Élet egy Deloreannel

Nyugodtan mondhatom, hogy az idei év szinte mehet a kukába. Elég sok meghívásom volt márciusig, amikből kivétel nélkül nem lett semmi. Először a nagyobb kiállítások:

- Az Oldtimer Showt az április 17-i kezdésről először eltolták június 12-re, majd október 9-re.

- Az AMTS-t, amit habár még mindig nem szeretek, de meghívtak, és egy marha jó koncepció része lett volna az autó, ezért igent mondtam, elhalasztották március 20-ról szeptember 15-re.

Ezek a tervek, majd meglátjuk, hogy a halasztásokból mi lesz, mit szól hozzá a vírushelyzet. Aztán persze voltak kisebb magántalálkozók is tervben, egy jegyes fotózás, két szülinapos, és egy modelles fotózás is. Hát egyelőre ezekből sem lett semmi, de talán majd ezeket is be tudjuk pótolni nyáron.

A legfontosabb találkozók szempontjából is elég rossz a helyzet, a Lakeside Weekend, tehát Agárd, idén is elmarad, pedig idén már sikerült megegyezni a szervezőknek a kempinggel, tehát már lehetett volna. Ami pedig a legnagyobb baj, hogy a NAAF is erősen billeg. Lehet, hogy egy hét halasztással meg tudják tartani, mert augusztus 13-16 a jelenlegi időpont, de elméletileg augusztus 15-ig nem lehet ekkora rendezvényt szervezni. A szervezők még keresik a megoldásokat, remélem megtalálják.

Részben ezeknek köszönhetően tavaly tél eleje óta eddig összesen 160 mérföldet mentem, ami azt hiszem negatív rekord azóta, hogy megvan a Delorean. Mindezt pedig megfejeltem azzal, hogy mindössze négy bejegyzést írtam a blogra január óta. Ilyen sem volt még soha.

Aztán tágabb Deloreanes körben volt két fontos haláleset is. Idén Don Steger, tavaly John Hervey hagyott itt minket. Don Steger, "A Don", a kaliforniai Delorean szerviz nyugdíjazott tulajdonosa volt, John pedig a Special-T-Auto és a Delorean Auto Parts oldalak, szervizek főnöke. Mindegyikük a Deloreanek megjelenése óta szerelte ezeket az autókat, haláluk nagy veszteség az amerikai tulajdonosoknak.

Szóval eddig ez az év katasztrófa, de még van remény.

Ez a vírus a Deloreanezésnek is keresztbe tesz. Az év eleji szervizt jellemzően február-március környékén szoktam megcsinálni, de idén februárban még nem volt túl jó idő, március elején meg sok volt a dolgom, mert nem tudtam, hogy a hónap közepétől most akkor lesz teljes karantén vagy sem, ezért amivel csak lehetett, végig kellett érnem. Amikor meg tudtam az autóval foglalkozni, a zárat szereltem, illetve interjút adtam, bár egy kisebb oroszlányi Jeep találkozó még éppen belefért a korlátozások előtt. A zárszerelést leírtam korábban, arról nem írok mást, levéve azt, hogy azóta sikerült a jobb oldalról is zárhatóvá tenni az autót. Amióta megjött a Delorean, azóta nem tudtam onnan bezárni, mert nem fordult el a kulcs, viszont most, hogy nekiálltam foglalkozni a problémával, eljutott az agyam odáig, hogy mi lenne, ha telenyomnám a zárat WD40-nel, hátha nincs semmi komoly gond, csak koszos. És láss csodát, bejött! Szóval azóta már onnan is nyitható-zárható az ajtó, kis szépséghibaként a központi zár onnan ugye nem működik, de akkor is előrelépés.

