Élet egy Deloreannel

Igaz, hogy a Vissza a Jövőbe témát alapvetően kerülöm (habár nagyon szeretem :) ) a blogon, de egy Deloreantulajdonos egyszerűen nem teheti meg, hogy nem vesz róla tudomást. Az autót is 90%-ban csak innen ismerik az emberek és én magam is ennek hatására vettem.

Ezért is van tele a net mindenféle Vissza a Jövőbe cuccal, amiből nekem is be kellett szereznem ezt-azt. Zsolt segítségével múlt héten megérkezett egy Krups kávédaráló és vettem az eBayről matricát is. A végeredmény pedig ez lett:

Nagyon vagány, de azért van vele baj. Először is a matrica nagyobb, mint a filmben, ezért szerintem kellene majd újat vennem, de rendes méretűt múlt héten még nem találtam.

Aztán két matricát vettem, amiből egyet el is rontottam. Emiatt is kell másik.

Végül pedig ott, ahol a Mr. Fusion logója van, ott van eredetileg egy kis átlátszó ablak és az kicsit rontja az összképet. Valahogy azt is el kéne tüntetni. Hátulról leragasztottam, de még nem az igazi.

Szóval megvan a Mr. Fusionöm, de még nincsen kész. Majd szólok, ha van valami frissítés ezen a téren.

Az autó jó, az idő tökéletes, minden fasza.

Más nincs.

Csak a Bopat szerelőnapja. Érdeklődőknek nyomás a fórumba és beszéljük meg, hogy most akkor mennyi az annyi.

Ennek a témának az ötlete A Gyár Emberei sorozat közben vetődött fel. Ott felsoroltam azokat, akik szükségesek voltak ahhoz, hogy az autó megépülhessen. Ebben a sorozatban - ami biztosan rövidebb lesz, mint elődje - szeretném felsorolni azokat, akik  viszont sokat tettek azért, hogy az álom tovább éljen és a Deloreanközösség elérje a mai arculatát. Az itt felsorolt emberek semmiképpen sem prioritási sorrendben jönnek, hanem abszolút az aktuális hangulatom alapján. Kezdjük akkor Knut S. Grimsruddal.

Elég fura a neve és ami azt illeti a feje is. :) Egyből gondoltam, hogy valami kolléga lesz és igen. Knut az Intel egy fejlesztőmérnöke, a tárolási rendszerek fejlesztését irányítja. Lehetne még írni az élettörténetéről, de nem teszem, mert erre a blogra nem annyira való. Akit érdekel itt elolvashatja az elég impresszív szakmai múltját:

Intel.com

Ami miatt viszont idekerült az a következő oldal:

Dmcnews

Ez volt az egyik első oldal, amit találtam a neten 2005 környékén és habár elsőre eléggé fapadosnak tűnt, de kiderült, hogy nagyon nagy mélységig foglalkozik a Deloreantémával. Külön ajánlom ezt a részt mindenkinek:

Dmcnews FAQ

Knut az oregoni Delorean Klub oszlopos tagja és egy 1983-as Delorean büszke gazdája. Az Oregoni klubnak van (bár lehet, hogy csak volt) hivatalos újságja is és Knut volt az egyik főszerkesztője. 1993 óta Delorean tulajdonos és ez idő alatt nagyon sok mindent tanult a Deloreanek lelkivilágáról. Az oregoni klub egyik újságszáma példaként itt olvasható:

News

Úgy rémlik, mintha a dmctalkon is láttam volna, de most sehogy sem bírom megtalálni a felhasználónevét.

Katasztrófaállapot van a cégnél, úgyhogy ezért csak most tudok írni.

Egy dmctalkos fórumot olvasva jutott az eszembe, hogy megemlítem az ott leírtakat. Szóval miért is kell a hátsó légterelő (most ezt a szót fogom használni, habár néha eddig a azt hiszem a zsalu szót használtam a louvresre) az autóra?

