Ott hagytam abba, hogy viszem majd az autót Érdre, ahol a K-Jetesek megnézik, hogy mennyire sikerült jól az összerakás. Ez teljesen jó ötlet volt múlt héten, de akkor még nem tudtam, hogy a következő időpontjuk ezen a héten szerdán van, tehát miközben ez a bejegyzés megjelenik, én éppen ott vagyok és éppen most derül ki, hogy kell-e bármit állítani a gépen. Így pedig elég nehéz megírni a blogra, hogy mi is történt. És nem. Nem fogok ellőni semmi időgépes poént. Szerencsére azonban van egy fontos dolog, amit meg lehet írni addig, amíg a jövő heti anyagot összegyűjtöm. Mégpedig azt, hogy most akkor kellett-e ez a felújítás vagy sem?
Utólag mindig okosabb az ember, ezúttal is így volt. Ez a motorfelújítás már régóta lógott a levegőben, de akkor vált teljesen biztossá, amikor mentem az Oldtimer Showra és észrevehető mennyiségű hűtővíz fogyott az odaúton. Akkor történt, hogy odaúton megálltam félúton, kinyitottam járó motor mellett a hűtővíz tartályának a kupakját és habzott a víz. Dubniczkia itt jól beszaratott, hogy itt a világ vége, így nem szabad tovább menni. Igaz, hogy McFly és a szerelőm nem értette a pánikot, de azért visszamentem. Végül mégis eljutottam a Showra, aki elfelejtette mi hogyan volt, az olvassa újra itt.
A múlt héten azonban újra beszéltünk, és kiderült, hogy egy fontos információ félresiklott és dubniczkia azt hitte, hogy az olaj habzik az autóban, nem pedig csak a víz. Hoppácska. Mondtam neki, hogy semmi gond, végül is ezért szedettem darabokra a motort. Na jó, egyáltalán nem, de azért jót röhögtünk rajta, mert annyira jellemző volt az egész helyzetre egy ilyen félreértés. Aztán amikor kicsivel később elhangzott ez a teljesen szakszerű megállapítás, miszerint:
- A nagy vasdarabok nem szoktak elromlani. A kis biszembaszomok döglenek be.
Akkor tudtam, hogy teljesen jó kezekben van a 7075-ös Delorean itt a magyar Deloreanklubban. Aztán itt végiggondoltam, hogy egy közepesen szar minőségben gyártott 35 éves autóval készülünk Írországba, aminek most lett darabokra szedve a motorja és jelentősebb tesztút sem lesz vele, eljutottam a konklúzióhoz:
Mi baj történhet? :D
Kicsit komolyabbra fordítva a szót, visszatérnék az alapkérdéshez, miszerint most akkor hengerfejes volt a motor vagy sem?
A válasz egyértelmű. Nem.
Viszont! És itt jön a lényeg. Egy nagyon kezdődő hengerfejesség már valószínűleg adott volt, ez látszott a tömítéseken is. Írországot szinte biztos, hogy kibírta volna, sőt még talán a jövő évi OT vizsgát is, de mégsem volt felesleges a szétszedés. Kiderült, hogy a vízfogyás a szokásos hibám volt, amivel már annyit szenvedtem korábban is. Az, hogy a hűtővíz tartályának a kupakja nem zárt rendesen és már kis nyomáson is kinyomta hátul a vizet kicsinyenként. Ez menet közben nem érződik, dugóban pedig egyértelműen jobban fogy, a magasabb motorhőmérséklet miatt.
Aztán volt még egy hengerfejességre utaló jel. Az, hogy az egyik hengerfejcsavar eltörött. Ahogy hallottam, ezeket a csavarokat direkt úgy csinálják, hogy szükség szerint tudjanak nyúlni egy kicsit, de ha ez túl sok lesz, akkor elgyengül az anyaguk és ilyenkor hajlamosak meglazulni és átereszteni a vizet. Vagy éppen kiszedésnél beletörni. Ez a csavar valószínűleg még a legelején volt a tönkremenetelnek, de ha sokáig lett volna még bent, akkor előbb utóbb komoly problémát okozhatott volna azzal, hogy elmegy mellette a víz.
Szóval így ezekkel árnyalva a képet, nagyon jó ötlet volt szétszedni a motort. Az egész munka mindenestől 135e Ft volt, plusz az Edtől berendelt 45e Ft-nyi alkatrész, amiből 30e Ft-nyi cuccot megpróbálok visszacserélni. Ha ez sikerül, akkor megúsztam 150e Ft-ból egy elég komoly felújítást, ami szerintem nem is rossz.