A Jeep találkozó még március 14-én volt, az oroszlányi V8 étteremben. Párszor voltam már ott, nagyon jó hely, ezúttal is hívtak, gondoltam úgysem lesz sok találkozó mostanában, elmegyek. Jó ötlet volt, jót kajáltunk, beszéltem pár jó fej emberrel. A szokásos. Ami különlegesebb volt, hogy a Delorean év eleji szokása szerint a jobb hátsó fék oda és visszafelé úton is befogott egy kicsit, valamint a bal első is nyikorgott néha. Ez nagyjából ki is jelölte az idei év szervizirányát.

Az interjúfelkérés pedig a 24.hu-tól érkezett, mert az egyik korábbi kisfilmes, aki még valamikor megkeresett, azóta már újságíróként dolgozik, és úgy gondolta, hogy a Delorean egy jó téma lenne egy üres hétvégére. Erről már írtam korábban is, a lényeg, hogy megkeresett, megcsináltuk az interjút és azóta ki is került az oldalra. Íme:

Jó kis cikk, örülök, hogy ilyen is van. Bár ha tudom, hogy szószerint fognak bizonyos dolgokat leírni, akkor lehet, hogy egy kicsit megválogatom a szavaimat, de így meg kicsit személyesebb lett a dolog. :)

Szóval ezek voltak év elején, ezután pedig már nagyon érett az év eleji olajcsere és átnézés. Ilyenkor mindig szeretek egy kis fejlesztést is véghezvinni, és most erre bőven megvolt a keret, mert tavaly év végén küldtem Ednek pár kormányt, majd azt ismét nem fizettettem ki vele, hanem mondtam neki, hogy azt a bő 500 eurót rakja el nekem hitelkeretbe, majd év elején úgyis levásárlom nála. Ez pedig egy marha jó ötlet volt, mert az akkori 320 forintos euróárfolyam azóta inkább 350-360 körül van, így csak ezen már nyertem 15-20e Ft-ot. Na oké, de mi legyen a fejlesztési irány? A keret így legalább 170e Ft volt, de inkább 200e, mert hát egy kicsit azért rakjunk hozzá, hogy Ed is hallja, hogy csipog az sms az átutalásról.

Mivel az elmúlt pár év mindegyike azzal kezdődött, hogy a kevés téli használattól berozsdásodott fékek rakoncátlankodtak, majd a jobb hátsó idővel rendbe jött, a bal első meg egész évben nyikorgott, ezért ránéztem az Ed oldalára, majd megrendeltem mind a négy féknyerget, meg pár kisebb dolgot. A szokásos szűrőket, plusz 16 kerékcsavart, mert a régiekből öt darab már vállalhatatlanul ronda volt, a maradék meg legalább háromféle. 

Elvittem hát a cuccokat a szerelőhöz, ahol aztán bő egy hetet dokkolt az autó, mert két napig nem volt idejük ránézni, utána meg megküzdöttek minden egyes csavarral, és a 40 éve összeállt kosszal. A szétszedés-összeszerelés közben kiderült, hogy a tárcsák még teljesen jó állapotúak, viszont a jobb hátsó fék betétei nem meglepő módon teljesen szétkoptak, és a bal hátsó sem volt túl jó. Annak ellenére, hogy az első betétek még jók voltak, mégis megrendeltem az összes fékbetétet (40e Ft), plusz előkerítettem otthonról a sufniból még pár félrerakott kézifékbetétet is. A félig rosszakat meg elraktam. Így aztán összeállt a gép, mentem vele egy tesztkört és igazából nem éreztem, hogy hú, de mennyivel jobb lett. Azt viszont igen, hogy nincs nyikorgás, és hát a jobb hátulja sem fogott be, tehát a célt elértem. Remélem most a fékekhez nem kell komolyabban hozzányúlni 15-20 évig. A szerelőnek további 65e Ft-ot fizettem, szóval ez a kis szerelgetés 270e Ft körül volt, ami jóval fölötte lett a tervnek, de szerencsére még mindig nem egy átlagos közbeszerzés.

