Élet egy Deloreannel

Hát akkor folytassuk. Javításokat továbbra is örömmel veszek. Előző rész itt.

Az autónk nemcsak hogy egyedi, hanem stílusosan egyedi. Ez nagyon megkönnyíti a marketingesek dolgát.

Az autónk a kategóriáján belüli helyzetét nem csak az egyedi külső alapján, hanem egy egész listányi más tulajdonsága alapján is nyeri. A GRP alsórész, A rozsdamentes acél borítás. A sirályszárny ajtók. A beltér. A farmotor. A kiegészítő dolgok. Sőt, még a négy tárcsafék is.

1982 júliusa van és nekünk van a legizgalmasabb és legstílusosabb termékünk a piacon. Az, amelyiket reményeink szerint mindannyian büszkén képviseltek és adtok el.

Egy terméknek az eladása viszont nagyban függ az ártól és 25000$ - plusz-mínusz egy-kétezer - nagyon sok pénz. Nyilvánvalóan sokkal több tudás és fáradozás megkörnyékezni egy vevőt egy ilyennel, mint egy 4000$-os autóval.

Viszont nem is akarunk 100000 darabot eladni belőle, de még 50000-et sem. Jelenleg úgy 6000 a terv, ami megcsinálható.

A 380SL, ami természetesen egy autós alapvetés, habár mint stílusában, mind mérnökileg elég konzervatív, 45000$ körüli árért megy jelenleg, ami hihetetlenül sok pénz. És mégis eladtak belőle tavaly 10000 darabot.

A BMW, ami szintén a kategóriájának egy meghatározó márkája az idei első félévben megdöntötte minden eddigi rekordját, ami igazán figyelemre méltó. És a súlyozott átlagáruk nekik is körülbelül a 20-as tartományban található.

A Datsun a Z-ből, ami már kicsit elavult és átlagosan valahol a felső 10000$-os kategóriában adják, tavaly 60000 darabot értékesített.

A Corvetteből pedig, ami szintén régi és az ára átlagosan bő 20000$-os ár környékén mozog, 30000 darabot adtak el.

Mindezek a dolgok, más megvilágításba helyezik a jelenlegi pozíciónkat. Az igazán lehetetlen dolgokon, mint a fejlesztés, a gyár és a termelés beindítása már túl vagyunk.

A termékünk valóság és a legkülönlegesebb termék a jelenlegi piacon. Az egyetlen létfontosságú dolog jelenleg egy integrált és átfogó marketingstratégia.

A nagyon közeli jövőben tájékoztatni fogunk benneteket a részletekről és arról, hogy mindez mit fog jelenteni az üzletmenetünk számára.

Lesz bejegyzés majd valamikor este felé. Besűrűsödtem.

Még mindig pihentetem egy kicsit Hollandiát, mert annyi szerelés és mindenféle volt mostanában, hogy inkább azokat akarom megírni. Egy kicsit előre (vagy vissza) -utalok azért a holland kirándulásra annyiban, hogy ott derült ki, hogy az Érden felújított bemelegedésszabályzó nem éppen működik jól. Ezt majd ott leírom pontosan, egyelőre maradjunk ennyiben. Szóval mostanában sokat járkálok mindenfelé, ezért múlt hét elején Érdre is eljutottam és elvittem nekik a rossz bemelegedésszabályzómat. Megmérték és el is ismerték a hibát, majd megígérték, hogy pár napon belül küldik is a javított darabot. Így is történt.

Múlt pénteken megjött a csomag, benne a most már jó cumóval és úgy gondoltam, hogy ezúttal nem viszem szerelőhöz a Deloreant csak ezért, megoldom én magam ezt a cserét. Első ránézésre nem tűnt túl nehéz dolognak, persze Deloreanről van szó, szóval lettek komplikációk, de semmi vészes.

A régi kiszedése aránylag könnyen ment, elvégre csak két csavar fogja, egy kisebb bökkenőt levéve. A jobb fényviszonyok miatt ki kellett állnom az autóval a garázsból, ezért pedig be kellett indítanom. Ez pedig azt jelentette, hogy mikor leszedtem a két benzincsövet a szabályzó tetejéről, kifojt egy kis benzin a környékre. Nem sok, de azért éppen annyi, hogy mindent jól eláztasson. Szerencsére elég sokáig szereltem ahhoz, hogy ez mind maradéktalanul elpárologjon mire végeztem.

