Élet egy Deloreannel

Hétvégén ismét Agárd. Jaj, de nagyon jó lesz! Már most érzem, hogy mennyire fogom én ezt szeretni. Végre lehet megint sátorban kemény földön aludni, fázni a hidegben, izzadni a melegben, aznaposan botorkálni a sötétben hazafelé, másnaposan inni a gyógysört, meg minden ilyen általános amerikai autós tevékenység. Aki meg nem tudja, az vagy keressen rá itt a blogon vagy jöjjön el és tapasztalja meg!

Előző rész itt.

Jelenlegi működési célkitűzések:

El kell adnunk a raktárkészletünket most és mindent elkövetni, hogy ez megtörténjen.

Szükségünk van egy jóváhagyott megrendelőre az összes viszonteladónktól október 31-ig két okból:

1. Hogy legyen pénzünk.

2. Hogy újraindíthassuk a gyártást és a '83-as modellek szállítását.

Ennek érdekében július 9-én, pénteken, kiértesítettünk minden viszonteladót a vételi programunkról.

Régóta esedékes garanciális kifizetések:

Az eladási programunkban úgy döntöttünk, hogy az eladásokból befolyó összeg egy jelentős részét átadjuk azoknak a kereskedéseknek, akiknek már régóta tartozunk a garanciális javítások kompenzálásával.

Ezen felül pedig augusztus 15 után a többi fennmaradó kifizetéseinknek is eleget teszünk, ahogy a pénzügyi lehetőségeink engedik.

Aktuális garanciális kifizetések:

A július 12-e utáni, de minden hónap 25-ig beérkezett helytálló igények (ha szükséges, akkor a visszáru  is megérkezett) kifizetése a hónap végéig történik a viszonteladó új autó számlájára.

Alkatrész ellátás és hozzáférhetőség:

Ígéretet kaptunk a DMCL csődbiztosaitól, hogy a továbbra is ellátják a viszonteladókat alkatrésszel. Értesítés másolata csatolva. 

Június hónapban eddig 26537 alkatrészt szállítottunk le a viszonteladóinknak. Az év folyamán az igényeknek a 84%-át tudtuk teljesíteni, ami nem kielégítő. Már dolgozunk ennek a mutatónak a javításán.

Durva volt a kettővel ezelőtti hét. Azt mondtam, hogy kicsit megtörték a Deloreant, emiatt hétfőn meg is rendeltem az új indexeket. Aztán kedden leadtam a rossz bemelegedésszabályzót, közben kiderült, hogy a jobb első lámpám nem csak valami elektronikai hibás, hanem elszakadt benne a szál, ezért cserére szorul. Szerdán megrendeltem két új lámpát, hogy akkor már szimmetrikusak legyenek, amiket Ed csütörtökön fel is adott. Közben szerdán megjöttek az indexek, azokat ki is cseréltem nagyobb gond nélkül. Pénteken visszaérkezett  a bemelegedésszabályzó javítva, amit aznap be is szereltem, írtam is róla itt. Szombaton pedig - igaz csak fél szemmel - elmentem a Császári Buick hétvégére Császárra.

Kicsit gondolkodtam rajta, mert ilyen látványos műszaki hibával, mint hogy nem ég a Delorean lámpája, még nem mentem találkozóra. Itt nem a balesetveszély, meg ilyen logikus problémák késztettek gondolkodásra, hanem az, hogy így a Delorean egyszerűen nem olyan szép, mint kéne. Mindenesetre leküzdöttem a problémát, majd elindultam lámpa nélkül. Inkább a szabálytalanság, mint a csúnyaság beismerése.

Maga az út eseménytelen volt, levéve a második szakaszt, de erről majd akkor beszélek. Odaértem Császárra, beálltam egy jó kis árnyékos helyre, majd körbenéztem. Túl sok autó nem volt, kb. úgy 30-40, meg a hangulat is sokkal nyugisabb volt, mint amihez az ember ilyen rendezvényeken szokott, bár azért szombat délelőtt volt. Márpedig az érkezés utáni esték, ami itt a péntek volt, elég erősek szoktak lenni Komáromban is. Szóval ez megbocsátva, nézzünk be ebbe a westernfaluba.

