Élet egy Deloreannel

Az egész Februárban kezdődött. Egy átlagos reggel jöttem munkába Győr felől, amikor Győr külvárosában egy csaj nekijött szegény Passatom jobb hátuljának. Mindenki megúszta egy kis ijedséggel, de a Passat jobb hátsó futóműve elgörbült és hát festeni is kellett. A futóművet már régebben kicseréltettem, a festés viszont Április 28-30-ig tartott. Egy napra simán kérek kölcsön autót, de azért három napra nem egyszerű, ezért egy kis gondolkodás után úgy döntöttem, hogy miért van a Delorean, ha nem azért, hogy használjuk? Így lett napiautó Kedd reggeltől Csütörtök délig.

Ez azért felvet néhány problémát. Ez nem egy olyan átlagos autó, amit estére simán kint hagyok őrizetlenül a parkolóban, ezért mindkét éjszakára helyet kellett neki szereznem. Nap közben nem volt gond, mert a cég és közvetlenül az őrök előtt volt. Sajnos valamit nagyon benéztem, ezért erről csak egy különlegesen szar minőségű képem van.

Persze naponta többször is ránéztem, de azt hiszem ez természetes. Nem is volt semmi gond. 

Első este egy haveromék udvarában aludt csillaggarázsban. Aznap este lett is egy baromi nagy zuhé, ami meg is látszott rajta, de nem koszolódott el, csak szépen lemosta az eső.

Másnap este ennek a haverom haverjának a garázsában éjszakázott. Na az durva volt, mert azt a garázst normál méretű autókra tervezték. Jobbra-balra kb. öt cm volt beálláskor és az ajtót sem tudtam teljesen felnyitni egy szekrény miatt, úgyhogy érdekes volt a ki és beszállás. Ennek ellenére sokkal nyugodtabb voltam, mint előző este.

Most pedig az autóval kapcsolatos élmények:

- Miután minden nap éppen akkor mentem, amikor a bogarak is a legnagyobb lendülettel fejelik le a szélvédőket, ezért az autó elején három milliméterenként jöttek a bogártetemek. Minden reggel ezek letakarításával kezdtem. Ez a lökhárítókat és a lámpákat jelenti, mert az ablakon alig volt néhány. Gondolom a nagyon nagy dőlésszöge miatt.

- Az autó nagyon jó ezen a távon, amin használtam. Kényelmesen lehet 110-120 km/h-s utazósebességgel haladni vele, bár a kátyúkra figyelni kell, mert nagyot ütnek.

- Városban is jó volt, még parkolni is tudtam vele, bár a holtterek nagyon durvák. Oda kell figyelni. Ez a kép Kedden készült, mielőtt elmentem pár városbéli teendőmet intézni.

- Az autó hangos. Na nem a motorzaj, mert az nagyon kellemes, hanem inkább a szélzaj. Ennek nagy része biztosan az ajtóm miatt van, úgyhogy azt meg kell javítanunk, nincs mese. A kerékzaj is hallható, de szerintem a szélzaj durvább. Ez azt jelenti, hogy 120-as tempónál a halk beszélgetést már nem lehet érteni, kicsit jobban ki kell ereszteni a hangunkat, hogy érteni lehessen.

- Más nem jut az eszembe, simán lehetne napiautónak használni ezeknek a gondoknak a figyelembe vételével. Biztos, hogy fogom is, ha szükség lesz rá.

Először egy kiegészítés még a szerdai szerelőnaphoz. Nem írtam le az egyik legnagyobb poént, ami történt. Amikor a kézifék környékét szedtük szét, McFly talált néhány dolgot. 

- Egy nagyon régi, már elszíneződött McDonaldsos cukroszacskót.

- Egy rozsdás 1973-as negyeddollárost.

- Egy babot.

A zacskót elraktam, a negyeddolláros ezentúl az autóhoz tartozik, a bab pedig nem lepett meg, mert már máskor is találtam az autóban, csak már elhagytam. :)

A másik, hogy most hétvégén - mint írtam már - sokat fogok mászkálni. Pénteken Gönyű Győr vonalon mozgok, Szombaton pedig veterántalálkozó Komáromban.

Plusz múlt pénteken eszembe jutott még valami, de azt elfelejtettem. Előfordulhat, hogy majd még megírom ide, ha fontos.

