Ide is megírom, hogy ne csak a fórumban legyen meg. Hétvégén megyek a tuningshowra Pestre. Ide: www.carstyling.hu/show2009/hu/index.php
Nem tudom hol leszek, nem voltam még életemben sem a környéken, de ha valaki gondolja akkor jöhet. Csináltam adatlapot, kitakarítottam és megszereltük szépen az autót, bár még most is kap egy kis bütykölést a héten. Más nincs.
1980 november: Meghirdettek sok munkát a DMC-nél. Több száz munkást keresnek és kisegítőt a fotósuk mellé. Jelentkeztem mindegyikre, de remélem, hogy a fotós mellé vesznek fel.
1980 december: Végre behívtak interjúra. Azt mondták azért csak ilyen későn, mert tartani kell az arányt a katolikusok és a protestánsok között és kicsit több protestánst vettek fel mostanában. Ezzel is el akarják kerülni, hogy bármelyik felekezet célpontjává váljanak, ezért a gyáron belül nagyon szigorúan tiltják a politizálást és a vallásháborút. Az interjú jól sikerült mindkét pozícióra, remélem felvesznek. Ilyet kellett kitöltenem:
1981 január 2: Igaz, hogy hulla másnapos vagyok még, de nagy az öröm, mert felvettek! 5.-én kezdek. Soha rosszabb évkezdést!
1981 január 5: Első munkanap. Kaptam belépőkártyát. Az meg így néz ki:
Ez a kártya az egyik fickóé aki velem együtt felvételizett és most együtt kezdjük a munkát. Neal a neve, kicsit fura, de jó fej. Mindketten a sorra kerültünk, bár azt mondták, hogy nekem azért lesznek majd fotózós dolgaim is. Eleinte kevesebb, később több. Szeretnének mindent dokumentálni. Most elküldenek egy tréningre, ami pár hétig tart, aztán kezdődhet a munka. Más dolgozók is még csak tanulnak, bár hamarosan kezdik a valódi gyártást. A prototípust már láttam, az nagyon szép, de elképzelésem sincs hogyan fogunk egy ilyen autót összerakni. Ahogy körbekérdeztem, szinte senkinek nincsen autó összeszerelési tapasztalata. Nagy fába vágják ezek az amcsik a fejszéjüket.
Múlt Vasárnap fontos dolog történt, mert jöttek fotózni a Veterán Autó és Motortól. Nagyon jó móka volt így végiggondolva. A tatai tópartot jártuk körbe és minden létező szögből fotóztuk az autót. Még nem volt ilyenem soha, úgyhogy volt pár dolog ami újdonság volt.
Ezt leírni igazából nem lehet, mert habár most is próbálkoztam, de a végén csak kitöröltem amit írtam. Valahogy nincs értelme leírni, hogy "fotóztunk menet közben" meg a többi ilyen, úgyhogy ezt ki is hagyom. Mindenki képzelje el magának, na kábé olyan volt. :) Inkább másokról írok.
Mint pl. hogy találkoztam és ismerkedtem megint sok emberrel és az egyikük mondta, hogy van Tatán egy Mustangfelújító műhely. Fotózás után le is csekkoltuk és nyitva voltak! Egyből vették a lapot, hogy milyen autóm van és mikor kicsit körbenéztünk észrevettünk egy gyönyörű autót. Persze egy Mustang volt, teljesen fekete, a közepén pedig egy aranycsík húzódott végig. Sajnos képet nem tudtam csinálni mert sötét volt, de azt megtudtuk, hogy egy driftversenyre építik egy szlovák fickónak. Tényeg gyönyörű volt. A barátnőm meg is mondta, hogy neki kell egy ilyen. Ezzel képzeletbeli garázsom hat férőhelyesre bővült, valamint értéke is kábé duplázódott, mert naná, hogy egy Eleanort nézett ki a drága. :))
Miután innen leléptünk és hazaértünk azért éreztem a tagjaimban a gépészkedést, elvégre négy órán keresztül forgolódtam a Deloreannel. Ennél jobb érzés azért kevés van. :)
Valamint van még egy elmaradásom. Még 18.-án amikor beszereltettem az mp3 lejátszót, írtam egy olyat, hogy majd folytatni fogom, de aztán elfelejtettem. Hazafelé menet észrevettem, hogy kicsit furán megy az autó és miután megálltam észrevettem, hogy kicsit lapos a jobb első kerék. Annyira megijedtem, hogy képet is elfelejtettem csinálni.
