Élet egy Deloreannel

Németországban ébredni jó. Főleg, ha időben lefeküdt az ember és kipihente magát. Velünk pont ez volt ezen a napon. Boldogan megreggeliztünk, bepakoltunk az autóba és indultunk. Ezúttal jó helyre álltunk és nem szartak le a galambok sem. A terv szerint megyünk Pommersfelden felé, ( Itt szálltunk meg Hollandiába menet első este. ) átvergődünk a Dortmund és Frankfurt közeli dugókon és délután 6 körül leállunk és pihenünk, holnap pedig szépen hazalötyögünk. Na ez nagyon nem így lett.

Elindultunk és Dortmundnál nem volt dugó. Aztán Frankfurtnál is csak egy kisebb volt, amin nagyon hamar átjutottunk. Mindezt úgy, hogy elég nagy lendülettel közlekedtem, mondhatni felvettem a németek Autobahnos vezetési stílusát.

Nem tudom pontosan mennyivel mehettünk, mert az órám kiakadt, de a fordulatszámmérőt is figyelembe véve olyan 150 km/h körül. Az autó gyönyörűen bírta, amíg meg nem álltunk egy szünetre. Alánéztem, hogy mégis csöpög-e az olaj és itt először úgy igazán megijedtem, mert nem csöpögött, hanem rendesen folyott. Kb. egy perc alatt sikerült egy kb. 15 cm átmérőjű foltot hagynom és ahogy elindultam visszafelé, láttam, hogy végig csöpögött az autópálya lejárójától kezdve. Kicsit később alábbhagyott a csöpögés, de nem lettem boldogabb. Közben bementem a benzinkútra és megkérdeztem, hogy tudnak-e a környéken egy szervizt. Kérdezte a csávó, hogy milyet. Gondoltam, a Delorean eléggé esélytelen jelenleg, úgyhogy mondom akkor legyen Renault, Peugeot és Volvo. Ebben a sorrendben. A fickó nézett is, hogy nem tudom az autóm típusát vagy mi van, de nem kérdezett. :) Én meg szépen kiírtam a legközelebbi szervizek címét.

El is indultunk, de ez nem volt egy boldog út. Habár alábbhagyott a csöpögés, úgy tűnik, hogy a folyamatos nagy sebességű autózás jobban kinyomta az olajat. Logikus, de elsőre nem jutott az eszembe. Itt már alacsony fordulaton közlekedtem és el is jutottam a seligenstadti Peugeot, Renault szervizbe. Itt megnézték, majd azt mondták, hogy nagyon sajnálják, de csak holnapra tudják vállalni, mert mára nagyon tele vannak.

Mikor mondtam, hogy akkor csak töltsék fel, aztán hazamegyek vele, akkor is mondták, hogy sajnos nincs idejük, de mutattak egy másik szervizt. Átgurultam oda és ott egy tipikus bunkó német volt a főnök. Egy kicsit próbáltam vele egyezkedni, de nem engedett és elküldött máshova. A legirritálóbb az volt, hogy habár beszélt angolul, mert mindent értett amit mondtam, németül válaszolt. Párszor ráadásul visszaszólt angolul is, de mindig visszaváltott németre, habár látszott, hogy azt nem értem. Egy kisebb kör után mégiscsak visszamentem az első helyre és szerencsém is lett. Amikor bementem a főnök fogadott és egyből lett helyem. Úgy tűnt tetszett neki a Delorean és ezért soron kívül fogadott. Elég hamar beállt az autóval az egyik szerelő és fel is dobták emelőre. Ezt láttuk:

Minden tiszta olaj volt, bár már nem csöpögött. Kicsit lehűlt és leüllepedett, ez jót tett neki. Az egyik szerelő nekiállt valamivel spriccelni, ami leszedte az olajat és így jobban meg tudták állapítani, hogy honnan csöpög. Fröcsölte egy darabig mire tisztult a helyzet, de aztán meglett a lyuk. Javítani nem tudták, mert le kellett volna szedni a váltót és arra sem időm, sem pénzem nem volt, de feltöltötték az olajat. Itt ért egy elég nagy meglepetés, mert mindössze fél liter ment bele, pedig többé-kevésbé egész út alatt csöpögött. Maximum 3,7 liter megy bele, amihez képest elég kevés volt a veszteség.

Feltöltötték, kiálltam, majd elindultam tovább. Bár előbb még gyorsan otthagytam ha jól emlékszem 50 eurot, amivel egyszer meg lehetett volna tankolni.

Ahogy mentünk tovább minden megállónál megnéztem a csöpögést és mivel ezúttal nem úgy jöttem, mint a vadállat, ezért visszaállt a normálisra. Viszont akkor nyugodtam meg igazán ( bár erről a nyugalomról a Béb azért tudna beszélni ) amikor egyik megállónál megmértem, hogy 1 perc alatt kb. 1 cm3-t fogy az az olajam. Abból kiindulva, hogy 1 liter 1000 cm3, 1000 percem van, hogy 1 liter elfogyjon. Ez pedig bő 16 óra. Ha nem is pontos a mérésem 8 órám akkor is van, sőt, ha kicsit felgyorsul a csöpögés, akkor is. 

Ekkor kb. 4 óra lehetett és kicsivel 5 előtt már Pommersfelden mellett voltunk az autópályán. Itt gondoltam egy nagyot és mivel pénzzel nem, de idővel elég jól álltunk ezért úgy döntöttem, hogy hazajövünk. Így is lett. Nagy lendületet vettünk és este 11-kor beálltam a garázsomba. Egy nap alatt levezettem kb. 1300 km-t egész Németországon és Ausztrián keresztül. Hihetetlenül kidöglöttünk mindketten, de megérte és jó volt otthon már a saját ágyamban aludni.

Másnap kipakoltunk és összeraktuk a cuccokat egy kupacba:

Ennyi cuccunk volt a végére plusz a szerszámtáska, a motorolaj és a hűtővizes flakonok, amiket nem is kellett használnom. 