1982 augusztus: A csődbiztosnak nagy ötlete támadt. Azért, hogy a dokkokon álló autókat vonzóbbá tegyük azzal, hogy újabbnak látszanak, újrasorszámozzuk az összeset. Minden eddigi kiosztott sorszámhoz hozzáadunk 5000-et és kész. Szóval elkészültünk a 15000-es sorszámú '83-as évjáratú autókkal. Ha már ilyen átverésekhez kell folyamodnunk, akkor szerintem nincsen sok remény. Itt a múlt havi utasítás:

1982 szeptember: Befejeztük az újraszámozást. Kicsit foghíjasan, de 17170-ig jutottunk. Bejelentették, hogy októberben bezár a gyár. Lehet megint munkát keresni. Szép álom volt. Találtam egy képet tavalyról ahol John nézi a gyártósort.

1982 október 20: Bezárt a gyár. Az utolsó munkást is kirúgták. Mindennek vége.

1982 október 21: Azt hittem ennél nem lehet rosszabb. Otthon ülök, nézegetem az álláshirdetéseket, közben megy a TV. Egyszercsak John Deloreant mutatják, ahogy bilincsben viszik. Azt mondják, hogy tegnap előtt elkapták kokaincsempészésért. Micsoda? Ez most mit jelent? Beszéltem a többiekkel és senki nem tud semmit. Két verzió tűnik valószínűnek. Az egyik, hogy ebből tartotta fent a gyárat, a másik pedig, hogy ebből próbált pénzt szerezni, hogy átvészeljük ezt a nehéz időszakot. Akárhogy is volt, remélhetőleg hamarosan többet tudunk.

1982 november: Elárverezték a gyár összes berendezését és a maradék alkatrészeket. Összeszedtek mindent és egy KAPAC nevű amerikai cég vette meg a teljes raktárkészletet. A gépeket széthordják a világban, a céges autókat is elvitték. Teljesen lecsupaszították a gyárat az egész hónap alatt tartott árveréssorozat alatt. Ennek ellenére sokmillió dolláros mínusszal zárta a gyár a működését. Johnról csak annyit hallani, hogy kifizette az óvadékot és otthon várja a tárgyalását. Azt mondják akár 15 évet is kaphat ha bűnösnek találják.

1982 december: Néhány embert visszahívtak, és összerakták az utolsó Deloreaneket. 20000-es sorozatszámot kaptak és a KAPAC intézte. Sokat nézegetem a régi fotókat. Ez '81 húsvétján készült:

Már nem emlékszem az okára, de az biztos, hogy érdekes fejet vágnak rajta az emberek. Remélem John tisztázni tudja magát a vádak alól.

Folytatom a szerelőnapos történetet, megéri olvasni. :)

Ott tartottam, hogy összeszereltük a jobb ajtót, miután megcsináltam a szükséges képeket egy elkövetkező blogbejegyzéshez. Persze ez sem ment egyszerűen, mert azok a pöckök amik felfogják a kárpitot, pár helyen kicsit el voltak görbülve és egy drótból készült célszerszámmal kellett őket helyrehúzni. Miután Mentossal tönkretettük komplett ujjszerkezetünket nyugodtan dőltünk hátra legalább egy percre, de már jött is a következő dolog.

A sofőr oldali ajtón van egy kis joystick, amivel a tükrök mozgathatók. Ennek a helyén a másik oldalon egy műanyag takarólemez van, ami ha nem vigyázunk bele tud esni az ajtóba. Mondta is azt hiszem a McFly, hogy vigyázzak vele, de addigra már koppant is az ajtó alján. :) Innen volt egy jó negyed órám, mire két csavarhúzóval kihalásztam. Mondjuk a hangulatot megalapozta a következő momentumhoz. Nekiestünk a jobb oldali ablakmotornak.

Ezen van egy csőszerű alkatrész amiben az ablakmotor tologatja az ablakmozgató baszt. Nálam ez meg sem moccant. Megpróbáltuk szétszedni elősször ésszel, majd erővel. Így:

Nem jött szét. Szétszedtük a motorrészt is és látszott, hogy eléggé be van állva, de talán széthúzható. Küzdöttünk ezerrel, kapartuk, húztuk, de semmi. Gyengék voltunk hozzá. Itt jutott eszembe a nap ötlete.

