Élet egy Deloreannel

Nagy az öröm. Ahogy már legutóbb is írtam, végre pontot tehetek egy 2008 óta tartó történet végére. Na jó, igazából inkább egy erős vesszőt, majd elmondom miért. Ott hagytam abba, hogy elkezdték a Delorean már régóta esedékes kárpitozását. Ez, ha jól emlékszem, egy csütörtöki napon történt. Innentől pár naponta beszéltünk hogy hogyan haladnak és ahol lehetett segítettem. Voltak bajok.

Arról ugye írtam már korábban, hogy valamiért beázott az autó egy jó ideje. Megtalálták a hibát, a tetőkárpit alatt (fölött, nézőpont kérdése), az üvegszálas részen egy csavar hiányzott és ott be tudott folyni a víz. Tulajdonképpen lyukas volt a tető. Megjavították, remélhetőleg most tényleg rendben lesz minden.

Aztán az ülés háttámláját leszedték és mivel szanaszét volt törve, kicserélték, most jó. Pontosabban csak jobb, mert azóta már egyszer leesett, de közel sem annyira vészes mint volt. Szóval ez igazából csak fél pont.

A tetőkárpitot kicserélték az alatta levő rész javítása után. Azt már írtam korábban hogy a beázások után elvetemedett a kárpittartó "alaplap". Ezt megcsinálták, a kárpitot új plüssel újrahúzták. Ez tökéletes lett, nem vehető észre a különbség a régihez képest és az ajtók régi kárpitjával is azonos.

Csináltak két szőnyeget, amik olyanok mint gondoltam. Rávarrták a két felvarrót is, amit még ezer éve rendeltem Edtől. Ez is pont olyan mint amilyennek lennie kell. Képet nem tudtam róla készíteni, mert túl sötét volt a garázsban.

Végül pedig az "A" oszlop, ami viszont kicsit már problémásabb volt több okból is, és ami miatt az írás eleji pont inkább csak vessző. Először is küzdöttek vele hogy egyáltalán hogyan javítsák meg, gondolkodtak a szélvédő kiszedésén is, de szerencsére erre végül nem volt szükség. Végül maga a munka tökéletes lett, de a szín már nem annyira. Mikor nézték a hibát, akkor is mondták hogy nehéz lesz pont ilyen bőrt találni, mert nagyon nehéz 33 éves nap által kiszívott bőrt keríteni és valóban nem is sikerült. Őszintén szólva használat közben nem észrevehető, de ha valaki kimondottan ránéz belülről az "A" oszlopra, egyből látszik hogy más a színe, kicsit sötétebb.

Előbb-utóbb a műszerfal többi részét is hozzá kell majd bőrözni, de attól nagyon ódzkodom, mert ahhoz szét kell szedni a teljes belső teret és akkor felszakad az a tömítőanyag, ami a Deloreanszagot adja az autónak, amit én annyira szeretek. Esélyes hogy várok újabb 6-7 évet ezzel a mutatvánnyal.

Az egész munka egy hétig tartott és 70000 Ft-ba került. Egyik sem vészes.

Végül pedig még a hazaútról egy szót, ami szokás szerint eseménytelen volt a hűtővíz csöpögését leszámítva. Annyit azóta már sikerült kideríteni hogy valahonnan jobb elölről csöpög. Nem a hűtőből, szóval biztos valami illesztés lesz a hibás. Egyelőre még nem látom hogy hol a hiba, fel kéne hozzá emelni az autót. Előbb utóbb az is meglesz.

... hogy az első Deloreaneket szállító hajót 1981 húsvétján rakodták meg 400 Deloreannel? Akkor ez április 19-20-ra esett. A hajó húsvét után indult el és Kaliforniába tartott. Több információ itt.

Van még időutazós hirdetés, csak éppen eddig el tudtam foglalni magamat mással is. Ez is hasonlóan vicces mint az előzőek voltak.

Időgéphez tesztalany kerestetik

Sikerült építenem egy működő időgépet és szükségem lenne egy emberi tesztalanyra aki hajlandó lenne arra, hogy az első időutazóvá váljon. 