Az új szabályzó beszerelése nehezebbnek bizonyult, mert az új csavarok egyszerűen nem akartak beletalálni a menetükbe és mivel ez az alkatrész éppen a motor távolabbi oldalára van rögzítve, ezért elég sokat kellett szenvednem, mire sikerült összerakni. Innen már csak a hiányzó vákuumcsövet kellett rádugni, visszarakni a benzincsöveket és az áramcsatlakozót, aztán jöhetett a teszt.

Az autó szépen indult, nem eresztett sehol semmi, igazából kívánta a próbakört a szerkezet. Amit meg is kapott pár percen belül és nem tudom máshogy mondani, de baromi jól ment a Delorean! Mintha legalább 10, de akár 20 lóerőt kapott volna. Elvileg el tudom képzelni, hogy ez lehetséges, bár nem értek hozzá. Máskor is volt már, hogy néha kicsit háklisabb vagy boldogabb volt, de most a legszebb jókedvét idézte a menetteljesítménye. Ezért aztán nagy örömmel álltam vissza a garázsba, hogy ilyen komoly szerelés után nem csak hogy ugyanolyan, hanem még jobb is lett az autó.

Most pedig van egy extra bemelegedésszabályzóm, amire ugyan egy vákuumcső már nem fér rá, de a Delorean anélkül is elég jól működik. Legalábbis Hollandiát simán meg lehet járni vele. Szóval ha valakinek ilyen kell, csak szóljon! Tartaléknak éppen jó lesz.

Tombol a szezon, folyamatosan megyek. Ezen a hétvégén Tihanyban leszek a Levendula Fesztiválon. Ha valaki arra jár, várom sok szeretettel és természetesen Deloreannel.

Jön a következő rész, előzmények itt.

Egyelőre még nincsen meg a pontos időpont a gyári munkások visszavételére. Ez nyilvánvaló módon attól függ, hogy mikorra szerezzük vissza a piaci lendületünket és mikorra sikerül továbbadni a jelenlegi raktárkészletünkön. Végül ez a szerencsétlenség még akár jól is elsülhet. Igaz szükségszerűségből, de sikerült a nullszaldó pontunkat 10200 egységről 4000-re csökkenteni.

Ezen kívül sok dolog történt velünk: Először is a '82-es termék kitűnő. Természetesen voltak gondok eleinte, de ezeknek a problémáknak a nagy része már mögöttünk van. A vásárlóink nagy része imádja az autóinkat.

Másodszor, a font árfolyama visszatért oda, 1.80$-ra, ahol akkor volt, mikor kezdtük. Amikor a font 2.30$-ig drágult, 5000$-ral, körülbelül 20%-kal emelte meg az árainkat.

Harmadszor pedig a jövőre is gondolva jóváhagyattuk az EPA-val az autónk egy elképesztő ikerturbós verzióját. Ez lesz a világ leggyorsabb szériában gyártott autója a világon, (0-100km/h - 4,9 mp, maximális sebesség több, mint 260 km/h ) de lesz sima turbós verzió is azoknak, akik csak a Porschékat és Ferrarikat akarják elverni. Ezek hamarosan érkeznek.

Ma viszont a segítségedre van szükségünk, ami a következő: Szeretnénk, ha megbecsülnéd, hogy hány autónkat tudnád eladni az elkövetkező négy hónapban és meg is vennéd őket most. Azért, hogy segítsünk eladni a jelenleg raktáron levő autóidat és a jövőbeli vételeidet, a saját költségünkön egy 5 éves vagy 50000 mérföldes garanciát biztosítunk, hogy a vevőid, bankod és biztosítód biztonságban érezze magát. (Itt van egy aláhúzott rész, ami fogalmam sincsen hogyan illik ide, de Szabi kommentben írt egy elég valószínű magyarázatot.)

Donald H. Lander

A belfasti gyár

A belfasti gyárunk és létesítményeink kitűnőek.

Nagyon magasan képzett és tapasztalt munkásaink vannak.

A termelés és termékfejlesztés folyamatosan folyik és autóink minősége kitűnő.

Folytatás jövő héten.

