Élet egy Deloreannel

Egész kellemes felüdülés volt a szülinaposok között ez a komolyabb megkeresés. A Hír TV-től kerestek meg, hogy szeretnének a Deloreannel csinálni egy anyagot az aktuális autós műsorukba. Szeretem az ilyet, miért is ne. Egy szép hely kellett a videózáshoz, szerencsére a monostori erőd pont megfelelő, oda beszéltük meg a találkozót. Odaérkezés után jött egy pár perces akklimatizálódás, aztán átálltam egy szebb helyre, beszélgettünk egy kicsit, majd eleredt az eső. Vártunk egy kicsit, majd átmentünk az erőd bejárata felé, mert van ott egy fasor, ott talán kevésbé ázunk el. Ez nagyjából bejött, tudtunk pár videót csinálni, majd ahogy az eső is elállt, bejött a félelmem, ez is jó kis szaharai sáreső volt. Pár perc alatt letörölgettem az autót, bár inkább homogénre maszáltam a koszt, aztán folytattuk az interjút. Végül pedig mentünk egy kisebb kört, és meg is voltunk, laza két óra alatt. Ennek az eredménye lett ez a hét perces videó, ami 30:13-tól megnézhető:

Hát megvolt az eddigi legérdekesebb beszélgetésem, ami a 13 éves tulajdonosság alatt nem egy utolsó dolog. Valahogy így zajlott:

- Ez egy igazi Delorean?

- Igen.

- Ez volt valamilyen filmben, igaz?

- Bizony.

- Várjál csak... Mi is volt az?

- A Vissza .........

- Már tudom! A Cobra 11! Abban volt, igaz?

- ??????

És b+, tényleg!

Korábban is voltam már a győri Barney's Dinerben találkozón, vagy csak simán enni egy hamburgert, ezért egyértelmű volt, hogy ismét menni fogunk, ha már egyszer meghívtak még a kubai eseményen. A készülődés hasonló volt, mint eddig, kölkök lepasszolása, gyors státuszcsekk az autón, aztán indulás!

Kicsit később értünk oda, mint illett volna, elméletileg déltől volt a gyülekező, mi meg csak három előtt értünk oda valamikor, ezért a normál parkolóhelyekre már nem fértünk be, így keresztbe álltunk két másik autó előtt a rendezők kérésére, ami egy kicsit azért zavart, mert a kubai találkozón is volt ebből egy koccanás. Igaz, itt nem volt szintkülönbség, tehát az autók nem tudtak egymásnak gurulni, szóval oké, legyen.

A késői érkezésnek egy igazi hátránya lett számunkra. Az, hogy amikor megrendeltük nagy nehezen a hamburgereinket, a 140-es sorszámot kaptuk úgy, hogy akkor éppen a 109-esnél járt a kivitel. Hát ezzel nagyjából bebetonoztuk magunkat a parkolóba pár órára, mert olyan nincs, hogy azt ki ne várjuk.

Tegyük hozzá, nem volt nehéz kivárni, mert elég jó zene volt, az emberek is jó fejek voltak, az autókat is lehetett nézegetni, sokan pedig még be is öltöztek az eseményre. A két kék-fehér kockás csaj pedig egyértelműen elvitte a showt, nagyon jók voltak!

Nézelődtünk, beszélgettünk, telt az idő, elkezdődött egy koncert, ideért végül a hamburger, ettünk, megint nézelődtünk, a szokásos dolgok történtek. Na meg persze jöttek ismerősök mindenfelől, de a legjobb KITT érkezése volt, akivel így együtt megint jó látványt nyújtottunk. Szegény KITT most kicsit gyengébben van, kölcsönmotorral jött csak ide, ezt onnan tudtam meg, hogy csöpögött belőle az olaj és rákérdeztem. Az eredeti motorja sajnos megkrepált egy ideje, aztán most éppen új motor keresésében van a tulajdonosa. Hát lehet, hogy a PRV nem a legerősebb konstrukció, de szerintem ilyen gondom nekem nem nagyon lesz mostanában. Az pedig külön büszkeségre adott okot, hogy nekem még a légkondim is működik.

