Élet egy Deloreannel

Ott hagytam abba, hogy a frequency valve nem működött, de nem tartottam valószínűnek, hogy az rossz lenne. sokkal inkább a Lambda szondára terelődött a gyanú. Meg is rendeltem a cuccot, ami aztán KÉT napon belül megérkezett Hollandiából és innen már éreztem, hogy semmi sem ment meg egy hétvégi szereléstől. Főleg mert McFly is igent mondott.

Mivel a pénteki éjszaka mindkettőnk számára elég megterhelő volt, ezért nem korán reggel kezdtünk ahogy szoktunk, hanem egy-két órára jutottunk el odáig, hogy kiálltunk az autóval a garázsból. Ez után elmentünk egy műhelybe, ahol volt akna és alá tudtunk nézni az autónak. Beálltunk, megnéztünk néhány korábban már általam átvizsgált alkatrészt, majd hosszú szenvedés után sikerült előidézni a lefulladásos problémát. Igazából tényleg röhej volt, hogy eleinte mennyire jól működött az autó, de csak sikerült annyira bemelegíteni, hogy hibázzon. Onnantól kezdve aztán már permanensen csinálta, lehetett tesztelni.

Ezért aztán nekiálltunk a Lambda szonda kiszedésének. A 30 éve berakott, teljesen begyógyult Lambda szonda kiszedésének. Külön érdekes intermezzo volt hozzá szerszámot találni, mert pont egy olyan kulcs kellett hozzá, amit az egész műhelyben alig tudtunk felhajtani, de aztán végül előkerült egy darab. Innentől már csak egy kis bazmegelés és ráncigálás volt hátra, aminek a végén a kezünkben volt a vélt hibás alkatrész. Természetesen az új beszerelése sem ment könnyen, mert nagyon nehezen talált rá a menetre, de McFly azért összerakta. Ez után már csak egy kis alvázon kábelátdugdosás volt hátra és készen is voltunk.

Nagy reményekkel indítottuk be az autót, ami a szokásoknak megfelelően úgy fulladt le, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Újabb néhány bazmeg és egy kis értetlenkedés következett, további tesztek, majd ahogy bemelegedett  a szonda is, úgy szépen kisimult és beállt az alapjárat. És ami a lényeg: Innentől kezdve egyszer sem állt le!

Járattuk még egy kicsit, próbálgattuk, de aztán összepakoltunk és gondoltuk elmegyünk egy körre, ha már ilyen ügyesek voltunk.  45 perc után megálltunk, mert gondoltuk Győr éppen egy jó hely lesz a teszteléshez. Ott üzleteltünk egy kicsit, majd visszatértünk az autóhoz és elindultunk visszafelé. Egészen addig a Delorean tökéletesen működött. Néha ugyan nem 800, hanem mondjuk 1000 volt az alapjárat, de ezen kívül semmi gond nem volt. Most azonban mi történt? Elkezdett ugrálni 700 és 1400 között. Azanyád, nem adod könnyen magad! Szerencsére azonban a lefulladás teljesen megszűnt, szóval ez úgy tűnik már egy másik hiba. Eddigre viszont besötétedett és már nem volt időnk és kedvünk ennek az átnézésééhez is.

Úgyhogy esélyes, hogy lesz következő forduló is, habár nem tartom kizártnak, hogy mire legközelebb megnézem addigra megjavul. Nem lenne példa nélkül való. :)

Érdekes levelezést folytattam az „olasz Delót” pár éve eladó, old timerekre szakosodott amerikai kereskedővel. A sok emailt összevonva és rövidítve jöjjenek a legjobb részek, melyekből fény derül az autó tengerentúli éveinek nagy részére. Dőlt betűvel én (Szabi), normál betűvel a kereskedő.

"Üdvözlöm, én XY vagyok Magyarországról, és az Önök weblapjának az archívumában megtaláltam azt a fehér Deloreant, amit nemrégiben megvettem Olaszországból. 

