Élet egy Deloreannel

Mit lehetne és kellene írni egy olyan találkozóról, ami már hónapokkal ezelőtt történt és nagyon jól sikerült? Talán azt, hogy nagyon jó volt. Ez nem sok. Persze lehetne és kell is ennél többet mondani, hogy megmaradjanak az emlékek. De az emlékek sem e miatt fognak megmaradni. Hanem talán azért, mert sok-sok alapvetően különböző ember -- akik szinte biztosan nem találkoznának normál esetben --, egyszer-kétszer egy évben nagyon jól érzik magukat együtt. Többször megírtuk azt is, hogy ez egy autós klub, egy típus miatt vagyunk együtt, de az autónak már nagyon kevéske szerep jut az összejöveteleken. Most sem volt ez másképp', jó ha egy órát szántunk a kocsikra. Megbeszéltük a kötelezőket, megnéztük a különbözőségeket, aztán végre teret adtunk a hülyeségeknek. Imádom, hogy egy év kihagyás után is ott tudjuk folytatni a mondatokat, ahol korábban elkezdtük. McFly nagyon klassz vendéglátó volt, csodás helyen lakik. A kaja sem volt rossz, a pia meg szokás szerint jól csúszott most is. Eddig a hivatalos és persze semmitmondó beszámoló.

Ezután pedig jöjjön a teljesen személyes élményem. A Covid számomra olyan helyzetet teremtett, hogy az aktuális vállalkozásom beleállt a földbe. Ez már korábban is okozott lelki problémákat, bár akkor még csak a mélyrepülés fázisában volt a melóm. Ekkor kihagytam egy találkozót, arra hivatkozva, hogy nem lennék igazán jó társaság, mert vagy magamat, vagy másokat ölök meg. De ha nem is fojtom vérbe a találkozót, akkor is maradandó károkat okozhatok kedvenc klubtársaim mentális állapotában. Az idei találkozóra a helyzet olyannyira forrta ki magát, hogy valóban neki voltam keseredve, de a depressziót félretéve mégis elmentem a találkozóra. Az első percben kiderült, hogy a lehető legjobban tettem. Ebben a klubban nem számít a társadalmi státusz, nincsenek alá-fölé rendeltségi viszonyok, csupán barátság van, és ami már nagyon-nagyon ritka: egymásra figyelés.

Nagyon köszönöm nektek ezt az élményt! A többieknek, akik még nem klubtagok (de olvassák a blogot), de gondolkodnak azon, hogy eljöjjenek egy talira, üzenem, hogy nem érdemes ezen tovább agyalnod! Gyere és érezd jól magad néhány hétköznapi idióta között, és pár órára felejtsd el a problémáidat!

Egy bekezdést azért én is írok. Sokat hozzáfűzni nem tudok, mert az, hogy hamburger volt a kaja és hogy egyre népszerűbb a rum, az fontos is, meg nem is. Így maradok a szigorú naplózásnál, miszerint nagyjából a tavalyi banda jött össze, csak éppen Bopat helyett Dubniczkia jelent meg. Mivel tervben van idén még egy Deloreannéző McFlynál, ezért könnyen lehet, hogy ott megjelenik a teljes létszám, valamikor majd arról is beszámolunk. Még annyi, hogy a megjelent két Delorean rendesen tette a dolgát, de egyre valószínűbbé vált, hogy nekem a benzinpumpa környékén szivárog a benzin. Ezzel kapcsolatban azóta már történt előrelépés, hamarosan megírom.

Az a helyzet, hogy mióta megjöttünk Hollandiából és McFly megkapta az autóját, azóta minden szabadidejét az autó szerelésével tölti. tegyük hozzá, nagyon helyesen. Valóban van rajta meló bőven, viszont mivel alkatrészek már nem nagyon kellenek, ellenben munkaóra bőven, ezért egyértelműen látszik, hogy ezt az autót McFlynak találták ki. Szerencsére van két dolog, amiben én is tudok neki segíteni. Mivel műszakilag nem vagyok túl képzett, ezért a szerelés annyira nem a kenyerem, viszont 13 éve van Deloreanem, emiatt pedig már elég sok helyet ismerek, ahol megfelelő minőségben tudnak dolgozni vele.

Nem meglepő módon a kárpitozás az egyik ilyen, elvégre nem hiába küldi az Ed esetenként a kormányokat ide nekem újrabőrözésre. Mivel McFly autójának pont a belseje az, ami a legtöbb törődést igényeli, bár tegyük hozzá, hogy közel sem annyira, mint azt elsőre gondoltuk, ezért adta magát a dolog, hogy az ülések és pár elem újrabőrözését itt, az én ismerősömnél csináljuk.

A másik pedig a két lökhárító fényezése. Ezzel meg az volt a baj, hogy több fajta szín van, amit a gyárban régebben használtak, valamint azóta másik színeket is láttunk. Gyárilag volt a koraiaknál egy sötétebb, a későbbieknél pedig egy világosabb, de matt szín. Viszont a DMCH aktuális színkódja egy csillogósabb, metálosabb szín, amiből ráadásul szintén láttam már pár árnyalatot. Na és a lényeg, hogy McFlynak az tetszik, ami az én autómon van, a többi nem annyira. Skyneté nem is tudom milyen, Bopaté olyan, mint nekem, talán egy árnyalattal fényesebb, Attiláé viszont egyértelműen a fényes fajta. Nézegette a festékkódokat, de nem jutott döntésre, de szerencsére beszéltünk a témáról és mondtam neki, hogy semmi gond, nekem megvannak a régi festékkódok. Elküldtem, körbejárta az ismerős pesti fényezőket, és nem tudták értelmezni a látottakat, gondolom valami régi kódnyelven van. Mi viszont itt a vadnyugaton el vagyunk maradva úgy 20-30 évvel, szóval az én fényezőm simán tudja miről van szó.

