Élet egy Deloreannel

Ennyi volt a sielés. Jó volt, de ennyi elég is volt belőle. Sajnos nem tudtam blogot írni, fórumozni vagy úgy alapvetően bármi netközelit csinálni, mert az olaszoknál nekem soha nincs szerencsém a nettel. Tavaly modemes nettel bomlasztottak, idén meg valamiért a tesóm notebookját nem engedte fel a hálózat. Viszont végre itt vagyok és újra írhatom a Deloreanes történéseimet.

Múlt csütörtökön azért jó lett volna netezni egy kicsit, mert aznap lettem egy éves Deloreantulajdonos. Gyorsan telik az idő, de most nem akarok számvetést csinálni. Az megmarad az év elejére. Maradjunk annyiban, hogy remélem minél hamarabb mások is saját autónak örülhetnek. :)

Párszor már előjött a téma beszélgetések közben, így most kicsit bővebben elmondom mit szedtem össze ezekről az igazán különleges autókról.

Az aranyból készített Delorean a Delorean Motor Company és az American Express hitelkártyák tulajdonosa közötti megegyezés és promóció eredménye volt. A cég 85000$-ért adta az autót, az ügyfél pedig csak American Express hitelkártyával fizethetett, miután letette a 10000$-os foglalót. Az autó erősen limitált példányszámú volt, maximum 100 db készült volna belőle. A végeredmény sokkal harmatosabb lett, mindössze két darabot adtak el ilyen módon, valamint a cég felszámolásakor a maradék elemeket még egy harmadik autón felhasználták.

Most egy kicsit tételesebben:

VIN4300 - Autómúzeum - Reno (Nevada):

Erről egy videót rakok ide, mert nem sok minden történt az autóval az 1981-es megvétele óta. Sherwood Marshall vette meg, az egykori kanadai hajózási tiszt, majd később üzletember. Ő adományozta az autót a renoi múzeumnak. Manuális váltója, barna bőrbelsője van és 1442 mérföldet mutat az órája. A két másik autó automata váltós.

Készül mostanában egy film az aranyból készült Deloreanekről, elég jó tréler van róla. És ami a legjobb az egészben, hogy ugyanaz a fickó beszél az autóról, mint aki az előző videóban is. Jó látni, hogy nem csak én válaszolok ugyanazokra a kérdésekre az elmúlt 11 évben.

Erről az autóról fent maradt négy kép, ami még a gyárban készült, miközben az utolsó simításokat végzik rajta.

4301 - Petersen Automotive Museum, Los Angeles:

Ezt az autót egy autógyűjtő bankár vette meg (Roger Mize), miután a titkárnője viccből azt mondta neki, hogy megvehetné. Így is lett. Jelenleg eladó 175 000$-ért. Volt egy cikk róla itt (http://www.bigtexas.com/dmc/), de már nem elérhető. Ezt a pár képet megmentettem belőle:

Az autó 1981 október 12-én érkezett meg a megrendelőhöz. Habár a VINje későbbi, de ez volt az első leszállított autó, a 4300-ast csak később adták át. Érdekes, hogy ez az autó fekete belsővel rendelkezik.

A 4300-as és a 20105-ös aranybarna belsőt kapott. Ha a pletykák igazak, mindössze 7 mérföldet tett meg az autó. (Ez nem igaz. Már 9 mérföldnél jár.) Azt is csak úgy, hogy tolták, mert SOHA nem volt benzin a tankjában. (Ez sem igaz, mert a gyárban mindegyik autó végigment a tesztsoron.)

Nagyon sokáig tárolták egy bankban Snyderben, Texasban egy üvegkalitkában, ahogy az a felső képen is látszik, és később (2011-2012 körül) került a múzeumba.

20105 - Massachusetts: Ez magánember (Carl Winters) tulajdonában volt, de 2023 augusztusában megvette tőle Patrick N Nikki. A vételár nem publikus, de anna idején Carl Winters 250 000$-t kért érte, bár szerinte fél millió dollárt is megért. Ennek a jobb ajtaja a különlegessége. Ezt az autót a maradék aranyalkatrészekből rakták össze 1983-ban, de volt egy kis gubanc. Azok az alkatrészek, amik erre az autóra kerültek a másik kettő cserealkatrészei voltak. A legfőbb gond az volt, hogy nem volt jobb ajtópanel, mert az eredeti cserepanel megsérült, ezért 1983-ban azt a panelt külön ehhez az autóhoz gyártották le Ohioban. Sajnos nem sikerült tökéletesen, ezért színben kicsit elüt a többitől. Íme egy kép róla:

Ezt az autót lottón húzták ki és egy Charles Green (PA) nevű fickó nyerte meg 1985-ben. Ő  még ebben az évben eladta Harry Kaufmannak (WI) 25000!!! dollárért. Kaufman ezután lábon hazavitte az autót 400 mérföldre, majd kicsit később kirakta rá az eladó táblát 50000 dollárról és várt. John Papa lett a vevő és habár az eladási ár nem köztudott (még az eladó és a vevő is máshogy emlékszik), de abban megegyeztek, hogy egy kártyaadósság fedezeteként cserélt gazdát. John Papa is meghirdette az autót 150000 dollárért, de nem tudta eladni. Végül a jelenlegi tulajdonos vette meg 49500$-ért Az eladás ideje nem egyértelmű, olvastam 1986-ot és 1999-et is. A 2000-es évek közepén megint eladóvá vált. 636 mérföld van benne.

Szóval itt van három autó, amik már magukban is rendkívül sokat érnek és ráadásul mindegyiknek van valamilyen egyedisége a másik kettőhöz képest. A 4300-asnak a manuális váltója, a 4301-esnek a fekete belsője, a 20105-ösnek pedig a különleges jobb ajtaja.

És még egy fontos dolog. Külön is leírom, bár az első bekezdésekből látszik: A külső elemek nem színaranyból vannak, hanem csak be vannak vonva 24 karátos arannyal a rozsdamentes acélelemek. Az autókon körülbelül egy kg arany van, tehát a réteg elég vékony. Végül pedig egy galéria a 20105-ösről:

Ennyi. Egyszer meg kéne nézni legalább az egyiket. Ja és megéri megnézni, hogy az illesztési hézagok itt is elég komolyak. :)

Az van, hogy habár tél van és a Delorean elméletileg téli szüneten van, ezt nem lehet kibírni! Hétvégén szép száraz idő volt és ennek örömére inkább megjárattam az autót. Végülis Szilveszter óta nem mentem vele, szóval jót tett már neki egy kis csapatás. Először kiálltam az udvarra és melegítettem. Az ajtók nem nyílnak fel maguktól a hidegben, de ha felnyitom őket, akkor azért ott maradnak. A kipufogóból szállt a pára elég sokáig, mikorra hazaértem már teljesen színtelenül növelte az ózonlyukat.

Szóltam a tesómnak és mivel ő is ráért, ezért együtt mentünk. Nem mentünk sokat, mert azért mégiscsak tél van, max. 10km-t.

Most jönne a szokásos "jól ment, nagyon jól éreztem magam stb." duma, úgyhogy azt ennyinél abba is hagyom, inkább azt írom ami akkor eszembe jutott. A sebváltónak a kettes fokozatát kicsit nehezebben veszi amikor hideg. Nem zavaró, de majd egyszer megnézetem. Minden más oké volt, bár a bal első fékem még mindig kicsit elhúzza az autót. Már gyűlik a tavaszi szervíz listája.

Most meg az van, hogy hétvégén elmegyek sielni egy hétre. Szombat reggel indulunk és következő hét végére érünk haza. Ez alatt a blogot nem nagyon fogom írni, mert semmi anyagom nem lesz velem és szerintem időm sem nagyon lesz rá. Valamint Olaszországba megyünk és tavaly sikerült olyan helyen laknunk, ahol nem volt net. Idén majd meglátom.

Kicsit rosszkor van ez az egész, mert tavaly Február 12.-én lettem Deloreantulajdonos, akkor nyertem meg a eBayes licitet. Szóval aznap próbálok netközelbe jutni, de ha nem sikerül, akkor igyatok egy Bambit az autó egészségére.

Persze most Szerdán és Pénteken még meglesz a két frissítés.

UPDATE: Ez a bejegyzés már nem teljesen aktuális. A jobb kormányos Deloreanek fő bejegyzése a Wooler Hodec bejegyzésnél található, itt.

Amikor a sorozatot indítottam, még nem tudtam, hogy öt részes lesz. Arról meg főleg nem tudtam, hogy a jobb kormányos Deloreanekről is lesz benne szó. Végül mégis így alakult egy szerencsés véletlennek köszönhetően. Ezt a részt elsősorban Loner levelének köszönhetitek, aki észrevette, hogy volt egy speciális jobb kormányos verzió is.

