Aki esetleg még nem látta volna annak ajánlom a Bopatnál tartott szerelőnap beszámolóját. Megtekinthető a delorean.hu Események menüpontja alatt vagy itt. Plusz hétvégére szerintem lesz biztosításom és megyek egy kört a járművel. Valamint jövő hét végén akkor legyen találkozó? Még csak a fórumban hoztam elő, de hátha itt többen olvassák.
+1: Most kaptam mailben ezt a linket. Tetszik a napipólójuk. :)
Dobpergés, folytatás:
D16
Teljes autó volt, de félbevágták és elküldték a Legendnek, hogy kifejlesszék rá a turbós megoldást. Az autó hátsó része továbbra is megvan, de az első részéről nem tudni mi lett vele.
D17
Ezt az autót egy Lotusos belsős törésteszthez használták. Először egy daruval felfordították, hogy megnézzék, hogy folyik-e belőle a benzin, majd egy oldalsó töréstesztet végeztek. Az üzemanyagfolyási teszten megbukott, mert a benzinpumpánál és a betöltő nyílásnál is eresztett.
D18
Eredetileg környezetvédelmi méréseket végeztek volna ezen az autón, de egy hajtáslánchiba miatt az utolsó pillanatban a D19 kapta meg ezt a feladatot. A D18-at ezután alkatrésznek használták a D19, D20 és D21 részére majd a maradékot megsemmisítették, mivel a Lotus a prototípus építési program a végéhez közeledett.
D19
Manuális váltós autó, a D18 helyettese, amit az Olsen Engineering kapott meg a D20-szal és a D21-gyel együtt, hogy 4000 levezetett mérföld után elvégezzék rajtuk a szükséges környezetvédelmi méréseket. Ez a három autó a Lotus szerint készen volt, részükről már mehettek gyártásba. Mivel a DMC a többszörös felszólítás ellenére sem fizette ki az Olsent, ezért '85-ben mindhárom autót elárverezték. Jim Bates a három autóért összesen adott 7500$-t, majd később továbbadta őket.
A D19 új tulajdonosa egy John Travis nevű fickó lett, aki látva az autó jelentőségét nekifogott a felújításának. Mivel még egy korai Deloreant is nehéz késői alkatrészekkel felújítani, el lehet képzelni, hogy mekkora nehézséget jelentett akkoriban egy gyártás előtti prototípust rendbe hozni. A többi prototípushoz hasonlóan gyenge minőségű és több helyen sérült acélelemeket inkább lefestette pirosra.
Később elcserélte egy Cessna kisrepülőre, és így az autó Bill Carmerhez került. Bill halála után pedig az özvegy eladta PjGradynek, aki jelenleg is a tulajdonosa.
D20
Manuális váltós autó, aminek a története nagyon hasonló a D19-éhez. Szintén környezetvédelmi méréseket végeztek rajta és a D19-nél említett árverés után Jim Batestől Sasha Skucek vette meg, aki jó tulajdonosa és használója volt az autónak. Feketére festette a gyenge minőségű acélelemek miatt, majd 2007-ben a D19-hez hasonlóan eladta PjGradynek. PjGrady felújította, majd ismét eladta. Jelenleg az egyetlen prototípus, amit rendszeresen használnak, még John Delorean virrasztásán is megjelent vele!
Az első kép a restauráció előtt, a második a harmadik és a negyedik pedig az után készült.
Ami azonban számomra a legkülönlegesebb az autóban, hogy van VIN táblája!
D21
Az automata váltós D21 sorsa egy kicsit máshogy alakult, mert az emissziós tesztek után még egy számomra nem ismert correlation testet is elvégeztek rajta, amivel kapcsolatban a Lotus és Triumph neve is felmerült, de nem tudok rájönni, hogy ez mit jelenthetett.
A D19-cel és D20-szal közös árverése után Ken Koncelik vette meg, akinek az autója többszörös concours helyezett. Jelenleg vagy a DMC Floridánál vagy Delomannál van felújításon, a források eltérőek. A lényeg, hogy felújítható, bár tegyük hozzá, szüksége is van rá.
Mivel a saját autómmal nincs semmi azon kívül, hogy hétvégén kicsit megjárattam, gondoltam lefordítom a dmctalk egyik nagyon jó írását. Aki teheti, inkább angolul olvassa, de azért igyekszem minél jobban átadni én is az eredeti szöveget, azt olykor csak távolról követve. Néhány helyen kibővítve saját véleménnyel, olykor bizonyos részeket kihagyva fordítom a jelenlegi állapotoknak megfelelően. Szokás szerint javításokat elfogadok.
