Élet egy Deloreannel

Avagy öreg amerikai autó behozatala és forgalomba-helyezése Magyarországon: ez egy megaposzt lesz elsősorban azok számára, akik meg szoktak találni minket a fenti témában és mostantól ide tudjuk őket irányítani. Szóval mielőtt elkezdenél vadul licitálni az ebay-en, és már keresgélnéd a szállítási lehetőségeket, előbb jó alaposan nyálazd át az alábbiakat.

Többször volt már szó erről a témáról itt a blogon, de mivel P-rendszámmal vagy szlovákosítással manapság már nem biztos, hogy megéri trükközni, nézzük meg összefoglalva, milyen lehetőségek maradtak a reménybeli Delorean-vásárlók számára, és melyik változat milyen előnyökkel-hátrányokkal jár. A törvényhozók célja ugye az, hogy az országot ne árasszák el a füstokádó romok, ezért az Európai Unión kivülről behozott használt kocsik motorjának teljesítenie kell a 2005-től érvényes Euro-4-es környezetszennyezési normákat. Nem tudom, ki tartja számon, hogy melyik motortípus felel meg ennek, esetleg csak simán a gyártási évszám számít, de egy Delorean 33 éves V6-osa még katalizátorral is nagyon messze van bármilyen 21. századi határértéktől.

Mivel az eladó (illetve megfizethető) Deloreanek 99%-a az Egyesült Államokban kerül piacra, ha onnan hozol be egyet, a régi motor miatt biztosan nem engedélyezik a hagyományos forgalomba-helyezését. Szerencsére egy másik törvény hagy egy kiskaput: a muzeális minősítésű autóknak nem kell megfelelniük az Euro-4-es normáknak. Ez tehát minden, Amerikából behozott Delorean esetében kötelezően az OT-s utat jelenti. Hagyományos rendszámot nem kaphat, a P-rendszámot csak útvonaltervvel használhatod és csak néhány alkalommal, a külföldi rendszám + magyar állampolgárság kombó pedig szintén rizikós manapság. (Van ugyan a klubunkban szlovák rendszámos Delorean, de ott egy valóban kint élő élő és dolgozó tulajról van szó.)

Az OT-rendszám feltételeire még visszatérek, de nézzük előbb, mi történik, ha Európában sikerül kocsit venni. Valamilyen uniós szabályozás lehet a háttérben, de ugyanaz az autótípus, ugyanazzal a motorral már kaphat normál rendszámot Magyarországon, ha korábban az Európai Unióban már forgalomba helyezték. Euro-4-es követelményről itt szó sincs. Tehát két teljesen egyforma autó teljesen más megítélés alá esik, ha az egyik a tengerentúlról, a másik pedig a szomszédos Burgenlandból érkezik. Az amerikaihoz kell a muzeális minősítés, a burgenlandinál eldöntheted, hogy hagyományos rendszámot rakatsz rá vagy bepróbálkozol az OT-val. Kutya legyek, ha értem, miért van ez :)

Feltételezem, hogy létezik az az opció is, hogy az Amerikából behozott autót még „út közben”, például Németországban vagy Hollandiában forgalomba helyezteted, és már EU-s autóként hozod be, de ennek a részleteiről nem sokat tudok. Pedig nem hülyeség, mert előfordulhat, hogy ez az egyetlen járható út az álomautód magyarításához. Például ha beleszeretsz ebbe az vadállat Corvette-motoros Deloreanbe:

Behozod Amerikából, de itthon elvileg csak az OT-bizottság elé viheted, ahonnan úgy vágnak ki, hogy öröm nézni. A muzeális minősítés során ugyanis az autó eredetisége és korhűsége a legfontosabb szempont, azaz a típusidegen motor, de még a nem gyári spojlerek is kizáró oknak számítanak. A Corvette-Delorean esetében tehát az egyetlen „egyenes” út, ha egy barátibb törvényeket és alacsony honosítási költségeket kínáló EU-országban először forgalomba helyezteted, majd az uniós papírokkal már nem lesz akadálya, hogy hagyományos rendszámot kapj rá Magyarországon (de OT-st persze soha). A kétszeri honosítás persze jó drága lehet, de ha neked V8-as Delorean kell, akkor nem tudok jobb megoldást.

De miért nem csinálja ezt mindenki, ha az OT-val csak a szívás van? Nos, ennek az okát úgy hívják, hogy regisztrációs adó. Hagyományos forgalomba-helyezés esetén egy Delorean regisztrációs adója 470 ezer forint. Ezt az összeget viszont a muzeális minősítésű járművekre nem kell kifizetni. Ha tehát olyan kocsit hozol akár Amerikából, akár Európából, ami eredeti állapotú és az OT-vizsga előtt nem kell sokat költened rá, akkor természetesen nincs értelme kifizetni adóra félmillió forintot. Ha viszont típusidegen alkatrészekkel, átalakításokkal érkezik a kocsid, vagy az általános állapota miatt nem menne át a veterán vizsgán és nem akarsz milliókat költeni a felkészítésére, akkor már EU-s forgalmival kell rendelkeznie, amikor magyar földre lép.

Még sok egyéb szempontot is figyelembe kell venni, amikor öreg autót hoz be az ember fia, lássuk ezeket:

OT-rendszám:

- Ha az EU-n kívülről hozod a kocsidat, csak ezt választhatod. Az autó fő részegységeinek és alkatrészeinek eredetisége kiemelt minősítési szempont, tuningolt és átalakított kocsival nem érdemes próbálkozni.

