Ez a mostani bejegyzés nem teljesen illeszkedik a sorozatba. Nem típushibákról szeretnék írni, hanem az autó felépítéséből adódó teljesen normális, de más autók szempontjából különleges dolgokról. A téma címéből adódóan elsősorban a negatívumokra térek ki.

1. Alacsony üléspozíció.

Az egyik mindennapi tulajdonság. Én személyszerint rendkívül kényelmesnek és jónak tartom, de elismerem, hogy van pár hátránya.

- Az egyik, hogy mivel alacsonyan ülünk, ezért nem nagyon látjuk be az utat kátyúügyileg. Legalábbis közel sem annyira jól, mint egy mostani bubiautóban (aki esetleg nem tudná ez mit jelent, annak leírom, hogy ez saját szóhasználatom az összes mostani autóra, mivel mindegyik buborékformájú). 

- Nem látszik az autó eleje. Persze, ha nagyon felül az ember az ülésben akkor igen, de akkor oda a "király csávó vagyok" érzet. Emiatt pedig elég nehéz az autó orrát parkolásnál belőni.

- Egy bizonyos kor fölött kényelmetlen a ki és beszállás. Egyelőre szintén nem érint, de majd 30 év múlva lehet, hogy fog. :) Nagyon mélyre kell ülni és mivel az autó kapszulaszerű, ezért néha tényleg úgy kell kimászni. A sofőroldalon ráadásul még a kormány is akadályoz.

2. Kilátás.

Az alacsony építésből és a tankszerűségből adódik, hogy az autóból minden irányba nehéz kilátni. Előre a vastag A oszlopok, hátrafelé pedig alapvetően minden akadályozza a kilátást. Mivel egy összehasonlító kép többet ér ezer szónál, ezért inkább linkelek és addig nem dumálok:

Itt már látszik is, hogy mennyivel kisebb a szélvédő felülete amin ki kell látnunk. Megszokható, de azért sűrű városi közlekedésre nem túl alkalmas.