Az emberek sok okból akarhatnak Deloreant. Sokan, mikor meglátják az autómat azt mondják, hogy bárcsak nekik is lehetne egy ilyenjük. Szerintem ezeknek az embereknek a zöme nem is tudja mit beszél. Azt hiszik, hogy elég az, hogy jól néz ki, de azt nem tudják, hogy mennyire hibbant személyiség kell egy egzotikus autó tulajdonlásához.
Először is szeretned kell a Deloreant. Ezt úgy értem , hogy teljes mértékben márkafanatikusnak kell lenned. Ha ez nincsen meg, akkor el fogod adni az autót előbb-utóbb. Ez olyan, mintha elvennél egy különleges csajt. Ha igazán szereted, akkor megbocsájtod neki sok hülyeségét, de ha nem, akkor előbb utóbb el fogtok válni.
Nem akarok senkit elkedvteleníteni, de sok ember gondolja, hogy Deloreant akar, pedig nem is. Ahhoz, hogy valaki hosszú ideig Deloreantulajdonos legyen két dologra van szüksége.
- Pénzre a folyamatos javításokra, fejlesztésekre.
- Türelemre és elhivatottságra (némi szerelőtudással), hogy meg is csináljad (megcsinálja valaki) a javításokat.
És ehhez kell a márka iránti igazi fanatizmus (vagy Deloreankór (Delorean Disease)). Ha az nincs, akkor az emberek zömének egyszerűen nem éri meg a családtagok, ismerősök folyamatos cseszegetése.
Sokan nem értik, hogy miért olcsó a Delorean. Egy ilyen előbb említett tipikus tulajdonos története a következő:
1. Megveszi az autót,mert kinézetéhez képest olcsó az ára. "Wow, egy 1981-es Delorean csak 10000$-ért!"
2. Megmutatja a haverjainak, csajozik vele, örül neki egy darabig.
3. Aztán előjönnek a gondok.
a. Egyetlen autóként elég limitált a felhasználási köre a kis csomagtartó és a két ülés miatt.
b. Megbízhatósági problémák (elektromos gondok, beázás, nem indul stb.), ami miatt az autó sokszor sok ideig használhatatlan.
c. Néhány alkatrész drága és nehezen beszerezhető (Bal első sárvédő 300000Ft+).
d. Olykor szerelés közben egy valami cseréjéhez 10 másik dolgot is meg kell bontani.
e. Nincs márkaszerviz és a gyár is régen bezárt.
f. Az emberek képtelenek nem összetapogatni az autót.
g. A sok hülye ismétlődő kérdés.
h. A 10000$-os autónak további 15000$-ra van szüksége, hogy mindenben szinten lehessen tartani.
4. Ezért, ha valami elromlik, akkor általában nincs a közelben megbízható és igazán hozzáértő szerviz, nincs rá pénz, elmegy a kedv.
5. Ekkor az autót egy kicsit állni hagyja, amíg összegyűlik a pénz. Ez alatt az állás alatt további hibák lépnek fel, ami további pénzt igényel.
6. Vesz másik autót napi használatra.
7. Az ismerősök, rokonok gyakran viccelődnek azon, hogy a Delorean soha sem működik és ha megy is, akkor milyen gyakran megy tönkre újból.
8. Ekkor jönnek a gyorsjavítások, amikor nem rendesen csinálnak meg dolgokat, hanem csak úgy nagyjából, hogy menjen legalább az autó. Ekkor kezd a tulajdonos PO-vá (Previous Owner) vagy DPO-vá (Dreaded Previous Owner) azaz Előző Tulajdonossá, illetve Átkozott Előző Tulajdonossá válni.
9. Az olcsó javítás miatt elromlik valami más. Esetleg teljesen magától romlik el valami. Vagy előkerül valahonnan a Lucas szó... (Lucas tervezte a Delorean elektromos rendszerét. Nem végzett jó munkát.)
10. Ez után az autó egy "igazi szerelőhöz" kerül, ahonnan néha még rosszabb állapotban kerül vissza, mint ahogyan odakerült. Emellé még jár egy nagy számla, olykor olyan alkatészcserékkel, amikre nem is volt szükség. Bónuszba pedig a régi hibák újra felbukkannak.
11. Végül sok szenvedés és csalódás után az autó tárolásra kerül, végül pedig felad egy hirdetést, miszerint "Olcsó Delorean eladó."