- Egy OT-vizsga mindig lutri, és bár szólnak legendák arról, hogy a megfelelő zsebekbe tett borítékok szabad utat biztosítanak a sikeres minősítéshez, de többet hallani azokról, akiket mondvacsinált okok miatt zavarnak el újra meg újra. Ha pedig már egy kis alvázkosz is elég ahhoz, hogy egy nagytudású vizsgabiztos a hatalmát fitogtassa, akkor soha nem mehetsz biztosra. Fontos, hogy az OT-minősítés sem mentesít a műszaki vizsga alól, tehát az OT-t sikerrel vevő, de műszakilag nem megfelelő autó nem fog rendszámot kapni.

- Gyakorlatilag bármilyen autót telibe lehet gittezni és szépen színre fújni, hogy a vizsgabizottság ne lássa, amit nem szabad látnia, de a Delorean acél karosszériaelemeivel nem lehet így trükközni: elég egy szerencsétlen koccanás, amikor átszakad az anyag, és nincs az a szakember, aki normálisan rendbe tudná hozni. Lehet ugyan venni még ilyen elemeket, de bizonyos esetekben már szó szerint értendő, hogy azokat aranyárban mérik. Mondjuk elvileg nem nehéz le és felszerelni ezeket a részeket (kivéve az ajtókat), és akkor a márkatársak csereberélhetnek OT-vizsga előtt, de ez igazából csak átsegítene a vizsgán, aztán megint ott állnál egy csúnya és javíthatatlan karosszériájú kocsival.

- A muzeális minősítés és a műszaki vizsga ugyan 5 évig érvényes, de egyrészt a meglevő színvonalat minden 5. évben hozni kell, másrészt ha el kellene adnod az autót, akkor a vevőd kezdheti elölről az egész vizsgáztatást, akár letelt az 5 év, akár nem. Az OT ugyanis a tulajdonos személyéhez kapcsolódik, nem az autóhoz, bármekkora böszmeség is ez. Ráadásul OT-vizsga az nem minden utcasarkon van napi 24 órában, hanem csak évente néhányszor, pár kijelölt nagyvárosban. Nem vagyok otthon a veteránautók piacán, de engem, mint laikus vevőt eléggé elrettentene, hogy a megvásárolt kocsimmal nem közlekedhetek azonnal, viszont esetleg hónapokat kell várnom a vizsgára, és ott még mindig kiderülhet, hogy a jelenlegi állapotában már nem felel meg a minősítésen.

- Sokszor mondják, hogy milyen olcsó fenntartani egy OT-s kocsit: nincs regisztrációs adó, nincs önkormányzati súlyadó, kedvező a biztosítás (ez utóbbi Skynet OT-s kocsijára például kb. 22 ezer forint/év). A regadóval valóban sokat lehet spórolni, de egy frissen vett öreg autóra lehet, hogy milliókat kell költeni, hogy átmenjen a veteránvizsgán. Amelynek szintén van költsége: 30 ezer forint körüli az OT-s része, és erre még jön a szokásos műszaki vizsga, első alkalommal pedig az egyedi forgalomba helyezés, rendszám, forgalmi, törzsköny, fittyfene. (Itt van erről egy összefoglaló, lásd a 141-es hozzászólást)

Amiről sokan nem tudnak, hogy egy hagyományos rendszámos öreg autó állandó költségei szinte alig valamivel magasabbak, mint egy OT-s kocsié, erre még lejjebb visszatérek. A kezdeti nagy különbséggel (a regadó hiányával) kapcsolatban pedig én erősen féltem az OT-s társadalmat: a visszamenőleges hatályú törvénykezés és az újabb sápok állandó keresésének országában mi a garancia arra, hogy nem kíván rá egy mohó honatya az OT-s autótulajdonosok soha be nem fizetett regisztrációs adójára? Lesz itt még stadionépítés bőven, és az internetadó bukása után odafent nagyban megy a fejtörés, hogy kitől lehetne még pár milliárdot beszedni. Ugye hogy ilyenkor szokott jönni a fél nap alatt kidolgozott, benyújtott és elfogadott törvény egy-egy új sarcról, de persze ne legyen igazam...

- Szintén az OT előnyeként emlegetik, hogy a másik fél hibájából történő balesetnél a biztosító magasabb alkatrész-árakat térít egy muzeális minősítésű kocsi esetében. Szerencsére ezzel kapcsolatban nincs összehasonlítási alap a klubon belül, de amikor Sidet megtolta a Suzukis fickó, akkor még P-rendszám volt a Delóján, ennek ellenére a biztosító szó nélkül kifizette a holland DMC-shop magas alkatrészárait. Gondolom azért, mert a Delorean nem szerepel a hazai alkatrész-adatbázisokban, és az árakhoz az egyetlen hivatalos támpont az európai DMC-képviselet listája.

- Casco: hozzáértőbbektől azt hallottam, hogy OT-s autóra itthon nem köthető casco, esetleg Ausztriában és Németországban lehet próbálkozni, de ehhez értékbecslést kell készíttetni odakint, és ez alapján szabják meg a borsos biztosítási díjat. Viszont most találtam egy linket, ahol veterán casco-t ígérnek itthon is, bár az ügyintéző gmail-es címe és a kötelező biztosítás többrendbeli összekeverése a casco-val engem nem nagyon győzött meg.