Szerencsére Tatáig el tudtam menni anélkül, hogy tovább eresztett volna és ott vannak gumis ismerőseim. Szétszedték és megnézték.
Az egyik fémszelep oxidálódott el egy kicsit és nagyon lassan, de ereszti a levegőt. Lehet, hogy már mikor indultam is lapos volt csak nem vettem észre. Ilyen szelepük nem volt, de megbütykölték és azóta jó. Bónuszként pedig még egy kép a felni belsejéről, mert innen még nem láttam előtte.
Hétvégén nagytakarítást rendeztem. A Delorean kapott egy bőrápolást, egy műanyagápolást és egy sima belső tisztítást. Jövő héten még visszaviszem kárpittisztításra is. Eddig ez akár szerdai bejegyzés is lehetne, de nem az lesz, mert találkoztam egy fickóval, aki egy nagyon fura autót jött takaríttatni. Ezt:
Nagyon nem tudtam hova tenni, szóval meg kellett kérdeznem mi ez. Mint kiderült, ez egy Tatra T613-as.
Soha nem hallottam még róla korábban, úgyhogy elég sok kérdésem volt. A végére ezeket tudtam meg:
- 3,5 literes V8-as motor van benne. Hátul. Hoppá.
- 4 sebességes kézi váltó.
- Léghűtés!
- 24 éves.
Nagyon durván nézett ki. Belül is szép állapotban van, bár a tulaj elmondása szerint azért sok javítanivaló van rajta. Na mindegy, nekem tetszett. Főleg az elejét nagyon jól kapták el.
Mi köze ennek a blogomhoz? Semmi, de lehet, hogy majd máskor is írok ilyen autókról amik azért valahogy különlegesek vagy engem megfogtak. Persze továbbra sem kell mindenféle tucatautóktól és fantáziátlan pénztemetőktől tartani mint egy Ferrari vagy Lambo. Azok az autók annak valóak akiknek sok a pénze, de kevés a fantáziája. Mindenesetre ezek a bejegyzések a hétfői napokon lesznek, mert ez az általános információsrész.
Ja és mentünk is egy kört a géppel. Hihetetlen feelingje van!
Mellesleg hétvégén valószínűleg rendbehozom a hátsó lámpámat McFly segítségével. Ez volt az információs rész. :)
1977: Seamus Flynn vagyok, belfasti lakos. Protestáns családban születtem 1953-ban. Normális életet szeretnék élni, de a folyamatos összecsapások a katolikusok és a protestánsok között lehetetlenné teszik szinte mindenki számára Észak Írországban. Óriási a munkanélküliség, akinek biztos megélhetése van szerencsésnek tudhatja magát. Már jó ideje nincs rendes munkám, alkalmi fotózásokból tartom fent magam. Családom nincs és ilyen körülmények között nem is engedhetem meg magamnak. Bárcsak lenne valami változás!
1978: Érdekes pletykát mondanak az emberek. Egy fura nevű amerikai üzletember éppen Belfastban szeretné felépíteni újonnan indult luxusautógyárát. Azt mondják az angolok pénzelik, (talán mégiscsak jók valamire) de majd meglátjuk. Az angoloknak nem szabad hinni ezt már megtanultam. Sokmindent ígértek már, miért pont ezt tartanák be? Szegény Pault tegnap telibe dobták molotovkoktélal, csúnyán megégett. Még szerencse, hogy a vízágyúval hamar eloltották. Durva, hogy ennek kell örülnünk.
1979: Tényleg jön a fickó. A General Motors fejese volt valamikor régen és meg akarja valósítani az álmát. Puerto Ricoba akart menni, de az angolok többet fizettek neki. Talán mégis meg akarják oldani ezt az áldatlan állapotot. Elkezdték építeni a gyárat Dunmurryben, láttam is pár fotót az ünnepi faültetésről. Ryant felvették biztonsági őrnek, baromi nagy puskát kapott. Kár, hogy nekem nincs olyan fizikumom, mint neki.
Legalább neki már van munkája. Azt mondják, hogy jövőre elkészül a gyár és lehet jelentkezni.
1980. közepe: Épül a gyár nagy erővel. A haverokkal minden héten megnézzük és hihetetlen amit ezek az amerikaiak itt művelnek. Emlékszem, hogy kiskoromban ezen a mezőn legeltettem nagyapám birkáit, most pedig a világ egyik legfejlettebb autógyárát építik ide.