Hát nagyjából így történt a túrám, de még lesz egy-két rész, ami még néhány általános információt fog tartalmazni. Remélem tetszett, hamarosan visszaáll a régi frissítési rend.

Reggel korán keltünk több okból is. Az egyik, hogy elég hideg lett a szobában, de főleg mert már annyira mehetnékem volt. Elvégre a mai nap volt a túra második csúcspontja. Az első értelemszerűen a túra volt, a második pedig az, amikor megyek a szervizbe és találkozhatok Eddel, az európai Deloreanek legnagyobb ismerőjével. :)

Egy gyors reggeli és egy még gyorsabb autóátnézés után már mentünk is.

8 után egy kicsivel értünk oda, de nem tudtunk bemenni, pedig elméletileg 8-kor nyit a bolt. Kicsit járkáltunk körbe és egyszer csak megérkezett Ed egy utánfutóval. Ez volt rajta:

Újonnan galvanizált alváz. Nagyon szépen csillogott. :)

Bementünk, beszélgettünk egy kicsit, hogy mit is szeretnék. Már várt, még előző héten bejelentkeztem hétfőre így nem jöttem váratlanul bár a hibáim még nekem is váratlanok lettek. Elmondtam a nyűgjeimet. Nyikorog bal elől valami, világít a Lambda szonda jelzőlámpája, csöpög a motorolaj valahol, bár nem látom hogy fogyna, jó lenne beállítani az ajtómat is. Mondta is, hogy megnézzük mindjárt, kérek-e kávét. Igazán kedves, de nem kávézok, köszönöm. Aztán beálltam és neki is látott a munkának, én pedig nézelődtem közben.

Ha jól emlékszem 10 Delorean volt a műhelyben különféle állapotban, de általában elég rosszul néztek ki. Láttam eléggé lepukkant, de még javítható alvázat,

kiszedett motort, sebváltót, teljesen szétborított autókat. Mind közül ez volt a legdurvább:

Mármint nem állapotra, hanem állapotra és történetre együttvéve. Még a második napon levő leírásnál említettem, hogy a Katrina hurrikán Deloreanáldozatára itt még visszatérek. Andreas autója megúszta a pusztítást, de ez az autó nem. Ebben a sebváltóig állt a víz, nemrég vette meg valaki és most itt van felújításon. Tényleg elég ramatyul néz ki szegény, de sokkal szebb lesz, ha készen lesz.

Láttam ezen kívül Ed Deloreanjét is, ami éppen egy nagy felújításon esik át, mert valaki nekijött. Még eléggé szanaszét van, de ami látszik az igazán gyönyörű.

Teljesen felújított alváz, elemek és minden. Gyönyörű lesz a végére.

Miközben bóklásztam, beszéltem azért Eddel is, hogy hogyan áll az én autóm és mondta, hogy nagyon jó állapotban van, de három hibát lát rajta.

Az egyik a már általam is említet nyikorgás. Ezt egyértelműen a fékeim okozzák, amik eléggé le vannak már rongyolódva. 13 mm-es az új tárcsa, 11 mm a minimuma, de az enyémek csak 9 mm-esek voltak. A fékbetétek is elég régiek voltak, ráadásul volt amelyik hiányzott. Szóval volt baj elég így abban maradtunk, hogy nyeltem egy nagyot és kicseréltettem ott helyben az összes tárcsát és betétet. Ughhh, drága lesz.

A másik a kormányom rázása, ami nem normális. Megmutatta, hogy mi a rossz és mit kell javítani, de azt idő hiányában nem akartam megcsináltatni. Majd elküldi az alkatrészeket és valamikor itthon megcsináltatom. 

Aztán mondta, hogy ahogy hallja és főleg a tesztkör után úgy érzi, hogy 1-2 injektorom is elég koszos lehet, mert hiányzik az autóból 20-30 lóerő. Ezt is ki kell majd valamikor tisztítani. Felírtam a listára ezt is.

Utána ismét egy általam ismert hiba jött, az olajcsöpögés. Itt csak annyi változás volt, hogy nem a motorolajam csöpögött, ahogy eddig gondoltam, hanem a sebváltóolajam. Megnézte és mondta, hogy ez semmi. Bőven hazaérek vele, de egy pár dolgot ki kell majd cserélni. Jól van mondom, ha ő mondja elhiszem, de engem akkor is idegesít.

Lambda szondát lenullázta, aztán nekiálltunk az ajtómnak. Kicseréltük körbe a gumitömítést, kicsit feljebb emeltük a fémlemezt az autó oldalán és tárááá, tökéletesen csukódik. Hihetetlen, de egy kis optikai tuninggal megoldottuk, amivel mi fél éven keresztül szoptunk. Na ennyit ér a profizmus. Utána nekiestünk a torziós rugónak, pontosabban estünk volna, de nem jutottunk messzire. Azt mondja, hogy ezt már valaki egyszer nagyon elbaszta és tudtam, hogy itt ránk gondol. Pont azokat a hibákat írta le, amikkel mi is szembesültünk amikor McFly és én nekiestünk. Kicsit szétnyílt a rugó hátsó része és emiatt nem lehet tökéletesen ráfogni így azt mondta, hogy nagyon szeretne segíteni, de ebből 90% hogy szívás lesz így inkább nem áll neki. Majd megmondta, hogy már nagyon szép új rugók vannak, egész olcsóért. Edzem magam a gondolathoz, hogy előbb utóbb kelleni fog (200e-300e Ft. Szép összeg.).

Miközben ezek történtek én mászkáltam, plusz Ed is mutatott pár érdekességet. A fenti képen levő raktár igazi kincsesbánya. Komplett autókat lehet onnan összerakni. A szerviz első része egy bemutatóterem.

Innen balra van az iroda, ahol a papírmunkát végzik és ott jobb oldalt hátul na mi van? Hát ez:

Nagyon durva. :) Stílus a javából. Nem játszottam vele, mert nem nagyon szeretem a flippereket, de nagyon örültem neki.