Ezért McFly már kapta is le a lökhárítókat, szedte ki az üléseket és pakolta be az autóba és jött hozzám. Egy fél délután alatt leadtunk mindent, utána pedig én is kiálltam a Deloreannel. Felálltam egy elérhető szerelőállásra, hogy kikapjuk az első ventilátorokat, mert ha már vettem egy újat, akkor gyorsan berakjuk, aztán McFly viheti a régit, mert neki el van törve a műanyagkeret, amin állnak a ventilátorok. Hát ez nem sikerült, mert mint kiderült, ez azért annál komolyabb bontást igényel, de legalább jól átnéztük az autómat, hogy miben más, mint az övé. Valamint megállapítottuk, hogy nem múlt el nyomtalanul az öt év, megint kell egy kicsit foglalkozni vele a jövőre esedékes OT vizsga előtt. Be is jelentettem magam gyorsan a Vurdonhoz 2022 tavaszára.

Egy hétre rá pedig el is készültek a lökhárítók és majdnem tökéletesek lettek. A problémásnak gondolt szürke rész tökéletes, azonban a fekete, az csillogósabb lett, mint kellett volna. Szerencsére ezt McFly könnyedén orvosolta otthon az Edtől kapott festékkel, így most már nyugodtan mehet fel az autóra, ha elkészült minden. Az ülésbőrözésre még várunk, az nem megy ennyire gyorsan. Ez azonban nem gond, mert van még bőven dolog az autóval, de ha készen van, arról biztosan lesz még bejegyzés.

Volt még a szezon végére pár szülinapos, akik még a rossz idő előtt ideértek. Mondjuk most, amikor írom a bejegyzést, szintén süt a nap, de az októbert már mindig kicsit félve vállalom el, a novemberről nem is beszélve, pedig idén még novemberre is van egy meghívásom.

Az első szülinapossal már 2020 vagy talán 2019 óta is egyeztetünk, de aztán mindenféle problémák és a vírus miatt is elmaradt a dolog. Egy anyuka keresett meg, hogy a fiának lesz 18. szülinapja, és a Delorean nagy kedvence igen régóta. Mondhatni egy szokásos történetről volt szó, annyi csavarral, hogy Debrecenből jönnének, ami azért nem a szomszéd falu. Szóval telt az idő, közben nőttek a gyerekek, de a helyzet javult és ismét elindult a kommunikáció a találkozóval kapcsolatban, amit végül október elsejére sikerült összehozni. Kicsit ugyan kóvályogtunk, mire meglettünk egymásnak, de aztán egy szokásosan jó hangulatú beszélgetés alakult ki, majd mentem is egy kört mindenkivel, pár napra rá pedig begyűjtöttem a szokásos képeket a dokumentációba.

A második érdeklődő Sopronból érkezett, ami szintén nem az a 10 perc alatt átugrok kategória, és egy barátnő keresett meg a barátja szülinapja alkalmából. Itt sokkal hamarabb ment az egyeztetés, viszont ami a legjobb volt az a levél, amiben a titkos ajándék fellebbentéséről volt szó. Ugyanis hadijátékok voltak a monostori erődben és az volt a terv, hogy odamennek, majd "3kor elkezd fájni a fejem és kimegyünk a parkolóba." Na hát így is lett, csak én meg egyéb dolgok miatt késtem pár percet, de nem volt gond, legalább elmúlt a fejfájás. :) Aztán innen a szokásos dolgok történtek, de amit még meg kell említenem, hogy mivel chillivel foglalkozik a kontaktom, ezért kaptam több üveg chillit, ami hát... üt, mint a buszkerék. Jó anyag.

A harmadik találkozó egy rendezvény volt. A Kvint-R nevű cég keresett meg, hogy a cég 30 éves szülinapja alkalmából Tatán a Gottwald Hotelben tartanak egy ünnepi bulit, és örülnének, ha meg tudna jelenni egy Delorean, mert lesz egy játék, amit a Vissza a Jövőbe, illetve az időutazás tematikájára húznak fel. Mondom semmi gond, elvégre az nagyon közel van hozzám, szóval gyorsan megegyeztünk.

Szeptember 10-én volt a buli, odaértem időre, beállítottuk az autót a helyére, aztán jöttek az emberek, beszélgettünk, fotózkodtak, majd elkezdődött a játék. Ezután egy kis nyugi volt, mivel a Delorean volt az utolsó állomás, de amikor meg végigértek, hirtelen lett ott nagyon sok ember. Jól láthatóan igazán jó hangulatban ment le az egész, amin segített az ingyenes italfogyasztás is, valamint hogy a cég igazgatói voltak beöltözve McFlynak és Dokinak. Szó mi szó, ennél rosszabb céges rendezvényem ne legyen! És még egy 3D nyomtatott csokornyakkendőt is kaptam! 