Innen már csak az volt hátra, hogy egy napra a Delorean lett a napi autóm, mert a Passat meg egy visszahívás miatt megint szervizes volt. Most aztán még jobb vele menni, már csak egy hibája van, ami még komolyabb odafigyelést igényel. Az ötös fokozat szinkrongyűrűje egyre rosszabb, ha nem odafigyelve váltok, akkor reccsen. Azt hiszem megvan a jövő év elejének is a dolga.

Akkor jöjjön egy jó kis gigabejegyzés, ha már úgyis kicsit el van hanyagolva a blog, habár a DTL szépen töltődik fel. Egyelőre eléggé úgy tűnik, hogy az idei szezon eléggé takarékon fog lemenni, mert itt van április, de nem mentem még a Deloreannel 50 kilométernél többet, sőt, még az év eleji olajcsere sem volt meg. Volt viszont egy fotózásom, és interjúm, ami majd valamikor ki is fog kerülni a 24.hu-ra. Sajnos pont akkor készült, mielőtt beütött a járvány, aztán azóta az viszi el a fő híreknek fenntartott helyeket, kis mellékhírnek meg nem akarják kirakni. Nekem nem sürgős, majd valami lesz belőle. Na de a lényeg nem ez, hanem hogy pont aznap bedöglött a zár a jobb oldali ajtóban, így az interjús képeken is csak a bal oldali ajtó van nyitva. Hát ez lesz az oka.

A zár bedöglésének meg szintén megvan a maga oka. Ez a jobb oldali mindig kicsit fura volt nekem, mert nem kattant annyira szépen, mint a bal oldali, ráadásul míg a bal oldali bezárásánál a jobb oldali is bezáródott, ugyanez visszafelé nem működött, tehát a központi zár funkció onnan nem volt elérhető. Ez a két kis hiba még nem volt elég ahhoz, hogy szétszedjem az ajtót, az viszont hogy bezárt, és nem nyílt többet, na az már igen. Ez egyébként úgy történt, hogy az utasom úgy gondolta, hogy jó ötlet lesz a bal kezével nyitni az ajtót, majd nyitás közben így félig sikerült lenyomnia a zár gombját is, majd mikor így félig bezáródott, nekiállt feszegetni az ajtót. Máskor is volt már ilyen, azt hittem, most is csak rendesen le kell csukni az ajtót, játszani egy kicsit a zárral, esetleg az én oldalamról is, aztán megjavul. Hát nem így lett.

Lement a fotózás és interjú, majd hazamentem, beálltam a Deloreannel és otthon nekiálltam utánanézni, hogy most akkor hogyan is működik a zár. Elolvastam pár leírást, megnéztem az elérhető videókat és nézegettem a vonatkozó képeket, aztán pár nap után úgy éreztem, hogy itt az ideje a szerelésnek. 

Egy normális autó ajtaja elég egyszerű, mert elől van egy zsanér ami fogja, hátul pedig van egy zár, ami a helyén tartja az ajtót. Ezzel szemben a Delorean ajtajának ugye fent van a zsanérja, és az ajtó elején és hátulján is van egy zár, aminek egyszerre kell bezáródnia ahhoz, hogy az ajtó  menet közben a helyén maradjon. Emiatt aztán az egész nyitó és bezáró mechanizmus jóval bonyolultabb, mint egy átlagos autóban. A zárból egy rúd megy előre az ottani zárhoz és kettő hátra, egy a zárhoz, egy pedig a kulcslyukhoz. Az ajtónyitó pedig további egy rúd előre és egy hátra. Hogy minden még jobb legyen, az ajtó alsó részén van egy szolenoid és egy csúszókapcsoló, ami a központi zárat intézi. Ez úgy működik, hogy amikor bezárod az egyik ajtót, akkor az előbb említett csúszókapcsoló átkattan a zárt állapotába, ami a túlsó ajtóban levő szolenoidot is aktiválja, és az bezárja a túloldali zárat is. Valahogy eképpen:

Az első próba nem a teljes szétszedés volt, hanem a door lock module áramtalanítása. Előfordul néha, hogy elektromos hiba miatt a fent említett szolenoid zárja be az ajtót, ilyenkor nem kell szétbontani az egész ajtót, hanem elég csak az utasülés mögötti elektromos központban a hátul, legfelül levő door lock modult lehúzni, így áramtalanítani, amivel az ajtó kinyílik. Az esetek nagy részében visszadugva a modult helyreáll a rendes működés. Nálam ez sajnos nem sikerült, neki kellett állni a szétszedésnek.

Az ajtó kárpitja két részből áll, egy felső és egy alsó részből. A felső részt elég könnyű leszedni, csak ki kell rángatni a felső patentokat, és már jön is le, kb. öt perc alatt készen is van. Innen már jól be lehet látni a zár bizonyos részeihez, és ez rövidtávon elég is volt. Ugyanis innen már el lehet érni a jobb fentre, a kulcslyukhoz menő rudat, amit egy kicsit előrefelé meghúzva már ki is nyílt az ajtó.

Ezután visszazártam az ajtót, és próbáltam nyitni, nem sikerült, ismét csak ezzel a módszerrel sikerült nyitni. Majd még párszor. Innentől kezdve egyértelmű volt, hogy a hiba komolyabb, mint egy egyszeri beakadás. Ilyenkor a legvalószínűbb hiba, hogy a feszegetés hatására elgörbül egy vagy több rúd az ajtóban. Ahogy néztem az aktuálisan elérhető rudakat, látszott, hogy habár ezek sem teljesen egyenesek, de nem ők lesznek a hibásak. Valamint ha ki is akarnám szedni őket, jobban neki kell állni a bontásnak.

És itt jött a szerelés neheze, az alsó ajtókárpit leszedése. Abban ez a felső videó segített. Elég homályos meg rángatja is a csávó a kamerát, de a lényeg azért pár nézés után látható. Van pár könnyen elérhető csavar az ajtónyitó panelje körül, van egy kupac patent az ajtó alján, valamint van két igazán szemét helyen levő csavar. Az egyik az ajtónyitó alatt, a másik pedig a zár előtti lyukon átnézve látható, és mindegyik az ajtólehúzónak a rögzítőcsavarja. Hát ezekhez már nem volt elég a felszerelésem, kellett még pár szerszámot szereznem, majd azokkal is jól megszenvedtem, mire sikerült kiszednem őket. Innentől már könnyen lejött a kárpit, lehetett tanulmányozni a hiba okát.

Elég sokat, talán egy órát is elszórakoztam csak azzal, hogy kinyitottam, bezártam az ajtót, és közben néztem, hogy mi hogyan működik, majd két dologra jöttem rá. Az egyik, hogy közvetlenül a zár gombjából a csúszókapcsolóba, illetve a szolenoidba menő rúd kizárt, hogy ennyire görbe gyárilag, illetve, hogy az első zárba menő rúd elég furán mozog, nagyon feszül. Kiszedtem mindkét rudat, majd megnéztem így a zárást, és sokkal jobbnak tűnt, egyértelmű volt, hogy ezek között van a hiba. Ezután következett a kisebb rúd kiegyenesítése, amit berakva viszont nem volt olyan jó a zárás érzete, mint nélküle. Itt jöttem rá, hogy a zárnyitó gomb tud mozogni előre-hátra, és az enyém, gondolom a korábbi elgörbülések miatt már kicsit el volt csúszva. Kicsavaroztam, átraktam pár milliméterrel arrébb, visszacsavaroztam, beraktam a rudat, és tökéletesen működött a zárás. Frankó. Már csak az első zárat kellett összerakni.