És még egy dolog. A Deloreant rövid ideig gyártották, ezért sok hibáját a gyárban nem javították ki. Ez pedig azt jelenti, hogy egy Delorean megbízhatósága és használhatósága sokkal nagyobb mértékben függ a tulajdonostól, mint egy szokásos autó esetében. Igaz nincsen gyár és kiépített szervizhálózat, de van egy jó közösség és sok fejlesztett alkatrész. Pénzért.
Végül pedig egy idézet:
"Ezt az autót igazán, de úgy tényleg igazán szeretni kell, mert mindent el fog követni azért, hogy utáljad."
Mára megint egy szabadfordításos idézet a dmctalkról:
Amikor Bob Gailt (aki Bob Zemeckisszel rendezte a Vissza a Jövőbe filmeket) folyamatosan cseszegették, hogy használjon a Delorean helyett egy Mustangot, akkor türelmét vesztve így válaszolt:
"A Doki nem olyan, mint aki egy kibaszott Mustangot vezet!!!"
Bob Gail (who directed the Back to the Future movies with Bob Zemeckis): When being pressured to use a Ford Mustang for the movie Bob G's famous reply was... "Doc Brown doesn't drive a F#@$'ing Mustang!"
És ismét a Deloreanprototípusok folytatása:
D11
Manuális váltós autó, Luxemburgban tesztelték. Új típusú hátsó kerekekkel szerelték és az autó úttartását tesztelték vele. Ez után a már jobb gumikkal szerelték fel az 50000 mérföldes tesztautót.
D12
Automata váltós autó, a New York állambeli Buffaloba került, ahol különféle időjárási viszonyok között tesztelték (climatic chamber), majd innen New Jerseybe került az ottani minőségi központba (ezekről itt írtam, középtájon).
Megéri megnézni a D9-est is, mert a legtöbb alkatrésze végül abban végezte. Ennek oda az lehetett, hogy úgy tűnik nem volt teljes autó, így miután elvégezték rajta a szükséges teszteket, az alkatrészeit széthordták más prototípusokba. A gyenge minőségben gyártott rozsdamentes elemek miatt kékre festették.
D13
Szintén manuális váltóval szerelt autó, az úgynevezett PAVE tesztet végezték el rajta. Ez egy olyan rendkívül durva útszimulációs teszt, ahol 1 PAVE mérföld 100 sima mérföldnek felel meg. Végül 360 PAVE mérföld (36000 sima mérföld) után az autó alvázán és a felfüggesztéseknél javításokat kellett eszközölni. 1980 novemberben további PAVE teszteknek vetették alá. A már sikeres tesztek után szétszedték és alkatrészeit elsősorban a D19-ben, kisebb részben pedig a D18, D20 és D21-hez használták fel.
D14
50000 mérföldes tesztautó négy darab is volt. Két prototípus, a D14 és a D15, majd ezeknek az eredményei után két rendes sorozatgyártott is, amiből a VIN514 a biztos, valamint egy másik korai darab. A D14 egy automata váltós autó volt, amivel több probléma is felmerült a tesztek alatt. Az egyik az volt, hogy az első gumik néha hozzáértek az acélelemekhez, ezért azon állítani kellett, valamint új speciális gumikat is kapott. Ez volt az első autó, amin későbbi csomagtartónyitási mechanizmust tesztelték, valamint ez kapott először Motorola generátort is. 1980 novemberében új hátsó lengéscsillapítókat is kapott. Az 50000 mérföldből 29000 mérföldet futott.
D15
Szintén 50000 mérföldes tesztre használt automata váltós autó volt. Teljesen azonos volt a D14-gyel és nem sokkal utána készült el. 13000 mérföld után ezen is elvégezték Hethelben a hátsó gumi cserét, valamint ezzel az autóval tesztelték a Ducellier generátort is. Dokumentumok szerint a teszt közben valamikor az automata váltót manuálisra cserélték.
Elég rövid bejegyzés jön, az is csak felsorolás jellegű. Előre is elnézést kérek.
Az autó múlt héten ismét hazaérkezett. Megint volt egy kisebb köröm a Tibi Bá felé, mert megint összeszedtem pár dolgot amit megérte megnézni. Azt már mondtam, hogy csöpögött a hűtővizem. Ez idővel egyre komolyabbá vált és mire elvittem, addigra egy hét alatt elcsöpögött a tartályban levő víz nagy része, így amikor használtam az autót, mindig a hűtővíz utántöltésével kellett kezdenem.
Szóval elvittem az autót és neki is álltak a munkának. A radiátor volt elrepedve, az befoltozták. Azóta jó. Volt még egy olyan nyűgöm, hogy nyikorgott a bal első fékem. Ezt szétszedték, kitakarították, összerakták, most jó, bár egy fékszabályzás még jót tenne neki. Majd egyszer az is meglesz.