A lényeg, hogy kaja után kicsit bekómáztunk, meg hát a melegben kint ácsorgás is elfárasztja az embert, ezért valamikor hat körül elindultunk hazafelé. Innentől már nem történt semmi különleges, jó volt ez a találkozó is. Már hiányoztak. A következő megmozdulásom úgy tűnik egy szülinapos lesz.

Az idei év aztán beindult. Kezdődött a múltkori kapuvári kirándulással, de már ott megbeszéltük a Vurdonnal hogy két hétre rá lesz egy másik alkalom is Győrben, egy kubai jellegű esemény. Az egész történet annyi, hogy van egy kubai kávézó a Duna parton, aminek nem tett túl jót a tavalyi év. Most viszont hogy lehet menni, szeretné a tulaj visszacsábítani az vendégeket, és ezért összehív pár amcsi autóst is, hogy jobban behúzza az embereket. És hát miért ne menjünk, főleg, hogy két ingyen koktél is jár a részvételért.

Kicsit problémás volt ez a nap, mert egész héten esett az eső, de szerencsére erre a reggelre már minden szépnek nézett ki, igaz a láthatáron elég sötét felhők gyülekeztek. Viszont ez már nem állított meg minket, egy gyors átnézés után már húztunk is Győrbe. Egy eseménytelen út után odaértünk a rakpartra, és egyből meg is lettek a többiek, beálltunk közéjük, és azt kell, hogy mondjam, sokkal többen voltak, mint amire számítottam. Kb. 20-25 autó jelent meg, igaz volt egy kis átfedés az érkezések és távozások között.

Először körbenéztünk, hogy kiket is ismerünk, és a Vurdonon túl még pár kapuváron megismert kollégát találtunk, és persze a NAAFról is voltak emberek. Egy kicsit később egy gimis évfolyamtárs is előkerült, meg hát persze érdeklődők is voltak, akikkel szokás szerint jól el lehetett beszélgetni. Viszont a legérdekesebb kétség kívül az új Deloreantulaj volt, akinek az autóját most újítják fel a Vurdonék. Kb. 10 percet beszélgettünk, igazán jó fickónak tűnik, nagyjából velünk egy korú, van több veteránja is, ennél többet nem is lehet elsőre elmondani. Nagyon el van határozva, szóval az autó el fog készülni. Jó látni az ilyet.

Aztán volt még egy jó dolog, a két ingyenes koktél. Szigorúan alkoholmentes, elvégre autóval voltunk, így egy Pina Colada és egy Mojito lett a választás, mondhatni biztosra mentünk. Ami viszont érdekes volt ebben, az nem is maga a választás, hanem az eredeti kubai kiszolgálás, ami itt, a győri rakparton több, mint érdekes volt. Mert hát sorra kerültünk, a fickó egy óriási mosollyal megkérdezte, hogy mit kérünk. kitaláltuk, mondta, hogy oké, majd táncolt egy kicsit az asszonnyal, mert szólt az eredeti karibi élőzene. Ezután visszajött, hogy mit is kértünk, mire újra elmondtuk, erre pedig leállt egy kicsit beszélgetni az egyik alkalmazottal, majd nekiállt a koktéloknak. Közben még egy kis beszélgetés, eszébe jutott, hogy a szomszéd pultnál kifogyott a jég, feltöltötte, majd visszajött és folytatta a keverést. Az egyébként kb. két perces munkát olyan természetes lazasággal húzta el hét-nyolc percre, amire tényleg csak egy eredeti kubai lehet képes. És a legjobb, hogy ezt az egészet mi még élveztük is.

Ezután elkortyolgattuk a koktéljainkat, majd nekiállt csöpögni az eső. Egyelőre még nem túlzottan, de látszott, hogy itt még lehet baj, ezért gyorsan elindultam a következő checkpointra, rumot venni. Mégpedig nem úgy, hogy csak egy kis felespohárral (elvégre még mindig vezetek), hanem rendesen, üveggel, mert elméletileg ennél jobb rumozó hely nincs is a környéken. Hát sajnos ezzel nem jártam sikerrel, üveg rumot nem lehetett venni, 2 cl-enként meg eléggé drága lett volna megtölteni egy üveget, szóval ez kimaradt. Pedig tényleg voltak különleges rumok a Cpt. Morgan, a Havanna és a Bacardi szentháromságon túl is.

