Élet egy Deloreannel

A múlt pénteki bejegyzés egy elég jól sikerült évvégi céges buli miatt kimaradt és ahogy a naptárt nézem a mostani sem 100%, hogy megírásra kerül. A szerdai meglesz. Addig pedig kirakom ezt, mert ki tudja mikor jövök újra.

Az egész október 21-i hetem eléggé ad hoc jellegűen működött, de mindez semmi sem volt az október 21-i találkozó megszervezéséhez képest. Azt tudtuk, hogy erre a dátumra nagyot akarunk alakítani, ezért már évekkel ezelőtt elkezdődött a szervezkedés. Természetesen az első verzió az volt, hogy megyünk mi is Los Angelesbe és mint minden rajongó, mi is ott nyomatjuk majd a pálmafák között a Johnny B. Goode-ot. Aztán ahogy közeledett az esemény egyre kevésbé látszott az, hogy valaki rendes szervezett partit csinálna. Végül persze lett több is, de vagy drága volt vagy komolytalan, de igazából úgy késtük le az egész repülőjegy vásárlást és szervezkedést, hogy azt tanítani kéne. Na persze, ez a mentalitás a klubtól nem idegen, szóval azért olyan nagyon nem lepődtünk meg, mikor eldöntöttük, hogy inkább itthon rendezzük meg a saját bulinkat.

Jött hát a kérdés, hogy hol legyen? Ezt sem siettük el, hát majdcsak hívnak minket valahova, nem? Aztán majd megcsinálnak nekünk mindent, mi meg odamegyünk vigyorogni. Vártunk hát egy kicsit és el is kezdtek szállingózni az ajánlatok. Ezeket most nem kronologikus sorrendben írom le, inkább elvetési sorrend alapján.

Az egyik első jelentkező a Fifty's Drinx volt, akik csak egy Deloreant kértek volna a nagy napra, én meg betámadtam őket, hogy egy nem játszik, megyünk négyen. Főleg, mert a honlapjuk egyik fotóján ott figyel a fél Deloreanklub, tehát biztosan jó hely. Erre köpni-nyelni nem tudtak egy darabig, majd egy kis huzavona után megegyeztünk, hogy inkább hagyjuk az egészet, mert habár a hely passzolna a klubhoz, de túl kicsi. A négy autó nehezen férne el, a többi autóról nem is beszélve, a várt 100 fős rajongótábor pedig maximum lapjával férne be a helyre heringkonzerv stílusban.

Eddigre már megvolt a következő meghívásunk, ami azért komolyabbnak tűnt. A Corvin tető rendezett egy eseményt, ami így elsőre elég korrektnek tűnt. Mikor ott is megmondtuk, hogy négyen megyünk, át is rakták a rendezvényt egy Tesla nevű helyre, ahonnan meg egy hét múlva már az 5kertben voltunk. Őszintén szólva én beszélgettem velük tovább a részletekről, amikor páran, akik jobban ismerték a környéket, azt mondták, hogy nem biztos, hogy mi szeretnénk odamenni. Véleményük szerint ez a hely a tipikus 18-23 éves átlagéletkorú, hiperpuccos, stylist és életművész szakon végzett (vagy végző) kirakatemberek gyűjtőhelye, márpedig a klub nem ilyen. Nagyon nem. Ennek ellenére úgy tűnt, hogy elég komolyan veszik a programot filmvetítéssel, dokival, zenével, mindennel, ezért aztán nem vetettük el egyből az ötletet. Egy ideig úgy voltunk vele, hogy még az is lehet, hogy oszlani fogunk, mert Szabi benne lett volna, hogy a szűkebb körű klubos buli helyett a több ezer fősre tervezett rajongói rendezvényre guruljon ki a kocsijával, de aztán egy kis intermezzo őt is meggyőzte, hogy nem oda kell elmennie aznap. Én pár nappal előtte tettem le a dologról.