(Szabitól) Egy ismerősöm megkért, hogy vigyem el a Delót szombaton az etyeki filmstúdióba, na nem filmforgatásra, csak egy mozis témájú családi napra, amolyan beülős-fényképezkedős díszletnek. Eredetileg egy "Vissza a jövőbe" témakörű eseményről volt szó, ráadásul rossz idő vagy műszaki gondok esetére a trélert is állták, így igent mondtam. A műszaki gond persze bejátszott, de szerdán McFly barátom heroikus erőfeszítéssel életet lehelt a haldokló gyújtásba, és egészen jól néztek ki a dolgok péntek estig, amikor is egy rossz helyre dugott vezetékkel sikerült felgyújtanom a kocsi kesztyűtartóját. Sosem hittem volna, hogy egy elektromos vezetékről ekkora füsttel és lánggal tud két másodperc alatt leégni a teljes borítás, és az is figyelemre méltó, hogy milyen könnyű eltüntetni az ujjbegyekről a mintázatot. Csak a lángoló cuccokat kell csupasz kézzel kihajigálni a kocsiból, és egy jó darabig nem lesz azonosítható ujjlenyomata az embernek, ezt bárkinek tanúsítom :)

Ilyen izgalmak után – és szerencsére sértetlen autóval – szombat reggel leparkoltam a Korda-stúdió területén pár prémes állat földi maradványai mellé, és kezdődhetett is a családi nap.

Az itteni közönség sajnos nem volt annyira ideológiailag képzett, mint a veteránautós találkozók látogatói, eddig sosem tapasztalt mennyiségben kaptam a „karosszéria ugye alumínium?” illetve az „ez a kocsi most igazi vagy csak valami másolat?” jellegű kérdéseket. Volt viszont egy hölgy, aki dolgozott abban a sheffield-i gyárban, ahol annak idején a Deloreanek számára készítették a rozsdamentes acéllemezeket, és elmondása szerint még mindig van pár DMC-s emléktárgy a gyár épületeiben.  Egyébként a Vissza a jövőbe témakört végül csak az én Delóm képviselte, ha nem számítjuk a gőzös kisvasutat, ami azért erős belemagyarázás lenne.

Ebéd után elgurultam a Delóval a filmgyár másik végébe, ahol New York-i díszletutcákon bolyongva kellett megtalálnom a magyar kaszkadőrök nagy öregjét, Piroch Gábort. Azt kell mondjam, rohadt jól állt a D-nek ez a lepukkadt amerikai miliő:

Pár perc fényképezgetés után előkerült a főkaszkadőr, aki nem volt valami beszédes hangulatban, de amíg felnyitott ajtókkal visszafelé csapattunk a családi nap helyszínére, sikerült pár szót kihúznom belőle. Elmondta, hogy ismeri a Deloreant, mert rengetegszer járt a Universal stúdióban, ahol ki van állítva a filmtrilógia forgatásakor használt egyik kocsi. Egy fél órával később a tömeggel együtt visszatértünk New York-ba, és megnézhettünk egy viszonylag low-budget kaszkadőrbemutatót:

A nap végén még összehoztunk egy "Vissza a jövőbe 3" jelenetet a gőzmozdonyos srácokkal, bár sehogy sem sikerült 88-ra felgyorsítani a rendelkezésre álló 15 méteres távon :)

A biztonság kedvéért reggel még tréleren vittük át Budapesten a kocsit, délután már be mertem próbálkozni vele, hogy lábon vigyem haza, de a gyújtás úgy félúttól már megint nem volt 100 százalékos. Szokás szerint elnéztem egy lehajtót, és bekeveredtem a Moszkva tér (tudom, nem így hívják) környéki kupiba, szerencsére a kocsi jól bírta a 30 fokban araszolgatást, talán csak egyszer kapcsolt be a ventilátor. Az ismerős hídtól pedig már nélkülem is hazatalálna a Deló, és - bár nyafogó gyújtással, de - rendben meg is érkeztünk.

A következő napirendi pont tehát az elosztófedél és a rotor cseréje. Nem lesz egyszerű, mert teljesen hozzáférhetetlen helyen vannak, de ezt ugye már említeni sem kell egy Delorean esetében.

Facebook-oldalunkon még több érdekes kép, videó és írás érhető el a Deloreanekről és a "Vissza a jövőbe" filmekről: https://www.facebook.com/dmchungary .

Bréking van, megszakítom a Hollandiás adásomat, mert megint olyan dolog történt, amit nem akarok halasztani.

