Élet egy Deloreannel

Hát ezen a címen sem gondolkodtam túl sokat. Énelőttem három Delorean volt az országban. A biatorbágyi, a győri és a plázás. Aztán jöttem én, aztán Bopat és Skynet. Most pedig SzabiDMC is megszerezte a sajátját. (Mondjuk itt a Zsiga autóját nem számoltam, mert az már nincsen az országban.) A korábban már megírt olasz Deloreant (VIN 1052) vette meg. A pontos folyamatról, egyezkedésről, forgalomba helyezésről majd írni fog ő, én most csak azt a napot írom le most, amikor elmentünk az Atival és megnéztük, hogy mit vásárolt össze nagy elánnal.

Az autó október 23-án érkezett az országba, mi pedig pár hétre rá meg is néztük, hogy jól körbenyálazzuk, megkritizáljuk, Szabit pedig mindenféle jó és hasznos tanáccsal lássuk el, akár kéri, akár nem. :)

Ati ellenkezése dacára nem Deloreannel mentem, mert egész nap nyálkás, esős idő volt. Mondjuk utólag már nagyon örülök neki, hogy nem engedtem a kísértésnek és az elvárásoknak, mert hazafelé tök sötét volt és az eső sem csillapodott. Márpedig a Corvin moziból való hazatérésem nem éppen a Deloreanes útjaimnak a csúcspontja. Szóval valamikor három körül odaértem, Ati kicsivel később szintén befutott a régi-új autójával és nekiestünk a "munkának".

Emlékszem rá, hogy én nem ajánlottam ezt az autót megvételre, mert sok nyűgös dolgot véltem benne, rajta felfedezni, de be kell ismernem, hogy hibáztam. Ez az autó simán megérte a vételárát. A bal ajtón található folt/lyuk, amitől én olyannyira féltem, egyáltalán nem olyan vészes, mint amilyennek videón tűnt, a hátul levő hangfalakat a tulaj kiszedte, így azok sem rontják az összképet és a többi hiba sem annyira komoly. Az alvázon tényleg van rozsda, amivel kell majd kezdeni valamit, de ennyivel talán még OT-n is át lehetne tolni az autót. Ennek ellenére rendes forgalomba helyezés lesz, a műszaki már meg is van. 

Szóval az autó jó. Az acélelemeken vannak hibák, de a belső nagyon szép. Igaz, kétszínű, aztán a tetőkárpit bőrből van, nem pedig a gyári plüss, de igazán igényes munka. Látszik rajta, hogy sok pénzt költöttek rá és szerették ezt az autót. Viszont nem törődtek annyira az eredetiséggel, emiatt az OT tényleg necces lenne, bár a regadóból lehet hogy éppen eredetire lehetne hozni. Viszont mivel ez nem cél, ezért lehet rendes forgalomba helyezés. Annak is megvannak az előnyei.

Így aztán miután mindent körbenéztünk, megbeszéltük az autó múltját - már amit tudni lehet róla - és elindultunk hazafelé. Útközben beugrottam Skynethez, bizniszeltünk egyet, megnéztem gyorsan az ő autóját is, aztán mentem az aznapi esedékes házibuliba. És ahogy hazafelé szólt a sötétben a pályán a November Rain és végiggondoltam, hogy ma három Deloreant is láttam, elkezdtem nagyon jól érezni magam.

- Even 30 years after, people who don't know cars, know what a DeLorean is.

- Most, 30 évvel később, azok az emberek, akik általában nem ismerik az autókat, tudják, hogy mi az a Delorean.

Folytatom a levelet. Előző rész itt.

Márkakereskedői program

Csatolva küldöm a márkakereskedői hálózat kiépítésének ütemtervét. Mint azt bizonyára észrevette, a terveink szerint december 31-re be szeretnénk fejezni a márkakereskedői hálózat kiépítését. Ezt SEC felé benyújtott regisztrációs nyilatkozat szerint fogjuk véghezvinni.