Én egy telefonbeszélgetés után döntöttem el, hogy távol maradok, aminek a lényege a következő volt. Felhívott a fickó, elég intelligensnek tűnt, volt pár szokásos ismerkedős bevezetőszöveg, majd nekiállt elmondani, hogy ez a hely mennyire menő partyhelyszín, mennyire az ország legfrankóbb helye és ide járnak a legjobb DJ-k, mire nagy megrökönyödésére elmondtam, hogy ez mind nagyon szép és jó, de én Metallicát hallgatok, szóval eddig még nem nyűgözött le olyan nagyon. Csak egy pillanatra esett ki a promóanyagból, aztán már folytatta is, hogy meg hát ők mennyire jó fejek, mert minket kerestek meg, miközben másokat is hívhattak volna, mire leállítottam, hogy ez speciel egyáltalán nem igaz, mert ha Deloreant akar, akkor velünk beszél és kész. Ha mi nem megyünk, más sem fog, mert másnak nincs ilyen autója. Utána még bepróbálkozott azzal, hogy olyan promót nyomnak a klubunknak, hogy csak na, mindenki rólunk fog beszélni és ez nekünk milyen jó lesz, mire megmondtam, hogy akit akartunk már elértük, nekünk semmi szükségünk arra, hogy pár ezer szakadt, félrészeg egyetemista körbenyálazza az autónkat, miközben fogalmuk sincsen, hogy mit látnak. Majd ezután elköszöntünk és szóltam a Szabinak, hogy ha akarja menjen, de engem ez nem érdekel.

Ő kicsit tovább bírta, de végül ő is bedobta a kulcsot. Mivel a hely üzemeltetői kiadták a szervezést valami cégnek, sejteni lehetett, hogy a rendezvény színvonala fogja kárát látni az ilyenkor szokásos költségminimalizáló és haszonmaximalizáló hozzáállásnak (ezt később a bulin résztvevők Facebook-kommentjei alá is támasztották). Bár a kontakt csávó ezredszer is elmondta, hogy itt lesz az ország legnagyobb bulija, ehhez képest amikor Szabi elhívta magához, hogy megmutassa a kocsit és megbeszéljék a továbbiakat, az "év legnagyobb rendezvényének" szervezője megkérdezte:

- Hogyan lehet eljutni hozzád busszal?

Őőőőő, hát igen. A legfaszább buli szervezőinek nincsen egy szakadt kettes Golfjuk, hogy elmenjenek valahova letisztázni pár részletet, hanem buszoznak. Innentől lett nyilvánvaló, hogy ez a buli egy komolytalan valami lesz, ahol az esemény nevét kihasználva csak extra bevételhez akarnak jutni. Ezért aztán maradt a harmadik befutó.

A Sunny Diner, amit a jövő héten meg is írok.

... tehát semmi sincs. A hétfői bejegyzések elég jó eséllyel kimaradoznak mostanában, úgy januárig, mert nem történik semmi, nincs mit bejelenteni. A szerdaiakat megírom továbbra is, mert oda van téma, a péntekiek majd ahogy alakulnak. Előfordulhat, hogy karácsony közelében ott is kimaradások lesznek, de igyekszem megírni őket.

Először nem tudtam hova tenni ezt a levelet, mert nem értettem, hogy mi az értelme, miért írták úgy egyáltalán. Szerencsére a DMC-nél (szinte) mindig ráírták a levelekre a dátumot, így innen már érthető a léte. 1977 december 19-én íródott, amikor még nem volt fix támogatója a cég autógyártásának, tehát minden potenciális befektetővel foglalkozni kellett. Egy ilyen befektetőnek írt egy válaszlevelet John Delorean, a következőképpen.

Kedves Dr. Spitz,

Lou Guida említette, hogy érdeklődik az új izgalmas autónk iránt. Csatolva küldöm a Motor Trend egyik számát, amelyik leírja az ultra-erős, nagyon könnyű autónk technikai paramétereit. A mi számunkra az, hogy modern, repülőiparban használatos anyagokat használjunk az autóink drámai könnyítése érdekében, egy sokkal logikusabb módszer az üzemanyag fogyasztás csökkentése érdekében, mint hogy csak egyszerűen kisebb autókat építsünk.

Egyúttal meg szeretnénk mutatni egyik prototípusunkat, mikor legközelebb erre járunk vele és örömmel veszem majd véleményét, miután megtekintette az autót.

Nem egy nagy szám, ami azt illeti, de mikor utánakerestem, hogy ki lehetett ez a Dr. Spitz és Lou Guida, kicsit érdekesebbé vált a dolog. Nem biztos, hogy jó embereket találtam meg, de a koruk, életútjuk igazából illeszkedhet a DMC történetébe.

Dr. Spitz, egy gyerekekre specializálódott idegsebész volt, Lou Guida pedig a Merrill Lynch alelnöke. A linkeken olvasható mindegyikőjük élettörténete, Lou Gouda úgy tűnik nem volt kispályás és ahogy nézem Dr. Spitz is egész híres lett szakmájában. Arról nincs információm, hogy végül mi lett a támogatás sorsa, de már maga a megkeresés ténye is érdekes.