Rekordgyorsasággal elkészült a videó, és fellengzősen szólva már a premier előtti vetítések is megvoltak. Ez igazából csak annyit jelent, hogy a résztvevőknek már elküldtem, hogy megnézzék és hagyják jóvá. Miután a visszajelzések egyértelműen pozitívak voltak, ezért itt az idő, hogy a tágabb közönség is élvezhesse a három hülyegyerek hollandiai szerencsétlenkedéseit. Az írországi úthoz hasonlóan egyáltalán nem politikailag korrekt, egyáltalán nem korunk teletubi ideológiájához készült, fel kell készülni csúnya beszédre és szókimondó szövegekre. Röviden összefoglalva: Őszinte és ezért jó. :)

Vannak emberek a klubban, akinek habár nincsen Deloreanjük, de érződik, hogy nekik kéne. McFly egyértelműen ilyen. Amikor megismerkedtünk kb. 13 éve, akkor még fiatal kis kölökgólya volt, de az általa választott név és az emailcíme is éreztette a komoly elhatározást, hogy ő bizony egyszer tényleg akar egy Deloreant. Az infós háttér, az évek során begyűjtött ilyen-olyan relikviák pedig csak erősítették ezt az érzést. Azóta már megállapodott, komoly házas ember (muahahaha!), akinél a két elmúlt klubtalálkozót is tartottuk, aki mostanra eljutott odáig, hogy vegyen egy Deloreant. Már beszélgettünk róla egy ideje, hogy lassan neki kéne állni nézelődni, de aztán az utolsó klubtalálkozón (aminek a beszámolóját Dubniczkia már ígéri egy ideje) eldördült a startpisztoly.

Pár napra rá elkezdtünk nézelődni, és ennek a nézelődésnek lett az eredménye az árrobbanásról szóló bejegyzés. Elég sokat beszélgettünk, hogy most mi a retek is van, mert azt mondta, hogy maximum 40e euróig tudunk elmenni, azért pedig nem lehet működőt venni. Nem is feltétlenül gond, mondta, ért az autókhoz, legyen egy aránylag jó állaputú felújítandó. Ezzel meg az a baj, hogy a csekély európai kínálat nagy része már első ránézésre is scam, a másik fele meg annyira gatya, hogy nem nagyon éri meg foglalkozni vele. Amerikából meg már annyira nem éri meg hozni, mert az elszállt dollár és a szállítmányozási nehézségek bizonytalanná teszik az egészet. Ezért gondoltam megkérdezem előbb az Edet, aztán Delomant, hogy van-e valami érdekes a számunkra.

És volt! Egy darab autó, felújításra vár, magának vette, de elég sok munkája van, nem tudja mikor kerül rá a sor. Az ára pedig 30e euró. Az érdeklődés megvolt, nekiálltunk kérdezgetni, és jöttek szépen a képek és az információk. Egy korai példány, VIN 1286, fekete belső, manuális. Ennek megfelelően szélvédőantenna, kis csapóajtós csomagtartó. Az állapota pedig nagyon jó. Az alváz tökéletes, 10000 mérföldet futott, a rozsdamentesen azért vannak hibák, de javíthatóak, a beltér viszont problémás, mert 10 évet állt Kaliforniában a napon, ez meg erősen megviselte. A műszerfal fölötti dash és a műszeregységet körülvevő binnacle több helyen törött, az ülések több helyen kiszakadva, a tetőkárpit tulajdonképpen kuka. A sok állás miatt az üzemanyagrendszer és a hűtés biztosan cserés, viszont a motor és a váltó valószínűleg működőképes nagyobb gond nélkül. Mindezek mellé pedig kaptunk egy rakat képet.

Igazából elég jónak tűnt az autó, bár a belső tényleg siralmasnak nézett ki, de az legyen a legkevesebb. Beszéltünk is róla, hogy McFlynak jobban tetszik a szürke belső, szóval lehet, hogy kivágja a fekete belsőt és rak bele szürkét, de annyiban maradtunk, hogy meg kéne várni a valódi találkozást. Ugyanis a képek alapján egyáltalán nem volt egyértelmű még az sem, hogy ez a belső most mennyire fekete, mert itt-ott kimondottan szürkének tűnt. Lehet, hogy a nap ennyire kiszívta a feketét? A fene tudja, meg kell nézni. Ezeken felül persze tudtuk, hogy lesznek még elrejtett aknák itt-ott, amikre egyelőre nem is tudunk készülni, szóval optimizmussal eltelve, de azért visszafogottan bejelentkeztünk az autóra, hogy akkor ez bizony kéne.

