Élet egy Deloreannel

Érdekesen jött össze ez a két dolog. Volt egy meghívásom egy újonnan induló találkozóra, Törökbálintra. FortunAmerica volt a rendezvény neve, és két fontos oka volt, hogy elmentem. Az egyik, hogy ekkor már egy ideje nem mentem a Deloreannel és az autópályás kirándulás az mindig egy élmény, a másik pedig, hogy pont az M1-ről lejőve az M0 mellett volt, nagyon jó helyen. Egy ideig Bopat is gondolta, hogy benéz, de aztán neki máshogy alakult a dolog, így egyedül mentem.

Leraktuk hát a kölköket a mamának, beültünk Duduval a járműbe és megindultunk. Egy érdekes dolog volt útközben, ami említést érdemel, az, hogy a fékek egyáltalán nem érződtek jónak eleinte. Valószínűleg az lehetett a gond, hogy miután letakaríttattam a Deloreant a NAAF után, egyből esett is az eső és így vizesen raktam el, ezért pedig megrozsdásodhattak a féktárcsák. Emiatt amikor fékeztem, habár a fékhatás rendben volt, nagyon rázott az autó eleje. Aztán egy idő után rendbe jött, délutánra már nem volt nyoma a hibának, de azért adott egy kis gondolkodnivalót.

A lényeg, hogy odaértünk és egy kis bénázás után be is jutottunk, majd leálltunk egy szimpatikus helyre. Onnan aztán elég hamar felküldtek minket KITT mellé, nem is értem miért. Ezután mentünk egy kört, rendeltünk egy pizzát, és élveztük a mindenhonnan megjelenő ismerősöket.

Mert abból volt elég sok. Először a NAAFon már említett Terminátor jelent meg az autójával, aztán ugye KITT és a tulajdonosa, mint régi ismerős, aztán Twisterék tűntek fel, valamint NAAFos szomszédaink is megérkeztek. Ezen kívül pedig volt még pár távolabbi ismerős és egy párocska, akikre különösen emlékszem. Megjelenésük miatt is emlékezetesek voltak, amikor pedig kiderült, hogy a blogot is ismerik, már biztos volt, hogy emlékezni fogok rájuk sokáig. Jól el is beszélgettünk mindenféléről.

Innen aztán már kezdett késő lenni, de egy dolog még hátravolt, mert szegény KITT aksija lemerült. Véletlenül rajta maradt a gyújtás és emiatt alakult ki az a kellemetlen, de ugyanakkor rendkívül vicces helyzet, hogy Deloreanről bikáztuk be KITTet, amit elég sokan le is fotóztak és az elkövetkező napokban többször láttuk magunkat mindenféle autós fórumokon.

Végül aztán sikerült elindulni és mentünk is a következő checkpointra. Ami egy szülinapos volt nem messze innen, Budapest legnyugatibb részén. Amikor meghívott, erősen opcionálisra ígértem csak magamat, de így, hogy ez az autós találkozó ilyen közel volt, már nem volt gond még egy látogatással. Hat és fél hét körül értünk oda egy elég jól kinéző hotel parkolójába, onnan pedig igazán méltóságteljesen vonultunk be az ünneplő nép közé.

A tapasztalat, hogy ilyenkor nincs annyira sok érdeklődő, de itt hirtelen mindenki elkezdte körbenyálazni az autót, és az ünnepelten is látszott, hogy igazán tetszik neki a látvány. Bő fél óráig tartott mire elkoptak az emberek és elfogytak a kérdések, így egy gyors búcsú után már indultunk is a dolgunkra, mert így is bőven sötétben értünk haza, azt meg a Deloreannel nem szeretem túlzottan. Egy hétre rá pedig megkaptam a képeket, és kiderült, hogy még Deloreanes szülinapi torta is volt. Hiteles.

Ez is megvolt, és nagyon jó volt. Igaz, voltak zökkenők, kezdem is azonnal egy jó kis gigabejegyzésben. Szóval a NAAF az nagyjából úgy működik, hogy hétfőn az igazi kemény gyerekek, mint pl. Mentos, mennek helyet foglalni, aztán kedden szerdán a közepesen kemény gyerekek, mint én, odamennek az elfoglalt helyekre további helyeket foglalni, aztán csütörtökön meg beköltözünk. Hát ez idén nem sikerült.

Mert idén az volt, hogy szóltak, hogy hétfőn nem lehet beköltözni, csak kedd délben. Ez még annyira nem dráma, össze is gyűlt 50 amcsi autós az erőd bejárata előtt, és várakoztak. És várakoztak. És várakoztak. Délután egykor mondták neki, hogy majd kettőkor bemehetnek, aztán háromkor, aztán végül kiderült, hogy csak szerda délben, addig pedig legyenek szívesek az off parkolóban táborozni. Na most ha belegondolunk, hogy ott van 50 autónyi ember, plafonig pakolva, legalább három, de inkább négy órája izzasztva a bejáratnál, akkor el lehet képzelni, hogy ez mennyire volt basszameg szituáció.

