(Újabb részletek a filmtrilógiáról megjelent új könyvből.) Amint a rajzasztalon elkészültek a végleges tervek (lásd erről a korábbi bejegyzéseket itt és itt), Kevin Pike speciális effektes csapata azonnal munkához látott a Deloreaneken. Pike-ról találtam egy 1985-ös filmrészletet, íme ő az:
Három kocsit vásároltak egy gyűjtőtől, az időgép-alkatrészeket pedig számos különböző forrásból szerezték be. Felosztották egymás között, hogy – a tervrajzokkal a kezükben – ki melyik részegységet próbálja megtalálni és megvenni. „Tíz-tizenöt szakember építette a Deloreaneket – meséli Pike – és mindegyik autónak úgy kellett kinéznie, mintha Brown Doki rakta volna össze a műhelyében. Persze arra is ügyelnünk kellett, hogy a sok le- és felszerelt alkatrész ellenére a kocsik működőképesek maradjanak, és a sok időgépes kütyü is működjön bennük.”
„Nem rakhattál csak úgy a kocsi hátuljára egy fémdarabot, mondván, hogy az a plutóniumtároló. Működnie is kellett: a plutóniumkapszulának valahogy bele kellett csusszannia a motorba”
Michael Scheffe (a tervrajzok készítője) naponta ellenőrizte a munkálatokat: „Kevinék jól megszenvedtek a tervek megvalósításával, de nagyszerű munkát végeztek. Ma is emlékszem azokra a fickókra a műhelyben: a heggesztőkre, a villamossági szerelőkre. Érezni lehetett a levegőben az igyekezetet, hogy valami nagy dolgot akartak letenni az asztalra”
A csapat nem csak az időgépeket építette, de például a filmforgatás közben ők törölték le az ujjlenyomatokat a karosszériáról (bármilyen nevetségesen hangzik is, de ez komoly feladat egy Delorean esetében) vagy cserélték ki a horpadt karosszéria-elemeket a másik két autóról leszedett darabokkal. Az úgynevezett „A-kocsi” kapta a legtöbb figyelmet, mert ezt használták a közeli felvételeknél, amikor a színészek az autó körül játszottak:
A „B-kocsit” a távoli képekhez és a kaszkadőr jelenetekhez használták, a „C-kocsit” pedig – ahogy a forgatás előrehaladt – szép akkurátusan feldarabolták, hogy beleférjenek a kamerákkal. Ez az autó szerepel például akkor, amikor Marty 1955-be érkezve elgázolja a madárijesztőt, majd behajt a pajtába, és közben belülről látjuk az eseményeket.
Mivel a kamerát és az operatőröket esélytelen lett volna bepréselni a sofőrülés mögé, a rendező által elképzelt felvételt csak úgy tudták megvalósítani, hogy szétvágták a Deloreant, és Michael J. Fox mögül filmeztek. Íme egy-egy fotó a C-kocsinak a filmezés közbeni állapotáról illetve a forgatás befejezése után maradt roncsáról:
Még egy érdekes problémát kellett megoldania a speciális effektes csapatnak. Bár a filmrajongók számos elméletet állítottak fel, hogy miért 88 mérföldes sebességre kellett felgyorsulnia az időgépnek, de Bob Gale és Bob Zemeckis (a forgatókönyvírók) rövid választ adnak erre: egyszerűen mert ezt a számot könnyen megjegyezhették a nézők. Ezzel viszont elég nagy fejtörést okoztak Pike embereinek, mert egy 1979-es amerikai jogszabály értelmében minden új gépjárműnek legfeljebb 85 mérföld per óráig lehetett kalibrálva a sebességmérője, ezzel próbálták ugyanis a törvényhozók alacsonyabb sebességre bírni a vezetőket. Bár 1981-ben eltörölték ezt az előírást, a Deloreanek műszerfala még 85 mérföldes számlappal készült. Pike-ék ezért nem csak egy módosított, 95-ig kalibrált órát tettek a kocsikba, de még egy piros számokkal világító digitális kijelzőt is raktak a műszerfal tetejére. Az alábbiakban az én gyári műszerfalam látható, alatta pedig egy filmkocka az átalakított számlapról.
És még mindig nincs vége a sorozatnak: a következő részben az időutazáskor látható vizuális effektekről és az óratoronyba csapó villám filmbeli megvalósításáról lesz szó.