Igaz, már nem fehér a színe, de a VIN-szám alapján ez ugyanaz az autó. Szeretnék érdeklődni, van-e bővebb információja a kocsi múltjáról, igaz-e, hogy hosszú ideig egy gyűjteményben állt, illetve milyen felújításokat végeztek el rajta, mielőtt eladták Európába” .

"Helló, igen, én adtam el azt az autót egy olasz vevőnek 2009 körül. 15 évig volt egy gyűjtemény része (a szervizszámlák alapján valójában 1997-ig használták, utána kerülhetett a gyűjteménybe (Szabi)).

Kisebb munkákat végeztünk rajta, hogy jól működjön, például kicseréltünk néhány egér-rágta vezetéket. Szerencsére a szomszédos Crystal Lake-ben (Illinois állam) volt akkoriban egy Delorean alkatrészbolt, ahol restaurálást is végeztek (még mindig megvan a DMC Midwest: http://dmcmidwest.com/). Van esetleg fotó a kocsiról? Megnézném hogyan néz ki most. Üdv, Tom."

"Helló Tom, küldök pár képet az autóról. Mint látod, Olaszországban leszedték róla a fehér festéket. Az amerikai számlákból tudom, hogy egy bizonyos Clarence Molloy volt a tulajdonosa 1992-től, talán az ő gyűjteményében volt a kocsi? Megtaláltam az illető gyászjelentését a neten, gondolom a halála után adta el a család a Deloreant. Sikerült a fia email címét is kiderítenem, de nem kaptam tőle választ.Üdv, Szabi"

"Szia Szabi, csodásan néz ki a kocsi! Igazából magamnak és egy üzlettársamnak szereztem meg annak idején, de ez egy hosszú történet. Az öreg Clarence halála után a lánya bízott meg minket az apja gyűjteményének, kb. 30 kocsinak az eladásával, de az eladott autók után nem fizette ki nekünk a jutalékot. Abba viszont belement, hogy négy kocsit az elmaradt díj fejében olcsóbban megvegyünk tőle, bár még így is tartozik nekem pár ezer dollárral, amit már sosem fogok viszontlátni. A négy autó közül az egyik ez a Delorean volt. Én közben Clarence sofőrjének jó haverja lettem, ő megerősítette, hogy valós értéket mutat a számláló (8342 mérföldön állt 2009-ben, amikor a Deló az ebayre került).

Ne reménykedj benne, hogy bármilyen információt is kapni fogsz a családtól. Egyáltalán nem voltak odáig az öreg Clarence-ért. A lánya átverte a többi családtagot az autókért kapott pénzzel, de még azt is hallottam, hogy eltitkolta előlük az apja százezer dollárt érő arany érmegyűjteményét. Egyébként az a nő teljesen hibbant volt, nagyon erős gyógyszereken élt. Az egyik percben még normálisan viselkedett, a másikban pedig teljesen őrült módra. Simán letagadott olyan dolgokat is, amiket röviddel azelőtt mondott.

Az öreg Clarence általában alig használt autókat vett, elég furcsákat. Vagy mondjuk inkább úgy, hogy furcsa dolgokat tett velük. Például volt egy nagy Cadillac limuzinja, azt befestette sötétzöldre, és azzal parádézott a Szent Patrik napi felvonulásokon:

Az Öreg ír volt, jó barátja Daley-nek, a chicagói polgár-mesternek. Egyébként három limója is volt, legtöbbször ezekkel furikázott. Szerintem a kocsidat is ő festette be fehérre, hogy különbözzön minden más Deloreantől, még az orrán levő DMC-logót is lecserélte egy ír jelvényre.

Volt pár jó kocsija, például egy 67-es Jaguar E-type, egy Eldorado kabrió, egy 57-es Lincoln, egy 67-es Lincoln, egy 77-es Lincoln Mark V, egy 73-as Dodge Charger.

Annak idején megbeszéltem az Öreg emberével, hogy melyik kocsikat érdemes saját részre megvennem, végül a Deloreant és a Jaguárt terveztem megtartani, de közben az üzlettársam motorokat akart venni (bele is bukott abba az üzletbe), nekem pedig jött egy hirtelen lehetőség, hogy Arizonába költözzek, így végül a Deloreannel együtt az összes autót eladtuk. Üdv, Tom.