Sajnos kicsit késnek még így is, de hihetetlen a tempó. Szerencsére kaptam egy kis segédmunkát, talicskáztam egész nyáron. Lett egy kis pluszpénzem, veszek új fényképezőt.
1980 vége: Elkészült a gyár. Azt hiszem láttam már az autót is. Nagyon jól néz ki! Valamint találtam egy cikket is a fickóról. John Delorean a neve és tényleg nagypályás.
Sokan kétkednek a sikerében, mert nem volt sikeres amerikai autógyár 1925 óta. Én nem kételkedem, mert ilyet nem tud bárki véghezvinni. Amint meghirdetik a rendes jelentkezést én is megyek.
A szombati találkozó előtti és utáni eseményekről szeretnék írni. Ami közben történt, az hamarosan a delorean.hu-n olvasható az események résznél.
Tízkor indultunk Győrből a barátnőmmel és hazaérés után kapásból autótakarítás, mert ritka koszos volt szegény Delorean. Négy vödör vizet változtattunk sárrá mire végeztünk és különféle indokokkal ( alaptisztítás, inox, inoxtisztítás, csöppeltüntetés, utolsó simítások ) ötször mentünk végig az autón. A végére azért már szépen csillogott, úgyhogy útra késznek nyilvánítottam.
Először szülinapos barátunkkal találkoztunk a Tesco parkolóban és úgy tűnt, hogy elég jól sikerült a meglepetés. Innen jön KinderDMC bejegyzése az eseményeknél, majd annak végével elindultunk hazafelé. Sajnos kicsit későn vettük észre, hogy nem működnek a hátsó tompított fényszóróim. Ennek ellenére haza kellett érnem, szóval gondoltam megpróbálom. Hát nem sikerült.
Tatán a Fényes fürdő környékén ismerős villogást láttam a visszapillantóban. Na mondom vagy ET mégsem ment haza és segítséget szeretne vagy közúti ellenőrzés. A második volt, pedig kezdtem bízni, hogy 8 évnyi SETI@home használatom meghozta gyümölcsét. Nyitom az ajtót és kiderült, hogy halmozom a bűntényeket.
Először is nem ég a lámpám. Ezt tudtam. Másodszor pedig a rendszámommal nem lehet személyt szállítani, márpedig a barátnőm aktívan velem volt. Ezt is gondoltam. Szerencsére egy 20 perces beszélgetés után egy figyelmeztetéssel megúsztam, majd boldogan csapattam hazafelé vészvillogóval. Jó dolog, ha van közös téma a rend őreivel ami az esetünkben mi más lett volna, mint a Vissza a Jövőbe autó. :)
Az este autószempontból már eseménytelenül telt, bár egy dolog még eszembe jutott így a végére. Másnap reggel szétszedtem megint a lámpákat, hogy mi lehet a gond velük és találtam egy érdekességet. A nyákra az van rányomva, hogy deloreanone, ami az egyik nagy amerikai Deloreanszervíz. Már írtam is nekik, hogy nem tudnak-e valamit az autóról. Még nem válaszoltak, de remélhetőleg fognak. Itt van róla a kép:
Írtam a típushibáknál a TABokról, azaz a Trailing Arm Bolts-okról. Ezek a lengőkarcsavarok, amik hajlamosak meggörbülni és eltörni. Ma olvastam egy tulajról, akinek tegnap 50km/h-s sebességnél eltörött a TABja. Itt van róla a link és a fórum jópár képpel:
Sajnos a link már nem él, de szerencsére nem lett komolyabb baja sem neki, sem az autónak, de ez tényleg komoly hiba ami olcsón javítható, tehát nem szabad várni vele!
A végére pedig az én írásom linkje.
A mai informális bejegyzésbe nem is tudom mit írjak, mert annyira jó volt a hétvége, hogy csak na! Volt klubtalálkozó, volt fotózás a Veterán Autó és Motorba, volt rendőrös igazoltatás, kőkemény gépészet két órán keresztül az autóval, szóval minden ilyesmi. Ezek az élmények majd szépen jönnek a szerdai bejegyzésekben.
Aztán még olyan jutott az eszembe, hogy mivel sok angol nyelvű történet kering a Deloreantulajdonosságról a neten ezeket majd szépen lefordítgatom. Attól függően, hogy régi gyárral kapcsolatos történet vagy már újabb a tulajdonossággal kapcsolatos a történet, majd így megy az "Élet a gyárban" sorozatba vagy a szerdai frissítésekbe. Sok munka lesz vele, de remélem élvezhetőek lesznek.
