Élet egy Deloreannel

Az a helyzet, hogy azért csúszott a mai blog, mert gondoltam majd megyek az autóval, aztán az majd jó téma lesz. Ez végül majdnem sikerült, de lett egy kis extra, pár napon belül megoldódó probléma, emiatt viszont a blog kimaradt. Pontosabban péntekre csúszott. A pénteki meg jöhet most.

Azt hiszem régebben már írtam róla, pontosabban felraktam egy képet arról, hogy a Deloreant milyen kiegészítőkkel lehetett rendelni. Az alapválaszték ugye a fekete-szürke belsőre és a manuális-automata váltó választására korlátozódott, ami egy ilyen drága autó esetében meglehetősen karcsú. Ezt a DMC-nél is érezték, ezért igyekeztek minél több potenciális extrát adni az autóhoz, mert John Delorean is tudta, hogy az igazi pénz nem az alapfelszereltségű Vegában van, hanem a full extrás Corvetteben. Először az autó rendelési formanyomtatványa, ami a szokásos dolgokon túl még három új belső színt is tartalmaz, ami a gyár egész története során csak terv szintjén maradt, bár a bordó és a kék esetében emiatt azért nem vagyok olyan szomorú.

Ezeket a kiegészítőket azonban nem a gyárban szerelték az autóra, hanem a kereskedők megrendelhették a DMC-től a saját alkatrészszámlájukra, majd továbbértékesíthették a vevők felé. Úgy, ahogy a következő '81 júniusi megrendelőlapon is látható:

A legelső kiegészítő egy autótakaró, majd egy autószőnyeg, egy fekete és egy szürke díszcsík, valamint egy csomagtartó amit a motor fölé lehetett erősíteni. A később elkészült síadapter itt még csak tervezési fázisban van. Érdekes még, hogy a viszonteladók kb. fél áron kapják DMC-től a továbbadandó kiegészítőket, valamint az, hogy a nyomtatvány alján ők maguk is írhatnak ötleteket, hogy még milyen kiegészítőket látnának szívesen az autókhoz.

Van ilyen új lehetőség. Legyenek szavazások? Vagy hagyjuk meg az interakciót másoknak?

Említettem már az első evolúciós bejegyzésben, hogy a D1A-t átvitték Angliába. Most viszont találtam pár doksit, ami a részleteket is elárulja. Mivel az ismétlés a tudás anyja, ezért pár szóban leírom hogy mi hogyan történt. Miután elkészült a Proto-1 - a legelső prototípus - körbeturnézták vele Amerikát. Majd a sikeres kampány után kiderült, hogy a gyár Írországban lesz, aztán leszerződtek a Lotusszal és elkezdődhetett a DMC-12 gyártáséretté alakítása. Ehhez viszont kellett egy autó, amit nyugodtan lehetett szétszedni, összerakni, kritizálni, tesztelni. Erre viszont nem lett volna jó megoldás a Proto-1, mert arra további marketingcélok vártak, kellett egy másik hasonló autó. Ez lett a D1A, ami a Proto-1 tökéletes másolata volt. Megépítése után ezt az autót átvitték Angliába, majd a Lotushoz került, ahol aztán egyre romló állapotban a következő bő 20 évet eltöltötte, majd végül bezúzták. Szóval ennek az autónak találtam most meg az átszállítási papírjait 1978 november 2-i keltezéssel. Íme:

Van pár érdekes dolog a papírokon. Az egyik, hogy az autót repülőn vitték, a másik pedig hogy ekkor a cég székhelye még Michiganben volt, nem pedig New Yorkban, mint az összes későbbi dokumentumon.