Viszont nem volt mit tenni, várni kellett. Akiknek a pakolása lehetővé tette, azok felverték a sátrakat, hogy aztán másnap meg majd lebontsák és az erődön belül újra felverjék, de sokaknak ez nem volt opció, nem sokára tizenpár autó le is lépett, majd nem is jöttek vissza. Mentosék is közöttük lettek volna, de sikerült meggyőznöm, hogy egy napot ellehetnek nálam, aztán szerdán újra meg lehet próbálni. Végül így is lett, ezért a keddi NAAF nap nálam telt pár sör és pizza mellett, jó részben dühöngve. Végül szerdán már be sikerült jutniuk, ezért délután mi is behurcoltuk a cuccainkat.

Na de térjünk át a lényegre, az okokra. Mielőtt bárki tovább olvasná, szeretném elmondani, hogy ezek pletykák, amiket innen-onnan hallottam, és habár mindenhonnan ezek jöttek vissza, de elsővonalban levő szervezővel nem beszéltem. Szóval most egy nagyon valószínű forgatókönyv jön csak, nem az ősigazság.

Az erődnek új vezetősége van tavaly óta, és úgy tűnik, ők kicsit szögletesebbek, mint az elődeik voltak, hogy szépen fogalmazzak. Ezért amikor a szervezők nekiálltak az egész rendezvényt összerakni, valamint a szerződést aláírni, megfeledkeztek a szerződésbe beleírni a hétfői beköltözést, mert hát az elmúlt 20 évben sem volt benne, egyfajta hallgatólagos beleegyezésben történtek meg ezek a dolgok. Gondolom ennek anyagi vonzata is lett volna, mert elméletileg a NAAF csütörtökön kezdődik, gondolom onnan fizetik a bérleti díjat. A hétfőtől szerdáig terjedő időszakot kifizetni pedig felesleges lett volna 50-60 autós miatt, főleg, hogy ilyenkor semmilyen egyéb szolgáltatás nincs. Viszont idén, a NAAFot megelőző héten volt egy rendezvény, aminek vasárnap lett vége, és a bontás eltartott még hétfőn is, ezért lett a kedd a beköltözőnap. Azonban itt jött a csavar, hogy a szervezők meghirdették a keddet, de kedden az erőd vezetősége úgy gondolta, hogy mivel a szerződésben csütörtök van, ezért legyen csütörtök. Ez elég nagy szívás volt, nem erről volt szó, igaz az ellentétéről sem, de a lényeg az volt, hogy az 50 autós ott van, vár, és nem tudnak semmit. Ment a kapkodás, aminek a vége a kompromisszumos szerda lett, de ez mindenkiben hagyott egy elég keserű szájízt.

Itt meg kell említeni, hogy az erőd vezetőségének a döntése sem teljesen érthetetlen az elmúlt évek fényében, mivel a szervezők papíron csak csütörtökön kezdenek, ezért csak csütörtöktől az ő felelősségük ennek az embertömegnek a kezelése, egészen addig az erőd vezetőségéé. Márpedig azt mindannyian tudjuk, hogy az amerikai autósok nem éppen a katolikus lányszövetség éves imahetének az erkölcsiségével bírnak. Emiatt aztán a NAAFon mindig vannak balesetek, olykor verekedések, csodálom, hogy halálos baleset eddig még nem volt. Mivel azonban ezeknek a baleseteknek egy része a hétfő-szerda időszakban történt, ezért ezekért jó részben a korábbi vezetőség hátán csattant az ostor, a mostani pedig ebben nem akart részt venni. Elméletileg a nyolc napon belül gyógyuló sérülések esetén nincs gond, de a nyolc napon túli sérülések már rendőrségi ügyek, ott pedig már felmerülnek kérdések a szervező, illetve az erőd tulajdonosának felelősségének a kérdésében is. Valószínűleg ezért is nem akarták az erődtől, hogy a borítékolható balesetek miatt ők vigyék el a balhét. Ezért lett a szerda a beköltözőnap, gondolva, hogy egy napot csak kibírnak baleset nélkül a kedves vendégek. 

Tegyük hozzá, nem sikerült. A beköltözés után sátorfelverés, körbeautókázás, iszogatás, minden, mi kell. Mi is ülünk a nagy vagon sátor felépítése után, mikor látjuk, hogy a betonúton paff, egy csávó leesik egy jeep hátuljáról, és nem is kel fel. Nabazmeg. Mentő, rendőr, biztiboy, mindenki megy, később pedig megtudtuk, hogy combnyaktörés, neki a -1. napon véget ért a NAAF. Na és persze nyolc napon túli sérülés, pedig rendezvény még nincs is. Most pedig lelövöm a poént, ami a rendezvény végére kiderült, valószínűleg nem lesz több NAAF a komáromi erődben. Nem tudom ez mennyiben számított bele, de biztosan nem segített az egyébként is feszült légkörön a szervezők és az erőd vezetősége között. Persze még semmi sem biztos, de az irány jelenleg ez. Végül pedig ismét írom, hogy a fenti bekezdések pletykákon alapulnak, még ha elég valószínű pletykák is.

