Élet egy Deloreannel

Agárd megvolt, majd írok róla beszámolót. Egyelőre még a túlélésért küzdök. "Egyebet nem tudok mondani, kérem kapcsójja ki!"

Nagy örömömre megint elmélkedhetek egy kicsit a VINhez kötött változásokon, ezúttal az antennákkal kapcsolatban. Felteszem hát a kérdést: Hány fajta antennatípusa volt a Deloreaneknek? Aki hármat mondott az majdnem jó, de teljesen mégsem. Mert valóban három helyen volt antenna, de összesen négy vagy öt működési elv szerint működtek.

Az első, alapverzió a szélvédőbe integrált antenna volt. Kívülről nem látszott, nem bontotta meg az autó összképét és tökéletes is lett volna, ha a rádióvétel nem lett volna olyan rossz miatta. Ha valaki elhagyta a jó vételű nagyvárosokat, akkor nagyon hamar elment a jel és a rádió használhatatlanná vált. Ezért döntött úgy a DMC a 3200-as VIN környékén, hogy szükségmegoldásként a jobb első acélelemet átfúrva, ott vezet ki egy antennát, ami aztán már jó vételt biztosít. Ide először egy fix antennát szereltek, ami már jól működött. Később aztán, valamikor a 6000-es VIN környékén újabb változás érkezett és a fix antennát lecserélték egy manuálisan kihúzhatóra. Aztán jött az 1982-es modellév, a 10000-es VINek és új megoldás, a bal hátsó automatikus antenna. Ebből is két verzió volt, bár működésük csak minimálisan tért el, ezért egyben lehet őket kezelni.

Na és itt jön a történetben egy tipikus DMC-s csavar. Nem lehet meghatározni a kimondott váltási VINt egyik helyen sem, mert az antennák beszerelése egy hosszú átmeneti időszakon keresztül történt, ameddig két vagy három megoldás is jelen volt egyszerre. Ez annak köszönhető, hogy mikor kitaláltak egy változást, azt azonnal elkezdték beépíteni amint elkészült, de azért még a régi készletet is kifuttatták. Néhány esetben még az is előfordult, hogy egy fix antennás autó olyan szélvédőt kapott, amiben volt még egy bónusz be nem kötött antenna vagy éppen olyan, mikor már automatikus hátsó antenna volt az autón, de kifúrt és ledugózott acélelem volt rajta.

Tehát az első 3200-as határ az inkább úgy 2500 és 3500 között történt, a 6000-es VIN környékén pedig vannak fix antennák, manuálisan mozgatható antennák és már automatikusak is. A 10000-es VINtől már elméletileg rendbe jött a helyzet, mert csak hátsó automatikus antennákat szereltek be, de azért itt is volt egy általam nem értett műszaki változtatás. Bár ez legalább a külalakot nem érintette. Ehhez még hozzájön a kazettás egység és az óra megléte vagy nem megléte is, amik szintén 1981 végén változtak. Ezek miatt mondta Nick Sutton, hogy a '81 októberben és novemberben gyártott autók között nem volt két ugyanolyan. Valami kis különbség mindegyiken volt a többihez képest.

Emiatt aztán már alapból is elég kevert volt a gyárból kijövő autók kinézete, de erre még a QAC és a viszonteladók is rátettek egy lapáttal, pusztán önszorgalomból, mert volt hogy ott is elvégeztek frissítéseket, javításokat. Végeredményként szerintem a Delorean szépségversenyeknek a legnagyobb problémája lehet az antenna elhelyezése és annak eredetisége.

Azt hiszem ez már szokásnak mondható, hogy ha végzek egy nagyobb kirándulásommal akkor utána mindig szervizben állok meg. Hollandiából a sebváltó, Írországból szintén sebváltó olajfolyása plusz hűtővíztartály, München után mondjuk nem volt semmi, de most megint sebváltó és hűtővízcsöpögés. Azt hiszem az autó hibái elég konzekvensek.

Előbb viszont egy kis összefoglaló az útról. A teljes táv körülbelül 1800 km volt, ami - nem Írországhoz viszonyítva - átlagosnak mondható. Ez alatt az egy indulási anomáliát levéve nem volt műszaki probléma és a fogyasztás az összes tankolásnál 9,5 l/100 km -re jött ki. Ez mondjuk elég érthetetlen, mert igencsak különböző részekből állt össze az út, de van rá egy esetleges magyarázat. Az odaút és visszaút autópályás 9,5-es fogyasztása nagyjából érthető, mert légkondival mentünk elég változatos tempóban. Az olasz autópályás 9,5-es fogyasztás kicsit sok, mert nem volt légkondi, de cserébe a padovai és veronai 9,5-es fogyasztás nagyon kevés, mert végig dugóban álltunk. A 13 sokkal reálisabb lett volna. Szóval egészében véve minden oké, valószínűleg egy tankolásnál nem tankoltam tele rendesen az autót.

