Élet egy Deloreannel

Ahogy jöttem hazafelé Agárdról, gondolkodtam azon, hogy ebből a pár napból mennyire jó bejegyzést vagy esetleg bejegyzéseket lehet majd írni. Aztán rájöttem, hogy nem így van, mert habár az egész találkozó úgy volt tökéletes, ahogy volt, valahogy nem jutnak eszembe olyan igazán fogós momentumok, amire fel lehetne építeni a beszámolót. Ebben mondjuk közrejátszik a hangulat, amit legjobban a Facebookon Mentos által megosztott kép ír le:

Bár ez így persze sarkítás, mert ennyire azért nem csaptuk oda magunkat, bár kétségtelen, hogy szomjasak nem voltunk egyszer sem a szűk három nap alatt.

Délben eljöttem munkából, hazamentem, átültem a Deloreanbe és már mentem is az autópályára. Útközben átléptem a 64000 mérföldet, gyorsan lemosattam a gépet egy záporban az M0-án, majd négy óra után kicsivel begördültem az agárdi Park Kemping kapuján.

Mivel Mentos és a többiek már csütörtök óta  gyakorolták az amerikai autós találkozók fontosabb cselekményeit, ezért odaérésem után azonnal elkezdődött az elmaradásom bepótlása. Ennek eredményeként 6-7 óra környékére már felvettem a többiek alkoholszintjét, amit egy tízes skálán olyan hatban állapítanék meg. Nagy gyakorlatról és tapasztalatról tesz tanúbizonyságot, hogy ezt a szintet a csapat kisebb kilengésekkel, de folyamatosan fenn tudta tartani vasárnap reggelig.

A komáromi találkozóhoz képest eléggé más ez az agárdi. Először is jóval kisebb és kevésbé van reklámozva. Emiatt sokkal kevesebb a látogató és azok nagy része is a kemping éppen ott levő lakosaiból kerül ki. Emiatt aztán az autófelhozatal is sokkal változatosabb és liberálisabb. Csak egy kép:

Egymás mellet tökéletes összhangban megfér a Delorean és a Trabant, de voltak ennél komolyabb ellentétek is. Azt mindenesetre a saját szememmel láttam, hogy egy kb. 190 cm magas ember simán tud a Trabantban aludni. Kicsit össze kell hajtania magát, de megoldható. Az meg ott az előtérben valakinek a nadrágja. Egy idő után elvitték, nem tudom hogy került oda és mi lett a sorsa. Nem ez volt az egyetlen elveszett ruhadarab, de vannak dolgok amiről nem beszélünk. Szintén Mentost idézve: Ami Agárdon történt, az Agárdon is marad. Ezt az amcsik Las Vegasra használják, de hát nekik csak egy sivatagi város jutott a velencei tó partja helyett, szóval megbocsáthatjuk nekik. :)

Szóval mi történt Agárdon? Péntek és szombat este is 3-4 koncert, hajnalig tartó buli, beszélgetések, majd afterparty, hibbant népek garmadája, nyakkendős kutya (mint fent is látszik), pár óra alvás, ájultan ágyba esés, másnap pedig a különféle testrészeink keresése és fájlalása. Szintén fontos momentum, hogy - a komáromi találkozóhoz hasonlóan - itt az "iszik", valamint a "vezet" szót nem a "vagy", hanem az "és" kötőszó kapcsolja össze. Az emberek beköltöznek ebbe a zárt térbe és onnantól jobb kéz cigi, bal kéz sör, lábbal meg majd vezetek. Emiatt elképesztő hibbantságokra képesek, de sokszor a szerencse miatt ugyan, de még nem láttam, hogy bárkinek komolyabb baja esett volna. Márpedig abból ha egy autóban ülnek öten, pluszban még a tetőn, motorháztetőn, csomagtartón is fürtökben lógnak az emberek, történhetne baj. Valahogy mégsem lesz semmi. Igaz, néha lepotyognak, de visszamásznak, mondanak egy bazmeget és mennek  tovább. Ezek a hétvégék nem a kifinomult kultúráról szólnak, hanem az életszeretetről, az együvé tartozásról, a jelenről és a buliról. Imádom őket.

Végül pedig egy zárókép, amire 100%-ban igaz, hogy: Egy kép többet mond ezer szónál.

Írtam régebben a Limuzin Deloreanről, a D-Rexről és a Kabrióról is. Ezeken az alkotójával találtam egy cikket, ahol némi szöveggel és pár képpel illusztrálják ezt a nem mindennapi társaságot. Megéri kattintani ide.