Végül pedig még egy olyan dolog, ami nem sikerült, aztán abbahagyom a nyikorgást. A felvonulás. A felvonulás mindig a NAAF szerves része volt, és nagyon nagyon imádtam az első évtől kezdve. Igaz a számomra első évek, a 2008-tól kb. 2012-ig terjedő évek volt a legjobbak, mert a felvonulás átment Túlkomáromba is és egy igazán nagy kört tettünk meg, a nézők nagy örömére. Aztán a szlovák hatóságok nekiálltak nyűglődni először az amerikai rendőrautókkal, aztán a gumiégetőkkel, végül át sem engedtek minket. Oké, maradunk Komáromban. Pár év eltelt, aztán onnantól itt is beindult a bürokrácia, aminek a vége 2018-ra az lett, hogy csak bekötve, az autóból angol királynőként kiintegetve, alkoholszondázás után, a Kresz szabályait betartva lehetett felvonulni, ami azért nem ugyanaz látványra, mint a pickup platóján kialakított medencéből sörrel kióbégatás. Sem nekünk, sem a látványra vágyó közönségnek. Aztán ezt fejelték meg azzal, hogy 2019-től ráadásul a komáromi városvezetés is nekiállt bonyolítani, és nem engedte a régi útvonalat, hanem kizavarta a bandát a kukoricaföldekre, ami azt jelentette, hogy a felvonulás kb. háromnegyede lakott területen kívül van. Ezért 2019-ben már nem voltunk felvonulni, és idén sem láttam értelmét. Szóval a felső vastag betűs mondatnak komoly előjelei voltak / vannak.

Na de vissza a boldogabb témákra, mert ezt a nehéz indulást levéve a NAAF hozta a kötelezőt, marha jól éreztük magunkat. Mert ugye Mentosék szerdai beköltözése után délután mi is mentünk és elkezdtük a sátorállítást. Ez azt jelentette, hogy a szokásos egy sátorunkon felül további kettőt is vittünk, egyet a most már egész végig velünk levő nagyobb kölöknek és a Dudu ismerősének és lányának, akiknek ez lett az első NAAF élménye. A saját sátor felújítása nagyon hamar ment, meg a plusz egy kicsié is, de a nagy sátor a barinőnek az nem volt gyenge mutatvány. Eléggé más volt a koncepciója, mint a mieinknek, ezért jó egy órát eltököltem vele, mire sikerült jól összerakni, de azért szép lett. Ezután jött még egy kis akklimatizálódás, az említett baleset és végül még másnap egy nap munka. Hogy aztán késő délután már rendesen, a Deloreannel érkezve, teljes erővel bevegyük az erődöt.

Nagyjából hasonló volt minden, Mentos ismét kitett magáért, egy dolog volt csak, ami újdonság volt, az pedig az  új inverzcsónak. Ami eddig egy nagyobb gumicsónak volt, ideális esetben egy személyes férőhellyel, ezúttal viszont egy bazi nagy kemény falú jacht, legalább 4-5 emberes evezési, és 3-4 emberes fürdési potenciállal. Amikor lementek teleereszteni vízzel, majd felhúzták hozzánk a hegyre, már az sem volt egy gyenge látvány, de miután a tűzoltók pótolták az elveszett vízmennyiséget, utána aztán tényleg igazi jelenség lett. Arról nem is beszélve, hogy ez a medencényi vízmennyiség mennyire hívta az embert egy kis döglésre. 

Ezen kívül, kicsit csapongva ugyan, de voltak egyéb történések is. Mint pl. hogy megjelent a Quixotic klipjéből a rendőr. Elsőre nem is esett le, hogy ő az, de aztán ahogy kölcsönösen rájöttünk, hogy egy klipen dolgoztunk, nagyon jól elbeszélgettünk. Elmondta, hogy neki is sok órán kerszetül tartott a forgatás, de neki az volt a legnagyobb baj, hogy folyton elröhögte magát, ami valóban nem túl Terminátoros viselkedésforma.

Aztán extra dolog volt, hogy ezúttal a tesómék is megjelentek. Na őt teljesen hidegen hagyja a hobbiautózás, azonban a kisfia éppen abban a korban van, amikor a Monster Truck a kedvenc, márpedig itt abból kettő is van. Ezért aztán megnézték őket, ráadásul pedig az egyiknek még a kereke is kitört! Szóval volt mit nézni a kölöknek.