Na de akkor vissza a szerelésekre. Odaértem a szervizbe és megmutattam a vízhibámat, elmondtam az indítási gondot és újra előhoztam a sebváltó olajfolyását, majd elmentem haza. Kb. egy hétig hagytam ott az autót, mert nem kellett különösebben, ez alatt sikerült elérni némi haladást. A beindulási hiba eltűnt magától, gondolom a kiszáradás miatt, szóval azzal nem csináltak semmit. A sebváltóhoz vittem extra alkatrészt, amivel sikerült megcsinálni. Komolyan. Most már tényleg.

A hűtővízzel meg nem jutottak semmire, mert amíg ott volt az autó, addig nem folyatott semmit. Ez végül is érthető, mert nekem az 1800 km alatt 1 litert kellett rátölteni, ezért a folyás a kb. 5 kilométeres tesztvezetés alatt nem feltétlenül jön elő. Viszont mivel én már láttam a gondot, ezért tudtam, hogy mit kell nézni ilyenkor. A kupak rugó alatti részén van egy tömítés. Ez rányomódik a tartály teteje és a betöltőnyílás közötti karimára és így zár. Volt egy gyanúm, hogy itt lehet a gond és itt nem zár rendesen a rendszer. Emiatt pedig itt kipárolog a 80 fokos víz. Úgy gondoltam, hogy az előbb említett karimában álló hűtővíz szintén ezt az elméletet erősíti. Emiatt vettem az Edtől egy kupakot, becsavartam, majd elmentem Olaszországba. A helyzet nem változott, ezért felmerült, hogy esetleg a tartály a gyártáshibás. Hogyan lehetne ezt megoldani? Hát mondjuk így:

Kerestünk egy olyan gumigyűrűt, ami ráillik a tartály és betöltő rész közötti karimára, rácsavartuk így a kupakot, majd elindultam haza. Hazáig egy pár csepp még kijött, valószínűleg a még csőben levő víz, aztán másnap elmentem a Sokadalomra, amit aztán megjártam egy csöpp hűtővíz elvesztése nélkül. Még egy félelmem van, hogy nem túl vastag-e a gyűrű, mert akkor előfordulhat, hogy az előírt 15 psi (1 bar) nyomás helyett csak nagyobb nyomáson nyit a rendszer és emiatt eldurran valami kevésbé erős cső. Emiatt még valahol kell egy nyomástesztet csinálnom mostanában, ha el nem linkeskedem.

Tehát elmondhatom, hogy négy év után sikerült elérnem, hogy semmi sem folyik az autóból.  Furcsa érzés. :)

Pár éve már tervezem ezt az agárdi találkozót, de úgy tűnik, hogy idén el is jutok. Vízpart, amcsi gépek, jó banda, rakenroll, ordítva hányás. Jó lesz, na. Akit érdekel egy ilyen kulturált rendezvény az jöjjön!

Mostanában elég sok helyen találkoztam Deloreanes videókkal amiket kár lett volna magamnak meghagyni, ezért megosztom őket itt is. A legfrissebb jön először, bár a többi sem régi:

Ragasztószalagból készült Delorean

Sajnos beágyazni nem tudtam, ezért csak linkként rakom fel ide. A elején van egy kis reklám, de aztán már meg is lehet csodálni a címben szereplő Deloreanutánzatot.

Aztán egy kisfilm, amiben egy tudós időgépet épít egy Deloreanből. Igazán eredeti ötlet, nekem eszembe nem jutott volna.

Aztán egy hete volt a párizsi repülőkiállítás, ahol az egyik kiállító egy Deloreannel mutatta be, hogy a jövő elérkezett:

Ezeken kívül pedig ismét van pár klip, amiben a Delorean is szerepet kap. Mivel egyik sem tükrözi zenei ízlésemet, ezért csak linkeket közlök, nem ágyazom be őket. Fú, de szemét vagyok.