Visszaraktam a rudat, ami nem tűnt görbének, és egyből nem működött rendesen a zárás megint. Próbáltam kicsit mozgatni, esetleg máshogyan berakni, de semmi. Az első zárnál egyszerűen nem mozgott valami. Kiszedtem megint a rudat, benyúltam az első zárhoz, és egyszerűen sehogyan sem tudtam megmozdítani. Két lehetőség van. Az egyik, hogy valahogy úgy működik az a zár, amit én nem értek, a másik pedig, hogy ez már évek, talán évtizedek óta rossz, és berohadt. Mivel ehhez a zárhoz benyúlni iszonyatosan nehéz, ezért inkább a második verziónál maradtam, és nem raktam vissza az előre menő rudat. A teszt azt mutatta, hogy a zár így is tökéletesen fixálja az ajtót, nem lehet kinyitni, ha be van zárva. Nekiálltam inkább az összerakásnak.

Éreztem, hogy ez is egy jó mulatság lesz, mert azt a két szemét csavart kiszedni is elég volt, nem hogy visszarakni. Amikor pedig az összerakásban elértem idáig, sokkot kaptam. Ugyanis az ajtólehúzót nem lehetett visszarakni, mert a kiegyenesített rúd belelógott. Próbáltam máshogy berakni az ajtólehúzót, próbáltam arrébb mozgatni a rudat, de semmi, nem lehetett összerakni. Már éppen azon voltam, hogy egy kicsit görbítek rajta, de akkor jött az ötlet, és megfordítottam a rudat. És bejött! Majdnem egy hülye felhasználói hiba miatt kellett újrakezdenem az egészet. Innen már egész könnyűnek tűnt a csavarok visszarakása is, majd jött a maradék kárpit visszarakása és készen is voltam. Párszor még kinyitottam, becsuktam az ajtót, kizártam, bezártam, és minden teljesen jól működött.

Egy dolgot levéve. A jobb oldali csúszókapcsoló alsó része el van görbülve, ezért amikor átkapcsol a zárt állapotra, akkor nem érintkezik a szükséges érintkezővel, ezért a központi zár továbbra sem működik. Amikor viszont én magam megnyomom a kicsit elgörbült kapcsolórészt és zárom az áramkört, akkor működik. Viszont ennek a visszagörbítéséhez ezt a részt is le kellett volna bontani, amihez semmi kedvem nem volt, ezért ez maradt így.

Szóval kisebb veszteségekkel ugyan, de működik újra a zár, remélem most egy darabig így is marad. Végül pedig ide rakok még egy összefoglaló képet, hátha így jobban érthető lesz.

Ma 15 éve, 2005 március 19-én halt meg John Delorean. És körülbelül ugyanezen a napon kattant be az agyamba a gondolat, hogy kéne venni egy Deloreant.

Már nagyon régóta nem írtam a blogra, de legalább sikerült megcsinálnom az angol feliratot a 2016-os Eurofest videóhoz, szóval most már tényleg nekiállhatok a timelinera költöztetésnek. A köztes időben viszont megint találtam érdekes dolgokat, ezért pár javítást meg kellett tenni.

A festett Deloreaneknél egy kiegészítés, hogy most akkor hogyan is volt ez a gyári festés.

Pár új kép és némi javítgatás a gyári présformák későbbi történetéről, pontosabban az azokat vízbe dobáló hajóról.

A töréstesztekhez találtam pár képet az európai töréstesztekről is.

Sok új kép a VIN 500-asról szóló bejegyzéshez, és emiatt a képek galériába rendezése.

Megint egy kupac kép az aranyból készült Deloreanekhez.

Régóta gyűjtögetem a képeket a gyárról, és mivel nem akartam ezt az évet lezárás nélkül hagyni, ezért laza négy óra alatt összerendeztem őket, és most felrakom az egészet ide. Szép zárása az évnek, jó nézelődést! Elég nagy, 105 képes anyagról van szó, Lehet, hogy némelyik már volt a blogon, de a nagy részük biztosan nem.

