Élet egy Deloreannel

Habár az idő még nem rossz, de már jön a lehűlés, és ideje lezárni az idei szezont. Jó volt ez is, voltunk Hollandiában, volt nagyon sok szülinapos, több céges felkérés, pár autós találkozó, minden, ami egy jó évhez kell. A Delorean nagyon jól viselte, mert habár hamarosan 38 éves, simán letagadhatna harmincat. Azért jövő tavaszra megint van pár fejlesztési ötletem, hogy költhessek egy kis pénzt. Na de erről majd akkor beszélek.

A facebookon találtam három videót, mindegyiket egy belfast jack nevű felhasználó töltötte fel a youtubera, és annyira tökéletesen mutatja be a DMC három működési évét, hogy muszáj egy bejegyzést csinálnom belőle. Annak ellenére, hogy a videók leírásai komoly tévedéseket is hordoznak.

Az első videó - a leírásával ellentétben - valamikor 1980 elején készült. Ekkor tartott a DMCL egy családi napot, ahova elvitték a Visioneering Deloreant, plusz a fél vezérkart, és bemutatták, hogy hol és mit terveznek gyártani. Érződik az optimizmus, a tenni akarás, igazán jó nézni.

A második videó egy évvel később készült, azonban a videó leírásával ellentétben nem az első szállítmányt mutatja, hanem egy jóval későbbit, az egyetlen leolvasható VIN (4220M - októberi gyártás) alapján egy októberit vagy decemberit. Pontosan nem tudom melyik hajó lehetett, mert csak a hajó tulajdonosa látszódik, a Wallenius. Az első szállítmány videóját itt lehet megnézni.

Végül pedig egy videó a gyár 1982-es bezárásáról, ami az első videó teljes ellentéte. Szomorúság, csüggedés, és ahogy nézem, ez még nem is októberi bezárás, hanem csak valami korábbi elbocsátási hullám, mert még John Delorean is megjelenik.

Találtam pár marketinggel kapcsolatos dolgot az elmúlt hetekben, ezekből írok meg most két oldalnyit. Nem fordítom le őket teljesen, csak a lényeget szedem ki belőle. Mindegyik dokumentum 1982 nyarán készült, tehát már bőven a gyár csődeljárása alatt. Az aláíró pedig mindkétszer David R. T. Wood. Az első 1982 júliusából való.

Ebben egy júliusi kampányról van szó, a kihangsúlyozandó részek pedig az autó fantasztikussága, az elérhetősége és az óriási kedvezmény, amivel most hozzá lehet jutni. Egyperces hirdetésekről van szó, és a fő hirdetési felület a rádió, mert azzal aránylag olcsón lehet sok embert elérni.

A következő dokumentum alig egy hónappal az előző levél után íródott, és egy számomra kicsit unszimpatikus hiszti az alapja, miszerint a Car and Driver írt egy lehúzó cikket a cégről, és ez mennyire nem korrekt az elég gyengén álló céggel szemben. Megír sok szimpatikus dolgot is, a gyár felépítését, azt, hogy egyáltalán eljutottak az autógyártásig, az emberek kiképzését, stb. valamint óriási optimizmusról is tanúbizonyságot is tesz.

Egyébként erről a cikkről van szó. Elolvastam, sok különlegesség nincsen benne, és szerintem nem annyira negatív, mint amennyire a fenti dokumentum írója látja. Kétségtelen, hogy kiemeli, hogy a bukás fő oka a realitások nem figyelembevétele volt, miszerint évi 20000 autó legyártására fejlesztették fel a gyárat 1981 végére, miközben egyetlen európai prémiummárka sem tudott ennyi autót eladni egy évben, mindössze a Porsche tudta megközelíteni.

Az meg már csak a bónusz, hogy két hónappal a levél megírása után vége volt a cégnek, és John Deloreannek is hirtelen sok más dolga akadt.

Egy kép Chuck Bennington bejegyzésébe Dixon Hollinsheadről és feleségéről. Közeli barátok és kollégák voltak.

Az 500-as Delorean bejegyzésébe bekerült pár információ és egy rejtett kép John Haigről.

Jön egy új Deloreanes film, ami ezúttal a Deloreaneket veszi célkeresztbe. Ki kellett raknom a trélerét a megfelelő helyre.

Új kép Kelly Harmonról, meg annak a bejegyzésnek egy kisebb átszabása.

Végül pedig egy kis videó Daffy kacsáról, aki nem tudja eladni a Deloreanjeit. Hát igen, '82 után egy darabig nem kellettek senkinek.