Meg kell említeni, hogy elég jól álltunk megint emberekkel, de sajnos McFlyéknak nem sikerült ez az idei év. McFlynénak éppen szombaton volt a szülinapja, ezért ő nem jött, drága férjurának pedig emiatt szintén haza kellett mennie péntek éjjel, de cserébe ő is beköltözött már szerda délután, szóval kicsit jobban viselte ezt a problémát. Remélem jövőre nagyobb szerencsével tudnak jönni, bár a szülinap akkor is ugyanaznap lesz, szóval inkább az elhatározás megléte lesz az igazi kérdés.

Volt még azért fontos dolog. A Deloreanen mindig van pár javítgatnivaló, de ezek néha két emberes dolgok. Ilyen volt pl. a hátsó légterelő beállítása. Amióta újra lett festve, nem állt teljesen tökéletesen, mert hát az a szerelő is egyedül dolgozik, és a légterelő alján levő kis zár nem tudott eddig bezáródni. Most viszont nekiálltunk hárman, McFy vezetésével és Hannibal segítségével, és néhány szétszedés után sikerült renedsen beállítani. Hát ilyen sem volt ez mostanában, lehet örülni.

Valamint volt még egy jutalomjáték McFly számára, a bal oldali ajtómnál valamiért rosszul volt összedugva a lámpakapcsoló ki tudja mióta és miért. Emiatt ha bent volt a kulcs, akkor világított a lámpa, ha kihúztam, akkor nem. Viszont mindez csak a bal ajtónál volt, a jobb oldali fixen világított mindig. Egyértelmű volt, hogy ez így nem gyári, ezért McFly nekiállt kísérletezni, és összerakta rendesen. Igaz, ezt én is meg tudtam volna csinálni, de hát annyira lelkes volt, hogy nem volt szívem leállítani. :)

Ezeken kívül volt Mistery Gang koncert, Pedrofon, amiknek egy-egy részére el is mentünk vagy meghallgattuk, de a programok továbbra sem jelentenek számunkra különösebb húzóerőt. Számunkra továbbra is a néhány napos lazulós együttlét a legfontosabb, amit szerencsére tökéletesen hozott az idei NAAF is. Természetesen mentünk pár kört a Deloreannel is, meglátogattuk a szokásos ismerősöket, megittuk, amit meg kellett inni, és amikor hazaértünk, akkor nyugtáztuk, hogy a Delorean bizony megint olyan retkes, hogy ezt nem én fogom letakarítani, mert ide megint szakember kell. Így aztán a NAAFnak igazából akkor lett vége, mikor az autó megkapta a megérdemelt takarítását és beálltam vele a garázsba.

Nem tudom mit felejtettem el, de nem is számít igazából. Akármikor és akárhol is lesz, jövőre is megyünk.

Ami az elmúlt kb. egy évben megy, azt már nem lehet szó nélkül hagyni. Nekem marha nagy szerencsém volt amikor vettem a Deloreant, mert éppen akkor volt talán a legolcsóbb. Ez pedig már akkor is 4,5 millió Ft-ot jelentett egy 27 éves autóért, ami miatt már akkor is sokan elég hülyének néztek. Viszont úgy voltam vele, hogy nekem megéri, mert úgyis szórakozásra veszem, eladni nem akarom, mindegy, hogy az ára merre fog menni a jövőben.

Aztán teltek az évek, az árak lassacskán mentek feljebb és feljebb, Skynet azt hiszem már 6-7 millióért vette, de nem volt igazi ugrás. Talán a 2015-ös év tett hozzá egy nagyobb összeget, és az ekkor érte el a körülbelül 9-10 milliós határt, de aztán csendben kúszott felfelé tovább.

Az idei évet úgy kezdtük, hogy 30-35000 euróért lehetett egy nem tökéletes, de szépen működő Deloreant venni, ami 12-13 millió Ft, a projectautók meg a 6-7 milliós ársávban mozogtak. Aztán valami nagyon durván bekattant az embereknél, és kilőttek az árak.

A jelenlegi helyzet az, hogy 30-35000 euró a projectautó, ami még bőven nem megy, de azért ésszerű költségek mellett rendbe rakható. A jól működő, de nem tökéletes Deloreanek most 50-55000 euró között mozognak, ami már a 20 milliós kategória, az igazán gyönyörű darabok pedig inkább a 65-70000 euró körüli árat verdesik. 25 millió Forint. Elképesztő.

A Vissza a jövőbe replikák még többe kerülnek, átlagban 10-15000 euró még az extra áruk attól függően, hogy mennyire jó replikák. És akkor erre szembejött ez az aukció.

Egy Vissza a Jövőbe replika, tehát nem az eredeti filmes autó, hanem csak egy jól sikerült replika licitje az egészen felfoghatatlan 178 088 dollárig ment fel. Ez 53 millió forint a helyszínen. Most behozatallal meg ilyenekkel ne is számoljunk.

Persze lehet hirdetést találni a 30-40000 eurós kategóriában is, de ezeknek a hirdetések nagy része már egy éve is fent volt, és az autó már akkor sem létezett. Persze nem mondom, hogy ne lehetne kifogni az aranyhalat a 11-12 milliós kategóriában, csak azt, hogy erre egyre kevesebb az esély.