Az első blokkban a gyár bejelentése, a kinézett mező, valamint az épületek vannak.

Aztán a következő blokkban az alváz, a műanyag kaszni, az ajtó és a motor a főszereplő.

Utána következik az összeszerelősor.

Majd a szállításra felkészítés.

Utána az elkészült autókkal való pózolás.

Aztán az első szállítmány behajózása 1981 húsvétján.

A végéhez közeledve a management és John Delorean.

Végül pedig a csőd és a felszámolás képeiből pár.

Szép kis történet, lement két év alatt.

Most, hogy nekiállhatnék a timeline feltöltésének, közbejött egy másik régi dolog, amivel foglalkoznom kell. A 2016-os Eurofestes videó angol felirata már ezer, de legalább három éve várja, hogy elkészüljön. A múlt héten ennek álltam neki, és szépen haladok is vele. Csak annyi hozzáfűznivalóm lenne, hogy valami bitang jó videó lett sokadik nézésre is, valamint baromi sokat tudunk mi beszélni. Be is linkelem megint, komolyan mondom, hogy megéri újranézni.

Sikerült végigérnem a tageken / címkéken. Habár a tervezett 20-30 nem volt tartható jelentős információvesztés nélkül, sikerült 50-re szorítani a számukat. Így most már neki tudok állni a bejegyzések költöztetésének. Plusz nekiálltam a 2016-os Eurofestes videó angol feliratának is, szóval van dolog elég.

Nagy a csend a blogon az elmúlt pár hétben, de ez nem azt jelenti, hogy nem történik semmi. Elég sokat gondolkodtam, hogy hogyan lehetne megoldani a timeline feltöltését úgy, hogy semmi ne maradjon ki. ami több, mint 1500 bejegyzés esetén egyáltalán nem triviális. Valami rendszert kell kialakítani, ami alapján dolgozni tudok, és úgy tűnik, hogy a jobb oldali tagfelhő (cimkefelhő) lesz a megoldás. Az elmúlt kb. 5 évben már eléggé tudatosan tageltem a bejegyzéseket, de korábban még bőven voltak olyan bejegyzések, amiknek a tagelése semmit sem ért. Ezért az elmúlt időszakban megyek végig a tageken, és igyekszem a számukat valahová 20-30 közé belőni. Mivel jelenleg, az első takarítások után is még majdnem 150 tag van, ezért úgy látom, bőven van még előttem munka. Ha minden jól alakul, és végigérek, akkor majd a történelem, a john_delorean és a kábítószerügy tagek fogják adni a timelinera is fontos adatok alapját. Ha már lesz valami látható előrelépés, ismét jelentkezek.

Ezt a blogot 2008 szeptember elsején indítottam, azzal a céllal, hogy az újonnan beszerzett autóm életének minden mozzanatát megörökítsem. Nem volt pontos ütemterv, nem voltak pontos témák, csak egy homályos elképzelés arról, hogy mit is akarok írni. Aztán pár hónap alatt kialakult a heti három bejegyzéses modell, miszerint hétfőn általános információk jönnek a találkozókról, klubeseményekről, szerdán az autómról írok, pénteken pedig a gyár történelmét kutatom. Ez volt a rendszer kb. 6-7 évig, aztán pár munkahely váltás és némi családi életbeli változás miatt ez átállt heti két bejegyzésesre, ahol ezek a határok elmosódtak, és a szerdai és pénteki bejegyzések összevonódtak. Közben volt pár vendégszerző, Szabi kimondottan sokat írt, de párszor Skynet és Bopat is jelentkezett egy-egy sztorival az autójáról, plusz párszor Dubniczkia is elmerült a veteránozás bugyraiban.

Azonban az idő telt, és felmerült két elég komoly probléma.