- Azt is olvastam, hogy OT-rendszámmal nem kell autópályajegyet venni, de ezt a két magyar OT-s Deló tulajdonosa cáfolja (vagy csak feleslegesen fizetik évek óta a díjat :)). Mintha a szmogriadó miatti forgalmi korlátozások sem vonatkoznának az oldtimerekre, de lehet, hogy ez is csak egy legenda.

- A papír nélküli autókra is szokták mondani, hogy ha elmúltak 30 évesek, akkor a veteránvizsgán még legalizálni lehet őket, de ez sem ilyen egyszerű. Itt lehet erről bővebben olvasni

Most lássuk a hagyományos rendszám előnyeit és hátrányait:

- Emlékeztetőül: ez az opció csak az EU-ban már korábban forgalomba helyezett Delorean megvásárlása és behozatala esetében működik, például ha veszel egy német vagy olasz rendszámú kocsit.

- A többszázezres regisztrációs adó után az éves költségek már szinte barátiak: az én nem OT-s kocsimra a kötelező biztosítás havi ezer forint. Ehhez tagja kell, hogy legyek a Magyar Nosztalgia és Hobbijármű Regiszternek, aminek évente 6000 forint a díja. Az önkormányzat által kivetett súlyadó évi 10 ezer forint, összesen tehát 28 ezer forintba kerül az autó tartása egy év alatt.

- OT-vizsga természetesen nincs, de öt helyett kétévente kell vinni a kocsit hagyományos műszaki vizsgára, bármely vizsgaállomásra. Behozatalkor  viszont csak az NKH-nál (Mozaik utca) lehet honosítani és az első műszakit megcsináltatni, ez tavaly 40 ezer forintba került.

- A sérüléseknek, tökéletlenségeknek, enyhe korróziónak nincs olyan jelentősége, mint egy OT-s kocsinál; ha átmegy a sima műszakin, akkor forgalomban is maradhat.

- A kocsinak nem kell eredetinek és korhűnek maradnia: bár azért ezt is jól megszabályozták odafent, de az előírásokat betartva elméletileg mehet a Delóba a Corvette-motor, piros belső, rózsaszín fóliázás vagy egy szerinted menő racsing-felni.Az már más kérdés, hogy ilyesmit nem illik tenni egy Deloreannel, de a lehetőség megvan rá. Ja, el ne felejtsem, időgépet is építhetsz a normál rendszámos Deloreanedből. Vagy nem.

- Szintén pozitívum, hogy eladásnál nem kell újravizsgáztatni a kocsit, a vevő egyből használhatja és nem kell felkészítenie OT-vizsgára.

- Bár azt hinné az ember, hogy normál rendszámos autókra könnyebben köthető casco, nekem a Netrisk a szemembe nevetett, amikor lefuttattam egy ilyen keresést. „Öreg autód van, törd csak össze saját költségeden...”

Hát ennyi lenne a sok pro és kontra a Deloreanek forgalomba-helyezése ügyében. Ha később változik valami vagy kommentben tutibiztos információt küldtök javítanivalóról vagy újdonságokról, akkor frissíteni fogom a posztot. Még annyit, hogy néha megkeresnek olyanok, akik Deloreant terveznek behozni, de sokallják a költségeket, esetleg nem akarnak veteránvizsgázni, mert ők majd simán eljárkálnak P-rendszámmal, meg szereznek rá osztrák rendszámot. Vagy éppen tudnak egy tisztázatlan papírokkal rendelkező Deloreanről, de majd „megoldják” valahogy, mert az eladó szerint ez nem lehet probléma (ő is csak azért nem oldotta meg 20 év alatt, mert nem volt kedve hozzá...). Sajnos nem egy Deló porlad szét idehaza is garázsokban vagy a kerti fólia alatt, de rejtélyes okokból se P-rendszámmal, se máshogy nem mentek egy métert sem már évek óta, és az egyre csökkenő eladási áruk ellenére sem viszik el őket az érdeklődők hadai. Ennek bizony jó oka van. Szóval ha Deloreant vennél, akkor csak biztosra menj, és így vagy úgy, de rendesen helyeztesd forgalomba. Ha további kérdéseid vannak, a Delorean-klub fórumán kérdezz meg minket, írj ránk Facebook-on vagy finoman ints le minket, ha az utakon látsz. Bár nem szívesen állunk meg senki kedvéért, ha már lendületben vagyunk :)

A Veterán Garázs Magazin aktuális számában van egy írás a Deloreanről, aminek a nagy részét egy velem készített interjú alapján írták. Elég jó összefoglaló, egész jó képekkel, bár a Vissza a Jövőbe trilógiát kicsit jobban kidomborítják, mint én azt szeretem. Ennek ellenére megéri megvenni, úgyhogy gyerünk az újságoshoz!

Múlt héten leírtam egy elég logikus számolást a legyártott autók számával kapcsolatban. Voltak azonban, akik máshogy közelítették meg a kérdést. Ez még 1997-ben történt, amikor még sokkal kevesebb információ volt fellelhető a Deloreanekről úgy általában.