Most egy hétig hagyom, hogy mindenki  emésztgesse a tényt: Amerikában egy vidéki biztosítási ügynök a karrierje végén 30 ilyen klasszikus kocsit tudhatott magáénak, az aranyról és az itt nem részletezett házakról és egyebekről már ne is beszéljünk. Legközelebb még jobban visszamegyünk az időben, és megnézhetitek, milyen volt az autó felspoilerezve, és hogyan ironizált az öreg Clarence egy egyedi rendszámtáblával John Delorean sorsán. Folyt. köv.

Mivel úgy tűnik, hogy a tél érdeklődés hiányában elmarad (bár azért március 15-ét még megvárom), egy kis szerelés után én is megnyitottam a szezont múlt szombaton McFly segítségével. A szerelést meg is írom szerdán, tanulságos volt ismét. Más nincsen, remélem marad a jó idő.

Többször említettem már azt, hogy a DMC-nél mennyire profi módon értettek a marketinghez és ezzel mekkora hype-ot tudtak a jövendőbeli autónak csapni. Ez jó részben John Deloreannek köszönhető, aki a mérnökség mellett profi értékesítő is volt, de marketingcsapata is igazán profi munkát végzett. Az aktuális kor minden hirdetési felületén népszerűsítették az autót, a céget és sokszor bizony a rendkívül gyorsan felépült és abszolút high-tech megoldásokat használó gyárat is. Ennek a kampánynak volt az egyik része az, hogy 1980-ban bizonyos kiszemelt viszonteladóknak és potenciális kereskedőknek utazásokat szerveztek a Dunmurryben lévő gyárba és ott körbemutogattak nekik mindent, hogy aztán kellemes élményekkel hazatérve őszintén népszerűsítsék a most már saját szemükkel látott terméket és professzionalizmust. Ezekből fordítok most ide párat.

Jerry Goodwin (Jerry Goodwin Dodge Inc, Fullerton, Kalifornia)

- A tréning épületben a katolikusok és a protestánsok egymás mellett dolgoznak a vallási nézeteltéréseik ellenére. A munkahelyüket nem érik el ezek a feszültségek és úgy tűnik, hogy Belfastban már nagy hagyománya van a szakképzett munkaerőnek. ... Igazán csodálatos volt ez a kirándulás. Már alig várom, hogy az autót a kiállítótermemben láthassam.

Paul Cerame (Paul Cerame Imports Inc, Florissant, Missouri) + két vevője, akik már előrendelték az autót

- Bámulatos. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyárkomplexumról van szó. Szerintem ez lesz a világ legfejlettebb autógyára.

Will Smyly (Smyly Buick Inc, Malden, Massachusets)

- Már két évre előre eladtam az összes Deloreant, mert akkora az érdeklődés.

Sam és Joe DiFeo (DiFeo Buick Inc, Jersey City, New Jersey)

- Mindig is tudtam, hogy John Delorean a minőségellenőrzés megszállottja, de ez az Írországi kirándulás most már 100%-ig bebizonyította. Úgy éreztem, hogy itt nem csak összeszerelik az autókat, hanem az autók későbbi életével is foglalkoznak. Nem tudom elképzelni, hogy innen akár egy hibás autó is kigördüljön.

Sajnos a későbbi problémák miatt a DMC később nem tudta ezeket az elvárásokat maradéktalanul teljesíteni.

Haladtam tovább a Delorean cső és minden egyéb alkatrészdzsungelében és újabb dolgot találtam, ami talán egy kicsit közelebb vitt a megoldáshoz. Miután a solenoid jónak tűnt, mentem tovább (pontosabban vissza) és úgy gondoltam itt az ideje újra megnézni a frequency valve-ot. Elvégre szinte már csak ez van az alapjárat környékén amit még nem szedtem szét teljesen.