Na de a lényeg, hogy megy ez még felfele? Fene tudja. Akkor mik lehetnek ennek az okai? Itt már legalább tippek vannak. Valószínűleg köze van hozzá a koronavírusból kilábaló, a karanténból kiszabaduló és szórakozni és pénzt elverni vágyó emberekhez. Ezen kívül a villanyautózástól félő, a "régi" benzines motorokhoz jobban vonzódó vagyonos rétegekhez. Végül pedig mostanában nagyon megy a retró, a '80-as évek, aminek a Delorean az egyik szimbóluma.

Végül pedig azt ezt meglovagló álhirdetések dömpingje. Itt arra gondolok, hogy sok olyan hirdetés van, ami nem létező vagy inkább nem a hirdetés szerint létező autókról szól. Mindig találni sok autót az európai használt autós oldalakon, ami nincsenek Európában, csak az ott levő pénzért az eladó nagyon szívesen behozza. Egy évvel ezelőtt már futottam egy kört ezek között és idén is, és a hirdetések nagy része, legalább a fele az ilyen. A hasznaltauto.hu-n is volt két hirdetés egy hónappal ezelőtt, egy sima és egy replika Delorean, de egyik sem volt az országban. A sima Delorean egy évek óta nem aktív lengyel hirdetés képeit használta és ha jól emlékszem 15 millióért árulták, a replika pedig 30 millió feletti áron várta, hogy valaki elhozza Amerikából. Szóval szerintem ezek a hirdetések is belőttek egy olyan árkategóriát, amihez aztán a valódi hirdetések is igazodni kezdtek. Aztán mivel így feljebb mentek az árak, az álhirdetések is feljebb mentek és így tovább. Ez csak spekuláció, de szerintem annak elég jó.

Szóval mennyiért éri meg most Deloreant venni? Hát ha így emelkednek az árak, akkor bármennyiért. Ha megállnak, akkor meg szerintem a 30-40000 eurós projectautók most a jó vételek. Erről hamarosan még szólni fogok.

Mostanra minden kialakult, holnap déltől lehet beköltözni az erődbe. Igaz a rendezvény csak csütörtökön kezdődik, de a helyfoglalás az szokás szerint hamarabb indul. Jó lesz végre megint dögleni az amcsi dögök között, nagyon hiányzott a tavalyi évből.

Fontos részlet, hogy amerikai autósoknak nem kell védettségi igazolvány, de a látogatóknak igen!

Az elmúlt hónapokban a rendes találkozókon felül volt két szülinapos és egy nem is tudom micsoda, majd ha odaérek, leírom. Kezdem az első szülinapossal. Szokás szerint az alany barátnője keresett meg, hogy a párja imádja a Deloreant, és szeretné meglepni azzal, hogy megnézheti és utazhat benne. Megbeszéltük a részleteket, majd egy vasárnap megjelentek a vasútállomáson és találkoztunk. Sajnos a meglepetés addigra elveszett, mert az ünnepelt annyira kíváncsi volt, hogy szegény barátnő megtört és elmondta neki, hogy miért is mennek vonatozni, de szerencsére ez csak a várakozást fokozta, ezért a találkozó pont olyan jól sikerült, mint ezek az alkalmak szoktak. Beszélgettünk elég sokat, mentünk egy kört, megint beszélgettünk, közben pedig jött pár egyéb érdeklődő is, mint mondtam, pont ahogy szokott lenni.

A második kicsit máshogy indult mert itt nem volt barátnő a képben, csak két haver érdeklődött, valamint a megkeresés is még tavaly novemberben történt, de a tél miatt nem vállaltam. Aztán júniusban újrakezdődött az egyeztetés, és nem sokkal később összejött a találkozó is. Itt sem tudok semmi nagyon különlegeset kiemelni, két nagyon jó fej és nagyon lelkes embert ismertem meg, akikből a kontaktszemélyem ismeri a Tom Tailor itteni főnökét, ami azért fontos, mert elméletileg a Duna Plázás Delorean az övé. Utánakérdezett, és hát ez a pletyka nem igaz. Vagy pedig egy másik főnökről van szó. Kár, jó lett volna megtudni, hogy ez az autó létezik-e még vagy sem.

A harmadik egy kicsit más jellegű megkeresés volt. Van egy ritka autók élményvezetésére specializált oldal, ami szeretné felvenni a Deloreant is az autólistájára. Természetesen erre nem mondhattam reflexből igent, mert olyan nem létezik, hogy megjelenik valami vezetni nem tudó, de pénzes valaki a világ végéről, fizet, aztán már teheti is tönkre a Deloreant. Valamint az eddigi szülinaposos dolgaimat is szeretném folytatni, márpedig ez az oldal számára úgy lenne jó, ha rajtuk keresztül csinálnám. Pénzügyileg mindegyikőnk jobban járna, csak éppen ez engem nem érdekel. Engem az érdekel, hogy jól érezzem magamat az autómmal, lehetőleg minél kevesebb papírmunkával. Ezért öszehoztunk egy személyes találkozót, csináltunk egy pár jó képet, majd elgondolkodtunk, hogy elképzeléseinknek van-e valami metszete. Lehetséges, de egyelőre még nem találtuk meg. Ha meglesz, akkor biztosan meg fogom írni.