Június elején Mr. C. R. Dick Brown hivatalosan is csatlakozott cégünkhöz, mint alelnök. Dick korábban a Mazda of America vezérigazgatója volt és személyesen ő volt felelős az országos márkakereskedés-hálózatuk kiépítéséért. Dick teljes felelősséget vállalt a mi márkakereskedő-hálózatunk kiépítéséért is. Személyével óriási mennyiségű értékes tapasztalat és tudás érkezik a cégbe és már eddig is jelentős sikereket ért el.

Mérnökség

Bill Collins és csapata komoly előrehaladást ért el. A termékfejlesztésünk minden része terv szerint halad. A korábban már említett prototípus fejlesztés sok idejét viszi el Billnek, úgy ahogy az autó végső specifikációinak a lefektetése. A mérnökeink lelkesedése és minőség iránti eltökéltsége folyamatosan tükröződik a végső terméken. Továbbra is kitartunk az eredeti koncepció célkitűzései mellett.

A cég építésével kapcsolatos útjaim során remélem minél többetekkel lesz lehetőségem személyesen találkozni, és tudok mutatni pár fotót a fejlesztési munkálatokról és be tudok számolni egyéb tevékenységeinkről is. Ilyen például az első termékismertetőnk, amiről a csatolt Automoite News cikkben is említést tesznek.

Továbbra is haladunk célunk felé, miszerint szeretnénk egy magas minőségű sportautót építeni az amerikai piacra. Csak nagyon ritkán látható ennyi tapasztalat és ekkora lelkesedés egy cégen belül. Nagyon örülök, hogy mindezeket a jó tulajdonságokat sikerült összehoznunk a Delorean Motor Companybe. 

Tisztelettel,

John Z. De Lorean

Most pedig egy kis egyéni kiegészítés.

A felső kép (a blog történetében szerintem először) nagyítható. Megéri megnézni, mert van pár érdekes dolog benne. Szerintem a legjobb az, hogy Kalifornia mennyire nagy prioritással bír. Az ottani márkakereskedésekkel sokkal hamarabb kezdenek el foglalkozni és csak utána jön a keleti park, végül pedig az ország közepe. Így már kicsit jobban érthető a katalizátor is, mert azt ugye elsősorban a kaliforniai törvények miatt rakták az autóba.

A reményhal megy utoljára avagy: 

"Az első** házasság a szerelem diadala a józan ész felett, a második a remény diadala a tapasztalat felett..."

Ezt az idézetet nem a második házasságom miatt citáltam ide, hanem azért, mert megint hülyeséget csináltam. Az már tény, hogy nem vagyok képes a racionális értékek szerint normális autót venni. Most sem sikerült. Kellett egy munkába járós autó, ami minden reggel elindul, ugyanezt megteszi hazafelé is, közben nincsenek nyűgjei, nincsenek szélsőségei és nem követel a minimális figyelemnél többet. Persze legyen gazdaságos is, az sem baj ha praktikus és legyen problémamentes. Ok. Itt egy nem túl régi, lehetőleg japán vagy német dízelautó körvonalazódik. Legyen nagy csomagtartója, ha már az összes többi járművemmel nem lehet nagy holmikat cígölni. Az sem baj, ha sok van belőle, ismerik a szerelők és olcsó az alkatrész hozzá. Kérdezzek meg az autóbuzi ismerősöket? Kérjek tanácsot szerelőktől, kereskedőktől? Olvassak sok népítéletet a Totalcaron?Majdnem...