Kihúztam pár csövet, leszedtem a légszűrőházat és már ott is volt előttem a frequency valve. Először megnéztem, hogy kap-e áramot. Kap. Megnéztem, hogy minden más alkatrész kap-e áramot. Minden kap. Na akkor elsőre oké. Akkor hallgassuk, zizeg-e ez a dolog. Hát nem. Hmmm. Kéne neki? Igen. Mindig kéne? Jó kérdés, nézzünk utána. Elméletileg egy kicsit mindig kéne zizegni, most meg teljesen csöndben van. Régebben is össze-vissza zizegett mikor lefulladt a motor, tehát a hiba valószínűleg megvan. Már csak az a kérdés, hogy miért nem működik rendesen?

Hát ez nagyon jó kérdés, de van pár lehetőség. Először is, maga a frequency valve a rossz (a képen a 7. alkatrész). Ez lehet rendes bedöglés vagy elkoszolódás. Ahogy utánaolvastam, ez nem nagyon szokott bedögleni, viszont koszolódni annál inkább, szóval inkább a második a valószínű. Igazából szívből remélem, hogy így van, mert nem akarom az éves Deloreanes költségvetésemet egy ilyen szelepre elverni.

Van viszont más lehetőség is. A szelep működik, csak éppen rossz adatokat kap. Mert az ECU-ból (1.) jön az adat, hogy mit csináljon. Az pedig mi alapján számol? A lambda szonda (13.) mérései alapján. Amikor szétszedtük ezt a részt először, akkor McFly mondta már, hogy nem kizárt, hogy azzal van a nyűg, de én nem tartottam valószínűnek, meg nagyon rossz helyen volt, ezért nem foglalkoztunk vele. A héten kedden viszont megrendeltem a szokásos éves szűrőcsomagot Edtől, ezért bedobattam vele egy Lambda szondát is, mert csak valahol 7e Ft körül volt az ára. Azon nem múlik. Főleg, mert az első utamon Hollandia felé még 2009-ben kivillant a Lambda lámpája az autónak, tehát már akkor illett volna ránézni. 

Biztos, hogy megtaláltam a hibát? Áááá, dehogy. Lehet, de semmi sem biztos, Viszont kíváncsian várom a csomagot, hogy aztán szerelhessek egy jót megint. Aztán majd megírom azt is.

Az olasz Delóval kapott régi amerikai számlák között találtam egy ütött-kopott reklámtollat Alan House texasi légkondi-szerelőtől. Ez csak azért érdekes, mert a kocsi elvileg új korától az Európába kerüléséig, 28 éven át végig Illinois államban volt regisztrálva, ami elég messze esik Texastól, főleg Deloreanes kirándulásokhoz. Annyit tudni lehet, hogy az első tulajdonosnak voltak texasi autós érdekeltségei, erről majd az amerikai évekről szóló nagyobb lélegzetű posztomban írok valamikor.

A toll egyébként egyszerű műanyag vacak, észveszejtő dizájnnal: a sárga alapszín tulajdonképpen az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat megsárgult lapját jelképezi, és halványan tele van írva a Nyilatkozatból kiemelt idézetekkel. A toll végét körben a Rushmore-hegyi sziklába faragott elnöki szoborcsoport képe díszíti, fölöttük egy fél mondat a Nyilatkozatnak az emberek egyenlőségéről és szabadsághoz való jogáról szóló részéből (eredetiben itt, magyarul itt lehet elolvasni).

Tehát így elsőre annyit lehetett tudni Mr House-ról, hogy légkondikat szerel és büszke hazafi. Web és email címet nem tettek a tollra, de a város neve (Iowa Park, Dallastól 150 mérföldre) alapján a Google kidobta a pontos utca-házszámot. Egy perc múlva már virtuálisan ott sétáltam a Rita Lane-en, azon a tipikusan amerikai „hé Doki, itt túl rövid az út, nem fog tudni felgyorsulni!”-jellegű kertvárosi utcácskán.

