Elég régen megígértem már ezt a részt, de eddig valahogy nem volt erőm nekifogni újra egy akkora kutatásnak, mint a kábítószerügyes sorozat egyes részeihez szükséges volt. Most viszont előveszem a témát, hogy ha valaki már úgyis netezik ahelyett, hogy kienné a fene Komáromba az erődbe, akkor legalább hasznosan és tartalmasan töltse el az idejét. :)
Szóval a kábítószerüggyel kapcsolatban több házkutatást is tartottak Deloreannél Bedminsterben és nagyon sok iratot néztek át a hatóságok könyvelési hibák és csalások után kutatva. Látszott, hogy Deloreanből mindenképpen bűnbakot akarnak csinálni, ezért mindent elkövettek, hogy terhelő bizonyítékokat találjanak. És Delorean balszerencséjére a cég könyvelésében voltak is érdekes részek.
A legkomolyabb "hiba" még 1978-ra vezethető vissza. Azt már írtam, hogy a DMC a DRLP-n keresztül intézte a befektetők pénzét, és amikor az összes befektető pénze megérkezett, akkor ezt a 12,5 millió dollárt és az angol kormánytól kapott pénzből 5,15 millió dollárt (ez akkor már DMC pénz volt) elutaltak a GPD Services Inc.-nek. Ez az összesen 17,65 millió dollár elméletileg a Lotushoz ment volna a fejlesztési munkák elvégzéséért. Kisebb probléma, hogy később a Lotus kiszámlázott további 23 millió dollárt a munkáért, amit a DMC ki is fizetett.
Innentől lett érdekes, hogy mi is az a GPD Services Inc. Ez a panamai alapítású svájci cég mint kiderült Colin Chapman egy régi ismerősének, Marie-Denise Juhannak a cége volt, de körülbelül ez minden amit tudni lehet róla. Miután a DMC csődöt jelentett, a befektetők - köztük az angol állam - kicsit jobban utánanéztek a három cég (DMC, Lotus, GPD) ügyeinek és észrevették, hogy a GPD egy bonyolult folyamat során angol, svájci és holland bankokon keresztül a pénzből legalább 8,5 millió dollárt utalt át John Delorean magánszámlájára. A többi pénzről viszont semmi feljegyzést nem találtak.
Ezek miatt 1985-ben Deloreannek sikkasztási vádakkal is szembe kellett néznie. Ebben az ügyben is Weitzman képviselte, aki a drogügyben is. A védelem ezúttal arra épült, hogy Delorean valóban megkapta a pénzt a GPD-től, de az egy teljesen szabályos kölcsön volt Colin Chapmantől és mindenféle sikkasztással kapcsolatos vádat elutasított. Amikor pedig az ügyészek rámutattak, hogy milyen érdekes, hogy éppen aznap érkezett meg Delorean számlájára a bő 8,5 millió dollár, amikor ugyanez a bank egy a GPD-s pénzzel gyanúsan megegyező összeget kapott, Weitzman véletlen egybeesésnek vélte. Erről az egészről sajnos Chapmant nem tudták már megkérdezni, mert 1982 decemberében szívrohamban meghalt. Emiatt pedig a vád nem tudta Deloreant szembesíteni Chapmannel és így két hónap után bizonyíték hiányában felmentették.
Ennek az eredménynek az angolok értelemszerűen nem örültek, ezért a Scotland Yard bevonásával saját nyomozásba kezdtek és 1989-re eljutottak Fred Bushellhez, a Lotus egykori igazgatójához. Egy szót sem mondott arról, hogy mit tud a sikkasztásról, ennek ellenére (vagy éppen emiatt) három év börtönre ítélték, amit le is töltött. Az angolok Deloreant is megvádolták, de mivel ügyvédei sikeresen harcoltak a kiadatása ellen, ezért a tárgyalás is elmaradt. Egy bíró szerint ő és Chapman is legalább tíz évet kapott volna.
Ezekkel a perekkel egy időben beperelték az Arthur Andersen könyvelővállalatot is, akik a DMC könyvelését vizsgálták és erről a tételről mégis megfeledkeztek. 1997-ben végül 35 millió dollárt fizettek az angol kormánynak, majd két évvel később egyéb befektetőknek további 27,75 millió dollárt peren kívüli megegyezésként. Az utolsó DMC-vel kapcsolatos perek 2000-ben értek véget. Ez és az Enronbotrány nagyon megviselte a vállalatot és 2002-ben vissza is adták a könyvelési jogosítványaikat.