Múlt héten, mikor egy kicsit kevésbé volt nyálkás az idő, ki kellett menni egy körre a Deloreannel, mert már vagy egy hónapja be sem indítottam. A beindítás ezúttal egy kicsit máshogyan zajlott. Elég hideg volt és minden együtt volt ahhoz, hogy az autó nehezen induljon, ezért úgy gondoltam, kipróbálok valamit. Miközben indítóztam, a motor az elvárásoknak megfelelően nem indult pöccre, hanem csak próbálkozott. Ekkor egy kicsit rálépem a gázra és hirtelen mintha erőre kapott volna, de mikor leléptem, akkor lefulladt. Aztán másodikra már beindult. Ez után most elég valószínűnek tartom, hogy azért nem indul be könnyen, mert valami okból nem kap benzint. Ez a hiba, kombinálva a vizes időben melegen nehezen indulással, attól tartok előrevetít egy komolyabb üzemanyagrendszerhez való hozzányúlást. Azt hiszem a tavaszi terv megvan, remélem sikerül is megvalósítani.

Miután pedig beindult a Delorean, igazából semmi különleges nem volt. Mentem egy kisebb kört, bemelegítettem a motort, utasteret, mindent, megjárattam a légkondit, megmozgattam, kipróbáltam mindent, ahogy azt kell, csináltam egy képet, aztán álltam vissza a garázsba. Majd körülbelül fél óra múlva elkezdett esni az eső. Tökéletes.

... hogy amikor az első eladásra gyártott Delorean legördült a gyártósorról, akkor a cég vezérkara várta egy tesztre. John Delorean beült, lecsukta az ajtót, tetszett neki. Viszont amikor a sokkal alacsonyabb Don Lander próbálta ki az autót, nem érte el az ajtólehúzót. Ekkor született meg az ajtólehúzó bőrpánt ötlete.

Most pedig a befejező rész. Előző rész itt.

13. Kábelkorbács

Átnéztük a kábelkorbácsot, hogy segítsük az autóba építését, miközben remélhetőleg csökken a súlya és a költsége. Ezzel együtt közös fejlesztéseket végzünk a motortér környékén is hogy ugyanezeket a célokat elérjük.

14. Kompresszor felfogatás

Módosítottuk a kompresszor felfogatását, így mindkét feszítőgörgőt eltávolíthattuk, ezzel pedig csökkentettük a súlyt és a költséget. Ezen felül pedig a nagyobb hely miatt könnyebb lett a hozzáférés a gyertyákhoz és az injektorokhoz, valamint a kompresszor beállítása is egyszerűbbé vált.

15. Lengőkar

Kifejlesztettünk egy az autó mindkét oldalán használható lengőkart, bár le még nem teszteltük. Ennek a célja az egyszerűsítés és a kezelési költségek csökkentése volt. Ez magában foglalta az első felfüggesztés vertikális újrapozicionálását, kb. ½ ’’-csel.

16. Vontatószem

Jelentős előrelépést értünk el ezzel kapcsolatban és több lehetséges megoldást is kipróbáltunk. Az Experimental Workshopban több tesztet végeztünk azzal kapcsolatban, hogy összekössük valahogy a vonószemet az üvegszálas kasznival. Rajzok még nem készültek.

Végszóként pedig még annyi, hogy habár így részleteibe menően nem tudtam még annak idején hogy mennyi mindent javítottak az autón a gyártás során, de emiatt akartam mindenképpen kései '81-est. Jó részben szerintem ezek a fejlesztések és módosítások azok, amik miatt a korai VIN-es tulajok mint Bopat vagy Szabi annyit tudnak szívni a késői alkatrészek beépítésével.

A DMC-nél érezték, hogy csak egy autóval nem tudnak életképesek maradni, ezért mindent elkövettek, hogy a portfóliójukat egy kicsit bővítsék. Ennek az egyik állomása volt, hogy az autó mellé egy életérzést is szerettek volna csatolni. Ennek az eredménye az itt látható - általam nagyon profin paintben összerakott - levél, amiben Giugiarot bízzák meg egy komplett DMC termékskála megtervezésével.

A fordítás pedig a következő:

Kedves Giorgietto,

Szeretnénk egy nagyon magas tervezési és gyártási minőségű butikos termékvonalat biztosítani, ami kiegészítené az autós termékvonalunkat. 