Mindig találok valami új dolgot a neten. Ebben a mutáns Deloreanes sorozatban Curtis autóját hagytam a végére, mert úgy gondoltam, hogy annál "gyönyörűbb" lezárása nem is lehetne. Ezt továbbra is tartom, hogy az ő autója a legalja a Deloreaneknek, de azért a mai Delorean vontatóautó is bent van az első háromban.

Sajnos külön történet nincsen az autóról és a miértekről, de szerencsére egy kupac kép az van. Előny, hogy egy valóban működő vontatóról van szó, csak az a kínzó kérdés, hogy miért nem volt jó erre egy bármilyen másik autó? Miért kellett egy Deloreant tönkretenni? Bár lehet, hogy visszaalakítható.

Nem tudom, hogy létezik-e még ez a Delorean, mert 1998 és 2000 között találtam róla csak képeket. Ha még megvan, akkor valószínűleg az USA észak-nyugati részén tevékenykedik.

Ott hagytam abba, hogy elkezdtem megszervezni a találkozót. Azért emeltem ezt ki külön, mert nem ment túl egyszerűen. Én elsősorban a tulajdonos fiával voltam kapcsolatban, aki viszont elég sokáig nem vette fel a telefont. Mivel - nagy szerencsémre - egyszer találkoztam az igazi tulajdonossal is, ezért megvolt az ő száma is. Reméltem, hogy azóta nem változott meg és rácsörgettem. Sikerült beszélni, kiderült, hogy a kontaktom Írországban van, ezért nem veszi fel a telefont, viszont az autó megvan és eladó. Innen már csak egy pár hétnyi egyeztetés kellett, hogy találjunk egy szabad hétvégét mindannyiunk számára és már sínen is voltunk.

Június 29-én került sor a találkozóra. Nyilvánvaló volt, hogy Deloreannézőbe Deloreannel megy az ember, ezért úgy szerveztem, hogy minden patent legyen. Elég sok dolgom volt aznap, ezért csak egy órakor értem Kutatóhoz, felvettem és indultunk is. Előtte még vettünk egy pályamatricát, majd szembesültem az első műszaki hibával. Beragadt a sebváltó egyesbe és nem tudtam kiszedni. Duplakuplungolással viszont kijött. Ezt párszor eljátszotta még, de valahogy nem éreztem annyira fontosnak a hibát, hogy emiatt megálljak, neadjisten visszavigyem az autót és szégyenszemre offos autóval menjünk. Ez mondjuk egy kis magyarázatot igényel. Valahogy érződött, hogy ez a hiba nem jelentős. Most éppen hisztizik egy kicsit a gép, de látszott, hogy elmúlik és így is lett. Azt a pár kilométert elhagyva már gond nélkül ment minden és azóta is minden tökéletes. Kutató felajánlotta, hogy menjünk az ő autójával, de megmondtam neki, hogy nyugi, csak az átlagosnál kicsit izgalmasabb napunk van. Ráadásul csak egyesben csinálja, de úgy alig fogunk menni. Kicsit mondjuk kevés volt a kuplung hidraulikafolyadéka, azt azért után töltöttem.

Felmentünk hát a pályára és elzúgtunk Győrig, lementünk a megfelelő lehajtónál, majd megkerestük az eladó házát és kis kitérő után begurultunk az udvarra. Üdvözöltük egymást, majd megnéztük az autót, amit már kigurítottak a garázs elé. 2010-ben láttam először, akkor elég siralmas állapotban volt. Azóta már elkezdődött egy felújítás, amivel végül járóképessé tették az autót, bár optikailag nem javult semmit. Írtam már róla párszor, a linkeken megnézhetők az előzmények, pár aktuális képet pedig idelinkelek.

Kb. egy éve nem mentek vele egy rendeset, de a tulajdonosok rendszeresen járatják egy negyed órát, ezért - tiltakozásom ellenére - ragaszkodtak hozzá, hogy beindítsák. Miután megtették, meglepődtem, mert szinte pöccre indult és gyönyörűen járt, ingadozás nélkül. A hangja pár perc után is jónak tűnt, bár sebességet váltani nem lehetett. Érdekes egybeesés, de itt is a kuplungfolyadék veszett el valahol, tehát annak az újratöltésével 90%, hogy megoldódna a probléma. Kivéve persze, ha egy hibás munkahenger miatt az egész egyből a betonon landolna.

Az autó eléggé hiányosan van összerakva, de minden alkatrész megvan. A zöme az ülések mögött, a nagyobb dolgok a garázsban vagy a padláson. Elméletileg nem tartom kizártnak, hogy egy kisebb összerakás után lábon eljutna hazáig, de azért én inkább a trélerezés mellett voksolnék a biztonság kedvéért.