Hát ez valami nagyon jópofa hely! Tényleg jól összerakták a westernhangulatot. Néhol kicsit elnagyolták a részleteket, de egészében véve nagyon tetszett, ahogy megcsinálták az egészet. A kocsma külön nagy kedvenc volt, ahol meg is ittam egy kólát azonnal. Tisztán! Az is tetszett, hogy külön pénzt nyomattak maguknak, az itteni vásárlásokhoz, amit a bejáratnál kell váltani. Nem mondom, hogy napokat el tudnék itt tölteni, de társasággal egy délután igazán jó szórakozás tud lenni. Szerencsére itt is összefutottam pár ismerőssel, ezért aztán eldumáltunk egy pár órát.

A Buickosok kora délután összegyűltek a főtérre, volt beszámoló a múltról, jelenről, jövőről, bemutatták a közönségnek az autókat és kedvesek voltak, mert pár különlegesebb autót is odahívtak, engem is.

Nem voltam ott sokáig, valamikor két óra körül elindultam a következő cél, Bakonycsernye felé, ahol dubniczkia hétvégézett a kicsit bővebb családjával. Bakonyszombathely és Ácsteszér között van az egyik kedvenc útrészem, csináltam is róla videót. Nem egy nagy szám, remeg is meg minden, de talán átadja a hangulatot.

Mikor odaértem Bakonycsernyére, egy kicsit keresnem kellett a leírás alapján, hogy hova kell mennem (mert a térerőt szatyorban hozzák errefelé heti egyszer), de sikeresen odataláltam. Dubniczkiai éppen aludt, de a Delorean hangjára már kelt is fel és nyitotta a kaput. Itt aztán elég jól elbeszélgettük az időt vele és a többi ott levővel és aránylag későn tudtam csak hazaindulni.

Más aztán már nem történt hazafelé, azt levéve, hogy nagyon jól esett lepihenni egy kicsit. Aznap Deloreannel 160 km volt a teljes táv, ami nem kimondottan sok, viszont maradjunk annyiban, hogy a Deloreant nem ezekre az utakra tervezték. Ez azért a videón is hallatszik néha.

Ja és még láttam egy ilyet is Súron.

Meg egy Ferrarit is Győrben a Pláza parkolójában, de az úgysem érdekel itt senkit. :)

Voltam Tihanyban és elég jól sikerült a dolog. Lesz majd sok kép, de már most is van pár, de ami a lényeg, hogy erősen úgy tűnik, hogy a blog ebből a képanyagból megint ellesz egy darabig. Most hétvégén nem megyek Deloreannel sehova, megint szerviz lesz. Idén sokat költök az autóra, de várható volt, az elmúlt két évi alacsony költségvetésű használat után.

Hát akkor folytassuk. Javításokat továbbra is örömmel veszek. Előző rész itt.

Az autónk nemcsak hogy egyedi, hanem stílusosan egyedi. Ez nagyon megkönnyíti a marketingesek dolgát.

Az autónk a kategóriáján belüli helyzetét nem csak az egyedi külső alapján, hanem egy egész listányi más tulajdonsága alapján is nyeri. A GRP alsórész, A rozsdamentes acél borítás. A sirályszárny ajtók. A beltér. A farmotor. A kiegészítő dolgok. Sőt, még a négy tárcsafék is.

1982 júliusa van és nekünk van a legizgalmasabb és legstílusosabb termékünk a piacon. Az, amelyiket reményeink szerint mindannyian büszkén képviseltek és adtok el.

Egy terméknek az eladása viszont nagyban függ az ártól és 25000$ - plusz-mínusz egy-kétezer - nagyon sok pénz. Nyilvánvalóan sokkal több tudás és fáradozás megkörnyékezni egy vevőt egy ilyennel, mint egy 4000$-os autóval.