Közben lassan elkészült az autó is, barátnőm kiolvasott egy könyvet és lassan indultunk. Volt azért még pár dolog ami mutatja, hogy a Delorean és az azt tulajdonló társaság nem egészen ebből a világból való.

Történt ugyanis, hogy amikor rábólintottam a fékcserére, akkor mondtam az Ednek, hogy nem hiszem, hogy van nálam annyi pénzem, mint amennyibe ez kerül. Mondta, hogy az nem gond, majd hazaérek, aztán utalom. És így is történt. Végzett a munkával, kitöltötte a 700 euros (200e Ft) számlát, majd helószia. Majd szóljak, ha küldöm a pénzt. Igaz, hogy párszor leveleztünk és sok alkatrészt vettem tőle, de szerintem durva, hogy első találkozásra 200e Ft hitelt ad. Mindenesetre jól jött és az új fékjeimmel boldogan indulhattam haza. Mostmár úgy fognak, hogy egy nagyobb fékezésnél kifejelem a szélvédőt. Volt még egy másik jó történet is, de arról majd kicsit később fogok írni bővebben, mert még nem zárult le.

Szóval végeztünk, elbúcsúztunk, átadtam a klub ajándékát, egy Delorean Magyarországos pólót és nagy lendülettel továbbindultunk. Innen már nem sok minden történt, estére éppen átértünk Németországba és a legutóbbi szállásunkon ismét megszálltunk.

Ja és még előtte átmentünk az Arnhemi hídon, mert nekünk nem volt túl messze. :)

Említettem, hogy volt a túrának egy második fele is. Nos, az nem éjszakai volt, hanem csak simán másnap reggel a folytatás. Bopaték ezt már nem várták meg, mert siettek haza és nekünk is volt más programunk és nem fért volna bele, ha csak délután háromkor indulunk.

Először ettünk egy nagyon jó reggelit, közben beszélgettünk a többiekkel, majd elmentünk Bopattal egy kis tesztelésre. Igaz, az én autóm nem tökéletes és körülbelül a leggyengébb a többi között, de mivel ő is gyárit akar, ezért még ez van a legközelebb ahhoz amit kapni fog. Nem mentünk sokat, talán öt kilométert, de szerintem tetszett neki. Eddigre a a bal első futóművem már szinte folyamatosan nyikorgott, de még bírta a strapát. Ráadásul még köd is volt, amiben képet egyáltalán nem lehetett csinálni.

Mikor végeztünk és kiszálltunk az autóból, akkorra már a többiek is mocorogtak és Welmoeddel nyélbe is ütöttük az üzletünket, amit még itthonról kötöttem vele. Rendeltem ugyanis tőle egy új RPM relét, ami sokkal megbízhatóbb, mint a régi. Igaz, 75 euro volt, de remélhetőleg ezzel már nem lesz soha gondom. Eddig azt mondom, megérte és ez egy igazán fontos fejlesztés az autóhoz.

Miután végeztünk és mindenki kiért a hotel elé és elrendezte a pénzügyeket bepakoltunk és elmentünk a nem messze levő tisztásra, hogy csináljunk néhány szép képet. Ezek közül itt az egyik:

Ennyi volt az összes ember plusz még a tíz autó, amiről a képet már linkeltem a fórumba. Jobb lent van Welmoed, bal felül a magyar kontingens.

Itt még egy búcsú volt hátra, majd elindult a konvoj. Egy darabig együtt mentünk, mert Bopaték ajánlottak nekünk még egy jó és megnézésre érdemes helyet így arrafelé még tettünk egy kitérőt. Ezt az utolsó képet ott készítette a Béb ( ha esetleg van aki még nem jött rá, Bébnek hívom a barátnőmet, mert csak ) az autókról:

Azt mondja, hogy szerinte olyanok ezek az autók így, mintha nagy kitinpáncélos bogarak mennének egymás után. Van benne valami. :)

Innen egy olyan helyre mentünk, aminek teljesen véletlenül tudom a nevét. Hindeloopen a neve és egy festői kisváros a tenger partján. Vagy legalábbis Hollandia egyik beltengerének a partján. Itt a festőit a valós értelmében kell érteni, nem pedig a Terry Pratchett féle lerozzant és lázsújtotta értelmében. 

Szerencsére találtunk egy szuvenírboltot, ami sokkal jobb volt, mint az a bizonyos amszterdami piac. Azért volt ez olyan különleges, mert éppen vasárnap reggel volt. Az emberek boldogan mászkáltak és az egész hely nagyon nyugodt volt. Fényképeztünk madarakat, tengert meg a szokásos dolgokat, sétáltunk mi is és pihentünk egy kicsit, mert ez a nap volt elméletileg a legpihenősebb nap.

Innen megint Amszterdamba vitt az utunk, amitől már előre féltem a két nappal korábbi rossz élmények miatt és ez be is igazolódott, de erről majd a maga helyén. Előbb még kinéztük merre menjünk és volt egy szépnek ígérkező út észak felé a gátakon keresztül. Neki is lendültünk és pillanatokon belül ezt láttuk a GPS-en:

Jobbra víz, balra víz, mi meg megyünk középen egy kicsike kis földsávon. Tényleg nagyon jól nézett ki és ami a legdurvább volt, hogy még itt is tekertek a biciklisek. Hihetetlen népség! A meglepődésünk már csak akkor volt még nagyobb, mikor egyszer csak megállt a forgalom, mert felnyitották pár hajónak az autópályát. Messze voltunk a hídtól így nem tudtam lefotózni, de szerencsére korábban egy kisebb csatornát sikerült.

Ilyen hidakkal van tele Hollandia. Bárhol van rá esély, hogy keresztben áthalad az ember előtt egy hajó. Ez mondjuk nagyon tetszett. Olyan, mint nálunk a vonatok.