A jobb kormányos Deloreanek általában csak a kormány helye miatt különlegesek. Van viszont három, speciálisan az angol piac számára gyártott autó is, az úgynevezett AXI autók. Ezek minden tekintetben megfeleltek az ottani szabályozásoknak, viszont ezért cserébe külső beavatkozásokon is átestek. Íme egy kép hátulról:

Elég furák az én izlésemnek ezek a lámpák, de úgy látszik az angolok ezt jobban szerették. A következő képen az autó tetejét kell nézni:

Na mi van ott? Az antenna! Először furcsa mert ott van ahol, másodszor pedig mert külső antenna. Emiatt egész valószínű, hogy nem korai VINszámú autóról van szó. Ezt alátámasztja a motorháztető formája is, ami '82-esre utal.

Végül pedig egy kép oldalról.

Itt az indexet éri meg nézni. Kis gömbindex van a szokásos téglalap alakú helyett. A fickó gondolom a tulajdonos lehet. Biztos büszke az autójára. :) Annyit még szeretnék azért hozzáfűzni, hogy ezek a módosítások szerintem elég egyszerűen megcsinálhatóak.

Az első gondolatom az volt, hogy ez csak valami saját buhera, de most már nem hiszem. Érdekes lenne némi céges dokumentumot találni róla. Ja és ha jól emlékszem Dustynak hívják az autót. :)

Hát ennyi. Véget ért a prototípusos sorozat is. Remélem élveztétek. Ha valamit kihagytam, akkor lehet szólni és hozzárakom.

A mai napra egy általánosabb bejegyzés jutott. A téli szünet miatt nincsenek új élmények, ezért régi konzerveket használok, amik még valamikor eszembe jutottak, aztán gyorsan felírtam magamnak. Tehát pakolás.

Előljáróban annyit, hogy a Delorean nem arról híres, hogy sok cucc férne bele. A kisebb tárolóhelyek felől haladok majd a nagyobbak felé. A legkisebb egyértelműen a kesztyűtartó. Igaz, hogy kicsi, de baromi mély és frankón megáll az aljában a kosz. :) Tapasztalatból mondom! Aztán a következő már egy kicsit használhatóbb rekesz a sofőr ülése mögötti alsó rekesz: 

Ez kulccsal nyitható és egész nagy. Tökéletesen alkalmas a takarítószerek tárolására. Mást ami útközben is szükséges lehet, a kulcs miatt nem nagyon éri meg belerakni.

A következő tárhely efölött van a két ülés mögött: 

Ez talán a leghasznosabb mind közül. Két hátizsák befér és mivel van egy háló előtte, ezért nem kell attól félni, hogy egy nagyobb fékezésnél a nyakamba borul az egész. Én itt tárolom a hátizsákomat és az összes Deloreandokumentációt. Ez azért kell, mert sosem lehet tudni, mikor lesz rá szükség. Még nem vagyok 100%-ig biztos az autó megbízhatóságában, habár nagyon szépen teszi a dolgát. Majd 5000km után talán elhagyom őket. A gyári ajánlás szerint itt kell tárolni a golfzsákokat. :)

A végére hagytam a rendes csomagtartót, ami a hátsó motor miatt elől kapott helyet a benzintank és a pótkerék fölött. Van saját lámpája és így néz ki: 

Alapterületre elég nagy, de lapos. Két napozószék befér. Amikor az autóstalálkozóra mentünk, akkor kettőnknek nagyon szépen befért a teljes cucca, a barátnőm cipői és minden fontosabb felszerelése (és persze az említett napozószékek). Persze hosszabb kirándulásra már okosabban kell pakolni, mert ennyi hely nem elég, főleg ha nőt is viszünk. :)

Még októberben fotóztam le ezt a kamiont, de csak most került sorra, hogy ide is belinkeljem a képét. Van Győrben egy kiállításépítő cég és a nevük teljesen véletlenül iDMC.

Lehetne velük valami reklámszerződést kötni. :)

+ egy kiegészítés: Írtam az evolúciós sorozatban, hogy megváltozott a Delorean kormánya is az újratervezés folyamán. Ez nem csak esztétikai okból történt, hanem amiatt is, mert a prototípusban még volt légzsák, a szériaautóból pedig ez már kimaradt.