A gép méretei miatt 6 láb, 3 hüvelyknél kisebbnek kell lenned (kb. 191 cm) és nem nyomhatsz többet mint 230 font (kb. 104 kg). Valamint férfinak kell lenned. Ez nem a gép méreteiből adódik, hanem személyes dolog. Úgy gondolom hogy egy férfinak kell az első időutazónak lennie, ahogy férfi volt az első ember aki repült vagy a Holdra lépett.

A fizetség 3000 dollár, és természetesen learathatod az elsőségből adódó hasznot is, mint pl. a médiamegjelenések. Valamint alá kell írnod egy kötelezvényt, ami a következőket tartalmazza:

1. Engem semmi felelősség nem terhel, bármi is történik veled az időutazásod során.

2. Tilos bármi módon módosítanod a jelenlegi idővonalat. (Pl. Hitler megölése vagy Hitler figyelmeztetése a D-napról.)

3. Tilos visszamenned az időben, hogy széttépjed ezt a kötelezvényt az aláírásod előtt és ezáltal semmissé tegyed a aláírandó kötelezvényt. Időgépet építettem, nem vagyok hülye.

Az ebben a gépben történő időutazás veszélyeiről annyit, hogy múlt héten visszaküldtünk a múltba egy kutyát és gond nélkül ment minden. Igaz, azóta még nem jött vissza, de ez csak azért van, mert az állatok nem tudják ?hogyan kell találkozót csinálni?. Szeretnénk ha őt is visszahoznád ha lehetséges.

Végül pedig szükséged lesz három személy ajánlására. Nem engedhetem, hogy véletlenül egy gátlástalan drogost küldjek vissza a múltba, mert aztán mindent összezavarsz nekünk itt a jelenben. Az ajánlások férfiaktól jöjjenek. Ismét csak személyes dolog.

Ha részt szeretnél venni ebben az egészben, hívj a mobilomon.

Greg

És igen! Hat év tervezés, ígérgetés, próbálkozás és halasztás után végre eljutottam a kárpitoshoz. A hibákat itt írtam le eddig a legbővebben, azóta más romlás már nem volt. Szóval A-oszlop, a tetőkárpit lógása és esetleg a kesztyűtartón egy javítás, valamint az ülésen az új keletű lyukak betömése ha lehetséges. Ja és két új szőnyeg a talpam alá. Meg itt-ott pár kisebb dolog, ami közbejön.

Már a Tuningshow előtt megbeszéltem a kárpitossal a találkozót és mivel a pesti út gond nélkül lezajlott, ezért nem volt akadálya annak, hogy hétfőn leadjam az autót. Elméletileg. Gyakorlatilag viszont mégsem volt teljesen patent a vízcsőcsere, mert egy szokásosan hülye hiba jött elő. A szerelőtől hazafelé minden tökéletesen működött. Budapest és így a Tuningshow felé szintén minden tökéletes volt, pedig egy nagyon szemét dugót is végig kellett szenvednem. Az ottlét alatt egy csepp hűtővíz sem távozott, sőt a hazaút is eseménytelenül telt. Minden száraz volt, mint a Szahara és a vízhőfok is a szokásos tartományon belül mozgott. Aztán otthon leállítottam az motort, majd otthagytam az autót.

Mikor pár nap múlva visszamentem azt vettem észre hogy a Delorean alatt, középtájon, egy kisebb pocsolya van. Kb. pár deci lehetett szépen szétterülve. Megnéztem, megnyaltam, hűtővíz. Hmmm. Alánéztem, nem csöpög semmi. Megnéztem a víztartályt, nem üres, úgy tűnik annyi van benne mint volt. Akkor honnan jött ez? Elindítottam, kiálltam, semmi csöpögés. Hát akkor hagyjuk, majd kiderül egyszer, most kárpitozás lesz, úgyhogy el is mentem minden gond nélkül bő 20 kilométert. Azóta sem csöppent belőle sehol semmi. Akkor ez mi volt?