Hogy miért mentem mégis a fesztiválra? Mert Sidnek évek óta ígérem hogy megyek. Az idén már nem nagyon tudtam mire fogni és már elviselhetetlenül kellemetlen lett volna lemondani. No meg érdekelt is. Péntek estig úgy volt, hogy két napra megyek, már a sátrat is bepakoltam a kocsiba, de az utolsó után pillanatban meggyőztem Andit, hogy neki is nagyon jó lesz ha jön. Szombat reggel el is indultunk Komáromba, Igazi klassz kabriózós idő volt. A megérkezés után rögtön kompetenciaproblémába ütköztünk; a beengedő emberek ragaszkodtak hozzá, hogy autóval menjünk be, hisz' a Ford amerikai. Mondtam, hogy jó megfigyelés, de ez sajnos német gyártmány és szeretnék a parkolóban helyet foglalni. Aztán mikor már bent voltunk láttuk, hogy azért nem akkora a szigor. Cortinák, PT Cruiserek és Voyagerek? Mercedes dízelmotor és Ausztriai gyártás? Nekem ezek nem igazán ide való kocsik, még akkor sem ha egyszer szeretnék egy PT-t. A belépő fejenként 4000 Ft, ami olyan magas összeg egy ilyen rendezvényen, amit semmi sem indokol. És a kiállítók/résztvevők száma? Nekem csalódás. Sokkal többet vártam. Persze nem a rendezvény miatt jöttem elsősorban, hanem, hogy találkozzam a klubtársakkal. Ahogy Mentosék itt élnek az egyszerűen csodálatos. Igazi fesztivál arcok. A nappalinak kinevezett sátorban volt TV, hűtőszekrény, internet, klíma és a néhány centire egy medence. Így már értem. Találkozónak gyenge ez, de fesztiválnak tökéletes, ha az ember a barátaival három-négy napig szét akar csúszni.
Persze körbenéztem. Vagy nem voltam eléggé résen, vagy nem voltam hangulatban, de nem térdeltem be igazán semmitől. Persze tetszett egy csomó minden, de inkább a hangulat és a party volt az, ami elragadó ezen a helyen. A kedvencünk egy férfitársaság volt, akik egy pick-up platóját töltötték fel vízzel és a guruló medencében egymásra köpködték a sört, fojtogatták egymást Elvis szemüvegben. Ennél rajzolni sem lehetne szebbet.
A felvonulást kihagytuk. Inkább hazaindultunk Szlovákián keresztül. Szép nap volt. Örülök, hogy végül engedtem a csábításnak és elmentem a fesztiválra. Hogy tetszett-e? Mint autós találkozó nagyon nem, de mint fesztivál igen. És mit mondott Andi amikor eljöttünk? Azt, hogy jöjjünk vissza jövőre saját amerikai vassal több napra.
Ezúttal csak pénteken értünk le és így egy nap késéssel indultunk a többiekhez képest, de nyugodtan mondhatom, hogy nagyon hamar behoztuk a lemaradást. A sátor ezúttal mondjuk kicsit hamarabb épült fel, mint legutóbb, mert akkor sötétben vertük be az utolsó szöget, most pedig még világosban be tudtuk vinni a komplett berendezést, de ez mit sem von le az érdemeinkből, ami a "Helóbazmegdejóhogylátlakmitiszunk?" mondatra adott optimális válaszainkat és cselekedeteinket illeti. Ismét fogyott a pálinka, folyt a whiskey és valahogy másnapra mindig rekedtesek voltunk a kiabálástól, tehát ismét bebizonyosodott, hogy ez nem egy három Michelin csillagos puccos étterem, hanem egy, az ősi ösztönökre ható amerikai autós találkozó.
Ismét voltak koncertek, ismét voltak jó fej emberek és új ismeretségek, kint ücsörgés este a jó időben vagy éppen fürdés a velencei tóban, V8-as dögök és pár nem V8-as dög is, de ezeket ennél jobban nem emelném ki, ezerszer kifejtettem már, nem akarom túlragozni. Talán csak annyi, hogy idén mintha kicsit kevesebb lett volna az amerikai autós és kicsit több az offos, de ez a koncerteken jelenlevők mennyiségét nem befolyásolta. Mondjuk még Mentos is offal jött, mert éppen dögrováson volt a gép, de mit sem számított, mert ismét bebizonyította, hogy ő még egy Renaultban ülve, mackónadrágban is tud az élet császárának tűnni. Sajnos idén nem készült róla fotó, de egy év múlva majd pótolom.
Kezdődött mindez a bedöglő 
Aztán kb. egy hónappal a megérkezésünk után meg is történt a csere. Elég jól sikerült, egyszer sem kellett visszamennem javításra, minden csatlakozás tökéletesen meg lett húzva. Az autó pedig azóta is boldogan működik. Nem látom, hogy hidegebb lenne vagy bármi változott volna, bár az is igaz, hogy azóta egy laza 20 fokot ment feljebb az átlaghőmérséklet. Azért remélem, hogy az elkövetkező 10 évben a hűtéssel nem lesz bajom.
Ezért aztán egyik nap nekiálltam és kiválogattam az igazi szemetet belőle. Még így is maradtak olyan dolgok, amik már nem használhatóak, de valami okból mégis megtartottam őket, de a fent látható képen látható dobozok már valahol a szeméttelepen vannak. Megtartottam pl. a törött lengőkaromat elrettentő példának, a lámpákat és úgy általában azokat a dolgokat, amik jellemző alkatrészei az autónak. Viszont a kopott szinkrongyűrűk a váltóból, a 30 éves féktárcsák és rossz kuplungalkatrészek már nincsenek meg. Jó kis meló volt, de megérte.