Ott hagytam abba, hogy a TV2 nem jött el Deloreannézőbe, mi meg nem mentünk el hozzájuk tévénézőbe, szóval kimaradt ez az óriási lehetőség. A válaszlevelükön egy kisebb sértődöttséget is érezni lehetett, hogy nem ugrottunk nekik azonnal, de nehéz az élet, majd túlteszik magukat rajta. Nem kellett azonban sokat várni a szerepléssel, mert az RTL Klub szerda reggel már jött is nagyjából ugyanazzal a kérdéssel. El tudnánk-e menni hozzájuk valamikor szerda este? Mondtam nekik, hogy kizárt, mert mi éppen a saját bulinkat fogjuk tartani, de ha gondolják, oda eljöhetnek, sok szeretettel várjuk őket. Azt mondták, hogy az nekik nem jó, erre mondtam, hogy akkor jöjjenek el hozzám, még pont beleférnek a napomba. Kis időt kértek, majd fél óra múlva jött a hívás, hogy akkor hova is kell jönni? Így kell ezt csinálni.

Megmondtam a helyszínt, pár óra múlva már itt is voltak, kezdődhetett a forgatás. Szabványkérdések, szabványválaszok, aminek az eredménye az összevágások után úgy 5 perc videó. Korrekt anyag, főleg kereskedelmi tévéhez képest. A Totalcar egyértelműen jobb lett, de ők tényleg nagy energiát fektettek az egészbe, nem pedig csak a híradó végét akarták kipótolni valamivel, az egész műsoron átívelő gyilkosságsorozat ellenpontozása végett. Körülbelül egy órát voltak, sok újdonságot nem tudok mondani róla. Mikor végeztünk, mentem vissza munkába, aztán lassan készültem Budapestre, a nagy október 21-i találkozóra, ami csak egyszer van a világtörténelemben. Jövő héten erről lesz majd szó.

Végül pedig a két RTL Klubos videó. A Fókuszos először, aztán a Híradós másodszor.

... hogy a Delorean iránti igény eleinte akkora volt, hogy egy ideig a DMC több autót adott el Amerikában, mint a Jaguar, a Mercedes és a Porsche.

Ma csak egy nem rég talált régi levél következik, ami azért elég komoly táptalajt biztosít a Deloreansztori összeesküvés-elméletekkel kapcsolatos részeihez.

Az 1980 augusztus 22-i levél William Haddad részére íródott, és tartalma több, mint érdekes:

Itt az ideje, hogy egy hivatalos vizsgálatot is indítsunk annak felderítésére, hogy a GM milyen módokon igyekszik megfélemlíteni és megzavarni minket. Kérlek igyekezz minden további információt beszerezni a Logantől és a DMC-től. Ezen felül Colleen tudja, hogy hol tartom az "A GM cseszeget" mappámat, amely további információkat tartalmaz a viszonteladókkal kapcsolatos problémákról és más dolgokról is.

Nem egy nagy levél, de egyből elfogadhatóbbá teszi azt az elméletet, miszerint a drogügyet az FBI a GM unszolására hozta össze.

Bár elvileg a Corvin-mozis szereplés után letettem erre a szezonra az autót, közben levelezésbe bonyolódtam mindenféle műszaki kérdésekről egy 1979-es Peugeot 604 tulajdonosával, és megegyeztünk, ha lesz még szép idő az idén, összehozzuk a két kocsit. Ez a találkozó azért ígérkezett érdekesnek, mert mind a két autót a Renault-féle 2,8-as PRV-motorral szerelték, csak az egyikben farmotorként, a másikban orrmotorként funkcionál. Vasárnap át is gurultak Attiláék a szomszéd kerületből, és innentől kezdve két órán át ment a szakértés és a kocsik próbálgatása.

A fenti fotón is látszik (kattints rá a nagyobb képért), hogy nagyjából azonos a két motor, bár a befecskendező-rendszert kiszolgáló miskulancia (melegedésszabályzó, hidegindító szelep, stb.) ellentétes oldalra lett szerelve a Peugeot-ban. Egyikünk sem egy nagy műszaki zseni, de arra jutottunk, hogy sima K-Jetronic van a 604-esben, tehát nem lamdaszondás, mint a Delorean.

Bizonyára vannak még kisebb-nagyobb különbségek, mert pl. a Peugeot melegedésszabályzója más számozású, az alapjárat-szabályzó egészen furcsa alakú, és nem találtunk frekvencia-szelepet sem, de laikus szemmel nézve egyforma a két blokk. Egyébként a 604-est sok éves állás után hozták vissza az életbe, és egy röpke 3 és fél hónapos szervizelés után most kezdte ismét róni az utakat.