Ugye mindenki emlékszik a prototípusra és a légterelő hiányára? Volt hozzá Wankel motor és horribilis fogyasztás. Ez lehet, hogy bizonyos tekintetben a légterelő hiányának köszönhető. Íme az előbb már említett fórumbejegyzés indító hozzászólása:

"Today I noticed that in 5th gear I couldn't go much faster at 3500 RPM, with my louvers on I can get just over 4000 RPM."

"Ma azt vettem észre, hogy 5. sebességben nem tudok 3500-as fordulat fölé menni, pedig amikor fent van a légterelő, akkor 4000 fölé is sikerül."

Ez után egy hosszú beszélgetés kezdődött a légterelőről és annak hiányáról. Még más témákban előjött, hogy sokan esztétikai okokból leszedték.

Az egyik hozzászóló írja, hogy azzal, hogy leszedjük az autóról ezt a légterelőt, azzal körülbelül egy pickuppá változatjuk, de míg azoknál ezt figyelembe veszik és úgy képzik ki a légellenállásukat, addig a Delorean esetében ez sokat ront a helyzeten valamint a nagyobb légellenállás miatt a fogyasztás is nagyobb.

Az egyik hozzászóló szintén tapasztalatból azt mondja, hogy amikor nincsenek fent ezek a légterelők, akkor magasabb a motor hőfoka. Ezt azzal magyarázza, hogy a légterelők úgy vannak kiképezve, hogy valósággal kiszívják a meleget a motortérből. Említi még, hogy szerinte az autó halkabb is vele.

Persze vannak kételkedők is (csak az utolsó pillanatban került fel stílusbeli okokból, más ilyen autóknak (Lotus Espirit, pár Maserati) sincs és nem is kell), de én az eredeti verziót valószínűbbnek tartom, miszerint jó, hogy fent van ez a műanyag izé. Mindenesetre a Workshop Manual szerint ezzel a légterelővel lesz 0.35 az autó légellenállása. Viszont egy egykori DMCL dolgozó azt mondja, hogy két okból van fent a légterelő:

1. Tetszett John Deloreannek.

2. Chuck Bennington is beleegyezett.

Persze ez nem zárja ki a pozitív hatásait, de az biztos, hogy ezek nem tervezett dolgok. Viszont úgy tűnik, hogy később a DMC is észrevette pozitív hatásait. Ennek ellenére a törésre való hajlamosságuk miatt 1981 közepe után tervben volt az elhagyásuk vagy legalább lecserélésük. Szerintem emiatt lettek a későbbi légterelők már kicsit masszívabbak.

Végül pedig két szimuláció. Az első a légterelőkkel:

És a második nélküle:

Egyszer azért majd le kéne tesztelni az autót légterelő nélkül. :)  

Az eredeti téma itt olvasható még több információval:

No Louvres, what a drag

 

Lehet, hogy páran már észrevettétek, de a jobb oldalon levő linkblogba kikerült pár hete egy új link is "A világ legélvezetesebb autós útjai" címmel. Ezt a blogot Bopat írja és akit érdekel az élményautózás, valamint gyakran jár külföldre is, az szerintem sürgősen klikkeljen. Már van pár cikk és ahogy nézem lesz folytatás is. Aki esetleg direkt linket szeretne innen is, annak íme:

A világ legélvezetesebb autós útjai

Eléggé felborult a heti frissítés a lengőkartörésnek köszönhetően. A hétfői infós rész el is maradt, pedig pár dolgot akartam írni. Ezeket most bepótolom, mert van köztük aránylag sürgős is. Kezdeném is azzal:

Bopatnak megérkezett az autója és a fórumon indult is téma az első szerelőnapjáról. A tervek szerint Június 19-20 lesz az a hétvége, amikor szétkapjuk a gépet és megpróbálunk egy kis életet is lehelni bele. A fórumtéma itt található:

Szerelőnap

Aki szeretne jönni az itt mindenképpen jelentkezzen! Most még van elég idő mindenkinek átszervezni a hónapját, ha esetleg nem érne rá. :)

Aztán egy másik link:

VW és Giugiaro

Giugiaro és az Ital Design úgy tűnik hamarosan VW dolgozó lesz. Én örülök neki, mert így a Passatom és a Delorean rokonok lesznek. :) Bár a tapasztalatok azt mutatják, hogy a nagy cégek hajlamosak letörni a kreativitást, de optimista vagyok.