Végül azért csak sikerült Amszterdamba is odaérni, de abban sem volt köszönet. Amerre a GPS vitt, le volt zárva az út. Aztán a következő is és az azután következő is. És így szépen sorban minden út, ami a belvárosba vezetett, járhatatlan volt és rendőrök meg mindenféle hivatalosnak tűnő emberek őrizték. Márpedig mindenképpen be kellett jutni, mert ott volt a Van Gogh múzeum, ami a barátnőm szíve csücske. Bóklásztam és próbálkoztam ezerrel, de egyszerűen nem lehetett bejutni. Már éppen feladtam és mentünk volna tovább, amikor egy fickó nem figyelt és pár autóval együtt mi is beslisszoltunk egy főútra. Közben kiderült, hogy azért van minden lezárva, mert úgy gondolták, hogy milyen jópofa dolog lenne ma Amszterdamban autómentes napot tartani és ezért lezárták az összes utat. Hehe, nagyon jó poén volt, csak éppen nem tudtam röhögni rajta, mert éppen 200-on volt a vérnyomásom. Bár azt hozzá kell tenni, hogy sokkal jobb autómentes napon autózni, mert tényleg kicsi a forgalom, mert csak azok mennek, akiknek előző nap sikerült már bejutniuk. :)

Szóval közlekedtünk vidáman, pár perc alatt eljutottunk a múzeumig, ahol egyből találtunk vasárnapra ingyenes parkolóhelyet, úgyhogy minden szépen alakult. A múzeumba is hamar bejutottunk és habár én annyira nem vagyok művész alkat, de a Béb nagyon élvezte.

Ez egy tipikus amszterdami látkép biciklissel, gyalogossal és mindenfélével. Eltöltöttünk itt szűk két órát, majd még egy kis tökölés és vásárlás után úgy döntöttünk ideje tovább indulni Hem felé. Arrafelé kellett ugyanis szállást keresnünk, mert Hemben van a delorean.eu főhadiszállása, azaz Ed szervíze, minden európai Deloreantulajdonos Mekkája. 

Búcsúzóul Amszterdamban még lecsaptam egyszer az autó elejét és hátulját is néhány ügyesen elhelyezett fekvőrendőrön, majd sikerült kijutnunk. Innen kb. 40 km-re van Hem észak felé és elég időben oda is értünk. Szállást is sikerült találni a közelben és ismét tudtunk egy kicsit sétálni a környéken.

Ilyen házak voltak a környéken, tényleg olyan volt sokszor, mintha mesében járnánk. Szépen rendben tartott kertek, szélmalmok, gondozott fű ( muahaha ) és barátságos állatok. Egy macskával is tök jól összebarátkoztunk.

A szállás egy tipikus fogadó volt. Az a fajta, ami szerintem 500 éve megvan és ugyanannak a családnak a tulajdona. Az alsó rész nekem nagyon tetszett, bár a felső rész kicsit egyszerű volt, de azért szerettük. Főleg, mert ez volt a legolcsóbb szállás az út során, mindössze 50 eurot kértek. A sétálás után este olvasás, korán fekvés és alvás volt még a program, majd másnap jött Ed.

Bizonyára mindenki hallott embereket, akik megjöttek a kirándulásból és elmondták milyen szép helyen volták. Elmondták, hogy tengerparton volt a szállásuk, mennyire szép volt a kilátás, mennyire szívesen néztek ki reggel és az ám az igazi élet.

Ezek az emberek félre vannak vezetve, mert a legszebb látvány ami egy reggel az ember még csípás szeme elé tárulhat az a következő:

Itt kezdődik az élet, nem pedig ott, ahol mások mondják. :) Este még többen is voltunk egy kupacon, de akkor már nem készült róla kép, csak vigyorogtuk mint a hülye.

Ezen a reggelen elég későn keltünk, megreggeliztünk, majd Bopaték elmentek kirándulni egy kicsit a környéken, mi pedig nekiestünk az autónak, mert kicsit megviselte a hosszú út és a találkozón a körülményekhez képest tiszta autóval szerettem volna megjelenni. Ahogy néztem a többieké sokkal tisztább volt, ami végülis nem meglepő. Kértem egy vödröt a recepcióstól, aki meglepődött, majd a konyhába irányított. Ott szintén meresztették a szemüket, de azért adtak egy vödröt frankó meleg vízzel. 

A takarítás elég gyorsan ment, mert nem akartunk tökéletes munkát végezni, mert azért látszódjon csak, hogy messziről jöttünk, de azért a szétmaszált madárszart és koszt jó volt leszedni. A takarítást kivéve volt egy kicsit lazább délelőttünk, ami jól esett, de így is elég hamar el kellett indulni Leeuwardenbe, a találkozó és túra kezdőpontjára.

Mindössze 40 km-re volt, hamar odaértünk, leparkoltunk az egyetlen ott levő Delorean mellé és vártuk a többieket. Mivel ez valamilyen kiállítási helyszín volt, ezért bementünk körülnézni. Volt lakókocsi kiállítás és használtautók is. Elég olcsó volt néhány, de nem vettünk. :) Közben már kezdett idő lenni, de senki nem ért még oda, amin csodálkoztunk is. Aztán kiderült, hogy ott vannak, csak éppen az kiállítási csarnok másik oldalán várnak ránk. Hoppá.

Addigra már hárman voltunk ezen az oldalon, úgyhogy gyorsan átmentünk és beálltunk a többiek közé. Sok-sok szép Delorean, mindegyik kicsit más mint a többi és a gazdája keze nyomát viseli magán. A legfeltűnőbb kétségtelenül Welmoed fekete Deloreanje volt:

Nagyon szépen meg volt csinálva, bár közelebbről azért látszott már rajta pár hiba. A belső is elég jó állapotban volt, bár többé-kevésbé felújításon van, mert szeretné felül feketére, alul szürkére kicserélni a már meglevő elemeket. Majd, ha teljesen készen lesz biztosan szól és akkor rakok fel róla képeket. Egyelőre egy érdekes projectnek tűnik, remélem szép lesz.