Egész kellemes felüdülés volt a szülinaposok között ez a komolyabb megkeresés. A Hír TV-től kerestek meg, hogy szeretnének a Deloreannel csinálni egy anyagot az aktuális autós műsorukba. Szeretem az ilyet, miért is ne. Egy szép hely kellett a videózáshoz, szerencsére a monostori erőd pont megfelelő, oda beszéltük meg a találkozót. Odaérkezés után jött egy pár perces akklimatizálódás, aztán átálltam egy szebb helyre, beszélgettünk egy kicsit, majd eleredt az eső. Vártunk egy kicsit, majd átmentünk az erőd bejárata felé, mert van ott egy fasor, ott talán kevésbé ázunk el. Ez nagyjából bejött, tudtunk pár videót csinálni, majd ahogy az eső is elállt, bejött a félelmem, ez is jó kis szaharai sáreső volt. Pár perc alatt letörölgettem az autót, bár inkább homogénre maszáltam a koszt, aztán folytattuk az interjút. Végül pedig mentünk egy kisebb kört, és meg is voltunk, laza két óra alatt. Ennek az eredménye lett ez a hét perces videó, ami 30:13-tól megnézhető:

Hát megvolt az eddigi legérdekesebb beszélgetésem, ami a 13 éves tulajdonosság alatt nem egy utolsó dolog. Valahogy így zajlott:

- Ez egy igazi Delorean?

- Igen.

- Ez volt valamilyen filmben, igaz?

- Bizony.

- Várjál csak... Mi is volt az?

- A Vissza .........

- Már tudom! A Cobra 11! Abban volt, igaz?

- ??????

És b+, tényleg!

Korábban is voltam már a győri Barney's Dinerben találkozón, vagy csak simán enni egy hamburgert, ezért egyértelmű volt, hogy ismét menni fogunk, ha már egyszer meghívtak még a kubai eseményen. A készülődés hasonló volt, mint eddig, kölkök lepasszolása, gyors státuszcsekk az autón, aztán indulás!

Kicsit később értünk oda, mint illett volna, elméletileg déltől volt a gyülekező, mi meg csak három előtt értünk oda valamikor, ezért a normál parkolóhelyekre már nem fértünk be, így keresztbe álltunk két másik autó előtt a rendezők kérésére, ami egy kicsit azért zavart, mert a kubai találkozón is volt ebből egy koccanás. Igaz, itt nem volt szintkülönbség, tehát az autók nem tudtak egymásnak gurulni, szóval oké, legyen.

A késői érkezésnek egy igazi hátránya lett számunkra. Az, hogy amikor megrendeltük nagy nehezen a hamburgereinket, a 140-es sorszámot kaptuk úgy, hogy akkor éppen a 109-esnél járt a kivitel. Hát ezzel nagyjából bebetonoztuk magunkat a parkolóba pár órára, mert olyan nincs, hogy azt ki ne várjuk.

Tegyük hozzá, nem volt nehéz kivárni, mert elég jó zene volt, az emberek is jó fejek voltak, az autókat is lehetett nézegetni, sokan pedig még be is öltöztek az eseményre. A két kék-fehér kockás csaj pedig egyértelműen elvitte a showt, nagyon jók voltak!

Nézelődtünk, beszélgettünk, telt az idő, elkezdődött egy koncert, ideért végül a hamburger, ettünk, megint nézelődtünk, a szokásos dolgok történtek. Na meg persze jöttek ismerősök mindenfelől, de a legjobb KITT érkezése volt, akivel így együtt megint jó látványt nyújtottunk. Szegény KITT most kicsit gyengébben van, kölcsönmotorral jött csak ide, ezt onnan tudtam meg, hogy csöpögött belőle az olaj és rákérdeztem. Az eredeti motorja sajnos megkrepált egy ideje, aztán most éppen új motor keresésében van a tulajdonosa. Hát lehet, hogy a PRV nem a legerősebb konstrukció, de szerintem ilyen gondom nekem nem nagyon lesz mostanában. Az pedig külön büszkeségre adott okot, hogy nekem még a légkondim is működik.

A lényeg, hogy kaja után kicsit bekómáztunk, meg hát a melegben kint ácsorgás is elfárasztja az embert, ezért valamikor hat körül elindultunk hazafelé. Innentől már nem történt semmi különleges, jó volt ez a találkozó is. Már hiányoztak. A következő megmozdulásom úgy tűnik egy szülinapos lesz.