Többesszámban írom a szöveget, mert habár a McFly volt a tulajdonosjelölt, de a levelezés nagy részét én végeztem, mert régebb óta ismerem az Edet és esetenként jobban tudom, hogy mire éri meg rákérdezni és az angolom is biztosabb. Ez a fenti két bekezdés kb. 30-40 levélből jött össze, tényleg nagy tárgyalás előzte meg a vásárlást. Közben McFly úgy döntött, hogy kéri a rozsdamentes acél javításait, mert volt rajta 6-7 hiba, ami itthon nem javítható, valamint a komplett újracsiszolást. Ed ezt egy külső embernek szokta kiadni, és 1100 euró pluszot jelentett, amire én azt mondom, nem is vészes, lehet, hogy nekem is megérné egyszer megcsinálni. Meg kell említeni, hogy Ed acéljavító embere nő, tehát garantáltan nem egy tipikus plázacica. Ezen felül Ed nagyon jó fej volt, kicserélte az első szélvédőt, az ablaktörlőt, a teleszkópokat, egy törött ajtókilincset extra ellenszolgáltatás nélkül. Igaz, ezekre kellett várni pár hetet, de ez nem volt gond, mert nekünk is kellett idő felkészülni az utazásra. Szóval emberek, Edtől megéri autót venni!

Innentől már csak a papírok voltak hátra, amik elmondás alapján teljesen rendben vannak, valamint az előleg kifizetése. Ez is lement gond nélkül, majd kicsivel később átment a teljes vételár is. Közben Attila, aki eddig a legfrissebb Deloreantulajdonos volt, szólt, hogy trélerben és autóvásárlásban ő elég erős, ezért McFly meg is beszélte vele, hogy szeptember 17-én akkor indulunk Hollandiába. Így aztán össze is állt a terv, Attila hozza a külföldi autóvásárlós tapasztalatait és a trélert, én a Deloreanes ismereteimet, McFly pedig a pénzt, és szeptember közepén indulunk Deloreant venni!

Ezt az utat pedig majd videóban mutatjuk be, amint elkészülök a vágással. Csak győzzétek kivárni.

Érdekesen jött össze ez a két dolog. Volt egy meghívásom egy újonnan induló találkozóra, Törökbálintra. FortunAmerica volt a rendezvény neve, és két fontos oka volt, hogy elmentem. Az egyik, hogy ekkor már egy ideje nem mentem a Deloreannel és az autópályás kirándulás az mindig egy élmény, a másik pedig, hogy pont az M1-ről lejőve az M0 mellett volt, nagyon jó helyen. Egy ideig Bopat is gondolta, hogy benéz, de aztán neki máshogy alakult a dolog, így egyedül mentem.

Leraktuk hát a kölköket a mamának, beültünk Duduval a járműbe és megindultunk. Egy érdekes dolog volt útközben, ami említést érdemel, az, hogy a fékek egyáltalán nem érződtek jónak eleinte. Valószínűleg az lehetett a gond, hogy miután letakaríttattam a Deloreant a NAAF után, egyből esett is az eső és így vizesen raktam el, ezért pedig megrozsdásodhattak a féktárcsák. Emiatt amikor fékeztem, habár a fékhatás rendben volt, nagyon rázott az autó eleje. Aztán egy idő után rendbe jött, délutánra már nem volt nyoma a hibának, de azért adott egy kis gondolkodnivalót.

A lényeg, hogy odaértünk és egy kis bénázás után be is jutottunk, majd leálltunk egy szimpatikus helyre. Onnan aztán elég hamar felküldtek minket KITT mellé, nem is értem miért. Ezután mentünk egy kört, rendeltünk egy pizzát, és élveztük a mindenhonnan megjelenő ismerősöket.

Mert abból volt elég sok. Először a NAAFon már említett Terminátor jelent meg az autójával, aztán ugye KITT és a tulajdonosa, mint régi ismerős, aztán Twisterék tűntek fel, valamint NAAFos szomszédaink is megérkeztek. Ezen kívül pedig volt még pár távolabbi ismerős és egy párocska, akikre különösen emlékszem. Megjelenésük miatt is emlékezetesek voltak, amikor pedig kiderült, hogy a blogot is ismerik, már biztos volt, hogy emlékezni fogok rájuk sokáig. Jól el is beszélgettünk mindenféléről.

Innen aztán már kezdett késő lenni, de egy dolog még hátravolt, mert szegény KITT aksija lemerült. Véletlenül rajta maradt a gyújtás és emiatt alakult ki az a kellemetlen, de ugyanakkor rendkívül vicces helyzet, hogy Deloreanről bikáztuk be KITTet, amit elég sokan le is fotóztak és az elkövetkező napokban többször láttuk magunkat mindenféle autós fórumokon.

Végül aztán sikerült elindulni és mentünk is a következő checkpointra. Ami egy szülinapos volt nem messze innen, Budapest legnyugatibb részén. Amikor meghívott, erősen opcionálisra ígértem csak magamat, de így, hogy ez az autós találkozó ilyen közel volt, már nem volt gond még egy látogatással. Hat és fél hét körül értünk oda egy elég jól kinéző hotel parkolójába, onnan pedig igazán méltóságteljesen vonultunk be az ünneplő nép közé.

A tapasztalat, hogy ilyenkor nincs annyira sok érdeklődő, de itt hirtelen mindenki elkezdte körbenyálazni az autót, és az ünnepelten is látszott, hogy igazán tetszik neki a látvány. Bő fél óráig tartott mire elkoptak az emberek és elfogytak a kérdések, így egy gyors búcsú után már indultunk is a dolgunkra, mert így is bőven sötétben értünk haza, azt meg a Deloreannel nem szeretem túlzottan. Egy hétre rá pedig megkaptam a képeket, és kiderült, hogy még Deloreanes szülinapi torta is volt. Hiteles.