Kicsit utánunk még jöttek páran, de elég hamar összegyűltünk és kiderült miért is jöttünk. Mindenki kapott egy kis emléktáblát és egy túrafüzetet, ami alapján egy perces késleltetéssel indultunk egymás után. Elméletileg ez alapján mindenki szépen végigment volna az úton, de én speciel a második kanyart már elrontottam és kb. 5 kilométer alatt mindenki beállt valaki mögé és szépen vonatozva mentünk egymás után. Szerintem ez jobb is volt így és a hatás is nagyobb volt. Bármerre mentünk, megfordultak utánunk az emberek és mosolyogtak, többen pedig mutattak is felénk. Nagyon nagy élmény volt.

Az első megálló fogalmam sincs hol, de egy nagyobbacska holland városban volt, ahol egy utcán sorbaálltunk és pihentünk egy kicsit, közben pedig válaszolgattunk a járókelőknek. Ez mondjuk inkább a hollandokra volt igaz, én inkább csak élveztem a helyzetet.

Itt a leghátsó autó az enyém, nem nagyon látszik. Mellettünk volt egy bolt, ahol a Béb vett cipőtalpsütit. Legalábbis így neveztünk el az alakja alapján. Aztán beraktuk a táskába, majd ott is felejtettük, amíg megszárad. Biztos finom lett volna. :) Vettünk még némi rendes péksüteményt is és azok tényleg jók voltak.

Kb. fél óra után továbbindultunk Koudum felé. A terv szerint Koudum volt az első nap célpontja és ezt az ideális esetben bő fél órás távot 3,5 óra alatt kellett megtenni. Hát nem kellett sietni. Igaz, az út sem az általunk bejárt 40 km volt, hanem inkább egy bő 100 km-es szakasz, de így sem rohantunk sehova. Volt még egy másik hosszabb megálló is, amikor ettünk és ittunk is egy kicsit. Itt sem tudom hol voltunk, talán majd Bopat kiegészít.

Itt is a szokásos beszélgetések, emberek, általános szeretetáradat volt. Nagyon tetszett itt is. Főleg, hogy voltak etetnivaló kacsák és a Béb neki is állt fényképezni. Szegény kacsák várták a kaját, de azt csak mástól kaptak. Lettek nagyon jó képek, némelyiken kacsa is volt. :)

Mikor itt megálltunk, éppen akkor fordult át a mérföldórám 53000-re. Ezt is megértük.

Innen már nem álltunk meg többször Koudumig, ahol egy órás pihenő és az újaknak a beköltözködés után kezdődött a vacsora. Előtte a hollandok még tartottak egy gyűlést, mert nekik az is van.

Mondjuk nem meglepő, mert Hollandiában több mint 100 autó van és ebből bő 40 klubtag. Ahogy nézem azt még nem is írtam, hogy mi volt az oka ennek az egész találkozónak. Hát az, hogy idén lett 10 éves a holland Deloreanklub és emiatt gondolták, hogy tartanak egy nagy banzájt. Sajnos a nagy banzáj nem, de a jó hangulatú az sikerült. Mikor mentünk le, ezt találtuk az étterem előtt:

Bár mi még előtte kimentünk egy kicsit a hotel elé, mert még levegőzhetnékünk volt és egyszer csak ez ment el előttünk:

Elég jópofán nézett ki. Ez a hotel a parton áll és befelé, a szárazföld felé van egy csatornája, ami az autóút fölött megy el. Nagyon jól néz ki, amikor megy a hajó és alóla, pedig jönnek ki az autók.

Szóval visszamentünk a hotelba és éjfélig vagy talán tovább is tartott a vacsora és az utána levő beszélgetés. Próbáltam képeket készíteni, de nem nagyon sikerült, mert nem volt fény, amit pedig vakuval csináltam elég szarul sikerült. Nagyon jól éreztük magunkat és kaptunk jópár dolgot. Kaptam eredeti kinézetű, de újonnan nyomott Owner's Manualt, kaptunk Deloreanos kitűzőt, újságokat, majd egyszer azokat is lefényképezem és feltöltöm. Más már nem volt, mentünk aludni, a többieknek pedig még hátra volt a túra második fele.

Ismét korán keltünk és 9-re már kint voltunk az autónál. Igazából én már felkelés után is kimentem megnézni gyorsan, hogy minden rendben van-e és csak utána tudtam megreggelizni. Ez igazából az összes napra igaz volt, hogy minden reggel, amint tudtam leelenőriztem az autót. Aznap reggel két dolog fogadott. Az egyik ez volt:

Nem látszik annyira, de ez madárszar. Kurva sok madárszar. Így utólag megértettem, hogy miért volt sok szabad egymás melletti hely egy egyébként zsúfolt parkolóban. Vagy esetleg a Lambda szondám és a természetvédelmet semmibe vevő kijelentésem miatt történt, miszerint így még bármeddig elmegy az autó? Nem tudom, de nincs is jobb mint takarítani reggeli után. Ráadásul nem is volt túl sok felszerelés, ezért kicsit foltos maradt az autó. Mindegy, le van szarva. :)

Volt egy másik probléma azért, ami jobban idegesített. Ez:

Továbbra is folyott az olaj az autóból, de mivel Andreas (VIN7076, ha valaki nem emlékezne a névre) szerint motorolaj. Mértem is szorgalmasan, majd miután nem láttam csökkenést továbbindultunk.

Átértünk Hollandiába, majd találkoztunk Bopatékkal. Egy kis beszélgetés után úgy döntöttünk, hogy a mai nap a mi tervünk szerint alakul, miszerint Amszterdamot támadjuk be dél felől és megnézünk pár érdekesebb dolgot. Az első a Haar kastély volt, ami képeken nagyon szépen nézett ki és mint kiderült élőben még nagyobbat üt.

Igazi mesebeli kastély. Belülről ugyanolyan szép mint kintről, de ott sajnos nem szabadott fényképezni. Ha valaki Hollandiában jár, mindenképpen ajánlom neki.