Nem volt időm gondolkodni, mert elég hamar odaértem, leállítottam az autót és már csak az volt hogy megmutassak minden hibát élőben is. Közben jól elbeszélgettünk a kárpitosokkal és biztos voltam hogy jó helyre kerül az autóm. Tudjátok miért? A társaság miatt.

 Ezen a héten megyek érte, remélem szép lesz.

Most szombaton elméletileg (azért elméletileg, mert elég rossz az idő) megyek majd valamerre Eger felé. Nem tudom pontosan hova, egy szülinapos kirándulás lesz, ami elég szórakoztatónak ígérkezik. Hazaúton ha valaki éppen autós kedvében van, összefuthatunk BP környékén.

Tudjátok hogyan indult az egész aranydeloreanes mizéria? Hát így:

John Delorean írt egy levelet Benningtonnak az akkor már folyó tárgyalásokról, ahol leírta az egész project tervezetét:

Mint te is tudod, az American Express beleegyezett, hogy az autónk egy aranyborítású verzióját a 3 000 000 darabos példányszámú Karácsonyi katalógusának a címlapjára teszi. Ezeket az autókat megveszik tőlünk 65000 dollárért, ők pedig 85000 dollárért fogják őket továbbértékesíteni.

Ki kell fejlesztenünk egy új belteret ezekhez az autókhoz, mint például egy szuper luxus plüssszőnyeg és ülés, ami bőrbetétekkel van összedolgozva.

A külső részek sem nézhetnek ki igénytelenül; A kerekeknek és az első hátsó ütközőknek is aranyszínűnek kell lennie hogy színükben illeszkedjenek az autó testéhez.

Kényelmi szempontból jó lenne ha egy kis külső (esetleg olasz) céget találnánk, aki kezelné ezt a projectet. Addig pedig átnézhetnénk az ajánlatot és egy (arannyal) bevont lemezt amint csak lehetséges.

Végül pedig aranyautókat csak előre megrendelt és lefoglalózott esetben fogunk készíteni. Azt ígértük, hogy a most karácsonyig megrendelt autókat jövő júniusig szállítjuk le. Az American Express azt mondja, hogy ez egy "100 példányos limitált kiadás" lesz, de szerintem csak 20-30 darabot fognak eladni.

Kérlek küldjed el a project időbeosztását és az általad választott koordinátor nevét.

Szép levél és nagyon egyedi. Az általam olvasottak közül ez az első, amiben John Delorean nem gátlástalan optimista, hanem kicsit reálisabban látja a dolgokat.

Oké, most már AMTS néven fut, de attól ez még nagyjából ugyanaz a Tuningshow, amin voltam 2009-ben és 2010-ben is. Igaz, most már sokkal, sokkal nagyobb, nagyjából az egész Hungexpo területén ez van, de ettől még nem lett a kedvencem. A 2010-es után megfogadtam hogy többet ennek a rendezvénynek a környékére sem megyek és ezt aztán tartottam is elég jól a meghívások ellenére is.

Idén viszont máshogy alakult, mert a Rozsdakupactól hívtak hogy állítsam ki a Deloreant úgy, hogy előtte ott lenne a Deloreanes címlapjuk szép nagy változata. Miután őket bírom és szívesen támogatom minden törekvésüket, ezért nyeltem egyet és igent mondtam a kérésre. Aztán teltek a hetek, kicsit meg is felejtkeztem az egészről, de aztán kb. egy héttel a show előtt jött a kérdés hogy minden oké-e. Mondom persze, úgy 90%, de azért kicsit sűrű lett így az a hét. Pont arra a hétre raktam az évnyitó olajcserémet, plusz az összes vízcső cseréjét is. Természetesen egy kis késés összejött, így csak csütörtök délelőtt tudtam elhozni az autót, délután meg már mentem is Pestre. Én is éreztem hogy ez azért az új vízcsövekkel kicsit meredek, mert ezek nem szoktak csak úgy gond (és szivárgás) nélkül működni, de szokás szerint naiv vigyorral ültem be az autóba, beraktam egy literes desztillált vizet, aztán indultam is.