Aztán ha már úgyis ott voltam, akkor kicseréltettem velük a benzinpumpát is amivel úgyis megszenvedtünk pár hete. Most már az is szépen megy, a régit pedig elrakom tartalékba.
Végül pedig megnézettem, hogy melyik oldala folyik még a sebváltómnak, mert legutóbb csak a nagyon rossz oldala volt cserélve és utána derült ki, hogy a másik sem tökéletes. Igaz, egy év alatt nem folyt el annyi olajam, hogy az olajszinten meglátszott volna, de azért az Írországi út előtt össze kell majd rakni. Külön jó, hogy megmondták, hogy melyik szimering a rossz és azzal a lendülettel el is felejtettem. Igazán büszke vagyok magamra. :)
A hazafelé út eseménytelen volt, a szerelés 18000Ft-ba került. Nem vészes.
/OFF Ha valakit érdekelnek a hétvégi szerelős képek, az itt nézheti meg őket /ON
Hát kidöglöttem rendesen a hétvége miatt. Szépen szétborítottuk Bopat gépét. Igaz, többre is juthattunk volna, de azért elég sok hátráztató tényező volt. Aki csinált képet az legyen szíves pakolja fel az ftp-re.
810km lett a vége, mire visszaértem Győrbe, igaz közben volt jópár kerülő is. Megnéztem megint a biatorbágyi Deloreant, ha már úgyis arra megyek és pontosan ugyanolyan mint volt. Viszont úgy tűnik most legalább jobban le van takarva.
A héten valószínűleg semmi nem lesz, bár hétvégén lehet, hogy megyek egy kört. Majd még kiderül.
Akkor folytatom a prototípus fejlesztést.
D5
Az első frissített verziós autó, és egyben az első, amin a rozsdamentes acélelemeket is tesztelték. A korábbi példányokhoz még nem gyártottak rozsdamentes elemeket. Amikor ez az autó elkészült, a korábbi prototípusok szinte használhatatlanná váltak a sok változtatás miatt. Ez a példány manuális váltós volt és egyes alkatrészek (féltengely, lengőkar) hiánya miatt elég sok késéssel készült el. Nem tudni mi történt vele, de az alábbi - Delorean felirat nélküli - lökhárító valószínűleg a D5-höz tartozott.
Igazi korai alkatrész, más volt még a felfogatás módja is és néhány helyre "Work in progress", azaz "Munka folyamatban" van írva. A D5-öt használták a ma sokkal ismertebb NVH tesztelésre, később MIRA szélcsatornás teszteket is végeztek rajta. Ez volt a Lotus által először gyártásra érettnek minősített autó és később Amerikába szállították.
D6
Erről az autóról nem sokat tudni. 1980 novemberében készült el és a motorja egy sima fehér Volvoból származott. PjGrady ír még egy ilyet is: "was the second 1982 development vehicle". Ez valószínűleg azt jelenti, hogy egy általam nem ismert, de várhatóan 1982-ben hatályba lépő törvény fogyasztási elvárásaira készítették fel az autót. Hasonlóan a 85 mph/h-s kilométerórához és a megemelt hasmagassághoz.
D7
A D7 egy manuális váltós autó volt és 1980 júniusára készült el. A Lotus mérnökei nagyon keményen letesztelték, sok-sok kilométert mentek vele Skóciában és összegyűjtötték a problémákat. Elsősorban az ülés volt amire panaszkodtak, mert a tapasztalatok szerint egy-egy komolyabb kanyarban egyszerűen kicsúsztak belőle.
Ezen túl a Mintex nevű cég segítségével még javítottak a túl hangos fékeken is.
Elméletileg ehhez az autóhoz tartozott a felső sárgára (vagy zöldre?) festett csomagtartótető, amiről elméletileg az lett volna a szerepe, hogy egy töréstesztes autón lesz, de végül megmenekült. Teljesen azonos a D19, D20 és D21-es prototípusokéval.
Végül pedig ennél az autónál tűnt fel a mérnököknek, hogy az autó egyre nehezebbé válik. A megcélzott 2400 fontos súllyal szemben a D7 már 2614 fontnál járt. Ez később tovább nőtt, egészen 3180-ig.
D8
Egy manuális Delorean volt, amit 1980 november 24.-én elküldtek a Renaultnak, hogy finomítson a sebváltón és a hajtásláncon.