Látszott, hogy a környékbeliek is szeretik, hogy a kertjük végében egy ilyen építmény áll, ezért az egyikük a kertje elejébe is megépítette kicsiben.

Nagyon jópofán nézett ki. :) Miután itt végeztünk továbbmentünk Amszterdam felé és valahol ezen a környéken elértem az 1000. futott mérföldet is.

Ha röviden, mondjuk egy szóban kéne Amszterdamot jellemeznem, akkor azt hiszem nem az jutna az eszembe, mint másoknak. Ismerőseim nagyrésze szerint a fűváros szó, a tulipán, liberalizmus, kerékpár és esetleg a kurvák lennének a legjobb összefoglalói a városnak. Szerintem az utolsó áll hozzá a legközelebb, mert szerintem Amszterdam egy ordenáré nagy szopás.

Persze vannak szép részei és gyalog egész jópofa, de az, hogy mindent megtesznek azért, hogy autóval és főleg Deloreannel ne lehessen ott élni, az biztos. Nem akartunk sokat, csak megnézni egy piacot, és egy lakóhajó múzeumot, de ebből csak az első sikerült.

Először is nagyon sokáig nem volt parkolóhely. Aztán amit találtunk, ott 4 euro volt óránként a díj. Ez átszámítva 1000Ft. Aztán csak kártyával lehet fizetni az automatánál is, ami félig ugyan tud angolul, de azért sokszor kell holland szöveget bogarászni.

Aztán az utak keskenyek, nehéz rajtuk Deloreannel forgolódni, de a legrosszabbak a biciklisek. Tudom, hogy szép és egészséges dolog, de az ami ott van az katasztófa. Ezek azt hiszik, hogy ők az atyaúristen és nekik mindent szabad! Ész és körülnézés nélkül mennek mindenfelé és volt, hogy a holttereimből egész bicikliscsordák törtek elő. Ráadásul az utakon sokszor hárman mennek egymás mellett és egyáltalán nem érdekli őket, hogy mögöttük négy-öt autó torlódott fel. Itt éreztem először, hogy Amszterdam a pokol első bugyra, de később lett még rosszabb is.

Szóval nagynehezen leparkoltunk, megnéztük a piacot, amit tipikus holland piacnak írtak és egy hely, ahol olcsón lehet igazi holland cuccokat venni. Gondoltuk tipikus szuvenírhely, de nem. Emlékszem, amikor kiskoromban jártunk Tatára a lengyelpiacra és az különb volt. Itt minden tele volt használhatatlan giccsel és Hollandiára egyáltalán nem emlékeztető kínai cuccokkal. Mindez megtetézve annyi indiaival, arabbal, négerrel, hogy az már zavaró. Voltam többször Londonban és ott is sok van belőlük, de azt szerettem. Valahogy a karakterük is más. Ez itt nem tetszett. A lakóhajó múzeum pedig inkább kimaradt, mert nem akartam megint parkolót keresni. Ráadásul már későre is járt, úgyhogy inkább elindultunk Koudum, a szálláshelyünk felé.

Itt már elég jól haladtunk, bár a holland autópályák a közelében sincsenek a németeknek, de még a magyaroknak sem. Igaz, elég sűrűn lakott országnak írják, de végig mindenhol dugók vannak és felújítások. Itt volt pár érdekes helyszín, ahol a szegény GPS feladta a küzdelmet, bár inkább kétségbeesve küszködött, hogy megtaláljon minket. Volt, hogy azt hitte, hogy úgy száz méterrel az autópálya mellett haladunk és volt olyan is, hogy egy körforgalomban szerinte négy kihajtónak kellett volna lennie, de öt volt. Mikor itt el is rontottuk a kimenetelt - és így visszamentünk az autópályára tízenöt pluszkilométerért - akkor észrevettük, hogy lelkes holland építőmunkások nemrég hozzácsaptak plusz egy kijáratot. Újabb tanúbizonyság arra, hogy ide csak repülővel és biciklivel szabad jönni.

Este hat körülre értünk a szállásra, ahol szerencsére tényleg volt foglalásunk és ahol gyorsan le tudtunk pakolni. Kicsit körbejártunk, majd észrevettünk egy táblát a bejárat mellett:

A legalsó sort kell nézni, miszerint az étteremben éppen a Holland Delorean Klub tart vacsorát, így gyorsan csatlakoztunk is.

Elsőre azt vettem észre, hogy az ottani klub átlagéletkora jóval a miénk felett van. Zömében az ötvenedik évüket tapossák az itteni tulajok, nem úgy, mint mi.

Volt még egy jópofa dolog a táblán, ami megér egy megnézést. A Morrazaal utáni General Motors találkozó. Nagyon tetszett, hogy egy helyen vagyunk, miközben a Delorean a GM-ből nőtt ki, valamint, hogy egy erősen haldokló és egy reneszánszát élő autómárka ilyen közel van itt egymáshoz.

Visszatérve a vacsorára, nagyon jó volt. Finom is volt és mikor megkaptuk a köretet, amit nem egyszerre, hanem kábé tíz perces késéssel hoztak ki bőséges is lett. Olcsó mondjuk nem volt, mert 37 eurot, tehát 10000 forintot fizettem, de hát nem gyakran van ilyen helyen az ember.

Bőven sötétedésig tartott a beszélgetés és a vacsora, egy kicsit megismertük a többeket, majd elaludtunk. Ki kellett pihenni magunkat, mert a másnapért jöttünk.

Másnap reggel korán indultunk. Na jó, nem későn. 8-kor reggeliztünk, fizettünk és lefényképeztünk egy jópofa autót:

Valami régi Citroen. Ismerem a formáját, pontos típust nem tudok, de biztosan kiegészíti majd valaki. Kicsit beszélgettünk a tulajokkal akikről kiderült, hogy hollandok és Leeuwardentől nem messze laknak. Még nem írtam, de az volt a találkozó és a túra indulópontja.