Viszont nem is akarunk 100000 darabot eladni belőle, de még 50000-et sem. Jelenleg úgy 6000 a terv, ami megcsinálható.

A 380SL, ami természetesen egy autós alapvetés, habár mint stílusában, mind mérnökileg elég konzervatív, 45000$ körüli árért megy jelenleg, ami hihetetlenül sok pénz. És mégis eladtak belőle tavaly 10000 darabot.

A BMW, ami szintén a kategóriájának egy meghatározó márkája az idei első félévben megdöntötte minden eddigi rekordját, ami igazán figyelemre méltó. És a súlyozott átlagáruk nekik is körülbelül a 20-as tartományban található.

A Datsun a Z-ből, ami már kicsit elavult és átlagosan valahol a felső 10000$-os kategóriában adják, tavaly 60000 darabot értékesített.

A Corvetteből pedig, ami szintén régi és az ára átlagosan bő 20000$-os ár környékén mozog, 30000 darabot adtak el.

Mindezek a dolgok, más megvilágításba helyezik a jelenlegi pozíciónkat. Az igazán lehetetlen dolgokon, mint a fejlesztés, a gyár és a termelés beindítása már túl vagyunk.

A termékünk valóság és a legkülönlegesebb termék a jelenlegi piacon. Az egyetlen létfontosságú dolog jelenleg egy integrált és átfogó marketingstratégia.

A nagyon közeli jövőben tájékoztatni fogunk benneteket a részletekről és arról, hogy mindez mit fog jelenteni az üzletmenetünk számára.

Lesz bejegyzés majd valamikor este felé. Besűrűsödtem.

Még mindig pihentetem egy kicsit Hollandiát, mert annyi szerelés és mindenféle volt mostanában, hogy inkább azokat akarom megírni. Egy kicsit előre (vagy vissza) -utalok azért a holland kirándulásra annyiban, hogy ott derült ki, hogy az Érden felújított bemelegedésszabályzó nem éppen működik jól. Ezt majd ott leírom pontosan, egyelőre maradjunk ennyiben. Szóval mostanában sokat járkálok mindenfelé, ezért múlt hét elején Érdre is eljutottam és elvittem nekik a rossz bemelegedésszabályzómat. Megmérték és el is ismerték a hibát, majd megígérték, hogy pár napon belül küldik is a javított darabot. Így is történt.

Múlt pénteken megjött a csomag, benne a most már jó cumóval és úgy gondoltam, hogy ezúttal nem viszem szerelőhöz a Deloreant csak ezért, megoldom én magam ezt a cserét. Első ránézésre nem tűnt túl nehéz dolognak, persze Deloreanről van szó, szóval lettek komplikációk, de semmi vészes.

A régi kiszedése aránylag könnyen ment, elvégre csak két csavar fogja, egy kisebb bökkenőt levéve. A jobb fényviszonyok miatt ki kellett állnom az autóval a garázsból, ezért pedig be kellett indítanom. Ez pedig azt jelentette, hogy mikor leszedtem a két benzincsövet a szabályzó tetejéről, kifojt egy kis benzin a környékre. Nem sok, de azért éppen annyi, hogy mindent jól eláztasson. Szerencsére elég sokáig szereltem ahhoz, hogy ez mind maradéktalanul elpárologjon mire végeztem.

Az új szabályzó beszerelése nehezebbnek bizonyult, mert az új csavarok egyszerűen nem akartak beletalálni a menetükbe és mivel ez az alkatrész éppen a motor távolabbi oldalára van rögzítve, ezért elég sokat kellett szenvednem, mire sikerült összerakni. Innen már csak a hiányzó vákuumcsövet kellett rádugni, visszarakni a benzincsöveket és az áramcsatlakozót, aztán jöhetett a teszt.