Mostantól kicsit felgyorsul a leírás, mert a kirándulásnak ez a része már sokkal lazább lett. Habár élmény és mondanivaló lenne sok, mivel az autó nem játszik központi szerepet, ezért kicsit visszafogom magam. Ott hagytam abba, hogy elindultunk Verona felé. Az odaút nem volt különösebben eseménydús, de hasonló volt mint amikor a müncheni túrán mentünk a német vidéken. Lassan, 50-90 körüli sebességgel haladtunk, néztük a tájat, élveztük a jó időt (és a kisebb záporokat) és úgy általában jól éreztük magunkat. Nagyon szeretem ezt az állapotot. Az meg külön jó volt, hogy mivel nem a pályán mentünk, ezért nem kellett átjönnünk megint az egész városon, hanem az út, egyenesen a kinézett szállodánkhoz vitt.

Ahol már várt minket a szoba és a garázs. A garázs pedig megér egy említést, mert a le és feljutás rettenetes volt. Nagyon szűk és csúszós volt a felülete, a nap félig odasütött, szóval abszolút érzésből lehetett csak le és felmenni, mert látni alig lehetett valamit. Szerencsére nem lett gond, de a gumik csikorogtak rendesen.

Maga Verona pár szóban azért megér egy említést, mert nagyon jó város. Elég sok mindent megnéztünk a bő egy nap alatt míg ott voltunk. A városban csak simán sétálgatni is nagyon jó, az utcáknak igazán kellemes a hangulatuk. A híd, - Ponte Pietro - nekem nagyon tetszett, az Arénáról és a kötelező római jelmezes katonákról nem is beszélve. Megnéztük a Rómeó és Júliából az erkélyt, ami persze nem az, de mivel mi is átlagos turisták voltunk, ezért nem szabadott kihagyni. Persze a népek folyamatosan tapogatták szerencsétlen Júliát, ami miatt meg is említettem, hogy nincs még egy nő a világon (még ha szobor is), akinek a mellét ennyien tesztelték le, mint ezét a szerencsétlen (elméletileg) szűzies lányét. Ez után felmentünk a város tetejére, a Castel San Pietrora és ott leültünk egy kis időre kipihenni a ki tudja hány kilométer gyaloglást. Szép kilátás nyílik a városra, megérte felszenvedni magamat a sok lépcsőn. 

Innen már csak a hazaút volt hátra, majd másnap az Aréna belsejének megnézése után a tényleges hazaindulás. Ezt persze csak úgy általában mondom, mert még volt pár nap időnk, de az biztos, hogy Veronánál és a Garda tónál ezúttal nem mentünk messzebbre. Úgyhogy összeszedtük magunkat és vissza Lignanoba. Ahova elég korán odaértünk, kivettünk egy szobát a korábbi hotelünkben és levonultunk a tengerpartra. Aztán másnap is. Ismét sok gyaloglás, sütkérezés a napon, valamint minden elvárásoknak megfelelő cselekedet ami ilyen helyzetben elvárható. 

Erről sokat írni nem lehetne, de a Delorean azért kitett magáért. Éppen megérkeztünk Lignanoba, leállítottam az autót és megnéztük a Sabbiadoro Campinget, ahol kb. felnőttem és miután végeztem az új teknősök és piros halak leltározásával beültünk és az autó nem indult be. Pontosan az a hiba és jelenség, mint Írországban. Próbáltam újra és megint nem, aztán harmadikra vagy negyedikre beindult és onnantól megint jó volt egy darabig. Ez után még egyszer jött elő a hiba ha jól emlékszem, amikor megálltunk hazafelé Ausztriában tankolni. Sokat gondolkodtam, hogy mi lehet az oka, de megint csak az esős időjárást okolom. Érdekes, hogy vannak ilyen jellemző Deloreanhibák, ez pl. majdnem a "hot start issue", de mégsem az. Melegen mindig indul, hidegen mindig indul, amikor olyan "félmeleg", tehát hagytam mondjuk 10-15 percig állni, akkor jön elő. Van egy olyan érzésem, hogy most megint nem jön elő a gond a következő esőig, de majd igyekszem figyelni.

Mikor végeztünk a másfél napos pihenőnkkel elindultunk most már végleg hazafelé. Hasonlóan eseménytelen utunk volt, mint idefelé, csak két különbség volt. Az egyik a már említett indítási gond a tankolásnál, a másik pedig, hogy kitaláltam, hogy ezúttal menjünk inkább Rábafüzes felé és ne Bécs felé. Rettentően rossz döntés volt. Igaz, hogy az osztrák autópálya nem a szívem csücske, de az 50-nel kamionkísérgetés rossz minőségű utakon kimondottan habzó szájú őrültté változtat. Valahogy nem olyan volt, mint pár nappal azelőtt Verona felé. Szóval arra soha többet Deloreannel.