Egy dolgot azért még megtettem, pontosabban nem tettem meg. Nem autópályán mentem, mert ha esetleg az egyik új cső megadja magát, akkor ne a pálya közepén kelljen szerencsétlenkednem. Ezért inkább a sima közutat választottam. Meg is lett az eredménye, mert megint tele volt az út reszkető szerencsétlenekkel, akiknek az autója szerintem még egy szakadékban is maximum 70 km/h-val zuhan. Részben nekik, részben a csütörtök esti dugónak köszönhetően a Hungexpora bő két óráig tartott az út, ahol egy minimális bürokrácia után lerakhattam a Deloreant.

Gyorsan hoztam egy vödör vizet és nagyjából letakarítottam és mivel a porszívózást már megcsináltam otthon, ezért indulhattam is haza. Rozsdakupacék kivettek a vonathoz, aztán elég nagy kevergés után haza is jutottam. Régen volt már az én tömegközlekedési fénykorom. Pénteken aztán munka volt, szombaton névnapozás, aztán vasárnap a MÁV szíves közreműködésével ismét kisebb nehézségek után értem csak Budapestre.

Végül aztán csak bő két órát voltam csak a Tuningshown, de ez bőven elég is volt. Egyszer elindultam körbenézni, de a huppogós minimáltechno és a giccsparádés, neonos, használhatatlanságig ültetett verdák egyszerűen meghaladták az ingerküszöbömet és hagytam az egészet a fenébe. Több helyen olvastam hogy mennyit fejlődött a Tuningshow minőség tekintetében, de az én véleményem az, hogy pont ugyanolyan igénytelen rongyrázás, mint volt öt évvel ezelőtt is (és itt most kihagytam a politikailag inkorrekt minőségjelzőket). Most egy darabig megint nem akarok menni.

Két dolog volt, amire mégis pozitív előjellel fogok emlékezni. (Nem, nem. Az autókhoz járó műnők nincsenek a kettőben) Az egyik a nagy kedvencem, az az átalakított Camino ami szerintem továbbra is a tahóság netovábbja. Egyszerűen imádom! A másik pedig a hazaút, aminél jobb nem volt mostanában. Üresek voltak az utak, nem voltak állatok, kellemesen hűvös és tiszta volt az idő, csodásan lehetett autózni. Teljes vigyorral szálltam ki otthon a Deloreanből.

Megvolt a Tuningshow és az a két óra amit kint töltöttem elégnek is bizonyult, szerdán írok róla bővebben. A következő alkalom a biatorbágyi Premier Outletes veterántalálkozó lesz valamikor áprilisban, lehet készülni rá.

A magyar vonatkozás után akkor itt a DMC ütemterve, amit már említettem legutóbb is. A levél Barrie Willsnek szólt, akiről már írtam többször, de általánosat itt. Ezen a shown mindenki ott volt, aki fontos, természetesen John és Christina is.

Most pedig a levél:

Kedves Barry,

Ez (az irat) a Delorean Motor Company Genfi Autószalonon történő bemutatkozásával kapcsolatos eseményekkel és előkészületekkel foglalkozik. Az igazán fontos események, amiken te magad is személyesen részt veszel a következőek:

1981. március 3. 

9.00 - 11.00 Intercontinental Hotel, Bálterem - Pezsgős reggeli a nemzetközi sajtó részére

A reggeli 9 órakor kezdődik, az autószalon felé tartó buszok 10 és 11 óra között indulnak 15 percenként. 9.20 körül John Z. Delorean egy prezentációt tart, ahol bemutatja az autót, amit majd a sajtó soron kívül megvizsgálhat.

9.00 - 18.00 Genfi Autószalon, első sajtónap

Elvárt, hogy mindkét nap kezdetén legalább egy rangidős DMCL vezető jelen legyen a DMC standján, amit Mr. C. S. Harte irodáján keresztül kell majd elrendezni.

1981. március 4.

9.00 - 18.00 Genfi Autószalon, második sajtónap

Megjelenés, mint az első napon.