Amennyiben belefér a munkarendedbe, szeretnénk, ha te terveznéd vagy felügyelnéd ezek megtervezését, tudva, hogy sok erre specializálódott tervező van, akit foglalkoztathatnál.

A tervezett termékvonal a következő elemeket tartalmazná:

- Bőrönd, finom bőrből készült oldalakkal

- Kézitáska

- Bőrdzseki, finom olasz bőrből

- Vezetőkesztyű, finom olasz bőrből

- Vezetőcipők, finom olasz bőrből

- Sál, finom selyemből

- Nyakkendő, finom selyemből

- Sportkabát gombok, aranyból rozsdamentes alapon

- Sportkabát felvarró

- Egyéb ruházati termékek

- Ékszerek

 o Kulcstartók

 o Toll és ceruza

 o Zsebszámológép

 o Napszemüveg

 o Nyakkendőtű

 o Mandzsettagomb

 o Tű, DMC

 o Órák

 o Karkötők, Amulettek

- Szerszámszettek

- Távcső

- Hordozható barbeque

- Piknikcsomag

- Esernyő

- Italhűtő

- Kölnik és arcszeszek sora

- Egyéb ötlet???

- Hordozható TV/rádió

Ezeket a termékeket a viszonteladóinkon keresztül értékesítenénk, ahogy a BMW is csinálja, valamint a new yorki ötödik sugárúton levő butikunkon keresztül. Az eladást a te neveddel és anélkül is csinálhatjuk, kívánságod szerint.

Szeretnénk ha ajánlanál nekünk olyan beszámolókat Olaszországban, akik potenciális gyártók lehetnek.

Kérünk, hogy készíts nekünk egy ajánlatot ezekre a termékekre,

Tisztelettel,

John Z. Delorean

Egy egész hétig net nélkül voltam. Annyira net nélkül, hogy egy kósza bit sem jött át egy eszközöm felé sem. Ezért aztán a blog is csak itt állt üresen, én pedig újra 1981-ben érezhettem magam. Nem bírtam viszont írás nélkül, ezért offline módon megírtam az eheti témákat, szóval a héten már pontosan jönnek a bejegyzések.

Az a helyzet, hogy az elmúlt két hét pakolásról szólt és őszintén szólva semmire nem volt időm. Mint látszik, a blogra sem nagyon. Ráadásul jövő héten síelni fogok, ahol nem tudom milyen net lesz, szóval nem tudom hogy tudok-e írni vagy sem. Ha sikerül, akkor egész héten pénteki bejegyzések lesznek, ha nem, akkor pedig a jövő hét utáni héten jelentkezem újra.

A hétfői blog nem feledékenységből maradt ki, hanem mert egyszerűen semmi írnivalóm nem volt. Bónuszként pedig rendes szerdai bejegyzés sincsen, mert nem mentem mostanában az autóval, ezért semmi újról nem tudok beszámolni. Amíg a helyzet meg nem változik, addig pénteki bejegyzések jönnek, mert régi dokumentációt viszont nagyon sokat találtam. Most egy darabig el vagyok látva, úgyhogy az elveszett bejegyzések miatt jöjjön egy elveszett tárgyakról szóló dokumentum a DMC New York-i irodájából:

Téma: Lopott tárgyak a 35. és a 43. emelet irodáiból

Jó pár dolog eltűnt mindkét emeleti irodáinkból. Ha bármid is elvesztetted, esetleg észrevetted, hogy bármilyen irodai felszerelés eltűnt, kérlek sorold fel ide lentre.

Már tárgyalunk az üzemeltetőkkel a helyzet megoldásán és a biztosításunk fedezni fogja az elveszett tárgyakat.

Sok köszönettel,

Marian Gibson

Még egy kisebb adalék a témához, pontosabban Marian Gibsonhoz. Barrie Wills - aki Facebookon meglehetősen aktív mostanában - írt egy kommentet ehhez a képhez, amiben nem magára a történésekre, hanem Marianra reagált. Meglehetősen negatívan. Véleménye szerint Marian nagyon sokat ártott a DMC-nek és a memo botrány kirobbanásának is ő volt a központi figurája.