Ez a számítás Knut Grimsrudhoz és James Espeyhez köthető, akik az internet előtti világban is sokat tettek hozzá a Delorean történelmének felderítéséhez. Megéri James nevére rákeresni a blogon, aki egy kicsit ismételni akar. :)

Szóval dokumentáció hiányában azon gondolkodtak, hogy hogyan lehetne legalább megbecsülni a legyártott autók mennyiségét, mert a hasra bemondott 8583 nem volt elfogadható. Ezért a dmcnews oldalon kitöltettek minden útjukba kerülő tulajdonossal egy kérdőívet, ami az autójuknak a gyártási dátumát és a VIN számot tartalmazta. Ebben az időben azért ez nem volt egyszerű, de sikerült egy kisebb adatcsomagot összehozniuk.

102 autó adata jött be a kérdőíveken, plusz még további 14 oregoni autó, amit Knut személyesen ismert. Ebből 76 db 1981-es, 18 db 1982-es és 22 1983-as. Ez százalékra átváltva 65,5%, 15,5% és 19%. Ez alapján az arány alapján aztán további feltevéseket tettek, miután figyelembe vették a VIN táblákon levő gyártási dátumokat és sorozatszámokat. Ez alapján már meg lehetett becsülni az egyes hónapokban gyártott autók számát is.

Úgy számoltak, hogy feltehetőleg nincsen ugrás a VINek között, levéve a modellév váltásokat. Habár már akkor is voltak olyan vélemények hogy főleg az 1983-as modellévben vannak ugrások, mivel erről akkor még semmi dokumentáció nem volt, ezért figyelmen kívül hagyták. 

Kiszámolva az adott havi értékeket és egy grafikonra rakva kirajzolódott a gyártás felfutása, leállítása és néhány újraindulása is. Ez alapján az 1981-es autók darabszámát 6700-ra becsülték meg, amit szerencséjükre egykori dokumentumok alá is támasztottak. Innen továbbszámolva 1594 db 1982-es és 2004 1983-as autót becsültek meg, bár ide ők is odarakták, hogy "nagyon valószínűtlen". Tehát összesen még egyszer:

1981 - 6700 db

1982 - 1594 db

1983 - 2004 db

Mindez összesen 10298 autót jelent.

Ez 1323 autóval több, mint a VIN alapú számolás. Ez amiatt lehet, mert Knut és James ekkor még nem tudott az 1982-esek átszámozásáról vagy legalábbis annak eléggé hektikus voltáról. Emiatt ők ezeket az autókat duplán számolták, plusz még volt egy kis eltérés az adott modellévek széleinél is, mivel nem voltak pontos sarokköveik, csak becsléseik. Mindezek ellenére tisztességes munka és jó gondolatmenet volt.

Volt egy idő amikor tétováztam, hogy az elkészülő autómra sima Sk rendszámot tegyek, vagy OT-t. A költségeket elnézve, nagyon hamar döntöttem. Az arány kb 3.000 EUR vs kb 300 EUR volt. Szóval sokat nem kellett gondolkoznom.

Ennek ellenére sokan megpróbáltak lebeszélni, hogy az itteni H mint historical rendszám nem jó, macerás, nehéz megszerezni, illetve utána a rendőrök cseszegetnek állandóan. Amikor már lépnem kellett, úgy döntöttem utánajárok a dolognak.

Első körben a rendőrségi kapcsolataimat igénybe vettem, és rákérdeztem hogyisvanez? Meglepetésemre csak néztek rám, hogy milyen cseszegetésről beszélek. Körbekérdeztek több kollégánál, de senki nem emlékszik olyan esetről, ahol egy H-s rendszámú autót megbüntettek volna. Szóval megnyugtattak, hogy ettől ne féljek. Persze áruszállításra ne használjam, azaz gazdasági tevékenységre ne használjam. Na igen, ezért vettem, hogy cementes zsákokat hordjak, egyenként.

A másik mítosz, a komplikált Historical vizsga. Itt már nem volt olyan sima a dolog, azaz volt alapja a mendemondáknak. Először is időpont csak kétszer van egy évben, tavasszal és ősszel. Mivel az idén akartam már autózni, a tavaszit el kellett érnem. Minimum 3 héttel korábban be kell jelentkezni, befizetni 50EUR előleget, és elküldeni kinyomtatva (!) mindent adatot az autóról. Mivel első ilyen autó volt mindent kértek róla. Még a képeket is papíron kérték. Pontosan meg volt adva hogy milyen szögből, mit kell fotóznom.

A visszaigazolás kicsit nehezen jött, kétszer is hívtam a vizsgabiztost. Egy ember intézi az egész országban a veterán vizsgákat. Hmm. Ja és nem fiatal, ez azért megmagyarázta a dolgok menetét illetve sebességét.

Egy esős tavaszi napon megjelentem a vizsgán, ami egy itteni vizsgaállomáson volt, szombaton. Eléggé elhúzodott a dolog, pedig pontosan érkeztem a megadott időpontra. Amúgy annyira nem bántam dolgot, hisz nagyon sok szép autó és motor volt jelen, volt min bámészkodni.

Szlovén veterán volt ez előtte...

Ezek itt klasszikus autók ...

Ami meglepő, a motorosok itt nagyon sokan vannak, nagyon erős a jelenlétük a veterános világban, szerintem jóval többen vannak mint az autósok.

Maga a vizsga nagyon gyorsan ment.

Kb. így:

Működnek a lámpák? Igen.

EU kompatibilis? Nem.

Ködlámpa van? Nincs.

Fék ? Az is jó.

Felemelték az autót, megnézték az alját is, majd kint a kerítés előtt lefotózták az autót. Ez a kép került aztán az autó „személyibe”

Kifizettem a megmaradt 50 EUR vizsgadíjat és ennyi volt.