5.00 - 20.00 Intercontinental Hotel, Bálterem - Delorean VIP fogadás

A meghívók a következő csoportokra terjednek ki:

- Potenciális viszonteladók

- Beszállítók

- Diplomáciai testületek

- Kormányzati szervek

- Az Autószalon tisztviselői

- A cég egyéb barátai

1981. március 5.

10.00 Genfi Autószalon, Hivatalos megnyitó a svájci konföderáció elnöke által

A két fogadás részleteiről majd egy későbbi időpontban fogunk benneteket tájékoztatni, de az biztos, hogy a március 3-i Reggelis fogadás előtt lesz egy ruhapróba. Ehhez a levélhez csatoltunk öt meghívót a VIP eseményre, amiket saját elképzeléseitek alapján oszthattok ki. Örülnénk neki, ha a megszámozott meghívókártyák mellé a meghívot(tak) neveit is meg tudnátok szerezni.

Kérjük hogy az utazási előkészületeiteket a szokásos módon intézzétek és 1981 március 2-án érkezzetek meg Genfbe 

A szállásotok az Intercontinental Hotelben lesz március 2-től 5-ig, a szoba a saját nevetekre szól. Egy köszöntőcsomag, ami további információkat, jegyeket, meghívókat tartalmaz, a hotelben fog várni benneteket. távozáskor legyetek szívesek aláírni a számlát, amit aztán majd elküldenek a DMCL-hez.

Szívélyes üdvözlettel és tisztelettel,

George Romanos

Úgy ahogy minden egyes alkalommal, ezúttal is a szerelőhöz vezetett az első utam a szezon kezdetekor. Edtől eddigre megrendeltem az olaj, levegő és benzinszűrőt, valamint ezúttal egy plusz dolgot is, az összes vízcsövet. McFly már csak röhögött amikor mondtam neki hogy még mindig a nem tudom mikor összeszigszalagozott vízcsöveimmel közlekedek és úgy gondoltam hallgatni kell az okosabbra, még mielőtt valami baj történik. Az egész cucc (szűrők, csövek, szállítás) mindenestől 120e Ft volt. Nem olcsó, de lehetne rosszabb is. És igazából kicsit szarul éreztem már magam a Delorean miatt, mert az elmúlt egy-két évben nem nagyon költöttem a fejlesztésére, csak a szükségeseket vettem meg. Valamint megfogadtam hogy idén máshogy lesz.

Nem volt azonban olyan egyszerű az indulás az akkumulátor hibája miatt. Mint mondtam az egyik totál dög volt, ezért azt csak simán beraktam a csomagtartóba, a másikat pedig töltöttem egy napig és jöhetett a teszt. Ami ragyogóan sikerült, mert szinte pöccre indult az autó. Lehet hogy a hidegindítási probléma csak a rossz aksinak köszönhető?

Na de ott tartottam hogy megjöttek a cuccok, ment az autó és indultam is a szervizbe. Az autó tette a dolgát, a szokásos bemelegedéses bizonytalankodás után tökéletesen működött. Beálltam a szervizbe és elmondtam a három nyűgöt. Olajcsere, vízcsövek, aksicsere. A harmadik magában foglalta a rendszer európaira alakítását is, mert a régi amcsi akkumulátor habár nagyon jól bírta (legalább 7 éves volt), mégis egyszerűbb az európai megoldás.

Végül csak otthagytam a gépet, majd minden nap telefonáltam hogy van-e valami változás. Természetesen mindig van valami, szépen készülnek a dolgok, de a legjobb az volt, mikor ma (kedden) el is mentem megnézni a haladást és ott volt egy 2x (4>x>0) éves csávó és csillogó szemekkel így szólt:

- Bazmeg ez a nájtrájder!

Mire a barátnője:

- Szerintem nem az.

- De! De! Ez a KITT!

- Dehogyis. Ez a Vissza a Jövőbe autó.

- Ja tényleg... Fú, de állat!

Én meg csak ingattam a fejemet hogy milyen fiatalok vannak. :)

Szóval úgy vagyok hogy szerdán, a bejegyzés megjelenésének napján fogom elhozni, aztán csütörtökön nekivágok az első találkozónak. Jó lesz már, hosszú volt a tél.