Mire ezzel szembesültem, egyre jobban eleredt az eső, ezért egy gyors búcsúzkodás után becsuktuk az ajtókat, és már indultunk is haza. Elég sokáig esett rendesen, de mire hazaértünk, addigra már éppen szép lett az idő. Beállni már szinte száraz - és egyben jó koszos - autóval sikerült. Jó kis nap volt, kellettek már ezek a találkozók, és mivel meghívást kaptunk a Barney's találkozójára is, már alakult is a két hét múlva esedékes program.

Az egész úgy kezdődött, hogy Duduval már mindenképpen menni akartunk valahova, és nem csak egy 10-20 kilométeres, hanem egy rendesebb kirándulásra. Elsőre az jutott az eszünkbe, hogy miután leraktuk a kölköket ide-oda, elmegyünk Császárra a western faluba, hogy megvan-e még, iszunk valamit a kocsmában, aztán jövünk haza egy másik úton. Elsőre ez jónak is tűnt.

Csak aztán pár órával a döntés után csörgött a telefonom, nézem, a Vurdon az. Nofene, egész későn van, biztosan a felújítással kapcsolatban van valami kérdés, de nem így volt. Mondta a Balázs, hogy mit csinálok másnap? Hát mondom még nem fix semmi, erre mondta, hogy ez nagyon jó, mert csinálnak egy kis kirándulást Győrből Kapuvárra pár autóval, nincs-e kedvem menni. Hát hogyne lenne, éppen mostanra jutottunk döntésre, hogy megyünk valahova holnap, de akkor legyen az új cél Kapuvár. Meg is beszéltük, hogy a telephelyükön találkozunk három órakor.

Másnap ebéd után elbúcsúztunk a két porontytól, aztán be is pattantunk a Deloreanbe. Gyors lámpa, víz, olajellenőrzés, kiállás, aztán már indultunk is. Egy gyors tankolás szükséges volt, meg pályamatricát is kellett venni, de aztán már mentünk is. Aztán az autópályán észrevettem egy érdekes dolgot. Mentem a szokásos 130 körüli sebességemmel, és a fordulatszámmérő 4000-et mutatott. Hmmm, ez érdekes, ennek 3000-nek kéne lennie. Gyorsítottam, feljebb ment, lassítottam, lejjebb ment, de egyiket sem annyira, mint kellett volna. Kivettem üresbe, csak gurultam, akkor visszaesett 900 körülre, de ugrált. Aztán ahogy újra sebességbe raktam megint csak ugrált. Hát mondom egyszer, még 2008-ben ez már volt rossz, lehet, megint van valami kontakthibája? Na mondom próbáljuk ki a légkondit, az mindig jól meghúzza az rendszert, mi lesz, ha beindítom? Hát azt megérte megnézni, a fordulatszámmérő úgy nekiállt ugrálni, hogy öröm volt nézni! Eddig még soha nem volt 8000-es fordulaton, hát most már igen. Aztán lekapcsolt a magnó is, majd vissza, aztán egy kis idő múlva megint le, majd megint vissza. Na mondom, itt valami komoly földelési vagy nem tudom milyen hiba van, de mivel az autó teljesen normálisan megy, ezért nem fogok megállni itt a pálya közepén. Ezért a telephelyig tartó kb. 10 kilométert így tettük meg.

Ott megálltam, leállítottam az autót és megnéztem a légkondit, mert az volt az első tippem, az volt legutoljára szerelve. Minden rendben levőnek tűnt, átnéztem a motortér többi részét, az is oké. Sehol egy lógó vagy égett drót, a földelés is oké, mi lehet? Aztán megláttam, hogy nem világít egyik ajtólámpa sem. Hoppá, akkor ez aksi lesz, azt is most cseréltem. És most pedig mindenkitől azt kérem, hogy ne röhögjön, valamint ne írjon gyalázó kommenteket, mert akkor balfaszság volt a hiba, hogy ilyet szerintem más még nem csinált a Deloreanek történetében: Leesett az akkusaru, mert trehányul raktam fel. Majd miután visszaraktam, minden működött rendesen, a légkonditól, a magnón át a fordulatszámmérőig. Hát elég égő, de ez van. Volt viszont ennek az egésznek egy hasznos hozadéka, most már egészen biztos vagyok benne, hogy a generátor jó, mert aksi nélkül is teljesen jól működött az autó, a problémák valószínűleg akkor adódtak, amikor a saru éppen hozzáért az aksihoz. Biztosan jól esett mindennek ez a néha van áram, néha nincs állapot, de szerencsére azóta sem jelentkezett semmi egyéb hiba, úgy tűnik minden túlélte.