Minden 2007-ben romlott el. Ekkor vettem meg Zsuzsit, a '87-es Escort Cabriot. Szerettem, imádtam. Szinte az összes szabadidőmet vele töltöttem, szereltem, hajtottam, dédelgettem. Aztán két év viharos szerelem után jött Zsuzsi mellé egy '78-as Escort, a jogsim pedig fél évre pihenőpályára kényszerült, ezért nem használtuk túl sokat. A ház előtt szomorkodva várta a jobb időket. A helyzet akkor sem javult amikor a bank egyre határozottabban követelte a lakáshitel havi törlesztőjét. Eladtam. Vagy inkább elherdáltam. Szinte fillérekért vitte el egy nepper. Aznap mikor elvitték életem egyik legnehezebb éjszakáját éltem át. Minden nap nézegettem a hirdetési portálon a fotóit, folyton vissza akartam vásárolni. Vívódtam és szenvedtem. Aztán persze megvették. És mi lett vele? Matt strandkorlát kék színt kapott és leültették. Aztán alaposan összetörték és végül vissza került a klubba (Escort Club). Újra a látókörömbe került. De már nem volt ugyanaz. Egy elhasznált, lerúgott, meggyalázott kocsi lett a szememben. Véglegesen is elengedtem.

Közben lett Sir Clarence a Fiesta, ami úgy lett szerelem, hogy nem akartam, és hozzánk költözött egy Alfa 145 is az ő fergeteges stílusával, szépségével és olaszos nyűgjeivel. Minden ötösnek látszott...

Idén nyáron végre vidékre költözhettünk egy igazi kertes családi házba. Persze a közlekedés kérdése megoldott volt, hisz' az Alfa tette a dolgát és vitt minket A-ból B-be. Reggel együtt mentünk dolgozni Andival és a nap végén együtt jöttünk haza. Semmi szükség nem volt több autóra. Egészen októberig, amikortól is új munkahelyem lett, ami nem Budapesten van, mint Andié, így meg kellett oldani a munkába járást. Sir Clarence-t a Fiestát nem akartam használni, mert a szüleimnél teljesít szolgálatot immár több mint egy éve és csak Fordos találkozókra szoktam elhozni néhány napra. Tehát kell egy kocsi! Gazdaságos, praktikus, logikus, racionális, bla bla bla bla bla... Persze. És az emóciók? És az emlékek? Ugyehogyugye? Nem egy kocsi kell, hanem egy MK4-es Escort Cabrio kell! A problémát csak tetézi, hogy ilyen kocsit szerezni nem is olyan könnyű feladat mint évekkel korábban. Egyszerűen elfogytak a használt autó piacról. Hetekig vártam és nézelődtem hiába, elmentem Egerbe egy fotókon jónak tűnő fost megnézni teljesen feleslegesen. Már épp' feladtam és az újabb rongytetősök felé kacsintgattam, amikor egy péntek hajnali autóvadász e-mailben megérkezett Ő. Egy Spec 90-es elektromos tetős, elektromos ablakos, EFI motoros, két tónusú fényezéses Zsuzsi itt Budapesten. Biztosan tudtam, hogy ezt kerestem, ez lesz a következő autóm. Még aznap délelőtt elmentem megnézni és megvettem. Lógó hátsó lökhárítóval, összegányolt középkonzollal, néhány nem működő dologgal és némileg köhögő motorral. Okos ötlet volt? Dehogy. Boldog voltam tőle? Igen. Hazafelé a délutáni csúcsforgalomban a Váci út belső sávjában megállt. Ez a tény ahelyett, hogy a kedvemet szegte volna, csak a szenvedélyt mélyítette. Mert egy régi autó problémái nem elsősorban nyűgök, inkább feladatok. Megállt, félretolod, beindítod, hibát keresel és elhárítod. Minél többet foglalkozom a kocsival annál szorosabb kötelék alakul ki, pont mint egy kapcsolat... Óriási mázlim volt az indiánnyárral. Ajándékba adott jó néhány napsütéses, meleg őszi napot, hogy négy év után újra élvezhessük a nyitott tetős autózást. 2500 megtett kilométer és három együtt töltött hét után egyre kevesebb a kijavítandó hiba, lassan olyan lesz a kocsi, ahogy én szeretném, És imádom.