Miután végeztünk az autó körbenézésével, jött az alkudozás, amiből én igyekeztem kimaradni. 3,5 millió Ft volt az induló ár, az alku végén 3,2-n álltak meg, majd egy kis időre jegelték a dolgot, hogy mindenki átgondolhassa a vételt, eladást.

Mivel az autóra nincs kifizetve a vám és az áfa, úgy gondoltam jó ötlet lenne beszélni a Vurdonnal, hogy hogyan lehetne ezt minél fájdalommentesebben megoldani. Ezért aztán el is mentünk a kis győri amerikai autós minitalálkozójukra, ahol ki is tudtuk faggatni őket. Direkt úgy csináltam, hogy egy nap legyen ez a kettő és nagyon úgy tűnik, hogy jó ötlet volt, mert kaptunk elég sok hasznos információt és - ami a legfontosabb - becsült költségeket is. Úgy tűnik, hogy a teljes összeg 5 millió felett lesz, de remélhetőleg nem sokkal. Pontosabb értékek majd később még jönnek, ha minden jól megy.

Innen már csak egy sima hazaút volt hátra, mert mentem is tovább a következő programomra. És igen. Az autó gond nélkül tette a dolgát. Hisztis egy primadonna ez. :)

Az éves Nemzetközi Amerikai Autós Fesztivál hamarosan megint itt van. Még majdnem egy hónap, de nehogy aztán bárkitől azt halljam, hogy azért nem jött, mert nem szóltam időben!

Aki kicsit is amerikai autós, annak ott a helye!

Néha találok régi John Delorean interjúkat, aztán azokat meg is írom ide. Volt már egy kb. 1985-ös, aztán volt egy 2005-ös, most pedig egy 1999-esre találtam rá, ami a San Diego Union Tribuneben jelent meg. Látszik, hogy az öreg nem változott túl sokat az idők folyamán, folyton új autókon járt az esze, bár ezúttal más témák is előkerültek. A kérdező Uri Berliner volt és az interjú 1999 május 3-án készült "John Z. Delorean nem adja fel" címmel. Elég csapongó és összeszedetlen, de van benne sok érdekes információ. Érdekes összefüggés, hogy ez után kicsivel John Delorean csődöt jelentett.

John Delorean 74 évesen is egy sirályszárnyas, csillogó, kompresszoros autóról álmodik, ami majd felkavarja az autóipar csendes állóvizét. Biztos benne, hogy hamarosan meg is tudja építeni. Ha nem is idén, de két-három éven belül biztosan.

"Az autózás a véremben van" - mondja Delorean, ez a különleges ember, aki ugyanolyan ismert a bírósági csatározásairól, mint az egy emberöltővel ezelőtt épített rozsdamentes acél kultuszautójáról. "Ez az egyetlen dolog, amivel egész életemben foglalkoztam."

Egyszer - egy előző életében - Delorean sok időt töltött 48 hektáros citrom és avokádótermesztő birtokán Pauma Valleyben, San Diego megyében. Azonban eladta a 2,5 millió dolláros területet az ügyvédjének, aki a hírhedt kokainügyében képviselte, ami még a Delorean Motor Company idejéből maradt rá. A '80-as évek közepén felmentették minden vád alól, de ennek ellenére mégsem szeret erről a jogi maratonjáról beszélni.

"Nem nézek vissza." - mondja.

Delorean jelenleg bedminsteri háza és New York City között osztja meg az idejét és továbbra is az aerodinamika, a könnyű anyagok és a sebesség megszállottja.

Mi van most a tervezőasztalon? Egy 1450 fontos (kb. 650 kg) műanyag sportautó, ami 3,2 másodperc alatt gyorsul 60 mérföld / órára. természetesen alapfelszereltség Delorean névjegye, a sirályszárny ajtó.

Elegáns megjelenésével, ősz halántékával és drámai gesztusokra való hajlamosságával az egykori General Motors vezető mindig igyekezett a tömeg elé állni.

"Az autóipar sikerének a kulcsa az, hogy izgalmat váltsunk ki és jelenleg nagyon kevés olyan autó van, amiért az emberek akár az életüket is adnák. Nekem úgy tűnik, hogy az összesnek amorf, lehangoló gömbformája van."

Amikor a téma a pénz forrására és a partnereire terelődik Delorean megváltozik. Amikor az új vállalkozásának a nevét kérdezem, akkor így válaszol: "Ha hozol pénzt, akkor rólad nevezem el."