Na de menjünk tovább, szépen jött a többi autó is, Cadillac, Camaro, Impala, Mustang, jó kis merítés, mindenből volt éppen egy-két darab, de semmiből sem túl sok. Aztán ahogy mindenki megérkezett, megindultunk, és szépen lassan 80-nal elcsorogtunk Kapuvárig. Mondjuk egy 90-nek jobban örültem volna, hogy stabilan ötösben lehessen az autó, de ennek ellenére is jó kis túra volt.

Kapuváron aztán csatlakozott további két autó, elmentünk egy tóhoz és fagyizni, mindenhol beszélgettünk egy kicsit, majd valamikor hat óra után mi elindultunk visszafelé, mert elméletileg hétig volt kimenőnk. Hazafelé aztán már jól meghajtottam a gépet, pontosabban nem úgy poroszkáltam, mint idefelé, hanem rendes pályatempóban zúgtunk hazafelé, így autócserével együtt fél nyolcra már ott voltunk a gyerekért.

Nagyon jó kis túra volt, igaz csak pár óra lett az egész, de igazán hiányzott a tél és a tavalyi év után egy ilyen. Ráadásul kirakták a NAAF időpontját is, úgy tűnik az idei év jobb lesz, mint a tavalyi. Még ha az Eurofest el is marad.

A tél pont olyan volt, mint a tavalyi év. Néhány nagyon esetleges járatást levéve semmi nem történt, ezért eléggé vártam már a jó időt, hogy végre mozdulhassak. Erre idénre még a tavasz is késett. Volt amikor már februárban olyan idő volt, hogy megcsináltam az év eleji olajcserét, most viszont csak áprilisban jutottam el odáig, mert egy-egy szebb napot levéve pont az az undorító nyálka volt, amit nagyon nem szeretek, főleg nem a Delorean esetében. Igaz, egy márciusi délutánon legalább letakaríttattam a Deloreant, meg volt egy találkozóm is, amiről majd még írni fogok, de a kicsit hosszabb időt igénybe vevő egyéb szereléseket egészen a múlt hétig nem csináltam meg.

Pedig nem sok dolog volt. Az Edtől a szokásos olajszűrőn és légszűrőn kívül csak egy kerékjárati ív védő gumiizét és egy a motorháztető rácsait tartó fémlemezt tudtam összeizzadni, mert egyszerűen minden megy, semmi nem vár felújításra. Ezeken felül még egy akkumulátort kellett vennem, mert az viszont a tél közepére teljesen bekrepált. Tölteni sem lehetett, használni meg végképp nem, februárban, mikor adtunk neki egy utolsó esélyt, 6 voltot bírt kinyöszörögni magából. Szerencsére McFly ajánlására vettem egy aksibikázót, amivel a téli járatásokat meg tudtam csinálni, de az hosszútávon értelemszerűen nem megoldás.

Egy más jellegű problémám viszont volt már pár éve. Amikor 2017-ben mentünk az olaszokhoz Bopattal, az út végére kiment a gáz a klímából, amit abban az évben már nem volt értelme megcsinálni. Aztán 2018-ban átszereltettem R12-ről R134-re, ami 2019 végére megint eleresztette a gázt. Valószínűleg valahol lehet valami lyuk a rendszeren. 2020 meg ugye olyan volt amilyen, nem volt értelme foglalkozni vele, idén viszont optimista vagyok, megint feltöltettem, és várom, hogy mi lesz a végeredmény. Egyébként érdekes, hogy még mindig volt gáz a rendszerben, még ha kevés is, tehát ez olyan tipikus szemét kis hiba lesz, amivel pár évig el tudok majd szórakozni. A lényeg, hogy megint megy a légkondi is.

Tehát az idei ráköltések eddig úgy alakultak, hogy alkatrészek 30e, olajcsere 30e, új aksi 30e, légkondi töltés 15e. Úgy látom a 15e lett az új Deloreanszerelési alapegység. Egyébként meg kell említeni, hogy az Ed árai, jó részben köszönhetően a forint szárnyalásának, eléggé felmentek.