Az előző részben írtam a Carfaxról, de még nem fejeztem be teljesen. Van még pár érdekes dolog benne. Ezek:
Itt benne vannak az autó egyes szervízelései dátummal és mérföldóraállással. Na itt már látszik, hogy a '90-es évek környékén bedögölhetett a mérföldórám. Az első 10 évben ment 35000 mérföldet az autó és 15000-et két év alatt aztán 14-et '99-ig. :) Na persze. Én is 50014 mérfölddel kaptam meg. Szerintem a valós futásteljesítmény legalább 70000 mérföld, de akkor sem lepődnék meg ha valahogy kiderülne, hogy 100000 mérföld. Igazából örülnék neki, mert legalább használva volt. Nem állok neki megint mondani a magas futásteljesítmény előnyeit, leírtam már ezerszer.
Milyen érdekességek vannak még? Ellőször is az első forgalomba helyezés ideje 1982 Július 7. Állat. Majd oda is rakunk egy kis ünnepséget. :) Aztán 1999 május 26. leszedték a renszámot, majd 2007 november 14.-én újat kapott. Ez egybevág az előző tulajdonos állításaival miszerint az autót Floridában használták, majd ő New Yorkban vette meg egy lerakatból, ahol már állt egy ideje. Kicsit felújította, majd eladta nekem. :)
Még egy dolog a végére. Próbáltam kicsit többet megtudni az autóról és írtam sok levelet mindenfelé, de nem jártam sikerrel. Írtam Texasba a központba, írtam New Yorkba és Floridába Deloreanszervízekbe, de semmi. Sehol nem tudtak az autóról. Annyit azért sikerült megtudni, hogy a nyilvántartást előző tulajdonos neve alapján vezetik és nem VIN alapján. Sajnos ilyen régre visszamenőleg nem volt nyilvántartásuk.
Szóval ennyi lett volna a kutatásom, ajánlom mindenkinek aki hozzájut egy Deloreanhez, mert jó móka végignézni ezeket a dolgokat. :)
Ahogy írtam egy héttel ezelőtt, mostanában sok a dolgom. Emiatt is maradt el a tegnapi blogbejegyzés. Le is írom a napom, mert eléggé Deloreanközpontúra sikerült.
Néhányan talán tudjátok és szerintem már itt is írtam, hogy szép dolog az eredetiség, de azért az autómban lévő régi kazettás magnó egy kalap szar volt. McFly barátommal némi áldozatok árán kiműtöttük és azóta egy luk volt a műszerfalon, mert közbejött a tél és nem akartam olyan rossz időben vezetni. Tegnap viszont jó volt az időjárás és úgy gondoltam itt az idő egy mp3 lejátszó beszerelésének.
El is vittem a gépet Győrbe. Ugyanoda, ahol a Passat is megkapta az mp3 lejátszóját. Akkor is szimpatikus cég voltak és most is meg vagyok elégedve velük. Egy kis várakozás után beálltam a műhelybe és kezdődött a munka.
A fickó benyúlt a műszerfal mögé és reflexből kiszedett minden kábelt amit talált. Közte pl. a légkondinak a tárcsáját is, és egy cső ki is esett. Na mondom fasza, fél napot szereltük, hogy jó legyen. Szerencsére nagyjából még emlékeztem, hogy hogyan volt, úgyhogy sikerült visszaraknom, Azért szép kábeldzsungel van ott:
Közben persze beszéltünk sokat az autóval kapcsolatban, a filmmel meg mindennel. Kiderült, hogy az emberek agya nagyon egyféleképpen jár. A három első kérdés mindig az, hogy:
- Mekkora motor van benne?
- Hol a fluxuskondenzátor?
- Sokat eszik, mi?
Miután ezeket sikeresen megválaszoltuk és ismét nevetünk egyet a második kérdésen már előjönnek egyéb témák is. Rövidre fogva egy kicsivel később bekerült a lejátszó. Szerintem sikerült egy egész jól az autóba illőt választanom.
Persze a régihez képest kilóg, de ezt el kell viselni, mert hát mégis csak szebben szól a Vissza a Jövőbe mp3-ról mint kazettáról. :)
Miután ez elkészült fizettem és elindultam hazafelé. Na itt fogom folytatni jövő héten.