Közben pedig a maradék Delorean Motor Company egyfajta ikonná vált, miután az autó időgépként szerepelt a Vissza a Jövőbe című filmben. A rajongók alkatrészeket és információkat cserélnek az interneten, Delorean pedig rendszeresen kap tőlük leveleket és csomagokat.

"Éppen most kaptam egy kesztyűtartót egy nőtől, aki azt szeretné, ha aláírnám a férjének." - mondta a legutóbbi telefonos interjún.  Ez azért van, mert több ezer DMC van még az utakon, bár Delorean nem DMC-t vezet. Ő előre tekint. Részben mint mérnök, részben pedig mint sci-fi fantaszta, de nem hagyja, hogy csendben a háttérbe szoruljon.

Egy másik Delorean terv: Egy megemelt vasútrendszer, ami körülbelül 50 méterrel futna olyan nagy forgalmú utak felett, mint amilyenek a dél kaliforniaiak. A vasúti kocsik pehelykönnyűek lennének és részben repülőalkatrészekből állnának. A végsebessége 300 mérföld / óra lenne és egy San Diego - Los Angeles távolságot 30 perc alatt tennének meg.

"Ülnél az autódban az autópályán, felnéznél és azt mondanád, hogy: Van egy jobb megoldás." - mondja Delorean, miközben a legnagyobb áttörést vázolja a metró feltalálása óta. "Éppen helyet keresünk, ahol demonstrálhatjuk az ötletünket."

Érdekes dolog történt még pár hónapja a Veterán Járművek Találkozóján. Odajött hozzám egyik friss klubtagunk (a tavalyi Tavasznyitó Klubértekezleten találkoztunk), hogy az előző évben említett feltételek teljesültek és itt az ideje, hogy megvásárolja a Deloreanjét. Őszintén szólva meglepődtem, de nagyon örültem, hogy ha minden jól megy, akkor új autó érkezik a klubba. Kutató - fórumbeli nevét használva - a segítségemet kérte, hogy segítsek neki egy megfelelő jármű felkutatásában és én szívesen igent mondtam.

Először átnéztem a külföldi oldalakat és nem nagyon tudtam biztatni. A Deloreanek ára eléggé felment az elmúlt években, a megcélzott 5 millió forintos határ inkább csak a kínálat alját éri el. Egy szép és jól működő Delorean kb. 25000 euró vagy dollár körül van mostanában, ami behozatallal (dollár esetén vám, áfával) együtt olyan 7 millió forintból jön ki. Rossz állapotúak természetesen vannak olcsóbbért is, de ott meg extra költség a javítás. Néztem elég sok amerikait is, de úgy tűnik, hogy a rossz forint-dollár árfolyam miatt jobban megéri Európában nézelődni.

Az első valamire való találat Ednél volt Hollandiában. Egy nem működő, kozmetikailag kihívásokkal küszködő autót (VIN: 4485) árul 15000 euróért. Maga az ár nem rossz, főleg, hogy csak kisebb javításokat kéne elvégezni (alkatrészben max. 600 euró Ed szerint) ahhoz, hogy járóképes legyen, de neki nincsen rá ideje úgy kb. szeptemberig. Így pedig trélerezni kéne, ami 4-500000 Ft pluszköltség, ami után már nem is olyan jó az ár, ezért az autó parkolópályára került. Ha esetleg Ed olcsón meg tudja javítani, akkor visszatérünk rá.

Ez után került elő egy eladó autó Szlovákiában. 13500 euró, itt van a szomszédban Poprádon, a belseje katasztrófa, az eladó pedig google fordítóval tud angolul. Emiatt és mert az eladó biztos volt benne, hogy karburátoros az autó, nem tudtam komolyan venni a hirdetést és valahogy nem bíztam az egészben. Őszintén szólva még az autó léte is kétséges volt számomra az egész levelezés végén.

A következő fázis megint nézelődés volt Európában, de mivel csak ugyanazokat az autókat láttam, ezért felvetettem a kérdést, hogy nem nézzük meg a győri Deloreant? Kicsit le van ütve, de egy próbát megér. A válasz egy határozott "Miért ne?" volt, ezért nekiálltam megszervezni a találkozót.

Mivel a hétfői blogot mindig aznap írom, ezért van rá esély, hogy nem érek rá, mint ma is. Viszont mivel úgysincsen semmi, csak egy idézet, ezért egyébként sem szakadtam meg a sietésben. Szóval:

- There's no such thing as a bad DeLorean, only a bad owner.

- Nincs olyan, hogy rossz Delorean, csak rossz tulajdonos.