Ez is megvolt, és nagyon jó volt. Igaz, voltak zökkenők, kezdem is azonnal egy jó kis gigabejegyzésben. Szóval a NAAF az nagyjából úgy működik, hogy hétfőn az igazi kemény gyerekek, mint pl. Mentos, mennek helyet foglalni, aztán kedden szerdán a közepesen kemény gyerekek, mint én, odamennek az elfoglalt helyekre további helyeket foglalni, aztán csütörtökön meg beköltözünk. Hát ez idén nem sikerült.

Mert idén az volt, hogy szóltak, hogy hétfőn nem lehet beköltözni, csak kedd délben. Ez még annyira nem dráma, össze is gyűlt 50 amcsi autós az erőd bejárata előtt, és várakoztak. És várakoztak. És várakoztak. Délután egykor mondták neki, hogy majd kettőkor bemehetnek, aztán háromkor, aztán végül kiderült, hogy csak szerda délben, addig pedig legyenek szívesek az off parkolóban táborozni. Na most ha belegondolunk, hogy ott van 50 autónyi ember, plafonig pakolva, legalább három, de inkább négy órája izzasztva a bejáratnál, akkor el lehet képzelni, hogy ez mennyire volt basszameg szituáció.

Viszont nem volt mit tenni, várni kellett. Akiknek a pakolása lehetővé tette, azok felverték a sátrakat, hogy aztán másnap meg majd lebontsák és az erődön belül újra felverjék, de sokaknak ez nem volt opció, nem sokára tizenpár autó le is lépett, majd nem is jöttek vissza. Mentosék is közöttük lettek volna, de sikerült meggyőznöm, hogy egy napot ellehetnek nálam, aztán szerdán újra meg lehet próbálni. Végül így is lett, ezért a keddi NAAF nap nálam telt pár sör és pizza mellett, jó részben dühöngve. Végül szerdán már be sikerült jutniuk, ezért délután mi is behurcoltuk a cuccainkat.

Na de térjünk át a lényegre, az okokra. Mielőtt bárki tovább olvasná, szeretném elmondani, hogy ezek pletykák, amiket innen-onnan hallottam, és habár mindenhonnan ezek jöttek vissza, de elsővonalban levő szervezővel nem beszéltem. Szóval most egy nagyon valószínű forgatókönyv jön csak, nem az ősigazság.

Az erődnek új vezetősége van tavaly óta, és úgy tűnik, ők kicsit szögletesebbek, mint az elődeik voltak, hogy szépen fogalmazzak. Ezért amikor a szervezők nekiálltak az egész rendezvényt összerakni, valamint a szerződést aláírni, megfeledkeztek a szerződésbe beleírni a hétfői beköltözést, mert hát az elmúlt 20 évben sem volt benne, egyfajta hallgatólagos beleegyezésben történtek meg ezek a dolgok. Gondolom ennek anyagi vonzata is lett volna, mert elméletileg a NAAF csütörtökön kezdődik, gondolom onnan fizetik a bérleti díjat. A hétfőtől szerdáig terjedő időszakot kifizetni pedig felesleges lett volna 50-60 autós miatt, főleg, hogy ilyenkor semmilyen egyéb szolgáltatás nincs. Viszont idén, a NAAFot megelőző héten volt egy rendezvény, aminek vasárnap lett vége, és a bontás eltartott még hétfőn is, ezért lett a kedd a beköltözőnap. Azonban itt jött a csavar, hogy a szervezők meghirdették a keddet, de kedden az erőd vezetősége úgy gondolta, hogy mivel a szerződésben csütörtök van, ezért legyen csütörtök. Ez elég nagy szívás volt, nem erről volt szó, igaz az ellentétéről sem, de a lényeg az volt, hogy az 50 autós ott van, vár, és nem tudnak semmit. Ment a kapkodás, aminek a vége a kompromisszumos szerda lett, de ez mindenkiben hagyott egy elég keserű szájízt.

Itt meg kell említeni, hogy az erőd vezetőségének a döntése sem teljesen érthetetlen az elmúlt évek fényében, mivel a szervezők papíron csak csütörtökön kezdenek, ezért csak csütörtöktől az ő felelősségük ennek az embertömegnek a kezelése, egészen addig az erőd vezetőségéé. Márpedig azt mindannyian tudjuk, hogy az amerikai autósok nem éppen a katolikus lányszövetség éves imahetének az erkölcsiségével bírnak. Emiatt aztán a NAAFon mindig vannak balesetek, olykor verekedések, csodálom, hogy halálos baleset eddig még nem volt. Mivel azonban ezeknek a baleseteknek egy része a hétfő-szerda időszakban történt, ezért ezekért jó részben a korábbi vezetőség hátán csattant az ostor, a mostani pedig ebben nem akart részt venni. Elméletileg a nyolc napon belül gyógyuló sérülések esetén nincs gond, de a nyolc napon túli sérülések már rendőrségi ügyek, ott pedig már felmerülnek kérdések a szervező, illetve az erőd tulajdonosának felelősségének a kérdésében is. Valószínűleg ezért is nem akarták az erődtől, hogy a borítékolható balesetek miatt ők vigyék el a balhét. Ezért lett a szerda a beköltözőnap, gondolva, hogy egy napot csak kibírnak baleset nélkül a kedves vendégek. 

