Nehezebb lesz megírni ezt a bejegyzést, mint gondoltam, mert sajnos nem készültek el a kárpitozás közbeni képek, így nem tudok olyanokat berakni, de néhány sajátot azért igen. A munka egyébként jól sikerült, a tetőkárpit nagyon szépen a helyén van és sok kis hiba is javításra került. Persze nem tökéletes, mert a régit rakattam vissza és azt már elég jól megkapta a nap elölről, ráadásul néhány helyen el is van görbülve, de az elkövetkező húsz évre már így marad. :)

Most már nem kell a kis vasdarabom, a jobb ajtóban nem esik ki a lehúzó és a műanyag, ami ajtónyitásnál mindig elmozdult, rendesen vissza lett rakva a helyére. Valamint pár felfeslés sem látszódik annyira, mint eddig. A tetőkárpitot levéve egyik sem lehetett túl komoly munka, de mindegyik eléggé időrabló.

Ami viszont nem jó az az A oszlop hibája. Nem mert nekiállni a kárpitos, mert azt mondta, hogy ahhoz teljesen le kéne szedni a bőrt, de nem garantálja, hogy sérülés nélkül ugyanúgy vissza tudja rakni, mint a tetőkárpitot. Főleg, hogy a szélvédő miatt erősen nehezített a pálya és így nem lehet melegíteni. Most próbálok keresni odavaló bőrt, de ha nem sikerül, akkor egy második körre is viszem az autót és egy nagyon enyhén eltérő színű új bőrre cseréltetem az aktuálisat. Szerintem optikailag az is tökéletes lenne, de azért amíg lehet, ragaszkodok az eredetihez. Ha ezzel is megleszek, akkor szerintem sokkal közelebb kerülök az OT vizsgához.

Az autó szűk egy hétig volt a kárpitosnál, a munkáért 25000 Ft-ot kért.

Végül még egy kis off dolog. Tudom, hogy néhány felújítási munkát új anyagokból szebben is meg lehetne csinálni, de az én elsődleges prioritásom az eredetiség minél teljesebb megőrzése. Lehet, hogy kicsit így használtasabb lesz az autó, lehet, hogy nem tökéletes, de nekem valahogy sokkal autószerűbb. A Zsiga felújított Deloreanje csodálatos volt, de nem cseréltem volna el az enyémre. Túl steril volt és nem volt meg benne az a Deloreanszag, ami nekem az autóhoz tartozik.