Szerencsére azért még időben hazaértünk, pontosabban Ácsra, mert a Passatom éppen műszakin volt, ezért a Deloreant le is raktam a szervizbe, hogy akkor neki lehet állni a folyásoknak, indítási gondnak. Arról meg majd legközelebb írok, hogy mi lett a vége.

A DCM tényleg leigázza a világot. Múlt héten Jalopnik és index címlap, azóta meg egy jól sikerült link miatt a Facebookos oldal lett indokolatlanul népszerű. Az ottani átlagos 4-500 körüli elért ember helyett a legújabb (Delorean Transformeres) link 10200 emberhez jutott el. Emiatt aztán nagyon sok külföldi like-ot kapott az oldal. Pedig szerintem nem is volt olyan nagy szám és biztos ezer másik helyen is fent volt a neten. Hihetetlenek a népek.

Ez a bejegyzés időről időre eszembe jut mikor autózok és időről időre el is felejtem, ahogy kiszállok. Legutóbb viszont már tudtam, hogy nem lesz esélyem az emlékezésre, ezért felírtam a telefonomba, így végre eljutottam odáig, hogy megírjam ezt a bejegyzést. Ennek örülve nem is gondolkodok nagyon azon, hogy inkább szerdai ez a téma, mint pénteki.

Szóval a Delorean hangjai. Mert van neki sok. És itt most nem a kis zörgésekre, nyüsszögésekre gondolok, hanem a normális autóhasználat közbeni mechanikus zajokra, azokra, amiket az új autókból oly kíméletlenül igyekeznek kiirtani. Pedig ezek a hangok (vagy a hiányuk) nagyon sokat segítenek egyes hibák feltárásában.

Kezdjük az indulással. Beülök, elforgatom a kulcsot félig, jön az első 1-2 másodperces búgás, a benzinpumpa. Ha ez elhallgatott, akkor lehet indítani. Ha ez elmarad, akkor megéri odafigyelni ezentúl, bár könnyen lehet, hogy már nem odafigyelni kell, hanem cserélni. A benzinpumpa konstans búgása egyébként is hallható, ha odafigyel az ember. Ha ez akadozik, akkor nagy a baj, de ez valószínűleg érezhető is, ahogy az nálam is volt a miskolci út során.

Ez után ajtó becsuk, egyes bekattan, kuplung fel és lehet menni. Minden váltásnál hallatszik a kattanó hang, ahogy a fogaskerekek egymáshoz kapcsolódnak. Meleg van, a légkondit biztosan be kell kapcsolni. Bal hátulról már jön is a kattanás, ahogy a légkondicionáló kompresszora indul, majd minden alkalommal mikor szükséges ki-be kapcsolgat, hogy hűvösen tartsa az utasteret. Közben jól hallhatóan elindultak az első ventilátorok, amik normál esetben csak egy bizonyos hőfok elérése után indulnának egy jobb hátulról jövő relékattanás után. Ha a kompresszor túl gyakran kattog, akkor az jelentheti azt, hogy fogy a gáz a rendszerből. Nálam már lassan itt járunk. Ugyaninnen, az utasülés mögül jön a reflektor relékattanása is szükség esetén.

Hosszabb légkondihasználat után az utas lábtere felől sokszor hallatszik sziszegés. Ez ha jól tudom, akkor a légkondicionáló vízkiválasztójából érkezik. A megnevezés biztosan helytelen, arra az alkatrészre gondolok, amelyik a levegőből kivonja a vizet. Hibás működés vagy dugulás esetén ez a víz nem az autón kívülre, hanem az utas lábára csöpög.

Menetközben a Delorean utasterének a hangossága / halksága nagyon függ a szél irányától. Ha szembe fúj a szél, akkor érezhetően hangosabb az utastér, mint hátszél esetén. Ez mondjuk lehet, hogy csak nálam van az ajtók és a szélvédő közötti takarólemez túlzott lapossága miatt, de erre nem tudok biztosat mondani. Csak azt, hogy új autókhoz képest a Delorean utasterében elég erős a szélzaj. Ami pedig külön érdekes, az a beltér akusztikája, ami szerintem elég rossz. A normál beszédhang sokkal halkabbnak hallatszik, mint kéne, ami miatt hangosabban kell beszélni. Ha pedig még a szélzaj is rátesz egy lapáttal, akkor érződik ez igazán. Nem kell félreérteni, nem annyira drámai ez a hatás, de hosszú utak végén sokszor érzem a torkomon, hogy hangosabban beszéltem.