És hogy praktikus-e? Vagy gazdaságos-e? Persze hogy nem. De a szerelemmel nem vitatkozik az ember. És hogy jó kocsi lesz-e valaha?

... a remény hal meg utoljára.

Volt valamikor szeptemberben egy frankó öt éves klubtalálkozónk. A beszámoló pikk-pakk elkészült, olvasható a főoldalon. Itt.

Találtam egy jó levelet, amit John Delorean egy bizonyos Robert J. Marconak írt még 1976-ban. Mr. Marco egy texasi autókereskedés tulajdonosa volt és úgy tűnik, hogy az elsők között lett hivatalos DMC viszonteladó. A levél a korai belépőknek szólt és a cég kezdeti lépéseiről számol be. Aki teheti, olvassa az angol verziót, én alulra azért összerakok egy magyar fordítást. Félrefordításoknál természetesen elfogadok javítást.

Kedves Mr. Marco,

Ahogy egyre közelebb jutunk a célunkhoz, hogy egy új autót építsünk, helyénvalónak tűnik, hogy pár percben tájékoztassuk a haladásunkról és aktuális dolgainkról. Amennyiben a folyamatosan növekvő mennyiségű munkánk engedi, a jövőben szeretnénk önnel rendszeresebben kapcsolatba lépni.

Prototípus fejlesztés

A jelenlegi beszállítói vállalások szerint szeptemberi határidővel elkészül az első prototípusunk. Ahogy már tudja, az eredeti ütemtervünket módosítani kellett néhány januári újságcikk miatt. Ügyvédeink szerint ezek a cikkek később promócióként lehettek volna magyarázhatók az SEC által, ezért - elkerülve, hogy bármilyen folt érje a hírnevünket - beszüntettünk minden munkát és lehetőséget adtunk a befektetőinknek, hogy újragondolják a stratégiájukat és inkább újrakezdtük az egészet. (Ennek a mondatnak az első fele számomra nehezen érthető. Scuynat kommentben tisztázta egy kicsit a helyzetet.) Ezt az időszakot azonban hasznosan töltöttük el és sok új fejlesztést végeztünk el az autón.

Pillanatnyilag az autó egy darabból álló alsó részének a nyomószerszáma elkészült és a külső acélborításnak is kézhez kaptuk már több mint a felét és nagyon meg vagyunk elégedve a minőséggel.

Cégstruktúra fejlesztések

A termékfejlesztéssel párhuzamosan több komoly lépést tettünk a céges struktúra építésében is. Nem régen sikerült felbérelnünk pénzügyi igazgatónknak (?) Mr. Roger Ramseyt, aki előzőleg a Browning Ferris Industries pénzügyi alelnöke volt, valamint Mr. Tom J. Fatjo-t, aki ugyanennek a cégnek volt az egyik alapítója. Ő lett a Végrehajtó Bizottságunk elnöke. Az ő hátterük biztosítja számunkra azt a tapasztalatot, ami szükséges ahhoz, hogy nagy vállalattá váljunk. Munkájukkal fel tudunk építeni egy megfontolt növekedési és fejlesztési programot.

(Folytatás a jövő héten.)

Gondban voltam a mai írással, mert az elmúlt három hétben nem mentem sehova Deloreannel és így nem történt semmi amiről írhatnék. Vagy az idő volt rossz vagy az elfoglaltságom sok, esetleg csak antiszociális voltam és nem volt kedvem elindulni sehova. Ezért aztán egy régebbi ötletemet írom meg - mint használati utasítás - a velem való kommunikációhoz.

