Élet egy Deloreannel

Ahogyan Robert Zemeckis képzeli:

Ahogyan a művész képzeli:

Ahogyan a repülő-modellező képzeli:

Ahogyan a LEGO képzeli:

Ahogyan a Grand Theft Auto képzeli:

Ahogyan a Red Bull képzeli:

És ahogyan a valóságban történik :)

... hogy a belfasti gyárnak két bejárata volt? Egy a város protestáns, egy pedig a katolikus részén. Ezen kívül a vezetőség igyekezett a munkavállalók vallási arányát is folyamatosan 50-50 százalékra belőni. Ennek köszönhetően a DMCL-t elég jól elkerülték a zavargások. Persze voltak kivételek.

Hát a szerdai blog kimaradt, azt pótolom most. A pénteki attól tartok ezúttal tényleg kimarad.

A múlt hét végére úgy terveztem, hogy megyek egyet az autóval, de aztán semmi sem lett belőle mert az előrejelzéseknek megfelelően rossz idő volt.  Szerencsére azonban hétfő délután minden jól jött össze és ki tudtam menni egy próbaútra. Igazából semmi sem változott. A lefulladás tényleg megjavult, de az igen durva alapjárat ingadozás megmaradt. Most éppen általában 600 és 1400 között ugrál.

Az út után viszont most már 100%-ra biztossá vált még egy hibajelenség. Az autó kipufogófüstje kegyetlenül büdös lett!  Emlékszem hogy régen – bemelegedés után – semmi szaga nem volt, most viszont alig lehet megmaradni mögötte. Már akkor is észrevettük hogy csípi a szemünket, amikor szereltük, de egy Delorean esetében egy egyszer előforduló hiba nem jelent semmit. Az csak pillanatnyi hangulat kérdése. Ez viszont már a második alkalom és úgy tűnik elég konzekvensen hozza. Ráadásul mikor mögé álltam és teszteltem a motort, észrevettem, hogy ha nagyobb gázt húzok neki, akkor a füstje is láthatóvá, sötétté válik. Nem fekete, de azért erős sötétszürke lesz a színe. Utána is néztem gyorsan a dolognak a dmctalkon.

Nagy örömömre az első tippemet egész sokan osztották, miszerint ez valószínűleg azt jelenti, hogy túl dús a keverék és a túl sok benzin nem tud elégni és ez a tökéletlen égés okozza ezt a hibát. Elméletileg ilyenkor a fogyasztás is nőhet. Ezt nem tudom egyelőre alátámasztani, mert habár úgy tűnik többet evett, de volt közben egy téli szünet ami miatt sokat járt csak úgy magában az autó, anélkül hogy egy métert megtett volna. Szóval ez csak elmélet egyelőre.

Végül aztán (miután párszor jól összebüdösöztem magam), inkább elvittem az autót az amúgy is szükséges éves olajcserére és mellé elmondtam az egyéb bajaimat is. Ami pedig igazi különlegesség volt ezúttal:  Az autó minden problémáját gyönyörűen produkálta! Nem állt neki tökéletesen működni, csak egy kis ideig hogy látszódjon hogy ilyet is tud és hogy mennyire hisztis is tud lenni. Imádni való egy ribanc ez. :)

Múlt hét végén rossz idő volt, de a következő hétvége biztosan jobb lesz. Szerintem el is megyek valahova ennek örömére. Ha valakinek találkozhatnékja van és nincsen túl messze az szóljon!

Régi adósságomat törlesztem most. Valószínűleg senki más nem érzi ezt így, de nekem határozott megnyugvást jelent, hogy végre találtam jó minőségű képeket a Giugiaro által készített famakettről. Elméletileg a belfasti közlekedési múzeumban van kiállítva, de amikor Írországban voltunk, akkor valamiért éppen nem volt a helyén, bár arra emlékszem hol kellett volna lennie. Az 50000 mérföldes tesztautó is itt van a múzeumban, azt le is fotóztam és írtam is róla többször. Ez viszont kimaradt.

A történetéről sok újat nem tudok mondani, de azt azért összefoglalom. Amikor Delorean megbízta Giugiarot a formatervvel és kiválasztották a rajzok közül a legmegfelelőbbet, akkor Giugiaro elkészítette ezt a famakettet, mert azért így mégiscsak jobban látszanak az arányok. Ez alapján aztán már neki lehetett állni a gyártás előkészítésének. Ezután a famakettel nem tudom mi történt, de gondolom valami raktárba került és az árverésen ezt is eladták. Érdekesség, hogy az autó jobb és bal oldala nem azonos, a felnik és a lámpák is mások. A bal oldal közelebb áll a végleges verzióhoz, a jobb oldal inkább a prototípusra hasonlít. Most pedig a képek:

És végül egy kép John Deloreanről és a makettről.

Habár a szezon elméletileg elkezdődött és ragyogó az idő, amióta megszereltük az autót azóta nem mentem vele, sőt még beindítani sem volt időm. Nagy hanyagság, nincs mentségem, de hétvégén bepótolom. Addig is folytassuk az előzőleg már megkezdett felsorolást.

- folyamatosan nézed az eBayt eladó Deloreanek után érdeklődve.

- akárhányszor adják a Vissza a Jövőbét a TV-ben, mindannyiszor megnézed.

- a tulajdonosokra sokszor az autójuk alvázszáma alapján hivatkozol.

- a "torziós rugó törés" szóösszetételtől összerándul a gyomrod.

