Élet egy Deloreannel

Szóval megegyeztünk a srácokkal, hogy ha reggel esik, nem indul el senki. Reggel esett. Mindenki elindult. Én nem akartam, aztán meg lettem győzve. Az ő alvázuk persze nem rohad, és könnyű más f... vagyis alvázával verni a csalánt. A Dunán átkelve felhőszakadás. Ennél rosszabb már úgysem lehet, nem fordultam vissza. A belvárost elérve már csak szitált az eső:

Az autópályán ráragadtam erre a kis piros hörcsögpofira, ő biztos tudja, hová kell menni:

Ő pedig rám ragadt, jött mögöttem percekig:

Aztán egy kijáratnál sziréna, fényhíd, kézzel kalimpálás. "Jó napot kívánok, közúti ellenőrzés! És utána szabad megnéznünk a kocsit?" :)

Végül csak eljutottam Biatorbágyra, és beseggeltem a többiek mellé:

Négy kicsi Deló nyitott szárnyakkal:

Szerintem nem lett rossz az s.k. matricázásom:

Deloreanek alagútja (mondtam a srácoknak, hogy küldessük át rajta a fölöttünk zümmögő kamerás quadrokoptert, de nem lelkesedtek az ötletért :))

Mr Fusion 2015-ből és Mr Csikós a Totalcar.hu-ról. Az ő Ponton Mercis írásaiból sokat megtudtam annak idején az öreg autók forgalomba-helyezéséről. Tulajdonképpen tőle jött az ötlet, hogy ne OT-s legyen a kocsim. 

Egy másik Totalcar-os újságíró, Vályi Pista magyaráz Bopatéknak:

A Delók körül általában nagy volt a forgalom:

Itt volt Mentos is a repülőgép-anyahajójával:

2 in 1 fényszóró: lámpa és akvárium :)

Távozáskor összehoztuk a valaha volt legnagyobb hazai Delorean-konvojt:

Hazafelé még csináltam pár Csontis, zebránparkolós képet. Vajon mennyit ajánlana a D-ért a leghíresebb autónepper? :)

Végül egy rövid videó a Deloreanek konvojáról (bocs a minőségért, csak gyorsan összedobtam, youtube-os konzerv zenével (Pantera nem volt :))

Hát emberek ez baromi jó volt! Holnap Szabi képriportja, aztán majd jön tőle a nagy beszámoló is a delorean.hu-ra. Én meg írok egy kicsit bővebb szokásosan szubjektív szerdai bejegyzést. Aki kihagyta az bánhatja! :)

Amikor 1985-ben bemutatták a Vissza a Jövőbét, akkor John Delorean is elment és megnézte. Kicsivel később pedig írt egy köszönőlevelet a készítőknek. Ezt:

Aki tud angolul az olvashatja, aki nem, annak itt a fordítás:

Kedves Uraim:

Múlt héten lehetőségem adódott a Vissza a Jövőbe megtekintésére New Yorkban és azt szeretném önökkel tudatni, hogy abszolút briliáns volt.

Külön tetszett, hogy a Deloreant halhatatlanná tették a filmvásznon és ezt mindenkinek meg szeretném köszönni, akinek ehhez köze volt: Ron Cobbnak, Andy Probertnek, Mike Scheffenek és Kevin Pikenak, mert igazán egyedülálló munkát végeztek az által, ahogy a DMC-t a jövő járműveként mutatták be. Bármikor csatlakozhatnak a hamarosan összeálló design csapatomhoz.

Ismét köszönöm hogy ilyen pozitív módon folytatták az álmomat.

Tisztelettel,

John Z. Delorean

Másolatot kap: Steven Spielberg

Végül egy kiegészítés. A négy név, akit John Delorean felsorolt, az a négy építő volt, akik átalakították a Deloreant időgéppé.

Az elmúlt két hét nem volt eseménytelen. Mindkét hétvégén kivittem a Deloreant egy körre, mindkét alkalommal összeszedtem egy havert akivel aztán jól el lehetett beszélgetni vezetés közben. Első alkalommal induláskor még nem tudtam ki lesz az áldozat, ezért menet közben (Az útpadkára leállva szigorúan!) hívtam fel pár ismerőst, de egyik sem vette fel a telefont. Már kezdtem belenyugodni hogy ezúttal egyedül fogom kiélvezni az autózás szépségeit, mikor csörrent a telefon és egy előzőleg nem hívott haver szólt hogy lekéste a buszát, meg tudnám-e neki nézni a neten hogy mikor megy a következő. Mondtam hogy nem, de hazahozlak. Általános öröm, majd általános megdöbbenés, mikor beálltam a Deloreannel a buszmegállóba, a haver beszállt, aztán a V6 minden erejét összeszedve kilőttünk. Tombolt az exhibicionizmus, üvöltött a zene, vigyorra húzódott mindkettőnk szája. És ezúttal nem Bosshoss, nem Sepultura, de még csak nem is Pant(h)era szólt, hanem Die Antwoord. Szerintem ez is csak azért, hogy jól belerúgjak a klub által felállítandó képzeletbeli slágerlista lábai közé. Mert az sem populárisabb a korábban említetteknél. Mert ilyen:

Nehéz az élet, na! :D

Szóval beletapostam a gázba, majd kb. 80 km megyetúra után hazatértünk. Az autó végig kicsit balra húzott, de annyira nem volt vészes. Majd megnézem valamikor, gondoltam.