Az autó szépen indult, nem eresztett sehol semmi, igazából kívánta a próbakört a szerkezet. Amit meg is kapott pár percen belül és nem tudom máshogy mondani, de baromi jól ment a Delorean! Mintha legalább 10, de akár 20 lóerőt kapott volna. Elvileg el tudom képzelni, hogy ez lehetséges, bár nem értek hozzá. Máskor is volt már, hogy néha kicsit háklisabb vagy boldogabb volt, de most a legszebb jókedvét idézte a menetteljesítménye. Ezért aztán nagy örömmel álltam vissza a garázsba, hogy ilyen komoly szerelés után nem csak hogy ugyanolyan, hanem még jobb is lett az autó.

Most pedig van egy extra bemelegedésszabályzóm, amire ugyan egy vákuumcső már nem fér rá, de a Delorean anélkül is elég jól működik. Legalábbis Hollandiát simán meg lehet járni vele. Szóval ha valakinek ilyen kell, csak szóljon! Tartaléknak éppen jó lesz.

Tombol a szezon, folyamatosan megyek. Ezen a hétvégén Tihanyban leszek a Levendula Fesztiválon. Ha valaki arra jár, várom sok szeretettel és természetesen Deloreannel.

Jön a következő rész, előzmények itt.

Egyelőre még nincsen meg a pontos időpont a gyári munkások visszavételére. Ez nyilvánvaló módon attól függ, hogy mikorra szerezzük vissza a piaci lendületünket és mikorra sikerül továbbadni a jelenlegi raktárkészletünkön. Végül ez a szerencsétlenség még akár jól is elsülhet. Igaz szükségszerűségből, de sikerült a nullszaldó pontunkat 10200 egységről 4000-re csökkenteni.

Ezen kívül sok dolog történt velünk: Először is a '82-es termék kitűnő. Természetesen voltak gondok eleinte, de ezeknek a problémáknak a nagy része már mögöttünk van. A vásárlóink nagy része imádja az autóinkat.

Másodszor, a font árfolyama visszatért oda, 1.80$-ra, ahol akkor volt, mikor kezdtük. Amikor a font 2.30$-ig drágult, 5000$-ral, körülbelül 20%-kal emelte meg az árainkat.

Harmadszor pedig a jövőre is gondolva jóváhagyattuk az EPA-val az autónk egy elképesztő ikerturbós verzióját. Ez lesz a világ leggyorsabb szériában gyártott autója a világon, (0-100km/h - 4,9 mp, maximális sebesség több, mint 260 km/h ) de lesz sima turbós verzió is azoknak, akik csak a Porschékat és Ferrarikat akarják elverni. Ezek hamarosan érkeznek.

Ma viszont a segítségedre van szükségünk, ami a következő: Szeretnénk, ha megbecsülnéd, hogy hány autónkat tudnád eladni az elkövetkező négy hónapban és meg is vennéd őket most. Azért, hogy segítsünk eladni a jelenleg raktáron levő autóidat és a jövőbeli vételeidet, a saját költségünkön egy 5 éves vagy 50000 mérföldes garanciát biztosítunk, hogy a vevőid, bankod és biztosítód biztonságban érezze magát. (Itt van egy aláhúzott rész, ami fogalmam sincsen hogyan illik ide, de Szabi kommentben írt egy elég valószínű magyarázatot.)

Donald H. Lander

A belfasti gyár

A belfasti gyárunk és létesítményeink kitűnőek.

Nagyon magasan képzett és tapasztalt munkásaink vannak.

A termelés és termékfejlesztés folyamatosan folyik és autóink minősége kitűnő.

Folytatás jövő héten.