Kb 2 hét alatt megjött a papír amivel mehettem a rendőrségre. Itt néztek rám, mintha épp a holdról jöttem volna, vissza kellett jönnöm másnap, mert csak 1 személy intézi a H rendszámokat. Kifizettem a 66 EUR díjat, majd 3 nap múlva zsebemben volt a rendszám. Biztosítás egy vicc. Éves kötelező 17 EUR J

Szóval így ...

Még pár kép, csak úgy... ugyanis én szeretek fényképezni :)

Mivel a héten nem mentem az autóval, ezért arról sok mondanivaló nincsen, azt levéve hogy még mindig totál koszosan áll a garázsban. Ezért a múlt hétvégét írom le, mert majdnem vettünk hat Deloreant, ami azért eléggé felbolygatta a klub életét azt hiszem.

Az történt, hogy pénteken jött egy levél a DML-re, hogy Tom - akinek hat Deloreanje van Lengyelországban - szeretne megszabadulni az összes autójától. Árat nem ad, annyiért lehet vinni, amennyit adnak érte, de az a feltétele, hogy csak egészben lehet megvenni az összeset. Abban az esetben ha senki nem jelentkezik pár napon belül, akkor kitolja az egészet a roncstelepre. Azt leírta, hogy az autók a restauráció különféle szakaszaiban vannak, általában mindenük megvan, viszont egyik sem működőképes, bár van amelyik nincs messze tőle.

Húha mondom, ez durva. Miután tudtam hogy vannak páran akik akarnak Deloreant és egy restaurációtól sem riadnak vissza, gyorsan körbekérdeztem és pár órán belül úgy tűnt hogy van értelme alkudozni. Azért kértem még némi információt, amit meg is kaptam elég hamar.

- Az első darabokban van egy komplett restauráció miatt

- A másodiknak új hűtőre és beltérre van szüksége.

- A harmadikat pár éve még vezették. Jelenleg beltérfelújítás kell neki és itt-ott egy kis törődés.

- A negyedik kanadai kivitel és 1983-ban ment utoljára. 14000 mérföldet mutat az órája.

- Az ötödik működik, de minden acélelem sérült. Mintha átmentek volna az autóval két szűk oszlop között.

- A hatodik piros és egy roncs. Floridában megkapta a "megsemmisült" címkét, ezért Amerikába már biztosan nem lehet forgalomba helyezni.

A hatból két autónak rendben vannak a papírjai, négynél azért vannak gondok, bár kisebb-nagyobb utánajárással azért a zömüknek valószínűleg megoldható a forgalomba helyezése. 

Ez után a fórumra is kiraktam ezeket az információkat, aztán egy rövid beszélgetés után adtam egy 6000 eurós árat, ami ugyan nagyon kevés, de a roncstelepnél jobb. Plusz megírtam Tomnak, hogy mondjon árat, mert nem akarom megbántani, de amíg irányár sincs, addig nem tudom mások mit ajánlanak.

Kicsit később kiderült hogy mi volt az egész hátterében. Az elmúlt időszakban egy bérelt helyen tárolta az autókat, de a bérlő csütörtökön azt mondta neki, hogy hétvégéig takarítsa el az autókat, mert kiadta egy haverjának a helyet. Igaz hogy mindig előre fizetett és ez alapján a hónap végéig még érvényes bérlete van, mégis hajthatatlan volt a fickó.

Jöttek aztán az ajánlatok és kicsit később én is adtam egy 16000 eurós ajánlatot, de aztán lefújta az eladást. Azért, mert egy Martin nevű angol felajánlott neki egy új átmeneti helyet - nem túl messze a jelenlegitől - ahol tárolhatja az autóit. Így az autókat most már nem kell eladnia, ezért lefújta az egészet.

Azt is leírta még, hogy 25000 euró volt a legjobb ajánlat, ami még mindig kicsit arrébb van, mint az autók valós értéke, de úgy éreztem a leveléből, hogy ettől sem volt még boldog. Érthető, mert 40-50000 eurót érnek normál esetben ezek az autók. Az biztos hogy számára ez a legjobb kimenetel, bár nekünk is elég jó lett volna megduplázni az itthoni Deloreanszámot. 

Lassan tolattam az autószállító utánfutó rámpája felé, és - mint Marty McFly a síneken, amikor hátraküldte Dokinak a légdeszkát - a nyitott ajtón kilógva kiabáltam hátra a tréleres srácnak:

- Túl keskeny az utánfutó, bakker, nem fog felmenni rá a kocsi!

- Dehogynem, gyere, csak gyere, eddig minden kocsi felment rá!

- Hát ez nem fog! Mi a helyzet a jobb oldalon?

- Ott épp jó!

- Itt a balon meg épp nem jó!

- Dehogynem, fel fog az férni! Porschét meg Ferrarit is vittem már ezzel!

- Esélytelen!

- Eresszed csak... Úgy, úgy, mindjárt a rámpán vagy kerékkel, jó lesz az, jó az... Ááááá, nem jó, túl széles vagy!