Eddig még nem szóltam erről az autóról, mert még azóta sem sikerült beszélnem a tulajjal, de a Vurdon jóváhagyásával írok róla. Szóval a lényeg, hogy tavaly május végén egyszer csak érkezett a Vurdon telephelyére egy Delorean. Amint szóltak, már mentem is utána, hogy ez mi lehet, és elég hamar sikerült is megnézni. Az első ami feltűnt, a hátul levő Beverly Hills Car Club tábla volt, ami nem jelentett túl jót. Onnan jellemzően igazán rossz autókat szoktak venni. Hát eléggé leromlott állapotban volt ez is, egyből látszott. A beltér katasztrofális állapotban volt, az alvázból hiányoztak részek, az acélelemek aránylag jól néztek ki, bár a szélvédő törött volt, a bal oldali ablak pedig hiányzott. Az is látszott, hogy korai VINről van szó, de gyalázat, először nem fotóztam le, így sokáig nem emlékeztem rá, hogy hányas is ez az autó.

A terv az volt, hogy még tavaly felújításra kerül, de aztán mindenki tudja, hogy mi volt itt egy éve, nem lett a felújításból semmi. Viszont most már elvitték a telephelyről a műhelybe, és kezdődik rajta a munka, én meg természetesen mentem és megnéztem. Hát a szétszedés alátámasztotta az első megfigyeléseket, ez az autó nagyon rossz állapotban van.

A legrosszabb az alváz, amiből most már jól látszódik, hogy valóban komplett részek hiányoznak belőle, valószínűleg ebben az állapotban nem is javítható. Természetesen főleg az alsó része a rossz, úgy tűnik, mintha az autó évtizedeket állt volna félig belesüllyedve a földbe. Ezzel persze együtt jár az, hogy a futómű részei, a fékek, a benzincsövek, a vízcsövek mind minimum felújításra szorulnak, de inkább cserések. Ami meglepő, hogy még az alufelnikről is mállik a felületük, ilyet még nem is láttam. Nem tudom, hogy ez javítható vagy egyből kuka.

A beltér is tartogatott meglepetéseket, pedig azon már tavaly is látszott, hogy komplett felújítás kell. A bal oldali ülés tartósínje teljesen elrohadt, valószínűleg a hiányzó bal oldali ablak miatt sokszor beázott a beltér is, és ez tette tönkre.  Biztosan lesznek még érdekes dolgok itt is, ha rákerül a sor. Habár korábban is látszott, de a szélvédő fölött valahogyan áthúzott rozsdás drót szintén megérdemel egy említést, bár azt nem tudom, hogy ez mi célt szolgálhat.

Az autó legjobb része a motor és a váltó, azok egész jól vészelték át az elhanyagolást, ezeknél egy felújítás valószínűleg elég lesz, bár biztosan kelleni fognak új alkatrészek is. A K-Jet biztosan szép kihívás lesz, normál esetben nem támogatom a cseréjét, de itt nem tudom megéri-e küzdeni vele.

Végszóként nagy fába vágta a fejszéjét a tulajdonos. Megoldható természetesen a felújítás, de nagyon komoly elhivatottság szükséges hozzá, és rettentő mennyiségű pénz.

Két és fél éve írtam utoljára a készülő új Deloreanekről, és ennyi idő elég volt az amcsi bürokráciának, hogy január közepére végre kidolgozza a szükséges dokumentumokat, szabályzat részleteket. Mivel viszont az alaptörvény, amire ezek az NHTSA és EPA szabályzatok kijöttek már 2016-ban megszületett, és a sok kis cég neki is állt a készülődésnek, mostanra el is vesztették a lelkesedésüket, és a befektetett pénzük is csak áll a projectekben.

Na de a lényeg, hogy megvan a törvény, a DMCH pedig körbenézett, hogy akkor mit lehetne tenni, és elég szomorú képet talált. Azok a cégek, akik még 2016-ban teljes mellszélességgel álltak az új Delorean mellett, mostanra eléggé megritkultak. Sokuk tönkrement a vírushelyzetben, néhányat nagyobb vállalatok vásároltak fel, akiket nem érdekel a kis példányszámú gyártás, de olyan is volt, aki profilt váltott vagy éppen nyugdíjazta magát a támogató vezető. Emiatt aztán a DMCH sok munkája veszett kárba és most kezdhetik elölről a tervezést.