- amikor megkérdezik tőled hogy: "Hol a fluxuskondenzátor?" akkor úgy teszel mintha nem beszélnéd a nyelvet.

A címbeli kifejezést angolul beírva a képkeresőbe a találatok között ott sorakoznak az arany Delók, a Monster Truck, Sammy Davis Junior és autója (itt valószínűleg inkább a tulajra értendő a fenti jelző :)), néhány időgépesített suttyó rozsdakupac, és természetesen a Will.i.am nevű nemtomkinek a fehér borzadálya.

Eredeti állapotában az én Hófehérkém is pályázhatott volna egy dobogós helyre, és nem csak mert a múlt héten megénekelt Clarence bácsi még a lökhárítókat is telibefestette, hanem mert az igényes átalakítás itt még nem állt meg: felkerült például egy hátsó szárny, talán hogy még jobban leszorítsa a kocsi egyébként is nehéz fenekét az esztelen száguldás közben, amire az alap gyári motorjával képes volt.

Egyébként a katalizátort is leszerelték valamikor, hogy még jobban tombolhassanak a lóerők. Sőt, lehetett ezt még tovább is fokozni, ezért fel lett ragasztva a kocsi oldalára egy “Testarossa-kit” is. Legalábbis Tom (a kocsit Európába eladó díler) csak így emlegette nekem ezeket a valamiket az ajtón (talán találóbb kifejezés lenne az “imitált Testarossa kopoltyú utánzat-szerűség”):

Tom igényesebb lélek lehetett az előző tulajoknál (vagy csak volt vevője a cuccra), mert a hátsó szárnnyal együtt ezeket is leszedte, mielőtt hirdetni kezdte a kocsit. Így Európába érkezve már csak az ocsmány ködlámpák és természetesen a fehér szín emlékeztettek a redneck ízlésvilágra.

Még egyetlen tisztázandó kérdés maradt: mi a fenét jelent az egyedi rendszám felirata (WE ODEED)? Mint megtudtam, a szlengben ezt eredetileg we OD`d-nek írják, ami a WE OverDoseD (túladagoltuk) rövidítése.

Tom szerint ez az öreg Clarence fricskája volt, John Delorean kábítószeres ügyére célozva. Tiszta humorzsák volt az Öreg... Mivel Illinoisban 6-7 millió személyautó fut az utakon, nagy érték ott egy egyedi rendszám, persze Clarence örökösei le is szedték ezt a Delóról, és adtak helyette Tomnak egy sima rendszámot, ami most a garázsom falára akasztva néz farkasszemet az autóval, amire talán sosem volt felszerelve. Mondjuk az is elgondolkodtató, hogy a rothadó kapitalizmusban ilyen könnyen cserélgetheted az autóidon a rendszámokat, és nem fog emiatt hátulról meganalizálni legalább háromféle hatóság.

Amíg Tommal leveleztem, befutott a deloreanmuseum.org-tól az igazolást arról, hogy ki vette meg újonnan a kocsit 1981. júniusában, azaz ki volt az első tulajdonos:

Kicsi a világ, mert Tom természetesen ismerte ezt a Todd Oseid-et, aki szintén Chicagó környéki autódíler volt, de Texasban is volt Ferrari szalonja Big Red Sports Cars néven (ezt lehet gyakoroltatni a gyerekkel a répa-retek-mogyoró helyett :)). Bár a Deloreant az Illinois állammal szomszédos Iowában vette egy ma is meglevő kereskedésben, üzleti ügyekben gyakran megfordult Texasban, ami magyarázatul szolgálhat az autóban talált rejtélyes tollra. Ha már a „Testarossa kit” és egy Ferrari-díler is felbukkant a történetben, érdekes lenne tudni, van-e összefüggés a kettő között, de igazából annyira gagyi cucc volt felaggatva a Delóra, hogy nem hiszem, hogy bármi köze lenne a Ferrarikhoz. Egy hátsószárnyas, kopoltyús, fehér Testarossa egyébként így néz ki:

És akkor még egyszer a Testarossa-Delorean:

(Bakker, ez most ennyire előnytelen kép a Deloreanről vagy tényleg ennyire ősvilági látvány egy szintén veteránkorú Ferrarihoz képest?) Egyébként már csak azért sem "testarossásíthatta" Todd Oseid a Delót, mert a típust csak 1984-ben dobta piacra a Ferrari, míg ő már valószínűleg 1981. nyarán túladott a Deloreanen. Tom szerint az első DMC-szállítmányokért még sorban álltak a vevők, és az Oseidhez hasonló kereskedők zsíros profittal tudták továbbpasszolni a DMC-től vett új kocsikat (szerintem erről Sid többet is tud majd mondani).

Sajnos ez a Mr. Oseid, a Delóm első tulajdonosa már nyugdíjba ment, és csak egy postai címet találtam hozzá. Talán egyszer majd rászánom magam, írok neki egy szívhezszóló levelet, és akkor tovább folytatódhat VIN1052 "Hófehérke" amerikai története. 

... hogy a DMC gondolkodott azon, hogy az autóba egy 300 lóerős négy hengeres Lotus motor kerüljön? Végül ez azért nem sikerült, mert a Lotus képtelen lett volna elég motort gyártani.

Most találtam a linket, amire kattintva a Google Maps-en belül körbesétálhatjuk a houstoni Delorean központot. Igazán impozáns épület sok sok szép Deloreannel. Megéri megnézni. Mellesleg a főbejárat mellett van egy Help Wanted tábla. Nem érdekel valakit? :)