Megérkezés után, a garázsba beállás alatt egyszer még biztosan bekapcsolnak a ventilátorok, majd miután elfordítom a slusszkulcsot és leállítom az autót, a benzinpumpa a motor leállása után még megy pár másodpercig, majd csend. Kiszállok, ránézek az autóra, súlyos dupla kattanással becsukom az ajtót és elmosolyodok. Minden hang rendben van.

Aludtunk egy jót, reggeliztünk, aztán indultunk is tovább a Garda tó és Sirmione felé. Ez mindössze 25 km volt, félig pályán, félig pedig normál utakon. És itt ki is térek az olasz utakra, amik nagyon jók! Szerintem úgy a németekkel megegyező minőségűek. Az osztrák utaknál meg főleg jobbak, legalábbis az autópálya részük, amiket az osztrákoknál kimondottan utálok. Az olaszoknál normálisan lehet menni a hegyekben is, az osztrákoknál folyamatosan 100-as korlátozások, a sok javításról, vályúban menésről nem is beszélve.

Na de vissza Sirmionera. Aki esetleg még nem nézte meg, hogy hol van, az most tegye meg. A Garda tó közepében levő, egy vékony, néhány helyen mindössze 50 méter szélességű földnyelven keresztül elérhető város vagy inkább falu. Gyönyörű maga a település és a vár is, de a kilátás főleg nagyon egyedi a tó közepéről.

A sok víz miatt Velencéhez hasonlítható, de szerintem annál sokkal jobb. Velence túl nagy és a kimondott turista célpontokat levéve eléggé lepukkant. Valamint Velencében nem lehet lépni a hal és csatornaszag nélkül. Sirmioneban mérete miatt mindez nem olyan hangsúlyos. Lepukkant házat nem láttam, büdös csatorna és döglött halszag is csak egy helyen volt, szóval jó kis hely ez. A legszebb pedig ez volt:

Őszintén szólva nem tudom mi volt ez, de elsőre egy Morgannek tippeltem, mert formája ellenére nem tűnt annyira öregnek, viszont elképesztően kulturáltnak igen. Ötleteket elfogadok.

Szóval Sirmione nagyon jó hely, ajánlom mindenkinek. Mi kb. három órát töltöttünk el itt, de ez alatt körbe is tudtuk járni alaposan. Most nem részletezem, hogy mik voltak, de bármit el lehet képzelni a virágos fagyis doboztól a hipergiccses kiskacsákig. A Bébet alig tudtam elrángatni innen, mert azonnal ide akart költözni, de azért csak rájött, hogy Veronát is látni szeretné.

És itt lehetett volna két Deloreanes találkozóm, amik aztán nem sikerültek. Az első és esélyesebb az volt, hogy mivel Cineman, az egyik olasz Deloreanes ismerősöm itt lakik, ezért vele találkozok. Sajnos az internet megviccelt minket, mert habár előzőleg megbeszéltük a találkozót, arra végül mégsem került sor egy oda nem érő levél miatt. Így csak kedden este szólt rám, hogy akkor mikor érkezek, de addigra sajnos már Lignano felé tartottam újra. Pedig az ő autója biztosan kapott volna egy külön bejegyzést. Erről a gépről van szó:

Ikerturbós állatság 260 lóerővel. Amennyire tudom még reszelnek rajta, mert a megbízhatósága nem túl legendás, de azért megért volna egy megtekintést. Na majd legközelebb.

A következő lehetőség pedig a Gardaland lett volna, ami egy vidámpark-szerűség a Garda tó mellett. Éppen útba esett és kb. 5 kilométernyire mentünk el mellette, ezért el is néztem arra. Maga a park két részből áll és az egyikben van egy BTTF replika. Mindenki azt mondja, hogy Gardalandben van, de a másik rész neve Garda MovieLand, ami azért indokolttá tenné egy BTTF replika ott létét. A gond csak az volt, hogy én nem tudtam, hogy melyik részben van igazából. Persze a két hely külön belépős, személyenként 6000 Ft-ért. Ahhoz meg igazán nem volt kedvem, hogy egy rossz döntés miatt elverjek egy kupac pénzt és egy komplett délutánt a kóválygással. Amikor pedig megint eleredt az eső, az végleg nyilvánvalóvá tette, hogy megyünk inkább tovább Veronába.

A dmctalkon szóltak rám, hogy fent vagyok a Jalopnikon. És valóban. Megérte elmenni a Sokadalomra.

Hétvégén pedig index címlapos lett a blog, ami miatt péntek óta 7000 látogató volt. Durva.

Leigázom a világot. :)