A kaposvári kirándulás óta annyira sok kisebb találkozó volt, hogy összeszámolni is nehéz lenne. Szülinaposok, érdeklődők nagyon sokan voltak, nagyjából mindegyiknél a szokásos forgatókönyv játszódott le. Jó fej emberek, szokásos kérdésekkel, nagyjából egy, esetleg másfél óra, aztán ennyi. Viszont mostanában már annyian vannak, hogy szükséges egy napra több embert is berakni, de szerencsére eddig nem nagyon voltak ütközések.

Volt viszont pár különlegesebb találkozó is, azokat emelném most ki. Volt először is egy BoxPc fotózás, amit egy kis igényfelmérős beszélgetés után a tatai ipari parkban ejtettünk meg. Elég jól felkészültek a látogatók a ruháikkal, és szerencsére ekkor még ott voltak a kaposvári rendezvény cuccai is, ezért azzal is örömmel pózoltak.

Elég nehéz volt ez a fotózás, mert valami elképesztően meleg volt. Ömlött rólam a víz, és akkor a két szereplőről ne is beszéljünk. McFly dzsekijében vagy a Doki köpenyében főleg nagy szenvedés lehetett vidámnak tűnni. Kb. egy óráig tartott a fotózás, remélem hozott pár új vásárlót.

Aztán jött a következő, kicsit nehezebben összehozott találkozó, a Dö'loorien együttes fotózása. Egy frissen alakult tatabányai együttesről van szó, a facebook oldalukat itt lehet megnézni. Végül az ottani pláza tetején találkoztunk már sötétben, bár először egy napnyugtás fotózás volt a terv, de oda nem sikerült odaérnem, aztán volt egy másik terv, úgy fél óráig, aztán végül a plázatető. Azt kell hogy mondjam, örülök, hogy az utolsó helyszín lett a befutó, mert habár kicsit messzebb volt a szokásosnál, teljes nyugiban lehetett elkészíteni a képeket, és nagyon élveztem az egészet. Szintén kb. egy órát voltam ott, aztán jött egy igazán jó hazaút. Mivel már kicsi volt a forgalom, és száraz volt az idő, ezért a Delorean lámpái is elégségesek voltak egy jó kis élményautózáshoz. És még őz sem ugrott ki elém.

Végül jött a harmadik említésre méltó esemény, az egyik szülinapos, aki egy nagyon szépen összerakott, fehér peremes gumival szerelt Trabival jött a találkozónkra. Ráadásul hozott kis maketteket, amivel külön jó volt a fotózkodás. Itt a helyszínválasztás már nem volt annyira szerencsés, mert a monostori erődben éppen második világháborús játékok voltak, aztán tele volt a parkoló emiatt, de hátulra el tudtunk bújni egy busz mögé, hogy beszélgethessünk. Még így is elég sokan ránk találtak, de szerencsére nem volt senki sem tolakodó, ismét egy jó találkozó élményével lettem gazdagabb.

 A Delorean pedig szokás szerint tette a dolgát, nem volt vele semmi gond.

A DMC vezetése profi szakemberektől állt, John Delorean pedig a marketingben volt igazán profi. Egyértelmű volt hát, hogy csináljanak egy rendes piackutatást, hogy a DMC-12-t hol lehet majd sikerrel eladni. Erről az 1979-1980-as dokumentumról szól a mai bejegyzés, ami főleg 1978-as számokkal dolgozik.

Felütésként azzal kezdődik a dokumentum, hogy felsorolja a potenciális ellenfeleket, kitérve arra, hogy az olyan sportos autókat, mint a Trans Am, nem veszik bele a sportautók felsorolásába, mert azok nem egy piacon lesznek a DMC-12-vel. Bizonyos szempontból ez érthető, főleg 1979-1980-ban, amikor még nem volt kész a gyártásra érett verzió, nem kellett a katalizátor, és a tervezett menettulajdonságok felette voltak a végül sorozatban gyártott autónak, ez elképzelhető volt. A felső képhez többet nem fűznék hozzá, angoltudás nélkül is jól érthető.

A második oldal a világpiaccal foglalkozik, elmondja, hogy az egész évben eladott 335 000 autó 80%-át négy márka, a Datsun, a Mazda, a Porsche és a Corvette fedi le 291 000 eladott autóval. Ezután jön a főbb piacok bemutatása, amiből látszik, hogy messze az USA a legfontosabb piac a maga 72%-ával, Európa 17%-kal követi jó messziről, a világ többi része pedig összesen 11%-kal szerénykedik. Végül pedig egy megállapítás, hogy a DMC-12 a középkategóriát tudja megcélozni a méretéből, teljesítményéből és árának a szempontjából.