Ebben végre konszenzus alakult ki a jelenlévők között, de kezdtek rosszul alakulni a dolgok azon a szürke novemberi reggelen, éppen egy évvel ezelőtt. Legutóbb ott hagytam abba a kocsim történetét, hogy a lyukas hűtő megjavítása után készen álltunk rá, hogy honosítsuk és levizsgáztassuk a Deloreant. Mivel a magyar bürokráciának már a gondolatára is remegni kezd a gyomrom és viszketni a tenyerem, megkértem egy ezzel fogalkozó szakembert, hogy vigye végig a kocsi a lepapírozását. Nevezzük csak Ügyintézőnek; egyébként tényleg nagyon profi a srác, és mellesleg a tréleres szerepét is ő játszotta az előbbi kis jelenetben.  Szóval épp indultunk volna a hatósághoz, amikor kiderült, hogy 5 centivel szélesebb a Delorean nyomtávja, mint az utánfutó. Ráadásul a platónak két oldalon még magas pereme is volt, hogy a gumikkal pár centit jobbra-balra lelógva se tudjak ráállni.

- Van nálam P-rendszám, vidd el lábon Óbudára – javasolta az Ügyintéző, de ezt elvetettem, mert fogalmam sem volt, kibír-e a kocsi 30 kilométert. Előzőleg két évig állt egy garázsban, és a megvétele után én csak párszáz métert mentem vele a környező utcákban, hogy teszteljem a hűtőt. Rendszám és papírok nélkül ennél többre nem futotta, így viszont még nem bíztam annyira az autóban, hogy neki merjek indulni ennek a nagyobb útnak. A tervem az volt, hogy kerüljön rá a végleges rendszám, és akkor majd legálisan lehet tesztelgetni a technikát és a javítanivalókat keresgélni.

Végül szerencsére nem kellett törölnünk a napot, a srác pár órán belül kerített egy még nagyobb utánfutót, amire már cipőkanállal fel lehetett préselni a Deloreant, de így is csak egy-egy ujjnyi hely maradt két oldalt a gumik és a plató oldalfala között.

A rettegett óbudai intézményben (csak itt lehet import használtautókat honosítani) elég nagy feltűnést keltett a kocsi, még a szomszédos Audi-szerviz szerelői is a kerítésen lógtak. Első körben a honosítási engedélyt kellett megszerezni az irodában, ami meglepően könnyen ment, mert a kérelmet böngésző két illetékes közül csak az egyik hitte azt, hogy egy lakókocsiról van szó. Szerencsére a másik már vágta is rá, hogy „tudod, az az időutazós kocsi abból a micsoda filmből, na, mondjad már!”.

A számítógépes rendszer mélyéről felbugyogtak Sid és Skynet kocsijának adatai (áldassék a nevük ezért :)), és rövid kopipésztelgetés után kijött a nyomtatóból a papír, amire odaütötték a megváltó pecsétet, hogyaszongya: „műszaki alkalmassági vizsga után honosítható”. Tehát nincs szükség egyedi eljárásra, mert már ismeri a mindenható rendszer a Delorean DMC-12 típust, ezzel sok szívást spóroltam meg. Miután befizettem az államkasszába az első nagyobb összeget, lebaktattam a trélerhez, és legurultam róla a műszaki vizsgasorig.

Az Ügyintéző tanácsára járva hagytam a motort, amíg sorra nem kerültünk, és ez jó ötletnek bizonyult, mert bemelegedve egészen jól duruzsolt az autó. A vizsgáztatók persze örültek a Delónak, volt nagy viccelődés meg fényképezgetés, az egyikük még azzal is elbüszkélkedett, hogy ő már vizsgáztatott Deloreant. A két másik magyar rendszámos Delorean biztosan nem járt itt, szóval vagy a csávó vizsgáztatott valahol OT-s kocsikat vagy van még valahol egy D, amiről nem tudunk(?).

Ez már nem derült ki, mert hamar sorra kerültem, és a következő 20 percben a vizsgasoron végigaraszoló Deló és a kocsi adatait számítógépbe pötyögő szaki között szaladgáltam (természetesen ez egy másik számítógépes rendszer volt, ami semmilyen adatot nem tartalmazott a Deloreanekről). Utóbbi például a kocsi első üzembehelyezésének a dátumára volt kiváncsi, ami ugye 33 év távlatából elég esélytelen próbálkozás. Jobb híján felmutattam az autó 1995-ös amerikai zöldkártya-papírját, amin volt egy magyarázat nélküli számsor: 81-1-6. Amerikai írásmód szerint ugyan nem így néz ki egy dátum, de meggyőztem őket, hogy ez 1981. június 1., így ez került be a rendszerbe. Egyébként ez még igaz is lehet, mert a VIN-szám alapján valamikor április közepén gyártották a kocsimat.

Innen vissza a Delóhoz, ahol fékpróbáznom kellett, meg indexet és fényszórót kapcsolgatni (az előző, olasz tulaj szerencsére minden lámpát lecserélt európai szabványúra), aztán már hívtak is vissza a számítógéphez, hogy vajon mennyi lehet a kocsi tömege. Feltúrtuk a használati útmutatót, és végül minden rubrikába került valami adat. Például a kocsi színe szürke lett, és nem barna, amivel Sid előzetesen ijesztgetett :). Közben lassan az autó is végigért a nyúzópróbákon, és végre kigördülhettem a vizsgaépületből. Már csak a halál 20 percét kellett kivárni, amíg egy irodista Nusika nagy kegyesen rá nem ütötte a pecsétet a dokumentre, mely szerint a kocsi „megfelel a közúti járművek forgalombahelyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló előírásoknak”. Jííííííhaaaaaaaa, ez kipipálva :)