A következő kirándulás is hasonlóan telt, de ezúttal rallysra vettük a figurát, mármint társaságügyileg. Az egyik gimis osztálytársam rallynavigátor lett és aznap vele és a pilótájával találkoztam. Plusz még némi családi szál is keveredett az egészbe. Igazán kellemes délután volt az is, nagyon jót dumáltam mindenkivel. (Mellesleg láttam egy olyan Audit amitől szerintem az olvasók fele szerintem lefosta volna a bokáját. Maradjunk annyiban hogy kevesebb van belőle mint Deloreanből, de pontos típust természetesen nem tudok.)

Végül aztán innen is hazaértem szerencsére még este előtt és nyugtáztam, hogy nagyon meg vagyok elégedve az autóval. Szépen megy, csak minimálisan szaga van, az is csak normál benzinszag, szóval minden patent. Ja és miután fújtam a bal első gumiba a balra húzás is megszűnt. Mint minden tavasszal. Most hétvégén pedig remélem jó idő lesz, aztán duhajkodunk egyet Biatorbágyon.

Új rovat, hagyományteremtő céllal: összeválogattam pár érdekes videót az elmúlt havi Youtube-termésből.

Először is, hogyan mossunk időgépet?

Szerintem ebből mindannyian sokat tanultunk. Ha mást nem, akkor azt, hogy mennyire fontos a frizura-pajesz-szakáll harmonikus egysége :) 

Nézzük a következőt: nem tudom, ki hogy van vele, de nekem már számos álmatlan éjszakát okozott a kínzó gondolat, hogy vajon Nyizsnyij Novgorodban is van-e Delorean. És van. 

Elég nagy volt a kontraszt a kocka Ladához képest. A fekete SUV-ból pedig valószínűleg észre sem vették a Delót, még az ablakuk alsó vonalát sem érte el.

Ezt az amerikai videót viszont csak erős idegzetűeknek ajánlom. A harmadik autót becsukott szemmel nézzétek. Én előre szóltam:

Egy ismerős D a teremgarázsban:

Végül pedig egy kivágott jelenet a Pulp Fiction című filmből. Sajnos a moziban nem láthattuk, de a DVD-n biztos ott van valahol az extrák között :)

Mondtam már korábban, de most már aktuálissá is vált. Most hétvégén lesz a Veterán Járművek Találkozója Biatorbágyon. Ha minden jól megy, akkor négy Delorean lesz, de azért ezzel kapcsolatban vannak kétségeim. Főleg ha rossz idő lesz, mert akkor szerintem egyikőnk sem megy. Viszont jó idő esetén az eddigi legnagyobb Deloreantalálkozó jön.

Bizony. Létezik ilyen. Persze gyárilag nem készült soha, de egy Bob Brandy nevű fickó megcsinálta az 1997-ben átalakított időgépreplikájára. Mondjuk szerintem ez nem tett jót a replika eredetiségének, és jobb lett volna inkább egy átlagos Deloreant használni, de maga a belefektetett munka mindenképpen elismerésre méltó. Főleg mert állítása szerint maga az ajtó semmilyen különleges átalakítást nem igényelt (pár belső lyuk fúrásán kívül) és bármikor visszaalakítható az eredeti verzióra.

Mivel maga az átalakítás a replikakészítéssel együtt történt, ezért John Delorean is kipróbálhatta az egyik találkozón és hosszú időn keresztül tesztelte, majd a végére kicsit frusztrált is volt, hogy az ő mérnökei miért nem tudták megoldani ezt a problémát.

Lexan üvegeket (igazából nem üveg, hanem műanyag, de ettől a különbségtől ebben a bejegyzésben eltekintek.) és több helyen modernebb anyagokat használt, ennek eredményeképpen az új ablakkal szerelt ajtók majdnem 5 kilóval lettek könnyebbek. Emiatt pedig már a torziós rugókon is állítani kell. A Lexan üvegek - ahogy olvastam - elméletileg könnyebben karcolódnak, de az elmúlt 17 év során ez a probléma még nem került elő. Igaz, a beépített üvegeknek van egy speciális karcolásoknak ellenálló bevonata. Ráadásul a Lexan egy nagyon biztonságos üvegfajta, NASCAR versenyautókon is használják.

Mivel Bob nem régen ment nyugdíjba, ezért az a terve, hogy a szerkezeteket mások számára is elérhetővé teszi. Először készít egy-egy bemutatóajtót mindkét oldalra, majd felajánlja a nagyobb szervizeknek hogy tanulmányozzák.