Itt a Péntek, folytatom az evolúciós sorozatot. A mai napra a belső változások maradtak. Na akkor az első kép: Sajnos csak fekete fehér képet találtam ami teljes egészben mutatja a belső részt. Ami azt illeti én ebből meg nem mondanám, hogy egy Delorean van a képen. Mások az ülések, más a középkonzol, más a műszerfal, a kormány, minden. Nagyon 70-es évek feelingje van. Nem nagyon tetszik. Aztán a következő kép már egy jobb kép. Ami a legfeltűnőbb, az a szín. A szériaautók csak fekete és szürke belsővel készültek, ez pedig barna. Talán még aranyszínnek is hívnám, ha nem csak 16 színben látnám a világot. :) Megéri megnézni az utasoldalon a visszapillantó tükröt. Már egy előző bejegyzésben említettem, de itt nagyon szépen látszik, hogy különböző a formája. Összegezve a facelift elsősorban az autó belsejét érintette.

Na meg persze meg kell még emlékezni a motorcseréről, amikor is a Citroen wankelmotor helyére a PRV-6-os került. A Citroen motorról sem képet, sem pontos teljesítményadatokat nem találtam a hivatalos dokumentációk között, szóval megmaradok az említésénél. További különbségeket és gyártásfejlesztési finomságokat találhattok a Prototípus sorozatban.

Végül még egy apróság hogy az ajtócsukó mechanizmus is megváltozott. A szériaautóknál már elől és hátul is fogja az ajtót valami, itt viszont csak alul van egy zár. Jövő hét végén pedig jön a befejező rész egy legalább olyan különleges autóval mint a prototípus!

Egész sokáig gondolkodtam, hogy egyáltalán megírjam-e ezt, mert akkora baromság az egész, de aztán arra jutottam, hogy miért ne? Lesz még rosszabb is. :)

Végülis párszor már felmerült ez a kérdés más fórumokon is és mi is beszéltünk róla a találkozókon. Egész sokáig próbáltam nem állást foglalni és következesen mint it (csak az egyértelműség kedvéért, az angol he, she, it-ből, mint ő) hivatkoztam rá. Az emberek nagy része a dmctalkon she-nek hívta, de eleinte nem értettem miért. Most így lassan egy év Deloreantulajdonosság után már értem. 

- Először is szép. Sőt, gyönyörű. Mivel férfi vagyok, ilyet nem mondanék másik fickóra, mert még mit gondolnának az emberek. :)

- Szívesen vagyok vele. Olyan igazi szeretem kapcsolat.

- A hibái tipikus női hisztik. Itt döntöttem el végleg, hogy nő. Az olajnyomásjelzőm eddig még soha nem ment, de most igen. A duda eddig mindig jó volt (bár egy időben elég vicces hangja volt), mostanában néha nem megy. Véletlenszerűen. A bal oldali ablakemelőm sem a megbízhatóság mintaképe. Szóval nem olyan tipikus autós "zörög az eleje, lengőkart kell cserélni" típusú hibák, hanem olyan "most nincs kedvem" típusú.

- Sok idő mire igazán szép lesz, mire teljes pompában csilloghat. Ajánlom a takarításos cikkem olvasását.

- Sok pénzt elvisz.

Hát ezek. Sok öröm van benne, de a Delorean egy olyan nő, aki nem igára való, hanem parádéra. És az ennek megfelelő gondoskodást el is várja. :)))

A mai bejegyzés kiegészítésekből fog állni, mert még pár dolog eszembe jutott az evolúcióval kapcsolatban. Az egyik, hogy megírtam a DSV-s hozzászólásokban, hogy volante észrevételéhez kapcsolva írok egy kicsit a BMV M1-ről. Na jó, igazából csak egy képet linkelek be róla, mert fogalmam sincs az autóról. Találtam egy könyvet egy könyvesboltban, amelyikben benne volt a BMW és a Delorean is, úgyhogy partizán módon lefényképeztem. Íme az BMW, a Deloreanról már láttatok sok képet. :)

Tényleg nagyon hasonlít a két autó és még a rajz stílusa is. Kerestem egy rajzot, ami szinte teljesen ilyen. Ugyanabban a füzetben van, amiben a másik ilyen piros DSV rajz.

Szerintem annak is köszönhető ez a nyúlás, hogy John Delorean számára a BMW volt a példakép. Többször is említette, hogy a célja, hogy egy amerikai BMW-t hozzon létre. Egy aránylag kicsi gyártó, amelyik jó minőségű presztízsautókat gyárt.

Valamint még egy kiegészítés az előző evolúciós cikkhez. Írtam, hogy a felniket cserélték és linkeltem képeket is. Azt viszont elfelejtettem, hogy a gumikat is. Eredetileg Pirelli P-7 gumik lettek volna, de aztán Goodyear NCT lett belőle. és ráadásul a hátsó kerekek még jóval vastagabbak is lettek. Ez a végső hátsó motoros elrendezés miatt alakult így.