Az idei év aztán beindult. Kezdődött a múltkori kapuvári kirándulással, de már ott megbeszéltük a Vurdonnal hogy két hétre rá lesz egy másik alkalom is Győrben, egy kubai jellegű esemény. Az egész történet annyi, hogy van egy kubai kávézó a Duna parton, aminek nem tett túl jót a tavalyi év. Most viszont hogy lehet menni, szeretné a tulaj visszacsábítani az vendégeket, és ezért összehív pár amcsi autóst is, hogy jobban behúzza az embereket. És hát miért ne menjünk, főleg, hogy két ingyen koktél is jár a részvételért.

Kicsit problémás volt ez a nap, mert egész héten esett az eső, de szerencsére erre a reggelre már minden szépnek nézett ki, igaz a láthatáron elég sötét felhők gyülekeztek. Viszont ez már nem állított meg minket, egy gyors átnézés után már húztunk is Győrbe. Egy eseménytelen út után odaértünk a rakpartra, és egyből meg is lettek a többiek, beálltunk közéjük, és azt kell, hogy mondjam, sokkal többen voltak, mint amire számítottam. Kb. 20-25 autó jelent meg, igaz volt egy kis átfedés az érkezések és távozások között.

Először körbenéztünk, hogy kiket is ismerünk, és a Vurdonon túl még pár kapuváron megismert kollégát találtunk, és persze a NAAFról is voltak emberek. Egy kicsit később egy gimis évfolyamtárs is előkerült, meg hát persze érdeklődők is voltak, akikkel szokás szerint jól el lehetett beszélgetni. Viszont a legérdekesebb kétség kívül az új Deloreantulaj volt, akinek az autóját most újítják fel a Vurdonék. Kb. 10 percet beszélgettünk, igazán jó fickónak tűnik, nagyjából velünk egy korú, van több veteránja is, ennél többet nem is lehet elsőre elmondani. Nagyon el van határozva, szóval az autó el fog készülni. Jó látni az ilyet.

Aztán volt még egy jó dolog, a két ingyenes koktél. Szigorúan alkoholmentes, elvégre autóval voltunk, így egy Pina Colada és egy Mojito lett a választás, mondhatni biztosra mentünk. Ami viszont érdekes volt ebben, az nem is maga a választás, hanem az eredeti kubai kiszolgálás, ami itt, a győri rakparton több, mint érdekes volt. Mert hát sorra kerültünk, a fickó egy óriási mosollyal megkérdezte, hogy mit kérünk. kitaláltuk, mondta, hogy oké, majd táncolt egy kicsit az asszonnyal, mert szólt az eredeti karibi élőzene. Ezután visszajött, hogy mit is kértünk, mire újra elmondtuk, erre pedig leállt egy kicsit beszélgetni az egyik alkalmazottal, majd nekiállt a koktéloknak. Közben még egy kis beszélgetés, eszébe jutott, hogy a szomszéd pultnál kifogyott a jég, feltöltötte, majd visszajött és folytatta a keverést. Az egyébként kb. két perces munkát olyan természetes lazasággal húzta el hét-nyolc percre, amire tényleg csak egy eredeti kubai lehet képes. És a legjobb, hogy ezt az egészet mi még élveztük is.

Ezután elkortyolgattuk a koktéljainkat, majd nekiállt csöpögni az eső. Egyelőre még nem túlzottan, de látszott, hogy itt még lehet baj, ezért gyorsan elindultam a következő checkpointra, rumot venni. Mégpedig nem úgy, hogy csak egy kis felespohárral (elvégre még mindig vezetek), hanem rendesen, üveggel, mert elméletileg ennél jobb rumozó hely nincs is a környéken. Hát sajnos ezzel nem jártam sikerrel, üveg rumot nem lehetett venni, 2 cl-enként meg eléggé drága lett volna megtölteni egy üveget, szóval ez kimaradt. Pedig tényleg voltak különleges rumok a Cpt. Morgan, a Havanna és a Bacardi szentháromságon túl is.

Mire ezzel szembesültem, egyre jobban eleredt az eső, ezért egy gyors búcsúzkodás után becsuktuk az ajtókat, és már indultunk is haza. Elég sokáig esett rendesen, de mire hazaértünk, addigra már éppen szép lett az idő. Beállni már szinte száraz - és egyben jó koszos - autóval sikerült. Jó kis nap volt, kellettek már ezek a találkozók, és mivel meghívást kaptunk a Barney's találkozójára is, már alakult is a két hét múlva esedékes program.

Az egész úgy kezdődött, hogy Duduval már mindenképpen menni akartunk valahova, és nem csak egy 10-20 kilométeres, hanem egy rendesebb kirándulásra. Elsőre az jutott az eszünkbe, hogy miután leraktuk a kölköket ide-oda, elmegyünk Császárra a western faluba, hogy megvan-e még, iszunk valamit a kocsmában, aztán jövünk haza egy másik úton. Elsőre ez jónak is tűnt.