Bob elmondása szerint ezeket az ablakokat lehúzva teljesen más érzés a Deloreant vezetni. A bunkerérzés eltűnik és a drive-in-ekben sem kell felnyitni az ajtót. :) Van azonban egy hátránya is. Az, hogy a kinézete inkább a prototípusokra jellemző elcsúsztatható ablakokra hajaz, igaz ennek az első része működik nem pedig a hátsó része.

Természetesen ez az ablak is automatikus.

Eléggé ki fog lógni ez a bejegyzés a többi közül, mert nem a Deloreanről szól, hanem a Passatról. Azt történt ugyanis, hogy miután elértem a Passattal az 500000 kilométert, elgondolkoztam azon, hogy na most mi fog rajta először bedögleni. Nem kellett sokat várni, mert 502e-nél kigyulladt a töltésjelző lámpa Debrecen és Budapest között félúton. Különösebben nem zavartattuk magunkat a tesómmal, simán hazajöttünk, sőt másnap még mentem vele 100 km-t, mert van a Delorean miatt két fura beidegződésem. Az egyik, hogy csak valami kijelző vagy műszerhiba. Úgysem döglött be itt semmi. A másik pedig, hogy ez csak valami átmeneti hiba lehet. Majd elmúlik magától. Biztosan beázott.

Na hát ez nem Delorean, hanem egy Passat és ez több módon is megmutatkozott. Először is a hibajelzés valós volt. Erre akkor jöttem rá, amikor az autó szépen lassan kezdett meghalni ahogy merült az akkumulátor. Igazából nagyon élveztem ahogy szépen lassan álltak le a különféle rendszerek. Tényleg lassan, mert kb. egy óra telt el a hiba felfogásától addig, amíg eljutottam a szerelőhöz.

1. Először ugye csak a töltésjelző villant ki, majd így maradt jó sokáig, ezért is nem foglalkoztam vele. Talán 4 órát is mentem vele úgy, hogy közben egy éjjeli pihenő is közbeesett.

2. A hiba valódiságának az elfogadása akkor érkezett el, amikor felvillant az ABS és a légzsák visszajelzője is. Ez után lekapcsoltam a lámpákat, kiszedtem az mp3 lejátszót és úgy általában mindent kikapcsoltam, ami nem volt igazán fontos.

3. Kb. 15 perc múlva jött a következő hiba. Esett az eső, az ablaktörlő létfontosságú volt. Elkezdett egyre lassabban törölni és a végén már tényleg csak vánszorgott. Hát azt a szenvedést tényleg látni kellett. :)

4. Újabb 5 perc és innentől minden fékezésnél kigyulladt a fékhiba is. Működött a fék, de gondolom a fékolajfigyelő szenzor már nem kapott áramot néha. Innentől kevés fékezéssel és sok sípolással haladtunk tovább.

5. Újabb 15 perc és leálltak a műszerek. A kilométeróra 50-en, a fordulatszám meg valahol 2000 fölött állt be. A legérdekesebb a gázolajszint jelzője volt, mert az szépen lassan elindult felfelé.

6. Így megint haladtunk egy darabig, aztán még 10 perc és az utolsó hiba is előjött. Bizonyos esetben, főleg magasabb fordulaton a motor elkezdett nagyon rosszul járni. Gondolom már a vezérlőelektronika is leállt olykor. Szerencsére innentől már csak 5 perc volt hátra és le tudtam állítani az autót a szerelőnél.

Aki 14e Ft-ért megszerelte a generátort és azóta ismét minden patent. Érdekes tapasztalat volt.

És ami miatt mégis megírtam ezt ide is: Korábban már említettem, hogy Johnny Carson autója hazafelé lerobbant a Ducellier generátor hibája miatt. Őszintén szólva nem lehetett autókban túlképzett az öreg, mert egy aksi (főleg egy vadiúj) úgy tűnik nem egy perc alatt merül le, hanem komolyan szívatni kell, hogy leálljon miatta az autó. Igaz egy benzines autónál fontosabb a gyújtás miatt az elektronika, de akkor is!

Aki látott akár egy részt is az angol Top Gear című tv-műsorból, emlékezhet a hírességek időmérő versenyére a repülőtéri pályán, amit egy megfizethető árkategóriájú kocsival (Suzuki Liana, Chevrolet Lacetti, stb.) kell teljesíteni.

Hasonlóan vicces gondolata támadt egy milánói grafikusnak, aki megrajzolta, hogyan néznének ki kedvenc filmes autóink a 80-as évekből, ha minimálbüdzséből kellett volna kihozniuk a filmkészítőknek. Íme az illusztris lista:

Starsky és Hutch (Ford Gran Torino vs. Fiat Panda)

Hazárd megye lordjai (Dodge Charger vs. Renault 4)

Batman (Batmobil vs. Citroen Kacsa)

Knight Rider (Pontiac Trans Am vs. VW Bogár)

Természetesen a Delorean időgép sem maradt ki a szórásból, őt egy Fiat 500 helyettesítené.

 A teljes “minimálgyűjtemény” ide kattintva tekinthető meg.

Oh, kompresszoros autód van? De cuki!