(Szabitól) Egy ismerősöm megkért, hogy vigyem el a Delót szombaton az etyeki filmstúdióba, na nem filmforgatásra, csak egy mozis témájú családi napra, amolyan beülős-fényképezkedős díszletnek. Eredetileg egy "Vissza a jövőbe" témakörű eseményről volt szó, ráadásul rossz idő vagy műszaki gondok esetére a trélert is állták, így igent mondtam. A műszaki gond persze bejátszott, de szerdán McFly barátom heroikus erőfeszítéssel életet lehelt a haldokló gyújtásba, és egészen jól néztek ki a dolgok péntek estig, amikor is egy rossz helyre dugott vezetékkel sikerült felgyújtanom a kocsi kesztyűtartóját. Sosem hittem volna, hogy egy elektromos vezetékről ekkora füsttel és lánggal tud két másodperc alatt leégni a teljes borítás, és az is figyelemre méltó, hogy milyen könnyű eltüntetni az ujjbegyekről a mintázatot. Csak a lángoló cuccokat kell csupasz kézzel kihajigálni a kocsiból, és egy jó darabig nem lesz azonosítható ujjlenyomata az embernek, ezt bárkinek tanúsítom :)

Ilyen izgalmak után – és szerencsére sértetlen autóval – szombat reggel leparkoltam a Korda-stúdió területén pár prémes állat földi maradványai mellé, és kezdődhetett is a családi nap.

Az itteni közönség sajnos nem volt annyira ideológiailag képzett, mint a veteránautós találkozók látogatói, eddig sosem tapasztalt mennyiségben kaptam a „karosszéria ugye alumínium?” illetve az „ez a kocsi most igazi vagy csak valami másolat?” jellegű kérdéseket. Volt viszont egy hölgy, aki dolgozott abban a sheffield-i gyárban, ahol annak idején a Deloreanek számára készítették a rozsdamentes acéllemezeket, és elmondása szerint még mindig van pár DMC-s emléktárgy a gyár épületeiben.  Egyébként a Vissza a jövőbe témakört végül csak az én Delóm képviselte, ha nem számítjuk a gőzös kisvasutat, ami azért erős belemagyarázás lenne.

Ebéd után elgurultam a Delóval a filmgyár másik végébe, ahol New York-i díszletutcákon bolyongva kellett megtalálnom a magyar kaszkadőrök nagy öregjét, Piroch Gábort. Azt kell mondjam, rohadt jól állt a D-nek ez a lepukkadt amerikai miliő:

Pár perc fényképezgetés után előkerült a főkaszkadőr, aki nem volt valami beszédes hangulatban, de amíg felnyitott ajtókkal visszafelé csapattunk a családi nap helyszínére, sikerült pár szót kihúznom belőle. Elmondta, hogy ismeri a Deloreant, mert rengetegszer járt a Universal stúdióban, ahol ki van állítva a filmtrilógia forgatásakor használt egyik kocsi. Egy fél órával később a tömeggel együtt visszatértünk New York-ba, és megnézhettünk egy viszonylag low-budget kaszkadőrbemutatót:

A nap végén még összehoztunk egy "Vissza a jövőbe 3" jelenetet a gőzmozdonyos srácokkal, bár sehogy sem sikerült 88-ra felgyorsítani a rendelkezésre álló 15 méteres távon :)

A biztonság kedvéért reggel még tréleren vittük át Budapesten a kocsit, délután már be mertem próbálkozni vele, hogy lábon vigyem haza, de a gyújtás úgy félúttól már megint nem volt 100 százalékos. Szokás szerint elnéztem egy lehajtót, és bekeveredtem a Moszkva tér (tudom, nem így hívják) környéki kupiba, szerencsére a kocsi jól bírta a 30 fokban araszolgatást, talán csak egyszer kapcsolt be a ventilátor. Az ismerős hídtól pedig már nélkülem is hazatalálna a Deló, és - bár nyafogó gyújtással, de - rendben meg is érkeztünk.

A következő napirendi pont tehát az elosztófedél és a rotor cseréje. Nem lesz egyszerű, mert teljesen hozzáférhetetlen helyen vannak, de ezt ugye már említeni sem kell egy Delorean esetében.

Facebook-oldalunkon még több érdekes kép, videó és írás érhető el a Deloreanekről és a "Vissza a jövőbe" filmekről: https://www.facebook.com/dmchungary .