Nem sok fejlemény van, de pár dolog azért történt. Az Ed előkészítette az új lengőkart és most van epoxyztatni. Amint elkészült, küldi is.

Közben a trélerrel elvittük az autót a szerelőhöz és miután nagy nehezen beszenvedtem az emelőre (a csálén álló kerék miatt nem nagyon lehetett vele kanyarodni) alá is néztünk.

Sok újdonságot nem láttunk, de a tréleres észrevett valamit.

Innen már meg tudtuk nézni a törést és a törés felső nagyobb része rozsdás volt, az alsó kisebb része viszont nem. Tehát ez a lengőkar már sérült volt egy ideje, a mostani odacsapás csak az utolsó csepp volt. Nem tudom mennyi ideje lehetett ilyen, de a rozsda azért nem egy hónap alatt alakul ki. Az meg főleg fontos, hogy esőben nagyon ritkán vezetem az autót, szóval még az is lehet, hogy az előző tulajnál sérült meg ennyire.

Referenciaként becsatolok egy képet a jó oldalról:

 Most, hogy jobban átnéztem mindkét lengőkart, mindegyiken látszódik pár kisebb benyomódás. Azért a közel 30 év nem múlt el nyomtalanul.

Most hívtam a szerelőt és úgy tűnik semmi más nem sérült, csak a lengőkar. Ennek azért nagyon örülök, így sem lesz olcsó a javítás.

 3 hónap várakozás után végre megérkezett az autóm ! Már azt hittem soha nem érem meg ezt a napot.
Amikor Bone (aki a szállítást intézte) hívott csütörtökön, hogy másnap azaz pénteken érkezik, vegyes érzelmekkel ültem autóba, és indultam Pestre.
Másnap reggel is csak annyit mondott, hogy jön az autó, de nem tudja mikor. Közben Sid, Sztriki is hívott hogy mivanmááá..

Dél körül aztán hívott hogy menjek, elindultam... amikor megérkeztem az autó nem volt ott.
Aztán egyszer csak megjött a tréler a bebugyolált autómmal.

Miután leszedtük az autót, szép lassan végignéztük apránként. Legnagyobb örömömre a legtöbb hiányzó alkatrészt megtaláltam a csomagtartóban vagy az autóban.

A motorból hiányzik pár apróság, de nem vészes. Ami viszont vészes az a belső... ott nincs semmi ami felhasználható a továbbiakban.
Talán a hátsó spojler is kuka, eléggé deformálódott a többit meglátjuk.
Az autó egyelőre Pesten maradt, a jövő héten hozom haza végleg.

Képek pedig itt:
 

picasaweb.google.com/pattyski/DMCArrival

Még valami. Mivel Bopat autója megérkezett, ezért mostantól nem lopom tovább a blogját, úgyhogy mostantól tessék szépen ott nézni. Persze, ha beleegyezik, akkor továbbra is nyúlom szívesen. :)

Múlt szombaton volt az esküvőm. A tervben az volt, hogy a Delorean lesz az esküvői autó, de ez nem jött össze. Nyugodtan elmondhatom, hogy az eddigi legdurvább probléma lépett fel egy órával az indulás előtt.

Úgy történt, hogy elmentem az autóért, letakarítottam, visszajöttem Győrbe, bóklásztunk egy kicsit, még rendezkedtünk, majd hazajöttünk még egy kis itteni pakolásra. A tömbünk előtt van egy eléggé széles és mély vízelvezető árok amin mindig át kell menni, ha parkolni akarok. Itt már többször lecsaptam a Passat alját is és emiatt kell mindig kötegelőkkel visszarakni. Eddig a Deloreant nem hoztam be, hanem inkább máshol parkoltam, de ezúttal elég sok hely volt, gondoltam beállok. Hiba volt.

