válaszom az, hogy leszámítva néhány őrültebb helyzetet, felettébb kényelmes és kellemes dolog egy Deloreantulajdonos barátnőjének lenni. First Ladyként integetni az autóból, elgördülni az elképedt emberek előtt, vagy csak mesélni az érdeklődőknek megunhatatlan dolog. Másrészt pedig ki vagyok én, hogy útját álljam egy álomnak. :)

De kímélve azért nem vagyok. Most például kitalálta, hogy milyen nagyszerű lenne, ha én is beszámolnék a holland útról női, és egyben lakberendezős szemmel. Nem mintha érdekelné a dolog, valójában lelkes női támogatókat akar szerezni, akik majd követik uraik DMC-s álmait.

Tehát Hollandia. Első látástól szerelem. És a következőtől és a következőtől és a következőtől… Nacionalizmusomat egy pillanat alatt félre dobva lettem lelkes imádója Hollandiának. Mert hiába szög egyenes az egész ország és rajta minden fűszál, engem elvarázsolt. Zöld minden, bárányok hevernek valami egészen idétlen módon mindenfelé, egy helyen pedig talapzatra állítva. Ez utóbbit egy ház udvarán láttam, gondolom a család emelte elkötelezett állattartása jeléül. Egyébként is állatokat tart szinte mindenki, ez pedig markáns módon meghatározza a falvak házait. Minden épület teteje kb. 3-4szer akkora, mint maga a lakóház. Télen ugyanis valahol tárolni kell a sok takarmányt és úgy tűnik erre a háztető bizonyult a legalkalmasabbnak. Esztétikai szempontból így aránytalanra sikerült, de különös módon mégis otthonos. Olyan védett. Kuckós. Szerettem. A meseházakat pedig még jobban. Keresztülautóztunk olyan falvakon, amiről bátran ki mertem volna jelenteni, hogy csak díszlet egy újabb Walt Disney filmhez. És hangozzék ez bármilyen sziruposan, nem volt az. Nem voltak csiri-csáré színekre lefestett falak meg kerti törpék és oroszlán az ajtó mellett. Helyette végtelenül ízléses és elegáns megoldások mindenütt. 

És ahogyan nem volt unalmas a sok zöld mindenfelé, úgy cseppet sem tűnt annak a sok téglával kirakott ház sem. Egységes volt tőlük az utcakép, egyéniségüket pedig az eltérő ajtók és ablaktáblák adták. Ezt biztosan mindenki a maga kedve szerint formálja, mert ajtóból például nem láttam két egyformát. A kertek gyönyörűek voltak és tarkák, és épp annyira rapszodikusan beültetettek, ahogyan én szeretem. Gyomnak persze nyoma sem volt, és az utcák is nagyon tiszták voltak, annak ellenére, hogy utcai szemeteskukák sehol sincsenek. A magyar valóságból kitekintve egészen hihetetlen, hogy van hely, ahol nem elhordják a szemetet mindenféle bokor aljába, hanem az útközben keletkezetteket is haza viszik.

Tetszett az is, hogy sok-sok ház előtt nem kerítés van, hanem mini vizesárok. Hangulatos nagyon, a gyerekek pedig reméljük hamar megtanulnak nem beleesni. Talán ezeknek a vizeknek köszönhető, hogy rengeteg a madár. Az egészen szelíd madár. Teraszokon vígan csemegéznek, az emberek nem zavarják el őket. Bennem ez is csak tovább erősítette a mesehatást.

Egy dologgal találkoztam, ami számomra furcsa volt. Szinte sehol sincs függöny az ablakokon. Ez nekem, mint gátlástalan keletről jöttnek felettébb kedvezett, mert be tudtam lesni a házakba. Persze csak diszkréten. Megszokni viszont nem tudnám. Gondolom ők velem ellentétben nem kíváncsiskodnak. A történet szerint ez a függönynélküliség abból az elképzelésből indult, hogy az, akinek függönye van és még el is húzza, annak bizony titkolni valója van. Érdekes módon ez alatt a nőket és a csalfaságot értették. Tiltakozom! Ráadásul Arnhemben az utcán sétálva láttam tévét néző gyerekeket az egyik lakásban, akik azt a benyomást keltették, mintha a kirakatban tévéznének.

Egyébként némi törekvés azért van az elbújásra, mert függönyök ugyan nincsenek, de mindenféle cserepes növények, égig érő vázák, a gyerek zsúrjáról megmaradt dekorációk rendre megjelennek az ablakokban.

Készítettünk sok képet és természetesen vásároltam holland lakberendezős újságokat, de azért az nem az igazi. Szívből remélem, hogy Ed felismeri, hogy minden vágya, hogy Viktort felvegye maga mellé hivatalos Delo őrültnek és akkor már költözhetünk is. :)

Addig pedig elmeditálok azon, hogy elhaladva utunk során több IKEA áruház mellett (egyszer egynek egyenesen a parkolójába tévedtünk bele), hogyan nem ismerte fel az én Egyetlenem, hogy ez jel.  Annak a jele, hogy itt bizony Ikeázni kéne. 