Van itt nekem 110 lovam, Passat a neve. Meg van itt egy szép fa is. McFlynak meg volt kötele, tehát nekiálltunk összeapplikálni a cuccokat.

Szépen lassan elindultam és a betokosodott motor nagyon sokáig állta a sarat, de aztán engedett. Sajnos a műanyagrész törött szét először, de utána legalább már meg tudtuk nézni, hogy tényleg be volt rohadva az egész, tehát 100% használhatatlan és javíthatatlan volt. Valószínűleg beázott egyszer valamikor régen.

A képen a bal oldal a normális, a jobb oldal pedig a már szétrohadt rész. Sajnálatos dolog, de legalább aznap is tanultunk valamit és nagyon élveztük. :)

Ezután összeraktuk a műszerfalat, amin most már minden világít.

Mint később kiderült, a reflektor lámpája viszont most már nem, de nem lehet semmi sem tökéletes. :)

Ezután már eléggé éhesek voltunk, ezért rendeltünk pizzát, amíg pedig ideért, nyomtunk egy gyors Quake 3 partyt, mert a kockaság az úgy tűnik a vérünkben van és a notebookot senki sem hagyta otthon. Az eredmény nem publikus, de az biztos, hogy wireless hálózaton azért nem a legjobb játszani. Elég sokat laggolt. 

Következett a nap neheze, a bal ajtó újbóli beállítása. Sokat nem tudok róla írni, körülbelül ugyanaz a forgatókönyv ment le, mint Novemberben. Volt, amikor tökéletesen illeszkedett, de amikor beraktuk a teleszkópot, akkor az félreállította, próbálkoztunk az ajtó elején állítani, de nem nagyon ment. Talán a torziós rugón kéne egy kicsit tekerni, de ahhoz sem szerszámunk, sem bátorságom nem volt. McFlyt tényleg csak a szerszám hiánya tartotta vissza. A végeredmény az, hogy semmi sem történt, csak megint küzdöttünk vele pár órát.

Végül már csak a szokásos tesztkörök voltak hátra, Mentos és McFly ketten is elmentek egy negyed órás körre, mert mondtam nekik, hogy úgy szeretném kívülről is látni az autómat menet közben. Szerencsére beleegyeztek. :) Volt még némi dumálás, egy könnyes búcsú és az örökbecsű idézet, ami most nagyon szépen ideillett:

Jó mulatság, férfi munka volt.

Mára nincsen semmi bejelentenivalóm. Hétvégén nem mentem az autóval, de remélhetőleg most hétvégén sikerülni fog. Május 23. lesz majd a következő fontosabb dátum amire oda kell figyelni. Az egyik, amit már említettem, hogy akkor lesz egy találkozó Komáromban. A másik pedig, hogy akkor lesz 1 éve, hogy beültem a Deloreanembe. :) Kéne valami bulit szervezni...

Néha majd írok valami Deloreanes idézetet és a fordítását ilyenkor, amikor nincs semmi érdekes. A mai:

- Owning a Delorean is like riding a roller coaster with your wallet open.

- Deloreantulajdonosnak lenni olyan, mint nyitott pénztárcával hullámvasutazni.

Azt hiszem nem kell magyaráznom.  Eleinte nem gondoltam volna, de most már alátámaszthatom az idézet aktualitását.
 

1982 március: Teljesen leállt a gyártás. A csődbiztos vezetése alatt próbálja a vezetőség újraindítani a termelést. John Delorean ismét itt van és nyugtat mindenkit, hogy ezek csak átmeneti nehézségek. Ennek ellenére megkezdődtek az elbocsátások. Néhány autó még a soron van, csak be kéne fejezni őket. Persze nincs értelme, mert a gyár udvarán is sorban állnak az autók.

1982 április: Szomorú látni a félkész autókat. Szívesen befejeznénk ingyen is, de nem lehet.

1982 május: Befejeztük azt a néhány soron lévő autót. Johnnak sikerült megállapodnia a csődbiztossal és néhány befektetővel. Úgy tűnik minden rendbejön. A levelének a másolata kikerült közénk is.

Kiváncsian várom a Júniust.