D9
Automata váltós autó, amit a Bosch kapott meg. A befecskendezés időzítését és néhány egyéb korai motorproblémát javítottak ki. Az autó 2010 végén került elő, teljes felújításra vár, de annyira azért nincsen rossz állapotban. Néhány érdekesség:
- A szélvédőn Lotus embléma van.
- Az autót először Norwichben (Erre van a Lotus központ) helyezték forgalomba valamikor 1980 augusztus 1. és 1981 július 31. között.
- Az ajtó belső fele műanyag, nem pedig fém. Ez a korai prototípusoknál jellemző.
- Nincs bal hátul a Delorean felirat.
- A merevítések a motortérben és csomagtartónál még kezdetlegesek.
- Kezdeti hűtőcső elhelyezés.
- Hátrébb vannak az oldalsó hátsó helyzetjelzők.
És még pár kép:
A történetéről is sikerült pár dolgot találni. Eszerint az autó jelenleg egy egykori autószállító cég tulajdonosánál van. Az egyik munkája az lett volna '82 nyarán, hogy elvigyen megsemmisítésre két prototípust (valószínűleg D8 és D9) Kaliforniából Michiganbe. Az egyik autót már le is pakolta, mikor az ottani DMC dolgozók azt mondták neki, hogy nem biztos, hogy ki lesz fizetve, mert hogy ők sem kaptak fizetést és a gyár úgy tűnik be fog zárni. Ekkor úgy döntött, hogy a másik autót nem rakja le, hanem majd akkor, ha ő is megkapta a fizetségét. Mivel a gyár tényleg csődbe ment és őt soha nem fizették ki, ezért megmaradt az autó, habár terv szerint meg kellett volna semmisülnie. Később aztán sikerült rá rendszámot szereznie, de jelenleg egy raktárban áll, és még mindig a régi angol rendszám van rajta. Több helyen van a D12 szám ráírva, ennek valószínűleg az az oka, hogy a szétbontott D12-ből elég sok alkatrészt kapott.
D10
Manuális váltós autó, amit szintén az 1982-es üzemanyag fogyasztás mérésére és megfelelésére építettek.
Na emberek ez ami nagyon keményen odabasz. Szokás szerint a neten bóklászgattam és Deloreanes cuccokat olvastam és egyszer csak belefutottam a Delorean Concours Manualba (óvatosan kattints, mert 26M).
Volt már szó párszor a blogon a Delorean felhasználási módjairól, miszerint lehet napi használatú (mint néhány dmctalkos emberé), hétvégi használatú (mint az enyém) vagy csak kiállítási darab (mint néhány nagyon durva fanatikusé). Az első két csoport eléggé hasonló, de azért a kiállítási autók már egy más kategória. Egy ilyen autótól olyan dolgokat várnak el, amit az első két csoport nem tud teljesíteni, de ez visszafelé is igaz. Míg egy kiállítási autó optikailag tökéletes, addig egy napiautó inkább műszakilag jó. Ez a listán is látszik, mert míg a külsőségekkel 45, addig az autó működésével mindössze 7 oldal foglalkozik. Ebből is, ha nem működik a motor (de külsőleg szép) az 1 pont direkt és 2,5 pont közvetett levonás. Összevetésként ha az ajtóban nem az eredetinek megfelelő színű zárak vannak az szintén 1 pont mínusz.
Ez a dokumentum amit találtam, az ilyen kiállításokra felkészített autók Bibliája. Nagyobb Deloreantalálkozókon ennek a segítségével pontozzák a versenyzőket. Hibapontokat használ és olyan szigorú feltételek vannak mindenre, hogy az elképesztő. Szerintem az én autóm nincs rossz állapotban, de egyszer majd kiszámolom a hibapontjaimat. Nem hiszem, hogy a -100 pontnál jobb lennék. :) Egészen elképesztő számomra, hogy létezik autó ami ezen a teszten 0 hibapontot kap.
Azért is megéri tanulmányozni, mert nagyon sok VINnel kapcsolatos változás van benne feltüntetve. Lehet, hogy ez alapján a delorean.hu VINes írását majd lefrissítem egyszer.
Párszor már említettem a jövő évi Eurofestet, de most aztán beírom ide, hogy mindenki direktbe kapja a spamet. :) Szóval jövőre 30 éves a Delorean és ezt egy nagyon nagy össznépi mókával ünneplik meg a Deloreantulajdonosok. Természetesen Írországban a gyárnál. Lehet már jelentkezni és nézelődni az oldalon. Jó lesz.
Még egy másik dolog. Bopatnál szerelőnap a hétvégén. Akit érdekel a nyomuljon a fórum megfelelő részére és írja meg az odaérési elképzelését.