Csak aztán pár órával a döntés után csörgött a telefonom, nézem, a Vurdon az. Nofene, egész későn van, biztosan a felújítással kapcsolatban van valami kérdés, de nem így volt. Mondta a Balázs, hogy mit csinálok másnap? Hát mondom még nem fix semmi, erre mondta, hogy ez nagyon jó, mert csinálnak egy kis kirándulást Győrből Kapuvárra pár autóval, nincs-e kedvem menni. Hát hogyne lenne, éppen mostanra jutottunk döntésre, hogy megyünk valahova holnap, de akkor legyen az új cél Kapuvár. Meg is beszéltük, hogy a telephelyükön találkozunk három órakor.

Másnap ebéd után elbúcsúztunk a két porontytól, aztán be is pattantunk a Deloreanbe. Gyors lámpa, víz, olajellenőrzés, kiállás, aztán már indultunk is. Egy gyors tankolás szükséges volt, meg pályamatricát is kellett venni, de aztán már mentünk is. Aztán az autópályán észrevettem egy érdekes dolgot. Mentem a szokásos 130 körüli sebességemmel, és a fordulatszámmérő 4000-et mutatott. Hmmm, ez érdekes, ennek 3000-nek kéne lennie. Gyorsítottam, feljebb ment, lassítottam, lejjebb ment, de egyiket sem annyira, mint kellett volna. Kivettem üresbe, csak gurultam, akkor visszaesett 900 körülre, de ugrált. Aztán ahogy újra sebességbe raktam megint csak ugrált. Hát mondom egyszer, még 2008-ben ez már volt rossz, lehet, megint van valami kontakthibája? Na mondom próbáljuk ki a légkondit, az mindig jól meghúzza az rendszert, mi lesz, ha beindítom? Hát azt megérte megnézni, a fordulatszámmérő úgy nekiállt ugrálni, hogy öröm volt nézni! Eddig még soha nem volt 8000-es fordulaton, hát most már igen. Aztán lekapcsolt a magnó is, majd vissza, aztán egy kis idő múlva megint le, majd megint vissza. Na mondom, itt valami komoly földelési vagy nem tudom milyen hiba van, de mivel az autó teljesen normálisan megy, ezért nem fogok megállni itt a pálya közepén. Ezért a telephelyig tartó kb. 10 kilométert így tettük meg.

Ott megálltam, leállítottam az autót és megnéztem a légkondit, mert az volt az első tippem, az volt legutoljára szerelve. Minden rendben levőnek tűnt, átnéztem a motortér többi részét, az is oké. Sehol egy lógó vagy égett drót, a földelés is oké, mi lehet? Aztán megláttam, hogy nem világít egyik ajtólámpa sem. Hoppá, akkor ez aksi lesz, azt is most cseréltem. És most pedig mindenkitől azt kérem, hogy ne röhögjön, valamint ne írjon gyalázó kommenteket, mert akkor balfaszság volt a hiba, hogy ilyet szerintem más még nem csinált a Deloreanek történetében: Leesett az akkusaru, mert trehányul raktam fel. Majd miután visszaraktam, minden működött rendesen, a légkonditól, a magnón át a fordulatszámmérőig. Hát elég égő, de ez van. Volt viszont ennek az egésznek egy hasznos hozadéka, most már egészen biztos vagyok benne, hogy a generátor jó, mert aksi nélkül is teljesen jól működött az autó, a problémák valószínűleg akkor adódtak, amikor a saru éppen hozzáért az aksihoz. Biztosan jól esett mindennek ez a néha van áram, néha nincs állapot, de szerencsére azóta sem jelentkezett semmi egyéb hiba, úgy tűnik minden túlélte.

Na de menjünk tovább, szépen jött a többi autó is, Cadillac, Camaro, Impala, Mustang, jó kis merítés, mindenből volt éppen egy-két darab, de semmiből sem túl sok. Aztán ahogy mindenki megérkezett, megindultunk, és szépen lassan 80-nal elcsorogtunk Kapuvárig. Mondjuk egy 90-nek jobban örültem volna, hogy stabilan ötösben lehessen az autó, de ennek ellenére is jó kis túra volt.

Kapuváron aztán csatlakozott további két autó, elmentünk egy tóhoz és fagyizni, mindenhol beszélgettünk egy kicsit, majd valamikor hat óra után mi elindultunk visszafelé, mert elméletileg hétig volt kimenőnk. Hazafelé aztán már jól meghajtottam a gépet, pontosabban nem úgy poroszkáltam, mint idefelé, hanem rendes pályatempóban zúgtunk hazafelé, így autócserével együtt fél nyolcra már ott voltunk a gyerekért.

Nagyon jó kis túra volt, igaz csak pár óra lett az egész, de igazán hiányzott a tél és a tavalyi év után egy ilyen. Ráadásul kirakták a NAAF időpontját is, úgy tűnik az idei év jobb lesz, mint a tavalyi. Még ha az Eurofest el is marad.