1982 június: Semmi sem történik. Gyártás nincs, dolgozni megint nem kell menni, habár a munkaszerződésem még nem bontották fel. Néhány barátomat már kirúgták, de azt mondják a körülményekhez képest nagyon emberségesen mentek a dolgok.

1982 július: Iratokat rendezgettünk unalmunkban és John egy kidobott mappáját is átnéztük. Rajzokat találtunk a jövőbeli tervekről. Négy üléses sedan, toll és mindenféle. Szörnyű volt látni és tudni, hogy mindez már nem valósulhat meg.

Nem tudom meddig tart még ez a vergődés. Ennek így semmi értelme sincs. Már alig vagyunk.

Sokat gondolkodtam, hogy miről írjak ma, mert annyi témám van. Napiautóztam is, szerelőnap is volt, egyéb túrákat is csináltam, szóval téma lenne. Végül a szerelőnapos bejegyzés mellett döntöttem, mert csak. Szóval akkor Május 2, megint szerelés.

A fórumon már régen meghirdettem a szerelőnapot, de elég kicsi volt az érdeklődés. McFlyra mindig lehet számítani és szerencsére Mentos is meg tudta oldani a jövetelt, én pedig alap voltam. Így hárman álltunk neki a szerelésnek és nyugodtan mondhatom, hogy ennél nagyobb ökörködést még nem rendeztünk a klub keretein belül. :)

A nap előbb egy régi ismerőssel kezdődött amíg a szerelők meg nem érkeztek. Még az Amerikai Autóstalálkozón ismerkedtem meg vele és azóta terveztük, hogy összefutunk, de valami mindig közbejött (családi és egyéb program, hóvihar, ilyesmi). Most végre sikerült találkozni és egy kisebb teszt után velünk is maradt egy darabig. Neki köszönhetőek a mostani jobb minőségű képek.

Végül két fronton támadtunk. McFly szétkapta a műszerfalat és megjavította a már megint elromlott olajnyomásjelzőmet és a soha sem működött benzinszintjelzőlámpát. A műszerfal relatív egyszerű volt, íme az eredménye:

A benzinszintjelzőlámpa már nehezebben adta magát, mert a tanknál is volt egy szakadás és némi forrasztást kellett eszközölni. Valamint a rárakódott genyát is le kellett szedni a nemtommiről. Így nézett ki a művelet előtt:

Lehet látni, hogy a sárga drót balra tekeredik ahelyett, hogy szépen a többiek mellett lenne. McFly megoldotta, mint Dévényi Tibi bá' 20 évvel ezelőtt.

Én közben takarítottam a műszerfalat és visszaragasztottam néhány helyen a bőrt. Közben McFly is visszaért és bütykölt egy kicsit. 

Közben Mentos lelkesen bontotta a jobb ajtót két okból is. Az egyik, mert meg akartuk nézni, hogy az ablakmotornak mi lehet a baja és hogy össze tudjuk-e rakni, valamint Dubniczkia kérésére meg kellett nézni az ajtóba írt szövegeket, hogy aztán azokról is írhassak egy postot majd egyszer. Elég sokáig tartott, pedig én is igyekeztem segíteni, nagyon tartotta magát. Ilyen lett Mentos boldog fejével egyetemben:

Végül a műszerfal jó lett, a jobb ajtó visszaszereléséről, a bal ajtó újbóli szétszedéséről és a már említett marhaságokról majd a folytatásban írok.

Ezen a héten jól kijártam magamat. Kábé 400km-t tettem bele a Deloreanbe. A terv szerint úgy lett volna, hogy Kedd déltől Szerda délig nincs meg a Passat, de aztán Csütörtök lett belőle. Szóval majdnem három napig a Delorean volt a napiautóm. Nagyon élveztem, majd egy Szerdai bejegyzésben megírom milyen volt. 

A Passat fényezésének volt egy olyan pozitívuma, hogy megint meghívtak egy találkozóra. Ez a komáromi veteránklub rendezvénye lesz május 23.-án. Ha bővebbet tudok, majd mondom.

Aztán hétvégén megvolt a szerelőnap is. Erről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Az a sok baromságot amit csináltunk elmondani nem lehet, de azért majd Szerdánként ez is jön. :) 12 órás volt a szerelés, szóval szerintem két részben fogom megírni.

Kicsit idő előtt folytatom a sorozatot, mert holnap fogalmam sincs mi lesz még. Szóval:

1981 december eleje: Sok dolog történt.