Tegyük hozzá, nem sikerült. A beköltözés után sátorfelverés, körbeautókázás, iszogatás, minden, mi kell. Mi is ülünk a nagy vagon sátor felépítése után, mikor látjuk, hogy a betonúton paff, egy csávó leesik egy jeep hátuljáról, és nem is kel fel. Nabazmeg. Mentő, rendőr, biztiboy, mindenki megy, később pedig megtudtuk, hogy combnyaktörés, neki a -1. napon véget ért a NAAF. Na és persze nyolc napon túli sérülés, pedig rendezvény még nincs is. Most pedig lelövöm a poént, ami a rendezvény végére kiderült, valószínűleg nem lesz több NAAF a komáromi erődben. Nem tudom ez mennyiben számított bele, de biztosan nem segített az egyébként is feszült légkörön a szervezők és az erőd vezetősége között. Persze még semmi sem biztos, de az irány jelenleg ez. Végül pedig ismét írom, hogy a fenti bekezdések pletykákon alapulnak, még ha elég valószínű pletykák is.

Végül pedig még egy olyan dolog, ami nem sikerült, aztán abbahagyom a nyikorgást. A felvonulás. A felvonulás mindig a NAAF szerves része volt, és nagyon nagyon imádtam az első évtől kezdve. Igaz a számomra első évek, a 2008-tól kb. 2012-ig terjedő évek volt a legjobbak, mert a felvonulás átment Túlkomáromba is és egy igazán nagy kört tettünk meg, a nézők nagy örömére. Aztán a szlovák hatóságok nekiálltak nyűglődni először az amerikai rendőrautókkal, aztán a gumiégetőkkel, végül át sem engedtek minket. Oké, maradunk Komáromban. Pár év eltelt, aztán onnantól itt is beindult a bürokrácia, aminek a vége 2018-ra az lett, hogy csak bekötve, az autóból angol királynőként kiintegetve, alkoholszondázás után, a Kresz szabályait betartva lehetett felvonulni, ami azért nem ugyanaz látványra, mint a pickup platóján kialakított medencéből sörrel kióbégatás. Sem nekünk, sem a látványra vágyó közönségnek. Aztán ezt fejelték meg azzal, hogy 2019-től ráadásul a komáromi városvezetés is nekiállt bonyolítani, és nem engedte a régi útvonalat, hanem kizavarta a bandát a kukoricaföldekre, ami azt jelentette, hogy a felvonulás kb. háromnegyede lakott területen kívül van. Ezért 2019-ben már nem voltunk felvonulni, és idén sem láttam értelmét. Szóval a felső vastag betűs mondatnak komoly előjelei voltak / vannak.

Na de vissza a boldogabb témákra, mert ezt a nehéz indulást levéve a NAAF hozta a kötelezőt, marha jól éreztük magunkat. Mert ugye Mentosék szerdai beköltözése után délután mi is mentünk és elkezdtük a sátorállítást. Ez azt jelentette, hogy a szokásos egy sátorunkon felül további kettőt is vittünk, egyet a most már egész végig velünk levő nagyobb kölöknek és a Dudu ismerősének és lányának, akiknek ez lett az első NAAF élménye. A saját sátor felújítása nagyon hamar ment, meg a plusz egy kicsié is, de a nagy sátor a barinőnek az nem volt gyenge mutatvány. Eléggé más volt a koncepciója, mint a mieinknek, ezért jó egy órát eltököltem vele, mire sikerült jól összerakni, de azért szép lett. Ezután jött még egy kis akklimatizálódás, az említett baleset és végül még másnap egy nap munka. Hogy aztán késő délután már rendesen, a Deloreannel érkezve, teljes erővel bevegyük az erődöt.

Nagyjából hasonló volt minden, Mentos ismét kitett magáért, egy dolog volt csak, ami újdonság volt, az pedig az  új inverzcsónak. Ami eddig egy nagyobb gumicsónak volt, ideális esetben egy személyes férőhellyel, ezúttal viszont egy bazi nagy kemény falú jacht, legalább 4-5 emberes evezési, és 3-4 emberes fürdési potenciállal. Amikor lementek teleereszteni vízzel, majd felhúzták hozzánk a hegyre, már az sem volt egy gyenge látvány, de miután a tűzoltók pótolták az elveszett vízmennyiséget, utána aztán tényleg igazi jelenség lett. Arról nem is beszélve, hogy ez a medencényi vízmennyiség mennyire hívta az embert egy kis döglésre. 

Ezen kívül, kicsit csapongva ugyan, de voltak egyéb történések is. Mint pl. hogy megjelent a Quixotic klipjéből a rendőr. Elsőre nem is esett le, hogy ő az, de aztán ahogy kölcsönösen rájöttünk, hogy egy klipen dolgoztunk, nagyon jól elbeszélgettünk. Elmondta, hogy neki is sok órán kerszetül tartott a forgatás, de neki az volt a legnagyobb baj, hogy folyton elröhögte magát, ami valóban nem túl Terminátoros viselkedésforma.

Aztán extra dolog volt, hogy ezúttal a tesómék is megjelentek. Na őt teljesen hidegen hagyja a hobbiautózás, azonban a kisfia éppen abban a korban van, amikor a Monster Truck a kedvenc, márpedig itt abból kettő is van. Ezért aztán megnézték őket, ráadásul pedig az egyiknek még a kereke is kitört! Szóval volt mit nézni a kölöknek.