- Az első, hogy jelenleg már tizenegy éve írok egy olyan autógyárról, ami két évig gyártott autót. Ráadásul bőven az internet előtti időkben tette mindezt, ezért a vele kapcsolatos információk egyszerűen túl ritkák lettek, legalábbis az olyanok, amikről én még nem írtam. Ezért az új információk felkutatása egyre nehezebbé és időigényesebbé vált, míg a saját időm egyre kevesebbé. Eleinte fél-egy óra alatt megvolt egy pénteki bejegyzés, azonban ez jelenleg néha felmegy akár három órára is, a téma megkeresése, majd fordítása után. És mikor készen vagyok, sokszor úgy érzem, hogy nem érte meg az eredmény a bele fektetett időt, mert nem hordoz annyi új információt, mint elvárható lenne.

- A másik probléma pedig maga a blog, mint formátum. A blog nagyon jó arra, hogy naplót írjunk vagy egy történetet elmeséljünk, tehát a szerdai bejegyzésekhez, de egy ilyen csapongó kvázi tudományos kutatáshoz nem a legszerencsésebb, mint amik a pénteki bejegyzések is voltak, mert ha egyik héten a 1982-es csődről írok, aztán az 1976-os alapításról, majd az 1980-as Lotus prototípusokról, akkor azt a struktúra eléggé megszenvedi. A kronologikus kereshetőség hiányáról nem is beszélve.

Ezért már elég régen, még 2011-ben felmerült egy új oldal ötlete. Egy olyan idővonalra felhúzott oldalra gondoltam, ami a blogra már megírt bejegyzéseket kronologikusan mutatja be, így ok okozatilag is ad hozzá a DMC történetéhez. Az alapötletet egy terv követte, majd megpróbáltam szerezni egy olyan programozót, aki meg is tudja csinálni, nem horror áron. Jelentkezők voltak, elkezdett oldalak voltak, befejezett oldal viszont egy sem. Aztán az egyik szülinaposnak is beszéltem a tervemről, és végül ő ajánlott egy programozót, aki végre le tudta programozni azt, amit látni szerettem volna. Igaz, nem lett olcsó, de még határértéken belül maradt az ár, és így az idei év közepére már volt egy olyan üres oldalam, ami megfelelt az elképzeléseimnek.

Ekkor álltam át arra, hogy nekiálltam kitakarítani a "majd egyszer ezt meg kell írni" könyvtáramat, és ekkor indult az a nagyon sok blogjavításos bejegyzés. Mostanra fogytak el a kisebb javításos dolgok, plusz azok a memók, dokumentumok, amiket mindenképpen meg akartam írni, plusz az autó is megy a téli szünetre, ezért itt az ideje annak, hogy elkezdjem a költözködést az új oldalra. Természetesen közben találtam új megírandó dolgokat is, de ezek egyelőre maradnak tartalékban, és ha megtörtént a költözés, akkor majd egyszerre fogom felrakni ide, és az új oldalra is. Viszont addig ez a blog most kicsit háttérbe fog szorulni. Nem szűnik meg, olykor lesznek bejegyzések, plusz a költözés állásáról is folyamatosan írni akarok majd, de az biztos, hogy nem ez lesz a fő prioritás. 

Végül pedig várok mindenkit szeretettel a deloreantimeline.com-ra, ahol már fent van pár bejegyzés, de néhányszáz még várható. Chrome és Edge alatt biztosan működik, Firefox és Opera alatt valami hisztije van, majd javítjuk. Ja és a legjobbat még nem is mondtam. Ha minden számomra fontos dolgot átraktam oda, akkor tervezem, hogy visszafordítom angolra. Na az lesz a kemény meló, ezért ha valaki érzi magában az erőt, segítséget szívesen elfogadok. Ez azonban még sokára lesz.

Addig pedig köszönöm mindenkinek aki olvasta vagy olvassa ezt a blogot, nem gondoltam volna, hogy ennyi idő után is meglesz a napi 50-60 látogató.