Mentünk is tovább, nem sok szünetet tartottunk, a következő kép az egyik ilyen helyen készült:

Innen már nem voltunk messze a következő megállótól, ahol sokminden jött elő.

Először is kigyulladt a Lambda szonda ellenőrző lámpája. Mikor megláttam, le is álltam a következő megállónal, hogy utánanézzek mi is ez. Mint kiderült ez csak egy amerikai környezetvédelmi előírás, hogy 30000 mérföldenként le kell ellenőrizni a szondát, hogy a kibocsátás megfelelően alakul-e. Ettől boldogan lehet menni bármennyit, de volt viszont egy nagyobb gond is. A motor eleje felől csöpögött valami. Megnéztem a motorolajat és jó volt. Ráadásul nem is csöpögött túl gyorsan úgyhogy annyira nem tűnt veszélyesnek, de azért paráztam. Amikor indultunk, akkor tudtam, hogy a hűtővíz csöpöghet egy kicsit, de csak a légkondi kondenzvizét láttam. Szóval a hűtővízcsöpögést becseréltem olajcsöpögésre. Frankó.

Haladtunk tovább Witten, Dortmund felé. Már említettem, hogy hoztunk egy pólót egy Andreas nevű fickónak, de nem mondtam meg, hogy ki is ő. Andreas egy másik Deloreantulajdonos és az én szempontomból különleges. Ő ugyanis VIN7076 boldog és büszke tulajdonosa. Az enyém ugye VIN7075, tehát a két autó nagyon tesó. A dmctalk-on sisternek, azaz nővéreknek hívják az ilyen közeli rokonokat.

Nagyon jól álltunk idővel, de ezt egy Dortmund előtti dugó elintézte. A GPS szólt, hogy gebasz van és mutatott is alternatív utat amit meg is fogadtunk. Sajnos elég nagy kerülő volt és habár a dugót így kikerültük, egy kupac lassú kisvárosba belefutottunk. Nem nagyon élveztem. Végül visszakeveredtünk az autópályára, majd bejutottunk Wittenbe. Egy egyeztetés után sikerült találkozni, majd megláttuk az autót is.

Itt éppen egy ismerőssel futott össze a pirosnál és gyorsan beszélgettek egy kicsit. :)

Négy évvel ezelőtt vette az autót, amikor is egy roncs volt. Sárga roncs, hogy pontos legyek. Még a visszapillantó tükör is sárgára volt festve és teljesen működésképtelen volt. Andreas négy év alatt újította fel, az utolsó csavarig. Ami azt illeti, látszik is az autón, mert olyan, mintha új lenne. Habár az enyém is jó állapotban van, de az övé sokkal szebb! Igaz pénzben is kábé másfélszer annyit költött el rá, de nagyon jó volt látni és összehasonlítani a két Deloreant. 

Mondott egy érdekes történetet is, miszerint 2005-ben vette meg az autót és Texasban hajózta be Augusztusban. Na ki tudja mi volt Texasban 2005 Augusztusban? Megmondom. A Katrina hurrikán, ami New Orleanst is lerombolta kicsit arrébb. Ez az autó két nappal a hurrikán érkezése előtt hagyta el amerikát. Az utána levő autók már nem voltak ilyen szerencsések, erről pár nappal később meggyőződhettem Ednél. Majd visszatérek rá akkor.

Andreas elvitt még egy kicsit szebb környékre, egy erdős fás helyre, ahol hirdethettük a népek barátságát. Íme az első kézfogás a német és a magyar Deloreanklub között:

Mindenki a saját autója mellett vigyorog. Ez kép már a találkozó végén készült, innen indultunk tovább Hollandia felé. Közben megbizonyosodtam róla, hogy a többi hiba mellé előjött egy másik is. A bal első futómű felől néha nyikorgást hallottam. Nem sokszor, de mint kiderült, egyre többször. Pár nap múlva már többször nyikorgott mint nem.

Ezen a napon már kapcsolatban voltunk Bopatékkal is és mikor mi elhagytuk Dortmundot ők már csak kb. 150 km-rel voltak mögöttünk. Megbeszéltük, hogy valahol még a német részen találunk szállást és ott találkozunk. Mi le is mentünk Isselburgnál a pályáról és megkezdtük legkeservesebb szálláskeresésünket. Két órát bóklásztunk, legalább 10 hotelt, vendégházat megnéztünk mire találtunk egy jót és akkor kiderült, hogy Bopat elnézte a lejárót így ők már Hollandiában szállnak meg. Már nem akartam utánuk menni így külön aludtunk és másnap találkoztunk.

Elindultunk. Komáromban vettem magyar és osztrák autópályamatricát, a hűtővizet és még pár dolgot. Utána beugrottunk még Győrbe a delorean.hu pólókért. Úgy gondoltam, hogy jó ajándékok lesznek Welmoednek (A holland klub főnöke), Andreasnak (Deloreantulaj. Majd második napon megírom), és Ednek (a szervízes). Pluszban még feltöltöttük a Béb telefonját is, hogyha valami van az enyémmel, akkor legyen második. Ez így utólag nagyon jó ötlet volt.

Ez után már tényleg nekilendültünk. Még egyszer megálltunk tankolni olcsó magyar benzinből, aztán tekertünk ezerrel. Már amennyire a sok osztrák, majd kicsit később a német autópályák és főleg azok konstans felújításai engedték. Ezt a képet Ausztriában lőttük:

Ilyen vályúkban kellett menni sok kilométeren keresztül 80 km/h körüli sebességgel. Ezzel több gond is van. Az egyik, hogy alig haladunk, a másik, hogy ha az elől levő autót nézitek, akkor nem túl sok hely van a szélei és a beton között. Na a Delorean annál még kábé 10 centivel szélesebb. Szóval ott egyensúlyozni nagyon szopás. Sokkal fárasztóbb 5 kilométer itt, mint 50 rendes úton. Ezen a napon elég jól haladtunk, habár ezek a részek eléggé lassítottak. Még az osztákoknál elértem az 52000 mérföldet az autóban.