Amit az 5 év alatt megtanultam, az az volt, hogy a Deloreant szeretik az emberek. És mivel szeretik, ezért nézegetni is szeretik. Emiatt pedig sok embernek eszébe jut, hogy egy Deloreant szerető embernek azt ajándékozza valamilyen alkalomra, hogy láthasson egy ilyen autót. Sok ilyen eseményen voltam, zömében ez születésnapokat és évfordulókat jelentett, bár volt esküvő is. Az esetek nagy részében igyekszem eleget tenni a kérésnek, bár van pár szabály, amit szeretem ha betartanak a találkozó előtt, illetve közben. Kicsit illemkódex jellegű és némileg kioktató modorú lesz, ezért elnézést kérek.

Először is az előzetes kapcsolatfelvétel: Mivel a telefonszámom nem publikus és a facebookon is kell egy kis keresés a személyazonosságom megállapításához, ezért zömében a delorean.hu-s emailcímemen keresnek meg a potenciális kérők. Ez szerintem a legjobb megoldás, de pár dologra szeretem, ha odafigyel a levélíró. Így jobb esély van arra, hogy találkozunk is.

-  Szeretem ha egy levél úgy néz ki mint egy levél. Van köszönés, bemutatkozás, témafelvetés, lezárás, elköszönés. Nem csak egy tipikus harmadik évezredbeli odaböffenés, hogy kénekocsimiéradod?

- A helyesírás legyen jó. Nem tökéletes, pár elgépelés nem számít, de látszódjon, hogy az illető odafigyel arra, amit kiad a keze közül.

- Az első levélben még nem vagyunk országos haverok. Némi tiszteletet elvárok magammal és az autóval szemben. A lazaságot és a közvetlenséget szeretem, de az azonnali bizalmaskodás nem.

- Szerencsés, ha az időpont nem egy héttel a levél írása után van. Jó eséllyel van programom hétvégére, ezért ha szerdán kapok meghívót egy szombati eseményre, akkor nem túl valószínű, hogy el tudok menni. Legalábbis nagyon jó fejnek és szerencsésnek kell lenni hozzá.

- A Deloreanezés szezonja kb. márciustól októberig tart. Ezen az időszakon kívül nem szeretek hosszabb útra indulni. Van, hogy egy-egy rövidebb távú pár órás találkozót elfogadok, de messzebbre nem fogok elmenni. Tehát karácsonyra, szilveszterre körülbelül kizárt, hogy elmenjek

- A Delorean vezetését, több napos kibérlését el lehet felejteni. Egyikőnk sem adja oda ilyen feltételekkel az autót. Nagyon ritka esetekben előfordul, hogy eltérünk ettől a szabálytól, de ilyenkor vagy nagyon komoly kompenzáció vagy igazi épségi garanciák állnak a háttérben.

- A legfontosabb pedig, hogy ha valaki úgy mutatkozik be, hogy óriási rajongója a filmnek és az autónak, akkor ne Delorient akarjon már látni! Ha valaki elrontja az autó nevét azzal nem valószínű hogy fogok találkozni, hanem elküldöm a legközelebbi autóstalálkozóra, ahol valamelyikőnk ott lesz.

Végül pedig akkor iderakok egy képet, ami elég jó példa arra, hogy hogyan nem szabad nekem levelet írni.

Elemezve tehát: Nincsen bemutatkozás és elköszönés, a Delorean ragozása rossz, a mondatnak se füle se farka, a válaszomra pedig simán odaírta az én levelem közepébe a saját válaszát, ráadásul hibásan. Rettenetes. Lehet, hogy elitista vagyok, de elvárom, hogy az emberek a társas érintkezés minimumait azért elsajátítsák. Azt hiszem nem meglepő, hogy eszemben sincs találkozni a levél írójával.

Ha ezeken a szervezési körökön átestünk és találkozunk, akkor ott már nem szokott gond lenni, mert egy ilyen pár leveles beszélgetés egész jó szűrés, hogy a másik féllel akarok-e találkozni vagy sem. Ott csak egy minimális elvárásom van. Az, hogy nagyjából legyünk pontosak. Nem kell percre pontosan jönni, negyed óra ide-oda nem számít, de ennél nagyobb késésnél azért illik telefonálni, én is szoktam.