Meg kell említeni, hogy elég jól álltunk megint emberekkel, de sajnos McFlyéknak nem sikerült ez az idei év. McFlynénak éppen szombaton volt a szülinapja, ezért ő nem jött, drága férjurának pedig emiatt szintén haza kellett mennie péntek éjjel, de cserébe ő is beköltözött már szerda délután, szóval kicsit jobban viselte ezt a problémát. Remélem jövőre nagyobb szerencsével tudnak jönni, bár a szülinap akkor is ugyanaznap lesz, szóval inkább az elhatározás megléte lesz az igazi kérdés.

Volt még azért fontos dolog. A Deloreanen mindig van pár javítgatnivaló, de ezek néha két emberes dolgok. Ilyen volt pl. a hátsó légterelő beállítása. Amióta újra lett festve, nem állt teljesen tökéletesen, mert hát az a szerelő is egyedül dolgozik, és a légterelő alján levő kis zár nem tudott eddig bezáródni. Most viszont nekiálltunk hárman, McFy vezetésével és Hannibal segítségével, és néhány szétszedés után sikerült renedsen beállítani. Hát ilyen sem volt ez mostanában, lehet örülni.

Valamint volt még egy jutalomjáték McFly számára, a bal oldali ajtómnál valamiért rosszul volt összedugva a lámpakapcsoló ki tudja mióta és miért. Emiatt ha bent volt a kulcs, akkor világított a lámpa, ha kihúztam, akkor nem. Viszont mindez csak a bal ajtónál volt, a jobb oldali fixen világított mindig. Egyértelmű volt, hogy ez így nem gyári, ezért McFly nekiállt kísérletezni, és összerakta rendesen. Igaz, ezt én is meg tudtam volna csinálni, de hát annyira lelkes volt, hogy nem volt szívem leállítani. :)

Ezeken kívül volt Mistery Gang koncert, Pedrofon, amiknek egy-egy részére el is mentünk vagy meghallgattuk, de a programok továbbra sem jelentenek számunkra különösebb húzóerőt. Számunkra továbbra is a néhány napos lazulós együttlét a legfontosabb, amit szerencsére tökéletesen hozott az idei NAAF is. Természetesen mentünk pár kört a Deloreannel is, meglátogattuk a szokásos ismerősöket, megittuk, amit meg kellett inni, és amikor hazaértünk, akkor nyugtáztuk, hogy a Delorean bizony megint olyan retkes, hogy ezt nem én fogom letakarítani, mert ide megint szakember kell. Így aztán a NAAFnak igazából akkor lett vége, mikor az autó megkapta a megérdemelt takarítását és beálltam vele a garázsba.

Nem tudom mit felejtettem el, de nem is számít igazából. Akármikor és akárhol is lesz, jövőre is megyünk.

Ami az elmúlt kb. egy évben megy, azt már nem lehet szó nélkül hagyni. Nekem marha nagy szerencsém volt amikor vettem a Deloreant, mert éppen akkor volt talán a legolcsóbb. Ez pedig már akkor is 4,5 millió Ft-ot jelentett egy 27 éves autóért, ami miatt már akkor is sokan elég hülyének néztek. Viszont úgy voltam vele, hogy nekem megéri, mert úgyis szórakozásra veszem, eladni nem akarom, mindegy, hogy az ára merre fog menni a jövőben.

Aztán teltek az évek, az árak lassacskán mentek feljebb és feljebb, Skynet azt hiszem már 6-7 millióért vette, de nem volt igazi ugrás. Talán a 2015-ös év tett hozzá egy nagyobb összeget, és az ekkor érte el a körülbelül 9-10 milliós határt, de aztán csendben kúszott felfelé tovább.

Az idei évet úgy kezdtük, hogy 30-35000 euróért lehetett egy nem tökéletes, de szépen működő Deloreant venni, ami 12-13 millió Ft, a projectautók meg a 6-7 milliós ársávban mozogtak. Aztán valami nagyon durván bekattant az embereknél, és kilőttek az árak.

A jelenlegi helyzet az, hogy 30-35000 euró a projectautó, ami még bőven nem megy, de azért ésszerű költségek mellett rendbe rakható. A jól működő, de nem tökéletes Deloreanek most 50-55000 euró között mozognak, ami már a 20 milliós kategória, az igazán gyönyörű darabok pedig inkább a 65-70000 euró körüli árat verdesik. 25 millió Forint. Elképesztő.

A Vissza a jövőbe replikák még többe kerülnek, átlagban 10-15000 euró még az extra áruk attól függően, hogy mennyire jó replikák. És akkor erre szembejött ez az aukció.

Egy Vissza a Jövőbe replika, tehát nem az eredeti filmes autó, hanem csak egy jól sikerült replika licitje az egészen felfoghatatlan 178 088 dollárig ment fel. Ez 53 millió forint a helyszínen. Most behozatallal meg ilyenekkel ne is számoljunk.

Persze lehet hirdetést találni a 30-40000 eurós kategóriában is, de ezeknek a hirdetések nagy része már egy éve is fent volt, és az autó már akkor sem létezett. Persze nem mondom, hogy ne lehetne kifogni az aranyhalat a 11-12 milliós kategóriában, csak azt, hogy erre egyre kevesebb az esély.