Persze innen számítva még rengeteg ügyintézés, papírmunka és sajnos még több pénz kifizetése kellett hozzá, hogy két-három másik helyről összejöjjön minden engedély ahhoz, hogy végül egy másik hivatalban egy másik Nusika kiadja a rendszámot és a forgalmi engedélyt. Én ebből már kimaradtam, mert szerettem volna az agysejtjeim számát magasan, a vérnyomásomat pedig alacsonyan tartani, az Ügyintéző viszont mindent profin lerendezett egy hét alatt. Ebben már az is benne volt, hogy legyártatott egy egyedileg választott rendszámot a kocsihoz. Ezen sokat törtem a fejem, mert ha már álomautó, akkor ne az akkoriban új, MP...-vel kezdődő rendszám legyen, hanem valami Deloreanes vagy Vissza a jövőbés dolog. A 4 vagy 5 betűs rendszámok szóba sem jöhettek a közel fél milliós áruk miatt, maradt a hagyományos, de szabadon választott verzió. Ebből ugye MP...-ig már mindet kiadtak, esetleg még megszerezhető lett volna az MPH-088 (filmrajongók érteni fogják), vagy a monogramommal valami, de nem volt igazán jó ötletem. Az MPH-ról az Ügyintéző lebeszélt, a tapasztalatai szerint a ilyen közeljövőben sorra kerülő rendszámokkal csak a baj van, hónapokig is eltarthat, mire előkeríti nekem, de talán már ki is adták.  (Akkoriban utánanéztem a DMC-012-nek is: emlékeim szerint valami öreg Daewoo-n vagy Opelen volt, ma viszont már nincs forgalomban. Mindegy, mert bevont rendszámot nem adnak ki újra, szóval az már örökre elveszett).

Viszont szólt a srác, hogy azokból a rendszámokból is lehet választani, ahol a harmadik betű O, mert ezeket korábban visszatartották. Királyság! Ha Delóról van szó, akkor a DLO eléggé adja magát, és már csak hozzácsaptam a kocsi gyártási évének utolsó három számjegyét. Egy szép november végi estén pedig beugrott hozzám az Ügyintéző egy nagy borítékkal, amiből két vadiúj rendszám kandikált ki, és lehetett is pezsgőt bontani a harmadik magyar rendszámos Delorean megünneplésére.

Hát így lett magyar az “olasz Deló”, végülis elég könnyedén. Bár azóta is gyakran emlegetem, hogy milyen gyógyszerre költsék az illetékesek azt az irreálisan sok pénzt, amivel regadó és egyéb címeken büntetik az öreg hobbiautók behozatalát. És hogy miért nem OT-s lett? Erről valamennyit már írtam korábban itt, de a jövő héten megpróbálom majd részletesebben is összehasonlítani az OT-s és a sima forgalombahelyezés előnyeit és hátrányait.

Az egyik kedvenc blogom a Ritkán Látható Történelem. Napi frissítéssel jelennek meg rajta nagyon jó régi képek, ajánlom mindenkinek. Van egy jó sorozatuk, a Kihalt autómárkák. Ahogy olvastam a blogot, biztos voltam benne, hogy előbb-utóbb a Delorean is sorra fog kerülni és megelőzendő a sok hibás információt, megkérdeztem, hogy megírhatom-e én azt a bejegyzést. Szerencsére beleegyeztek, ezért megírtam szerintem az egyik legjobb összefoglalót amit eddig sikerült, hozzádobtam egy jó nagy kupac régi képet és vártam. Most pénteken jelenik meg a Deloreanes bejegyzés, nézzétek!

Hát ez a durva, nem a medve. Akárhogyan nézem, eddig még soha nem írtam a blogon arról, hogy akkor végül is hány Deloreant is gyártottak. Sőt, a delorean.hu-n sem végeztem összegzést, azon kívül más információkat is találtam, szóval itt az ideje, hogy végre egy kicsit kibontsam a témát.

Először is egy kis bevezető, hogy miért is nem tudni hány Delorean készült? Hát mert az egész cég egy olykor közepesen jól funkcionálni látszó őskáosz volt, olykor leégtek kisebb részei, aztán pedig a felszámolás után a dolgozók hazavitték a kedvenc irataikat. Szóval az adatok nagy része valószínűleg megvan valahol, de senki nem tudja pontosan hogy hol. Addig maradnak a találgatások.

A legnépszerűbb gyártási szám a 8583, ami még valamikor régen a Delorean World-ben jelent meg és azóta ez terjedt el mindenfelé. Annak ellenére, hogy a cikk egy hivatkozást vagy számolást sem jelöl meg, hogy mi alapján jutott erre a következtetésre. Habár maga a szám elég hihetőnek tűnik, egy kis számolás után már látszik, hogy nem lehet valós.

A legbiztosabb az 1981-es évjáratú autók darabszáma. Ebben az évben az 500-as VIN volt az első és a 7199-es az utolsó, tehát 6700 Delorean készült 1981-ben. Elméletileg. Gyakorlatilag az 585 és 607 közötti autók hiányoznak, ami 23 darab elveszett autót jelent. Sem papírokon, sem VIN táblákon, sem tulajdonosok között nem találni őket. Később még találkozunk velük, egyelőre ezt vonjuk le, tehát legyen az 1981-es végeredmény 6677.