A tervezett motor egy másik kérdés. Amikor az első törvény kijött, akkor volt egy motorterv, amivel 2022-ig terveztek, gondolva, hogy 2017-ben megindulhat a gyártás. A gyártás nem indult meg, cserébe a 2022 már itt van a nyakukon,  és habár 2024-ig még ki lehet tolni a motor életciklusát, azért a motorterven is el kell gondolkodni, hogy megéri-e egy ennyire az életciklusa végén járó erőforrással küzdeni.

Ezen felül pedig az elektromos autózás nagyot fejlődött az elmúlt pár évben, ezért a DMCH-nál most úgy gondolják, hogy akkor egy huszáros vágással a 2012-es DMC EV prototípus lesz akkor az új Delorean. Ebben nagy szerencséjük, hogy míg egy elektromos Cobra vagy Morgan (vagy éppen a Mustang) igazi eretnekségnek tűnik, a Delorean esetében elfogadható az elektromos megoldás, mert jobban illik a Delorean = jövő képbe, mint a vetélytársak.

Persze ezek most még tervek, de a lényeg, hogy ismét egy lépéssel közelebb kerültünk az új gyártású Deloreanekhez, és egyben az elektromos Deloreanhez is.

Tegnap volt 40 éve, hogy az első Delorean legördült a gyártósorról, legalábbis a hivatalos információk szerint.  ( Majd lehet, hogy ezzel kapcsolatban írok még egy kiegészítést. ) Addig emlékezzünk meg a napról ezzel a bejegyzéssel. Na de visszatérve az eredeti témára, természetesen elég nagy sajtóeseményt rendeztek az első autó legyártásához, és akkor már le is filmezték az egészet. Ez a videó pedig kikerült a netre, nagy örömömre.

 Ugyanennél a kapunál mi is álltunk még 2011-ben, Az meg itt megnézhető a 24. perctől. Élő történelem.

Ez a klipforgatás még tavaly júniusban volt, de folyamatosan jöttek infók arról, hogy készül, készül, ezért úgy gondoltam, megvárom a végeredményt, aztán azzal együtt írom meg az egészet. Hát nem ment gyorsan, de mint tudjuk, jó munkához idő kell, az ennyire profi munkához meg aztán főleg. Na de ne szaladjunk előre, kezdjük az elején.

A klub facebook oldalán kerestek meg még márciusban, ahol egy kis kérdezgetés, beszélgetés után nagyjából kezdett nekem is körvonalazódni, hogy akkor mi is lesz ez az egész, és tetszett. Néhány csúszás már itt is volt, de sikerült összehozni egy júniusi estét, amikor 8 körül találkoztunk egy Komáromot elkerülő úton, aztán megbeszéltük a részleteket, majd elkezdődött a forgatás.

Ami baromi hosszú volt. Éjjel egy-két óra körül értem haza, addig pedig nagyon sokszor játszottunk el vagy az én esetemben inkább vártam végig egy-egy jelenetet. Nagyobb különlegességek nem voltak, a csapat végig profi volt, csak a végére már kicsit kezdtem unni, úgyhogy nem sajnáltam, hogy vége lett. 

Pár hónap múlva megérkeztek az überbrutál méretű nyersvideók, ott már látszott, hogy ez jó anyag lesz, majd tegnap előtt éjfélkor végül megjelent a klip is. Igaz csak másnap tudtam megnézni, de leesett az állam, annyira jól lett megcsinálva. Úgyhogy gyorsan megnéztem még egyszer, azóta pedig még egyszer. Nagyon sok kikacsintás, filmes utalás van benne, ebben kicsit a Ready Player One-hoz hasonló, a zene tökéletesen passzol a képi anyaghoz, az autók csodálatosak, meg az egész jól van összerakva, na! Meg kell nézni. Íme:

Voltam már pár forgatáson, de eddig ez lett a legprofibb klip. Még a 2013-as Interkozmosz lett ennyire a kedvencem, örülök, hogy én is hozzájárulhattam.