A motorja gyönyörűen jár, egészen más hangja van, mint bármelyik Deloreannek, amit eddig hallottam. Mentünk vele egy nagy kört, sőt, én is vezethettem, ami már csak azért is nagy élmény volt, mert eddig kimaradtak az életemből az automata-váltós kocsik. Süppedős fotelek, szépen duruzsoló motor, nagyon egyben van ez az öreg francia hölgy. A Delorean közben kint állt a hidegben, amit az önindító nagyon nem szeret, és némi kalapácsos rásegítés kellett az elinduláshoz. Ezen leginkább az időközben a ház előtti dumapartiba becsatlakozó rendőrjárőr csodálkozott :) A rend éber őrei is igen érdeklődőek voltak, vagy 10 percig kérdezgettek a kocsikról. Sajnos nem csináltam közös fotót velük, elégedjetek meg a tavalyi hasonló szituációról készült képpel:

Bemelegedés után - szokás szerint - már egészen kulturált lett a Deló, mentünk is egy nagy kört az M0-n Attilával, aztán a gyerkőceit is elvittem egy rövidebb, nyitott ajtós "kabriózásra". Ehhez azért már elég hideg volt, de persze mindenkinek fülig ért a szája.

Amikor a végén tolattam be az utcáról, Attilának még sikerült jól elkapnia a pillanatot, amint a Delorean láttán felragyog a Nap, megnyílnak a mennyek kapui és szivárványos glóriába burkolózik az autó :)

Akiket esetleg a műszaki dolgok is érdekelnek, íme néhány további kép a motorokról:

Ez most egy rövid, kép nélküli bejegyzés lesz, mert ezekről annyira nem lehetett képet készíteni. :)

Írtam már, hogy ahogyan közeledett 21, úgy sűrűsödtek a felkérések is. Ezek közül az egyik volt a Petőfi rádió is, akik pár nappal, talán egy héttel 21. előtt kerestek meg minket, hogy menjünk el hozzájuk egy kis beszélgetésre, Deloreannel. Maga az ötlet jó volt, de valahogy nem érezte egyikőnk sem az okot, hogy miért is kéne nekünk a reggeli csúcsban átbumlizni Pesten azért, hogy aztán a rádióban az emberek meghallgassák, hogy ott van a műsorvezetők mellett egy autó. Szóval ezt a részt gyorsan skippeltük, viszont megmondtuk nekik, hogy egy rádiós interjúban szívesen benne vagyunk, pontosabban, mint az általános nyilatkozó, én benne vagyok.

Ez után volt még egy levél, amiben telefonszámot cseréltünk, majd felhívtak, hogy inkább élőben beszéljük meg a dolgokat. Ez éppen akkor volt, mikor a Totalcarral készítettük a fotókat kint a prérin, szóval a szélzúgásban örültem, hogy értem egyáltalán, amit mondanak. Megbeszéltük, hogy mivel dolgozok, ezért nem a legjobb a reggeli beszélgetés, kivéve, ha nagyon korán is tudnak kelni. Szerencsére tudtak, így megegyeztünk, hogy a 21-e reggel 6:20 még pont jó mindegyikőnknek egy 10 perces interjúra.

Így aztán 6:15 körül felhívtak, vártam még egy kicsit, mire adásba kapcsolnak, majd jött is az első kérdés. Igazából elég kellemesen elbeszélgettünk az előre megegyezett 10 percet, túl sok újdonság nem volt az egészben, a legutolsó kérdést levéve, ami az volt, hogy most hova tartok. Erre már megvolt az előre legyártott válaszom, miszerint éppen megyek megtankolni a traktoromat (ami tulajdonképpen igaz is lett volna. :) ), de az utolsó pillanatban begyávultam és pár másodperces szünet után csak annyit mondtam, hogy munkába megyek. Azért így is jó volt.

Ezen felül volt még egy felkérés kedden, hogy menjünk el a szerda reggeli Mokkába szintén egy kis beszélgetésre, de ezt a fenti okok miatt szintén nem tudtuk elvállalni, hasonlóan a rádiós dologhoz. Megmondtuk nekik, hogy ha érdekli őket az autó, akkor jöjjenek el ők, de ezen még kicsit meg is sértődtek, így aztán ebből nem lett semmi. Másnap azért megnéztem a nélkülünk leadott műsort, ami egyébként egész korrekt volt. Nem hiányoztunk mi oda, arra a nyolc percre.

... hogy a Delorean motorjára a Mitsubishi is adott ajánlatot? Viszont mivel már nagyon későn érkezett az ajánlat, nem lett volna idő az autó áttervezésére, ezért nem tudtak érdemben foglalkozni ezzel az opcióval a DMC-nél.