Igyekeztem lassan beállni, de még így is nagyot lendült az autó és az alja jó erővel hozzácsapódott a csatornához. Volt nagy csattanás meg minden. Csodáltam is, hogy ennyire nagyot tud csattanni. Először nem is gondoltam, hogy nagy baj lenne, de aztán fura surrogást hallottam elölről, kiszálltam és ezt láttam:
 

A jobb első kerék elég furán állt. Sokkal előrébb, mint szokott és hozzáért az első sárvédőhöz amikor kanyarodtam. Gyorsan alánéztem, megrángattam mindent amit találtam, de eléggé stabilnak tűnt. Kicsit később még egyszer ránéztem és akkor észrevettem a gondot.
 

A lower control arm (talán alsó lengőkar) eltörött! Itt már tudtam, hogy ezzel egy métert sem megyek többet, így arra sincs esély hogy esküvői autó legyen, úgyhogy lassan beálltam vele és most várom a trélert. Elméletileg kora délután ideér, én pedig megyek és mutatom az utat a Tibi Bához, aki remélhetőleg gyorsan összerakja. Az Edtől már megrendeltem az alkatrészt (80e Ft), szerintem jövő héten ér ide. Szívás.

És itt jön be az optimizmusom és derűs világszemléletem, mert egy valaminek viszont örülök. Ha mindez magas sebességnél történik, akkor nem úszom meg ilyen egyszerűen. Valamint így most átnézethetem a másik oldalt is és szükség esetén megtehetem a megelőző lépéseket. Jóindulatú autó ez. Nem akar kinyírni. :)

John Delorean harmadik felesége Christina Ferrare volt. Az első kettőről és a negyedikről majd talán lesz még szó, de Christina mindenképpen megérdemel egy külön bejegyzést, mert a DMC-12 project idején ő volt John felesége.

1950 Február 8.-án született Ohioban, majd családjával együtt 14 évesen Los Angelesbe költözött. Itt fedezte fel egy modellügynökség és pár év alatt világhírű modell és színész lett. Az első fontosabb munkahelye a Max Factor nevű kozmetikai cég volt. 20 évesen leszerződött a Eileen Ford nevű híres new yorki ügynökséghez, de 26 éves koráig a Max Factor arca maradt. Karrierje során minden fontosabb magazin címoldalán szerepelt, több saját műsora volt a TV-ben és még pár könyvet is írt. A 20th Century fimstúdió által pedig több filmben is szerepelt, de ezen a téren nagy sikereket nem ért el.

1973 május 8-án ment feleségül a 25 évvel idősebb John Deloreanhez akivel örökbe fogadták Zacharyt, majd később saját gyerekük is született, Kathryn (A két név nem véletlen. John Delorean szülei voltak Zachary és Kathryn). Miközben Christina karrierje ívelt felfelé, a Delorean Motor Company tönkrement és Johnt bíróság elé állították. Deloreant 1984-ben felmentették, de Christina 1985 áprilisában mégis elvált.

Ebben több tényező is fontos szerepet játszott. Az egyik, hogy 1981-től kezdve Johnnak megsokszorozódott a munkája és a gondjai. Egész nap dolgozott, amikor otthon volt, akkor is feszült volt a légkör. A helyzet a cég végnapjai felé csak tovább rosszabbodott. John olyan ritkán járt haza, hogy Christina arra kezdett gyanakodni, hogy megcsalja. Volt, hogy négy napos útra ment, de csak tíz nap múlva ért haza és mindig más kifogásokat talált ki. Aztán amikor 1982 Októberben kábítószer kereskedelemért letartóztatták Johnt, kiderült Christina számára is, hogy miért voltak a késések.

Ez még egy esélyt adott a kapcsolatuknak, mert volt közös cél és harc, de a folyamatos feszültség végül felőrölte a házasságukat. Az már csak hab volt a tortán, hogy John ezután már veszélyt jelentett modellkarrierjére is. Christina elmondása szerint kapcsolatuk felszínessé és beteljesítetlenné (bármit is jelent ez a szó) vált, de más vélemények szerint az addig élt tündérmesének az elmúlása miatt hozta meg a döntést.