1982 már sokkal trükkösebb. Ezeket az autókat 1981 decembere és 1982 januárja között gyártották, esetleg egy párat februárban a csődbiztosok megjelenése előtt, de a VIN táblákon sehol sem jelenik meg az 1982 februári gyártás. A számozás 10001-től kezdődött és valószínűen 12170-ig tartott. Ez 2169 autót jelent. Itt van már keverés, mert ezeknek az autóknak a számozásában 11789-nél van egy törés. Az ez utáni autók mind át lettek számozva 5000-rel többre és ezek lettek a '83-as modellév nagy része. Tehát a 11790-es VIN nem létezik, helyette 16790 van. A 11789-et megelőzően még rendes a VIN szám, bár sok esetben itt is történt átszámozás, bár az inkább véletlenszerűen történt, bár minél nagyobb a VIN, annál többször fordul elő. Ez a darabszámot nem érinti.

Aztán jönnek a 12171-től 12199-ig terjedő rész, ami valószínűleg a korábban már említett 585 és 607 közötti autókat jelenti. Mivel több tulajdonságuk alapján is nagyon korainak tűnnek, ezért több mint valószínű a feltételezés. Mondjuk itt a számok nem teljesen stimmelnek, mert a papírok alapján csak 12171-től 12181-ig vannak a jobb kormányos autók, plusz valami okból egy ugrás, majd a 12199. Ez így 12 autót jelent egy 28 autót felölelő tartományon belül. Mivel a Wooler Hodec több autót is kapott, de ebből néhány megsemmisült és párat a gyáron belül is összeraktak, ezért szerintem számolhatunk az eredeti 23-as számmal ebben az esetben. Ezek az autók legyártásra kerültek, csak a vevőkhöz nem jutottak el sok esetben vagy nem élték túl az átalakítást.

Végül pedig jönnek a szerelősoron hagyott autók, amiket a KAPAC rakott össze a gyár és a készlet megvétele után. Ezek a 20001-20105 közötti autók, ami 105 autót jelent. Ezek a valódi 1983-asok. Tehát akkor az összeg:

1981 teljes év - 6677 db

1982 és 1983-ra átszámozott - 2170 db

Jobb kormányos 1981-esek 1982-esre átszámozva - 23 db

Valódi 1983-asok - 105

Ez összesen 8975 db autót jelent.

A texasi klub számolása szerint 8987 autót gyártottak, egyes becslések akár 10000-re is teszik a legyártott Deloreanek számát. Nagy részben én is a texasiak számolását használtam, de szerintem ők kétszer számolják a jobb kormányosokat. Az igazság nem tudom ki fog-e derülni valaha, de a következő részben egy másik becslést is bemutatok.

Hát az úgy történt hogy múlt szerdán szép idő volt, de nem értem rá autózni. Aztán kitaláltam hogy akkor majd másnap megyek egy kört és milyen jó is lesz nekem. Aztán este esett az eső és másnap délelőtt sem volt éppen tökéletes az időjárás, de délutánra szépen kisütött a nap és úgy döntöttem menni kell.

Voltak pocsolyák az út mellett, de gondoltam nem lesz baj, mert az út száraz volt. mivel pedig úgyis fontos dolgom volt a szomszéd városban (gombelemet kellett vennem egy számítógépbe :) ), ezért a Passatot lecseréltem a Deloreanre és nekiindultam. Egyébként ez is egy érdekes téma lenne, hogy hogyan csinál az ember indokot arra hogy autózzon egy kicsit.

Alig mentem pár kilométert és mit látok? Hoppá, egy stoppos. Azokat bírom. Főleg Deloreannel, mert marha jó nézni ahogy szerencsétlenkednek az ajtónál pár másodpercig és nem tudják hogy mit is kéne csinálniuk. Hát ez a fickó is pont ilyen volt. Aztán bejutott, lecsukta az ajtót és megcsapott egy kis alkoholszag. Frankó. Szóval először mondtam magamban hogy na beválasztottam, de erre ő: "Fú, még soha nem ültem Delorenben" (direkt rontottam el és írtam úgy, ahogy mondta). Aztán kiderült hogy teljesen képben van az autóval. Mármint amennyire egy átlag ember tisztában van vele. Tudta a nevét, a Vissza a Jövőbét, azt hogy amerikai, hogy tönkrementek meg ilyenek. Igazából el lehetett vele beszélgetni addig míg megérkeztünk. Kiraktam, aztán mentem tovább az iszonyúan fontos elemért.

Persze azért tettem egy kis kitérőt hogy annyira hamar ne érjek oda, de hamarosan meglett az is. És itt történt egy érdekes dolog. Kb. 5 percet voltam a boltban, ahonnan távozva már láttam magam előtt a lassú indulás nyűgjeit, de az autó pöccre indult. Felháborító.

Innen aztán már csak a hazaút volt hátra, ami különösen jól sikerült. Ugyanis az út legszűkebb részénél beértem egy traktort. Előzni nem volt hely, a traktor meg a földekről jött, a végeredményt pedig szerintem nem kell magyaráznom. Baromi koszos lett az autó, de eszemben sem volt letakarítani. Valami perverzitás miatt szeretem ha látszik a Deloreanen hogy használva van.

Úgyhogy ahogy volt, ott hagytam a garázsban, majd valamikor rendbe rakom. Letakarni nem volt értelme.

Dobjuk fel egy kicsit ezt a szürke, borongós napot :)

Aki esetleg nem látta a Puerto Rico-i kiadást, itt megnézheti.