De nézzük csak meg jobban azt a fehér furgont ott jobbra:

„Alan House Air Conditioning”, pont mint a tollon :) Barátunk épp` otthon sziesztázott, amikor 2012. decemberében arra járt a Google-autó. Tehát a szaki még aktív, és bizonyára találok hozzá egy email címet vagy weboldalt valahol. De nem, semmi az ég világon. A telefonszáma ugyan megvolt, de azon azért mégsem akartam zaklatni. Végül a web mélységes bugyraiból előkotortam ezt az oldalt:

Elkéstem. Alan House sajnos pár hónappal azelőtt meghalt, hogy megvettem a kocsit. Így talán már sosem tudom meg, találkoztak-e ők ketten személyesen is, illetve hogy hogyan került a tolla a Delóba. Az emlékfotókból azért kiderült, hogy ő is vonzódott a szürke, szögletes autókhoz (valaki be tudná azonosítani, milyen típus ez?):

Az online gyászjelentés mellé feltöltött családi képeket átlapozva érdekes volt időutazni egyet az elmúlt 50-60 év Amerikájába, és bepillantani egy ember életébe, akinek sorsa egyszer valahol - ha esetleg csak közvetve is, de - összefonódott a VIN1052-es Deloreanével.

Nyugodj békében, Mr. House! (És ha esetleg fentről oda tudnál hatni egy kicsit, hogy megjavuljon a légkondim...)

Csak hogy tudjátok, ez az autó nem tud az időben utazni.

Sajnos csak ennyi van meg a képregényből és még pár irreleváns kocka. Kíváncsi vagyok mi szerepe lehet a történetben.

Eladó egy igazán különleges Delorean. Restauráció nélküli 1985-ös évjáratú és mindössze 728 órát használták. 10 személy szállítására alkalmas, 170 literes üzemanyagtank, kiváló állapot. 1933-as VIN és mindössze 26990$.

És ami a legnagyobb előnye: Télen is simán használható. Sőt! Főleg akkor.

 Ha esetleg valaki felfrissítené a tudását, hogy mi ez az egész, annak itt van pár link a Logan Delorean 1200Cről.

Egész jól sikerült a múlt hét is bejegyzésügyileg és szerencsére Szabi megmentette a blog becsületét a hétfői kimaradás miatt. Most már igyekszem visszatérni a rendszeremhez, péntektől minden megy ahogy kell.

Szombaton a Delorean Klub Magyarország Fővárosi Szakosztályának Dél-Budai és Észak-Pesti Szervezetei szűkkörű találkozón nyitották meg a 2014-es szezont. Mivel VIN1052 most hűtő nélkül szomorkodik a garázsban, ezért a találkozón csak Skynet autója képviselte a vasakat, illetve Skynet és jómagam a puhatestű élőerőt.

Meg kell állapítanom, Skyneté a legszebb állapotú kocsi a négyből, amit eddig élőben láttam, különösen az alsó részek gyönyörűek, az enyém kb. sosem lesz ilyen:

Mentünk egy bemelegítő kört is, na itt végleg elkeseredtem, hogy ilyen könnyen csukódó ajtóim és dögös hangú motorom sem lesz egy jódarabig. Bár a tél folyamán belepte a por, még így is szépen csillogott a Deló a szikrázó napsütésben.

Ami nekem nagyon furcsa volt, hogy az egész autó egy tenyérnyivel magasabban lebeg a kerekek fölött, mint amihez az én szemeim hozzászoktak. Balra Skyneté, jobbra az enyém (a gumi teteje és a sárvédő íve közötti távolságot tessenek figyelni):

Skynet autóján sincs katalizátor, ami eltakarná a motorazonosító lapot, így hamar megtaláltam a sorozatszámot, az övé tehát az 5366. számú motor.

Jól eldumálgattunk, közben csináltam fotókat pár dologról, amit az én kocsimon még ráncba kell szedni. Például a fényszórók közötti függőleges fémkonzol az enyémen fém színű, de így matt feketén jobban mutat.

Látszik a porban, hányan simogatták végig a csomagtartó fedelet a tél folyamán :)

(Na jó, túl kicsi a kép, így nem nagyon látszik.) Remélem, legközelebb már a kocsikat is sikerül összehozni. Ja, Skynet szerint van egy új Deló az országban, de még nem sikerült felvenni a kapcsolatot a tulajjal. Kíváncsi vagyok, hallunk-e még arról az autóról.