- A jó, hogy elkezdtük az 1982-es sorozat gyártását. Módosult az antenna helye és a csomagtartó is. Nekem a régi csomagtartó jobban tetszett, de így kevesebb lesz a selejt. A minőség pedig már tényleg megfelelő. Van még javítani való, de már vannak olyan megbízhatóak a Deloreanek, mint az összes többi autó. Sőt! Hamarosan a legjobbak leszünk.

- A rossz, hogy Amerika északi részén annyi hó esett, hogy katasztrófa sújtotta területté nyilvánítottak sok államot. Az elmúlt hónapban alig adtak el autót. Főleg, mert még a recesszió is mélyül.

1981 december vége: Régóta nem láttuk John Deloreant. Azt mondják, hogy sok más céget is vett és most buszokkal, hókotrókkal foglalkozik. Attól tartok itt lenne rá szükség, mert az eladások tulajdonképpen leálltak és a cég összes pénze az autókban áll. Azok pedig a dokkokon. Boldog Karácsonyt!

1982 január eleje: Láttam az egyik aranyból készült Deloreant! Kettő készül belőle, mindkettő American Expresses vásárlóknak. Ezek az autók már tényleg a fényűzés netovábbjai. Ha a "sima" Delorean gyönyörű, akkor erre nincsen szó!

1982 január vége: Azt mondják nagy a baj. Az eladások még mindig panganak, a termelést is visszavettük erősen. A következő hónap kritikus lesz.

Hogy minden még rosszabb legyen, már mindenki tud a cég rossz helyzetéről a városban. Emiatt pedig megint tüntetések kezdődtek az angolok ellen, mert úgy gondolják, hogy direkt tették tönkre a gyárat, mert féltékenyek voltak ránk. Pár gyökérnek sikerült bejutniuk a gyár területére és jópár irodát felgyújtottak. Nagyon sok fontos dokumentum elégett, de sokmindent tudtunk reprodukálni.

1982 február: John Delorean megint itt van, de nem hozott jó hírt. A gyár csődvédelmet kért és próbál az angol kormánytól pénzt kérni a túléléshez. Hol rontottuk el?

Kicsit megkésve, de azért megírom ezt is. Ez még szintén a Tuningshowhoz kötődik, mert annak harmadik napján történt, amin nem voltam ott. Valahol talán már írtam, de mivel falusi vagyok, ezért nálunk még divat a locsolkodás és a Deloreant nem lehetett kihagyni egy ekkora buliból. :)

Reggel egész korán indultunk, körbejártuk a fél megyét, erről nem is beszélnék, inkább az akkori és az azóta tapasztalalt dolgokról.

- A leghamarabb arra figyeltem fel, hogy más az autó hangja. Kicsit mélyebb és kicsit bugyborékolóbb. Nekem tetszik. :) Valószínűleg a gyertyacsere miatt van.

- Úgy ahogy a következő dolog is, hogy szerintem egy kicsit csökkent a fogyasztás. Na nem kell túl sokat várni tőle, de mondjuk 12 liter helyett 11 litert evett. Nem sok, de azért észrevehető. Erről a Darwin díj című film egyik jelenete jut az eszembe amelyikben egy fickó vesz egy bazinagy terepjárót, mire a haverja megkérdezi, hogy: - Na és mennyit eszik? Erre pedig a frappáns válasz: - Kit érdekel?

Így vagyok vele én is. Ennek az autónak a fenntartásában a benzin messze nem a legmagasabb tétel. A biztosítás, a szerelések mind sokkal többet elvisznek. Viszont az élvezeti értéket a benzin adja, szóval érdekesség a fogyasztás, de: -Kit érdekel?

- Írtam, hogy voltam még egy szerelésen is, ahol a fékeket kicsit rendbecsapták. Valóban, azóta nem ráz amikor fékezek. Ez jó. Viszont a Passathoz képest ráz a kormány, de ezt én a szervó hiányának tudom be. Emiatt olyan jó közvetlen a kormányzása.

Mivel képek nem készültek erről a pár napról, ezért megint egy szép konzervképet rakok fel két frankó csajról, hogy az is legyen. Zsuzsi és a Delorean. :)

Igaz volt már, de most valahogy megint megtetszett ez a kép.