A harmadik oldalon jön Európa részletezése a megállapítás után, hogy az USÁban a Corvette lesz a DMC fő ellenfele. Mivel Európán belül nyolc országban lehetséges egyelőre a DMC eladása, ezért azoknak a kifejtése következik, a többi ország majd a szedán változat bemutatása után válik esetleges célponttá.

Németországban 32000 sportautót adnak el egy évben, főleg Porsche, Monza, Mercedes és BMW típusokat. Két nagyobb disztribútor és három nagyobb viszonteladó jelezte érdeklődését az esetleges forgalmazás iránt.

Az Egyesült Királyságban a 13000 eladott autó nagy része Porsche, Jaguar, TR 7/8 és Fiat X1/9. Számomra furcsa módon három nagy viszonteladói hálózat is visszautasította a DMC forgalmazását, ami pedig saját piacon erős tudott volna lenni, bár ennek az oka valószínűleg az, hogy szükségszerű volt a jobb kormányos autók bemutatása. Erről később lesz is szó. Talán ennek ellensúlyozására tervben volt az autó 1980-as bemutatása a birminghami autóshown.

Franciaországban a Porsche és az Alpine dominál 3-4000 autóval, valamint a Bagheera van még jelen elég erősen változó számokkal. Az itteni számok az ország méretéhez képest elég csekélyek.

Olaszországban 2000 autót adnak el, a Porsche itt is a legerősebb, őket pedig a Bagheera és a Ferrari követi. Erre a piacra sem lesz könnyű betörni, még nem végeztek viszonteladói kutatást.

Svájc azonban elég erős, 7300 autót adtak el 1979-ben, főleg Porsche, Monza és Mazda típusokból. A viszonteladókat már feltérképezték, de még nem keresték fel őket.

Belgium és Luxemburg kicsit gyengébb, egy Porsche, Bagheera, Mercedes által dominált piacról van szó. Viszonteladókat még nem keresték fel itt sem.

Hollandiában mindössze 2000 autós a piac, szokás szerint a Porsche vezet, majd követi a Bagheera és a TR 7. Jók a viszonteladói kapcsolatok, de limitáltak a lehetőségek. Mellesleg jegyzem meg, hogy valahogy mégis itt lett aztán a népességhez viszonyított legnagyobb európai Deloreanpopuláció.

Ausztria az utolsó értékelhető európai ország, ahol a Porsche és Bagheera által vezetett 1100 autós piacra meg lehet kísérelni a betörést.

Ezután jönnek a távolabbi piacok. Az olcsó japán autók által dominált Közel-Keleten összesen kb. 1000 sportautót tudnak eladni, ami elég szegényes, bár jól elhelyezett viszonteladókkal elérhető egy kis mennyiségű, de stabil eladási szám.

Habár a Japán piac a németéhez hasonló, főleg belpiacos autókat vesznek, a külső gyártók autóinak a példányszámát korlátozzák. Ennek ellenére több lehetséges viszonteladó is érdeklődését fejezte ki, és az 1980 novemberi autóshown, Tokyoban tervezik is kiállítani a Deloreant. 

Ezen felül már nem sok lehetséges piac van, talán Hong Kongban, Szingapúrban és esetleg Guamban lehetne próbálkozni, majd Koreában és a Fülöp szigeteken. Néhány viszonteladóval már kezdődtek tárgyalások, de majd a tokyoi autóshow után meglátják, hogy hogyan tovább.

A felmérés szerint ezeken a piacokon kívül a DMC-re már nagyon kicsi lenne a kereslet, a szervizköltségek miatt már nem érné meg a távolabbi területeken a forgalmazás. Mint lehetséges további jelöltek, felmerült Dél Afrika, Egyiptom, Izrael, Dél Amerika, Ausztrália és Új Zéland, de érződik, hogy ezek nagyon távoli tervek. Kicsit esélyesebbnek érződik Puerto Rico és Jamaica, mert azokat az autókat el lehetne látni az USÁból.

A dokumentum vége felé kiemelik, hogy a DMC, új autógyárhoz képest elég jól ismert. A főbb ismérvek a Delorean tartóssága, Giugiaro formaterve, John Delorean személye, valamint még a NIDA és DOC bizalma a DMC-ben. Fontos még az autó minden országra kiterjedő homologizációja, azaz a helyi szabályoknak megfeleltetése.