A múlt hét nem volt túl kegyes a Deloreanhez. Pénteken gondoltam megjáratom, lemosatom meg ilyenek, de nem alakultak terv szerint a dolgok. Maga az autó rendesen működött egészen addig, míg egy másik autó hátulján fel nem tűnt, mintha csak a bal oldali lámpám világítana. Megálltam és sajnos a sejtésem hamar ténnyé vált, a jobb oldali tompított megadta magát. Megpróbáltam megkocogtatni, semmi hatás, kipróbáltam a reflektort, erre felkapcsolt. Elsőre kicsit megörültem, hogy hátha csak valami szokásos Deloreanes elektronikus hülyeség, de ahogy a fórumot és a dmctalk-ot megkérdeztem, el kellett fogadnom, hogy annak a lámpának gatter. Kell a csere.

Rá is néztem az Ednél, 60 euró, de mivel kicsit más és elméletileg sokkal jobb, ezért úgy döntöttem cserélem mindkettőt a szimmetria miatt. Ez így már 120 euró + postaköltség, őszintén szólva ez most annyira nem hiányzott. Főleg mert egy nappal ezelőtt rendeltem meg a négy indexbúrát is. Hogy azt miért? Na az az igazi nabazmeg.

Már írtam a bejegyzés elején, hogy elvittem lemosatni a Deloreant, de azt még nem, hogy az egyik ottani munkás nekitolatott a jobb hátuljának egy másik autóval. Értelemszerűen elég komoly bazmegolást rendeztem, de szerencsére nem lett túl komoly a gond. Az egyetlen jól látható baj a jobb hátsó indexbúra pusztulása lett, bár egy kisebb átnézés után látszódott, hogy - igaz csak minimális módon - az acélelem is benyomódott. Az indexbúra leszedése után ki is tudtam pattintani a benyomódást, a búra alatti és mögötti részen maradt csak két minimális hiba. Azt hiszem ennek a javításához jobb lesz, ha leszedem a jobb hátsó acélelemet, bár őszintén szólva csak akkor látszik, ha direkt keresem, normál esetben nem.

Egy ilyen búrának az ára 28 euró, elsőre a mosós csávó ezt odaadta, majd megmondtam neki, hogy javítás után majd még jelentkezek a többiért, ha szükséges lesz. Remélhetőleg nem lesz az, mert egy 1400 eurós jobb hátsó panel árát nem létezik, hogy be tudom hajtani.

Szóval jönnek az indexek, az új lámpák, aztán gyorsan összeszerelem az egészet és szombaton elhúzok Császárra, ha más nem jön közbe. Miért van az, hogy még egy hobbiautó esetén is - ami elméletileg a kikapcsolódásnak az eszköze - mindig rohannom kell?

Most hétvégére azt tervezem, hogy el kéne menni Császárra, a "VI. Buick Western Hétvége és Amerikai Autós Party" rendezvényre. Régóta tervezem már, jópofa dolognak tűnik. Nincs valakinek kedve még eljönni?

Régóta megtaláltam már ezeket a dokumentumokat, de annyira sűrűnek tűntek, hogy eddig nem bírtam nekiállni a lefordításuknak főleg idő, de kis részben kedv hiánya miatt. Most viszont elfogyott az összes kisebb téma, ráadásul sok volt mostanában a Vissza a Jövőbe is, ideje visszatérni a komoly dolgokra. Természetesen itt sem tükörfordításról lesz szó. Ha valakinek egy adott mondatra jobb ötlete van, szívesen fogadom.

A dokumentum, mint fent is látszik, 1982 júliusában készült és a DMC visszatérését tervezi. Akkor jöjjön a fordítás:

Visszatértünk az üzletbe és maradunk is.

Június 24-én a DMC és Sir Kenneth Cork egyetértett abban, hogy megtörténtek az előkészületek a Delorean gyár jövőjének a biztosítására és további Deloreanek összeszerelésére a cég észak-írországi gyárában.