Na de a lényeg, hogy megy ez még felfele? Fene tudja. Akkor mik lehetnek ennek az okai? Itt már legalább tippek vannak. Valószínűleg köze van hozzá a koronavírusból kilábaló, a karanténból kiszabaduló és szórakozni és pénzt elverni vágyó emberekhez. Ezen kívül a villanyautózástól félő, a "régi" benzines motorokhoz jobban vonzódó vagyonos rétegekhez. Végül pedig mostanában nagyon megy a retró, a '80-as évek, aminek a Delorean az egyik szimbóluma.

Végül pedig azt ezt meglovagló álhirdetések dömpingje. Itt arra gondolok, hogy sok olyan hirdetés van, ami nem létező vagy inkább nem a hirdetés szerint létező autókról szól. Mindig találni sok autót az európai használt autós oldalakon, ami nincsenek Európában, csak az ott levő pénzért az eladó nagyon szívesen behozza. Egy évvel ezelőtt már futottam egy kört ezek között és idén is, és a hirdetések nagy része, legalább a fele az ilyen. A hasznaltauto.hu-n is volt két hirdetés egy hónappal ezelőtt, egy sima és egy replika Delorean, de egyik sem volt az országban. A sima Delorean egy évek óta nem aktív lengyel hirdetés képeit használta és ha jól emlékszem 15 millióért árulták, a replika pedig 30 millió feletti áron várta, hogy valaki elhozza Amerikából. Szóval szerintem ezek a hirdetések is belőttek egy olyan árkategóriát, amihez aztán a valódi hirdetések is igazodni kezdtek. Aztán mivel így feljebb mentek az árak, az álhirdetések is feljebb mentek és így tovább. Ez csak spekuláció, de szerintem annak elég jó.

Szóval mennyiért éri meg most Deloreant venni? Hát ha így emelkednek az árak, akkor bármennyiért. Ha megállnak, akkor meg szerintem a 30-40000 eurós projectautók most a jó vételek. Erről hamarosan még szólni fogok.

Mostanra minden kialakult, holnap déltől lehet beköltözni az erődbe. Igaz a rendezvény csak csütörtökön kezdődik, de a helyfoglalás az szokás szerint hamarabb indul. Jó lesz végre megint dögleni az amcsi dögök között, nagyon hiányzott a tavalyi évből.

Fontos részlet, hogy amerikai autósoknak nem kell védettségi igazolvány, de a látogatóknak igen!

Az elmúlt hónapokban a rendes találkozókon felül volt két szülinapos és egy nem is tudom micsoda, majd ha odaérek, leírom. Kezdem az első szülinapossal. Szokás szerint az alany barátnője keresett meg, hogy a párja imádja a Deloreant, és szeretné meglepni azzal, hogy megnézheti és utazhat benne. Megbeszéltük a részleteket, majd egy vasárnap megjelentek a vasútállomáson és találkoztunk. Sajnos a meglepetés addigra elveszett, mert az ünnepelt annyira kíváncsi volt, hogy szegény barátnő megtört és elmondta neki, hogy miért is mennek vonatozni, de szerencsére ez csak a várakozást fokozta, ezért a találkozó pont olyan jól sikerült, mint ezek az alkalmak szoktak. Beszélgettünk elég sokat, mentünk egy kört, megint beszélgettünk, közben pedig jött pár egyéb érdeklődő is, mint mondtam, pont ahogy szokott lenni.

A második kicsit máshogy indult mert itt nem volt barátnő a képben, csak két haver érdeklődött, valamint a megkeresés is még tavaly novemberben történt, de a tél miatt nem vállaltam. Aztán júniusban újrakezdődött az egyeztetés, és nem sokkal később összejött a találkozó is. Itt sem tudok semmi nagyon különlegeset kiemelni, két nagyon jó fej és nagyon lelkes embert ismertem meg, akikből a kontaktszemélyem ismeri a Tom Tailor itteni főnökét, ami azért fontos, mert elméletileg a Duna Plázás Delorean az övé. Utánakérdezett, és hát ez a pletyka nem igaz. Vagy pedig egy másik főnökről van szó. Kár, jó lett volna megtudni, hogy ez az autó létezik-e még vagy sem.

A harmadik egy kicsit más jellegű megkeresés volt. Van egy ritka autók élményvezetésére specializált oldal, ami szeretné felvenni a Deloreant is az autólistájára. Természetesen erre nem mondhattam reflexből igent, mert olyan nem létezik, hogy megjelenik valami vezetni nem tudó, de pénzes valaki a világ végéről, fizet, aztán már teheti is tönkre a Deloreant. Valamint az eddigi szülinaposos dolgaimat is szeretném folytatni, márpedig ez az oldal számára úgy lenne jó, ha rajtuk keresztül csinálnám. Pénzügyileg mindegyikőnk jobban járna, csak éppen ez engem nem érdekel. Engem az érdekel, hogy jól érezzem magamat az autómmal, lehetőleg minél kevesebb papírmunkával. Ezért öszehoztunk egy személyes találkozót, csináltunk egy pár jó képet, majd elgondolkodtunk, hogy elképzeléseinknek van-e valami metszete. Lehetséges, de egyelőre még nem találtuk meg. Ha meglesz, akkor biztosan meg fogom írni.