A sebesség amit az óra mutat is kb. az átlagsebességünket mutatja. Kicsit alámér, ezért általában 120 körül mentünk. Az autó egész nap jól viselkedett, semmi gondunk nem volt vele. A fogyasztáson mondjuk meglepődtem. Egész úton kiszámoltam tankolásokkor a fogyasztást és itt mértem az egyik legjobbat ami 8,2 liter / 100km volt. Szerintem nagyon jó, főleg egy lassan 30 éves autótól.

Elég hamar nekiálltunk szállást keresni, úgy terveztük, hogy Nürnberget elhagyva az első helyen leállunk és szerzünk szállást. Ez Erlangen volt, ami mint később kiderült nem volt jó döntés. Ez azt hiszem egy egyetemi város Nürnberg túlzott közelében. Mi inkább valami vendégházat vártunk volna, de a GPS mindenféle hotelekhez vitt. Itt általában nem volt szabad hely, valamint az áraik is eléggé durvák voltak. 120 euro / éjszaka kettőnknek. Nagyon sokalltam és egy jó másfél órás szerencsétlenkedés után ideges lettem, aztán visszamentünk az autópályára. Kicsit eltávolodtunk és a GPS mutatott is egy hotelt Pommersfeldenben. Ezt:

Aha. Biztos szép, de lehet, hogy a 120 eurós ár is baráti lenne itt. Inkább átmentünk az út túloldalára és találtunk egy gyönyörű 70 eurós szállást itt:

Tipikus vendégház kicsit többfajta stílussal berendezve, mint kéne, de olyan takarókkal, amiket a Béb azóta is emleget. :) A képen elrejtve egyébként egy Delorean is található. :)

Végül itt megszálltunk és ki tudtuk pihenni Erlangent és az útfelújításokat. Este egy kis séta után már 9-kor aludtunk. Jól esett.

Kicsit felborítom a kronológiát, mert ezt a bejegyzést hivatalosan még egy gyönyörű szivargyújtós történet kéne, hogy megelőzze, de inkább cserélek és Hollandiát előrébb hozom amíg még emlékszem és a többi témát későbbre halasztom. 

Szeptember 16.-án indultunk, de már előző nap hazamentünk összerakodni, kicsit rendberakni a Deloreant és úgy általában kipihenni magunkat. Pár dolgot beszereztünk, ami szükséges volt az úthoz. Mielőtt a szokásos felszerelést bepakoltuk volna, a következő - zömében újonnan vett - cuccok kerültek az autóba:

- Poroltó: Nem mai gyerek az autó, ráadásul farmotoros és van hajlama a túlmelegedésre. Ilyen hosszú útra szükséges szerintem. 5000Ft, nem vészes.

- Szerszámkészlet: Bármi bedögölhet és lehet, hogy még én is rájövök mi az. Szívás, ha éppen egy szerszám hiánya miatt kell autómentőt hívni. 15000Ft, nem a legnagyobb.

- Hűtővíz, motorolaj: Úgy indultam el, hogy az előző héten kicsit csöpögött a hűtőm. Tettek bele hűtőtömítőt, de hátha mégsem hat, így jobb, ha van velem hűtővíz újratöltésre. 2500Ft.

- GPS: Jó poén a térkép, de azért a GPS okosabb. A GPS-es és a szivargyújtós kalandjaimról majd később írok, mint említettem. Változó, ez 60000Ft volt. Sok, de hosszú távú befektetés és ha emiatt nem tévedünk el, akkor lassan a benzinben visszahozza az árát.

Megvolt minden, néhány dolgot már kedden bepakoltam, majd szerdán a rendes cuccaink is bekerültek. Deloreanbe pakolni nem egyszerű. Kevés a hely és ráadásul annak is elég hülye a formája. Több bőröndöt próbáltunk ki az autóban, de egyik sem fért be, mert túl magas volt. A végeredmény két félig pakolt sporttáska lett. Így:

A két táskát minden indulás előtt lapítottuk, majd úgy csuktuk le a csomagtartó tetejét. Legelőre középre kerültek még a hűtővizes palackok.

Itt megemlítem, hogy nem szabad nagyon pufira rakni a csomagtartót és leerőltetni a tetőt, mert ez segítheti a csomagtartó teteji X kialakulását.

Előre szépen befértünk, de volt még cucc bőven, ezek mentek hátra a hátunk mögé. Az így nézett ki:

Szépen tele lett itt is. A poroltót közelre raktam, hogy kéznél legyen, ha kell.

Ezen felül még mindig voltak dolgaink (ennivaló, innivaló stb.), ez ment a Béb lábához. :)

Ezek úgyis elfogynak idővel így nem fognak zavarni, de mivel Nyugat Európa nem az olcsóságáról híres, egy kis pénzt legalább az első napon spórolunk.

Beindítottam a gépet és kigördöltünk. Minden jó volt és működött, a következő részben jön az első ( és talán a második ) nap.

Kedden este fél 11-re megérkeztem. Az autó jól viselkedett, néhány kisebb hibát és egy túlreagált közepeset kivéve minden gond nélkül vette az akadályt. Ma hétfői napot tartok és jövő hétfőn kezdem a Holland kalandokat. Szerdán folytatom, pénteken meg majd meglátom mi lesz. Szóval a lényeg, hogy szerintem egy kicsit fel fog borulni a megszokott rendszer és igyekszem megírni a túrát addig amíg nagyjából frissek az élmények. 8-10 részre számítok.

Itt az idő, a héten indulok Hollandiába. Szerdán reggel szedelődzködünk, aztán uccuneki. Csütörtökön Bopaték jönnek utánunk és remélhetőleg jövő hét szerdán érkezünk haza. Ez azt jelenti, hogy a blog pihen kábé egy hétig, mert nem tudom hogyan lesz netem. Lehet, hogy néha egy pár minimál bejegyzést sikerül írnom, de én nem bíznék benne. Más nincs, remélhetőleg nagyobb gond nélkül megjárom.