Szóval ha valaki szeretne tőlem kérni valamit és még nem találkoztunk, akkor legyen szíves ezeket betartani jó?

aki éppenséggel Sammy Davis Jr.

Folytatom a múlt heti reklámos bejegyzést. Akkor öt reklámot linkeltem a nagy várakozás idejéből, most pedig a '82-es és inkább az utáni reklámok jönnek. Amikor a cég már a végét járta vagy éppen már az utolsó autókat adták el. A képi világ annyira nem változott, de a szöveg annál inkább.

Először egy '83-as reklám, pontosabban kupon, ami egy Delorean vásárlásakor 150$-t ér. Az alap 25%-os leértékelésen felül.

Aztán két Consolidated hirdetés. Aki esetleg nem tudná, hogy ez miért is fontos, annak ajánlom a pótlást itt és itt. A második linken egyébként van még egy reklám, amit ide nem akartam már bemásolni. Szóval két reklám: Az első a gyűjtőkre helyezi a hangsúlyt. Elvégre egy ilyen ritka és különleges autóból minden gyűjtőnek kell egy, nem?

A második pedig a viszonteladókat veszi célba. Náluk a biztosan felmenő árakra utal a hirdetés. Ez nem jött be olyan nagyon azóta sem.

Végül pedig négy egymáshoz kapcsolódó hirdetés, amit különféle szlogenekkel küldtek ki a viszonteladóknak az autók reklámozására. Árakat még nem írtak. Nekem a Stainless steal a kedvencem.

Jellemzően a csökkentett ár és a korlátozott mennyiség jelenti a fő vonzerőt ezekben a hirdetésekben. Hát ennyi. Szerintem tanulságos volt.

Őszintén szólva meg vagyok róla győződve, hogy a Delorean a világ legfrankóbb boldogságmobilja. Amerre megyek, arra örülnek, integetnek és mosolyognak az emberek. Én pedig ezáltal olyan boldogságot szóró csodalény vagyok, akihez a Máltai Szeretetszolgálat és Teréz anya is továbbképzésre jár.

Na jó, visszavéve a hülyéskedésből annyi történt, hogy megkeresett egy lány valamikor pár héttel ezelőtt, hogy azt szeretné adni születésnapi ajándékba a fickójának, hogy láthasson egy Deloreant. Nem az első és valószínűleg nem is az utolsó ilyen kérdés volt ez, és a szokásos - ha jó idő lesz, megyek - kikötésemmel örömmel tettem eleget a kérésnek.

Mivel az idő szép volt és csak Tatáig kellett menni, ezért nagyon meg sem zavarta a napi programomat és össze is futottunk az előre megbeszélt helyen. Hogy mi történt ott? Igazából a szokásos dolgok. Sok beszélgetés, vigyorgás, kisebb tesztkör, még több beszélgetés. Igazából az történt, ami miatt tartom a Deloreant, ezért nem is fűzném tovább. Jó volt na. A találkozó után egy másik ezer éve nem látott ismerősömmel találkoztam, akivel aztán szintén jót beszélgettem. Viszont ennek annyira a Deloreanhez nincs köze, ezért erről is legyen elég ennyi. 

És az autóval mi történt? Semmi. Indítottam, ment. Fékeztem, megállt. Most már viszont tényleg el kéne vinni kárpitoshoz. Elképesztő, hogy mennyire nemtörődöm vagyok. Már régen meg kellett volna csinálnom a hibáit. Találtam egy csomagot Edtől, ami idén márciusban jött. Ebben voltak azok a felvarrók, amiket az új lábszőnyegre akarok rakatni. Csak az elmúlt fél évben nem sikerült mindezt elérnem, Elhatárolódok magamtól.

Ja és egy tetoválás a szülinapos válláról. Nem csak Kindernek van ilyen.