Autóinkat azonnali lelkesedéssel fogadták a vásárlóink. Az eladások első hat hónapjában több, mint 3000 autót értékesítettünk. A Mercedesnek Amerikában erre 5 évre volt szüksége, a BMW-nek 11 évre, A Porschének 13 évre, a Jaguarnak pedig 17 évre. Ezeket az eladási értékeket az elmúlt három évtized legrosszabb időszakában produkáltuk, ráadásul mindössze egy modellel. Ezután az USA autóeladása lecsökkent a novemberi 8,3 millióról a decemberi 6 millióra, majd a januári 5,8 millióra és emellé pedig elérte Amerika 80%-át az elmúlt 100 év legrosszabb időjárása is. Ekkor a DMC eladásai visszaestek (bár nem annyira, mint másokéi) és a viszonteladóinknak nem volt pénze további autókat vásárolni tőlünk. A raktárkészlet felhalmozódott és a DMC nagyon kellemetlen pénzügyi helyzetbe került. 70 millió dollárunk állt autókban, de a készpénzünk elfogyott.

Emiatt a cég nem tudta törleszteni a 400000 fontos esedékes törlesztőrészletét az Egyesült Királyság felé, ezért az alapvetően állami tulajdonú DMCL-t önkéntes csődgondnokság alá helyezte. Az amerikai anyacégre, a DMCre ez a döntés nem volt közvetlen hatással.

Sir Kenneth Cork, a csődgondnok, a DMCL termelőeszközeit egy új kereskedőcég, a DMCL (1982) irányítása alá helyezte, ami csökkentett dolgozói létszámmal továbbra is ellátja a legfontosabb funkciókat.

Az állami csődgondnokok aláírtak egy szándéknyilatkozatot, ami az alapját adja annak, hogy a cég átvegye a gyár irányítását. Habár ennek az egyezménynek az aláírása csak a kezdet. A cég visszafizette a 19 milliós tartozását a Bank of America felé, több mint 800 autót adtunk el az elmúlt pár hétben (az enyém is köztük volt. :D) és éppen most fejeződtek be a tárgyalások arról, hogy 5 éves, 50000 mérföldes garanciát adjunk az autóinkra.

És itt a vége mára. Jövő pénteken jön a következő rész. Készüljetek, ez egy hosszú sorozat lesz.

Másnap reggel egy kicsit félve indítottuk be az autókat, de Bopat autója tökéletesen működött, az égvilágon semmi baja sem volt. Pedig a hoteltulajdonos még olyan szerelőt is tudott volna ajánlani, aki házhoz jön. Egy gyors reggeli kastélynézés után összeszedtük magunkat és nekivágtunk újra az autópályának. 

Elég jól megúsztuk a dugókat, Frankfurt után ráadásul kiürült a pálya és olyan élményautózást csaphattunk, amire Deloreanek valók. Fél vagy egy óráig mentünk egymás után minimális forgalomban, jó zenére és csodálatos időben. Imádni való helyzet volt.

Ráadásul menet közben két Teslát is láttunk, ami nekem egy óriási élmény volt. Mindig is szerettem ezeket az autókat, de élőben még szebbek és kívánatosabbak, mint gondoltam. És itt még nem is tudtam, hogy mi vár majd ránk pár nap múlva Amszterdamban...

Mire átértünk Hollandiába sajnos elromlott az idő és a forgalom is visszatért. Innentől kevésbé volt már élmény a vezetés, de szerencsére ezek ellenére is odaértünk Edhez négy után egy kicsivel és így még tudtunk vele beszélgetni az elkövetkező szerelésekről. Főleg Bopat beszélt, én meg mászkáltam körbe, de aztán váltottunk. Én úgy mentem az Edhez, hogy minden szép és jó az autón, de azért elkapott az ötletcunami és negyed órán keresztül soroltam a bajokat. Ekkor még nem gondoltam, hogy Ed ezeket mind szépen megjegyzi és ki is javítja. :)

Ednél továbbra is marha sok musthave dolog van, de egyelőre megmaradtunk a szerelésnél, mert éreztük, hogy az sem lesz egy olcsó mulatság. Volt ott ikerturbós motor, 12 vagy 15 Delorean, amikből volt pár egészen különleges is. Azokról majd később még írok.

Itt Bopatnak zseniális ötlete támadt. Miért keressünk szállást, hátha az Ed is tud valami jó helyet. És igaza is lett. Tudott, ráadásul olcsót és tökéleteset. Egy kis ház, ami csak a miénk volt és a tulajdonos kedvessége minden képzeletet felülmúlt. Ott kaptuk azt a reggelit másnap reggel, amit Bopat a saját bejegyzésében említett és amiről fotót is csatolt.

Ja és a tulajnak ez volt az egyik autója, amivel napi szinten járkált a környéken.