Hosszú idő óta úgy tűnik visszatérek a rendes frissítési rendemhez, szóval némi információs dolog. Az egyik amit mondani akartam az, hogy hétvégén elvileg megtartottuk a fórumban hirdetett Őszvégi Zárszámadásunkat, mondhatom, hogy mérsékelt sikerrel. A klubból Skynet, Loner, Mentos és jómagam jelent meg, ami elég kevéske, de ezúttal így alakult. 

Volt ezen felül még Autófília és Belsőség találkozó is velünk együtt, akikkel szépen el tudtuk csapni az időt. Szerintem majd egyszer írok erről is valamelyik punnyadt téli szerdán.

Még egy dolog, hogy habár a Linkblogomba már kikerült, de itt még ha jól tudom nem hirdettem, ( vagy ha igen, akkor nem eleget ) de van egy társblogunk. Egy Delorean teljes itthoni restaurációjáról szól frankó képekkel. Itt található:

mairtin.blog.hu/

Hétvégén meglátogattam ezt a Deloreant is és nyugodtan mondhatom, hogy csoda, ami ott történik.

Habár befejeztem már a leírást a túráról, de van még egy-két részre való dolog, amit leírok, mert habár adott napokhoz nem lehetett hozzárendelni, de mégis ide tartozik.

Az első, hogy amikor indultunk már vártam, hogy amint átérünk Ausztriába meg fog csapni a tipikus osztrák tehénszag. Nem így történt. Sőt, Németországban is nagyon kevés helyen éreztük, hogy hol is járunk, pedig még régebbi útjaim során ezek valahogy megmaradtak. Ellenben Hollandiában sokkal inkább éreztem a szagokat. Vízparton a moszatszagot, néha birkák, tehenek szagát mindenfélét. Ezt nem negatívumként mondom, de akkor is érdekes volt. Főleg, mert ha én érzek szagokat az különleges dolog, mert a szaglásom ugyanúgy elmúlt mint a pubertás.

A pakolásról is van pár dolog amit nem hangsúlyoztam ki. Utólag úgy tűnik elég sok cucc fér a Deloreanbe, de azért eleinte nehéz volt kiszelektálni az igazán fontos dolgokat. Például indulás előtt direkt borotválkoztam és így nem kellett elvinnem a borotvámat. Ezzel is helyet spóroltam. Volt még pár ilyen nem feltétlenül szükséges intézkedés, de eleinte tényleg csak a legszükségesebbeket akartuk vinni.

Volt szó a P-s rendszámról a hozzászólások között. Az égvilágon semmi problémám nem volt vele. Ráadásul a naplót sem vezettem rendesen. Induláskor beírtam, hogy Komárom - Leeuwarden, amikor meg odaértünk ugyanezt visszafelé és kész. Kicsit viccesen nézett ki, de mivel egy rendőr sem állított meg, nem volt belőle gond. Ők is maximum megbámulták az autót.

Aztán írtam VIN7076-ról, Andreas autójáról. Nagyon jó fej volt és mikor adtam neki a pólót, mondta, hogy ő is akar nekem adni valamit, de az otthon volt és arra már nem mentünk, ezért elküldte postán. Mivel a Lufthansánál dolgozik repülőszerelő mérnökként, ezért egy ottani szerelési könyvet küldött, amibe a repülők ( és az ő autójának ) hibáit rögzítik. Nagyon jópofa, egyből ez jutott róla az eszembe:

tiszateam.blog.hu/2009/09/25/repulogep_support
 

Ezen kívül még egy igazán izgalmas kérdés. Mennyibe került a túra? Amikor hirdettem, hogy menni kéne, akkor azt írtam, hogy aki jön, az minimum 100 000 Ft-tal számoljon. Ez nagyjából igaz is, de mivel a túra hosszabb lett és extra szerelések is beestek, ezért ez erősen feljebb módosult. 

Először is elment majdnem 1000 euro az élésre, ajándékokra, általános dolgokra. Ez kb. 270 000 Ft. Ezen felül még 70 000 Ft volt a túrán való részvétel és két napi szállás Koudumban. Ezekből az első mindenkire vonatkozott volna, a második csak részben. Így kb. 150 000 Ft / fő szerintem amibe került volna. 

Ezen felül volt még a 700 euros ( 200 000 Ft ) szerelésem és a 75 euros ( 20 000 Ft ) RPM relém. A végösszeg kb. 550 000 Ft két személyre egy hétre mindenestől. Elég durva összeg, bár ennek azért jó része a Delorean miatt van. Nem olcsó mulatság.

Elméletileg egy rész még lesz és akkor meglesz egy szép 10 részes sorozat.