Több viszonteladó is kifejezte igényét egy tesztautóra, amit 2-3000 kilométeren keresztül használhatnak. Ennek hiányában nem írnak alá semmit. Valamint habár még nem kaptak tesztautót, de már bejelentették igényüket egy erősebb verzióra, lehetőleg turbóval, mert elmondásuk szerint a teljesítmény ebben a szegmensben fontosabb a takarékosságnál. 160-180 lóerős teljesítmény és 230 km/órás végsebesség elégséges lenne.

Hát ennyi. Érdekes dokumentum ez, elég sok érdekes és helyes megállapítással. A tervezett számokból jól látszik, hogy a John Delorean által hangoztatott 30000 autós éves eladás egyáltalán nem alátámasztható. Világszerte 4500 autót tudnának a legoptimistább becslésekkel eladni 1982 végéig, igaz ebben a bőven legnagyobb amerikai piac nincsen benne. Hát nem is sikerült a dolog, kb. 9000 autót sikerül eladni két év alatt.

Az elmúlt hetekben elég sokat járkáltam mindenfelé. Volt fotózás, szülinaposok, mindenféle, de lassan már itt az év vége, októbertől már nagyjából vége a szezonnak. Utána aztán jönnek a további javítások, valamint a még félrerakott megírásra váró bejegyzések, és a jó kis téli szünet. Szóval aki Deloreant akar még idén látni, az szóljon gyorsan!

Folytatom a javításos bejegyzéseket.

Először egy jó kis összehasonlító táblázat az 1981-es sportautókról. Tudom, hogy nem nagyon szoktátok az újraírt és javított bejegyzéseket megnézni, de ez most tényleg megéri.

A kokainügyhöz találtam egy FBI által használt leiratot.

Találtam egy viszonteladói rendelési lapot, amit be is raktam a kiegészítőkről szóló cikkbe.

A Mercedes 300 SL-ről szóló cikkbe beírtam pár érdekes Deloreannel kapcsolatos dolgot a bejegyzés vége felé.

Ez a bejegyzés, habár nem kimondottan blog javítás, mégsem nagyon lehet tőle elvonatkoztatni. Maradjunk a kiegészítés kifejezésnél.

A DMC-nél volt ambíció, bár azt hiszem, ezzel nem mondok túl nagy újdonságot. Terveztek 4 ajtós szedánt, buszt, és quadelődöt, valamint egy időben meg akarták venni a Porschét is. És most nem írtam el semmit, tényleg felmerült az ötlet John Delorean fejében. Íme a bizonyíték:

Mindez 1980 áprilisában, akkor amikor a saját autó még el sem készült, a gyár is csak épülőfélben volt, és munkások is alig voltak. Hát ha valaki, akkor John Delorean aztán mert nagyot álmodni.

A következő sem rosszabb találat, bár kicsit bonyolultabb. 1977-re már megvolt a prototípus, igaz, Citroen motorral, valamint már kereste a DMC a gyár helyét, bár egyelőre még Puerto Rico volt a befutó. Mint az alábbi képből is látszik, már a Renault is fent volt a listán, több okból is.

A végül legyártott autó PRV-6-os, tehát tulajdonképpen Renault motorral készült, de eddigre már túl voltak a fenti kérésen, ahol a Renault képviselője válaszol John Deloreannek a fejlesztendő teherautójával kapcsolatos kérdésére.

Túl sok dolgot nem lehet megtudni, de pár érdekesség azért egyértelmű. Először is, az látszik, hogy ezt a teherautót is teljesen műanyagból képzelik el, gondolom a DMC-12 prototípusának az ERM technológiáját alapul véve. Ekkor még nem tudták, hogy az ERM tömeggyártásra nem éppen alkalmas, és a töréstesztje is elég siralmas.

Aztán az is kiderül, hogy Delorean ötlete a fejlesztendő teherautóról még erősen vázlatos, mert a kérdései között igazán lényeges információkat sem mond el, mint pl. hogy hány teherautót tervez gyártani évente, mikor indulna el a gyártás, milyen motorra és milyen váltóra lenne szüksége, milyen teherbírásra gondolt, és a többi részletkérdés.

Ennek ellenére a képviselő szorgalmazza a személyes találkozót. Itt még senki sem látta előre, hogy ebből az egészből nem lesz semmi, valamint hogy a DMC pár évvel később még a DMC-12-höz megvett motorok árát sem fogja kifizetni.

A héten sok dolog nem lesz, ezért kirakok egy jó kis képet, ahol egy McFlynak öltözött szerelő az ikerturbós Deloreanen végez méréseket. 1981-ben, a film megjelenése előtt 4 évvel. Időgép, mi?