Csak egy minimális bejegyzés lesz mára, de mással nem akartam összerakni és mivel a héten eléggé el vagyok havazva, időm sem nagyon van kutakodni. Szóval Zsolt átküldött egy levelet, aminek a küldője készített egy Vissza a Jövőbe diorámát. Elég szépen sikerült, belinkelek róla egy videót:

Elég sok keverés volt ezzel az Oldtimer Sokadalommal szervezői meg saját részről is. Szervezői részről változott az időpont és a helyszín is, saját részről pedig - a klub hagyományaihoz méltóan - még pár nappal az esemény előtt is kétséges volt, hogy megyek-e, skynet autója pedig végül nem is ért oda. Ráadásnak pedig még az árvíz is megbolondította egy kicsit az indulást. Végül sikerült elindulni, összeszedtem egy havert útközben, megnéztük az árvizet, összeszedtük az autót és egész korán, olyan 9 körül sikerült elindulni.

Az odaút eseménytelen volt, a megérkezés viszont annál izgalmasabb. Alig álltunk be az autópiac felé kanyarodó sorba, nagy lendülettel érkezett mögénk egy jármű, ami a Suzukis kalandomat idézte fel. Szerencsére ez a sofőr jobban értett a gépéhez és meg tudott állni, majd hátranézve láttam, hogy kedvenc pankrátorunk és párja érkezett meg ezzel a lelkesedéssel. :)

Bent egy kis kóválygás után megtaláltuk a helyünket, beparkoltam, aztán nekiállhattunk széttrollkodni ezt a találkozót is. Persze ezt nem direkt csináljuk, hanem csak így sikerül. Ha jól emlékszem, akkor a jobb oldalamon egy gyönyörű M6-os BMW állt, a bal oldalon pedig valami fényesre polírozott keleti gép. Őszintén szólva nem nagyon volt időm megnézni őket, mert kiszállás után már jöttek is a bámészkodók, akik kérdeztek is azonnal. Innentől egy szokásos találkozó vette kezdetét, bár pár különbséggel.

Az egyik, hogy szerintem a helyszín annyira nem alkalmas autóstalálkozó tartására. Elég messze van a központtól, a kijutás nehézkes, az Oldtimerek el voltak rejtve az átlagos autók mögé, az utak elég szűkek, de legalább jók, szóval nem a legjobb helyszín. Mindezek ellenére elég sok autós jött el és egy ideig látogató is volt bőven, de a belvárosi fotózási pontok miatt a mezőny folyamatosan cserélődött. Talán én volt a legfixebb pont, bár ez is azért történt, mert én nem akartam bemenni a városba vesekövet rázatni. Egy szervezett felvonulásban részt vettem volna, de egy ilyen GPS versenyhez nem nagyon volt kedvem, mert továbbra sem szeretek Budapesten belül közlekedni.

Aztán a találkozások is elég hasznosak voltak, mert két olyan emberrel is találkoztam, akit nem vártam volna. Az egyik Rocko volt, aki a blogon elég sokat kommentel, valamint előkerült a korábban már egyszer említett Blacktissue is. Mindkettőjüknek nagyon örültem, bár a többi kérdező miatt nem tudtunk annyit beszélni, mint amennyit szerettem volna. Legközelebb majd pótoljuk. A klubból is megjelentek páran, jó volt őket is látni.

Végül pedig még egy kisebb dolog. Mikor a Sokadalmat megelőző napon elhoztam az autót a szerelőtől alig volt benne benzin. Ez úgy annyira keveset jelent, hogy alig tudtam elvergődni a kb. két kilométerre levő benzinkútig. Ez idő alatt rettenetes volt közlekedni. A motor kihagyott, a benzinpumpa hangja rettenetes volt, amikor levegőt szívott, az üzemanyagszint jelző villogott, szóval érződött, hogy a végét járja a gép. Tankolás után mindez rendbe jött, bár jobban ingadozott az alapjárat, mint szokott. Régen, 2008-9 körül kb. 700 és 1000 rpm között ingázott, aztán mikor kicsit szétszedtük Győrben, akkor ez megjavult. Persze tökéletes sosem volt, de mostanában 800 és 850 között volt, ami bőven jó. A Sokadalmon viszont volt, hogy 600 és 1200 között kóválygott, ami elég rettenetes. Megnézem, hogy elmúlik-e majd magától vagy sem.

A hazaút aztán ismét eseménytelen volt, levéve, hogy elképesztő szerencsénk volt. Ugyanis, kb. egy órával távozásunk után akkora zuhé szakadt a városba, hogy az árvíz miatt feltelt csatornák sok helyen nem tudták elvezetni a felesleges vizet, ami így az utcákon hömpölygött. Na ezt nem szerettem volna fotózás közben a Deloreanben átélni.